Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-20 / 110. szám, szombat

ZILÁRDULNAK A VILÁG BÉKEEROI (Folytatás a 2. oldalról.') más államoknak hozzájárulását a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, amire az imperialista támadó tömbök ellen tanúsított ellenállásuk ösztönözte őket. Pozitívan értékeljük semlegességi politikájukat is. A csehszlovák kormány ezért elhatározta, hogy továbbra is támogatja politikájukat, mely a nemzetek békés együttműködésének és a világbéke megszilárdításának érdekében népük függetlenségének megőrzésére és megszilárdítására irányul. Jó kapcsolatokat tartunk fenn Európa és Amerika országainak egész sorával is. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi időben kapcsolataink főként gazdasági és kulturális téren fokozatosan bővülnek. Őszinte érdekünk kapcsolataink fejlesztése minden országgal A csehszlovák kormány ismételten hangoztatta és politikájában konkréten igazolja, hogy őszinte érdekünk a mindkét félnek kedvező kapcsolatok fejlesztése minden országgal. Az európai országokkal fenntartott kapcsolatainkat illetően a pozitív eredmények egész sorát említhetjük. A parlamentek, gazdasági tényezők, tudományos és művészeti dolgozók látogatásai és kapcsolatai hozzájárultak a kölcsönös jobb megismerkedéséhez és megteremtették a bizalom légkörét. Meggyőződésünk, hogy még sok reális lehetőség van a sokoldalú kölcsönös kapcsolatok megjavítására és készek vagyunk teljes mértékben felhasználni ezeket a lehetőségeket. Ez különösen déli szomszédunkra, Ausztriára vonatkozik. A jövőben is szoros és sokoldalú együttműködést kívánunk folytatni a független, demokratikus és semleges Ausztriával és reméljük, hogy az osztrák kormány is mindent megtesz a jószomszédi kapcsolatok megteremtésére. Régi, hagyományos gazdasági és kulturális kapcsolatok fűznek bennünket az európai országok többségéhez. A két világháborúban, különösen a hitleri fasizmus ellen vívott háborúban szerzett közös tapasztalatok kidomborították nemzeteink közös érdekeit a béke biztosításában és a német militarizmus helyreállításának megakadályozásában. Sajnos, vannak még országok, melyeknek velünk való kapcsolatai korántsem olyanok, amilyeneknek látni szeretnők őket. Vannak még országok, amelyeknek kormányai ellenséges magatartást tanúsítanak irántunk, ami különféle felforgató célú akciók szervezésében nyilvánul meg. Céljuk nyílt beavatkozás köztársaságunk belügyeibe, ami szöges ellentétben áll az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jognak elveivel. Elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra gondolunk, melynek kormánykörei elvetik a békés egymás mellett élés gondolatát, visszautasítják a kapcsolataink rendezésére tanúsított készséget és továbbra is kitartanak a szocialista országokkal szemben folytatott gazdasági megkülönböztető politika mellett. Az ilyen politikára érdekeink határozott és megalkuvást nem ismerő védelmével válaszolunk és hisszük, hogy végül győzedelmeskedik azoknak a tisztábban látó nyugati köröknek a nézete, amelyek tudatosítják az imént felvázolt politika esztelenségét és realisztikusabb, ésszerűbb magatartást kívánnak a szocialista országok iránt. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy noha a nemzetközi helyzet az utóbbi időben az agresszív imperialista erők hibájából bonyolulttá vált, további államok egész sorával vettük fel a diplomáciai kapcsolatokat és jelentős sikereket értünk el a nemzetközi szervezetekben kifejtett tevékenységünkben. Elmondhatjuk, hogy a Csehszlovák Köztársaság nemzetközi helyzete tovább szilárdult. A Csehszlovák Köztársaság kormánya a különböző politikai és gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvéből kiindulva kész folytatni a békét és baráti együttműködést követő politikáját és meggyőződése, hogy e politikában további sikereket ér el. Ne csökkenjen éberségünk Elvtársak! Habár őszinte békeszándékkal készek vagyunk minden országgal felvenni és fejleszteni a baráti kapcsolatokat, s a jövőbeni nemzetközi fejlődéssel kapcsolatban optimista a nézetünk, ez semmiképpen ne vezessen gondtalanságra és az imperialista erők legutóbbi akciói mögött rejtőző veszélyekkel szemben éberségünk ernyedésére. Nem hunyhatunk szemet ama tény fölött, hogy az imperialisták a magyarországi ellenforradalmi puccs szervezésére irányuló kísérleteik, valamint az Egyiptom ellen indított agressziójuk során elszenvedett vereségek, továbbá annak ellenére, hogy a világ nemzetei határozottan elítélték őket és meggyőződhettek a szocializmus hatalmas táborának s a világ.béke erőinek felkészültségéről, melyek készek bármikor és bárhol keményen válaszolni agresszív tetteikre, nem szándékoznak letérni megkezdett veszélyes útjukról. A közelmúlt hetek eseményeinek egész sora igazolja, hogy az imperialisták új kalandokra gondolnak és a jószándéknak legkisebb jelét sem tanúsítják az együttműködésre a fő világproblémáknak a nemzetek békéje és biztonsága érdekében történő megoldásában. Nyugati határaink mögött, a Német Szövetségi Köztársaságban a nyugati, főként amerikai imperialisták teljes támogatást nyújtanak a német imperializmus leg reakciósabb erőinek, amelyek ma már nem titkolják revansista terveiket. Helyreállították a monopóliumok gazdasági hatalmát és a német militarizmus ismét aktívan szerepel a világpolitikában. Németország egy részében ma ismét azok a körök viszik a szót, amelyek már kétszer világháborút robbantottak ki és szenvedést okoztak az európai nemzeteknek s a német népnek is. A hadiipar további bővítésével és a hadsereg lázas felszerelésével gyorsan folyik az újrafelfegyverzés. A hadsereget volt hitlerista tábornokok szervezik. Az a tény, hogy a NATO keretében még 1957-ben hét nyugatnémet hadosztályt kell felállítaniok, melyeknek atomfegyverzetet kell kapniok és jelentős ütőerőt kell alkotniok, azt bizonyítja, hogy ezt a hadsereget támadó háború céljára állították fel, a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országai ellen irányuló agreszszióra akarják felhasználni és hogy egyre nyíltabban agresszív közösség alakul ki a német és amerikai imperializmus között. Az Északatlanti Tömb katonai parancsnokainak kijelentései és konkrét lépései arra vallanak, hogy éppen a nyugatnémet hadseregnek kell képeznie az Északatlanti Tömb támadó erőinek magvát. Speidel náci tábornoknak a NATO szárazföldi erői főparancsnokává való kinevezése — a francia hazafiaknak és a többi nyugat-európai országok demokratikus erőinek nagy tiltakozó mozgalma ellenére azt bizonyítja, hogy a német militarista körök már lehetőnek tartják követeléseik keresztülvitelét és hogy az Északatlanti Tömb parancsnokságában is a náci tábornokoké a döntő szó. A fegyverkezés politikája ellenkezik a német nép érdekeivel A fegyverkezés politikája, a revansista hadsereg létesítése és az NSZK részvétele az agresszív Északatlanti Tömbben ellenkezik a német nép létérdekeivel, elviselhetetlen terheket ró rá, bonyolulttá teszi az NSZK külpolitikai helyzetét, méltán fokozza más országoknak, különösen Nyugat-Németország szomszédainak bizalmatlanságát és komolyan akadályozza Németországnak demokratikus és békés alapokon való egyesítését. Ez a politika egyszersmind azt bizonyítja, hogy a nyugat-németországi militarista körök a német kérdés erőszakos megoldásához folyamodnak és céljuk a Német Demokratikus Köztársaság hozzácsatolása a német militarista államhoz. Csehszlovákia népe ezért teljes mértékben támogatja a Német Demokratikus Köztársaság igazságos harcát a német militarizmus felújítása ellen és az NDK-ban látja egész Németország békeszerető erőinek szilárd támaszát, Csehszlovákia népe nem felejtette el a múltat és annak ellenére, hogy biztonsága ma sokkal szilárdabb, mint bármikor azelőtt, az Európa iránti jogos aggodalommal telve figyelemmel kíséri Nyugat-Németország fejlődését. Hisz a Német Szövetségi Köztársaság területén nemcsak tűrik, hanem közvetlenül támogatják a különféle szövetségeknek és szervezeteknek, köztük a volt SS katonák szervezeteinek nyilvános tevékenységét, amellyel résztvesznek az újra felfegyverzés megvalósításában. Ezek a szervezetek a soviniszta irányzatok boszorkánykonyhái, élesztgetik a porosz militarizmus és a német fasizmus szellemét és készek eszközül szolgálni a demokratikus erők elnyomásában. Ezért támogatják annyira az áttelepített németek szervezeteinek tevékenységét, melyek a megtorlás reményét táplálják tagjaikban. A Csehszlovákia és a szocialista tábor többi országai ellen intézett rendszeres támadások kampányában ma nyíltan beszélnek arról, hogy felül kell vizsgálni a nétnetek potsdami egyezmény alapján végrehajtott kitelepítésének kérdését. Üjra meg újra támadják az Odra— Nissa-i békehatárokat. Nem kell ismételnem, hogy kitelepítésük kérdést- , számunkra örökre elintéződött és teljes mértékben támogatjuk a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztátsaiág kormanyának az Odra—Nissa határok kérdésében elfoglalt álláspontját. Ügy véljük azonban, hogy valóban időszerű lenne végre, hogy a Német Szövetségi Köztársaság felelős tényezői véget vessenek az uszító propagandának és inkább tüzetesen vizsgálják meg azokat az okokat, amelvek két katasztrófát okoztak, két világháborúba sodorták a német népet. Nyugat-Németország hivatalos tényezőinek szájából még eddig nem hallottunk olyan kijelentést, melyben elismerték volna, hogy a német imperializmus mérhetetlen szenvedéseket és az európai nemzetek fiai millióinak halálát okozta, s magára a német népre is borzalmas szenvedéseket hozott. Ha azonban az NSZK uralkodó körei a nyugati imperialista körök támogatásával és segítségével a német nép alapvető érdekeivel ellentétben ismét feltámasztják a német imperializmust, akkor legyenek a tudatában annak, nogy újabb, még nagyobb szenvedéseket szándékoznak okozni Nyugat-Németország lakosságának. A szocialista tábor tömör erői ma olyan gátat képeznek, amelyen a német imperializmus soha többé nem tör keresztül. Annál nagyobb veszély fenyegeti azokat a nyugat-európai országokat, melyeknek kormányai ma rövidlátóan megfeledkeznek a történelmi tapasztalatokról, arról, hogy az állig felfegyverzett német militarizmus kivétel nélkül minden európai nemzetnek mindig halálos veszedelme volt. Ügy véljük, hogy a nyugat-európai országok nem nézhetnek huzamosabb ideig közömbösen arra a veszélyre, amelyet számukra Nyugat-Németország újrafelfegyverzése és a támadó csoportosulásokban elfoglalt vezető szerepe jelent. Országok, amelyek történelmük folyamán az európai fejlődés jelentős tényezői voltak, ma alá vannak rendelve a nyugatnémet monopóliumok politikai és gazdasági uralmának és az imperialista háborús tervek területüket az új fegyverek pusztító hatása veszélyének teszik ki. Nemzeteik életérdeke, hogy más utat válasszanak: az európai kollektív biztonság és békés együttműködés útját. Lefegyverzés — a mai nemzetközi helyzet legkomolyabb kérdése A jelenlegi helyzet legkomolyabo kérdése a lefegyverzésnek, a fegyveres erők és a klasszikus fegyverzet csökkentésének, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásának problémája. A lázas fegyverkezésnek az imperialisták által epyre intenzívebben folytatott politikája felette veszélyezteti a nemzetek békéjét és biztonságát. A nyugati hatalmak az utóbbi időben újabb lépéseket tesznek a fegyverkezés további fokozására, amit főként a legborzalmasabb tömegpusztító eszközök gyártásával, az államok egész sorának területén atomtámaszpontok építésével és más országok hadseregeinek atomfegyverrel való felszerelésével érnek el. Egyszersmind rendszeresen elutasítják a Szovjetuniónak a nukleáris fegyverek kísérleti robbantásainak megszüntetésére tett felhívásait, melyek teljesen megfelelnek a nemzetközi közvélemény egyre erőteljesebb követelésének. E tények azt bizonyítják, hogy a nyugati hatalmak már áttérnek az atomháború előkészületeire. A Szovjetunió határozott békepolitikája, politikai, gazdasági és katonai erejének tekintélye a békeszerető erők szilárd támasza az atomháború veszélye ellen folytatott harcban. Jelenleg tanúi vagyunk a Szovjetunió újabb erőfeszítésének, mellyel az ENSZ lefegyverzési albizottságában a lefegyverzés kérdésének megoldását szorgalmazza. A Szovjetunió kormánya már néhányszor, s a jelenlegi ülésszakon ismét igyekezett javaslataiban összeegyeztetni álláspontját a nyugati hatalmak álláspontjával főleg a nukleáris fegyverek kérdésében, a fegyveres erők arányának meghatározásában és az ellenőrzés kérdésében. A nyugati hatalmak, mint mindig,, midőn a Szovjetunió kormánya újabb lépést tett az álláspontok összeegyeztetésére, elvetették a megegyezés lehetőségét és halogató mesterkedéssel elodázták az ügy megoldását. Meggyőződésünk, hogy lehetséges a megegyezés az emberiség szempontjából olyan létfontosságú kérdésben, mint amilyen a lefegyverzés kérdése, ha mindkét félben megvan rá a jóakarat. Azok, akik meghiúsítanák a megegyezést, nem kerülnék el a felelős' jrevonást népük és a világ nemzetei •'széről. Az imperialisták újabb gyarmatosító tervei Az imperialista körök nem tanultak az agresszorok vereségéből, tovább szítják a feszültséget a Közel- és Közép-Keleten és újabb gyarmatosító tervekkel lépnek fel. Ezt bizonyítja az Eisenhower-doktrina is, amelynek célja lehetővé tenni az Amerikai Egyesült Államoknak, hogy elfoglalhassa a brit és francia gyarmatosítók helyét és fékezhesse az ottani országok nemzeti felszabadító mozgalmának óriási fellendülését. Az amerikai politikusok azonban megfeledkeznek arról, hogy a gyarmati világrendszer bomlási folyamata az elkerülhetetlen történelmi fejlődésből és a nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas támaszát képező szocialista világrendszer létezéséből eredő objektív folyamat. Ezért lehetetlen, hogy megállítsák ezt a folyamatot és a felszabadult országokat ismét visszavessék a gyarmatosítók karmaiba. Sem katonai erők, sem dollárok nem képesek megállítani ezt a folyamatot. A szóbanforgó országok népe véglegesen maga dönt sorsáról. Az Eisenhower-doktrina természetesen az USA társai ellen is irányul és célja bevonni az amerikai érdekövezetbe és amerikai ellenőrzés alá venni a régehben brit és francia befolyás alatt állott országokat. Nixon amerikai alelnök afrikai útja és e területen afféle újabb tömb összetákolására tett igyekezete ezt a megállapítást teljesen igazolja. Ily módon az Amerikai Egyesült Államok politikája elmélyíti az imperialista versenytársak közötti ellentéteket, Nagy-Britanniát és Franciaországot másodosztályú szövetségesekké teszi, akikre az amerikaiak a szocialista tábor ellen irányuló támadó tervei támogatására és a nemzeti felszabadító mozgalom elleni harc céljaira ugyan szükségük van, de teljesen feleslegesek, sőt akadályozzák az újabb amerikai gyarmatosító tervek megvalósítását. A Közel- és Közép-Keletre vonatkozó új amerikai program, az úgynevezett „vacuum-elméletre" épült, mely a Nagy-Britannia és Franciaország fontos pozícióinak kikényszerített megüresedése után kialakult helyzetet fejezd ki. Mire irányul az USA-nak és szövetségeseinek politikája ? Eisenhower elnök és Macmillan brit miniszterelnök bermudai tanácskozásainak egyáltalán nem kétértelmű eredményei bizonyítanak. A kiadott nyilatkozatból kitűnik, hogy az Amerikai Egyesült Államok és NagyBritannia továbbra is folytatni szándékozik külpolitikájának agresszív irányzatát. Ha tekintetbe vesszük a NATO agresszív szerepét, melynek még fokozódnia kell, és a Bermudán megerősített gyarmatosító terveket, s ha a katonai előkészületeket összefüggésbe hozzuk a szocialista tábor országainak címére intézett fennhéjázó kijelentésekkel, melyeket a nyilatkozat tartalmaz, nyilvánvalóvá válik, mire irányul az Egyesült Államok és szövetségeseinek egész politikája. Ennek a politikának szerzői persze nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ez a politika magát az Egyesült Államokat és szövetségeseit nem veszélyezteti. A nemzetközi imperializmus támadó erőinek tudatosítaniok kell, hogy a szocialista tábor országai elleni agresszió szítására irányuló minden kísérletükre nyomban lesújtó választ kapnak. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Dánia és Norvégia miniszterelnökeihez intézett levelében felhívja figyelmüket arra a veszélyre, amelyet a NATO háborús politikája hoz mindazoknak az országoknak, amelyek hajlandók területüket atomtámaszpontok építésére odakölcsönözni és ezzel kitenni magukat megsemmisítő visszavágásnak abban az esetben, ha a támadók agressziót indítanának. Természetes, hogy végeredményben az Amerikai Egyesült Államokat is ugyanaz a sors érné, mint a kis országokat. Lakossága semmiképpen sem maradna megkímélve az atomháború pusztító következményeitől, nem szólva Nagy-Britanniáról, melyet az atompolitika közvetlenül halálos veszélynek tesz ki. Ezért nem csoda, hogy Nyugaton ma egyre több óvó figyelmeztetés hangzik el e politika veszélyes következményeivel kapcsolatban és egyre többen helyezkednek szembe ezzel a politikával. E helyzetben természetesen különösen nagy súlyt kell fektetnünk a szocialista tábor országainak határozott felkészültségére egy esetleges agresszió ellen. Ezért nem csökkent, sőt még inkább fokozódott a varsói szerződés jelentősége. A varsói szerződés biztosítja a szocialista országok védelmét biztonságuk aláásására irányuló bárminő kísérlettel szemben. Mindig hangsúlyoztuk a varsói szerződés védelmi jellegét és kifejeztük készségünket, hogy felbontjuk ezt a szerződést, mihelyt felszámolják az Északatlanti Tömböt és megvalósítják az európai kollektív biztonság gondolatát. Amíg azonban ez nem történik meg, amíg imperialista tömbök léteznek, amíg nem számolják fel az idegen területeken felépített katonai támaszpontokat és amíg az imperialista hatalmak folytatják intenzív háborús előkészületeiket, amint ennek tanúi vagyunk, szakadatlanul erősíteni és szilárdítani fogjuk a varsói szerződés szervezetét, mert tudjuk, minél erősebbek vagyunk és minél nagyobb a védőképességünk, annál biztosabb a béke megőrzésének záloga. Nem hagyunk alább a világimperializmus agresszív erőivel szemben tanúsított éberségünkkel. A világimperializmus agresszív erői az atomháború jelenlegi konkrét előkészületei mellett fokozzák a szocialista tábor országai, — tehát a szocialista tábor nyugati széle, Csehszlovákia ellen is — irányuló felforgató és kémtevékenységüket. Az imperialistáknak és ügynökségeiknek számolniok kell azzal, hogy könyörtelenül ártalmatlanná tesszük ügynökeiket, s egyszersmind egyetlen olyan kísérletet sem hagyunk válasz nélkül, amely a szocialista országok egységének és biztonságának megzavarására irányulna. Jól tudjuk, minél erösebbek leszünk és minél erősebb lesz egységünk, annál nagyobb kilátásai lesznek a sikerre a békés egymás mellett élés politikájának. Teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió külpolitikájának minden lépését A múlthoz hasonlóan a jövőben is megragadunk minden alkalmat, hogy hozzájáruljunk a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és az államok kapcsolatainak megjavításához. Ezért tel-í jesen támogatjuk a Szovjetunió külpolitikájának minden lépését, melyeknek egyedüli célja a béke megőrzése. Támogattuk a Szovjetunió kormányának azt a javaslatát, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaival együtt közös nyilatkozatot adjanak ki a közel- és közép-keleti térségen folytatandó politikáról és kimondottuk, hogy készek vagyunk csatlakozni ilyen nyilatkozathoz. Éppen úgy állást foglalunk a szovjet kormánynak az általános európai gazdasági együttműködés megszervezésének létesítésére tett javaslatai mellett s mindig és mindenütt arra fogunk törekedni, hogy ne következzenek be olyan további lépések, melyek elmélyíthetnék Európa és a világ kettészakítottságát, és ezzel tovább fokoznák a nemzetközi feszültséget. A magunk részéről teljes mértékben támogatjuk a lefegyverzésre tett szovjet javaslatokat és elfogadásukban alapvető lépést látunk 'a nemzetközi kapcsolatokban uralkodó jelenlegi feszültség okainak megszüntetésére és az államok közötti kölcsönös bizalom kialakítására. Erőteljesen kiállunk az európai kollektív biztonság gondolatának megvalósítása mellett. Nincs Európának egyetlen olyan állama sem, amelynek ne lenne életérdeke az általános európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése. Az a nézetünk, hogy kidolgozható egy olyan terv, amely mindenkinek mégfelelne és hogy itt az ideje annak, hogy megoldjuk az európai béke biztosításának kérdését és megteremtsük az összes európai államok konstruktív együttműködésének feltételeit. Elvtársak, a nemzetközi helyzet elemzése azt mutatja, hogy a nemzetközi imperializmus agresszív erői az utóbbi hónapokban ismét mindent elkövetnek a nemzetközi feszültség enyhítésének megakadályozására. Egyszersmind az utóbbi hónapokban még jobban megszilárdult a szocialista tábor egysége és napról napra növekszik hatalma és ereje. Ezzel párhuzamosan fejlődnek és szilárdulnak a világ békeerői, melyek az elmúlt hónapokban kiállták a próbát és tudatosították hatalmukat. Kétségtelen, hogy a nemzetközi feszültség fokozásának hívei végül kénytelenek lesznek meghátrálni és helyet adni azoknak, akik saját országaik érdekében készek a jelenlegi nemzetközi helyzetet józanul értékelni és reális politikát folytatni. Meggyőződésünk, hogy népünk teljes támogatására támaszkodva, megbonthatatlan egységben a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országaival külpolitikánk a jelenlegi nehéz körülmények közepette is sikeresen biztosítja népünk békés alkotó munkájának kedvező feltételeit és hozzájárul a világ békéjének és biztonságának megőrzéséhez. ÜJ SZÖ 1957. április 20. J