Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-21 / 111. szám, vasárnap

Az áprilisi tézisek jelentősége H "ly n való, ha már most megkezdjük megemlékezéseinket az 1917. esztendő eseményeiről, mert hiszen azoknak kicsúcsosodása az emlékezetes novemberi napokban csak az előzmények helyes és teljes ismerete alapján érthető. 1917-ben az első világháború immár harmadik esztendejébe lépett. Az előző év őriási katonai erőfeszítései — a verduni csata, a doberdői ütközetek és a Bruszilov-támadás — a mérhetetlen vér- és anyagi áldozatok ellenére döntést nem hoztak. A hadvezetőségek tetiát újabb „döntő" összecsapásokra készültek és újabb milliókat hajtottak az imperialista háború értelmetlen mészárszékére. A legfeszültebb helyzet ott alakult ki, ahol a tőkés rendszer a leggyengébb volt, ahol a nagybirtokosok és nagytőkések a néptől a legnagyobb áldozatokat követelték — Oroszországban. Itt még a burzsoázia egy része is elégedetlen volt a rothadt cári rendszerrel és támogatta s februári polgári forradalom folyamán a cárizmus megdöntését. Üj polgári kormány alakult Lvov herceggel, ä cár volt miniszterelnökjelöltjével, tehát annak bizalmasával az élen. Ezt a változást a belföldi és nyugati szövetséges burzsoáziákon kívül a különféle álszocialista kispolgári pártok, a mensevikek és az eszerek is támogatták. így aztán hamarosan kitűnt, hogy a nagy néptömegek követelésének egyetlen lényeges pontját sem tudja, sőt nem is akarja az új polgári kormány megvalósítani: nem tudja megadni az általánosan követelt, azonnali békét, nem tud földet adni a nincstelen-parasztok tízmillióinak, sőt a felkelő nép által kivívott demokratikus szabadságjogok — a gyülekezés, a szólás- és sajtószabadság is veszélyben volt, mivel a polgári kormány legreakciósabb elemei a monarchia visszaállításáról és a háború folytatásáról tárgyaltak a belés külföldi reakcióval. Ugyanakkor,, a forradalmi polgári kormánnyal egyidejűleg — az 1905-ös forradalom példájára — nagy számmal alakultak munkás-, paraszt- és katonatanácsok — szovjetek — úgyhogy az országban kettős hatalom jött létre. A tanácsokban azonban ebben az időben az új szabadságjogoktól megszédült, a fejlődés továbbbi lehetőségeit helytelenül megítélő elemek voltak többségben. A bolsevikiek, aránylagosan kis számuk s legjobbjaiknak száműzetésben való tartózkodása miatt a tanácsokban kissebbséiben voltak. Veszélyben voltak tehát még a polgári forradalom elért vívmányai is, veszélyben volt a forradalom maga. or érlsezett haza több éves száműzetéséből a bolsevikek pártjának vezére, Lenin elvtárs. Svájci tartózkodásának éveiben, a világháború alatt megírta egyik legjelentősebb művét „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelső foka" címűt, amelyben feltárta a világháború igazi okait, leleplezte annak rabló, imperialista jellegét. Tudta, hogy a februári forradalmi események a szocialista forradalomnak csak bevezetői, mintegy a forradalom első fele. A vonatban, Zürich és Pétervár között — megfogalmazta híres tételeit, a tíz pontot, amelyek aztán mint áprilisi tézisek mentek át a köztudatba. Lenin téziseit, rögtön megérkezése után, április 3-án (orosz naptár szerint) két nyilvános gyűlésen is előadta. A téziseknek — a forradalom továbbfejlesztése e rövid programjának — óriási hatásuk volt. A bolsevikek egy részét elkábították ugyanis a februári forradalom eseményei, mert — mint mondották — „Oroszországban soha annyi szabadság nem volt, mint a februári forradalom után". A párt hivatalos lapja, a Pravda is avval a megjegyzéssel közölte a téziseket, hogy az „Lenin elvtárs személyes véleményét tartalmazza". Határtalan volt a felzúdulás és az izgalom a burzsoázia és csatlósainak, az eszszereknek és mensevikeknek soraiban, akik kijelentették, hogy a tézisekben foglalt program veszélyezteti a forradalom minden vívmányát. Mi a lényege Lenin „áprilisi téziseinek'? A tézisek — alig négy nyomtatott oldal — a polgári demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba való átmenet haditervét tartalmazzák, vagyis a forradalom első szakaszából annak második szakaszába való fejlődését. A tézisek első pontja azzal a kérdéssel foglalkozik, amely annak idején az embereket Oroszország szerte, de azonkívül is az egész világon a legjobban foglalkoztatta: a háború kérdésével. Az imperializmusról szóló elméleti megállapításainak gyakorlati alkalmazásával Lenin kimondja, hogy az új, polgári kormány „honvédelmi" háborúja — e kormány kapitalista jellegénél fogva — továbbra is imperialista rablóháború, tehát a proletariátusnak és e szegény parasztságnak nem lehet érdeke az új köntösben megjelenő burzsoáziát a háború továbbvitelében támogatni. Szükséges ezért az imperialista háborúnak forradalmi háborúvá való továbbfejlesztése. Ezt azonban csak a háború igazi jellegének a legszélesebb körben való következetes leplezésével, a széles tömegek közötti állandó felvilágosító tevékenységgel lehet elérni. Lenin előbbi elméleti müveiben kimutatta, hogy az imperializmus időszakában a forradalom nem valósulhat meg egyszerre az egész világon. Az imperializmus gazdasági jellegének megfelelően lehetséges, hogy egy országban vagy csak néhány országban győz a szocialista forradalom, ott, ahol az imperializmus lánca a leggyengébb, ahol a tömegek forradalmi öntudata és elszántsága a legnagyobb. Ilyen volt a helyzet — Lenin szerint — 1917 tavaszán Oroszországban. A tételek gazdasági téren leglényegesebb követelésként az ország összes földjeinek nacionalizálását, az ipari termelésnek és elosztásnak a szovjetek felügyelete alá való helyezését hirdették. Jóllehet a februári forradalomig a marxista teoretikusok a szocializmusra való áttérés legalkalmasabb formájának a parlamentáris köztársaságot tartották, Lenin téziseiben kimutatja, hogy a polgári parlament az Oroszországban február óta fennálló formájában nem alkalmas a szocialista forradalom alapvető vívmányainak kivívására és biztosítására, és hogy a szocialista forradalmat kizárólag a kialakult kettős hatalom másik szerve, a tanácsok, a szovjetek révén lehet elérni. Ehhez azonban természetesen arra volt szükség, hogy a bolsevisták — a következetesen forradalmi elem — a szovjetekben — meggyőzés és felvilágosítás útján — többségre tegyenek szert és így a szovjetekben és azokon keresztül a kormányban és az egész államhatalomban döntő befolyást szerezzenek. Lenin áprilisi téziseinek igen nagy befolyása volt az események további fejlődésére, amelyek rövid fél esztendő leforgása alatt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra vezettek. Téziseiben foglalt gondolatait 1917 nyarán finnországi illegalitásában az „Állam és forradalom" című müvében dolgozta ki, amely mű a proletariátus forradalmi mozgalmának gyakorlati harci programja. De nagy lett a jelentősége Lenin áprilisi téziseinek az ekkori Oroszországon kívül az egész világ népei számára is. Már Lenin megírta, hogy „minden nemzet eljut a szocializmushoz" — ez elkerülhetetlen — de nem jut el valamennyi ugyanazon az úton". Lenin áprilisi téziseiben nem hírde.et véres utcai barikádharcokat, hanem a meggyőzés útjára utalt a tömegek között. Hogy aztán később, a győzelmes Októberi Forradalom más napján a bel-és külföldi reakció nyílt fegyveres támadására és intervenciójára az orosz proletariátus fegyverrel a kezében kényszerűit megvédeni öt évig tartó rendkívül nehéz küzdelemben a szocialista forradalom vívmányait, ez egyáltalán nem változtat azon a lenini alapelven, hogy a proletariátus az igazi demokráciának, a szocialista demokráciának megvalósítására elsősorban békés eszközökkel tör. Bizonyítja ennek a tételnek, az áprilisi tézisek mélyebb értelmének igazságát éppen a mi szocialista forradalmunk, a mi átmenetünk a nemzeti felszabadító harcból a szocialista demokrácia megvalósítására. Ezt a gondolatot szögezi le újból s fokozott hangsúllyal a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongreszszusa is, amikor kimondja, hogy a szocializmusba való átmenetnek különböző békés formái lehetnek. Ez az áprilisi tézisekben foglalt gondolatoknak világtörténelmi jelentősége napjaink szemszögéből. Sz. L. F Száműzetésben Ázsia szívében Dzsingiszkán egykori útjáról, a szajáni hegyek hágóiról leérve elénk tárul a tajga szülötte, az itt már nagyra nőtt Jenyiszej széles medrével, számtalan szigetével. Betonút vezet egészen Minuszinszkig. Egy nagy kék tó mellett haladunk el, melynek sima tükrében bíborvörösen verődik vissza égi lámpásunk nagy vörös korongja. A tó vizén vadlibák és vadkacsák úszkálnak. Észre sem vesszük, mikor térünk le balra a fő útvonalról, hogy meglátogassuk Lenin egykori száműzetésének helyét, Susenszkot. 1897-ben, amikor idekerült Lenin, még csak sáros, poros falu volt Susenszk. De amint negyven év alatt béria a múlt század végén, amikor ide került Lenin. 1897 tavaszán rendőrkísérettel érkezett ebbe a faluba Vlagyimir Uljanov, aki egy Zirjanov nevű gazdag falusi paraszt házában kapott szállást. Naponta kellett jelentkeznie a helyi rendőrőrsön, állandó megfigyelés alatt állt, nagyon vigyáztak rá, nehogy megszökjön. De Lenin a nehéz száműzetést is ki tudta használni céljai megvalósítására. — Nagyon gyors gondolkozású ember volt Vlagyimir Iljics. Egész éjszakákon át nem húnyta le a szemét, hanem dolgozott, írt. Csak reggel felé, amikor mi felkeltünk, tette le a tollat, hogy rövid időre pihenni térjen megváltozott az egész Szovjetunió, úgy megváltozott Susenszk is. A krasznojarszki kerület egyik járásának székhelye. Háromemeletes szálloda és vendéglő, nagy kultúrpalota, tízosztályos iskolák, színház, mozi és sok más fehér épület mutatja, híre-hamva sincs már a régi falucskának. Forgalmas, aszfaltozott utcán jutunk el egy földszintes ház vaskerítéses kapujához. Lombos fák takarják el a kertet és a két egyszerű faházat, amelyekben Lenin élt száműzetésben a múlt évszázad utolsó éveiben. De mennyivel újabbnak, takarosabbnak látszik ez a két ház, mint az egykori fényképeken. Az a benyomásunk, mintha a ház gazdája csak nemrégen tatarozta volna a régi faházat és most fejezné be a ház körüli takarítást. Csendesen lépünk be az egyszerűen, csaknem szegényesen berendezett szobába. Az ágyon kitömött szalmazsák, egyszerű falusi ácsolt székek és asztal, összetákolt szekrény fogad a szobában. Az asztalon különféle okiratok fényképmásolatai. Itt olvassuk Zubatov moszkvai cári rendőrkapitány titkos jelentését, melyben azt ajánlja a cárnak, hogy kívánatos lenne Uljanovot, — szerinte az akkori idők legveszedelmesebb forradalmárát, — miné' előbb elintézni, mert sok vizet zavar hat még a cár birodalmában. Megnézzük a régi Susenszk fényké peit, meghallgatjuk a múzeum veze tőjének magyarázatát, milyen volt Szi— mesélte róla Zirjanovné, a ház egykori tulajdonosának felesége. Lenin valóban nem ismert fáradtságot. Már száműzetése első évének nyarán egy brosúrát írt „Az új gyári törvény" címmel. Hároméves száműzetése alatt több mint hárminc műve került sajtó alá. Itt fejezte be „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" című nagyjelentőségű munkáját is. Ezenkívül sok napi problémáról írt, irányított, tanácsot adott, levelezett, A kis szibériai falucskából Lenin hamarosan összeköttetésbe került nemcsak az orosz forradalmárokkal, hanem Európa, Ázsia minden részével. Erről tanúskodik az a térkép, melyen piros vonalak sugárként húzódnak e feluból Oroszország, Európa és Ázsia legkülönbözőbb városaiba, amelyekkel akkor Lenin levelezett. Mint a többi szibériai száműzöttnek, neki is havi nyolc rubelből kellett megélnie, amely összeg bizony alamizsnának számított. De Lenin soha sem panaszkodott sorsára. Anyjának, akit nagyon szeretett, leveleiben mindig arról írt, hogy már megszokta a szibériai életet és hogy jól érzi magát. 1898 májusában eljött Susenszkbe Krupszkája Nagyesda, akit forradalmi tevékenységéért szintén száműztek. Lenin itt vette feleségül Krupszkáját, akivel átköltözött a szomszédos Petrov gazdálkodó házába. Ebben a házban, melyet Alekszander Frolov gyekabrista épített valaha, Lenin, felesége és anyósa három szobát béreltek. Az egyszerű bútorzat, olcsó edények, tányérok, fából készült evőeszközök mutatják, milyen igénytelenül élt Lenin és családja. A háznak magas ablakai vannak, bejáratot két masszív faöszlop tartja. Az ablakokkal szemben kis takaros lugas látható vékony lécekből, melyet Lenin épített. Lenin nagyon szerette a gyerekeket. Fárasztó munkája közben soha sem feledkezett meg róluk. Mindig szakított magának annyi időt, hogy eljátsszon velük, hogy felvidítsa nehéz szibériai életüket. Száműzött társa — Prominszki — kisfiának, Minyának, gyakran készített játékot, vagy hozott ajándékba a városból. Egy alkalommal fából készült lovacskával ajándékozta meg kis barátják. Édesanyjához intézett levelében, amelyet itt olvashatunk, arra kéri szülőjét, hogy küldje el néki régi Tieséskönyveit, hogy örömet szerezhessen a sok apróságnak. De még nanyobb szórakozást és vidámságot szerzett számukra, amikor kiment velük a befagyott folyóra korcsolyázni. Maga tisztította meg a jeget a hótól s tanította őket különféle figurákra. Olyan izzó szeretettel ragaszkodtak hozzá kis barátai, hogy amikor három év után hazatért a száműzetésből, a kis hatéves Prominszki Minya szinte belebetegedett Vlagyimir bácsi távozásába. A hosszú téli estéken gyakran vette kezébe Lenin a bicskát, hogy fenyőfából sakkfigurákat faragjon. Tréfálkozva kérdezte feleségétől, Nagyesda Konsztantyinovnától, milyen derekat faragjon a királynőnek, vagy milyen fejet a királynak. Közben mindig előtte volt a sakktábla és mellette a Lepesinszki barátjától kapott levél, aki szintén száműzetésben élt Kuragino faluban. Levélben sakkoztak egymással. Néha. mikor befújta az utat a hó, hetekig kellett várnia barátja következő húzására. Több hónapokig tartott így egy-egy sakkjátszma. Lenin szenvedélyes sakkozó volt. Mindezt a múzeum vezetője meséli el nekünk, akinek csak úgy lessük szavait, hogy minél többet tudjunk meg Lenin életéből. Szerették őt nagyon az itt lakó emberek. Még ma is élnek az öregek között olyanok, akik személyesen ismerték és beszélgettek vele. Ilyenkor az ember még jegyzeteiről is megfeledkezik és csak hallgatná — szünet nélkül — mindazt, amit mesélnek róla. Többször végigmegyünk a szobákban, olvassuk az okiratokat, végül mink iis odaállunk az emlékkönyve elé, hogy bejegyezzük nevünket. A teleírt emlékkönyvben ilyeneket olvasunk: „Nagyon boldog vagyok, hogy itt voltam és megismerkedhettem felejthetetlen Iljicsünk életével." „Szeretek ide eljárni, mert csak itt érzem, milyen keveset tettem eddig hazámért" — írja a másik. A rengeteg, szinte megszámlálhatatlan aláírás, bejegyzés mind azt bizonyítja, hogy zarándokhellyé vált ez a kis faház, melyben Lenin élt egykor. Iskolások, pionírok, átutazók, hajósok, kirándulók nem mennek el Susenszk mellett anélkül, hogy be ne tekintenének ide. Mikor kilépünk az utcára, a magas égen ezüstös felhők úsznak a szajánl hegyek felé. Áthaladva a kis Sus folyón, kiérünk a Jenyiszej partjára, amely mindössze másfél kilométerre van a városkától, Vlagyimir Iljics szeretett idejárni, elbeszélgetni a halászokkal, életükről, sorsukról, munkájukról. Néha átcsónakázott a szigetekre is, ahol nagy elméjének gondolatait a víz csobogása kísérte. A táj, a folyó ugyanolyan, mint régen volt. Csak az élet változott meg, mert Lenin tanítása és eszméi eljutottak ide 'is és győzedelmeskedtek a szomorú szibériai műit felett. Horváth Sándor