Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-19 / 109. szám, péntek

Az úi állami költségvetés gazdaságunk fellendülésének bizonyítéka v Július Durts pénzügyminiszter beszámolója a nemzetgyűlésben Az 1957. évi állami költségvetés azokra a sikerekre támaszkodik, ame­lyeket Csehszlovákia dolgozó népe Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a Nemzeti Front kormányának ve­zetésével hazája szocialista építésében elért. A költségvetés ennek alapján biztosítja a szükséges anyagi eszkö­zöket az ország további gazdasági épí­tésére és a második ötéves terv fő célkitűzéseinek teljesítésére. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusából levont következ­tetések érvényesítése és továbbfej­lesztése, valamint a CSKP országos konferenciája tárgyalásának eredmé­nyei további fellendülésre ösztökélték Csehszlovákia dolgozóinak alkotó erőit és aktivitását. Mindnyájunk közös munkájának és törekvésének 1956-beli jó eredményei lehetővé tették, a dolgozók életszín­vonalának jelentős emelkedését. Népgazdaságunk sikeres fejlesztésé­vel még jobban megszilárdítottuk a munkásak, parasztok és a dolgozó ér­telmiség szövetségét, megszilárdítot­tuk a cseheknek, szlovákoknak és köz­társaságunk összes nemzeteinek test­véri egységét és elmélyítettük a párt, a kormány és a nép érdekeinek egy­ségét. I. Bevezetés Ez tovább növelte Csehszlovákia nemzetközi tekintélyét és pozitív sze­repét a szocialista és a kapitalista világ békés versengésében. Megnöve­kedett országunk szerepe a hatalmas szocialista tábor országainak tervszerű koordinálásában és kölcsönös együtt­működésében. A népgazdaság további fellendülésé­nek és a dolgozók életszínvonala emel­kedésének biztosítása megköveteli hogy Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága februári ülésé­nek értelmében az elért eredmények alapján minőségileg magasabb színvo­nalon oldjuk meg az új feladatokat és küzdjük le a velük kapcsolatos nehéz­ségeket. E feladatok teljesítése érdekében mindenképpen érvényre juttatjuk a szocialista társadalmi rend fölényét. A szocialista társadalmi rendszerben a termelési eszközök társadalmi tulaj­dona nemcsak lehetővé teszi, hanem meg is követeli a dolgozó népnek mint társadalmi tulajdonosnak teljes rész­vételét a termelés irányításában és az állam igazgatásában, a társadalmi tu­lajdon gyarapításában és védelmezésé­ben. Minden egyes dolgozó, vállalat, nemzeti bizottság és az egész állam érdekeinek azonossága és egysége alapján még szélesebb körben kibonta­koztatjuk a dolgozók kezdeményezését, még következetesebben kihasználjuk a szocializmus gazdasági törvényeit és a gazdasági ösztönző erőket, hogy ez­zel is fokozzuk a dolgozók érdekét a jó gazdálkodásban. Népünk hatalmas alkotó sikereinek, a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársa­sággal és a többi szocialista országok­kal folytatott testvéri együttműködése további elmélyítésének eredményekép­pen Csehszlovákia ismét jelentősen hozzájárul a szocialista tábor egysé­gének és erejének megszilárdításához. Az imperializmus és a reakció erői­nek a haladás és a béke növekvő erői ellen intézett összes támadásai és min­den aknamunkája reménytelenül meg­törik a szocialista országok tömörségén és szilárd egységén, melyet érdekeink­nek, eszméinknek és célkitűzéseinknek a szocializmus és a kommunizmus épí­tésében való közössége teremt meg. Az 1957. évi állami költségvetés épp úgy, mint minden egyes vállalat pénz­ügyi terve és minden nemzeti bizott­ság költségvetése váljék aktív eszköz­zé Csehszlovákia népgazdasága kapa­citásának és a dolgozó nép alkotó kezdeményezésének maximális mozgó­sításában, hogy biztosítsuk a második ötéves terv célkitűzéseit. Bevételek . Kiadások A tervezett felesleg .... A költségvetési bevételek 1956-hoz viszonyítva 9.5 százalékkal, a költség­vetési kiadások pedig 10,7 százalékkal növekednek. A költségvetési bevételek növekedé­sét a termelésnek, a munka termelé­kenységének tervezett növekedése és szocialista vállalataink önköltségeinek csökkentése teszi lehetővé. A szocia­lista szektorból eredő bevételek 1956­hoz viszonyítva 11,2 százalékkal növe­kednek és részük az összes költségve­tési bevételekben az 1956. évi 85,31 A költségvetési kiadások biztosítják az ipari termelés további fejlődését, főként a tüzelőanyag-, energetikai­kohászati és vegyészeti alap gyors fej­lődését, a mezőgazdasági termelés to­vábbi fejlődését, a további beruházási építkezést, valamint népünk anyagi és kulturális színvonalának állandó emel­kedését. A gazdasági és kulturális célú kiadá­sok részének növekedése, ami az 1956. évi 85,5 százalékhoz viszonyítva 1957­ben 86,9 százalékot tesz ki, kifejezi a köztársaság gazdasági és kulturális fel­virágoztatására irányuló törekvésünket és békepolitikánkat bizonyítja. A CSKP országos konferenciája ha­tározatának megfelelően a szlovák nemzeti szervek és a nemzeti bizott­ságok jogkörének kibővítésére és fele­lősségének fokozására foganatosított intézkedések fokozzák Szlovákia költ­ségvetésének és a- nemzeti bizottságok költségvetésének jelentőségét Cseh­szlovákia egységes állami költségveté­sének keretében. Ezért Szlovákia költ­ségvetési kiadásai 1956-hoz viszonyít­va 27 százalékkal, a nemzeti bizottsá­gok kiadásai pedig 56,8 százalékkal növekszenek. Minden dolgozó érdeke, hogy a né­pünk munkájából efedő sok milliárdos költségvetési eszközöket minél célsze­rűbben használjuk fel. Ezért a vállala­tok, nemzeti bizottságok, szövetkeze­tek. kutató- és tervezőintézetek, főosz­tályok és minisztériumok munkatársai jól gondolják meg, hogyan használják fel a leggazdaságosabban a rájuk bízott anyagi és pénzforrásokat, hogy a leg­eredményesebben elősegítsék gazdasá­gunk fejlődését és népünk jólétének fokozódását. IPAR A népgazdaságra fordított költség­vetési kiadások 53 milliárd 154 millió koronát tesznek ki és 1956-hoz viszo­nyítva 11,7 százalékkal növekszenek. Az iparügyi minisztériumok tervfel­adataira az állami költségvetésből és a vállalatok saját forrásaiból 27 mil­liárd 939 millió koronát, tehát 1956­hoz viszonyítva 10,8 százalékkal többet irányozunk elő. A nehézipar fejleszté­sére 17 milliárd 877 millió koronát, azaz 14,1 százalékkal többet fordítunk, mint 1956-ban. Az ipari nyerstermelés növekedését 1957-ben 7,8 százalékra, Szlovákiában 8,8 százalékra tervezzük. Az ipari ter­melés terjedelme 1948-hoz viszonyítva 164,2 százalékkal, Szlovákiában pedig 233 százalékkal lesz nagyobb. A ter­melés tervezett növekedését a munka termelékenységének 5,3 százalékos fo­kozásával és a dolgozók számának 2,7 százalékos növelésével biztosítjuk. 1955-höz és 1956-hoz viszonyítva az ipari termelés növekedésének üteme a tüzelőanyag, energia és egyes anyag­fajták mérlegének feszültsége követ­keztében egyes szakaszokon lelassul. Annál nagyobb erőfeszítést kell ten­nünk a nyersanyagok legcélszerűbb fel­használására éš az anyagköltségek csökkentésére. Az állami tervben meg­határozott minőségi mutatószámokat tekintsük minimálisaknak. 1957-ben rendkívül nagy erőfeszí­tést és erőösszpontosítást követel a szénfejtés és a jövő évekre szolgáló tüzelőanyagalap fejlesztésének bizto­sítása, hogy a szén- és energiahiány ne korlátozza a termelőkapacitások fel­használását és a termelés fejlődését. Ezért a Tüzelőanyagügyi Minisztérium költségvetési eszközei 1956-hoz viszo­nyítva 30,1 százalékkal növekednek és 6 milliárd 19 millió koronát tesznek ki Ebből 3 milliárd 313 millió korona esik a beruházásokra. A szénfejtés fejlesztésére fordított naqy anyagi eszközök minden szénipari dolgozót a szénfejtés növelésére köte­leznek, amit főként a gépesítés jobb : . .98 milliárd 241 millió korona . 97 milliárd 919 millió korona 322 millió koronát tesz ki. százalékhoz viszonyítva eléri a 86,6 százalékot. Ennek ellenére a lakosság­tól eredő és a többi bevételek általában a tavalyi színvonalon maradnak. Az előbbi adatokból látjuk, hogyan függ össze fokozódó mértékben erőfor­rásaival az állami költségvetés, gazda­ságunk eredményeivel, és milyen fon­tos ezért, hogy mindennap törődjünk a tervezett feladatok teljesítésével és kívánatos túlteljesítésével. I A tervezett költségvetési kiadásokból 54,3 százalék 32,6 százalék 9.5 százalék 3.6 százalék felhasználásával kell elérniök. Kötele­zik őket még arra is, hogy megjavítsák a szén minőségét és csökkentsék a fejtési költségeket. Legfontosabb kőszénmedencénkben, Ostraván, 1956-ban a Donbas-kombájn­nal végzett fejtésben egyes kiváló eredményeket értek el. Bogocz, Palo, Minaf és más kombájnosok kollektívái a kölcsönös verseny eredményeképpen fokozatosan növelték eredményeiket. Versenyük eredményeként Minaf elv­társnak, a karvinái Csehszlovák Hadse­reg Nagybánya Munkaérdemrenddel ki­tüntetett dolgozójának munkacsoport­ja 1957 januárjában a Donbas-kom­bájnnal 27 287 tonna szenet fejtett és ezzel a hazánkban elért legnagyobb fejtést produkálta. Ennek ellenére ép­pen a Csehszlovák Hadsereg Nagybá­nyában tavaly évi átlagban csak két és fél kombájn működött a bányában levő 9,7 helyett. Az 1956. évi terv 2,2 millió tonna kőszén kombájnnal végzett fejtését tette az ostravai kombinát feladatává. Az egyes kollektívák említett rekord­teljesítményei ellenére a valóságban csak 1,2 millió tonna szenet fejtettek. A szénfejtés biztosítása természete­sen nem lehet csupán a bányászok ügyé, hanem kell högy a többi ágak, főként a gépipar, építészet és forgalom dolgozóinak elsőrendű feladata legyen. A feszült tüzelöanyagmérleg meg­követeli, hogy törekvésünk az pddiginél inkább összpontosuljon a szénnel és a villanyárammal való takarékosabb gazdálkodásra, a kevésbé értékes tüze­lőanyagok jobb felhasználására. Gazdaságunk hatékonyságának fo­kozásában, a beruházási építkezés, a műszaki fejlődés és a kivitel biztosítá­sában nagy szerepe van gépiparunknak. Gépipari termelésünk 1957-ben 11,4 százalékkal fokozódik. A gépipar továb­bi fejlesztésére az állami költségvetés­ből és a vállalati forrásokból 4 milliárd 476 millió koronát, tehát 1956-hoz vi­szonyítva 12,7 százalékkal többet for­dítunk. Gépiparunk dolgozóinak gazdag ta­pasztalatai és a nagy költségvetési eszközök megteremtik a magasabb mű­szaki színvonal és a termékek jobb minősége biztosításának, a termelés irányítása és szervezése megjavításá­nak, a szállítások egyenletességében, a termelő kapacitások felhasználásában, a bérfegyelemben, a költségekben és árakban mutatkozó komoly hibák ki­küszöbölésének feltételeit. Az állami költségvetés a vállalatok anyagi forrásaival együtt összesen 2 milliárd 977 millió koronát irányoz elő a kohászati ipar és ércbányák további fejlesztésére. Kohóüzemeink 1957. évi feladata elsősorban, hogy teljesen biz­tosítsák népgazdaságunk számára a kohóipari termékek egyenletes szállí­tását, mind általános terjedelmükben, mind pedig kellő választékukban és jobb minőségükben, s ezzel hatékonyan segítsék elő a kohászati anyag jobb felhasználását. Vegyiiparunknak 1957-ben sokkal többet kell tennie a gazdaság chemizá­lásáért és a müanyagtermelés fokozá­sáért és minőségi tökéletesítéséért, to­vábbá a választék kibővítéséért. Az ál­lami költségvetés e feladatok biztosítá­sára a saját erőforrásokkal együtt 2 milliárd 482 millió koronát, azaz 1956-hoz viszonyítva 19,7 százalékkal többet irányoz elő. A gazdasági építésben kitűzött fel­adataink szempontjából forgalmunk, főként vasúti forgalmunk feladata is növekszik. A költségvetés a forgalom fejlesztésére 6 milliárd 90 millió ko­ronát, tehát 1956-hoz viszonyítva 12 százalékkal többet irányoz elő. A közszükségleti és élelmiszeripar növelésére 3 milliárd 292 millió koro­nát, tehát 1956-hoz viszonyítva 5,2 százalékkal többet fordít. Ezeket az (Folytatás a 3. oldalon). II. 1956. évi gazdálkodásunk eredményei Szocialista gazdaságunk gyors fejlő­dése és nemzetgazdaságunk gyarapo­dása kézzelfoghatóan érezteti hatását pénzügyi gazdálkodásunkban. A költségvetési kiadások 1949-hez viszonyítva 1955-ben 201,2 százalékkal, 1956-ban 212 százalékkal növekedtek. Költségvetési gazdálkodásunk 1949 óta felesleggel zárul. Az 1955. évi állami zárszámadás sze­rint, melyet a kormány egyidejűleg jó­váhagyás végett a nemzetgyűlés elé terjeszt, a költségvetési felesleg 2 mil­liárd 483 millió koronát tesz ki. Ezt a felesleget azonban nem csupán a jobb gazdálkodás eredményezte, hanem részben a beruházási építkezés tervé­nek nem teljesítése. A felesleget a további szocialista építéshez és az élet­színvonal emeléséhez elkerülhetetlenül szükséges állami készletek megerősí­tésére kell felhasználnunk. Népgazdaságunk 1956-ban tovább fejlődött: az ipari termelés 9,5 száza­lékkal, a mezőgazdasági termelés 3,4 százalékkal, az építési és szerelési munkák terjedelme 12,4 százalékkal volt nagyobb. A nemzeti jövedelem 6 százalékkal növekedett. A népgazdaság további fejlesztésének alapján pártunk és kormányunk poli­tikájának megfelelően 1956-ban to­vábbi jelentős intézkedéseket tettünk a dolgozók életszínvonalának emelésé­re. Tovább szilárdult a csehszlovák korona értéke. Két ízben szállítottuk le az árakat, aminek eredményeképpen a lakosság további évi három és fél milliárd ko­ronát takarít meg. Lerövidítettük a munkaidőt és csupán a bérmódosítások eredményeképpen több mint évi 700 millió koronával növekedett a lakosság jövedelme. Ezenkívül a lakosság átlag­bére és fizetése és egyéb jövedelme is fokozódott. A nemzeti biztosítás lénye­ges megjavítása további évi egy mil­liárd koronával nagyobb jövedelmet jelent a lakosságnak. A személyes fo­gyasztás 7 százalékkal fokozódott, ezenkívül 7,3 százalékkal tovább fo­kozódtak a szociális és kulturális in­tézkedésekre fordított állami kiadások. A lakosság jövedelmének állandó növekedése a takarékbetétek további gyarapodásában és a biztosítás fejlődé­sében is éreztette hatását. A pénzbetétek 1956-ban 2 milliárd 527 millió koronával emelkedtek, és 1957 első negyedévében további egy milliárd 700 millió koronával szapo­rodtak. Növekszik a vállalatok takaré­kossági akciója részvevőinek száma és gyorsan növekszik a falusi takarékos­kodók száma. Fokozottabb mértékben előszeretet­tel kötnek élet-, baleset- és vagyon­biztosítást. Az új életbiztosítások szá­ma 55,3 százalékkal, a balesetbiztosí­tások száma 32,3, a vagyonbiztosítások száma 23,1 százalékkal növekedett. A biztosítóintézet kártérítés fejében 1956-ban 411 millió koronát fizetett ki. 1956-ban tehát további jelentős lé­pést tettünk népi demokratikus rend­szerünk, gazdasági alapjának meg­szilárdítására és népünk jólétének fokozására. Ennek ellenére az elért termelési ÚJ szö 1957. április 19. sikerek nem kielégítőek, mert a ter­melés összetétele és minősége nem mindenütt felelt meg a népgazdaság szükségleteinek és nem mindenütt használták fel a reális lehetőségeket a munka termelékenységének gyorsabb növelésére és az önköltség gyorsabb csökkentésére. A munkatermelékenység növekedé­sének lassúbbodása és az önköltségek kisebbfokú csökkentése 1955-höz vi­szonyítva a legkomolyabb negatív je­lenség. Szép számmal voltak olyan vál­lalatok és fő osztályok, melyek nem törődtek kellőképpen a kedvező minő­ségi mutatószámok elérésével, ellenben a tervfeladatok csökkentésére töreked­tek, hogy így kényelmesebben teljesít­hessék tervfeladataikat és juthassanak prémiumokhoz. Nem szálltunk eléggé szembe ezek­kel az ártalmas irányzatokkal és ezért közös gazdálkodásunk 1956. évi, egé­szében sikeres mérlegét kedvezőtlen'il befolyásolta a túlnagy anyagszükséglet és a béralap túllépése, miközben meg­bontották a munkatermelékenység és a bérek növekedése közötti tervezett arányt, továbbá nem teljesítették a nyereségi tervet. Kedvezőtlenül hatott népgazdasá­gunkra a fontos feladatok nemteljesí­tése vagy egyenlőtlen teljesítése. Ko­moly hibák mutatkoztak főként a Nehézgépipari Minisztérium egyes vál­lalataiban. A minisztérium a termék­fajtákban csak 90,6 százalékra telje­sítette a tervet. Ez annál komolyabb jelenség, mert olyan fontos termékek­nek termelési tervét nem teljesítették, mint pl. fémmegmunkáló gépfajták, transzformátorok, emelődarúk stb., ami nehézségeket okozott a beruházás; építkezésben és a kivitelben. Fogyasz­tóink nem kapták meg egyes kereseti gépipari közszükségleti árufajtákat. A kohóüzemek a hengerelt anyag termelésének túlteljesítése ellenére a termékek egész sorának tervezett mennyiségét, főleg az edzett acélból készült anyagokat és csöveket nem szállították le a népgazdaságnak. Rendkívül nagy nehézségeket kel­lett leküzdenünk a népgazdaság szén­ellátásában, ami nagy erőfeszítést és áldozatot követelt a bányászoktól és az összes bányászati dolgozóktól. A szén­fejtés 11 százalékkal növekedett, a termelési költség tervét azonban túl­léptük. A végrehajtott takarékossági intézkedéseknek is érdemük van a népgazdaság szénellátásának biztosí­tásában. Annak ellenére, hogy a beruházási építkezésben sikerült leküzdenünk az egy helyben topogást, egyes fontos építkezések tervét nem teljesítettük. A beruházási építkezés feladatainak nem teljesítése és az űj technika be­vezetéséről való hiányos gondoskodás lassítja az aránytalanságok megszün­tetését, gyengíti a külkereskedelem eredményeit és nehézségeket okoz a lakosság szükségleteinek kielégítésé­ben. Gazdaságunk fejlődése említett egészségtelen jelenségeinek általános következménye az, hogy bizonyos fe­szültség alakult ki forrásaink és szük­ségleteink között. Ezért 1957-ben feladatunk fokozni és jobban felhasz­nálni forrásainkat, hogy ezzel hatéko­nyabbá tegyük népgazdaságunkat. Előzetes adatok szerint a költségve­tési bevételeket 99,4 százalékra, a költ­ségvetési kiadásokat pedig 98,4 száza­lékre teljesítettük. A forgalmi adot és az illetékeket 101 százalékra, a szövet­kezetek jövedelmi adóját pedig 102,2 százalékra teljesítették. A nyereség tervét csak 88 százalékra teljesítettük. Az Építészeti Minisztérium vállalatai 130 millió koronával, a Nehézgépipari Minisztérium vállalatai 91 millió koro­nával maradtak adósak a népgazdaság­nak. A Kohászati és Ércbányaügyi Mi­nisztérium vállalatai 102 millió koroná­val lépték túl a tervezett veszteséget. A többi minisztériumok kötelékében is sok az olyan vállalat, amelyek rossz gazdasági eredményeikkel felemésztik a többi vállalatok jó eredményeit és ezzel szegényítik népünk anyagi forrá­sait. A nyereség nem teljesítése a terv túlteljesítése ellenére azt mutatja, hogy a tervezettnél drágábban termel­tünk. Túlteljesítettük ugyan a terme­lési tervet, de túl nagy anyag-, bér­és üzemköltséggel, amivel végered­ményben csökkentettük munkatörek­vésünk hatékonyságát. Ezenkívül egyes vállalatok nem megfelelő összetételű és minőségű termékeket szállítottak. Nem teljesítettünk egyes fontos fel­adatokat, amelyeket az állami költ­ségvetés anyagilag biztosított, vonat­kozik ez különösen a beruházásokra. Gazdálkodásunk eredményei azt mutatják, hogy gazdaságunkban sok a felhasználatlan tartalék. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága idei februári határozatának értelmében a dolgozók alkotó aktivitásának fejlesztésével, az állam igazgatásában és a gazdaság irányításában való részvételük további elmélyítésével, a népgazdaság irányí­tási és tervezési megszervezése szín­vonalának emelésével egyre tökélete­sebben mozgósítani kell erőforrásain­kat, hogy növekedésük ne maradjon el a népgazdaságnak és az életszínvo­nal emelkedésének szükségletei mö­gött. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága határozatának teljesítése népünk életszínvonala to­vábbi emelésének elkerülhetetlen fel­tétele. III. Hogyan biztosítja az 1957. évi állami költségvetés népgazdaságunk további fejlődését Az 1957. évi állami költségvetés ter­jedelme és összetétele azt bizonyítja, hogy Csehszlovákia népgazdasága szemmel láthatóan felfelé ívelő irány­ban fejlődik. Az 1957. évi állami költségvetés ter­vezete, amely a népgazdasáq fejlődé­sének állami tervére épül, a követke­zőket tartalmazza: 1. a népgazdaság fejlesztésére 2. kulturális, egészségügyi és szociális intézkedésekre 3. a honvédelemre és az állam biztonságára 4. a közigazgatásra esik.

Next

/
Thumbnails
Contents