Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-19 / 109. szám, péntek

Az arany bilincsében Orosz klasszikus a Vahtangov Színház műsorén AZ URALBAN született Dimitrij Nar­kiszovics Maminnak — aki Szibirják álnévvel jegyezte a szibériai népek éle­téről írott elbeszéléseit és karcolatait — hagyatékában egy Az arany bilin­csében című dráma kéziratát találták. Vendégjátéka során a Vahtangov Szín­ház művészegyüttese ismertette meg velünk a múlt századvég burzsoáziájá­nak ezt a nagy erejű rajzát, amely cse­lekményével és sajátos orosz levegőjé­vel Oszt rov szkijra emlékeztet és amely­lyel Mamin beleírta nevét az orosz iro­dalom aranykönyvébe. Mamin-Szibirják, az orosz kritikai realizmusnak klasszikusa, kitűnően is­merte az Ural rengetegeinek minden jóval ellátott, bőségben fürdő ember­farkasait. Az aranybányák tulajdono­sainak szívében nem volt helye sem­miféle eszménynek, teljesen eldurvítot­ta őket a birtoklás esztelen és mohó vágya. Ivan Timofejevics Zaszipkin is ilyen emberfarkas, az arany, az egye­dül boldogító arany az eszménye, a bir­toklás feneketlen éhsége sötétíti el a lelkét, s ugyanúgy megérett a pusztu­lásra, a világ színpadáról való eltűnés­re, akár Gorkij Foma Gorgyejejének csalásra kész, pénzéhes volgai kufárjai. A színmű harmadik felvonásában Be­lonoszov ügyvéd elmeséli a Zaszipkin által tönkretett Molokov feleségének a babiloni király legendáját az aranyról. Hasonlóan Midászhoz, akinek kívánsá­gára minden arannyá vált, ami keze ügyébe kerül, újkori utódjának, Za­szipkinnek is végzetévé válik az arany, a vagyon embertelen halmozása. Anisz­ja, Molokov lánya, Vaszilij Vorotovot szereti, de ez a törtető fiatalember, amikor megtudja, hogy Aniszjának nincs hozománya, hidegen elutasítja a szerelmes lányt. Aniszja kétségbeesé­sében férjhez megy szülei tönkretevő­jéhez, az öregedő Zaszipkinhez és a gazdag házban megkezdődik a boldog­talanság haláltánca. Senki nem tud az arany között emberhez méltó boldog életet élni. Vaszilij Lénához, főnöke, Zaszipkin lányához közeledik, Lénában szerelem ébred, de a birtoklás ördögé­től uralt bányatulajdonos nem engedi, hogy a fiatalok egymáséi legyenek. A férjét gyűlölő Aniszjának ínyére volna ez a házasság, úgy véli, hogy ez­zel magához tudná kötni Vaszilijt, akit nem tud és nem is akar elfelejteni. Boldogtalan Lena, boldogtalan a két nő között hányódó és kiutat nem talá­ló Vaszilij, gyötrődik a férfiakkal ját­szó Aniszja és halálosan boldogtalan a vagyon ura is, aki érzi, hogy felesége gyűlöli. Az orránál fogva vezetett Za­szipkin végre elhatározza, hogy megöli az asszonyt. A dráma végén a fegyver el is dördül, a férfiakkal játszó bol­dogtalan Aniszját leteríti férje halálos golyója. A MOSZKVAI vendégek a szocia­lista-reálista színjátszás megrázóan igaz és nagy művészetével tárják a né­ző elé ezt a családi összeomlást, és Ma­min drámájának hatalmas tanulságát, hogy a vagyon nem boldogít, csak szí­veket és lelkeket zúz össze. A. I. R e­mizovova, az SZSZSZK érdemes művésznőjének rendezésében a moszk­vaiak ezúttal felülmúlták önmagukat. Mindaz, ami a szerző nagyerejű drámá. jában őszinte csodálatba ejtett, most szinte hatványozottabban került hang­súlyra, elsősorban az összjáték hallat­lan tökélye, másodsorban pedig minden egyes szereplő mély átéltsége, a sze­reppel való teljes azonosulása. Kevés színpada van a világnak, amely ebben a tekintetben felvehetne a versenyt a moszkvaiakkal. A dráma tizenegy sze­replője nem játszott, de élt, vergődött a színpadon és ha úgyszólván minden alakítást tökéletesnek is éreztünk, ta­lán J. K. Boriszovova kápráza­tosan sokszínű Aniszjáé a pálma. Rend­kívül nehéz ez a szerep, Boriszovová a boldogtalan asszony bonyolult lelkiálla­potát a színjátszás legnagyobb drámai színészeire emlékeztető művészettel hozta elénk, de semmivel sem kisebb N. O. Gricenkónak, az SZSZSZK érdemes művészének Molokov-alakítása. Fékezhetetlen ösztönember, aki mámo­rában tör és zúz, de asszonyt se kímél. A részegséget ily páratlanul megjátsza­ni még nem láttuk, Gricenko tántor­gásaiban csaknem akrobatikus mozgás­kultúra van. A testes és öles színész egyszer úgy végigzuhan a nagy szín­pad hosszán, hogy feje a pamlag alá csúszik. A nézők valóságos tapsviharral felelnek erre a groteszk fizikai telje­sítményre. Remizovova rendezésének nagy érdeme, hogy a játéknak ez bohó­zatszerű mozzanata és sok hasonló groteszk jelenete semmiképpen sem za­varja a komoly drámát, annyira szer­vesen és elevenen a játékhoz tartoz­nak. I. K. Lip s zkij érdemes művész hanghordozásában kitűnően megoldott Beloszonov ügyvéde, V. A. P ok r o v­szkij érdemes művész remekbe for­mált, örökké rettegő Sirinkinje, M. A. U l janov erőteljesen férfias Vaszilije, N.A. Nehlopocsenkova megindí­tóan egyszerű Lénája mellett meg kell emlékeznünk E. D. Ponszová öreg dajkájáról. Alakban és maszkban, ko­pottságban, roppant testi elhasznált­ságban, csoszogásában és motyogásai­ban ritkán láthattunk színpadon ilyen tökéletes vénséget. Nincs Ponszova ala­kításában semmi túlzás, egy hosszú­hosszú cselédélet fáradsága és meg­törtsége kiált vén Masevnájából, aki az életben talán nem kapott egy jó szót, egy cseppnyi szeretetet és a meg­rokkant szolgaságnak megtestesítője ebben a gazdag, aranytól terhes kör­nyezetben. HÁLA és köszönet a moszkvai ven­dégeknek, hogy a letűnt időknek ezt a kísérteties világát ily mélyen felkavaró művészi erővel és felejthetetlen tanul­sággal hozták elénk. EGRI VIKTOR WMMtWMWMMMWm Wt WM Ht HWMWMM Würtemberg Marbach negyedében, ahol Schiller, a nagy német költő született, élelmes könyvkereskedő, aki Schillerről nevezte el üzletét, csekély könyvkereslet miatt súlyra kezdte árusítani Schiller műveit. A német lapok megjegyzik, hogy ha Schiller erről tudomást szerezhetne, megfordulna a sírjában. Az eset egyébként jellemzi a, világirodalom klasszikus nagyjainak tiszteletét a kapitalista világban. Linzer ASK-ČH Bratislava 1:4 Linzben 4000 néző előtt a techni­kailag és erőnlét tekintetében jobb bratislavai csapat megérdemelten nyert. Gólok: Teinitzer, illetve Košnár (2), Molnár és Dolinský. A ČH-csapatá­ból, Mráz, Kačány és Molnár tűntek ki. Lassan magára talál a vereknyei Sokol A vereknyei együttes az év első mérkőzésén 4:1 arányú vereséget szenvedett a Sokol Čunovótól, a má­sodik mérkőzését a Sokol Vysoká p. M. ellen 2'1 arányban ugyancsak el­vesztette, de jobb taktikával akár győzhetett is volna. Harmadik mér­kőzését idegenben, Zohoron játszot­ta és 2:2 arányú döntetlen ered­ményt ért el. A csapat lassan ma­gára talál és remélhető, hogy a ta­valyihoz hasonló sikeres szereplést nyújt. Az angol Westham United Csehszlovákiában is játszik A Westham United angol proficsa­pat kontinentális portyát bonyolít le május havában és néhány mérkőzés­re nálunk is kiáll. így május 18-án Prágában a Spartak Sokolovo és a Dynamo vegyescsapata ellen játszik, május 22-én Brnóban a RH Brno és a Baník Ostrava vegyescsapatával mérkőzik, Bratislavában pedig má­jus 26-án a Slovan—ČH Bratislava játékosaiból álló együttessel méri össze erejét. Új ökölvívó bajnokaink A bratislavai Téli-stadionban bonyolították le 3000 néző előtt az idei egyéni ökölvívó-bajnokság döntő küzdelmeit. Az egyes vetélkedések ma­gas színvonalon álltak, külön említést érdemel azonban a Majdloch—Va­rák- és a Glasa—Gold-találkozó, melyeken a nézők technikailag rend­kívül fejlett ökölvívásnak lehettek tanúi. A döntök eredményei: Légsúly: Petŕina (Dukla Praha), küzdelem nélkül nyerte meg a baj­nokságot, mert ellenfele, a budéjo­vicei Némeček sérülése miatt nem léphetett ^zorítóba. Harmatsúly: Majdloch (Spartak Praha Sokolovo) végig fölényben volt és megérdemelten győzött Varák (Dukla Praha) felett. Pehelysúly: Kósa (Dukla Kroméŕíž) csak nehezen nyert Ťahlo (Iskra Lit­vinov) ellen. Könnyűsúly: Glasa (Iskra Bratis­lava) a nap legszebb küzdelmét vívta a prágai Golddal. Az izgalmas viadal győztese a bratislavai versenyző lett. Kisváltósúly. Ivanuš (Spartak Rý­novice) jobb erőnlétével nyert Töre (Dukla Praha) ellen. Váltósúly: Vitovec (Dukla Praha), aki sokkal gyorsabbnak bizonyult, Vraspira (Spartak Vsetin) ellen ví­vott harcában szerezte meg az első­séget. Nagyváltósúly: Beleš (Iskra Par­tizán) váratlan győzelmet aratott Šúry (Dukla Kroméŕíž) felett. Középsúly: Marciš (I. Bratislava) in­kább védekezve harcolt, de aztán támadásba ment át és megérdemel­ten győzött Kuchta (Spartak Brno) ellen. Félnehézsúly: Reichel (Spartak Martin) és Čajka (Iskra Svit) nagy harcot vívtak, melyből a martini ökölvívó került ki győztesként. Nehézsúly: Némec (Slavoj Č. Bu­déjovice) technikailag jobbnak és küzdőképesebbnek bizonyult a prágai Netukával szemben. Ennek köszönheti a bajnoki címet. A vetélkedés után az edzők kara kijelölte azokat a versenyzőket, akik az EB-re készülő keretet alkotják Péntek, április 19. A Slovan Bratislava—Baník Ostrava mérkőzésen a bratislavaiak csatár­sora igen jó játékot nyújtott és fél­tucat gólt lőtt. Képünkön Benedikt, a vendégek kapusa sarokrúgás után elfogja a labdát. Tőle jobbra (9) Moravčík. (Foto: Alexy) A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA: Hviezda: Az úristennek nincs szün­ideje (francia) 16, 18.15, 20.30, Slovan: A , halhatatlan Mozart (oszt­rák) 16, 18.15, 20.30, Pohraničník: Eroica (osztrák) 16, 18.15, 20.30, Pra­ha: Az édenkert gyermekei I.—II. (francia) 10.30, 16, 19.30, Metropol: Az édenkert gyermekei I.—II. (francia) 16.30, 20, Dukla: A zalameai bíró (német) 18, 20.15, Lux: A Vörös-ten­ger kincsei (francia) 16, 18.15, 20.30, Palace: Sziklák a láthatáron (argen­tin) 16.30, 18.30, 20.30, Liga: Otthona a nagyvilág (angol-ausztráliai) 16, 18.15, 20.30, Mladých: A rakoncátlan Miska (cseh) 16, Stalingrad: Hang­verseny egy könnycseppért (argentin) 18, 20.15, Máj: Labakán (cseh) 18.15, .20.30, Pokrok: Szigetlakók (argentin) Ezek: Petŕina, Majdloch, Gajdoš, Za­chara, Glasa, Gold, Ivanuš, Vitovec, Beleš, Marčiš, Kuchta, Reichel, Čaj­ka, Némec, Netuka. A sobeslavi ed­zőtáborba április 20-án vonulnak az ökölvívók. Csehszlovák csikók—Bahia 2:3 (1:1) A két csapat találkozása — Brnó­ban 6000 néző előtt csak közepes színvonalú küzdelmet hozott. Fiatal­jaink fél órán keresztül nagy fő­lényben voltak, de ebből csak egyet­len gólt tudtak szerezni. Ezt 25 m­ről Obert érte el. A 40. percben Marito kiegyenlített. Szünet után a Bahia feljavult és Carlita két gól­jával már 3:1 vezetett. A végered­ményt a 83. percben Hančin állította be. Együttesünk a következő össze­állításban játszott: Žejdlík — Pav­lík, Popluhár, Moravec — Kos, Kvaš­ňák — Hančin, Voita, Obert, Zikán (Demovič), Majer (Zikán). A Bahia összeállítása: Joselias — Bacamarte, Henrique, Juvenal — Alvesf Ruy — Marito, Wassil, Hamilton, Joe (Oto­ney). A törökök lemondták prágai húsvéti vendégszereplésüket Ogy volt, hogy Prágában az ott sorra kerülő húsvéti labdarúgó-tor­nán egy istanbuli csapat is rajtol. Azonban távirat érkezett a törökök­től, melyben arra hivatkozva, hogy a Török Labdarúgó Szövetségtől ed­dig nem kapták meg az engedélyt, lemondták a prágai vendégszerep­lést. Lehetséges, hogy valamelyik magyar csapat, esetleg a Budapesti Vasas indul majd húsvétkor Prágá­ban a törökök helyett. 17.45, 20.15, Iskra: Egy nyáron át táncolt (svéd) 18, 20.15, A BRATISLAVAI SZÍNHÁZAK MŰSORA: Nemzeti Színház: Ünnepi est V. I. Lenin születése 87. évfordulójának tiszteletére (19), Zenei Színház: Bach: Máté-passió (19.30), A KASSAI MOZIK M( Slovan: Az édenkert gyí .. —II. (francia), Úsmev: Az édenkert gyermekei I.—II. (francia), Tatra: A halhatatlan Mozart (osztrák), Parti­zán: Északi kikötő (cseh), Čas: Ak­tualitások. klfrepRA: aylrmekei I. IDŐJÁRÁS Változó, helyenként sűrű felhőzet. Északkelet-Szlovákiában helyenként eső, másutt futó eső. A nappali hő­mérséklet 8—12, az ország délnyugati részén 12 fok felett. Északi szél. a vendégasszony sem tudott? Nos", a vendéglátók tudták, hogy mit ettek és még ma is pontosan emlékeznek rá. Rögtön az „Emlékezések Leninre" cí­mű könyv megjelenése után František Modráčekhez, a cseh szövetkezeti moz­galom veterán úttörőjéhez fordultunk, mert csak ő és senki más nem lehe­tett az emlékiratban szereplő Modrá­ček. Készségesen adott felvilágosítást a titokzatos idegennel és feleségével való kapcsolatáról. — A Právo lidu pártlap szerkesz­tősége, amely abban az időben a Pa­lacký téren volt, 1900 nyarán egy bi­zonyos orosz elvtársat küldött hoz­zám, akinek szándékában állt megbe­szélni velem valamit és nálam tölteni az éjszakát. Abban az időben a Vršo­vice negyedben laktam, a Kollárova és Nerudova utca sarkán. A rendkívül szűk udvari lakásban nem volt helyem (sőt fekvôaíkalmatosságom sem) az idegen számára. így aztán nem is aludt nálam. Elmondta, hogy illegálisan utazik Oroszországból külföldre, előzőleg Szi­bériában volt száműzve. Egyáltalán nem keltette holmi egzaltált nihilista benyomását. Inkább külföldinek látszó kereskedelmi utazónak gondolta az ember. Középtermetű férfi volt: sem sovány, sem kövér, inkább szélesvál­lú. A szakállára már nem • ilékszem. Nyugodtan viselkedett, ba. éreztem, hogy nagyon siet. Jól beszélt németül. Arra kért, szerezzek neki útlevelet olyan ember fényképével, aki kissé ha­sonlít rá. Megígértem, hogy megkí­sérlem, de nem sikerült. Másnap elutazott, miután megálla­podtunk, hogy leveleket meg pénzt fog az én nevemre küldetni Oroszország­ból, s mindezt nekem a megadott címre kell továbbítanom. Kiadásaimat részletes számla ellenében megtérítik. Az idegen nem árulta el a nevét, s annak az óhajának adott kifejezést, hogy ar levelezésnél „Meyer elvtárs­nak" szólítsam. Elutazása után tény­leg számos küldemény érkezett Oroszországból, rendszerint tizennégy napos időközökben, s mindent utána küldtem megadott címére München­be. Azután Németországból és Svájc­ból kaptam jóformán hetente csoma­gokat tele orosz újságokkal és bro­súrákkal. Abban az időben a szociál­demokrata nyomdászszövetkezetnél dolgoztam. Annak helyiségeiben cso­magoltam át és raktam mindent lá­dába, majd továbbküldtem a megadott krakkói címre. Néhány hónappal később, hogy az orosz elutazott, a Kollárova utcai ház előtt elég korán reggel fiáker állt meg, s abból egy harminc év körüli, egyszerűen öltözött, törékeny nő szállt ki. A megnyerő külsejű asszony Mayer felesége volt. Bosszankodott a tete­mes viteldíj miatt, amelyet a kocsis követelt tőle. Némileg közlékenyebb volt a férjénél s egész jól beszélt- né­metül. Elmondta nekünk, hogy együtt töltötték száműzetésüket, utána egy gazdag orosz kereskedő házában házi­tanítónősködött, most azonban követi férjét, hogy együtt lehessenek kül­földön. Abban az időben meglehetősen nyo­morúságos körülmények közt tengőd­tünk, úgy hogy feleségem nem tudta mással megvendégelni az idegen asz­szonyt, mint szegényes kávéval és ló­hús-gulyással. Egyik szomszédasszony már napok óta nógatott bennünket, kóstoljuk meg egyszer a lóhúst, ne együnk állandóan hústalan kosztott. A feleségem éppen aznap fogadta meg először a tanácsot. Reszkettünk, hogy a vendég elvtársnő észreveszi és un­dorodva otthagyja az ételt, de szem­mel láthatóan nagyon éhes volt, mert minden nagyon ízlett neki, mint egyébként nekünk magunknak is. Az elvtársnő megszakítás nélkül utazott Oroszországból, s annyira ki­merült, hogy a feleségem áthúzta neki az ágyunkat, s ott aludt néhány órát. Alkonyatkor — a munkások éppen kifelé özönlöttek a gyárakból — kikí­sértem a pályaudvarra (a mai Köz­ponti pályaudvarra), ahonnan tovább utazott Münchenbe. A rendőrség egy napon lefoglalta a nekem címzett orosz könyvkülde­ményt. felbontotta és csak azután adta ki, miután kihallgattak a csomag eredetét és rendeltetését illetően. Rögtön értesítettem erről Mayert Münchenbe és attól kezdve nem ér­kezett semmiféle postai küldemény számomra. Kislányom 1901. karácsonyára Ma­yernétől Münchenből eqy dobozt ka­pott, benne karácsonyfa-díszekkel, csillagokkal és egyéb apróságokkal. Az ajándékok közül még mindig őriz egy aranycsillagot közepén angyallal, bár már erősen megfeketedett. Következő év tavaszán vagy nyarán (legalábbis úgy hiszem, hegy 1902-ben történt) Mayer ajánlásával egy fiatal orosz keresett fel, aki illegálisan akart Oroszországba utazni. Feladata az volt, ahogy elmondta, v hogy több ládányi könyvet vigyen át a határon. Két napon át nálam töltötte az éjsza­kát. aztán folytatta útját Krakkóba. Az újságok három nap múlva hírt ad­tak arról, hogy az orosz-galíciai ha­táron lelőttek egy nihilistát, aki sze­kerén forradalmi írásokat és röplapo­kat akart Oroszországba csempészni. Nem tudom biztosan, csak gyanítom, hogy az az orosz volt, aki nálam la­kott. Attól kezdve minden összekötteté­sem megszakadt „Mayerékkal" és meg is feledkeztem volna a romanti­kus ismeretségről, ha időről időre nem kapok Svájcból orosz nyomtatványo­kat, köztük a Zarja című orosz folyó­iratot. Egyiken sem volt feladó, de gondoltam, hogy Mayer küldi. Sohasem jutott eszembe, hogy a személyesen nem ismer; Lenin rejté­lyes üdvözletei Mayerrel vannak ösz­szeköttetésben. Míg csak elém nem került egy fénykép Leninről, Mint em­lítettem, erre átbogarásztam régi pa­pírjaimat, hogy nem bukkanok-e köz­tük Mayerral folytatott levelezésem maradványaira. És tényleg megtaláltam a vršovicei postahivatal elismervényeit ajánlott levelekről, csomagokról és pénzkülde­ményekről. Rajtuk címzettként ez szerepelt: Dr. Kari Lehmann, Mün­chen, Gabelsbergerstrasse 20/a, II. Mayer úr részére, aztán csak Kari Lehmann, München vagy Georg Ritt­mayer, München. E címekről mindent továbbítottak Mayernak. A legrégibb postautalvány 1901. március 13-iki keltezést viseli és egy 3 kg 20 dekás meg egy 3 kg 70 dekás csomagról szól. Eddig semmi sem mutatta hatá­rozottan, hogy egykori vendégem azo­nos Leninnel. Végül azonban előkerült a vršovicei posta 1901. május 3-iki keletbélyegzőjével ellátott feladóve­vény, amely bizonyítja, hogy azon a napon egy ajánlott levelet adtam fel Uljanovné, Moszkva címre. Vagyis hi­vatalosan bizonyítást nyert, hogy Le­nin és Mayer egy személy. így tehát Krupszkája emlékiratai nem monda­nak számomra semmi újat. Azt, hogy annak idején gombóccal kináltuk meg, nem tudom. Viszont azt meg ő nem tudja, hogy lóhúst evett nálunk. František Modráček, az öreg szo­ciáldemokrata még valamit tud. Tud­ja azt, hogy az Iszkra első számai az ő kezén keresztül vándoroltak a cár országába, ahol négy év múlva lángra lobbantották az első tüzet, és további tizenkettő múltán a nagy tűzvészt. Van azonban valami, amit František Modráček, az öreg szociáldemokrata nem tud. Mégpedig azt, hogy milyen nagy szolgálatot tett a nemzetközi munkásmozgalomnak szívességből, egy idegenért, akinek jelentéktelen külseje volt és aki Mayernek nevezte magát. (1930). „ÜJ SZO", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sx., telefon: 347-8, 351-17, 326-39, 325-»9. Kiadóhivatal: Bratislava. Gorkého 8, telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 8,—. Terjeszti a Posta HIriapszolgálata. Megrendelhető minden posta­A-73147 ' hivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents