Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-03 / 93. szám, szerda

Iz ipar és az építészet ftásának és szervezésének további tökéletesítéséről (Folytatás a 5. oldalról.) foglalkozni, hanem ellenőrizni is fogják a terv teljesítését. A Szovjetunió Állami Tervbizottsága főosztályainak vezetői felkészültségükkel és tapasztalataikkal kell, hogy elérjék a mai rrfiniszterek színvonalát. A Szovjetunió Állami Tervbizottságában ajánlatos lesz kollégiumot létesíteni, melynek az Állami Tervbizottság elnökein és helyettesein kívül az Állami Tervbizottság főosztályainak vezetői és a kiváló szakemberek is tagjai tennének. Az Állami Tervbizottság kollégiumában meg kell tárgyalni a népgazdaság és egyes ágai fejlesztésének legfontosabb kérdéseit. Az olyan kérdéseket, amelyek megkövetelik a kormány döntését, az AÍlami Tervbizottság jóváhagyásra terjessze elő a Szovjetunió Miniszteritanácsának. Népgazdasági tanácsok létesítésével és a szövetségi vállalatoknak a szövetségi hatáskörből, a szövetségi köztársaságok hatáskörébe való átutalásával egyidejűleg jelentősen fokozódik az egyes köztársaságok Állami Tervbizottságainak feladata. A tervezésnek és a népgazdasági tanácsok munkája koordinálásának kérdéseit elsősorban a köztársaságok állami Tervbizottságainak kell megoldaniok. Ez megköveteli munkájuk lényeges átszervezését és az Állami Tervbizottság megerősítését tapasztalt vezető munkatársakkal és képzett szakemberekkel. A terv összeállításán végzett más fontosabb munkálatokat át kell ruházni az alsóbb gazdasági igazgatási területekre. A tervek kidolgozását a vállalatokban, a megfelelő gazdasági csoportban, népgazdasági tanácsban, az egyes köztársaságok tervbizottságaiban kell elkezdenünk és csak azután a Szovjetunió Állami Tervbizottságában. A Szovjetunió Állami Tervbizottségának és a köztársaságok állami tervbizottságainak arra kell törekedniök, hogy a gazdasági igazgatási térületek tervei biztosítsák a területen legkedvezőbb feltételekkel rendelkező iparágak fejlődését. Különösen nagy figyelmet kell szentelniük az egyes népgazdasági tanácsok ipara közötti kapcsolat fejlesztésére. Az Állami Tervbizottság egyik fontos feladata ennek a kapcsolatnak elemzése, majd az elemzés alapján a legcélszerűbb gazdasági kapcsolatok fejlesztésének elősegítése és aktív beavatkozás ott, ahol célszerűtlen kapcsolatokat észlelnek. C Fontolóra kell vennünk, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett mérnöki-műszaki bizottságot létesítsünk a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő új technikával foglalkozó eddigi állami bizottság helyett. A mérnöki-műszaki bizottság feladata, hogy biztosítsa a hazai és külföldi haladó technika minden ágának tanulmányozását, megfelelő irodalmi műveket adjon ki, és küldje szét őket a vállalatoknak és tudományos kutatóintézeteknek, segítse őket abban, hogy munkájukkal a tudomány és technika legújabb vívmányait felhasználva építsenek. A mérnöki-műszaki bizottság feladata a tudomány és a technika legújabb vívmányai bevezetésének ellenőrzése a népgazdaságban és az Állami Tervbizottság és népgazdasági tanácsok támogatása annak a tudományos-műszaki színvonalnak meghatározásában, melynek alapján a tudomány és a technika legújabb vívmányainak tekintetbevételével a népgazdaság ágainak fejlesztését terveznünk kell. A műszaki haladás érdekében fontos, hogy a népgazdaság fejlesztésének állami terve intézkedéseket tartalmazzon az új technika alkalmazására, ami a társadalmi tervezés állandó tökéletesedésének és fejlődésének alapja. A mérnöki-műszaki bizottság tevékenységében köteles a kiváló mérnökökre, tudósokra és termelési újítókra támaszkodni. A legfontosabb műszaki vívmányok termelésbe való gyors bevezetésének és alkalmazásának érdekében ajánlatos, hogy a mérnökiműszaki bizottság olyan termelési újítókat, szakképzett mérnököket, tudósokat és munkásokat vonjon be a £>izottság munkájába, akik értékes műszaki javaslatokat nyújtottak be, műszakilag fontos dolgokat találtak fel, s teremtsék meg számukra a szükséges feltételeket javaslataik és találmányaik nagyszabású alkalmazására a termelésben e javaslatok szerzőinek anyagi ösztönzésére. Fontos, hogy minduntalan újítókat keressenek és nyerjenek meg a bizottsággal való együttműködésre, hogy a kiváló találmányok, felfedezések és újítási javaslatok szerzőik közvetlen részvételével érvényesüljenek az illető termelési ágban. A bizottság munkatársainak sorait itt új meg új termelési újítókkal és feltalálókkal fogjuk kiegészíteni. f% OJ S Zö 1957. április 3. fa A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő eddigi Állami Építészeti Bizottságot célszerű meghagyni országunkban, mivel meg kell még oldanunk az építészet és tervezés általános kérdéseinek egész sorát. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állami Építészeti Bizottságnak az építészetben és a tervtípusokon végzett tudományos kutató és kísérleti tevékenység koordinálásával, műszaki tájékoztatással, a szovjet és külföldi haladó építészeti tapasztalatok terjesztésével és építészeti-műszaki irodalom kiadásával kell foglalkoznia. Kötelességei közé fog tartozni többek között az építészet és tervezés egyes általános normáinak és műszaki feltételeinek, a termelés, valamint az építészeti szerelő- és szakmunkák műszaki feltételeinek, az építészeti standardnak, a költségvetési normának, valamint a munkások építészeti és szerelői egységes teljesítménynormáinak kidolgozása és jóváhagyása. Segítenie kell az Állami Tervbizottságot és a népgazdasági tanácsokat az építészeti ipar további fejlesztésére, az építészeti költségek csökkentésére irányuló alapvető műszaki intézkedések kidolgozásában, a tudomány és a technika legújabb vívmányainak tekintetbevételével az építészetben. Az Állami Építészeti Bizottság a kormány megbízásából műszaki szakvéleményeket ad a nagy vállalatok és objektumok építésére tett javaslatokról és költségvetésekről, ellenőrzést gyakorol a nagy építkezések tervei és költségvetése fölött. ^t A kommunista építés feladatai' • nak sikeres megoldása az ország népgazdaságának egységes központosított nyilvántartása és statisztikai rendszere nélkül elképzelhetetlen, mivel a termelés és a termékek elosztása s?igorú népi nyilvántartásának és ellenőrzésének megteremtése a népgazdaság helyes irányának egyik legfontosabb feltétele. Országunk népgazdasága nyilvántartásának és statisztikájának központosítása azt jelenti, hogy az összegyűjtött és feldolgozott kimutatások minden adatának a Szovjetunió Minisztertanácsa rrtellett működő Központi Statisztikai Hivatal szerveiben kell összpontosulnia. Biztosítanunk kell az állami statisztikai rendszer további megszilárdulását a járásoktól és kerületektől egészen a központokig. Ezt azzal kell elérnünk, hogy a nyilvántartásban és statisztikában felszámoljuk a párhuzamos szerveket. A Központi Statisztikai hivatal szervei necsak a népgazdasági tanácsok és gazdasági csoportosulások munkájának eredményeit mutató adatokat gyűjtsenek, dolgozzanak fel és elemezzenek, hanem azokat az adatokat is, amelyek rámutatnak a kihasználatlan készletekre, amelyek leleplezik az egységes népgazdasági terv feladatai nem kielégítő teljesítésének okait. Ügy kell megszervezni a nyilvántartást és statisztikát, hogy az ipari vállalatok és építkezések minimális mutatószámú kimutatásokat csak a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állami Statisztikai Hivatal szerveinek terjesszenek be. Később a népgazdaság többi ágaiban, főként a mezőgazdaságban, a kereskedelem és egészségügy terén is biztosítanunk kell a nyilvántartás és statisztika központosítását. » A nyilvántartás és statisztika sikeres központosítása egyedül a nyilvántartó és statisztikai munka nagyszabású gépesítésének alapján lehetséges. Az Állami Statisztikai Hivatal rendszerében ki kell építenünk a számológép-állomások hálózatát, amelyeket nagy teljesítőképességű korszerű gépekkel és a legújabb távösszeköttetési eszközökkel látunk el. A nyilvántartás és a statisztika központosítására irányuló intézkedések végrehajtásakor lényegesen egyszerűsítenünk és korlátoznunk kell a nyilvántartás és kimutatások eddigi módszereit. Csökkentenünk kell a vállalatok és építkezések alapvető kimutatását, s ez irányban meg kell szüntetnünk a felesleges kimutatásokat és maximálisan gépesítenünk kell az alapvető kimutatást. O Az ipar és az építészet irányitásának átszervezése kell, hogy lényegesen megjavítsa az állam anyagi és pénzforrásainak felhasználását, fokozza a vállalatok jövedelmezőségét és gazdasági felhalmozását, s gyorsabban kiküszöbölje az eddigi improduktív kiadásokat és a veszteségeket, s ezzel lehetővé tegye az ipari tartalékok teljes kihasználását. A népgazdasági tanácsok kell, hogy teljes felelősséggel tartozzanak az egyes gazdasági csoportosulások, trösztök, kombinátok és a hatáskörükbe tartozó igazgatóságok pénzügyi tevékenységéért is. A népgazdasági tanácsoknak kell realizálniok a pénzügyi tervezést, szabályozniok kell a pénzforrásokat, nekik kell újra elosztaniok a nyereségeket és a forgóeszközöket, s megteremteni a szükséges pénzkészleteket. A népgazdasági tanácsok megfelelő intézkedéseket tesir.ek az egyes gazdasági csopor-osulasok jövedelmezősége fokozásrn** biztosítására, valamint arra, hogy ezek a csoportosulások teljesítsék és túlteljesítsék a felhalmozási terveiket. A gazdasági csoportosulások kapjáK meg a gazdasági ône.'s.'ôinoiäsnak a.rt a jogát, amellye: jna ű minusür. iur»ok M osztályai renűelka'ír.ek «lap ».óen meg kell szilárdítanunk & ^nzdaságt Önelszämolás ren 1 ki nul! bővítenünk a v&iUlatoV és ya^'asagt szervezetek vezeta m rí* >á> «aírak jogait. A vállalatok és ép«j< léte^íkenységének terveidét N Wôrtékeiésôben a termelés térfogatén és a munkatermelékenységen kívül fő mutatószámoknak kell tekintenünk a jövedelmezőséget és a termelési alapok felhasználását is. Az új feltételek tekintetbevételével ki kell emelnünk a pénzügyi szervek szerepét a pénzeszközök mozgósításában és az ország egységes pénzrendszere alapján a népgazdasági tervekben elrendelt pénzügyi intézkedések végrehajtásában. Intézkedéseket kell tennünk, hogy a vállalatok nyereségei jelentős mértékben fedezzék a vállalatok saját forgóeszközeinek létesítését, a beruházási építkezés pénzelését, a káderek nevelésére fordított kiadásokat, s az egyéb költségeket. A forgalmi adónak az állami költségvetésbe idejében való teljes átutalásának biztosítása érdekében célszerű, hogy az adót közvetlenül a vállalatoktól, ne pedig az értékesítő szervezetektől követeljük, mint ez a gyakorlatban máig is megvan. Meg kell határoznunk annak módját is, hogyan egyenlítsék ki a vállalatok pénzügyi tartozásaikat nyereségeiknek a költségvetésbe való átutalása után. Növelnünk kel! az Állami Banknak és a hosszúlejáratú beruházásokat eszközlő banknak szerepét, meg kell szilárdítanunk a kapcsolatokat a népgazdasági tanácsokkal és vállalatokkal. Biztosítanunk kell a bérek, a mezőgazdasági nyersanyagárak és kiskereskedelmi árak egységes szabályozását annak tekintetbevételével, nogy be kell tartanunk a helyes arányokat a nemzeti jövedelem elosztásában, valamint a lakosság jövedelmének és kiadásainak mérlegében. Az iparnak és építészetnek a területi elv szerinti irányítására való áttérés ne vezessen az anyagi eszközök felhalmozódásának csökkenésére, nehogy ezzel népgazdaságunk elveszsze fejlődésének legfontosabb forrásait. A szocialista felhalmozást országos érdekek szerint kell elosztanunk, mindenekelőtt a népgazdaság legfontosabb irányainak tekintetbevételével. Természetesen szem előtt kell tartanunk, hogy az esetek egész sorában a felhalmozódás csak egyes köztársaságokban valósulhat meg, viszont az állam más köztársaságokban is fejleszteni akarja a gazdaságot. Ha ez irányban meggyöngül a központi irányítás, megtörténhet, hogy az anyagi eszközöket elpazaroljuk, hogy nem a bővített újratermelésre, hanem más szükségletekre fordítjuk, melyekre az állam ez ideig a felhalmozódás bizonyos részénél többet nem fordíthat. Az ipart és az építészetet az állami terv feladatainak és teljesítésüknek megfelelően a költségvetésből kell pénzelnünk. Q A népgazdaság anyagi-műszaki ellátását az ipar és építészet irányításának új rendszere mellett az anyagkészletek központi tervszerű elosztásának megőrzése mellett a kerületi elv szerint kell építenünk. Természetesen az anyagkészletek központi tervszerű elosztása az egyes területekre nem zárja ki a népgazdasági tanácsok abszolút önállóságát a számukra kiosztott anyag, valamint a helyi nyersanyag-források felhasználásában ipari termelésük és építészetük fejlesztésére. Célszerű lenne összevonni az ellátás és értékesítés funkcióit és az eddigi kis ellátó osztályok alapján nagy szakosított ellátó és értékesítő alapokat létesíteni a népgazdasági tanácsoknak alárendelt néhány ág számára. A népgazdasági tanácsok az említett szakosított alapok közvetítésével elláthatják a gazdasági-igazgatási területek vállalatait és az egyes területeken belül, de a Szovjetunió többi területein is megszervezhetik a termékek értékesítését. A több termelési ágat szolgáló alapok konrétebben megállapíthatják, mennyi anyagra és nyersanyagra van szükségük az üzemeknek, felülvizsgálhatják, hogyan raktározzák el helyesen és használják fel az anyagot a fogyasztók, hogyan tartják be a fogyasztási normákat, továbbá leleplezhetik a normán felüli és fölösleges anyag- és termék-készleteket. Az ipar átszervezésének idején nyilvánvalóan célszerű lesz, ha megőrizzük a területek kölcsönös kapcsolatait az ellátásban és termékeik értékesítésében, hogy ne álljon be zavar az ipari vállalatok és építkezések szükséges nyersanyag- és anyagellátásában. Nyilvánvalóan még egy ideig meg kell hagynunk a termékek értékesítésével jelenleg foglalkozó szervezetek egész sorát, míg a szállító és fogyasztó vállalatok nem veszik fel egymás között az új, állandó kapcsolatokat, míg a gazdasági-igazgatási területeken meg nem szilárdulnak az új ellátó és értékesítő szervek, melyek a helyszínen teljesíthetik a feladatokat. A jobb anyagi és műszaki ellátás fő feladata abban van, hogy fejlesszük a fogyasztó és szállító vállalatok közvetlen szerződéses kapcsolatait, mint az anyagellátás és termékértékesítés legcélszerűbb és gazdaságilag legelőnyösebb formáit. Az anyagszállításról kötött szerződések kell, hogy szigorú anyagi felelősséget szabjanak meg a szállítási felételek idejében való teljesítéséért, a termékek mennyiségéért és minőségéért. A vállalatoknak több figyelmet kell szentelniök termékeik katalógusai kiadásának és bővítésének, ami elősegíti a vállalatok kölcsönös kapcsolatainak megjavulását és lehetővé teszi, hogy ismerjék termékeik jegyzékét és kiválasszák azt, amire a termeléshez szükségük van. A szállító és fogyasztó vállalatok közvetlen kapcsolatainak fejlődése lehetővé teszi, hogy a reszortigazgatóságok központosított ellátó és értékesítő alapjainak közreműködésével kiküszöböljük az ellátás és értékesítés megszervezésében mutatkozó komoly hibákat. Ezzel levesszük a vállalatokról azt a kötelességet, hogy a megrendeléseket az ellátással és értékesítéssel központilag foglalkozó számos felsőbb helyre küldözgették. Az ipari vállalatok és építkezések szakadatlan és ritmikus munkájának biztosítása érdekében meg kell teremtenünk a szükséges nyersanyag, fém, tüzelőanyag, különféle anyag és termék-készleteket, meg kell szerveznünk a különleges raktárok nagykiterjedésű hálózatát, amelyek egyes anyagokat és termékeket szabadon fognak eladni a vállalatoknak és építkezéseknek. 1 Q Mivel az ipart és az építészetet * helyszínen fogjuk irányítani, a gazdasági, igazgatási területeken hajlandóság mutatkozhat gazdasági elkülönülésre, törekvések mutatkozhatnak zárt gazdaság építésére a területen belül. Ez a hajlam saját nyersanyagalapjuknak a lelőhelyeken való fejlesztésére irányuló kísérleteken is megmutatkozhat, noha a lelőhelyek kiaknázása kevésbé előnyös lehet, mint más területeken. E hajlam továbbá abban a törekvésben is megnyilvánulhat, hogy különféle szakosított üzemekben termelt berendezések és segédanyagok termelésének szervezésére is irányul saját területen. Megnyilvánulhat továbbá a gazdaság gazdaságilag célszerű módszereitől való további elhajlásokban is. Egyes helyi dolgozók az országos jelentőségű ipar fejlődésének rovására megkísérelhetnék, hogy több összeget fordítsanak a terület, kerület, vagy köztársaság helyi szükségleteinek kielégítésére, mint amennyit az állam e célra fordíthat. E káros helyi, az országos érdekeknek ellentmondó irányzatok leleplezését és az ellenük folytatott harcot a párt, szovjet, gazdasági és szakszervezeti szervek tartsák mindig szem előtt. A hasonló jelenségek elleni küzdelemben a politikai irányítás eszközein kívül teljes mértékben alkalmaznunk kell az állam rendelkezésére alló hatalmas irányítóeszközöket: a népgazdaság egységes tervezését, a központosított pénzellátást és országos statísztikát. Az állami tervbizottságnak éberen meg kell vizsgálnia a területek által javasolt beruházások gazdasági célszerűségét és meg kell akadályoznia minden kísérletet, amely az anyagi eszközöknek az országos érdekek rovására, az egyes területek zárt gazdaságának kiépítésére való felhasználására irányul. A tervekben következetesen meg kell valósítanunk a gazdasági-igazgatási területek és köztársaságok további ésszerű szakosítását és a termelési kooperálás maximális fejlesztését a területeken és köztársaságokon belül és köztük is, ha ez a szakosítás gazdaságilag indokolt. Mindez elősegíti a nagyszabású gazdasági kapcsolatok kibontakozását a köztársaságok és területek között és gátat vet az elkülönülési szándékoknak. A tervező, nyilvántartó és ellenőrző szervek kötelesek idejében leleplezni a népgazdasági terv feladatainak teljesítéséhez való helytelen viszonyt, az anyagi és pénzeszközök rendeltetésüknek meg nem felelő kiadását és segíteni az államot abban, hogy elejét vegye az országos érdekek megszegésére irányuló kísérleteknek. Az állami tervek és feladatok idejében való teljesítése más gazdasági igazgatási területekre irányuló termék-szállításban váljék törvénnyé a népgazdasági tanácsok munkájában. 1 ^ Az ipar és az építészet átszer' • • vezése megköveteli az állami ellenőrzés átszervezését, úgy, hogy a dolgozók széles tömegei részt vegyenek az ellenőrzésben, hogy az ellenőrzés a helyszínre, a köztársaságokra, a területekre és a gazdasági-igazgatási területekre összpontosuljon. Tekintettel erre, alapjában meg kell változtatnunk a Szovjetunió állami ellenőrzésügyi minisztériuma és a szövetségi köztársaságok állami ellenőrzésügyi minisztériumai munkájának tartalmát és módszereit. Az állami ellenőrzésügyi minisztérium ma a reszortterv alapján felépülő nehézkes apparátussal dolgozik és úgyszólván az egyes termelési, tudományos és technikai ágak műszaki fejlettségi fokának ellenőrzéséig minden kérdést igyekszik felölelni, amivel aaonban senkin sem segít. Az állami ellenőrzés dolgozói megkísérelték, hogy irányelveket adjanak termelési kérdésekben, amivel tulajdonképpen átvették a gazdasági szervek szerepét. Az állami ellenőrzés szervei munkájának nagJ^HM^ tóväftbá, hogy állandó alkalmazottaik közvetítésével nagyszabású anyagot igyekszenek gyűjteni különféle kérdésekről és ezt a minisztériumban gyűjtik össze ahelyett, hogy a szovjet nép széleskörű rétegeivel karöltve az észlelt hibák helyszínen való kiküszöbölésére törekednének. Az ipar és az építészet irányításának területi elv szerint történő átszervezéséből eredő új feladatokra való tekintettel új utasításokat kell kidolgoznunk az állami ellenőrzés központi és helyi szerveinek. Ezek az utasítások vegyék tekintetbe az ellenőrzés megszervezéséről és az államapparátus munkájának megjavításáról szóló lenini irányelvek megvalósulását. 1 Az ipar és az építészet irányí' * • tásának átszervezésével, az ipari és építészeti minisztériumok megszüntetésével egyidejűleg szükségessé válik a Szovjetunió minisztertanácsa összetételének módosítása. Mivel lényegesen növekszik a szövetségi köztársaságok minisztertanácsainak szerepe a népgazdaság fejlesztésének irányításában, helyénvaló, hogy a szövetségi köztársaságok minisztertanácsainak elnökei tagjai legyenek a Szovjetunió minisztertanácsának. Nyilvánvalóan fontos lesz, hogy a megmaradó minisztereken, állami bizottságok elnökein kívül, akik már tagjai a kormánynak, a mérnökök és technikusok bizottságának elnöke, a Központi Statisztikai Hivatal vezetője és a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének javaslatára a Szovjetunió Állami Tervbizottsága legfontosabb osztályai elökeinek és vezetőinek, akik a Szovjetunió miniszterei lehetnek, — mint például az Állami Gazdasági Bizottság esetében — helyettesei is tagjai legyenek a Szovjetunió minisztertanácsának. Y. A köztársaságok jogainak további kibővítése és szerepük növelése a gazdaság irányításában •i A kommunista párt a szocialista ' • építés terveinek teljesítésében következetesen és kitartóan megvalósítja a lenini nemzetiségi politikát, rendszeresen gondoskodik a szövetségi és autonóm köztársaságok, a Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei gazdaságának és kultúrájának fejlesztéséről. A régi Oroszország hajdani elnyomott és elmaradt nemzetei a szovjet hatalom éveiben a Szovjetunió nemzeteinek testvéri kötelékében figyelemre méltó sikereket arattak gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésében. A Kazah SZSZK területének ipari nyerstermelése 1956-ban 1913-hoz viszonyítva 36-szor, a Bjelorusz SZSZK-é 22-szer, a Grúz SZSZK-é 30-szor, a Kirgiz SZSZK-é 42-szer, az Örmény SZSZK-é 45-ször, a Tádzsik SZSZK-é 27-szer volt nagyobb. Minden szövetségi és autonom köztársaságban virágzik a formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra. Ennek a fejlődésnek egyik ékesszóló bizonyítékai a népi értelmiség nemzeti kádereinek kinevelése. Az Üzbég Köztársaságban például, melyeknek a forradalom előtt nagyon kevés saját értelmisége volt, ma 150 ezer főiskolai, középiskolai és szakiskolai képzettségű szakember dolgozik. Üzbetóstánnak tudományos akadémiája van, a köztársaság tudományos intézeteiben mintegy 6500 tudományos dolgozó működik, 31 főiskolán pedig több mint (Folytatás a 7. oldalon.)