Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-21 / 111. szám, vasárnap

Az alábbiakban rövidített részletet közlünk Eric Knight Sam Small csodálatos élete című könyvéből. löször az öreg Capper Wamgiey vette észre. Márpedig Capper nagyon fontos ember. Ö a kopogtató Polkingthorpe Brigben, vagyis az ö dolga az, hogy korán reggel felkeljen, körüljárjon a faluban egy rúddal, és azzal bekopogtasson minden hálószoba ablakán és felkeltse az embereket, hogy idejében elindulhassanak munkájukra. Es ezen a bizonyos reggelen az öreg Capper tudta, hogy valami baj van. Érezte, hogy valami baj van az aznap körül, és azután rá is jött, hogy mi. Még mindig vasárnap volt. Egy-két pillanatig füle is elállt a csodálkozástól, mert hiszen jól emlékezett rá, hogy előtte való nap is vasárnap volt. Az öreg Capper gondolkozott, gondolkozott és úgy találta, az egyetlen különbség a kettő közt csak az, , hogy hétköznap fel szokta ébreszteni az embereket, vasárnap pedig nem. — Szóval, ha ma nem ébresztem fel az embereket, akkor vasárnap reggel van — mondta magában. Először John Willie Braithwaite-nek, a gyár tűzoltójának háza előtt állt meg. Itt megfogta hosszú, háromszögben végződő rúdját, és felemelte úgy, hogy a drót az emeleti ablakhoz ért, elkezdte tenyere közt csavargatni a rudat, mire a drót odafent nekicsapódott az ablaküvegnek és olyan lármát csapott, hogy a legmélyebb alvó is felébredt volna tőle. Nemsokára kinyílt az ablak, és kibukkant rajta John Willie Braithwaite feje. — Felébredtem — mondta. — Menynyi az idő? — Csak azért keltettelek fel, hogy megmondjam, ma megint vasárnap reggel van. Meri j szépen vissza az ágyadba és aludj jól. Erre John Willie Braithwaite becsukta az albakot, visszament és bebújt az ágyába felesége mellé, anélkül, hogy tulajdonképpen felébredt volna. Ezenközben az öreg Capper búzgón folytatta körútját, bekopogtatott ügyfeleinek ablakán és megmondta nekik, hogy nem kell felkelniök, mert még mindig vasárnap van. Némelyek hajlandók voltak elhinni, mások meg nem. Az öreg hazacsoszogott, és éppen reggelijét melegítette fel, amikor belépett Rowlie Hetiiker. — Capper — mondta —, éppen most hallom, ma nincs hétfő, hanem még mindig vasárnap. Hogy jöttél erre rá? — Hát ez már így van — felelte Capper. — Igen, igen, de hát nem túlságosan sok az, két vasárnap egymás után ? Már úgy értem, nincs ebben valami rendkívüli? — De igen, csakhogy ez már így van. Olyan nyugtalan időket élünk, minden kijön a rendes kerékvágásából. —Az igaz — ismerte el Rowlie. Még jó, hogy idejében észrevetted. Mert különben még elmentem volna az iskolába és csengettem volna, abban a hiszemben, hogy hétfő van. Így pedig, miután tudom, hogy vasárnap van, a templomba megyek és ott húzom meg a harangot. Köszönöm, hogy figyelmeztettél a tévedésre. — Nagyon szívesen, fiam — mondta szerényen az öreg. Rowlie elment, és Capper nekilátott a reggelinek. ^TVft ^ , imsokára megint fy- ^^ zavarták. Néhány ünneplőbe öltözött falubeli arról értesítette, hogy a környéken lakó munkások ott állnak . a bezárt gyárkapu előtt, és követelik, hogy engedjék be őket. Makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ma hétfő van. Capper magához vett az útra egy darab véreshurkát és egy karéj kenyeret, és elment a gyárkapuhoz. Ott kinyilatkoztatta, hogy ma vasárnap van. — Ha Polkingthorpe Brigben vasárnap van, mi van akkor Y/uxleyban? — kérdezte valaki. — Az ám! És Rombeckbei és Holderlyben és Tannerlyben? — Hát ott sem igen lehet másként — mondta az öreg nyugodtan. — Valószínűleg ott is vasárnap van. Csak nem vették észre. Hát nem is lehet cscéálni, ha két vasárnap jön egymás után, nem lehet senkitől rossznéven venni, ha a másodikat hétfőnek nézi. De csak azt tanácsolhatom nektek, menjetek szépen haza, és élvezzétek ezt a pótvasárnapot. Éppen haza akartak már indulni, amikor odaért Mr. Bloggs. Mr. Bloggs elkésett, de neki szabad, mert más községben lakik, és azonkívül az övé a gyár. — De kérem, de kérem, mi ez, 'emberek? — mondta. — Mit jelentsen ez? Mit álldogáltok itt, kint, miért nem vagytok még a helyeteken? Erre elmagyarázták neki az extravasárnap ügyét. — De fiúk, miféle marhaság ez? — szólt Mr. Bloggs. — Amikor hazulról elmentem, akkor hétfő volt Hogy lehet itt vasárnap, amikor Puttersleighben hétfő van? — Furcsa — mondta Capper Wambley a fejét rázva. — De biztosan Puttersleighben is vasárnap van, csak maga nem tudja. — Mondom nektek, hogy hétfő van, És aki öt perc múlva nincs a munkájánál a gyárban, azt elbocsátom. — Vasárnap van — ragaszkodtak hozzá az emberek. — Dehát, hogy volna vasárnap? Hiszen ez lehetetlen! Mr. Bloggs rámeredt embereire — és ebben a pillanatban nagy bimbambum hallatszott, a templomharang vasárnapi istentiszteletre szólt. — Most már nem kétséges, itt a bizonyíték — mondták az emberek. — Vasárnap van, és vasárnap dolgozni vétek. A gyár természetesen csukva maradt; de Mr. Bloggs nem volt tétlen. Felvette a telefont, az egyetlen telefont az egész helységben, és felhívta a greenwichi csillagvizsgálót. Szeretett biztosra menni. Ezért megkérdezte a csillagvizsgálót, hogy milyen nap van ma, és azt a választ kapta: hétfő. Ezzel a ténnyel felfegyverkezve elhagyta irodáját és elébement a templomból kiözönlő népnek. —Na nézzétek, fiúk, ne makacskodjatok — mondta. — Hétfő van. De amazok felhívták a figyelmét arra, hogy éppen most jönnek ki a templomból —, hogy volna tehát hétfő? GJO'^V'VXS ármost a vasárnapoknak ez a csodálatos sorozata nagy sikert aratott mindazon emberek szívében, akik hosszú órákat töltenek azzal, hogy acélt, fát, gyapotot, vasat és üveget, téglát, papirost és selymet dolgoznak meg kazánok mellett és üzemekben, tüzes kohóknál, öntőkamrákban és fütötermekben, szövőszékeknél és fonógépeknél, sajtók és prések mellett, esztergapadoknál, revolverkalapácsoknál és futószalagok mentén. De akadtak olyan emberek is, akik dühöngeni kezdtek az esemény miatt. És ámbátor az országban mindenki örült a vasárnapok szép sorozatának, amely elkezdődött, ezek az emberek nem szűntek meg mindegyre azt hangoztatni, ezek a napok közönséges hétköznapok, és az egész vasárnap-história csak üres képzelődés. A dolgok ilyetén állása nagy rémületet keltett. Éppen ezért a miniszterelnökhöz fordultak. — Uraim! — felelte a miniszterelnök — legyenek nyugodtak, Őfelsége kormánya megtesz minden tőle telhetőt, meg fogja védeni az ipart és kereskedelmet, amely nemzetünknek, sót világbirodalmunknak gerincét képezi. Ezután a miniszterelnök visszavonult, és gondolkozni kezdett. Miniszterelnök iévén, ezt természetesen nem úgy cselekedte, mint ön vagy én. Ön vagy én ebben az esetben talán ezt mondjuk magunkban: — Na, fiacskám, most aztán járjunk utána ennek a dolognak, hogy vajon csakugyan vasárnap van-e vagy nem. (Látja, éppen ezért nem leszünk sosem miniszterelnökök, mert így fognánk neki a dolognak!) De a miniszterelnöknek ugyanakkor egy csomó más ügyre is kellett gondolnia. Gyorsan becsöngette tehát titkárát, és így rendelkezett: — Carrington-Smaithe, úgy hallom, ma vasárnap van, és állítólag holnap is vasárnap lesz. Csomagoltasson öszsze. Elmegyünk vidékre weekendre. (JYÄ/J?\T)AG) ilkingthorpe Brig/fr

V^

J ben, ahonnan mindez kiindult, végül is megint kikérték Sam Small véleményét. — Itt, fiúk — mondta Sam —, csak egy dolgot lehet tenni, és én vagyok az, aki azt az egy dolgot véghez tudja vinni. Ezzel belépett az irodába, felvette a telefonkagylót és így szólt: — Kérem Őfelségét, a királyt. Mielőtt az ember egyet pislanthatott, már meg is kapta az összeköttetést: — őfelségével, a királlyal beszélek? — kérdezte Sam. — Halló, Small Sámuel, te vagy az? — mondta a király, megismerve a hangot. — Nahát, bizonyisten olyan, mintha hájjal kenegetnének, hogy újra hallhatom a hangod, öregem. Na, jól megy neked, Sam fiam? — Egész rendesen, Felség — felelte Sam. — És hogy van a drága, kedves feleséged, hogy van Mully? — Mully jól van — felelte Sam. — és hogy van a nagyságos assz&ty és a gyerekek, ha szabad érdeklődnöm? — Nagyon kedves vagy, Sam fiam, hogy érdeklődsz. Hát a legkisebb porontyom egy kicsit vacakul volt a múlt héten. Olyan nehezen jönnek ki a fogai szegénykének, tudod. De ma újra remekül van már. — Hát ezt jó hallani — szólt Sam. — Köszönöm — mondta a király. — Na, Sam, mi újság? Gondolom, nemcsak azért hívsz fel, hogy eldiskuráljunk egy kicsit. Mit tehetek az érdekedben, öregem? — Hát a helyzet az, Felség — felelte Sam —, remélem, nem veszed j rossz néven tőlem, de meg tudnád mondani, hogy milyen hétköznap van ma? — Látod, Sam, ezek olyan dolgok, amelyeket nem lehet csak úgy félvállról elintézni, az ilyesmit átengedem a minisztereimnek, meg hasonló népeknek. De véletlenül éppen itt fekszik előttem a hivatalos jelentés: ma szombat van. El lehet képzelni, hogy az egész beszélgetés alatt a falu népe lélegzetvisszafojtva tolongott az iroda ajtajában és fülelt. És legelöl állt Mr. Bloggs. — Azt mondja, szombat van — hirdette ki Sam. — Na látjátok, hát nem megmondtam! — kiabált Mr. Bloggs. — Na szombat van, vagy nincs szombat? — Egy pillanatra, fiúk — tette le a garast Sam. — Tudjátok jól, én ném dolgozom itt, én teljesen pártatlan vagyok. J — Nos? — A dolog nagyon egyszerű. Min- ! den szombaton háromnegyed tizenket- | tőkor kifizetik a béreket. Na már most, ha ma szombat van, akkor Mr. Bloggs tíz perc múlva kifizetteti a hetibéreket. Ha pedig nem fizetteti ki, akkor nem is lehet szombat, és akkor a vasárnap valószínűleg még nagyon sokáig fog tartani. — Hát ez aztán a teteje mindennek! — ordította Mr. Bloggs. A A -öltött és káromkodott, de az emberek csak álltak ott, csóválták a fejüket, és azt mondták, ha szombat volna, akkor háromnegyed ti/ V ť" zenkettőkor ponIL^'Í^COj tosan meg keltene kapniuk a he tibérüket, mert hiszen így volt ez emberemlékezet óta. Végre Mr. Bloggs is belátta: nincs más mód arra, hogy újra megindítsa a hétköznapok sorát. Engedett, és kifizetett minden férfit, minden asszonyt, minden fiút és minden lányt. Közben szombat dél lett, és így mind kivonultak az irodából az udvarra, és hazafelé készülődtek. Ekkor megint eléjük állt az öreg Capper Wamgiey. — Na, fiúk, lányok, ha ma szombat S van, akkor milyen nap lesz holnap? j — Vasárnap! — ordították karban, j Fordította: Szerb Antal j cA ta aa

j zt köszöntőfíi Amikor ébredek, az ablakon Nem bámul be savószínű hajnal. Friss, tavaszi fény ömlik be helyette, S én régi bánatom feledve, Köszöntöm a tavaszt diadallal. Érzem a bő fényben erő rejlik. A szellőhozta földszag felüdít, És a köröttem zsibongó új élet Megnyugtat, s mutat, kínál sok szépet: Békét, boldog tavaszt és gólyahírt! Kovács Miklós Almaink városa Az utóbbi években bemutatott angol filmek közül a legsikerültebb kétségtelenül Jack Lee Almaink városa című filmje volt. Mi az, ami megragadja a nézőt ebben a tartalmával nem éppen egyedülálló filmben ? Sikerének titka kétségtelenül humanizmusában, emberi sorsok realista ábrázolásában és kitűnő jellemfiguráiban van. A film története a jávai szigeteken lakó gyarmati tisztviselők családtagjainak sorsát ecseteli a japán invázió idején, a japánok fogságában. Jack Lee, a rendező ügyesen ki tudott használni minden alkalmat a filmcselekmény emberien ható mozzanatainak kidomborítására. A film nem végződik tragikusan; évek múlva a háború ütötte sebek behegedése után a hős és hősnő egymásé lesznek. A film kétségtelenül nagy érdeme az embertípusok sablonmentes megformálása. A film minden alakja egyéniség. Természetesen vannak a filmnek olyan oldalai is, amelyekkel nem értünk egyet. Az emberi sorsok remek ábrázolásán kívül arról nem regél, hogy mit kerestek Jáván az angol gyarmatosító hivatal tisztviselői és hogy a film agyonhajszolt női szereplői tulajdonképpen a gyarmatosítók feleségei voltak. Úgyszintén helytelenül mutatja a film az angolok és jávaiak viszonyát, mely, tudjuk, korántsem olyan „bensőséges", mint a filmben. E ferdítések ellenére bátran állíthatjuk, hogy ez volt az utóbbi évek legsikerültebb angol filmje. Róbert Vernay neve már önmagában biztosíték a film sikerére, most bemutatott filmvígjátéka pedig nagyotkicsit egyaránt rendkívül lebilincsel. Témájában az önmagukra hagyott, vagy enyhén gyakorolt szülői felügyelet mellett növekvő iskolásgyermekek szünidei kalandjait örökíti meg, A gyerekek egy pincehelyiségben ütik fel tanyájukat. Mi izgatja őket? Minden, ami ebben a korban a gyermekeket érdekelhet, ezenkívül pedig a pénzszerzés. Rájönnek arra, hogy szép jövedelmet biztosíthat számukra például a kutyalopás. Komikus jelenetek sora örökíti meg „munkájukat" az „áldozat" kiszemelésétől egészen a „váltságdíj" beszedéséig. Mikor már egész vagyon felhalmozódik, titokban jót cselekszenek: ott segítenek, ahol szükség van. Remekeltek a film kis gyermekszereplőd, bájos volt a film szociális nővért alakító felnőtt szereplője. (1)