Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-20 / 110. szám, szombat

ZILÁRDULNAK A VILÁG BÉKEEROI (Folytatás a 2. oldalról.') más államoknak hozzájárulását a nem­zetközi feszültség enyhítéséhez, ami­re az imperialista támadó tömbök ellen tanúsított ellenállásuk ösztönözte őket. Pozitívan értékeljük semleges­ségi politikájukat is. A csehszlovák kormány ezért elhatározta, hogy to­vábbra is támogatja politikájukat, mely a nemzetek békés együttműködésének és a világbéke megszilárdításának ér­dekében népük függetlenségének megőrzésére és megszilárdítására irá­nyul. Jó kapcsolatokat tartunk fenn Eu­rópa és Amerika országainak egész sorával is. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi időben kapcsola­taink főként gazdasági és kulturális téren fokozatosan bővülnek. Őszinte érdekünk kapcsola­taink fejlesztése minden országgal A csehszlovák kormány ismételten hangoztatta és politikájában konkré­ten igazolja, hogy őszinte érdekünk a mindkét félnek kedvező kapcsolatok fejlesztése minden országgal. Az európai országokkal fenntartott kapcso­latainkat illetően a pozitív eredmé­nyek egész sorát említhetjük. A par­lamentek, gazdasági tényezők, tudo­mányos és művészeti dolgozók láto­gatásai és kapcsolatai hozzájárultak a kölcsönös jobb megismerkedéséhez és megteremtették a bizalom légkörét. Meggyőződésünk, hogy még sok reá­lis lehetőség van a sokoldalú kölcsö­nös kapcsolatok megjavítására és ké­szek vagyunk teljes mértékben fel­használni ezeket a lehetőségeket. Ez különösen déli szomszédunkra, Ausztriára vonatkozik. A jövőben is szoros és sokoldalú együttműködést kívánunk folytatni a független, de­mokratikus és semleges Ausztriával és reméljük, hogy az osztrák kormány is mindent megtesz a jószomszédi kap­csolatok megteremtésére. Régi, hagyományos gazdasági és kulturális kapcsolatok fűznek bennün­ket az európai országok többségéhez. A két világháborúban, különösen a hitleri fasizmus ellen vívott háború­ban szerzett közös tapasztalatok ki­domborították nemzeteink közös ér­dekeit a béke biztosításában és a né­met militarizmus helyreállításának megakadályozásában. Sajnos, vannak még országok, me­lyeknek velünk való kapcsolatai ko­rántsem olyanok, amilyeneknek látni szeretnők őket. Vannak még országok, amelyeknek kormányai ellenséges ma­gatartást tanúsítanak irántunk, ami különféle felforgató célú akciók szer­vezésében nyilvánul meg. Céljuk nyílt beavatkozás köztársaságunk belügyei­be, ami szöges ellentétben áll az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jognak elveivel. Elsősorban az Ame­rikai Egyesült Államokra gondolunk, melynek kormánykörei elvetik a bé­kés egymás mellett élés gondolatát, visszautasítják a kapcsolataink ren­dezésére tanúsított készséget és to­vábbra is kitartanak a szocialista országokkal szemben folytatott gaz­dasági megkülönböztető politika mel­lett. Az ilyen politikára érdekeink ha­tározott és megalkuvást nem ismerő védelmével válaszolunk és hisszük, hogy végül győzedelmeskedik azok­nak a tisztábban látó nyugati körök­nek a nézete, amelyek tudatosítják az imént felvázolt politika esztelenségét és realisztikusabb, ésszerűbb maga­tartást kívánnak a szocialista orszá­gok iránt. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy noha a nemzetközi helyzet az utóbbi időben az agresszív impe­rialista erők hibájából bonyolulttá vált, további államok egész sorával vettük fel a diplomáciai kapcsolatokat és jelentős sikereket értünk el a nemzetközi szervezetekben kifejtett tevékenységünkben. Elmondhatjuk, hogy a Csehszlovák Köztársaság nemzetközi helyzete to­vább szilárdult. A Csehszlovák Köztársaság kormá­nya a különböző politikai és gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvéből kiindulva kész folytatni a békét és baráti együttműködést követő politikáját és meggyőződése, hogy e politikában to­vábbi sikereket ér el. Ne csökkenjen éberségünk Elvtársak! Habár őszinte békeszán­dékkal készek vagyunk minden or­szággal felvenni és fejleszteni a ba­ráti kapcsolatokat, s a jövőbeni nem­zetközi fejlődéssel kapcsolatban opti­mista a nézetünk, ez semmiképpen ne vezessen gondtalanságra és az imperialista erők legutóbbi akciói mö­gött rejtőző veszélyekkel szemben éberségünk ernyedésére. Nem hunyhatunk szemet ama tény fölött, hogy az imperialisták a ma­gyarországi ellenforradalmi puccs szervezésére irányuló kísérleteik, va­lamint az Egyiptom ellen indított ag­ressziójuk során elszenvedett veresé­gek, továbbá annak ellenére, hogy a világ nemzetei határozottan elítélték őket és meggyőződhettek a szocializ­mus hatalmas táborának s a világ.­béke erőinek felkészültségéről, melyek készek bármikor és bárhol keményen válaszolni agresszív tetteikre, nem szándékoznak letérni megkezdett ve­szélyes útjukról. A közelmúlt hetek eseményeinek egész sora igazolja, hogy az imperialisták új kalandokra gondolnak és a jószándéknak legki­sebb jelét sem tanúsítják az együtt­működésre a fő világproblémáknak a nemzetek békéje és biztonsága érde­kében történő megoldásában. Nyugati határaink mögött, a Német Szövetségi Köztársaságban a nyugati, főként amerikai imperialisták teljes támogatást nyújtanak a német impe­rializmus leg reakciósabb erőinek, amelyek ma már nem titkolják re­vansista terveiket. Helyreállították a monopóliumok gazdasági hatalmát és a német militarizmus ismét aktívan szerepel a világpolitikában. Németor­szág egy részében ma ismét azok a körök viszik a szót, amelyek már két­szer világháborút robbantottak ki és szenvedést okoztak az európai nem­zeteknek s a német népnek is. A ha­diipar további bővítésével és a had­sereg lázas felszerelésével gyorsan folyik az újrafelfegyverzés. A hadse­reget volt hitlerista tábornokok szer­vezik. Az a tény, hogy a NATO kere­tében még 1957-ben hét nyugatnémet hadosztályt kell felállítaniok, melyek­nek atomfegyverzetet kell kapniok és jelentős ütőerőt kell alkotniok, azt bizonyítja, hogy ezt a hadsereget tá­madó háború céljára állították fel, a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országai ellen irányuló agresz­szióra akarják felhasználni és hogy egyre nyíltabban agresszív közösség alakul ki a német és amerikai impe­rializmus között. Az Északatlanti Tömb katonai parancsnokainak kije­lentései és konkrét lépései arra val­lanak, hogy éppen a nyugatnémet hadseregnek kell képeznie az Észak­atlanti Tömb támadó erőinek magvát. Speidel náci tábornoknak a NATO szárazföldi erői főparancsnokává való kinevezése — a francia hazafiaknak és a többi nyugat-európai országok de­mokratikus erőinek nagy tiltakozó mozgalma ellenére azt bizonyítja, hogy a német militarista körök már lehetőnek tartják követeléseik keresz­tülvitelét és hogy az Északatlanti Tömb parancsnokságában is a náci tá­bornokoké a döntő szó. A fegyverkezés politikája ellenkezik a német nép érdekeivel A fegyverkezés politikája, a revan­sista hadsereg létesítése és az NSZK részvétele az agresszív Északatlanti Tömbben ellenkezik a német nép lét­érdekeivel, elviselhetetlen terheket ró rá, bonyolulttá teszi az NSZK külpoli­tikai helyzetét, méltán fokozza más országoknak, különösen Nyugat-Né­metország szomszédainak bizalmatlan­ságát és komolyan akadályozza Németországnak demokratikus és bé­kés alapokon való egyesítését. Ez a politika egyszersmind azt bizonyítja, hogy a nyugat-németországi militarista körök a német kérdés erőszakos megoldásához folyamodnak és céljuk a Német Demokratikus Köztársaság hozzácsatolása a német milita­rista államhoz. Csehszlovákia né­pe ezért teljes mértékben támogatja a Német Demokratikus Köztársaság igazságos harcát a német militarizmus felújítása ellen és az NDK-ban látja egész Németország békeszerető erőinek szilárd támaszát, Csehszlovákia népe nem felejtette el a múltat és annak ellenére, hogy biztonsága ma sokkal szilárdabb, mint bármikor azelőtt, az Európa iránti jogos aggodalommal telve figyelemmel kíséri Nyugat-Németország fejlődését. Hisz a Német Szövetségi Köztársaság te­rületén nemcsak tűrik, hanem közvet­lenül támogatják a különféle szövet­ségeknek és szervezeteknek, köztük a volt SS katonák szervezeteinek nyil­vános tevékenységét, amellyel részt­vesznek az újra felfegyverzés megva­lósításában. Ezek a szervezetek a so­viniszta irányzatok boszorkánykony­hái, élesztgetik a porosz militarizmus és a német fasizmus szellemét és készek eszközül szolgálni a demok­ratikus erők elnyomásában. Ezért támogatják annyira az áttelepített németek szervezeteinek tevékenységét, melyek a megtorlás reményét táplál­ják tagjaikban. A Csehszlovákia és a szocialista tá­bor többi országai ellen intézett rendszeres támadások kampányában ma nyíltan beszélnek arról, hogy felül kell vizsgálni a nétnetek potsdami egyezmény alapján végrehajtott kite­lepítésének kérdését. Üjra meg újra támadják az Odra— Nissa-i békehatárokat. Nem kell is­mételnem, hogy kitelepítésük kérdést- , számunkra örökre elintéződött és tel­jes mértékben támogatjuk a Német Demokratikus Köztársaság és a Len­gyel Népköztátsaiág kormanyának az Odra—Nissa határok kérdésében el­foglalt álláspontját. Ügy véljük azon­ban, hogy valóban időszerű lenne vég­re, hogy a Német Szövetségi Köztár­saság felelős tényezői véget vessenek az uszító propagandának és inkább tüzetesen vizsgálják meg azokat az okokat, amelvek két katasztrófát okoztak, két világháborúba sodorták a német népet. Nyugat-Németország hivatalos tényezőinek szájából még eddig nem hallottunk olyan kijelen­tést, melyben elismerték volna, hogy a német imperializmus mérhetetlen szenvedéseket és az európai nemze­tek fiai millióinak halálát okozta, s magára a német népre is borzalmas szenvedéseket hozott. Ha azonban az NSZK uralkodó körei a nyugati im­perialista körök támogatásával és se­gítségével a német nép alapvető ér­dekeivel ellentétben ismét feltámaszt­ják a német imperializmust, akkor legyenek a tudatában annak, nogy újabb, még nagyobb szenvedéseket szándékoznak okozni Nyugat-Német­ország lakosságának. A szocialista tá­bor tömör erői ma olyan gátat ké­peznek, amelyen a német imperializ­mus soha többé nem tör keresztül. Annál nagyobb veszély fenyegeti azokat a nyugat-európai országokat, melyeknek kormányai ma rövidlátóan megfeledkeznek a történelmi tapasz­talatokról, arról, hogy az állig fel­fegyverzett német militarizmus kivé­tel nélkül minden európai nemzetnek mindig halálos veszedelme volt. Ügy véljük, hogy a nyugat-európai országok nem nézhetnek huzamosabb ideig kö­zömbösen arra a veszélyre, amelyet számukra Nyugat-Németország újra­felfegyverzése és a támadó csopor­tosulásokban elfoglalt vezető szerepe jelent. Országok, amelyek történelmük folyamán az európai fejlődés jelentős tényezői voltak, ma alá vannak ren­delve a nyugatnémet monopóliumok politikai és gazdasági uralmának és az imperialista háborús tervek terü­letüket az új fegyverek pusztító ha­tása veszélyének teszik ki. Nemzeteik életérdeke, hogy más utat válassza­nak: az európai kollektív biztonság és békés együttműködés útját. Lefegyverzés — a mai nemzetközi helyzet legkomo­lyabb kérdése A jelenlegi helyzet legkomolyabo kérdése a lefegyverzésnek, a fegyve­res erők és a klasszikus fegyverzet csökkentésének, az atom- és hidro­génfegyver eltiltásának problémája. A lázas fegyverkezésnek az imperia­listák által epyre intenzívebben foly­tatott politikája felette veszélyezteti a nemzetek békéjét és biztonságát. A nyugati hatalmak az utóbbi időben újabb lépéseket tesznek a fegyverke­zés további fokozására, amit főként a legborzalmasabb tömegpusztító esz­közök gyártásával, az államok egész sorának területén atomtámaszpontok építésével és más országok hadse­regeinek atomfegyverrel való felsze­relésével érnek el. Egyszersmind rendszeresen elutasítják a Szovjet­uniónak a nukleáris fegyverek kísér­leti robbantásainak megszüntetésére tett felhívásait, melyek teljesen meg­felelnek a nemzetközi közvélemény egyre erőteljesebb követelésének. E tények azt bizonyítják, hogy a nyu­gati hatalmak már áttérnek az atom­háború előkészületeire. A Szovjetunió határozott békepoliti­kája, politikai, gazdasági és katonai erejének tekintélye a békeszerető erők szilárd támasza az atomháború veszélye ellen folytatott harcban. Je­lenleg tanúi vagyunk a Szovjetunió újabb erőfeszítésének, mellyel az ENSZ lefegyverzési albizottságában a lefegyverzés kérdésének megoldását szorgalmazza. A Szovjetunió kormánya már néhányszor, s a jelenlegi ülés­szakon ismét igyekezett javaslataiban összeegyeztetni álláspontját a nyugati hatalmak álláspontjával főleg a nuk­leáris fegyverek kérdésében, a fegy­veres erők arányának meghatározásá­ban és az ellenőrzés kérdésében. A nyugati hatalmak, mint mindig,, midőn a Szovjetunió kormánya újabb lépést tett az álláspontok összeegyez­tetésére, elvetették a megegyezés le­hetőségét és halogató mesterkedéssel elodázták az ügy megoldását. Meggyőződésünk, hogy lehetséges a megegyezés az emberiség szempont­jából olyan létfontosságú kérdésben, mint amilyen a lefegyverzés kérdése, ha mindkét félben megvan rá a jó­akarat. Azok, akik meghiúsítanák a meg­egyezést, nem kerülnék el a felelős­' jrevonást népük és a világ nemzetei •'széről. Az imperialisták újabb gyarmatosító tervei Az imperialista körök nem tanultak az agresszorok vereségéből, tovább szítják a feszültséget a Közel- és Kö­zép-Keleten és újabb gyarmatosító tervekkel lépnek fel. Ezt bizonyítja az Eisenhower-doktri­na is, amelynek célja lehetővé tenni az Amerikai Egyesült Államoknak, hogy elfoglalhassa a brit és francia gyar­matosítók helyét és fékezhesse az ot­tani országok nemzeti felszabadító mozgalmának óriási fellendülését. Az amerikai politikusok azonban megfeledkeznek arról, hogy a gyar­mati világrendszer bomlási folyamata az elkerülhetetlen történelmi fejlődés­ből és a nemzeti felszabadító mozga­lom hatalmas támaszát képező szocia­lista világrendszer létezéséből eredő objektív folyamat. Ezért lehetetlen, hogy megállítsák ezt a folyamatot és a felszabadult or­szágokat ismét visszavessék a gyar­matosítók karmaiba. Sem katonai erők, sem dollárok nem képesek megállítani ezt a folyamatot. A szóbanforgó or­szágok népe véglegesen maga dönt sorsáról. Az Eisenhower-doktrina természete­sen az USA társai ellen is irányul és célja bevonni az amerikai érdeköve­zetbe és amerikai ellenőrzés alá venni a régehben brit és francia befolyás alatt állott országokat. Nixon amerikai alelnök afrikai útja és e területen afféle újabb tömb összetákolására tett igyekezete ezt a megállapítást teljesen igazolja. Ily módon az Amerikai Egye­sült Államok politikája elmélyíti az imperialista versenytársak közötti el­lentéteket, Nagy-Britanniát és Fran­ciaországot másodosztályú szövetsége­sekké teszi, akikre az amerikaiak a szocialista tábor ellen irányuló támadó tervei támogatására és a nemzeti fel­szabadító mozgalom elleni harc cél­jaira ugyan szükségük van, de teljesen feleslegesek, sőt akadályozzák az újabb amerikai gyarmatosító tervek megva­lósítását. A Közel- és Közép-Keletre vonat­kozó új amerikai program, az úgyne­vezett „vacuum-elméletre" épült, mely a Nagy-Britannia és Franciaország fon­tos pozícióinak kikényszerített meg­üresedése után kialakult helyzetet fe­jezd ki. Mire irányul az USA-nak és szövetségeseinek politikája ? Eisenhower elnök és Macmillan brit miniszterelnök bermudai tanácskozá­sainak egyáltalán nem kétértelmű eredményei bizonyítanak. A ki­adott nyilatkozatból kitűnik, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Nagy­Britannia továbbra is folytatni szán­dékozik külpolitikájának agresszív irányzatát. Ha tekintetbe vesszük a NATO agresszív szerepét, melynek még fokozódnia kell, és a Bermudán meg­erősített gyarmatosító terveket, s ha a katonai előkészületeket összefüggésbe hozzuk a szocialista tábor országainak címére intézett fennhéjázó kijelenté­sekkel, melyeket a nyilatkozat tartal­maz, nyilvánvalóvá válik, mire irányul az Egyesült Államok és szövetsé­geseinek egész politikája. Ennek a politikának szerzői persze nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ez a politika magát az Egyesült Álla­mokat és szövetségeseit nem veszé­lyezteti. A nemzetközi imperializmus támadó erőinek tudatosítaniok kell, hogy a szocialista tábor országai elleni agresszió szítására irányuló minden kí­sérletükre nyomban lesújtó választ kapnak. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Dánia és Norvégia miniszterelnökeihez intézett levelében felhívja figyelmüket arra a veszélyre, amelyet a NATO háborús politikája hoz mindazoknak az orszá­goknak, amelyek hajlandók területüket atomtámaszpontok építésére odaköl­csönözni és ezzel kitenni magukat megsemmisítő visszavágásnak abban az esetben, ha a támadók agressziót indí­tanának. Természetes, hogy végered­ményben az Amerikai Egyesült Álla­mokat is ugyanaz a sors érné, mint a kis országokat. Lakossága semmikép­pen sem maradna megkímélve az atomháború pusztító következményei­től, nem szólva Nagy-Britanniáról, melyet az atompolitika közvetlenül halálos veszélynek tesz ki. Ezért nem csoda, hogy Nyugaton ma egyre több óvó figyelmeztetés hangzik el e poli­tika veszélyes következményeivel kap­csolatban és egyre többen helyezked­nek szembe ezzel a politikával. E helyzetben természetesen külö­nösen nagy súlyt kell fektetnünk a szocialista tábor országainak határo­zott felkészültségére egy esetleges agresszió ellen. Ezért nem csökkent, sőt még inkább fokozódott a varsói szerződés jelentősége. A varsói szerző­dés biztosítja a szocialista országok védelmét biztonságuk aláásására irá­nyuló bárminő kísérlettel szemben. Mindig hangsúlyoztuk a varsói szerző­dés védelmi jellegét és kifejeztük készségünket, hogy felbontjuk ezt a szerződést, mihelyt felszámolják az Északatlanti Tömböt és megvalósítják az európai kollektív biztonság gondo­latát. Amíg azonban ez nem történik meg, amíg imperialista tömbök létez­nek, amíg nem számolják fel az ide­gen területeken felépített katonai tá­maszpontokat és amíg az imperialista hatalmak folytatják intenzív háborús előkészületeiket, amint ennek tanúi vagyunk, szakadatlanul erősíteni és szilárdítani fogjuk a varsói szerződés szervezetét, mert tudjuk, minél erő­sebbek vagyunk és minél nagyobb a védőképességünk, annál biztosabb a béke megőrzésének záloga. Nem hagyunk alább a világimperia­lizmus agresszív erőivel szemben ta­núsított éberségünkkel. A világimpe­rializmus agresszív erői az atomhábo­rú jelenlegi konkrét előkészületei mellett fokozzák a szocialista tábor országai, — tehát a szocialista tábor nyugati széle, Csehszlovákia ellen is — irányuló felforgató és kémtevé­kenységüket. Az imperialistáknak és ügynökségeiknek számolniok kell az­zal, hogy könyörtelenül ártalmatlan­ná tesszük ügynökeiket, s egyszers­mind egyetlen olyan kísérletet sem hagyunk válasz nélkül, amely a szo­cialista országok egységének és biz­tonságának megzavarására irányulna. Jól tudjuk, minél erösebbek leszünk és minél erősebb lesz egységünk, an­nál nagyobb kilátásai lesznek a siker­re a békés egymás mellett élés poli­tikájának. Teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió külpolitikájának minden lépését A múlthoz hasonlóan a jövőben is megragadunk minden alkalmat, hogy hozzájáruljunk a nemzetközi feszült­ség enyhítéséhez és az államok kap­csolatainak megjavításához. Ezért tel-í jesen támogatjuk a Szovjetunió kül­politikájának minden lépését, me­lyeknek egyedüli célja a béke megőrzése. Támogattuk a Szovjetunió kormányának azt a javaslatát, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaival együtt közös nyilatkoza­tot adjanak ki a közel- és közép-keleti térségen folytatandó politikáról és ki­mondottuk, hogy készek vagyunk csatlakozni ilyen nyilatkozathoz. Ép­pen úgy állást foglalunk a szovjet kormánynak az általános európai gaz­dasági együttműködés megszervezésé­nek létesítésére tett javaslatai mellett s mindig és mindenütt arra fogunk törekedni, hogy ne következzenek be olyan további lépések, melyek elmé­lyíthetnék Európa és a világ ketté­szakítottságát, és ezzel tovább fokoz­nák a nemzetközi feszültséget. A ma­gunk részéről teljes mértékben tá­mogatjuk a lefegyverzésre tett szovjet javaslatokat és elfogadásukban alapvető lépést látunk 'a nemzetközi kapcsolatokban uralkodó jelenlegi fe­szültség okainak megszüntetésére és az államok közötti kölcsönös bizalom kialakítására. Erőteljesen kiállunk az európai kol­lektív biztonság gondolatának megva­lósítása mellett. Nincs Európának egyetlen olyan állama sem, amelynek ne lenne életérdeke az általános eu­rópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése. Az a nézetünk, hogy kidolgozható egy olyan terv, amely mindenkinek mégfelelne és hogy itt az ideje annak, hogy megoldjuk az európai béke biztosításának kérdését és megteremtsük az összes európai államok konstruktív együttműködésé­nek feltételeit. Elvtársak, a nemzetközi helyzet elemzése azt mutatja, hogy a nemzet­közi imperializmus agresszív erői az utóbbi hónapokban ismét mindent el­követnek a nemzetközi feszültség enyhítésének megakadályozására. Egy­szersmind az utóbbi hónapokban még jobban megszilárdult a szocialista tá­bor egysége és napról napra növek­szik hatalma és ereje. Ezzel párhuza­mosan fejlődnek és szilárdulnak a világ békeerői, melyek az elmúlt hó­napokban kiállták a próbát és tuda­tosították hatalmukat. Kétségtelen, hogy a nemzetközi feszültség fokozá­sának hívei végül kénytelenek lesz­nek meghátrálni és helyet adni azok­nak, akik saját országaik érdekében készek a jelenlegi nemzetközi hely­zetet józanul értékelni és reális po­litikát folytatni. Meggyőződésünk, hogy népünk teljes támogatására tá­maszkodva, megbonthatatlan egység­ben a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országaival külpolitikánk a jelenlegi nehéz körülmények köze­pette is sikeresen biztosítja népünk békés alkotó munkájának kedvező feltételeit és hozzájárul a világ béké­jének és biztonságának megőrzéséhez. ÜJ SZÖ 1957. április 20. J

Next

/
Thumbnails
Contents