Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-19 / 109. szám, péntek

Az új állami költségvetés gazdaságunk fellendülésének bizonyítéka (Folytatás a 4. oldalról) A mezőgazdasági adót 1957-re csak I 324 millió koronában tervezik, ami 42 | millió koronával kevesebb, mint 1956Dan volt. Ennek oka abban rejlik, hogy a parasztok jövedelmének növekedésével egyidejűleg nem emelkedtek a hozamok normái, ami 110 millió korona összegű előnyt jelent, további oka pedig az, hogy továbbfejlődtek azon egységes földművesszövetkezetek, amelyek adóengedményt élveznek. A lakosság bevételeiből származó adó 115 millió koronát tesz ki, a kisiparos-adó 42 millió koronát, az illetékek 305 millió koronát. A lakosság által fizetett adók tervét 1956-ban általában teljesítették. Ez a lakosság öntudatosságának, valamint a nemzeti bizottságok aktív gazdálkodásáért a Trenčín—Kromeríž példa nyomán indított munkaversenyben bevált haladó munkamódszereknek eredménye. Ennek ellenére 1956 végéig 150 millió koronát tettek ki az adóhátralékok. Ezért tovább kell fokozni a járási nemzeti bizottságok tanácsainak pénzügyi osztályai által a helyi nemzeti bizottságok s a pénzügyi költségvetési bizottságok részére nyújtott segítséget és bővíteni kell a lakosság soraiból szervezett aktivisták testületét. Az állami költségvetési bevételek teljesítéséhez nem elegendő a termelés tervezett magasságát csupán elérni. Döntő tényező az, mi'yen költségekért, milyen összetételben és milyen minőségű árúcikkeket termelünk. Minél jobban és gazdaságosabban használjük ki gazdaságunk kapacitását, nyersanyagforrásainkat és tapasztalatainkat, annál nagyobb lesz nemzeti jövedelmünk, annál több elosztásra kerülő közös javat teremtünk. 1956-ban gyors növekedésnek indult a személyes fogyasztás. Az életszínvonal emelése érdekében foganatosított széleskörű intézkedések, amelyek következtében a személyes fogyasztás 1957-ben 8,6%-kal emelkedik, tovább növelik azokat az eszközöket, amelyeket a nemzeti jövedelemből e fogyasztásra fordítunk. Mint jó gazdáknak gondosan ki kell számítanunk, mennyit fogyaszthatunk és mennyit kell ielretennünk a népgazdaság további fejlesztésére. Arról van szó, hogy a nemzeti jövedelem olyan növekedését biztosítsuk, hogy elegendő eszköz jusson további építkezésekre és tartalékok megteremtésére, ami az életszínvonal jövőbeni emelkedésének is alapvető feltétele. E cél elérését kedvezőtlenül befolyásolta a szénhiány és egyes anyagfajták hiánya, valamint az anyagra fordított költségek túllépése. Ezért feszültség keletkezett a források és a szükséglet között, ami nehézségeket okozott az 1957. évi állami költségvetés összeállításában. Lehetőségeink részletes elemzésével, a tartalékok feltárásával és egyes kiadások, főleg beruházási költségek csökkentésével sikerült kiegyensúlyozott állami tervet és egyensúlyban levő állami költségvetést kidolgoznunk. Ebben jelentős segítséget nyújtott a Szovjetunió, főleg fokozott szén és hengerelt anyag szállításával. Népgazdaságunk kulcsfontosságú feladata biztosítani a termelés jó minőségét. Ezért az állami bevételek teljesítése is elsősorban a munkatermelékenység növelésétől és az önköltségek csökkentésétől függ. A MUNKATERMELÉKENYSÉG ÉS A TECHNIKA FEJLŐDÉSE Nézzük először is, hogyan biztosítjuk a: élő emberi mumika leggazdaságosabb felhasználását. A munkatermelékenység növekedése 1956-ban 6,7 %-ot tett ki az 1955ös év 8,2 %-ával szemben. 1957-ben a munkatermelékenységnek 5,3 %-kal kell emelkednie. Ez a lassított ütem nem meríti ki minden lehetőségünket. Felsorolok néhány példát, hogy e téren mily nagy tartalékaink vannak. Ha a munkából való távolmaradásokat csak egy tizedével csökkentenék, őzzel több mint egymilliárd korona nyerstermelést nyernénk. Ezért mindnyájunk számára veszteséget jelent, hogy a munkából való távolmaradások az idei év első két hónapjában a múlt év 9,5 %-áról 10,3 o/o-ra emelkedtek. A munkából való távolmaradásokat kétségtelenül nemcsak egytizedével, hanem ennél sokkal nagyobb mértékben lehetne csökkenteni, ha a munkások és az összes dolgozók ezt az ügyet kezükbe vennék, ha nem engednék meg azt, hogy egyesek visszaéljenek népünk nagy szociális vívmányaival és nem tűrnék, hogy a nemzeti biztosításra fordított fokozott eszközöket a munkából való távolmaradások növelésére használják fel. A munkatermelékenység gyorsabb ütemű növekedését csökkenti a jelentékeny munkaerőhullámzás. Például a fogyasztási iparban az 1956-os év folyamán minden ötödik munkás foglalkozást változtatott. A munkaerőhullámzásnak e jelentékeny mérete kedvezőtlenül hat a termelékenység fejlődésére, nem engedi, hogy a munkások nagyobb szakképzettségre tegyenek szert és növeli a munkások bedolgozásának bér és egyéb költségeit. Ezért szükséges, hogy minden egyes vállalat vezetősége az összes dolgozók legszélesebbkörű részvételével és a szakszervezet segítségével hatékony intézkedéseket tegyen a munkából való távolmaradások és a munkaerőhullámzás lényeges csökkentésére. A munkatermelékenység gyorsabb növelésének jelentős tartalékai rejlenek a termelés egyenlőtlenségének kiküszöbölésében. így például a Nehézgépipari Minisztérium megmunkálógépek főosztályának vállalataiban 1956-ban az egyes dekádokban átlagosan a havi termelés következő részarányát érték el: 1. dekád 13,9%, 2. dekád 21,1%, 3. dekád 65 százalék. Az egyenlőtlenség olyan hiba, amely mélyen meggyökeresedett számos üzemünkben. Az egyenlőtlenség igazi okait gyakran az anyaghiányra való hivatkozással leplezik, pedig ezek főleg a rossz munkamegszervezésben és az irányítás fogyatékosságaiban rejlenek. Az egyenlőtlenség, amely nemcsak a hónap folyamán, hanem a negyedév és az egész év folyamán is megmutatkozik, nemcsak a gépi berendezés kapacitásának elégtelen kihasználását és a termelés növelésének ki nem használt lehetőségeit jelenti, hanem nagy veszteségeket okoz a béralapok túllépésével, főleg a nagyobbszámú túlórával, a selejt növekedésével, a készítmények minőségének rosszabbodásával és egyéb kedvezőtlen jelenségekkel. A munkaidő elégtelen kihasználása következtében 1956-ban a gépek munkaidejét kevéssé használták ki. Például a gépiparban a legfontosabb szerszámgépek tervezett munkaidejének csak 80 százalékát használták ki. Ezért mindnyájunknak, mint gondos gazdáknak állandóan szem előtt kell tartanunk e nagy tartalékokat és biztosítanunk kell felhasználásukat. A munkatermelékenység növelésének fő útja, — amint újból hangsúlyozni kell, — a termelés műszaki színvonalának szüntelen tökéletesítése, a műszaki haladásra való sokoldalú törekvés. A műszaki fejlődésre és a termelés tökéletesítésére a költségvetés 2 milliárd 271 millió koronát, vagyis 8,9 %-kal többet irányoz elő, mint 1956ban. Ebből az összegből a kutatóintézetekre 1 milliárd 538 millió korona, vagyis 9,8%-kal több jut, mint 1956ban, a vállalatok technikai fejlesztésére 733 millió korona, vagyis 7%kal több mint 1956-ban. Ezeket az eszközöket azonban nem használják fel eléggé hatékonyan a termelés tökéletesítésére. Arról van szó, hogy a technikusok a vállalatokban, a kutatóintézetekben, a főosztályokon és minisztériumokban szorosan együttműködve a munkásokkal és az összes dolgozókkal, a szakszervezetek segítségével biztosítsák a jelentős előkészítési feladatok sikeres megoldását és azok gyors és hatékony bevezetését a termelésbe. Nagyon komoly fogyatékosságnak kell minősíteni azt a tényt, hogy a technikai fejlődés problémáit gyakran a gazdasági szempontok figyelembevétele nélkül oldják meg. Éppen a technikai fejlesztésnél a technikai hatást mindig a gazdasági hatással szoros összefüggésben kellene megvizsgálni. A műszaki fejlődés szempontjából nemcsak a nagy és költséges műszaki tervek bírnak jelentőséggel, hanem a kisgépesítés és az ésszerűsítő javaslatok is. Ezeknek a kérdéseknek vállalataink nem szentelnek kellő figyelmet. A termelés korszerűsítésére még mindig nem merítik ki kielégítő módon sem a dolgozók vállalati alapjainak eszközeit, sem pedig az ésszerűsítési hiteleket. A dolgozók vállalati alapjainak eszközeiből 1956. december 31-ig felhasználatlan maradt 602 millió korona. Ezeknek az eszközöknek jelentős részét éppen a műszaki fejlesztésre lehet felhasználni. 1956-ban az ésszerűsítési intézkedésekre nyújtott hitelek növelését 350 millió korona összegre tervezték. Ebből az összegből csak 106 millió koronát használtak fel. A Nehézgépipari Minisztériumnál a hitelek csak 4 millió koronát, a Gépkocsi- és Mezőgazdasági Gépipari Minisztériumnál 8 millió koronát és a Finomgépipari Minisztériumnál egymillió koronát tettek ki. Ezzel szemben általában sikeresen használják fel e hiteleket a Kohóipari és Ércbányaügyi Minisztérium vállalatai. Hogy e hitelek segítségével jelentékeny megtakarítás érhető el, erről a tŕineci V. M. Molotov vasművek példája tanúskodik. A kemencék átdolgozásával, új osztályozó felépítésével és az érc magnetizációs pörkölésének új módszerére való áttéréssel a nyersvastermelés évi 120 ezer tonnával 60 millió korona értékben növekedik. A termelésnek a régi nagyolvasztókban való ilyen fokozásával új kapacitások felépítésében 72 millió koronát és az önköltségeken 10,8 millió koronát takarítanak meg. Feltételezhető, hogy az eredmények még nagyobbak lesznek. Ezen ésszerűsítő intézkedésekre fordított pénzeszközöket 11 millió 320 ezer korona összegű hitel nyújtásából nyerték. A technika szüntelen fejlődése és legszélesebbkörű érvényesítése valamennyi dolgozó legsajátabb érdeke. Ez azonban megköveteli, hogy a dolgozók milliói elsajátítsák a technikát, növeljék részvételűket a termelés irányításában és a munka megszervezésében, fejlesszék a magasabb kollektív erkölcs és a munkafegyelem formáit. A ráfordított munka hatékonyságának további növelésére rendkívül fontos a személyes anyagi érdekeltség elvének érvényesítése. Ennek az elvnek helyes érvényesítése minden egyes dolgozóban fejleszti azt a tudatot, hogy személyes létérdekei azonosak valamennyi dolgozó közös érdekeivel. A béralapok túllépése, a prémiumokkal való visszaélés, a nagyfokú munkamulasztások, a túlórázás és a munkák normázásának alacsony színvonala azt bizonyítják, hogy mindenütt elégtelenül érvényesítjük az érdem szerinti jutalmazás törvényét. 1956-ban nem tartották be a munkatermelékenység és az átlagbérek tervezett arányát. A munkatermelékenység tervét az iparban 101,9%-ra teljesítették, a munkások átlagbérének tervét azonban 102,6%-ra. Ez a túllépés többszázmillió koronát jelent. Az idei év első hónapjaiban is számos vállalatban túllépik a béreket és megsértik a termelékenység és a bérek között tervezett arányt. Például a Nehézgépipari Minisztériumban a munkatermelékenység tervét januárban és februárban 97,9 %-ra teljesítették, az átlagbéreket azonban 100,4 %-ban túllépéték. Állandóan megismétlődik az a törekvés, hogy túllépjék és növeljék a béreket, valamint a lakosság egyéb jövedelmét a termelés megfelelő növelése nélkül. A vállalatok vezetőségének ezért következetesebben kell kiküszöbölniök azokat az okokat, amelyek a béralapok túllépésére és az átlagbérek és a munkatermelékenység között lévő helyes viszony megsértésére vezetnek. A munka műszaki normázásában levő ismert hiányosságokhoz az utóbbi időben komoly fogyatékosságok járulnak a prémiumok alkalmazása terén is. A termelési terveket nem egyszer a negyedév keretében és az egész év keretében is egyenlőtlenül osztják el, nem írják szét teljesen és módosítják azzal a szándékkal, hogy prémiumok kifizetését érjék el, főleg minden egyes negyedév első két hónapjában. A terv és bérfegyelem ilyen megsértéséről tanúskodik a Gyapjúfőosztály példája, amely az alárendelt vállalatok béralapjait teljes mértékben szétírta, de a termelést 10 millióval alacsonyabb összegben írta szét, mint ahogy a terv kitűzte. Az utólagos szétírást csak decemberben végezték. Az a bérezés, amikor a kereseteket és prémiumokat nem támasztja alá a fokozott termelés, a munkatermelékenység és a gazdaságosság növekedése, megzavarja nemzeti jövedelmünk helyes elosztását. Ezért semmilyen engedményt nem tehetünk az érdem szerinti jutalmazás törvénye megsértésének kérdéseiben. A megvalósított decentralizáció és jogkör bővítése megkövetelik, hogy a vállalatok vezetősége a szakszervezet tevékeny együttműködésével, teljes felelősséggel gazdálkodjanak a rábízott béralapokkal és következetesen betartsák a bérpolitika elveit, mert ezek az egész munkásosztály érdekeit fejezik ki. Az állami és gazdasági szerveknek szoros együttműködésben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerveivel ki kell küszöbölniök az érdem szerinti jutalmazás elvei megsértésének okait. A bérezés kérdéseit valan-íennyi munkás és alkalmazott előtt meg kell világítaniok, hogy mindnyájan világosan lássák a gazdasági összefüggést egyfelől a termelés, a nemzeti jövedelem, a munkatermelékenység és a gazdaságosság növelése, másfelől a bérek emelkedése, az árak leszállítása, a nemzeti biztosítás megjavulása, a munkaidő lerövidítése között. Ez fontos részét képezi a dolgozó tömegek szocialista öntudatosságra való nevelésének. A pénzügyi szerveknek is nagyobb mértékben kell arra törekedniök, hogy a gyakorlatban helyesen érvényesüljön az anyagi érdekeltség elve és hogy jobb minőségi eredményeket érjenek el. Üjonann rendezték a béralapok ellenőrzését és megnövekedett a bankfiókok jogköre és felelőssége. Szükséges, hogy a bankok dolgozói e tevékenységük során mélyebben behatoljanak a termelés problémáiba és a vállalatok dolgozóira támaszkodjanak, mert ezt a társadalmi ellenőrzést a dolgozók érdekében végzik. A GAZDASÁGOSSÁG NÖVELÉSE 1956-ban az ipari költségek csak 2 százalékkal csökkentek. A terv alapján 1956-ban az egy korona értékű árura eső költségeknek 91,83 fillért kellett volna kitenniök. A minisztériumok és vállalatok javaslatára azonban az év folyamán a költségek tervét 92,86 fillérre irányozták elő, a valóságban e költségek 93,07 fillért tettek ki. Az eredeti terv nem teljesítése a népgazdaságnak 1400 millió korona veszteséget jelent. Az 1957-es évre az önköltségek csökkentését az iparban (összehasonlítható alapokon) 2,8 százalékkal tervezzük. Ez kisebb csökkentés, mint amilyennel a második ötéves terv irányelvei számoltak. Ezért e feladatot minimálisnak kell tartanunk és az év folyamán az önköltségek nagyobb méretű csökkentését kell elérnünk. A gazdálkodás hatékonyságának további növelése szempontjából most különösen nagy jelentőségű számunkra az anyagköltségek lényeges csökkentése, a tényleges munka hatékonyabb felhasználása. 1957-ben az anyag-, tüzelőanyagés energia-költségek csökkentésével az iparban több mint egymilliárd korona megtakarítást akarunk elérni. Az anyagköltségek csökkentése annál is fontosabb, mert a tüzelőanyag, energia és néhány más fontos anyag mérlege feszült. Mindnyájunknak jól kell tudnunk, hogy minden egyes kilogramm fém és tüzelőanyag, minden kilowattóra villanyáram és minden egyes gép jobb kihasználása dönti el végső fokon, hogy társadalmi termékeinkből kevesebbet vonunk le az anyagköltségekre és több marad a nemzeti jövedelemre, vagyis nagyobb összeg marad a fogyasztás és az akkumuláció céljaira. Csupán a selejt 1956-ban 870 millió koronával csökkentette a fogyasztási árucikkek mennyiségét és a népgazdaság további fejlődését. Ezért figyelmünket a nyersanyagok és anyagok legteljesebb mértékű kihasználására, a termelési folyamatok magas technológiai színvonalára, a készítmények súlyának csökkentésére, funkciós tulajdonságaik megjavítása mellett, a műszaki-gazdasági normák megszilárdítására, az alap és forgalmi alapok jobb kihasználására, a selejt csökkentésére és a többi nem kívánatos költségek kiküszöbölésére kell összpontosítanunk. Az anyagköltségek csökkentése is fontos forrása a termelés további növelésének. Például a Zetor-25 traktor gyártásánál az egy lóerőre eső anyag súlya 78,1 kg. A Ferguson angol traktornál azonban az egy lóerőre eső anyag súlya csak 43,8 kg. Az évente termelt 14 ezer Zetor-25 traktornál e különbségből további 10 957 traktort készíthettünk volna. így gazdálkodunk a fémekkel más gépek gyártásánál is. Ha a gépszerkesztésben és gyártásban jobban gazdálkodnánk a fémekkel, a megtakarított anyagból tovább növelhetnénk a termelést és kedvezően befolyásolhatnák a külkereskedelem jövedelmezőségét. Ezt helyesen értették meg a Gépkocsi és Mezőgazdasági Gépipari Minisztérium 2. főosztálya vállalatainak dolgozói és versenyt indítottak tízezer tonna kohászati anyag megtakarítására. Ugyanígy a Královo Pole-i Gépgyárban a dolgozók kötelezettséget vállaltak, hogy ezer tonna kohászati anyagot takarítanak meg. Ez az anyagmegtakarítási mozgalom kiterjedt a legtöbb gépipari üzemre és az április feléig vállalt kötelezettségek már 47 ezer tonnát tesznek ki és a vállalatok egyre újabb kötelezettségeket vállalnak. Pl. a Lišeňi Finomgépipari Üzem dolgozói 2700 tonna megtakarítását, a ČKD Stalingrad 2500 tonna, a dubnicai K. J. Vorosilovüzem 2100 tonna, a prágai Klement Gottwald Automobil-üzem 1500 tonna, a Hradec Králové-i Győzelmes Február-üzem 1000 tonna, a prágai Wilhelm Pieck-üzem 1000 tonna, a kassai Keletszlovákiai Gépgyár 240 tonna kohászati anyag megtakarítását vállalta. Nagy jelentőségű az Ostravai Villanyműveknek az a szocialista kötelezettségvállalása, amely szerint 374 ezer tonna jó minőségű ostravai szenet takarít meg az 1956-os évvel szemben és az év folyamán 60 ezer tonna ostravai széntartalékot létesítenek a villanyáram folyamatos termelésének biztosítására a jövő téli időszakban. A Prerovi Villanyerőmű kötelezettséget vállalt, hogy teljesen áttér a barnaszén fogyasztására. A feketeszén-megtakarításra tett felhívást már 60 energetikai üzem elfogadta. A bratislavai Juraj Dimitrov-üzemben megoldották annak a kénsavnak felhasználását, amely azelőtt hulladékba ment. E kénsav feldolgozásával 1200 tonna kénsavat és 80 tonna salétromsavat nyertek. Ezek a példák és még további más példák is azt mutatják, mily nagy tartalékok rejlenek az anyagköltségek csökkentésében és hogyan lehet e tartalékokat kihasználni a dolgozók alkotó kezdeményezésével. Nem helyes azonban, ha a költségeket a minőség rovására csökkentik. Ellenkezőleg, meg kell keresni a lehetőségeket arra, hogy az anyagköltségek megtakarítása mellett jobb feldolgozással kiváló minőséget érjünk el. Nem jártak el jó gazdaként a Pragolak-vállalat dolgozói, amikor a fehér fedőfestékekben a fehér cinfesték arányát az eredeti 72 százalékról 34 százalékra csökkentették. A festékek tartósságát és élettartamát ezzel annyira csökkentették, hogy az anyagmegtakarítás anyaaoazarlássá változott. E^-ves vállalatoknak ugyan sikerülhet a termelés alacsony minőségét a terv teljesítéséről szóló kedvező számadatokkal eltakarniok, ezzel azonban a gazdaságunknak és mindnyájunknak okozott károkat nem küszöbölik ki. Ugyanilyen ártalmas az, amikor a drága, gyakran devizáért vásárolt anyagokat értéktelenné teszik hanyag feldolgozással. Kevés fegyelmet szentelnek sokszor a csomagolásnak, a termékek végső külalakjának és ez a külkereskedelemben megkárosít bennünket és elégedetlenséget kelt vevőinkben. Minden egyes vállalat dolgozóinak fokozottan a termékek minősegének megjavítására kell törekedniök. Jobban tudatosítaniok kell felelősségüket a vevők hibátlan ellátásáért és a gyár védjegyének jp híréért. A minőség javítását szem előtt kell tartani a kollektív szerződésekben is. A termelés minőségéről való gondoskodás hiánya következtében csökkent a szállítóval szemben támasztott igényesség is. így a Nehézgépipari Minisztérium vállalatai 1956-ban a selejt 23 százalékának okául ugyan a hibás anyagot jelölték meg, a szállítóknak azonban a selejtnek csak 6 százalékát írták elő kárpótlásra. A termékek minőségének rosszabbodását, sőt a termékek tönkremenését gyakran a rossz raktározás okozza, valamint a termékekről való helytelen gondoskodás az átvételnél és a szállításnál. így pl. a tégla nagy százaléka megy tönkre a kirakodásnál. A költségeket továbbá fokozza a fő alapok elégtelen kihasználása, rossz karbantartása és a beruházási építkezés csekély hatékonysága. Az anyagköltségek megtakarítása, valamint a normán felüli készletek felszámolása és a forgóeszközök forgalmának meggyorsítása is lehetővé teszi a központi anyagi tartalékok megerősítését, amelyek nagy jelentőségűek a termelés folyamatosságának biztosítására és egyben a népgazdaság irányítása további decentralizációjának és a gazdasági stimulánsok jelentősége növelésének előfeltételét jelentik. A további szocialista országépítés feladatainak teljesítésére nagy jelentőségűek a vállalatok, a nemzeti bizottságok, főosztályok és minisztériumok jogkörének és felelősségének növelésére irányuló decentralizációs intézkedések, valamint a népgazdaság szervezésének, irányításának, tervezésének és pénzellátásának megjavítására irányuló intézkedések is, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciájának és Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága februári ülésének határozatai alapján valósítanak meg és készítenek elő. Ezek az intézkedések a szocialista demokrácia elvei érvényesítésének megnyilvánulását jelentik, amely harmonikusan egybekapcsolja a széleskörű (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ S Z Ô 1957. április 23. Drábek Viktor.