Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-20 / 110. szám, szombat

SZILÁRDULNÁK A VILÁG BEKEEROI Václav Dávid külügyminiszter beszéde a nemzetgyűlés április 18-i ülésén Tisztelt Elvtársak! Az állami költségvetés tervezetének tárgyalásával kapcsolatban szeretném felhívni a nemzetgyűlés figyelmét a jelenlegi nemzetközi helyzet komoly kérdéseire és a csehszlovák külpolitika feladataira. Az elmúlt időszakban viharos körül­mények közepette alakult ki a nem­zetközi helyzet. Míg a múlt év első felében sikeresen folytatódott a nem­zetközi feszültség enyhülésének folya­mata, széleskörűen fejlődtek a külön­böző államok államférfiainak szemé­lyes kapcsolatai, bővültek a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű or­szágok gazdasági és kulturális kapcso­latai és megjavultak az alapvető világ­problémák békés megoldásának feltéte­lei, az őszi hónapokban ennek szöge­sen ellentmondó fordulat következett be és a világ új háborús veszélynek jiézett elébe. Az Egyiptomi Köztársa­ság ellen indított brit-francia-izraeli agresszió és Európa szívében — a Ma­gyar Népköztársaságban tett ellenfor­radalmi puccskísérlet, melyet az im­perialista erők provokáltak ki és tá­mogattak, ismét kiélezte a nemzetközi helyzetet és megújította a háborús ve­szélyt, amelyet előzőleg a békeszerető országoknak a világ közvéleményétől támogatott kitartó küzdelmével sike­rült megszüntetnünk. Igazolást nyert, hogy az imperialista erők nem adták fel kalandor terveiket; ezt olyan tények is bizonyították, mint az, hogy a béke és együttműködés óhajáról hangoztatott szavakat, me­lyekkel a nyugati nagyhatalmak képvi­selői genfi beszédeikben és más nyi­latkozataikban nem fukarkodtak, nem követték megfelelő tettek. A nyugati nagyhatalmak képviselői a maguk ré­széről semmit sem tettek a nemzetközi kapcsolatok kulcsfontosságú kérdései­nek — a lefegyverzésnek, a tömeg­pusztító fegyverek eltiltásának, az ide­gen területen lévő katonai támaszpon­tok felszámolásának, a meglévő katonai csoportosulások feloszlatásának, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének és ezzel kapcsolat­ban Németország egysége békés és de­mokratikus alapokon való helyreállítá­sának megoldására. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa megállapította, hogy a jelenlegi nemzetközi kapcsola­tok alapvető kérdése a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének problémája. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország uralkodó körei erre a sorsdöntő fontosságú kérdésre azzal válaszoltak, hogy még fokozottabban folytatják az agressziót és a nemzet­közi kalandokat követő politikájukat. Éppen az elmúlt időszakban dombo­rodott ki szemléltetően a nemzetközi fejlődésnek két alapvető irányzata: a békés egymás mellett élés irányzata és a háborús provokációk irányzata. A nemzetközi élet fejlődésének pozitív irányzata, amely még a múlt év első felében sikereket ért el, azért nem éreztethette teljesen hatását, mert az imperialisták, akiknek nem felelt meg a nemzetközi helyzet tartós javulásá­nak távlata és akiket nyugtalanított a szocialista tábor és a nemzeti felszaba­dító mozgalom növekvő ereje, megsza­kították hatását. A szocialista tábor és vez.etőereje, a Szovjetunió azonban 1956 őszén megmentette a világot az imperialista támadók és puccsisták akcióinak következményeitől, a köz­vetlenül fenyegető katasztrófától és ezzel döntő mértékben érdemeket szerzett a nemzetközi helyzet újabb vi­szonylagos lecsillapításában, a világ­béke megőrzésében. / z imperialista összeesküvés három iránya Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megemlítenem. Egyrészt azt a tényt, hogy a táma­dók vereséget szenvedtek és súlyosan kompromittálták magukat, ami azonban még nem jelenti azt, hogy feladták terveiket. Kitűnt, hogy az imperialista tábor bizonyos mértékben átcsoporto­sítja erőit, hogy új feltételeket te­remtsen a béke és a haladás hívei el­len indítandó támadásra. A kapitalista tábor belsejében az erők súlypontja ismét az amerikai imperialisták javára, az európai szárazföldön pedig az adott pillanatban legmegbízhatóbb szövetsé­geseik — a nyugatnémet militaristák ja­vára tolódott el. Az imperialista tábo 1­belsejében ezzel fokozódott az impe­rializmus legagresszívebb erőinek — az amerikai és nyugatnémet monopo'.ij­moknak befolyása és súlya. A Washing­ton—Bonn-tengely egyre szemme!!<it­hatóbban hódít teret az imperializmus további támadó terveinek előkészüle­teiben. 2 ÜJ szö 1957. április 20. Az imperialisták összeesküvése lé­nyegében három irányban bontakozik ki: a szocialista tábor országainak egysége és tömörültsége ellen, Kelet népeinek nemzeti felszabadító moz­galma ellen és a világ kommunista és munkásmozgalma ellen. Frontális tá­madás nélkül a szabadság, a demokrá­cia, a béke és a haladás világerői ellen. S mint ahogy oszthatatlan a béke, úgy a védelemnek is oszthatatlannak kell lennie az imperialista összeesküvés há­rom iránya ellen. Az elmúlt idők eseményei másrészt teljes mértékben igazolták az SZKP XX. kongresszusa téziseinek helyes­ségét és bebizonyították, hogy a szo­cialista tábor és a széles békeövezet egysége és ereje, sőt pusztán már léte is rendkívül nagy jelentőségű és döntő szerepet játszik a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban; ennek köszönhető, hogy korunkban a háborúk elkerülhe­tők. Az imperialisták egyiptomi és ma­gyarországi kalandjai határozott ellen­állásba ütköztek és az agresszorok kénytelenek voltak meghátrálni. Ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy az imperialisták túlbecsülték saját erőiket és lebecsülték szocialista táborunk és a nemzeti felszabadító mozgalom ha­talmas erőit. Elszenvedett vereségeik erőpolitikájuk csődjét jelentik és ismét igazolják, hogy a kapitalista rendszer fokozatosan gyöngül. Mindez azt bizo­nyítja, hogy a szocialista tábornak és egységének további erősödésével, az imperialista ellenes harc útjára tért országokkal folytatott együttműködé­sének további megszilárdításával, va­lamint a kapitalista országokban élő békeerők további aktivizálásával teljes sikerrel kivédhetjük az imperialisták provokációit, meghiúsíthatjuk az im­perialisták terveit és a békés egymás mellett élés politikája alapján kivív­hatjuk a nemzetközi feszültség újabb enyhülését. Ezeket az alapvető következtetése­ket vontuk le a nemzetközi események legutóbbi fejlődéséből. Aktív és tetteket szülő csehszlovák külpolitika Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt időszak folyamán a csehszlovák kül­politika Csehszlovákia népe gondolko­dásának és érdekeinek hű tolmácsolá­sával országunk nemzetközi jelentősé-, gének megfelelő szerepet töltött be. A világbéke megőrzéséért és megszi­lárdításáért, Csehszlovákia népe biz­tonságának és békés alkotó munkájá­nak biztosításáért folytatott harc vál­tozhatatlan elveiből kiindulva aktívan és tettrekészen avatkozott be a nem­zetközi események fejlődésébe. Az eltelt időszakban az eddiginél sokkal inkább előtérbe lépett a szo­cialista világrendszer létezésének, az egyes szocialista országok szilárd egy­ségének és kölcsönös együttműködé­sének jelentősége. A Szovjetunió ve­zette szocialista táborunk a békének és a nemzetek biztonságának hatalmas erődje. Növekvő erejével világviszony­latban fontos tényező, mely jótékonyan befolyásolja a nemzetközi fejlődést. Csehszlovákiának és a szocialista tá­bor országainak együttműködése min­dig a proletár nemzetköziség alapel­veire támaszkodó új kapcsolatokra, a közös célokat követő országok kapcso­lataira épült. Ezeket az országokat a szocialista rendszer védelmének és szilárdításának közös érdekei fűzik össze az imperialista köröknek a szo­cialista rendszer felforgatására irányu­ló kísérletei ellen. Csehszlovákia rendszeresen kibőví­tette és elmélyítette kölcsönös kapcso­latait a szocialista tábor országaival és ezzel elősegítette egységük további szilárdulását. Csehszlovákia hűsége és ragaszko­dása a proletár nemzetköziség nagy eszméihez jelentős szerepet játszott különösen a nemzetközi fejlődés utób­bi időszakában, amikor — mint már mondottam — az imperialisták fokoz­ták a szocialista országok ellen inté­zett támadásukat, hogy megbontsák a köztük és a Szovjetunió közötti kap­csolatokat, megbomlasszák egységüket és éket verjenek közéjük. A Csehszlo­vák Köztársaság szilárd, megalkuvást nem ismerő álláspontjával nagy tisz­teletre és tekintélyre tett szert barátai és szövetségesei s a haladó nemzet­közi közvélemény szemében. Az ellen­séges köröknek is el kellett ismerniök Csehszlovákia tekintélyét, s csalódot­tan kellett megállapítaniok, hogy állás­pontunk megingatására tett kísérleteik csúfos kudarcot vallottak, hogy Cseh­szlovákia népe szilárd bástya, amely ellentáll minden támadásnak és csel­szövésnek és sohasem adja fel pozí­cióit. A szocialista tábor országaival ápolt kapcsolataink elmélyítéséről és szilár­dításáról szólva elsősorban rá kell mutatnunk pártjaink és kormányaink legfelsőbb képviselői kölcsönös látoga­tásainak jelentőségére. Nagy pozitívum voltak a parlamenti és egyéb küldött­ségek kölcsönös látogatásai, amelyek az utóbbi időben gyakorivá váltak. A csehszlovák kormányküldöttségnek tavaly nyáron a Lengyel Népköztársa­ságban tett látogatása lényegesen hozzájárult a csehszlovák-lengyel ba­ráti kapcsolatok megszilárdításához. Jó eredményekkel járt annak a koreai kormányküldöttségnek látogatása, me­lyet Kim Ir S zen, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke vezetett, valamint a Német Demokratikus Köztársaság kormány­küldöttségének Ottó Grotewohl minisz­terelnök vezetésével tett csehszlovákiai látogatása. A csehszlovák kormány­küldöttségnek 1956 novemberi buda­pesti látogatása, ama napokban, midőn még csak befejeződött az ellenforra­dalmi felkelő bandák felszámolása, nagy jelentőségű volt mindkét ország nemzetei és az egész szocialista tábor szempontjából. E kapcsolataink fej­lesztése akkor érte el tetőfokát, ami­kor a Csehszlovák Köztársaság kül­döttsége Antonín Zápotocký köztársa­sági elnök vezetésével januárban a Szovjetunióba látogatott, s kormány­küldöttségünk Viliam Široký minisz­terelnök vezetésével nemrégen a test­véri ázsiai országokban tett látogatást. A Csehszlovák Köztársaság küldött­sége szovjetunióbeli látogatásának tar­talma és eredménye Csehszlovákia és a Szovjetunió kölcsönös kapcsolatainak őszinteségét és barátságunk megbont­hatatlanságát igazolta. Ez a testvéri barátság nemzeteink nagy történelmi vívmánya és külpolitikánk alapköve. Népünknek hosszú évszázados törté­nelme folyamán sohasem volt olyan hű, ragaszkodó és önzetlen barátja és szövetsegese, mint a Szovjetunió, az első szocialista nagyhatalom. Bármikor került népünk nehéz helyzetbe, bármi­kor szorultunk leginkább segítségre, mindig a Szovjetunió nyújtott nekünk testvéri segítőkezet. A Szovjetunió gazdasági segítsége nélkül, a szovjet elvtársaknak a szocializmus építésében szerzett óriási tapasztalatai nélkül so­hasem értük volna el azokat a sikere­ket, amelyek ma országunkat világ­viszonylatban mind a termelés mennyi­ségében, mind az életszínvonal ma­gasságában és az egy személyre eső fogyasztásban a legelső államok közé sorozzák. Moszkvai tárgyalásaink eredménye a közös nyilatkozat és messzemenő je­lentőségű egyezmények voltak. Tárgya­lásaink ismét igazolták a nemzetközi helyzet kérdéseivel, a szocialista tábor egységének szilárdításával és orszá­gaink kölcsönösen hasznos, sokoldalú kapcsolatainak további fejlesztésével kapcsolatban vallott nézeteink azonos­ságát. Kellőképpen értékelve a Szov­jetunióval folytatott legszorosabb együttműködés jelentőségét, a moszk­vai tárgyalások szellemében arra fo­gunk törekedni, hogy minden téren elmélyítsük kölcsönös kapcsolatainkat, hogy megvalósítsuk az együttműködés fejlettebb formáit, melyek a két ország lehetőségeinek még tökéletesebb fel­használását fogják jelenteni és meg­gyorsítják kitűzött merész céljaink el­érésének útját. Egyszersmind még kö­vetkezetesebben és kezdeményezőbben támogatni fogjuk a Szovjetunió külpo­litikáját, amely a múltban nemegyszer megmentette a világot a fenyegető ve­szélytől és amely állandóan küzd a nemzetközi légkör megjavulásáért, a tartós világbéke győzelméért. Népünk hálásan értékeli hazánk és a Szovjetunió barátságának és szövet­ségének jelentőségét hazánk nem­zetközi helyzete és biztonsága gazda­sági és kulturális fejlődése szempont­jából, s ez záloga annak, hogy a szovjetek testvéri országával ápolt kapcsolataink tovább bővülnek és szi­lárdulnak, hoqy barátságunk örökké­tartó lesz. Ez a forró testvéri érzés fog megnyilvánulni a Szovjetunió kül­döttségének csehszlovákiai látogatása alkalmával, amely további jelentős esemény lesz a kölcsönös csehszlo­vák-szovjet kapcsolatok fejlődésében. • A barátság és egvség útja Egy héttel ezelőtt tért vissza kor­mányküldöttségünk az ázsiai népi de­mokratikus országokban tett útjáról. Küldöttségünk örvendetes élmények­kel és ismeretekkel, továbbá azzal a mély meggyőződéssel tért haza útjá­ról, hogy látogatása elősegítette a szocialista országok egységének to­vábbi szilárdulását, valamint hazánk és a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság közötti kap­csolatok további eredményes fejlődé­sét. Láttuk, milyen nagy és hatalmas a mi vilápunk, s milyen legyőzhetet­len erő árad belőle. Meglátogattuk a hatszázmilliós Kínát, amely a világ szemeláttára formálódott elmaradt or­szágbői hatalmas szocialista nagyha­talommá, a nemzetközi fejlődés jelentős tényezőjévé. Ojra tudatosítot­tuk, hogy a kínai nép győzelme a leg­újabb történelem legjelentősebb ese­ménye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után és semmirekellő ga­zok, akik ezt nem akarják látni, vagy tagadni próbálják. Ojra tudatosítot­tuk, mit jelent a Kínai Népköztársaság a szocialista tábor erejének, és nagy­ságának, egységének megszilárdítása szempontjából, milyen szerepet játszik a béke megőrzéséért és megszilárdí­tásáért folytatott mai küzdelemben. Olyan országokat látogattunk meg, . amelyek nemrégen még az idegen im­1 perialista erők tehetetlen eszközei voltak. Ezeknek az országoknak népei a nagyfokú hősiesség példaképét mu­tatták nemzeti és szociális felszabadí­tásukért vívott harcukban és ma a Szovjetunióval, velünk és a többi eu­rópai szocialista országokkal együtt szilárd léptekkel haladnak a szocia­lista építés útján, gazdaságuk és kul­túrájuk fejlesztésének útján, s jelen­tős tényezőkké váltak a jelenlegi nemzetközi fejlődésben. Mindenütt lelkes és öntudatos népet láttunk, amely kommunista és for­radalmi pártjainak, népi kormányai­nak bölcs vezetésével évtizedeket ugrik át, erőssé és hatalmassá teszi országát, új, szabad és boldog életet teremt. Szívből örültünk annak a sze­retetnek és bizalomnak, amelyben köztársaságunk részesül az említett országok népeitől. Örültünk a proletár nemzetköziség nagy eszméi diadalai­nak, melyekhez mindnyájan annyira ragaszkodunk, annak, hogy szívünk egyszerre dobban, hogy a marxizmus­leninizmus győzelmes eszméi elvá­laszthatatlanul összefűznek bennünket. Barátsági és kölcsönös segélynyúj­tási szerződéseket kötöttünk a nagy Kínai Népköztársasággal és a Mongol Népköztársasággal. E szerződések rögzítik az országaink között kiala­kult őszinte, baráti kapcsolatokat. A meglátogatott négy ország kormá­nyaival közös nyilatkozatokat adtunk ki, amelyek kifejezik a nemzetközi helyzet, a szocialista tábor egységé­nek megszilárdítása és országaink kölcsönös kapcsolatainak további fej­lesztése kérdésében vallott közös nézeteinket. További nagy jelentőségű okmányokat írtunk alá és mindenütt megegyeztünk a legkülönfélébb tére­ken ápolt kapcsolataink fejlesztésének és elmélyítésének útjairól és eszkö­zeiről. Meggyőződésünk, hogy utunk ered­ményei nagymértékben segítik és lel­kesítik népünket, mely méltán lehet büszke arra, hogy sok és jó barátja van a világon. A szocialista tábor egysége és ereje szilárdításának döntő jelentősége A szocialista országok egysége és testvéri együttműködése további szi­lárdításának különösen nagy jelentő­sége van most, amikor az imperialis­ták fokozzák aknamunkájukat. Míg a világon két rendszer: szocialista és kapitalista rendszer létezik, addig a két tábor is létezni fog, s a szocia­lista tábor egysége és ereje megszi­lárdításának döntő jelentősége lesz a békére. A Csehszlovák Köztársaság kormánya kijelenti, hogy minden ere­jével támogatja a Szovjetunió vezette szocialista tábor további szilárdítását és fejlesztését, mert táborunk növek­vő erejében és tömörségében hazánk szabadságának és függetlenségének biztos zálogát látja. A Csehszlovák Köztársaság a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaság iránti kapcsolataiban is a szocializmus és a béke érdekét tartja szem előtt. Ügy véljük, hogy kapcsolataink ren­dezése után minden feltétel megvan arra, hogy a mindkét részről tanúsí­tott jóakarat mellett az egyenjogú­ság és a kölcsönös előnyök alapján a két ország kapcsolatai nemzeteink ré­gi barátságának megfelelően fejlődje­nek. Továbbra is őszintén törekedni fogunk, hogy kapcsolataink így fejlőd­jenek. A bé' és egymás mellett élés a jelenkor esyetlen reális politi ája Elvtársak, ha nagy súlyt fektetünk hazánk és a szocialista országok kap­csolatainak további fejlesztésére és elmélyítésére, ez nem jelenti azt, hogy nem szentelünk kellő figyelmet köz­társaságunk és az eltérő politikai és gazdasági rendszerű országok kapcso­latainak. E kapcsolatainkban azokat az elveket követjük, amelyek Lenin­nek a jelenlegi történelmi korszakban a két rendszer békés egymás mellett élésének lehetőségéről és szükséges­ségéről szóló tanítására, a történelmi fejlődés tapasztalataira és az SZKP XX. kongresszusának következtetései­re támaszkodnak. Az SZKP XX. kong­resszusa teljes mértékben igazolta ennek a tanításnak és tapasztalatok­nak helyességét. Egyszersmind az a meggyőződésünk, hogy a világ jelen­legi fejlődésének fő iránya a haladás, amint ezt a haladó eszméket követő erők óriási és szüntelen növekedése igazolja. Innen ered optimista szem­léletünk, mellyel a világ általános fej­lődését figyeljük, s az a meggyőződé­sünk, hogy a békés egymás mellett élés politikája korunk egyetlen reális politikája. Tudjuk, hogy harcunk e politika győzelméért, a nemzetközi feszültség újabb enyhüléséért nem ke­rüli el a nehézségeket, azonban bizto­sak vagyunk abban, hogy minden olyan kísérlet, amely e politikának meghiúsításéra és a világ nemzeteid nek újabb véres viszályokba hajszo­lására irányul, már eleve kudarcra van ítélve és kezdeményezőinek csak újabb vereségeket és végül romlásu­kat okozhatja. A Csehszlovák Köztársaság és a nem szocialista országok kapcsolatai aszerint alakulnak, hogyan válaszol­nak az egyes országok ama készsé­günkre, hogy felvegyük és fenntartsuk a jó kapcsolatokat, melyik ország milyen álláspontra helyezkedik a bé­kés egymás mellett élés elvével kap­csolatban. Itt természetesen különb­ségek vannak az egyes kapcsolatok minőségében és jellegében. Jó és őszinte, egyre bővülő kapcso­latokat tartunk fenn olyan más- tár­sadalmi és gazdasági rendszerű orszá­gok egész sorával, amelyek a békés egymás mellett élés elveit hirdetik és békepolitikát folytatnak. Ezek minde­nekelőtt azok az ázsiai és afrikai or­szágok, amelyek megtagadják részvé­telüket az agresszív imperialista cso­portosulásokban, függetlenségük és szuverenitásuk további szilárdítására törekszenek és Csehszlovákiában a többi szocialista országokhoz hason­lóan olyan társat látnak, aki semmi­ben sem veszélyezteti őket, tisztelet­ben tartja függetlenségüket és szuve­renitásukat, s az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és a mindkét fél java elvein kíván velük együttműköd­ni. Ezek a országok tudják, hogy a Szovjetunió vezette szocialista orszá­gok politikájukkal és magatartásukkal segítik megvédelmezni az önfeláldozó nemzeti felszabadító harcokban szer­zett vívmányaikat. Tudják, hogy a szocialista államok támogatják a nemzeti érdekeket, politikai,. gazdasági és kulturális fejlődésük céljára törek­vő független politikájuk megvalósítá­sára irányuló elszántságukat. Ezek az országok annál inkább becsülik baráti politikánkat, mert nemzeteik történel­mük hosszú korszakain át nem ismer­tek más kapcsolatokat, mint az alá­rendeltség, az egyenlőtlenség és gyar­mati önkény kapcsolatait. Ezért örömmel fogadják a szocialista orszá­gokkal folytatott baráti és egyenjogú együttműködést, mely mögött nem rejtegetünk semmilyen olyan mellék­célt. Jelenleg különösen nagy jelentősé­ge van annak, milyen álláspontra he­lyezkedik a Csehszlovák Köztársaság az imperialista erők könyörtelen el­nyomásának kitett közel- és közép­keleti országok törekvéseivel szemben, amelyek az imperialisták politikai és gazdasági uralmának lerázására irá­nyulnak. Nagyra becsüljük az Egyip­tommal, Szíriával, Afganisztánnal, Jemennel, s a körülöttük lévő más or­szágokkal fenntartott jó kapcsolatain­kat, s mindig hajlandók leszünk to­vább fejleszteni őket. Csehszlovákiának, mint fejlett ipari államnak rendkívül kedvező feltételei vannak arra, hogy jelentős mérték­ben elősegítse a közel- és közép­keleti országok gazdasági fejlődését. Az a nézetünk, hogy feladatunk to­vábbszilárdítani és fejleszteni kapcso­latainkat ezekkel az országokkal, és­pedig főként az egyenlőség és a köl­csönös előnyök alapelveire épülő nagy­szabású gazdasági együttműködéssel. Feladatunk továbbá támogatni őket gazdasági függetlenségük szilárdítá­sában, hogy jobban tudják kivédeni a gyarmatosítók mesterkedéseit és elér­hessék nemzeti céljaikat. A békés egymás mellett élés elvei erős gyökereket vertek a délkelet­ázsiai országok egész sorának politi­kájában. A békés egymás mellett élés ismert öt alapelve, amelyet két ázsiai nagyhatalom: a Kínai Népköztársaság és India képviselői hirdettek meg és amelyeket — a bandungi értekezleten részt vett minden állam elfogadott, egyre szélesebb arányban érvényesül az említett államok külpolitikájában és általában a nemzetközi kapcsolatok terén. Nagyon pozitívan értékeljük Indiának, Indonéziának, Burmának és (Folytatás a 3. oldalon).

Next

/
Thumbnails
Contents