Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-03 / 93. szám, szerda

Az ipar és az építészet irányításának és szervezésének további tökéletesítéséről N. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÁMOLÓJÁNAK TÉZISEI Moszkva, március 20. (TASZSZ) — A Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának februári teljes ülése megtárgyalta az „Ipar és építészet irányításának további tökéletesítését" és megbízta az SZKP KB elnökségét és a Szovjetunió Minisztertanácsát, hogy konkrét javaslatokat dolgozzanak ki az ipar és az építészet irányításának át­szervezésére és tekintettel e kérdés rendkívüli országos jelentőségére e javaslatokat megtárgyalásra terjesz­szék a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elé. Ezen irányelvek alapján az SZKP KB elnöksége és a Szovjetunió Miniszter­tanácsa az ipar és az építészet meg­szervezésének további tökéletesítése kérdését megtárgyalásra a Szovjetunió Legfelső Tanácsának legközelebbi ülés­szaka elé terjeszti. Erről a kérdésről N. Sz. Hruscsov elvtárs tart beszá­molót. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa rendkívüli jelentőséget tulajdonít az ipar és az építészet irányítása megszervezésének tökéletesítésére vonatkozó feladatok teljesítésének. Az SZKP KB és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa eplhatározták, hogy e beszámoló téziseit közzéteszik' a saj­tóban és országos vitára bocsátják, hogy a nagyarányú véleménycsere alapján éd az eddigi tapasztalatok sok­oldalú felhasználásával az ország nép­gazdasága irányításának legcélszerűbb formáit dolgozzák ki. A tézisek azokat a fő elveket tartalmazzák, amelyek alapián meg kell valósítani az ipar és az építészet irányításának átszer­vezését. A téziseknek nem céljuk, hogy végleges formában javaslatokat adjanak a központokban és az egyes helyeken folyó gazdasági irányítás új struktúrájával összefüggő valamennyi konkrét kérdésre. Az országos vita lehetővé teszi, hogy megtalálják az ipar és az építészet irányításának leg­tökéletesebb szervezési formáit a je­lenlegi viszonyok között. A szövetségi köztársaságok kommu­don, hogy a népgazdasági tanácsok vezető funkcióiba és a tervező szer­vezetek vezető állásaiba magas szak­képzettségű szakembereket, terme­lési tapasztalatokkal rendelkező szer­vezőket helyezzenek, akik képesek sikeresen irányítani az ipari vállalato­kat és építkezéseket. Az ipar és az építészet irányításá­nak átszervezése után megfelelő szá­mú munkaerő válik szabaddá, akik jelenleg a minisztériumokban és hiva­talokban vannak alkalmazva. Ezek nagyrészt magas szakképzettségű szakemberek-mérnökök, technikusok, közgazdászok és hivatalnokok. Minden téren gondoskodni kell róluk és el kell érni azt, hogy a központi hivatalokból felszabaduló dolgozókat szakképzett­ségük és tapasztalataik szerint he­lyezzék el. Nem kételkedhetünk abban, hogy ezek az elvtársak helyesen ér­telmezik a párt és a kormány intéz­kedéseit és visszatérnek a termelésbe, az élő, szervező munkához, ahol köz­vetlenül jönnek létre az anyagi érté­kek. Még nagyobb ügyszeretettel folytatják munkájukat szocialista álla­munk javára. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa felhív­ják a párt-, a szovjet-, a gazdasági , a szak- és komszomol-szervezeteket, hogy vitassák meg az ipar és az épí­tészet irányítása további tökéletesí­tését a vállalatokban, az építkezése­ken, a tudományos szervezetekben, a hivatalokban, a kolhozokban, a GTÄ­kon és szovhozokban, a napilapok és folyóiratok hasábjain, és biztosítsák a dolgozók legszélesebb tömegeinek te­vékeny részvételét e kérdések meg­tárgyalásában, ami rendkívül fontos a kommunista országépítés feladatainak sikeres megoldása szempontjából. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa felvázolta ha­zánk gazdasági és kulturális felépíté­sének nagy terveit. A kongresszus hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nép­gazdasága fejlesztésének fő feladata a nehézipar elsődleges fejlesztése, a nista pártjainak központi bizottságai, | szüntelen műszaki haladásnak' és a a kerületi és területi pártbizottságok, a szövetségi köztársaságok miniszter­tanácsai, a kerületi és területi taná­csok végrehajtó bizottságai kötelesek megsžérvezni a tézisek országos meg­tárgyalását, haladéktalanul kidolgozni az irányítás átszervezésével kapcso­latos intézkedéseket és konkrét javas­latokat előkészíteni a népgazdasági ta­nácsok struktúrájára. Ugyancsak fon­tolóra kell venni a káderek helyes széthelyezésének kérdését is oly mó­munka termelékenységének növelése alapján biztosítani a népgazdasági valamennyi ágazatának további hatal­mas növekedését és a mezőgazdasági termelés lényeges fellendülését és en­nek alapján a szovjet nép anyagi jó­létének és kulturális színvonalának j'elentékeny fokozását. A szovjet or­szágnak ma minden előfeltétele meg­gazdasági feladatát — elérje és túl­szárnyalja a legfejlettebb tőkés or­szágokat az egy lakosra eső termelés­ben. A Szovjetuniónak ma hatalmas és sokoldalúan fejlett, korszerű techniká­val felszerelt szocialista ipara van, sokkal nagyobb anyagi forrásokkal, a munkások és szakértők szakképzett kádereivel rendelkezik a népgazdaság valamennyi ágazatában, mint azelőtt. Országunk gazdasági fejlettségének jelenlegi színvonala mellett különös szerepet játszik a gazdaság irányítá­sának további javítása és az ipar, va­lamint az építészet irányításának tö­kéletesítése. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1956 decem­beri és 1957 februári plenáris ülései értékelték a XX. pártkongresszus ha­tározatai teljesítésének első eredmé­nyeit és felvázolták azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek további si­kereket biztosítanak a szocialista országépítésben. Az 1956-os évnek, — a hatodik ötéves terv első évének eredményei azt mutatják, hogy a szovjet ország biztosan halad előre és gyorsan fejleszti népgazdaságát. A népgazdaság továbbfejlesztésének érdekei, amint azt az SZKP KB feb­ruári plenáris ülése megállapította, megkövetelik az ipar és az építészet valamennyi szakaszán az irányítási szervezési formáknak tökéletesítését, főleg a legfőbb alapoknak — általá­ban a termelésnek irányítását, hogy jobban felhasználják az óriási tarta­lékokat, a szocialista szovjet gazdaság lehetőségeit. Tekintettel az ország, a szövetségi köztársaságok és a gazdasági terüle­tek termelő erőinek jelentékenyen nö­vekvő fejlődésére, és tekintettel arra, hogy egyes helyeken számban erős szakképzett káderek növekedtek fel, a párt Központi Bizottsága úgy véli, intézkedéseket kell foganatosítani az ipar és az építészet irányítása szerve­zési formáinak további tökéletesítésé­re, hogy azok összhangban álljanak a népgazdaság feladataival és követelmé­nyeivel a kpmrnunista opszágépítés jelenlegi szakaszában. A párt Központi Bizottságának feb­1 ruári plenáris ülése az SZKP KB el­nökségének és a Szovjetunió Minisz­tertanácsának feladatává tette, hogy konkrét javaslatokat dolgozzanak ki az ipar és az építészet irányításának átszervezésére, és tekintettel e kérdés van ahhoz, hogy békés gazdasági ver- nagy országos jelentőségére, megtár­senyben a legrövidebb történelmi idő | gyalásra a Szovjetunió Legfelső Ta­alatt megoldja a Szovjetunió alapvető ' nácsa elé terjesszék őket. I. A gazdasági építés irányításának lenini elvei és a Szovjetunió gazdasági fejlődésének egyes eredményei •I A szovjet nép és valamennyi i kérdései egészein rendkívüli fontossé­' " ország dolgozói az idén ün- gúak". (Lenin Művei 32. köt'et.) neplik a Nagy Októberi Szocialista ' Forradalom 40. évfordulóját. Az orosz munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségben negyven évvel ezelőtt megdöntötte a tőkések és földbirto­kosok uralmát, kezébe ragadta a ha­talmat és megteremtette a dolgozók első Államát a világon — a szovjet szocialista államot. Az üzemek, gyá­rak, a közlekedés, a föld, az erdő, az ország minden természeti kincse a nép tulajdona lett. A dolgozó nép a történelemben első ízben vált orszá­gának igazi gazdájává, a dolgozó népre hárult az ország gazdaságának új, szocialista elvek alapján való meg­szervezése, tőkések és földbirtokosok nélkül, kizsákmányolóktól mentesen kellett gazdálkodnia. Szocialista álla­mának építésében a szovjet nép útta­lan utakon járt és óriási nehézsége­ket kellett leküzdenie. Mint ismeretes, a cárizmus alatt országunk gazdasá­gilag elmaradott volt és az első világ­háború, majd pedig az utána követke­ző támadás, amelyet az imperialista hódítók a fiatal szovjet köztársaság ellen intéztek, hazánkat még jobban legyengítette és gazdasági káoszba so­dorta. E kimondhatatlanul súlyos körűimé­.nyek között a V. I. Lenin vezette ikommunista párt a dolgozók milliós tömegeit az Október vívmányainak védelmére, a népgazdaság újjáépítésé­re vezette. Az imperialisták fegyveres támadásának visszaverése után a szov­jet ország fő tevékenységét a nem­zetközi fejlődésre irányította gazda­sági országépítése útján. „Erre a harc­térre helyeződött át a harc világmé­retekben" — mondotta V. I. Lenin. „Ha ezt a feladatot megoldjuk, akkor nemzetközi viszonyítván bizonyosan és végleg-"-n ' ' Ezért szá­2. munkra Amikor a kommunista párt megkezdte a gazdasági or­szágépítés feladatainak megoldását, a fő figyelmet a közlekedés helyreállí­tására és fejlesztésére, a tüzelőanyag­iparra és kohászatra, a gépi nagyipar felépítésére, mint az ország egész népgazdaságának alapjára helyezte, mert ez az alapja az ország függet­lenségének és védelmi képessége megszilárdításának. A gazdasági or­szágépítés tervei kidolgozásában és megvalósításában a párt elsőrendű fontosságot tulajdonított az ország villamosításának. A párt emellett a marxizmus-leninizmus fő tételeihez igazodott, amelyek szerint csupán a nehézipar képesi a szocializmus fő anyagi alapját és minden legkisebb megtakarítást is a nagy gépipar fej­lesztésére, a villamosítás fejlesztésére kell fordítani. A szocializmus felépítésének egyik legbonyolultabb feladata volt az el­maradott kisparaszti mezőgazdaság szocialista átépítése, a gépesített kol­lektív mezőgazdasági nagytermelés megteremtése. Lenin szövetkezeti ter­ve a párt programja volt a mezőgaz­daság szocialista átépítésére, a kolho­zok felépítésére, a gép- és traktorál­lomások, valamint a szovhozok létesí­tésére. A kommunista párt a szovjet kormány első napjaitól kezdve óriási figyelmet szentelt a dolgozók kultu­rális színvonala emelésének, országunk kulturális forradalma megvalósításá­nak, a népi értelmiség és szakképzett káderek nevelésének a népgazdaság valamennyi ágazata számára. A Kommunista Párt tehát a szocia­lizmus felépítésének tudományosan alátámasztott programjával rendelke­zett, amelyet V. I. Lenin dolgozott ki. iparosítását és villamosítását, a me­zőgazdaság szocialista alapelveken történő szövetkezeti átépítését, a kul­túrforradalom megvalósítását, az or­szág valamennyi nemzetiségi kultúrá­jának fejlesztését és az országos szo­cialista munkaverseny kibontakoztatá­sát. Ez eszmeileg felfegyverezte a pár­tot, a nép előtt megnyitotta az új élet építésének ragyogó útját, és el­mélyítette a széles dolgozó tömegek alkotó tevékenységét. O Az ország gazdasági fejlesztése terveinek sikeres teljesítése érdekében szükséges volt kidolgozni a népgazdaság irányításának olyan új formáit és módszereit, amelyek meg­felelnek a munkások és parasztok szocialista állama valóban demokra­tikus alapjainak. A népgazdaság irá­nyítása helyss megszervezésének a szocialista államban óriási jelentősége van az anyagi termelés szüntelen nö­velése, az ország gazdasági hatalmá­nak megszilárdítása, a társadalmi a nép jólétének emelkedése és a nép­gazdaság tartalékainak legteljesebb ki­használása szempontjából. Ezért a gazdasági felépítés kérdései, a nép­gazdaság egyes ágazatai irányításának kérdései mindig a kommunista párt és a szovjet kormány figyelmének középpontjában állottak. Amikor V. I. Lenin már a szovjet hatalom első hónapjaiban felvázolta a gazdasági felépítés programját, azt mondotta, hogy a szocialista gazdálko­dás fő elvének a demokratikus cent­ralizmus elvének kell lennie, amely lehetővé teszi a gazdaság összponto­sított állami irányításának egybekap­csolását azon dolgozó tömegek alkotó tevékenységének maximális fejleszté­sével, amelyek közvetlenül részt vesznek a termelés irányításában, egybekapcsolva a helyi szervek kez­deményezésének fejlesztésével, fele­lősségük fokozásával a népgazdasági tervek teljesítéséért. A valóban demokratikus értelemben vett centralizmus — írta V. I. Lenin — a történelem folyamán első ízben feltételezi, hogy teljesen és zavarta­lanul fejlődhessenek nemcsak a helyi sajátosságok, hanem a helyi kezdemé­nyezések, a helyi cselekedetek, a módszerek és eszközök sokrétűsége a közös célhoz vezető úton. A népgazdaság fejlődésének legfon­tosabb elvei a szocialista államban a tervezés — az ország népgazdaságá­nak egységes állami terv alapján valő irányítása. „Csak az ilyen építés, amely nagy, közös terv alapján folyik és igyekszik egyenlő mértékben fel­használni a gazdasági értékeket, ér­tékeket, érdemelheti ki a szocialista elnevezési" — mondotta V. I. Lenin. (Lenin Művei 28. kötet.) A Szovjetunió népgazdasági fejlődé­sének története igazolta a szocialista felépítés irányítása lenini elveinek nagy életerejét, amely elvek korlátlan lehetőséget nyitottak meg a néptö­megeknek a termelés irányításában való tevékeny részvételük előtt. H A szovjet nép a kommunista párt vezetésével következete­sen megvalósította Lenin terveit és rövid történelmi időszak alatt felépí­tette a szocializmust. A nép áldozat­kész munkájával az ötéves tervek fo­lyamán országunkban hatalmas szo­cialista ipart épített fel, ami lehetővé tette, hogy technikailag újból felsze­reljük nehéziparunk összes ágazatai­ban és mérhetetlenül nöiveljük a Szovjetunió védelmi képességét. A Nagy Honvédő Háború teljes meg­győző erővel bebizonyította, mily bölcs és előrelátó a párt azon lenini fő irányvonala, amely az ország iparo­sítására a nehézipar döntő ágazatai­nak elsődleges fejlesztésére irányul. A háború után a Szovjetunió nép­gazdasága nagy haladást tett és újabb, magasabb színvonalra emelke­dett. A szocialista ipar és mezőgaz­daság a korszerű tudomány és tech­nika vívmányai alapján fejlődik. A műszaki fejlődés kifejező bizonyí­tékait szolgáltatják a korszerű gépek és műszerek termelésében elért kiváló sikerek, az elektronikának a nép­gazdaságban való alkalmazása, az atomenergia termelése és békés fel­használása terén elért sikerek. A szovjet hatalom éveiben orszá­gunk a gazdasági fejlődés terén szá­mos tőkés államot túlszárnyalt és ipa­ri termékeinek színvonala tekintetében a világ második helyére került. A forradalom előtti helyzettel ösz­szehasonlítva a Szovjetunió ipari ter­melése 1957-ig több mint 30-szorosára és az 1940-es évvel szemben csaknem 4-szeresére emelkedett. Emellett a gépipari és a fémfeldolgozó ipari ter­melés 1913-mal szemben 180-szoro­sára, a villanyáram-termelés csak­nem százszorosára emelkedett. Ilyen kiváló sikereket értünk el a szocialista negyven éve alatt, amelyből teíjes 18 évet felemésztett a polgárháború és a második világháború, valamint e hábo­rúkat követő népgazdaság — újjáépítési időszak. Mindez meggyőzően bizonyít­ja, hogy mind a háború előtt, mind pedig a háború után is olyan gyor­sasággal növekszik a szocialista ipar, amilyet nem ismert és nem ismer a kapitalizmus fejlődése. A Szovjetunióban kiépült a gépesí­tett mezőgazdasági nagytermelés. A szocialista ipar a mezőgazdaságot korszerű gépekkel szerelte fel, ame­lyek elvégzik a mezőgazdasági mun­kák fő részét és lényegesen megköny­nyítik a kolhozparasztok, GTA-ák, és a szovhozok dolgozóinak munkáját. Az utóbbi évek során jelentős sikereket értünk el számos mezőgazdasági ága­zat fejlesztésében: lényegesen bővül­tek a vetésterületek a parlagon heverő földek megművelése által és tavaly több mint egy milliárd púddal több gabonát gyűjtöttünk be, mint 1955-ben. Országunk még sohasem takarított be annyi gabonát, mint tavaly. Megnö­vekedett az ipari termények termése, fokozódott az állattenyésztési terme­lés, főleg a tejtermelés. Az ipar és a mezőgazdaság fejlő­dése alapján szüntelenül emelkedik a nép életszínvonala. A szovjet rend­szer előnyei és pártunk helyes politi-' kája lehetővé tették, hogy jelentékeny sikereket érjünk el a nép anyagi jó­létének növelésében. A szovjet nép jóléte növekedésének legsokoldalúbb mutatója a Szovjetunió nemzeti jöve­delmének növekedése. Egy lakosra át­számítva hazánk nemzeti jövedelme 1913-tól 1956-ig tizenháromszorosára növekedett. A nemzeti jövedelemnek ily gyors növekedése egy kapitalista országban sem fordult elő. Az USA-ban például az egy lakosra eső nemzeti jövedelem ugyanezen időszak alatt nem egész kétszeresére, Nagy-Britan­niában és Franciaországban csupán 1,6-szeresére emelkedett. Emellett a Szovjetunió egész nemzeti jövedelmét a dolgozók érdekében osztják el, míg a tőkés országok<ban a nemzeti jöve­delemnek több mint felét a kizsák­mányoló osztályok maguknak sajátít­ják ki. A kultúrforradalom a Szovjetuniót olyan országgá tette, amelyben nin­csenek írástudatlanok. A szovjethata­lom évei folyamán felnövekedett az új, valóban népi értelmiség, nagy szak­képzettséggel rendelkező káderek ne­velkedtek valamennyi gazdasági és kulturális ágazatban. Miig a forradalom előtti Oroszországban kevesebb mint kétszázezer főiskolát és középiskolát végzett szakember volt, ma a Szov­jetunió népgazdaságában több mint hatmillió főiskolát és középiskolát végzett szakember dolgozik. Ma a leg­különfélébb iskolákon ötven millió ember folytatja tanulmányait, vagyis ez annyit jelent, hogy a Szovjetunió­ban minden negyedik lakos tanul. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a szovjethatalom évei alatt országunk a kommuyjsta párt vezetésével kivá­ló sikereket ért el gazdasági felépí­tésében, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának növelésében. Ezzel szemléltetően megmutatta, mire képes az a nép, amely levetette a ka­pitalizmus bilincseit és kezébe vette a hatalmat, mire képes, ha maga gazdálkodik, kizsákmányolóktól men­tesen, szocialista elvek alapján. A jelenlegi helyzetben, amikor ä Szovjetunió már nem egyedüli szocia­lista ország, amikor oldalán halad a népi Kína, és a szocialista tábor vala­mennyi országa, melyeknek lakossá­ga több mint kilencszáz milliót tesz ki, az új világ építő óriási hadserege előtt nagyszerű távlatok nyílnak és minden előfeltételük meg van ahhoz, hogy valóra váljék a dolgozó embe­riség álma — hogy felépüljön a kom­munista társadalom. munka termelékenységének növelése, ipar fejlesztésében a szovjet hatalom II. A népgazdaság növekedése és az ipar, valamint az építés irányítása szervezési formáinak tökéletesítése ^ A szocialista gazdaság fejlesz­* • tése sürgősen megköveteli az ipar és az építés irányítása szervezési A helyreállítás időszaka feladatai­nak megoldásáról a szocialista iparo­sítás nagyméretű programjának meg kulcsfontosságú ágazatainak felépíté­sére, a magas szakképzettséggel ren­delkező mérnök, technikus, termelési tis i Ez a program meghatározta az ország formáinak és módszereinek, a népgaz- I valósítására való átmenet alkalmával, 1 szervező káderek előkészítésére r daság tervezési módszereinek szünte­len tökéletesítését. Hazánkban a gazdasági országépítés első időszakában megalakultak az ál­lami igazgatás olyan szervej, mint a Legfelső Népgazdasági Tanács és a Helyi Népgazdasági Tanácsok, a Szov­jetunió Minisztertanácsa mellett' mű­ködő Állami Tervbizottság és a helyi tervezési szervek, amelyek a követ­kező időszakban óriási fontosságot nyertek. amikor szükségessé vált rövid időn belül új iparágazatokat felépíteni, szükség volt a gazdasági felépítés irányításának új szervezési formáira is. Megalakultak a főigazgatóságok, amelyek a népgazdaság legfontosabb ágazataira specializálták magukat, majd pedig a népbiztosi hivatalok, a minisztériumok és a reszortügyosztá­lyok. A gazdaság irányításának ezek a formái lehetővé tették, hogy a párt és az állani törekvéseit a nehézipar pontosítsa, olyan káderekre, amelyek képesek elsajátítani az új technikát és nagy méretekben irányítani az ipari termelést, a korszerű tudomány és technika színvonalán. (Folytatás a '4. oldalon) 0 I S 7 0 O 1957. április 3. á

Next

/
Thumbnails
Contents