Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-18 / 108. szám, csütörtök

A csehszlovák kerékpározók is szorgalmasan készülnek az ez évi jubilá­ris Béke-versenyre. Fafek felvételén kerékpározóink egyik csoportját — Krivkával az élen — látjuk, amint áthaladnak egy kisebb falun az edző­tábor környékén. Válogatott kerékpározóink naponta több száz kilométert tesznek meg, hogy fokozzák erőnlétüket. Egynapos szünet után kedden az esti órákban került sor az egyéni ökölvívó-bajnokság elődöntő küzdel­meire. Az egyes súlycsoportokban igen kemény, s egyáltalán nem szép viaskodás folyt a szorítóban. Petrina, Gold és Glasa mutattak igazi szín­vonalas ökölvívást. A pehelysúlyban a bratislavai Takáoat, aíki szépen küz­dött, a harmadik meneitben ellen­fele — Koša — kiütötte. Klubtársa, Rock ugyancsak kiütés el szenvedett vereséget Vraspirtől. Az egyes súlycsoportokban a kö­vetkezők kerültek a döntőbe: Légysúly: Petrina—A. Némeček Harmatsúly: Majdloch— Varák. Pehelysúly Koša—Tahla. Könnyűsúly: Glasa—Gold. Kisváltósúly: Tőre— Ivanuš. Váltósúly: Vítovec—Vraspír. Belföldről-külföldről jelentik Nagyváltósúly: Šuri—Beles. Középsúly: Marčiš—Kuchta. Félnehézsúly Reichel— Čajka. Nehézsúly: Netuka— E. Nemec. SPORTHÍRADÓ • Prága: Prága válogatott labda r rúgó-együttese 4:2 (1:1) arányú ve­reséget szenvedett Zágráb váloga­tottjától. Brno: Spartak Brno—CWKS Varsó 66—69, nemzetközi kosárlabda-mér­kőzés. • Bratislava: A május 19-re ter­vezett Csehszlovákia—Jugoszlávia nemzetek közti labdarúgó-mérkőzést a választások következtében május 18-án játsszák Bratislavában. A mérkőzést a görög Diamanto Pu­losz vezeti A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA: Vasárnap a Dukla Bratislava rugby­csapata, a liga-bajnokság újonca a Slávia Brno együttesével mérkőzött. A honi csapat heves küzdelem után 8:6 arányú vereséget szenve­dett. Képünkön a mérkőzés egyik jelenetét látjuk. (Foto: Alexy) Štípek és Hrušková nyerték az asztalitenisz-bajnokságot Űstí n. Labemben befejeződtek az egyéni asztalitenisz-bajnokságok. A férfi egyes döntőjében Štípek 3:1 arányban győzött Andreadis felett, a női egyesben pedig Hrušková 3:l-re győzte le Krejčovát. A férfi párosban az Andreadis— Štípek-pár szerezte meg a bajnoki címet. A női párosban pedig a Krejčová— Hrušková-pár bizo­nyult a legjobbnak. A vegyespáros bajnokságát Štípek és Krejčová nyerte. • Prága: Slovan Praha Orbis „A" —Slávia Prešov 101:37, női bajnoki kosárlabda-mérkőzés. rok: Szigetlakók (argentin) 17.45, 20.15, Iskra: Egy nyáron át táncolt (svéd) 18, 20.15, Partizán: Huszárok (francia), Osveta: Lángok a völgy­ben (argentin). A BRATISLAVAI SZÍNHAZAK MŰSORA: Nemzeti Színház: Filomena Mar­turano (19), Hviezdoslav Színház: Egyedül (19), Zenei Színház: Kiváló tánczenekar műsorából (19.30). A KASSAI MOZIK MŰSORA: Slovan: Eroica (osztrák), Osmev: Az úristennek nincs szünideje (francia), Tatra: Berlini románc (német), Čas: Aktualitások. IDŐJÁRÁS Általában szép idő, további felme­legedéssel!. A legmagasabb nappali hő­mérséklet Délnyugat- és Dél-Szlová­kiában 17—20 fok, másutt 14—17 fok. Enyhe szél. Prágába érkeztek a Béke-verseny első résztvevői CSEHSZLOVÁKIA—FRANCIAORSZÁG 3:2 (2:1) A nemzetközi ifjúsági labdarúgó­tornán a csehszlovák válogatott Bil­baóiban 3:2 aráinyban győzte te a francia válogatottat. Góllövők: Ne­pomucky, Cvetler és Mravec, illetve Sauvage és Sabat; mindketten bün­tetőrúgásból. További eredmények Spanyolország—Magyarország 8 '1 (4:1), Lengyelország—NSZK 2:2 (1:2), Románia—Belgium 2:0 (1:0), Török­ország—NDK 2-1 (1:1), Hollandia­Görögország 5:2 (1:2). A SLOVAN MORAVČÍK NÉLKÜL játszik a Dynamo Praha elleni baj­noki mérkőzésen. Moravčík ugyanis április 25-től részt vesz a váloga­tott csapat közös ledzésein, és így a Slovannak nélkülöznie kell őt. A mér­kőzést csak abban az esetben lehet­ne elhalasztani, ha a csapatból 2 já­tékos szerepelne a válogatott együt­tesben. A Dynamo csapatából is hiányozni fog Dolejší kapus, aki ugyancsak az edzőtáborban lesz. Egyébként a 6. fordulóban a brnói RH a Pardubice ellen mérkőzik. Csa­társorából V. Bubnik hiányzik. BAHIA MÁR MEGÉRKEZETT HAZÁNKBA. A bratislavai húsvéti tornán ven­dégszereplő dél-amerikai Bahia lab­darúgó-együttes megérkezett Prágá­ba. Ma Brnóban a csehszlovák után­pótlás ellen mérkőzik és utána Bra­tislavába jön. A húsvétj torna má­sodik külföldi résztvevőjét péntekre várják Prágába. AZ ASZTALITENISZ-SZAKOSZTÁLY kijelölte a világifjúsági találkozón szereplő csehszlovák asztalitenisz­együttest. Az együttes tagjai: And­readis, štípek, Dressler, Polakovič, Schwarzová. Tartalékok: Kebza, Miko és Gráf ková. A szakosztályhoz meg­érkezett a magyar szövetség válasza, mely szerint a Csehszlovákia—Ma­gyarország férfi és női asztalitenisz­mérkőzést Budapesten rendezik októ­ber 10—13-a között. • Fiorlntena: Ma kerül sor a Fiorentina—Crvena zvezda legjobb európai klubcsapatok elődöntő visz­szavágójára. A jugoszláv csapat Be­ara és Tankovics nélkül lép pályára, mivel az említett játékosok a válo­gatott keretbe tartoznak. Hviezda: Az úristennek nincs szün­ideje (francia) 16, 18.15, 20.30, Slovan: A Mount Everest meghódítása (an­gol) 16, 18.15, 20.30, Praha: Almaink városa (angol) 10.30, 14, A ma asz­szonya (német) 16, 18.15, 20.30, Met­ropol: Almaink városa (angol) 16, 18.15, 20.30, Dukla: A bűvös város (francia) 18, 20.15, Lux: A vörös ten­ger kincsei (francia) 16. 18.15, 20.30, Palace: Sziklák a láthatáron (argen­tin) 18.30, 20.30, Liga: Otthona a nagyvilág (angol-ausztráliai) 16, 18.15, 20.30, Obzor: Három start (lengyel) 17.45, 20, Mladých: A ra­koncátlan Miska (cseh) 16, Stalin­grad: Hangverseny egy könnycsep­pért (argentin) 18, 20.15, Máj: La­bakán (cseh) 18.15, 20.30, Zora: Mert szegény vagy (német) 18, 20, Nádej: Dr. Danwitz házassága (német), Pok­Heves harc az elődöntőben Az amatőrkerékpár-sport legnagyobb eseménye a Prága—Berlin—Varsó nemzetközi kerékpárverseny. Rajtja május 2-án lesz Prágában. A X. ju­biláris Béke-verseny előtt a részt vevő országok hosszantartó előkészüle­teket tartottak. A részt vevő 15 ország közül eddig a Szovjetunió együttese és a román válogatott együttes érkezett a rajt színhelyére. A szovjet csapat a következő versenyzőkkel érkezett hazánk fővárosába: Versinyin, Klevcev, Kolumbet, Vosztrjakov és Cserepkovlcs. Kosztov, a csapat edzője, megérkezése után kijelentette: — Az idei előkészületek a rossz időjárás következtében kicsit lemaradtak. A Szov­jetunió déli részében is nagyon hideg volt az idő, ami nagyon befolyásolta az előkészületeket. Remélem azon­ban, hogy maguknál eredményesen befejezzük az előké­születeket. Legfiatalabb versenyzőnk — Cserepovics — jó formában van, sok reményt fűzünk teljesítményéhez. Kár, hogy Cserepanovot nem tudjuk indítani, mivel hosz­szabb ideig beteg volt. Kolumbet. Kedden megérkezett a román kerékpárcsapat is. A 15 tagú csoport Vranovbai utazott, ahol a szovjet ke­rékpározókkal közösen folytatja edzéseit a verseny megkezdéséig. E 1 pontban, amikor a nép egy részét két­ségbeesett és kilátástalan vállalkozásba hajszolták, az egész ország a ka/taszt­trófa szélén áll és a fasiszta banditák „elfoglalják a kulcspozíciókat". ' lítélve a szavakkal való zsong­lőrködést, a fasizmusnak bár­milyen módon való mentegetését, s az, t 3 kétértelműséggel párosuló, dühödt és destruktív izgatást is, amely a Pe­tőfi-kör hírhedt „demokráciáját" jel­lemezte, Togliatti a szóban forgó do­kumentumokra támaszkodva rámutat a magyarországi ellenforradalom nyugati prókátorainak ferdítéseire. Majd így folytatja: A lap (Irodalmi Űjság) e számának többi része — minden vagy csaknem minden írásával — megerősíti általá­nos véleményünket. Minden oldalán azt az ismerős izgatást, heves és egy­oldalú szidalmazást találjuk, amely annyira eluralkodik, hogy megakadá­lyozza határozott és ésszerű célok ki­tűzését, s amelynek nem sikerül el­rejtenie az útvesztettséget sem. Nyíltan meg kell mondani, hogy né­hány dolgot, kifogást egyszerűen nem értünk, még akkor sem, ha első pilla­natra jogosultnak látszik. Vajon éppen a kormány tagjainak lefüggönyzött autói voltak azok az oly fontos és oly nagy „erkölcsi" súlyú tények, ame- ( Iyekről okvetlen beszélni kellett ak­kor, s amelyeknek gyilkos sortüzekkel kellett véget vetni? Nem tudunk meg­győződni erről és senkinek sem fog sikerülni bebizonyítania azt, hogy éppen november 2-án, amik' már el­távolították Rákosit, m'jy-iktatták Gerőt és Hegedűst és a nyílt fasiszták magát Nagy Imrét készültek megbuk­tatni, éppen ezeket kellett elmondani a népnek, erre a veszélyre kellett fel­hívni a figyelmet, ez ellen a fenyege­tés ellen kellett mozgosítani az erőket. Olyan időpont volt ez, úgy fejlődtek az események, hogy szerintünk az egyedüli helyes felhívás az lett volna, ha egységre, az összes népi erők, az egészséges és becsületes értelmiségiek közötti kölcsönös megértésre szólítot­tak volna fel, hogy ismét úrrá legye­nek a helyzeten, és megállítsák az egyre gonoszabb katasztrófa felé ro­hanást. De erről itt szó sincs, s ha fel is dereng a való helyzet tudata ezek­ben»az írásokban, azt azonnal elnyomja az irodalmi póz, a provinciális gőg („az egész világ ránk tekint, még Amerika is"), a szkepticizmus, a biza­lom hiánya az egész akció pozitív ki­menetelében. Dallos Sándor Budapesti levél című cikke azokat a forradalmárokat ma­gasztalja, akik „józan fejjel végig je­len vannak a cselekvésekben s kemény és szoros fentőkbe fonják maguk és nemzetük számára nemcsak a dicsősé­get, hanem azt is, amiért harcoltak, az eredményeket". Vajon siránkozás ez az annyira más valóság láttán? Két­ségtelenül az, mivel ugyanakkor a szerző kijelenti, hogy a magyar „a bukott, a félforradalom népe". Bárány Tamás szerint például az októberi felkelésnek a „történelem legmagya­rabb forradalmának" kellene lennie, talán azért, mert — mint írja — az az ifjúság hajtotta végre, amely elsősor­ban „a csőnadrág, a szving, a rum, a gumitalpú cipő, a futó szerelmek" iránt érdeklődött. Magyarország fel­szabadult, hirdeti Szabó Lőrinc, de nem biztos benne, és megkérdi: „Iga­zán felszabadult-e?" A válasz zavaros: részben az „ész, erő, készenlét és min­den szent akarat" összefogására hív fel, de mit akar kivívni, ki ellen akar készenlétet és mily módon? Egy jel­zőveí vágja ki magát: a szocializmus építésének „igazinak" kell lennie. Ha­sonlóképpen ír Füst Milán Emlékbe­széd Thukydidész modorában című cikkében: „igazinak" kell lennie a de­mokráciának, „igazinak" a szabadság­nak. De mit akar mondani ma «bben a helyzetben az e gumirugalmasságú jel­ző? Ki adja meg, ki biztosítja ezt az „igazságot"? Mint látható, ott vagyunk, ahonnan ki kellett volna indulni. És az író is észreveszi ezt, érzi, hogy állás­pontja üres és így fejezi be: „S majd meglátjuk, hogy mi lesz." Már megmondtuk: nekiszabadították az orkánt, s azután odaálltak nézni! S ne vádoljanak bennünket azzal, hogy egy legyőzött csoport felett já­runk diadalmi táncot. A magyarorszá­gi események rendkívül súlyos követ­kezményekkel jártak egész Európa népeinek életére, bátran a mélyére kell tehát hatolnunk az elemzésben. Ügy látjuk, hogy elérkeztünk ahhoz a láncszemhez, amely a bírálatot és az ingerült támadásokat összefűzi a cse­lekvés iránti felelőtlenséggel, vagyis a végső fatalisztikus és tehetlen útvesz­tettséggel. Ez a láncszem az őszinte­ség kezdeti hiánya, az a tény, hogy kezdettől fogva hevesen elutasították a szükséges világosságot... Megért­jük, hogy annak, aki jobban szerette a Horthy-korszakot a népi demokrá­ciánál, nem volt bátorsága azt nyíltan megmondani a felkelés előtt. De en­nek világosságra kellett volna jönnie, vagy legalább is reálisan fennálló ve­szélyként kellett volna lelepleződnie egy igazi, politikai és ideológiai vitá­ban. Ezzel szemben, mint láttuk, azt, aki ilyen természetű vitát követelt és figyelmeztetett a tisztán destruk­tív izgatásban rejlő veszélyekre, e hihetetlen rágalmak lavinájával hall­gattatták el, provokátornak, befeke­títőnek, rágalmazónak, sőt, gazfickó­nak bélyegezték... A Petőfi-körben vitatkozók célja nem a szabad és ész­szerű vita volt. Rombolási mánia ej­tette őket hatalmába, amely mögött a legkülönbözőbb dolgok rejtőzhettek, de nem a megújhodási akció megva­lósítására és vezetésére való képes­ség. A továbbiakban Togliatti az írószö­vetség november 2-i határozatáról szól. Ez a határozat — írja — a varsói paktum felmondását, Magyarország semlegességét és az ENSZ beavatko­zását követelte, és hozzátette, hogy „a magyar írók már nagyon kívánták" a semlegességet. Ha ez igaz, ha az írók valóban kívánták a semlegessé­get, vagyis az ország politika irány­vonalának gyökeres megváltoztatását, miért szerveztek valódi irodalmi haj­szát az ellen az író ellen, aki éppen ezt a kérdést felvetette, megkérdezve, vajon nem épp a rendszer politikai alapjait akarják-e megváltoztatni, s leszögezve, hogy pontosan ez az a téma, amelyről vitatkozni kellene? Is­mét azzal a bizonyos kettősséggel ta­láljuk tehát szemben magunkat, ame­lyet erkölcsileg még súlyosabbá tesz mind a múlt és a tévedései ellen folytatott heves és demagóg izgatás, mind pedig a hasonlóképpen demagóg hitvallás a szocializmus, a népi de­mokrácia stb., stb. elvei mellett. B efejezőül Togliatti elvtárs a következőket írja: Folytatni kell annak tanulmányozá­sát, hogyan értek meg és hogyan folytak le a magyar események, s folytatni is fogjuk ezt, ahogy egyre újabb tanulságtételek s újabb meg­cáfolhatatlan okmányok jutnak tudo­másunkra. Nagyon jól tudjuk, nem lehet megítélni az írók magatartását anélkül, hogy figyelembe ne vennők azt, hogy a kommunista vezető cso­portnak nem sikerült, — helyesen ér­tékelve az ország kulturális fejlődé­sét az elmúlt évtizedekben — olyan kapcsolatot teremteni -a különböző művészeti és irodalmi áramlatokkal, amely szükség esetén a bírálaton és nem külső kényszeren alapult volna — az ilyen kényszer csupán meg nem értést teremt és kimélyíti a szakadé­kokat, gyakran áthidalhatatlanná téve azokat. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni az egész folyamat megítélésé­nél. Azokat az írásokat, amelyeket meg­vizsgáltunk és más, ugyanebből az időből való, s nagyjából ugyanilyen természetű írásokat, amelyeket Fran­ciaországban és másutt közöltek, ugyancsak tanulmányozásra ajánljuk mindazoknak, akik meg akarják tudná, hogyan nem szabad viselkedni az ér­telmiségieknek a rájuk váró felada­tok közt, ha azt tartják magukról, hogy egy demokratikus, népi és kom­munista mozgalomhoz tartoznak. Ezek az írások, még ha van is irodalmi értékük, nem válnak szerzőik becsü­letére. Nem tanúskodnak sem komoly­ságról, sem arról, hogy megértették feladatukat és hűségesek voltak ah­hoz a feladathoz, amelyet a helyzet kiszabott rájuk. S ez a feladat az volt, hogy segítséget nyújtsanak a népnek és pártnak a veszélyes szirtek közül való kijutáshoz, nem pedig az, hogy esztelen csapásokkal szétzúzzák a pár­tot és a népet zsákutcába taszítsák. „OJ SZÔ", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sz., telefon: 347-16, 351-17, 326-39. 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8, telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 8,—. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden posta­A-791SXS hivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents