Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-19 / 109. szám, péntek

Az új állami költségvetés gazdaságunk fellendülésének bizonyítéka (Folytatás a 2. oldalról.) eszközöket gazdaságosan kell felhasználnunk a közszükségleti cikkek termelésének további növelésére, a gépiberendezések korszerűsítésére és ily módon jó minőségű élelmiszerek és ipari cikkek gazdagabb választékának biztosításával a dolgozók igényeinek jobb kielégítésére. BERUHÁZÁSOK Népgazdaságunk jövő évekbeli arányos fejlődésének biztosítására az 1957. évi terv 13,1 százalékkal fokozza az állami beruházási építkezést. Fokozódnak a szövetkezetek, főként az egységes földművesszövetkezetek beruházásai, a dolgozók vállalati alapjának eszközeiből, a fejlesztési alapból, a terven felüli nyereségből és az önsegélyzési akcióból eszközölt beruházások úgy, hogy az egész építkezés költsége 30 milliárd 83 millió koronát, tehát 1956-hoz viszonyítva 13,4 százalékkal többet tesz ki. A generál ja vitásra fordított eszközök 11,9 százalékkal növekszenek. A beruházók feladata, hogy az építészeti szervezetekkel és a gépipari vállalatokkal együtt jobban használják fel ezeket a nagy eszközöket, mint 1956-ban, midőn az építkezés terjedelme ugyan 12 százalékkal növekedett, de a tervet csak 92 százalékra teljesítették. Ebben például szolgálhatnak az energetikai dolgozók, akik fokozott, szervezett erőfeszítéssel, főként a kötelező építészeti munkarendszer érvényesítésével 103 százalékra teljesítették a beruházási tervet. Az építkezés minőségével és gazdaságosságával is jobban törődtek. Ez a példa azt mutatja, hogy a tervezett beruházási eszközökért sokkal több gépet gyárthattunk volna és sokkal több építkezést valósíthattunk volna meg, ha nem engedtük volna meg a tervek túlméretezését, a költségvetési árak túllépését, az építkezés időtartamának kitolását és az anyagpazarlást. 1957-ben a legfontosabb objektumokra és a megkezdett munkák-befejezésére összpontosítjuk az építkezést. Ez lehetővé teszi, hogy 18 milliárd 400 millió koronát képviselő termelési alapokat helyezzünk üzembe, tehát 25 százalékkal többet annál, amennyit 1956-ban helyeztünk üzembe. A beruházási építkezésben komolyan előtérbe lép a nagyobb fokú hatékonyság követelménye. Nemcsak arról van szó, mennyi anyagi eszközzel fektetünk kelleténél többet beruházásba, hanem arról is, hogy minden egyes beruházási akcióban a legnagyobb fokú hatékonyság mellett a termelési kapacitások maximális gyarapodására, a termelés műszaki színvonalának, minőségének és gazdaságosságának további fokozására használjuk fel az anyagi eszközöket. Mint jő gazdák mindig megfontoljuk, vajon teljesen kihasználjuk-e a rendelkezésünkre álló fő alapokat és hogy biztosítjuk-e hatékonyságukat idejében végzett gondos karbantartással. A beruházások gazdaságosságának és jövedelmezőségének biztosításában a Beruházási Bank dolgozóinak fokozniok kell az építkezés előkészítésében és megvalósításában nyújtott segítségüket. A beruházási építkezésben kitűzött nagy feladataink megkövetelik, hogy beruházóink jobban szervezzék meg az építkezést, igényesebbek legyenek a tervezőkkel és a szállítókkal szemben és következetesebben követeljék meg a szállítások tervezett határidőben történő, minőségileg megfelelő teljesítését. Egyszersmind fokozottabban törekedniök kell a meglevő berendezés korszerűsítésére és e célra az eddiginél jobban kell felhasználniok az ésszerűsítési hiteleket és a generáljavításokra előirányzott eszközöket. Alapvető fordulatnak kell bekövetkeznie tervezőink munkájában. Tervezőink következetesebben érvényesítsék a beruházások gazdasági hatékonyságának és jövedelmezőségének szempontját, úgyhogy az új üzemek termelése jövedelmezőbb legyen, mint a régieké. A beruházási építkezés előkészítésében és szervezési biztosításában mutatkozó hibák nagy károkat okoznak gazdaságunknak. Ezenkívül jelentős károkat okoz az építészeti beruházások és a gépszállítmányok közötti összhang hiánya. 1956 végén több mint 900 millió korona értékű összeszereletlen gépünk volt, melyeket nem kapcsolhattunk be a termelési folyamatba, hanem kihasználatlanul hevertek a raktárakban. Ez annál komolyabb jelenség, mivel a beruházási építkezés hatékonysága növelésének egyik legfontosabb eszköze a gépek magasabb arányszámának elérése a beruházások teljes terjedelmében. Az említett hibák drágítják a beruházási építkezést és csökkentik hatékonyságát. A drága építkezés feltétlenül azt jelenti, hogy az adott eszközökért kevesebb termelési és közlekedési kapacitást, lakást, iskolát és kórházat kapunk. Elvárjuk, hogy jelentősen megjavul az Építészeti Minisztérium munkája. Az Építészeti Minisztérium 1956-ban 98,6 százalékra teljesítette az építésiszerelési munkák tervét és számos fontos építkezésen nem tudta biztosítani a feladatokat. Az építkezésnek gyakran ártott az építészeti munkálatok és az építőanyag rossz minősége. Az 1957. évi állami költségvetés öszszesen 1 milliárd 847 millió koronát, tehát 1956-hoz viszonyítva 13,3 százalékkal többet nyújt az Építészeti Minisztériumnak. Ezeket az összegeket elsősorban az építészet műszaki színvonalának emelésére s az építőanyag termelésének gyors fejlesztésére és minőségi javítására kell fordítanunk. MEZŐGAZDASÁG Az 1957. évi állami költségvetés 10 milliárd 322 millió koronát, tehát 1956hoz viszonyítva 9,8 százalékkal többet irányoz elő a mezőgazdasági termelés és az erdészet további fejlesztésére. Ezenkívül 1957-ben a beruházásokra, a szerződésen felül kifizetendő pótdíjakra, a vetőmagra és műtrágyára adott engedmények, valamint az egységes földművesszövetkezeteknek és egyénileg gazdálkodó parasztoknak nyújtott kedvezmények fejében 4 milliárd 602 millió koronát'fizetünk ki az állami költségvetésből. A szövetkezeti tagok, az egyénileg gazdálkodó parasztok és a többi mezőgazdasági dolgozók a párt, a kormány és a munkásosztály jelentős támogatásával jó munkájukkal további sikereket értek el a mezőgazdasági termelésben. A mezőgazdasági össztermelés 1956ban 3,4 százalékkal fokozódott. A növénytermelés összeredményét főként a cukorrépában elért alacsony hektárhozamok csökkentették. Az állattenyésztési termelés 9,2 százalékkal növekedett, ami lehetővé tette a hús árának csökkentését, továbbá a húsbehozatal arányának csökkentését, noha a húsfogyasztás 12 százalékkal volt magasabb. Ezekben az eredményekben egységes földművesszövetkezeteink szerezték a legnagyobb érdemet. Az EFSZ-ek további fejlesztésével és jobb gazdálkodásával tovább gyarapszik a szocialista szektor részesedése a társadalmi termelésben, éspedig az 1955. évi 89 százalékról 1957-ben 90,2 százalékra. A szocialista szektor aránya a mezőgazdaság piaci termelésében már most a felénél több. Megjavultak az EFSZ-ek termelési és pénzügyi eredményei. Egy munkaegység pénzbeli értéke 6,4 százalékkal, Szlovákiában 10,3 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében és az EFSZ-ek szilárdításában elért sikerek nyomatékosan igazolják, milyen örvendetes távlatokat és felvirágzást biztosít a földművelő népnek a munkások és parasztok szilára szövetsége. Az EFSZ-ek III. országos kongresszusa ékesszóló bizonyítéka volt e szövetség megbonthatatlanságának és szilárd elszántságunknak, hogy folytatjuk falvaink szocialista szövetkezetesítését. Az EFSZ-ek további fejlesztése és szilárdítása a mezőgazdasági termelés sikeres fejlődésének elengedhetetlen feltétele. A mezőgazdasági termelésnek 1957-ben 6,8 százalékkal kell növekednie. Az EFSZ-ek és az egyénileg gazdálkodó parasztok piaci termelése 1957ben 7,2 százalékkal, termékeikért befolyó jövedelmük pedig 8,7 százalékkal fog növekedni, amit az állami felvásárlásban való részesedésük növekedése és a felvásárlás előnyös árai biztosítanak. » Nemcsak a szövetkezeti dolgozók, hanem az egyénileg gazdálkodó parasztok is megbecsülik az államtól »kapott nagy előnyöket. Teljesítik az állam iránti kötelezettségüket, hozzájárulnak a dolgozók ellátásához. Akadnak azonban olyan parasztok is, akik tavalynem teljesítették kötelező beadásukat, s hátralékban vannak a mezőgazdasági adók befizetésével, a gép- és traktorállomások munkájának jutalmazásával, valamint a nemzeti biztosításért járó illetékekkel is. Igazságos követelésünk, hogy minden földműves teljesítse a társadalom iránti kötelességét. Nem szabad, hogy az EFSZ-ek szilárdulása és erősödése, valamint a mezőgazdaságban elért sikereink elkendőzzék azt a tényt, hogy éppen a mezőgazdaságban még nem számoltunk fel minden hibát és hogy nagy kihasználatlan tartalékaink vannak a termelés és a munkatermelékenység fokozásában. Fogyatékosságok mutatkoznak főként a mezőgazdasági munkák szervezésében és irányításában s a gépesítő eszközök felhasználásában. Ennek következménye az agrotechnikai határidők be nem tartása, a gabona, a kapásnövények és takarmányfélék betakarításában mutatkozó nagy veszteség, a takarmányalap biztosítatlansága, s egyúttal a gazdasági állatok hasznosságának csökkenése. Még mindig nem használjuk fel kellően az istállótrágyát. Ezért sok függ attól, hogy a mezőgazdasági termelés további növelése érdekében az eddiginél jobban használjuk fel a nagyszabású anyagi és pénzügyi segítséget. Éz mindenekelőtt a beruházási építkezésre vonatkozik, melyre az állami költségvetésből, saját forrásokból és hosszúlejáratú hitelekből 5 milliárd 345 millió koronát, tehát 1955-höz viszonyítva 43 százalékkal, 1956-hoz viázonyítva pedig 10 százalékkal többet irányzunk elő. Az EFSZ-ek beruházásai 1956-hoz viszonyítva 24 százalékkal nagyobbak. Ezekre a beruházásokra 1 milliárd 998 millió korona összegű hitelt folyósítunk az EFSZ-eknek. Á kötelezettségeiket rendesen teljesítő szövetkezeteknek folyósított hitel egy részét leírjuk és közvetlen támogatásban részesítjük őket. 1957-ben elsősorban biztosítanunk kell a tervezett kapacitások üzembehelyezését és a befejezetlen építkezések lényeges csökkentését, hogy minél jobban felhasználhassuk a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket. .Szövetkezeteinknek és állami gazdaságainknak gyorsan rendelkezésükre kell bocsátani célszerű és olcsó típusterveket, főként tehénistállókra. A Hradec Králove-i kerületi mžanyi EFSZ tagjai bebizonyították, hogy olcsóbban és célszerűbben is lehet építkezni. Hatvan fejőstehenet befogadó istálló építésénél a munka jó megszervezésével és az építkezés gazdaságos megvalósításával 230 ezer koronát takarítottak meg és a költségvetéssel szemben az istállóban elhelyezett egy fejőstehénre eső költségeket 41 százalékkal csökkentették. Az EFSZ-eknek s a kis- és középparasztoknak nyújtott termelési segítség fokozása érdekében 1956-hoz viszonyítva 9,4 százalékkal bővítjük a gép- és traktorállomások által végzett gépi munkák terjedelmét. Ennek biztosítása, valamint a gép- és traktorállomások munkája minőségének további megjavítása érdekében az állami költségvetés 1956-hoz viszonyítva 6,9 százalékkal többet, azaz 2 milliárd 955 millió koronát irányoz elő erre a célra. Ebből az összegből 909 millió korona beruházásokra, főként a géppark bővítésére esik. Fontos azonban, hogy 1957-ben sokkal nagyobb gondot fordítsunk a géppark karbantartásának minőségére, s a munka jobb megszervezésével és fokozottabb gazdaságossággal jobban kihasználjuk a gépparkot. A gép- és traktorállomások ezideig nem szentelnek kellő figyelmet e kérdéseknek. A pelhŕimovi GTA az 1956. év negyedik negyedében csupán 235 esetben végzett I—IV. fokú karbantartó munkát a tervezett 347 karbantartó munka helyett. Ennek következtében aránytalanul elhasználódnak a gépek, fokozódik a gépzavarok száma, növekszenek a javítási költségek, több üzem- és kenőanyag fogy. Nem kielégítő az állami gazdaságok gazdálkodása. Nem teljesítik tervfeladataikat, túllépik az önköltséget, főként a béralapok terveit. Az állami gazdaságok céljaira 1957ben 2 milliárd 628 millió koronát irányzunk elő a kerületi nemzeti bizottságoknak, amelyek 1957. január 1-vel megbízást kaptak az állami gazdaságok közvetlen irányítására. A nemzeti bizottságok egyik fontos feladata, minél jobban felhasználni ezeket az anyagi eszközöket az állami gazdaságok gazdálkodásának megjavítására. Az állam nagy anyagi eszközöket fordít a mezőgazdaságra. Most az a fontos, hogy a mezőgazdasági dolgozók munkájuk fokozott termelékenységével, jó minőségével és gazdaságosságával, valamint a gépipari, vegyiipari és építészeti dolgozók hatékonyabb támogatásával mezőgazdaságunkat arra a színvonalra emeljék, amely megfelel népgazdaságunk további fejlesztése szükségleteinek. így még jobban megszilárdul a munkások és parasztok szövetsége, ami a mezőgazdaságban és egész szocialista építésünkben elérendő további sikereink záloga. KERESKEDELEM ÉS KÖZSZOGÁLATOK A dolgozók életszínvonalának gyors emelkedése szemmelláthatóan megnyilvánul a személyi fogyasztásban, amelynek 1957-ben a termelés növekedése és a lakosság nagyobb jövedelme alapján további 8,6 %-kal kell növekednie. A lakosság személyi fogyasztása 1953 óta 32 százalékkal fokozódott. Az 1956. évi kiskereskedelmi forgalom 1955-höz viszonyítva az összehasonlítható árakban 9,3 százalékkal fokozódott. Különösen a jobbminőségű élelmiszerek és ipari árucikkfajták eladása növekedett. Húsból pl. 15 százalékkal, kávéból 28 százalékkal, gyapjúszövetből 6 százalékkal, bőrlábbeliből 13 százalékkal, televíziós készülékekből 64 százalékkal, hűtőszekrényekből pedig 72 százalékkal többet adtunk el. A lakosság üzleti bevásárlása 1957ben az összehasonlítható árakban 8,8 százalékkal növekedik. Az eladás kimért húsból pl. 6 százalékkal, csokoládéból 27 százalékkal, televíziós készülékekből 151 százalékkal, autókból pedig 47 százalékkal fokozódik. Az emelkedő életszínvonal jellegzetes vonása az áruk és szolgálatok minősége, Ízlésessége és választéka iránti igények fokozódása, ami eltér a legszélesebb rétegekhez tartozó fogyasztók kapitalizmus alatti viszonyaitól. Örvendetes jelenség ez, mely kézzelfoghatóan igazolja a szocialista rendszer fölényét és arra kötelezi közszükségleti és élelmiszercikkeket gyártó iparunkat és főleg a gépipart, hogy fokozottabban törekedjék a fogyasztási cikkek termelésének növelésére, választékának bővítésére, minőségének és ízlésességének fokozására s hogy sokkal rugékonyabban elégítse ki a fogyasztók igényeit. A kereskedelemnek sokkal nagyobb gondot kell fordítania a kereslet megfigyelésére és idejében biztosítania kell az új árufajták gyártását, hogy a lakosság mindent megvásárolhasson, amit nagyobb jövedelméért megkíván. Nem menthető, hogy a termelés, a kereskedelem rossz munkája és a tervezés hibái miatt az üzletekben nincs elég villanyégő, vagy hogy egyes téli és tavaszi idényárufajtákat későn szállítanak az üzleteknek, amint ez az idén ismét előfordult. A lakosságnak nyújtott fizetett szolgálatok 1956-ban 6,3 százalékkal voltak nagyobbak és 1957-ben további 9,5 százalékkal kell fokozódniok. De ez a fokozódásuk sem képes kielégíteni a szolgálatok terjedelmével, minőségével és választékával szemben támasztott igényeket. A fizetett szolgálatok elégtelen részesedése a lakosság kiadásaiban és elmaradásuk nehézségeket okoz az életszínvonal egyes részeinek harmonikus fejlődésében, kedvezőtlenül befolyásolja a nők foglalkoztatottságát és dolgozóink emiatt jogosan méltatlankodnak. A tábori-tŕebiči és Lipt. Mikuláš-i járási nemzeti bizottságok példáját követve a szolgálatok és a termelés helyi forrásokból való fejlesztéséért indított mozgalom eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy felszámolhatjuk a szolgálatok fejlődését gátoló komoly hibákat és szervezési ötletekkel és elsősorban a lakossággal folytatott szoros együttműködéssel lényegesen bővíthetjük a kommunális, kulturális, sport és turista szolgálatok terjedelmét és minőségét. i KÜLKERESKEDELEM Népgazdaságunk szükségleteinek biztosítása szempontjából rendkívül nagy jelentősége van a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítésének és ennek alapján a Szovjetunió vezette szocialista tábor országaival folytatott gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés állandó fejlesztésének. Az együttműködés elmélyítése és a műszaki-tudományos és termelési tapasztalatok kicserélésének bővítése elősegíti a szocialista országok termelő erőinak maximális fejlődését és tovább szilárdítja egységüket. A szocialista tábor országaival folytatott külkereskedelem terjedelme 1948-tól 1956-ig háromszorosára növekedett. Csehszlovákia és a Szovjetunió kölcsönös együttműködésének elmélyítése és bővítése az 1957. január 29-én kiadott közös nyilatkozat szerint nagymértékben hozzájárul népgazdaságunk fejlődésének biztosításához. A csehszlovák kormányküldöttségnek márciusban és áprilisban a Kínai Népköztársaságban, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és a Mongol Népköztársaságban tett útja is nagy távlatokat nyit meg a szocialista tábor országai gazdasági együttműködésének további fejlesztése előtt. Egyre hatékonyabban bővítjük gazdasági kapcsolatainkat a gazdaságilag kevésbé fejlett országokkal. Ezek az országok örömmel fogadják a Csehszlovákiával folytatott kölcsönös árucsere bővítését. Csehszlovákia nem köti semmilyen politikai vagy gazdasági feltételekhez áruszállításait. A békés egymás mellett élésre irányuló törekvésünk szellemében tovább bővítjük kereskedelmi kapcsolatainkat a kapitalista országokkal is. Külkereskedelmünk terjedelme 1957-ben 1956-hoz viszonyítva 11 százalékkal növekszik. A népgazdaságunk számára szükséges nyersanyagok behozatalának biztosításában, termelésünk műszaki színvonalának emelésében, a fogyasztóink javát szolgáló fogyasztási cikkek választékának bővítésében jelentős szerepe van a külkereskedelemnek. Ezért fontos, hogy a termelési és külkereskedelmi dolgozók közös törekvése az eddiginél jobban biztosítsa a kiviteli szállítmányokat, a szállítási határidők rövidítését, <fcogy termelésünk és külkereskedelmünk rugalmasabban dolgozzék. ISKOLAÜGYI, KULTURÁLIS, EGÉSZSÉGÜGYI ÉS SZOCIÁLIS INTÉZKEDÉSEK Az iskolaügyre, kultúrára, egészségügyre és a szociális intézkedésekre fordított költségvetési kiadások állandó növekedése is a dolgozók életszínvonalának emelését szolgálja. Az e célokra 1957-ben előirányzott kiadások 31 milliárd 932 millió koronát tesznek ki, tehát a költségvetési kiadások 32,6 százalékát képezik. Ebből Szlovákia költségvetésére 7 milliárd 724 millió korona, tehát a kulturális és szociális intézkedésekre előirányzott országos kiadások 24,2 százaléka esik. Ezek a kiadások 1956-hoz viszonyítva 8,8 százalékkal, 1953-hoz viszonyítva pedig 30,1 százalékkal növekszenek. E kiadások állandó növekedését až alábbi (összehasonlítható alapra fektetett) számadatok mutatják: A egy lakosra eső, a nemzeti bizto- 1953 sításnál egy biztosított személyre eső valóság nem beruházási költségvetési kiadások Kčs 1957 terv Kčs növekedés százalékban Iskolaügy és kultúra terén Egészségügy terén Nemzeti biztosítás terén Az iskolaügyre és kultúrára előirányzott költségvetési kiadások 1957ben 6 milliárd 956 millió koronát tesznek ki, vagyis 1956-hoz viszonyítva kb. 6,3 százalékkal nagyobbak. Az a tény, hogy iskolai kötelezettségüknek idén eleget tevő tanulók 44 százalékának lehetővé tesszük a magasabb fokú általános vagy szakmüvelődést, azt mutatja, mit eredményez az állam állandó gondoskodása a műveltség színvonalának emeléséről. Főiskoláink végzett növendékeinek száma 1957-ben meghaladja a tízezret, míg 1937-ben csak 3168-an végezték el a főiskolákat. Emelnünk kell azonban a oktatás színvonalát, különösen a közép- és főiskolákon. A további iskolai és kulturális beruházási építkezésekre az állami költségvetés 1957-ben 773 millió koronát irányoz elő. 1956-ban 133 iskolát és 128 iskolacsarnokot adtunk át rendeltetésének, azonban az építkezés .terjedelmének ez a növelése sem elég a több váltásban végzett oktatás problémájának megoldására. Ezért meg kell teremtenünk az iskolaépítés meggyorsításának és olcsóbbá tételének feltételeit. A kultúra és a kulturális intézmények gondozására fordított anyagi eszközök állandó növekedése biztosítja a művészet széleskörű alkotó fellendülésének gazdasági feltételeit és dolgozóinknak messzemenően lehetővé teszi, hogy részesüljenek ennek 389,37 475,80 22 321,96 400,02 24 1905,21 2821,57 48 az alkotó tevékenységnek eredményében és fejleszthessék képességeiket. Sok kerületnek, járásnak és községnek van már „kulturális naptára" mely területük kultúrájának fejlesztésében és az összes akciók koordinálásában segítséget nyújt. A dolgozók körében kiváltott visszhangjuk kulturális életünk nagy fellendüléséről és népünk kulturális-politikai színvonalának emelkedéséről tanúskodik. Egyre jobban elmélyül az ember legértékesebb tulajdonáról, az egészségéről való gondoskodás. Az állami költségvetés 1957-ben 5 milliárd 638 millió korona összegű anyagi eszközöket, tehát 1956-hoz viszonyítva 4,9 százalékkal többet irányoz elő az egészségügyre. Állandóan növekszik az orvosok száma. 1956-ban 684 lakos jutott egy orvosra, míg 1937-ben 1218. Ily módon felülmúljuk a legfejlettebb kapitalista államokat is. 1953-ban az USA-ban 763, Franciaországban 1132, Svédországban 1357 lakos jutott egy orvosra. Évről évre növekszik a korházi ágyak száma: 1937-ben 3,3, 1948-ban 5,8, 1955-ben 6,9, 1956-ban pedig 7,1 kórházi fekvőhely esett ezer lakosra. Kár, hogy még mindig nem sikerül teljesen és célszerűbben felhasználni (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 1957. április 18. V