Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-26 / 115. szám, péntek

AZ UJ ELET KOVACSAI mi Fénylik a vörös csillag — ha ezt a szót hallom pezsgést érzek lelkem mélyén s nagy-nagy büszkeséget, mint amikor anyámra gondolok, akinek életem köszönhetem, aki megosztotta velem szive melegét, jóságát és akiről elmondhatom: nincs nála különb asszony a világon. S te, kommunista, aki ifjú korom óta újjá neveltél engem, új, teltebb, magasztosabb értelmet adtál életemnek. Ügy érzem magam, mintha újjászülettem volna s ezért vallhatom: anyámnak tekintelek és büszkén mondhatom rólad, hogy nincs különb ember nálad a világon. Mert mint az anya, te is életet adsz. Az eszméd ad életet. Szíved-lelked jósággal van teli, s azt önzetlenül hinted szét embertársaid között, mint a jó gazda szórja a telt, érett kalászt ígérő magvakat a barázdákba. Önfeláldozásod, szívósságod, akaratod, mely szembeszáll ezer viharral is, nem ismer határt. Olyan vagy, mint a legbátrabb katona, véredet öntöd, ha kell, néped, hazád szabadságáért, a forradalom eszméjéért. A legfontosabb számodra, hogy a népek szabadságban, békességben éljenek és boldogságukat kezük alkotó munkájával termertsék meg. Nekünk most könnyű azt mondanunk, hogy jól élünk és nem rémítget bennünket a munkanélküliség, a kizsákmányolás réme. A gyárak, mezők egykori robotosai már nem vetik fojtó hurokként szívük lángoló gyűlöletét a tőkésekre, a földesurakra, hanem úgy élnek, olyan elégedetten, az élet javait gyarapítva, mint soha azelőtt. S ezt neked köszönhetjük — kommunista'. Ha kellett, életedet is adtad, hogy földünkön ne teremjen többé gaz, hanem a szabadság piros virága viruljon rajta szüntelenül. Te az új élet kovácsa vagy. Két kommunistáról szól ez az írás. Mind a ketten régi párttagok, a füleki zománcgyár dolgozói. Akkor lettek kommunisták, amikor üldöztetés járt érte. De a vörös zászlót keményen tartották kezükben akkor és tartják most is. dőt kellett kötnie a szája elé ... Hányan jártak akkoriban mezítláb az üzembe! Hiába voltak tele az üzletek, V

ége az ütközetnek. 'Elnémult a a kereskedők hiába hívták, csalogat ?ono a Vnrnílíőn Rpvnnták + Ó Ls O -r /-V VVI Vi r\ V» f\\s- r\ 4- 1/AIRÁN TTA14- n NNN zene a Vöröskön. Bevonták a sztrájkőrségeket. Nem tanácskoznak már a hegyen a gyár robotosai, vége a tanácskozásoknak, izgalmas napoknak, gyűléseknek, jelentéseknek, küldöncküldéseknek. A sztrájkolok nem gyártanak gúnynótákat a sztrájktörökről. Befejezést nyert az egyhónapos, ták az embereket, kevés volt a pénzünk. Az asszonyok 60—80 koronát kerestek egy hétre. A munkások papírba, rongyokba csomagolva hordták hónuk alatt a kenyeret. Sok vidéki dolgozott akkor is a gyárban. Hogy ne kelljen annyit utazniok, mert sajnálemberekkei beszélni, s mindig a legfontosabb teendőkre fordítja a szót. És meggyőzi munkatársait. Olyan érveket hoz elő, melyek mozgósítanak, lendületet adnak a munkának. Virág Géza is kommunista. Az volt már az első köztársaság idején. És mondhatnám, még előbb is. Mint ifjúmunkás 1919-ben belépett a Vörös Hadseregbe és harcolt a munkáshatalomért, a forradalom ügyéért. Jól ismeri a nagykanizsai, kistarcsai gyűjtőfogházakat, ahol Horthy pribékjei tartották fogva a kommunistákat. De semmiféle kínzás, szenvedés nem rettentette vissza Virág Gézát. A mozgalomnak élt és él ma is. A régi kommunisták között, akik azelőtt a munkásegység megteremtésére, s főleg a kapitalista rendszer szétrombolására törekedtek, a felszabadulás után többen akadtak, akik nehezen tudtak áttérni a pártmunka új módszereire, amikor már nem rombolni, hanem építeni kellett. Virág Gézánál ez nem volt probléma. Már a felszabadulás első perceiben Losoncon egyike volt azoknak, akik azonnal megkezdték a fegyveres munkásmilícia szervezését, a kiharcolt szabadság védelmét. Utána munkahelyén, a füleki zománcgyárban mutatta meg és mutatja manapság is, hogyan kell a kommunistáknak tevékenykedniök a gyárban, hogyan kell a kommunisták agilitását növelni, új tagokat szerezni a pártnak, a munkaversenyt fejleszteni, mozgósítani a tömegszervezeteket. J elen voltam, amikor ennek az ** őszhajú, de szívében fiatal kommunistának Buús István elvtárs feltette a kérdést, miben és hogyan lehetne még javítani az üzemben a pártmunkát. A kapott utasítást, pártfeladatot ták még azt a néhány koronát is a vo hősiességekben bővelkedő sztrájk. S a natra, inkább a nagy barakkokban lak csendőrséget is bevonták. 1800 füleki tak. Hatvan ember is szorongott egy haladék nélkül kell teljesíteni. Kényemunkás felvette a munkát. Ugyan- szobában. Ott ette, rágta nyakukat a lemből nem halaszthatjuk el azt másolyan egységben, mint amilyen egysé- poloska... A csiszolóban is idény- napra, mert akkor újabb feladatokat gesen abbahagyta. Egyhónapos harc munka folyt, augusztustól karácsonyig, kaphatunk, s így mulasztást követünk tapasztalataival meggazdagodva, erejé- Utána jött az újévi ajándék, az ideig- el. lenes fizetetlen szabadság, 35 ember közül alig maradtak húszan a műhelyben. A gyár kapuja elő

ft 100—150 ember is tolongott. Amikor Hulitának szüksége volt -néhány emberre, a kapunál megjelent a mester, végigmustnek teljes tudatában, megacélozva hi tében, megerősödve meggyőződésében ... Arra gondolva, hogy forradalmi hagyományaikhoz híven az első sorokban fognak harcolni a munkásjogokért, gazdasági és politikai vívmányokért, a munkásság felszabadulásá- rálta a munkanélkülieket, az erősebintett; 'rtífegtapogatta izmaiért. — A Munkás 1936. szeptember 6-kai számában olvashatjuk e sorokat. Több mint húsz esztendeje ért véget a füleki munkások sztrájkja. S abban az időben, amikor az országban fasizálódott a rendszer, amikor Hitler lázasan fegyverkezett, a munkások, a kommunisták mozgalma forradalmosította az emberek lelkületét. Štefánik Lajos csiszoló, a sztrájk résztvevője, a vörös szakszervezet tagja abban az idő- járnak'munkába ben lépett a kommunista párt soraiba. Húsz esztendeje annak. Štefánik elvtárs azóta is csiszoló a gyárban. Ott ül a gépe mellett s amikor a tűzhely, vagy a vasaló alkatrészeit tartja oda a gyorsan forgó csiszolókoronghoz, röpködnek az apró szikrák és fűrészhez hasonló fütyülés hangzik fel. A műhely tágas. Az egymás mellett felsorakozó gépek előtt nagy, fényt adó ablakok. Nem volt ez így valamikor. D eszéigetünk. Štefánik Lajos ha® lántékán már deresedik a haj. Nem csoda 53 év nyomja vállát. Rándokba szökő homlokára nincs ráírva, hogy kommunista, s mégis mindnyájan tudják róla, mi az elve, hite, tudják róla, hogy megingathatatlan kommunista. — Miért lettél kommunista? — kérdezem tőle. — Arra majd rájösz, — feleli. — Előbb inkább mást mondanék. A fiatalokkal kellene többet foglalkozni. Sokan közülük azt hiszik, hogy minden, ami csak van, könnyen jött, azt gondolják, így volt ez mindig, így éltünk és dolgoztunk, ahogy most... Štefánik Lajos nem őrzi „zárt albumban" emlékeit. Amikor csak teheti, alkalma nyílik, mesél az ifjúmunkásoknak. Ogy mondja nekik is, ahogy most nekem elmondotta. Csaknem harminc esztendeje dolgozik az üzemben. 1932-ben, amikor Hulita igazgató úr újra megkezdte a bérek nyirbálását a csiszolóban, ahol Štefánik dolgozott, műhelysztrájkot szerveztek. Két hétig nem dolgoztak. Eredményt azonbaA nem értek,el. A többi műhelyek akkor nem követhették őket. Ez a sztrájk mégis iskola volt számukra, az egység, a munkáserő próbája. Stefanikot, mint a sztrájk egyik szervezőjét csak egy év múltva vették vissza. — Akkoriban nem volt ilyen műhelyünk, — folytatja emlékezését. — A régi csiszoló olyan sötét volt, hogy alig láttuk egymást. „Skúlálnunk", hunyorgatnunk kellett, hogy észrevegyük a gépek mellett ülő kis fekete embereket. S annyi volt a por, ha az ember nem akart megfúlni, zsebkenbeknek kat... — Ez volt az oka, hogy beléptem a pártba. Láttam a nagy gazemberséget, a kizsákmányolást. S az emberek most látják a különbséget a múlt- és a jelen között... Idősebb ember vagyok, s talán azért, mert hajdanában nem éltünk így, örül a lelkem, amikor látom, hogy az emberek tisztán, jólöltözve — De akadnak közöttünk, akik nem fejlődnek, nem olvasnak, kényelemszeretők lettek, — vetette közbe Buús elvtárs. — Ez hiba. „.Olvasnunk, tanulunk kell. Nem jó kommunista az, aki nem tud választ adni a feltett kérdésekre. A pártonkívüliek figyelemmel kísérijc munkánkat és nekünk mindenütt és mindenkor helyt kell állnunk. — Az utóbbi időben betegeskedtem, folytatta ezután Virág elvtárs, — és amikor bementem az üzembe, a műhelyben érdeklődtem, mit csinálnak a kommunisták. Nem üléseztek. Én a pártbizottság részéről instruktor vagyok. Mondottam nekik, egy ember meghalhat, de a párt nem szűnhet meg dolgozni. Ha alább hagy a lendület, mulasztást követünk el. Utána tartottak ugyan ülést, de csak gazdasági kérdésekkel foglalkoztak. Ez is hiba. A gazdasági kérdéseket nem lehet különválasztani a politikai munkától. A pártmunka fősúlyát a pártcsoportokra kell helyezni, mert az alúlról jövő A következőket már nem ő, ha^^ nem mások mondották róla. Štefánik Lajos nagy segítségére van a pártszervezetnek; jó agitátor, politikai munkával segít mesterének, a termelésben a legjobbak közé tartozik. Mint mondani szokta: ez a kommunis- ^ ^ ^ _ ^ ^ ^ ^ ták kötelessége! Munkamódszerét át- aktivitás * adja" m eg "a * pártmunka igazi adja társainak. Munka után gyakran lendületét. Ezt a választ adta Virág Géza a feltett kérdésre. Majd elgondolkozva így szólt: — Minden munka szép, amit az ember két kezével alkot. És nekünk kommunistáknak arra kell törekednünk, hogy elősegítsük a dolgozók alkotó kezdeményezését. Egyet azonban mindig szem előtt kell tartanunk: a mozgalomban, a munkánkért sohasem szabad hálát várni. Mi csupán a szovjet népnek lehetünk hálásak, akinek szabadságunkat köszönhetjük... yy z utóbbi szavak jellemzik talán jár a falvakra földművesszövetkezetet szervezni. Hogy Vecseklőn megalakult a szövetkezet, az részben Štefánik Lajos politikai meggyőző munkájának is köszönhető. S mindezt, mint mondotta, azért teszi, mert jó kommunistának lenni, mert jó a nép javát szolgálni és napról napra előbbre vinni a szocializmus ügyét. 2. A mikor a füleki zománcgyár műhelyeiben feltűnik egy hullámos őszhajú, kék munkaruhás férfi, mindenki tudja, hogy kicsoda. A munkások megállítják, utána szólnak, belegjobban Virág Gézát, az önzetlen, tiszta szívű kommunistát. S hogy mennyire becsülik munkáját, a legjobban az a tény igazolja, hogy a szélnek vele. Mindnyájan jól ismerik ma kezdődő pártkongresszuson ott Virág Gézát. S amikor a lemezosztá- láthatjuk őt is a küldöttek között, iyon dolgozik — mert bádogos a hogy Szlovákia legjobb kommunistáival foglalkozása — az emberek eljönnek együtt részt vegyen pártunk s egész utána, tanácsot kérnek tőle, szeretik népünk életére nagy jelentőségű tárés bíznak benne. Virág Géza tud az gyalásokon. Petrőci Bálint Mint szemük fényét őrzik szövetkezetüket Mint ismeretes, a Bardejovi Egységes Földművesszövetkezet állattenyésztése egyike a járás legjobbjainak. A szép eredmények egyre szaporodnak, s nap nap után újabb eredményekről adnak számot. A legutóbbi értékelés alapján újabb sikerekről számolnak be. Pl. egy istállóban 240 sertés van elhelyezve, ahol az átlagos súlygyarapodás 0,62 kg, ami annyit jelent, hogy egy hónap alatt 42 mázsa sertéshúst termeltek. Ez kg-onként 16 koronájával mintegy 67 200 koronát tesz ki. Hasonló szép eredményeket érnek el a tejtermelésben is. Most a tavaszi hónapokban a 72 tehéntől naponta 400 liter tejet fejnek, vagyis 5—6 litert egy-egy tehéntől. A közelmúltban eladott 6 apaállatért is Í54 000 korona folyt be a közös kasszába. A bardejoviak mint szemük fényét őrzik szövetkezetüket. Védik és fejlesztik, mert boldogabb holnapjuk biztosítását látják benne. (k. i.) Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusa előtti napokban, mely kongresszuson a rozsnyói kommunisták küldöttei ós beszámolnak legnagyobb üzemükről, a vasércbányáról és számat adnak az ott dolgozó kommunisták munkájáról, nézzünk szét a helyszínen, hallgassuk meg véleményeiket és kérdezzük meg, hogyan készültek, mit várnak a kongreszszustól. Első utunk Csillik Jenőhöz, az üzem igazgatójához vezetett. Csillik elvtárs az Alsósajói Vasércbányából ez év áprilisában került a rozsnyói üzembe. A hely és a környezet nem új számára, hiszen hazajött, ismerősei, egykori munkatársai közé. Tizenhét éves bányamunka után 1948ban innen indult el iskolába, hogy az egykori vájárból üzemigazgató legyen. Az iskolát sikeresen elvégezte és 1950-től mint igazgató több bányában dolgozott. Hogy érzi magát itthon? Természetesen jól. Régi munkatársai örömmel fogadták, s ő úgy dolgozik, mint régen. Legtöbb idejét a dolgozók között tölti. Igazi munkásigazgatóhoz méltóan vezeti az üzemet és mint kommunista szervez, agitál. Mikor a munkára terelődik a szó, ezeket mondja: — Szerettem régi munkahelyemet. Egyetértésben dogoztunk és munkánknak szép eredményei voltak. Itt is azzal az elhatározással kezdtem munkához, hogy a dolgozók érdekeit szem előtt tartva — a közös ügyért — a legnagyobb egyetértésben közösen fogunk dolgozni. Remélem, munkánknak eredménye lesz. Hogy az üzemben dolgozó kommunisták és általában az egész üzem hogyan készül Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusára, erre Csillik elvtárs így válaszolt: — A kommunisták a munka minden frontján elsősorban példamutató magatartásukkal készülnek a kongreszszusra. Az elmúlt Retekben üzemünkben május 1. tiszteletére számos mun• kakötelezettségvállalás született. A fel- . ajánlások teljesítésében élen járnak a kommunisták és így példás munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy üzemük globálisan is a feladatok teljesítésével köszöntse a kongresszust. — Mindenben teljesítik a kötelezettségvállalásokat ? — Reméljük. Számos felajánlást már teljesítettünk, a még hátralevőket pedig a kongresszus megkezdésének napjáig minden bizonnyal teljesítjük. Ehhez ismét a kommunisták nyújtanak biztosítékot. Az igazgatótól az ércmosóba vezetett utunk. Itt tisztítják és osztályozzák a bányából felszínre került vasércet. Az osztályozókban főként nők dolgoznak. A termelés élenjárói között itt is a kommunisták vannak. Megállunk az egyik gépnél. Kísérőnk elmondja, hogy a nők nemcsak ügyességben, de sokszor teljesítményben is felülmúlják férfi kollegáikat. — A kommunisták? — ők kettős feladatot végeznek — kaptam a választ. Példásan dolgoznak, ugyanakkor a felvilágosító munkából is kiveszik részüket. Van mit tenni ezen a téren is. A mosóban dolgozó kommunisták közül Szilágyi Etelkával beszélgettem, aki elmondta, hogy már hatodik éve dolgozik a rozsnyóbányai ércmosóban. Nehéz a munkája, de örömmel végzi. Előirányzott feladatait eddig még mindig teljesítette és a jövőben is teljesíteni akarja. Pedig bőven van más elfoglaltsága is. Több tömegszervezetnek aktív tagja, amelyek közül főként a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetségben és a nők bizottságában fejt ki tevékeny, elismerésre méltó munkát. Mindezt hivatásérzetből, kommunista kötelességtudatból teszi. S Szilágyi Etelkának jó munkáját, kommunista kötelességérzetét a közösség viszonozza. Megbecsülik, aminek beszédes kifejezője, hogy a helyi nemzeti bizottságba jelölték. A kongresszusra Szilágyi elvtársnő is, mint az üzem többi kommunistái, feiadatai következetes teljesítésével készül. Beszélgetésünk során ezzel kapcsolatban ezeket mondta: — A kongresszus jelentős időben ül össze. így nem csoda, ha mindannyian gondosan készülünk és elsősorban jó munkával köszöntjük ^ kongresszust. — Jó munkával készülünk — mondta Galló László i6, akivel Szilágyi Etelka után beszélgettünk. Galló László 1925-től párttag és aktív harcosa a kommunista mozgalomnak. Hogy mit vár a kongresszustól, erre a kérdésünkre így válaszolt: • — Számunkra, kommunisták számára minden kongresszus jelentős határkő mozgalmunk történetében. Küldötteink a kongresszuson számadást csinálnak és megszabják az elkövetkező évek feladatait. A mostani kongresszustól azt várom, hogy az eseményekben rendkívül gazdag elmúlt évek tanulságaiból merítve a CSKP X. kongresszusa és az országos pártkonferencia irányelveinek szellemében kitűzi további feladatainkat, hogy további eredményekkel gazdagodva az eddigieknél is gyorsabban haladhassunk előre vezető utunkon, az egyre jobb élet felé. Zelina Bélát munkahelyén, a lakatosműhelyben kerestük fel. Régi ismerőst, tizennyolcszoros újítót köszöntöttünk a fiatal technikusban. — A kongresszusra — mondotta beszélgetésünk során — régen készülünk. Munkánkat is a kongresszusra való készülődés jegyében végezzük. Az utóbbi napokban vállalásaink határidő előtti teljesítéséért folytattunk harcot. Igyekezetünk sikerrel járt. Felajánlásunkat e hó 20-ára sikerült teljesítenünk. Most arra törekszünk, hogy a munka jó megszervezésével és a munkaidő gazdaságos kihasználásával további sikereket érhessünk el. Zelina Béla mint többszörös újító kivágó munkát végez munkahelyén. Ezzel azonban távolról sem merül ki minden tevékenysége. Amit a szakmájában dolgozik, csak egy része annak a munkának, amit Zelina elvtárs, a kommunista naponta végez. Vezetője az üzemi pártszervezet tanulócsoportjának, amely magyar nyelven tanulja a politikai gazdaságtant, ugyanakkor mint -agitátor kiveszi részét a politikai agitációs munkából is és aktívan dolgozik a választás előtti kampányban. Ezen felül Zelina Béla vezetőségi tagja a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség járási bizottságának is, ahol szintén elismerésre méltó munkát végez. Van munkája bőven és ezt becsülettel végzi. A kongresszust méltóan köszönti. Délelőtt van s mi tovább járjuk az üzemet. Kommunistákkal beszélgetünk, s ha sokféle is a szó, egyben azonos: a kongresszusra mindenki készül, a kongresszust mindenki várja. A kommunista bányászok Baljeczer, Filiczky, Jarábek, Ferencsik, Jakab és a többiek most a tárnák mélyén, sok száz méterre a föld gyomrában különböző munkahelyeken dolgoznak. Mindegyikkel szót szeretnénk váltani. Közvetlenül a munkahelyükön elhangzott üzenetüket szeretnénk továbbítani a kongresszusnak. Sajnos, a hosszú bányafolyosók és az egymástól távol eső munkahelyek meggátolnak ebben. Mindegyikük közvetlen munkahelyéről nem írhatunk. Csak egységes véleményüket tolmácsolhatjuk, amit jó munkaeredményeikkel így juttatnak kifejezésre: — Ha a múltban a munkáshatalomért tudtunk harcolni, akkor ma a munkáshatalomért kell és tudunk dolgozni. Ig

en, a szocializmusért ma dolgozni kell, és a rozsnyói bányák kommunistái tudnak dolgozni. Erről legjobban munkateljesítményük tanúskodik, ami mindig nagyobb az előirányzottnál. Rozsnyóbányán, aki kommunista — akár bányász, akár vezető, akár technikusi beosztásban dolgozik — elsősorban kommunista. Azonos érdekek kötik össze és egyforma elhatározással dolgoznak. Ennek a közösen és odaadóan végzett munkának az eredménye, hogy a Rozsnyó főterén felállított eredményt jelző táblán mostanában mindig fénylenek a vörös csillagok. (zsa) ÜJ SZÔ 1957. április 26.