Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-03 / 93. szám, szerda

Az ipar és az építészet irányításának és szervezésének további tökéletesítéséről (Folytatás a 6. oldalról.) ?0 ezer diák tanul. Kazahsztánnak a forradalom előtt szintén nem volt nemzeti értelmisége, de ma a köztársaság népgazdaságában több mint 230 ezer főiskolai és középiskolai végzettségű szakember van, a Kazah SZSZK tudományos akadémiájában, különféle tudományos intézeteiben és iskoláiban több mint 5 ezer tudományos dolgozó működik, a 25 kazah főiskolán pedig mintegy 50 ezer diák tanul. Minden szövetségi és autonóm köztársaságban felépült a korszerű technikával ellátott szocialista ipar. Saját szakképzett kádereik, munkásaik és szakembereik vannak. Bővül tudományos és kutatóintézeteik és műszaki főiskoláik száma. 2

Az 'SZKP XX. kongresszusa jó" váhagyta azokat az intézkedéseket, melyeket a párt központi bizottsága az utóbbi években a köztársasági szervek jogainak gazdasági és kulturális építésben való kibővítésére tett. A kongresszus megállapította, hogy tovább kell építenünk a köztársaságok jogait és ezzel biztosítanunk kell a Szovjetunió összes nemzetei és nemzetiségei gazdaságának és kultúrájának általános fejlődését és felvirágzását. Most, midőn minden szövetségi és autonóm köztársaságnak saját szakképzett munkáskáderei és mérnökiműszaki értelmisége van, a népgazdaság fejlődése érdekében még jobban kibővíthetjük és ki kell bővítenünk a szövetségi és autonóm köztársaságok jogkörét a gazdasági építés irányításában. 3

Az ipar és az építészet irányí• tásának átszervezése, az ipari és építészeti minisztériumok megszüntetése, a szövetségi vállalatoknak a szövetségi köztársaságok hatáskörébe való áthelyezése és népgazdasági tanácsok létesítése a gazdasági igazgatási területeken, lehetővé teszi, hogy a köztársasági, kerületi és területi szervek lényegesen kiterjesszék befolyásukat az ipar és az építészet irányítására és további fejlesztésére. A népgazdaság további fejlődésének, országunk hatalma megszilárdulásának, az életszínvonal rendszeres emelésének országos érdekeiből kiindulva, minden egyes köztársaság dolgozói annál többet tesznek az egész nép ügyéért, minél jobban fogják kihasználni köztársaságuk lehetőségeit, minél messzebbmenően fogják fejleszteni a népi tömegek alkotó .kezdeményezését, aktivitását a gazdasági fejlődés történelmi sajátosságainak, természeti feltételeinek és nemzeti hagyományaiknak, más szövetségi köztársaságok, kerületek és területek haladó tapasztalatainak tekintetbevételével. A szövetségi köztársaságok hatáskörének további kibővítése a gazdaság irányításában kedvezően fogja befolyásolni minden egyes köztársaság és az egész Szovjetunió gazdaságának fejlődését. Ismert tény, hogy országunk köztársaságainak és területeinek egész sorában szemléltetően megnyilvánul a gazdaság fejlődésének sajátos iránya, amely a földrajzi, gazdasági és nemzeti sajátosságoknak megfelelően visszatükrözi a történelmi munkamegosztást. Például Üzbekisztánban a gazdaság fejlesztésének legfőbb ága a gyapot. Itt tehát túlnyomóan azokat az iparágakat kell fejlesztenünk, amelyek összefüggnek a gyapot feldolgozásával. A gépipari üzemeknek ezeket az ipari ágakat és a mezőgazdaságot kell szolgálniok: Azerbajdzsánban, Baskiriában, a Tatár SZSZK-ban a legfőbb gazdasági ág a kőolajipar. Nyilvánvaló, hogy itt a jövőben is lényegesen fejlesztenünk kell a kőolajfejtéssel és feldolgozással öszszefüggő termelési ágakat. Az OSZSZSZK-ban és Ukrajnában történelmileg nagy iparvidékek keletkeztek, amelyek sikeresen fejlődnek és kedvező lehetőségeik vannak különféle ipari ágak fellendülésére. Moszkva és Leningrád a különféle gazdasági ágakat és országrészeket legtökéletesebb gépekkel és berendezésekkel ellátó finomgépipar legfőbb központjai. Az Urai-vidéken és a Donbaszban a nehézipar fő ágai egész sorának sikeres fejlesztésére vannak lenetőségek. Ugyanezek a lehetőségeink vannak Szibériában és a TávolKeleten is. A szövetségi és autonóm köztársaságok, valamint a helyi párt és szovjet szervek jogkörének kibővítése a kerületekben és területeken lehetővé teszik bizonyos gazdasági-igazgatási terület komplex fejlesztése kérdéseinek gyorsabb megoldását. Ezek az intézkedések óriási gazdasági jelentőségükön kívül elsőrendű politikai jelentőséggel is bírnak. Hozzájárulnak a lenini nemzetiségi politika következetes megvalósításához, hogy még jobban megszilárduljon a nemzetek Barátsága és az ország minden nemzetiségének soraiból fejlődjenek a káderek. 5

Az ipar irányításának átszerve• zése még következetesebben mťgWSveteli a szakkáderek előkészítését és helyesebb felhasználását, a főiskolák és középiskolák gazdaságosabb elhelyezését az egyes köztársaságokban. Minden egyes gazdasági igazgatási terület érdekelve lesz mérnökök és technikusok képzésében a helyi lakosság soraiból, a köztársaság, terület, kerület népgazdasági fejlesztése szükségleteinek megfelelően. Ez lehetővé teszi az iskolák gyorsabb áthelyezését a megfelelő iparvidékekre. A főiskolák és ipariskolák szorosabb kapcsolatokat teremtenek azokkal az üzemekkel, amelyek számára kádereket nevelnek. Ma már sok főiskola van Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Tbilisziben és néhány más nagyvárosban. Csupán az említett négy városban a Szovjetunió főiskolai hallgatóinak kb. egyharmad része, az ipari és építészeti főiskolásoknak pedig több mint 40 százaléka összpontosul. A főiskolák elszakítottsága a termelési alapoktól és helytelen területi elhelyezése komoly hibákat okozott a főiskolai hallgatók felvételében. A főiskolai hallgatók felvételének jelenlegi gyakorlatában komoly hibák vannak. A főiskolára ma rendszerint a középiskolát el/égző, sem élet, sem termelési tapasztalatokkal nem rendelkező fiúkat és lányokat vesznek fel. A főiskolák helyesebb elhelyezése a köztársaságokban és területeken közelebb hozza a műszaki főiskolákat a termeléshez, lehetővé teszi, hogy ezekbe az iskolákba a hallgatókat túlnyomóan a már termelési gyakorlattal rendelkező ifjúság soraiból vegyék fel. Ezenkívül meg kell szerveznünk szélesebb körben mérnökök és műszaki dolgozók képzését a munkásifjak soraiból, anélkül, hogy megszakítanák foglalkozásukat az üzemekben és gyárakban. továbbá a fő- és középiskolák távtanulási szakosztályainak közvetítésével. fy Az ipar és építészet irányításának ú i rendszere hozzájárul a tudomány jelentőségének fokozódásahoz a termelés fejlesztésében, a tudományos és kutatómunka eredményesebb megszervezésében a köztársaságokban, keriiletekben és területeken, tekintettel az ipar és az építészet konkrét szükségleteire az adott vidéken. Országunkban 1956-ban 496 tudományos kutatóintézet működött ipari és építészeti téren, összesen 45 ezer tudományos dolgozót foglalkoztattak. Az összes tudományos kutatóintézetek 40 százaléka Moszkvában és a moszkvai területen összpontosul, ahol több mint 40 minisztérium és ügyosztály tudományos és kutatóintézetei vannak elhelyezve. A vegyiipari minisztériumnak csupán Moszkvában 15, a kőolajipar minisztéri jmáinak pedig hét' tudományos kutatóintézete van. Leningrádban és a leningrádi területen 76 ipari és építészeti tudományos kutatóintézet működik, amelyek mintegy 8500 tudományos dolgozót foglalkoztatnak. Nem tekinthetjük normális állapotnak, hogy csupán Moszkvában és Leningrádban az ipari és építészeti tudományos kutatóintézetek munkatársainak több mint háromnegyed része összpontosul, míg a szövetségi köztársaságok egész sorában nagy az ipari és építészeti tudományos káderek hiánya. A technikai haladásért folytatott küzdelem megköveteli, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának, a szövetségi köztársaságok tudományos akadémiáinak, intézeteinek és laboratóriumainak tevékenysége közelebb kerüljön a termeléshez. ^ Egyes elvtársak attól tartanak, * "hogy az iparnak és építészetnek, területi elv szerint való megszervezése, a szövetségi vállalatoknak a szövetségi köztársaságok hatáskörébe való áttétele gyöngíti szovjet gazdaságunk fejlesztése központosított tervezésének elvét. Ez természetesen helytelen nézet. A Szovjetunió olyan állam, amelyet 16 egyenjogú szovjet szocialista köztársaság alkot. A Szovjétunió népgazdaságát egységes népgazdasági terv irányítja, melyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa hagy jóvá, és amely az összes szövetségi köztársaságok terveit magában foglalja. Ez á terv magában foglalja az egyes szövetségi és autonóm köztársaságok, kerületek érdekeit, valamint a bővített szocialista újratermelésnek az egész Szovjetunió védelmi ereje megszilárdításának, a nép anyagi és kulturális színvonala emelésének érdekeit. VI. Növeljük a szovjet, a párt és a szakszervezetek szerepét a gazdasági építésben, még jobban vonjuk be a dolgozók tömegeit a termelés irányításába I

Az ipar és építészet irányítá•sának további tökéletesítésére javasolt intézkedések óriási jelentőségűek a gazdasági építés irányítási formáinak és módszereinek lényeges megjavítása szempontjából mind a központban, mind a helyszínen. Ezeknek az intézkedéseknek megvalósításához a párt-, szovjet, gazdasági, szakés komszomol-szervezetek óriási szervező munkájára van szükség. Tömegszervezeteink a szovjet hatalom éveiben értékes tapasztalatokat gyűjtöttek a gazdasági építés irányítása terén, sok szakképzett káderrel rendelkeznek, melyek sikeresen tudják megoldani az ipar és építészet fejlődésének bonyolúlt kérdéseit. Ai új irányítási rendszerben még jobban növekszik ezeknek a szervezeteknek szerepe a gazdasági építésben, a dolgozók széles tömegeinek a termelés irányításába való bevonásában, az általános népi szocialista munkaverseny megszervezésében az állami tervek teljesítéséért és túlteljesítéséért. 2

A dolgozók képviselőinek taná• csai a munkások és parasztok szocialista állama megalakulásának első napjai óta az igazi népi kormány szépéit képezik. Több mint 1500 000 képviselője van a helyi és legfelső szovjeteknek, a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek milliói tagjai a szovjetek különféle bizottságainak és szekcióinak és választóik útmutatásai szerint tevékenyen részt vesznek a szovjetek nagy és sokoldalú tevékenységében. „Forradalmunk... a szovjet hatalom révén tízmilliókat vont be az állam építésébe azok közül, akiket azelőtt nem érdekelt ez az építés" — mondotta V. I. Lenin. (Lenin Müvei, 31. kötet, 514. oldal, Szikra kiadás.) A mai körülmények között, amikor intézkedéseket foganatosítunk, hogy a gazdasági építés irányítása közelebb kerüljön a termeléshez, lényegesen növelnünk kell a dolgozók képviselői köztársasági, kerületi, területi, járási és városi szovjetjeinek szerepét és még jobban aktivizálnunk kell a szovjetek munkáját. A szovjetek figyelmének központjában állandóan az ipari vállalatok és építkezések munkájának legfontosabb kérdései álljanak az állami feladatok teljesítésében, az összes lehetőségek és helyi tartalékok helyes felhasználásában a termelés növelése érdekében, gondoskodjanak a dolgozók jólétének állandó fokozásáról, a lakás és kulturális közművelődési intézmények tervének teljesítéséről s az alkotó ^kezdeményezés fejlesztéséről a gazdasági és kulturális építés minden terén. 3

Az ipar és építészet irányítá" sának átszervezése megköveteli, hogy alapvetően megjavuljon a szakj szervezeti szövetségek munkája és növekedjék szerepük a gazdasági építésben. V. I. Lenin meghatározása szerint a soraikban több mint 45 millió dolgozót számláló szakszervezeti szövetségek „legyenek az államhatalom legközelebbi és pótolhatatlan munkatársai. Az államhatalmat politikai és gazdasági tevékenységében a munkásosztály öntudatos élcsapata, a kommunista párt irányítja. A szakszervezetek — melyek általában a kommunizmus iskolái — legyenek főként a szocialista ipar (és fokozatosan a mezőgazdaság) irányításának iskolái a munkások tömegei, majd azután minden dolgozó számára." (Lenin művei, 33. kötet, 164—165. oldal, oroszul.) A szovjet szakszervezetek államunk fejlődésének valamennyi korszakában jelentős szerepet játszottak a szocialista építésben, a különféle politikai és gazdasági feladatok megoldásában, a dolgozók megnyerésében a termelés irányításában való tevékeny részvételre. Az ipari vállalatok és építkezések irányításának szétforgácsoltsága számos minisztérium és ügyosztály között sok tekintetben negatívan befolyásolta a szakszervezetek munkáját. Országunkban most sok a nehézkes tagoltságú, termelési ágak szerint túlszakosított szakszervezeti ág és a szakszervezetekben nagyon elburjánzott a fizetett alkalmazottak apparátusa. A gyári és üzemi bizottságok nem fejtenek ki kellő kezdeményezést és lelkesedést a vállalatok termelési tevékenységének megjavításával kapcsolatos alapvető kérdések megoldásában, nem foglalkoznak kellőképpen a munka normázásának és megszervezésének, a béreknek, a biztonsági technikának kérdéseivel, az újítók és feltalálók mozgalmának kérdéseivel, a lakásépítéssel, a munkások és alkalmazottak anyagi életkörülményeinek megjavításával. A szakszervezetek munkájának a gazdasági igazgatási területek szerinti átszervezése hozzájárul ahhoz, hogy a szakszervezetek közelebb jussanak a termeléshez és kedvezőbb feltételeket teremt a szakszervezetek aktív tevékenységére a dolgozóknak a termelés irányításába való bevonásában. Az ipar és építészet irányítása öszszetételének módosításával kapcsolatban össze kell vonnunk a szakszervezeti szövetségeket, ami lehetővé teszi a szakszervezeti szervek munkájának megjavítását a köztársaságokban, kerületekben és területekben, lehetővé teszi a vezető szervek összetétele széttagoltságának kiküszöbölését, a fizetett apparátus csökkentését és a szakszervezetek alkotó tevékenységének szélesebbkörű fejlesztését. rf A lenini Komszomol, dicső szovjet ifjúságunk, amely részt vesz a szocialista építés minden szakaszán, jelentős helyet foglal el a gazdasági építésben. A Komszomol-szervezetek és az ifjúság nemegyszer léptek fel kezdeményezően és a munkahősiesség példáját mutatták a legnagyobb országos feladatok megoldásában, ipari központok és üzemek építésében és a parlagon heverő föld megművelésében. A jelenlegi körülmények közepette a komszomolisták és az ifjúság előtt új lehetőségek nyílnak alkotó kezdeményezésük még nagyobb fejlesztésére a gazdasági építésben, a párt, szovjet és gazdasági szervezeteknek nyújtott támogatásban, a vállalatok és építkezések munkájának megjavításában, a természeti kincsek kihasználásában a gazdaság komplex fejlesztésére, különösképpen az ország keleti vidékein, szakképzett káderek nevelésében a népgazdaság minden ágának s lelkes szervező és vezető dolgozók kiválasztásában az ifjú munkások és szakemberek soraiból az ipar és építkezés különféle I munkaszakaszaira. A szovjet szocia' lista állam negyvenéves fejlődésének bőséges tapasztalatai azt bizonyítják, hogy országunk világtörténelmi jelentőségű sikereit a kommunista párt óriási szervező munkája eredményezte az ország gazdaságának és fő alapjának, a nehéziparnak sokoldalú fejlesztésében, a szovjet hatalom megszilárdításában és a nép jólétének állandó fokozására irányuló lenini fő irányelv megvalósításában. A gazdaság irányításának átszervezése a területi elv szerint erősen fokozza a köztársaságok, kerületek és területek pártszerveinek, minden pártszervezetnek felelősségét a termelés fejlesztéséért és az építkezés helyzetéért minden gazdasági igazgatási területen és megköveteli a pártszervezetektől, hogy mélyebben hatoljanak az ipar és építészet gazdasági kérdéseibe, operatívan és konkrétan irányítsák az iparvállalatokat és építkezéseket és tökéletesítsék szervező munkájukat a tömegek körében. Az ipar és az építészet irányításának új formái több jogot és lehetőséget adnak a köztársasági, kerületi és területi pártszervezeteknek az állami tervek teljesítésének, a vállalatok és építkezések termelőmunkájának befoJyoásolására, a gazdaság fejlesztéséről és a dolgozók életszínvonala általános emeléséről szóló párt- és kormányhatározat teljesítésének szervezett biztosítására. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom népünk előtt széles utat nyitott országunk új, szocialista alapokon való átalakulásához. Az ország valamennyi termelőerőinek hatalmas fejlődésében és ennek alapján a nép anyagi jólétének emelkedésében látta V. I. Lenin azt a fő feladatot, amely már a forradalom utáni második napon a párt előtt állott. Azt mondotta, mindenünk megvan: kimeríthetetlen természeti kincseink, óriási munkaerőkészletünk, a nép alkotó képességének pompás fellendülése, hogy felépítsük a valóban hatalmas és virágzó szocialista köztársaságot. Országunk népgazdaságának gyors fejlődését és a nép jólétének szüntelen emelkedését a nehézipar elsődleges fejlesztése lenini irányvonalának következetes megvalósítása biztosítja, amelyhez pártunk igazodik. A könynyűipar, a mezőgazdaság és az ország népgazdaságának valamennyi ágazata csupán a hatalmas, szüntelenül növekvő nehézipar alapján fejlődhet sikeresen. Hogy bőséges mennyiségben termelhessünk élelmiszert, lábbelit, ruhát és egyéb fogyasztási árucikkeket, hogy lakóházakat, kórházakat, poliklinikákat, iskolákat, óvodákat és bölcsödéket építhessünk, elsősorban berendezésre van szükségünk a könnyűipari vállalatok számára: fémre, szénre, kőolajra, villanyra, cementre és más építőanyagokra. Kell, hogy mezőgazdaságunk megfelelő mennyiségű mezőgazdasági ^ géppel és műtrágyával rendelkezzék. Mindezt csupán a nehézipar adhatja és adja nekünk. Ezért nem engedhetjük meg , a nehéz- és könnyűipar szerepének ' és kölcsönös összefüggésének primitív magyarázatát, ezen ágazatok ártalmas versengését, amit a párt mindig elítél, mint a marxizmus-leninizmus alapjainak elferdítését. Csupán az „A"-csoport iparágazatainak, vagyis a nehéziparnak — a kohászatnak, a tüzelőanyagiparnak, az energetikának, a gépiparnak és a vegyiiparnak — sokoldalú és magas fokú fejlesztése révén jönnek létre a könynyűipar és a mezőgazdaság összes ágazatainak fejlődéséhez szükséges előfeltételek. Ha ezt nem tesszük meg, ha engedünk a helytelen és hamis felfogásnak és a fő eszközöket a „B"csoport iparágazatai, vagyis a könnyűipar fejlesztésére fordítjuk, akkor csak látszólagos sikert érhetünk el, csak rövid időszakra elégíthetjük ki az egyes szükségleteket. Ezzel azonban aláássuk gazdaságunk jövő fejlődésének alapjait. Ez nem engedhető meg, mert ez eltérést jelentene az egyedül helyes lenini útról és országunk gazdaságát egy helyben topogásra ítélné. Ezért továbbra is rendületlenül a nehézipar elsődleges fejlesztésének útján kell haladnunk — azon az úton, amelyet a Szovjetunió egész fejlődése igazol. Természetesen nem lehet e kérdést a lehetetlenségig hajtani és egyoldalúan fejleszteni a nehézipart s emellett figyelmen kívül hagyni a könnyűipar fejlesztését, ami elkerülhetetlenül nehézségeket okozna a népgazdaság fejlődésében és fékezné a nép életszínvonalának további emelkedését. Ésszerűen kell irányítani a beruházások elosztását, mindig tekintetbe véve a nehézipar és a könnyűipar helyes arányú fejlesztését. Országunk — amint az SZKP XX. kongresszusa újult erővel hangsúlyozta — azon feladat előtt áll, hogy elérje és megelőzze a legfejlettebb tőkés országokat az egy lakosra eső termelésben. Szem előtt kell tartani, hogy ezek az országok sem fognak egy helyben topogni, hanem bizonyos feltételek között előrehaladnak. Hogy megelőzzük a legfejlettebb tőkés országokat az egy lakosra eső termelésben, biztosítani kell az „Alcsoportban és a „B"-csoportban történő beruházások helyes arányát, biztosítani kell a nehézipar fejlesztésének elsődleges ütemét. A nehézipar fejlesztése alapján sikeresebben valósul meg a termelés komplex gépesítése és automatizálása, ami lehetővé teszi, hogy minden téren megkönnyítsük a munkát, növeljük a munka termelékenységét és szüntelenül emeljük a szovjet nép életszínvonalát. A nehézipar elsődleges fejlesztésének irányvonala lehetővé teszi továbbá az ország népgazdaságának korszerű technikával való felszerelését és lehetővé teszi a Szovjetunió magas fokú védelmi képességének fenntartását. És ezért a Szovjetunió ellenségei mindig e nagy lenini eszme diszkreditálására törekedtek és törekednek, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának fő irányvonalát képezi. Pártunk a szocialista fejlődés lenini útjának híve volt mindig és híve lesz továbbra is. Ezen út helyességét igazolták a Szovjetunió, a nagy Kína és az összes népi demokratikus országok sokéves tapasztalatai. Csupán ez az út vezet bennünket végső célunkhoz — a kommunista társadalom felépítéséhez, amikor biztosítva lesz az ember minden szükségletének kielégítése, a munkában és az egész életben. Mindig, amikor országunk életében alapvető változtatásokra volt szükség, minden alkalommal, amikor nagyon fontos eseményekre került sor, a Szovjetunió Kommunista Pártja országunk dolgozóinak legszélesebb tömegeihez, a néphez fordult. Ez természetes is, mert a kommunista párt egész tevékenysége elválaszthatatlan a szovjet nép életétől és a pártnak nincs és nem lehet más érdeke, mint a nép érdeke, mint a nép javáról és jólétéről való gondoskodás. Ezúttal is, amikor megérett az ipar és az építészet irányítása alapvető átszervezésének szükségessége, a párt újból a néphez fordul és megtárgyalás céljából eléje terjeszti azokat a javaslatokat, amelyeknek megvalósítása új lehetőségeket és korlátlan teret nyújt szocialista hazánk sokoldalú fejlődésének. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa közzétéve e téziseket, felhívja a Szovjetunió öszszes dolgozóit, hogy tevékenyen vegyenek részt e tézisek megtárgyalásában. az ip* és az építészet irányításának átszervezésére szolgáló javaslatok kidolgozásában, hogy ezáltal megtaláljuk e nagy és igen fontos ügy megoldásának leghelyesebb útját. A szovjet nép országának korlátlan és kizárólagos gazdája. Mindaz, ami országunkban létrejött,' a nép alkotó munkájának és alkotó géniuszának műve. A nép munkájában, világos öntudatosságában, a nép bölcsességében rejlik újabb és újabb sikereink forrása országunk előrehaladásában, ragyogó jövője — a kommunizmus felé.