Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)
1957-04-18 / 108. szám, csütörtök
Egykori harcosok - ma békés építők Valahányszor stará Turá városka nevét hallottam vagy olvastam, önkéntelenül mindig arra gondoltam: — Igen, itt támadták meg a partizánok 1944. október 10-én a német nácista hadsereg erős egységét. A német törzs a község központjában a polgári iskolában volt elszállásolva. Nagy hőstett volt ez a partizánok részéről, hogy bemerészkedtek a városka kellős közepébe, ahol erős német egységek táboroztak. Ez a nagy fasiszta veszteségeken kívül óriási erkölcsi pofon is volt a német parancsnokság részére, amely azt jelentette a náci hadvezetőségnek, hogy a partizánokat felszámolták. Hosszú évek után mint élő szemtanú kerültem vissza erre a tájra, melynek vérrel itatott sok zegétzúgát ismerem, akárcsak saját szülőhelyemet. * * * A felszabadulás u táni 12. esztendőben óriási változáson és fejlődésen ment keresztül ez a városka. Kibővült, rendezettebb lett, új, szép lakótelepek, sportpálya, kereskedelmi központ létesültek benne. Az utcák egy részét aszfalt borítja. Legnagyobb meglepetésemre a legeldugottabb irtványra (kopanicán), ahová eddig csak a madár és a gyalogos ember jutott el, az állig felfegyverzett germán hódító pedig nem merészkedett a partizánok előli félelmében, ma már villanyt vezettek be. A legnagyobb fejlődést azonban a Presná Mechanika n. v. gyárüzemében észleljük. Az egykori kis üzem ma már jelentős helyet foglal el az egészségügyi és orvosi műszerek, vízmérők, textilorsók gyártásában. A gyár kitűnő minőségű injekciós fecskendőket és tűket szállít Svédországba, Egyiptomba, Indiába, sterilizációs dobozokat és dobokat, hordozható sterilizátorokat egyéb tőkés országokbá, vízmérőket pedig Törökországba visz ki. A legtöbb manóméiért csak közvetve exportálják, mégpedig a kivitelre kerülő cukorgyári berendezésekkel és villamos mozdonyokkal együtt. Legújabban kísérletképpen úgynevezett bnonchoskőpokat is gyártanak, amelyek iránt külföldön nagy az érdeklődés. Ez idén kezdték gyártani az endoskopikus fényképezéshez és filmezéshez szükséges világítóberendezést. Eddig az endoskopikus műszerekben, melyeket bevezetnek az emberi test belső részeibe, apró rizsszemnagyságú villanykörtéket használtak (a legkisebb átlag 1,8 mm nagyságú volt). Ezeknek az apró villanykörtéknek korlátozott a fényhatásuk és nem alkalmasak fényképezésre vagy filmezésre. Az új berendezés már ezt a problémát is megoldotta. Érdekes műszer az oxymeter, melyet főleg a tüdő-, szív-és agyműtéteknél, mély narkózisban alkalmaznak a vér oxigéntartalmának ellenőrzésére. Nehéz volna felsorolni azt a sok műszert, melyet itt gyártanak. Minőségük kitűnő, alkalmazásuk bevált, mert hiszen orvostanárok, szakemberek állandó ellenőrzése mellett készülnek. A legnagyobb külföldi vetélytársak a Német Szövetségi Köztársaság gyárai. Mindamellett a Stará Tura-i gyártmányok sokszor jobbak, mert különösen a bronohoskópot egyedül Stará Túrán gyártják rozsdamentes acélból. A továbbiakban megtudjuk, hogy az üzem távlati terve szerint új tfpusú vízmérőeszközöket fognak gyártani, melyek minősége eléri a világszinvonalat. A fejlesztési és konstrukciósosztályon állandóan figyelemmel kísérik a külföldi szakirodalmat és így tájékoztatást nyernek a szakmabeli újításokról, a technológia fejlődéséről. A megtakarítás 130 000.— koronát eredményezett. Ami a szocialista versenyt illeti, a Myjavai Armatúragyárral vagyunk állandó versenyben és kicseréljük tapasztalatainkat. Az üzemben már három és fél éve folyik a verseny az egyes osztályok között az üzemi bizottság és a védnökség! helyőrség vörös vándorzászlajáért. Az utolsó negyedévben a vízmérőket gyártó részleg nyerte el a zászlót. A munkahelyeken mindenütt diagramok mutatják a tervteljesítést, a munkások önálló elszámolás szerint dolgoznak. A Stará Tura-i Presná Mechanika n. v. jó nevet szerzett magának mind a belföldi, mind a külföldi piacon. Gyártmányai a békés fejlődést, az egészségügyet és a nép ügyét szol- " gálják. Orvosi műszerei sok esetben rengeteg embert mentettek meg az életnek és ezzel nagy szolgálatot tettek az emberiségnek Ha ezentúl Stará Turá nevét hallom, vagy olvasom, akkor a gondolattársítás alapján a békés életre, a szocializmus építésére, a fel nem tartóztatható fejlődésre gondolok. Grek Imre. Kiváló kertész — jó nemzeti bizottsági tag Král János igen hogy a csoport Král János vezenépszerű, ismert tésével az idei tervet is túltelember az Ifjúsági jesíti. Faluban. Az alig A fiatal kertész a termelési harmincéves Král kérdéseken kívül a község aprórendkívül gazdag cseprő dolgaival is szívesen foglalkozik. Az 1954-es választások óta a helyi nemzeti bizottságon Is értékes munkát fejtett ki, javaslataival és hozzászólásaival sokat segített a falujukat érintő intézkedések valóra váltásában, amilyenek a községszépítés, utak javítása, kultúrház felépítése, melyekre választóit felsorakoztatta. Most, az elkövetkezendő választási időszakra a Nemzeti Front és a falu lakosai ismét jelölték, mert látják, hogy bizaltapasztalatokra, szakképzettséare tett szert a zöldségtermelésben. Nem csoda tehát, hogy a szövetkezet vezetősége megbízta a kertészeti csoport vezetésével. Csoportja tavaly a termelési tervet túlteljesítette s terven felül 100 ezer korona tiszta jövedelemmel gyarapította a közös szövetkezeti vagyont. Ez idén a kertészeti csoport még merészebb célkitűzéseket kíván mukkal nem élt vissza. Král Jámegvalósítani, hiszen 121 ezer nosban olyan képviselő kerül koronával több zöldségfélét ter- ismét a HNB-be, aki tud és készmel, mint ahogy a terv előírja, Az ségesen támogatja a nép kezdeelőkészítő munkák már folyamatban vannak s nem kétséges, ményezését az életszínvonal további emelésében. — th — Egyedül Stará Túrán gyártják az oxymeter nevű orvosi műszert, amellyel súlyos műtéteknél a vér oxigéntartalmát vizsgálják. A beszélgetés folyamán többsíör ráterelődik a szó a most olyan időszerű fogalomra: a hatékonyságra. — Érdekelne, milyen terveik vannak a nagyobb hatékonyság elérésére ez évben — kérdezem a főkonstruktőr mérnöktől. — Először is az ún. házi vízmérőknél rekonstrukció és jobb munkaszervezés révén csökkentjük a normaórák számát, ami egymaga évenként harmincezer normaóra, azaz 300 000.— korona megtakarítást jelent. A textilorsóknál pedig 17 000 normaórát takarítunk meg. az egész gyár évi megtakarítása 3 000 000.— koronát és 600 000.— korona értékű anyagmegtakarítást jelent. Az anyagmegtakarítást szűk keresztmetszetű fémek műanyagokkal való helyettesítésével érjük el. További 400 000.— koronát takarítunk meg a szerszámokon. Ezt a vállalásunkat állandóan ellenőrizzük. Az első negyedévben erre vonatkozó tervünket teljesítettük. — Mennyire vannak anyagilag érdekelve a technológusok, konstruktőrök az új gyártmányok szerkesztésében? — Természetesen prémiumrendszer alapján jutalmazzuk őket egyrészt a nyerstermelés teljesítése, másrészt saját feladataik teljesítése alapján, melyekhez tartozik az élő munka csökkentése, valamint az anyagmegtakarítás is. — Van újítási és szocialista-versenymozgalom? — kérdezzük. — Az első negyedévben negyvenen újítási javaslatot nyújtottak be, amelyekből tizenhetet már megvalósítottunk, s így a tervet teljesítettük. HOl „TEREM"" A BiIJVIf gg — Hó-rupp - hangzik egyszerre, s van jósághibája is, megbocsátható a trágyaszállító csille jelemelkedik, mert nem kong az uressegtol. Benne Majd féloldalra fordítiák, tartalmát ki- vagy 100 marha, tehén, úszó, es novendöntik és máris vissza. dékféle is. Jó bőrben vannak, nemelyik Útközben még beszélgetnek, amikor farán csak ugy reng a hus. rájuk köszönök. Egyszerre jogadják. — Egy csoport? — Együtt dolgozunk. S ahogy megtudom, e pár szónak mondhatnám történelmi gyökere van. Visszanyúlik a múltba. Még akkor kezdődött köztük a „szövetkezés", amikor a sok gazdát látott és cserélt kisborsai uradalomban dolgozták a másét. Nem írtak ugyan szerződést pecsétes aláírással, nem is fogadkoztak, nem mondtak holtomiglant-holtodiglant egymás megbecsülésére, kölcsönös támogatására, de ez a hat ember, Laji Ferenc, Maár József, Untermaier Imre, Tornyay József meg Nagy Gyula kitartott együtt és ma is együtt dolgoznak a nagyborsai szövetkezetben. — Sajtosok — mondja az öreg Csehovics bácsi, aki nemrég érkezett az istállóba. Míg az öreg körültekint, azon töröm a fejem, mi is az a sajtos. Ügy képzelem a szó gyakorlati jelentőségét, Közben, míg ezeket írom, a hat ember a takarmányelökészítőbe tart. Rövidesen hozzálátnak az etetésnek, hisz elmúlt 4 óra, itt az ideje. Persze ilyenkor az ember előkotorássza jegyzeteit és igyekszik pótolni. Egészítsük ki hát azzal, hogy a nagyborsai szövetkezet, amikor csaknem hét esztendővel ennek előtte megalakult, nem nagy marhacsordával dicsekedhetett. Ha kiengedték volna, nagy porfelhő aligha kerekedik utána. Jó tizenöt pár került össze, az is ilyen is, meg olyan is. De azóta? Tele ez az istálló, meg — Nem a... Csak így szoktuk. Nagy a szokás hatalma. Utána cigarettát sodornak. De az is olyan egyszerre megy, mintha csak pa-> rancsra csinálnák a katonaságnál. S míg fújják a füstöt, közelebb ké-> rülünk egymáshoz célban, gondolatban. Sok minden szóba kerül ilyenkor; úgy látszik, a nikotin sem rossz nyelvoldó, ha némileg el is marad a bor, mögött. Nem akartam agyondicsérni őket, ezért csak úgy megjegyeztem. — Valamivel jobbak a tehenek, mint más szövetkezetben. — Csak „valamivel"? — Ez utóbbi szó már csendesebben hangzik, de nyomósabb hangsúllyal, önérzetesen, az olyan ember tudatával, aki túllát az istálló négy falán, és nagyobb körben még más is. Több mint százhatvan az is ismeri a helyzetet,. állomány. " Mintha csak aláhúzta volna a szaÉs hogy honnan? Hát bizony nem kaszagronomus szavait, hozta a gólya. Nevelték őket. Ezek az * emberek is, akik sürgölődnek, forgolódnak, viszik a szecskát a tehenek élé, amelyek tisztábbak, mint a cipőm. Azt tartották valamikor, hogy gazda szeme hizlalja a jószágot. Lehet, hogy valami képletes igazság volt is •xx i i , , * i j- benne, ámbár a tehenek két oldalról Z , f°3 lala t° sko d°- . ln n™ ugyancsak forognak, s inkább várják a rülményes, , hozzá még dolgozni, oroklodhetett at a fogalom. Mai erte- ^ lin t\ zt< hogy v ai aki csak menkérdezem az egyiktől, hogy hát a X .V L t —ľ 7 /.í. Xt — n Í»*» AT" 1 csak igy lenne a járás minden szövetkezetében. Aztán fehér kötényt kötnek, és még valamit, Felcsatolják az övhöz erősített egylábú-fejőszéket, s pár pillanat múlva vígan csepeg a tej. Mivel egylábon ülni és állni is kölemben, korszerűbben mondva: fejő. Így leegyszerűsítve azonban igen szűkre szabnák munkakörüket, hisz előbb a trágyát tolták ki. Többek ők, mint sajtosok. Állatgondozók, nevelik a jószágot, mégpedig olyan szövetkezetben, ahol erre sokat adnák. Ez így szépen hangzik, de értelme csak úgy van, ha az ember körül is néz az istállóban. Világos, hosszú az épület, s hogy dig olyan tényező ez, amelyen nem egyszer áll, vagy bukik az egész termés. Való igaz, az elmúlt évek során, különösen a nagyüzemi gazdaságokban nem egy helyen országraszóló rekordterméseket értek el az egyes növényfajtákból. Nem megy ritkaságszámba — a gabonafélékből — a hektáronkénti 40—50 mázsás termés. Kétségtelen, hogy olyan terméseredmények ezek. amilyeneket mezőgazdaságunk sohasem produkált, viszont ugyanakkor igaz az is, hogyha nem is ritkaságszámba menők, mégiscsak alkalom- és véletlenszerűek voltak, mivel — kevés kivétellel — tartósítani és állandósítani nem tudtuk őket. Szükségszerűen vetődik fel a kérdés: hol, miben keressük ennek az okát? Szerintem csakis abban, hogy ezekben a rekordtermésekben az egyik és legfontosabb tényező a rendkívüli kedvező időjárás volt, az olyan időjárás, amely egyszer van és utána tíz évig nincs. Csakis ezzel lehet elfogadható módon magyarázni az olyan gyakori eseteket, hogy ugyanaz a fajta őszi árpa, amely az egyik évben 40—45 mázsás termést adott, a következő évben ugyanabban a gazdaságban, ugyanolyan termelési és talajviszonyok mellett csak a felét. Nem kellett, hogy rendkívül mostoha időjárás legyen, hanem elég volt csupán egy keményebb tél, csapadékszegény tavasz, vagyis olyan időjárás, amilven az esetek többségében általában előfordul, és a bőtermő fajta máris csődöt mondott. I .gen, magától értetődő és sokszor elismételt és hangoztatott dolgot mondunk azzal, hogy mezőgazdasági termelésünket nem bízhatjuk rá a természet, az időjárás szeszélyeire. Nem lehet jámbor módon beletörődni abba, hogy ha jó az időjárás, jó lesz a termés is, ha meg nem, hát akkor semmit sem lehet tenni ellene. Dehogy nem lehet és kell is, bár távol álljon tőlünk a természet leigázásának vulgáris értelmezése. Szembeszállni a természet és az időjárás viszontagságaival semmiképpen sem jelenti azt, hogy például a kukorica termesztését erőszakoljuk ott, ahol annak semmiféle feltétele nincs meg. Nem, hanem — egyrészről alkalmazkodva az éghajlati és természeti adottságokhoz — mindenütt azokat a növényeket termesztjük, amelyeknek megvannak a feltételei, másrészt pedig e növényeknek azon fajtáit, amelyek a vidék éghajlatával, fekvésével, az időjárással szemben a legellenállóbbak. Amikor tehát arra törekszünk, hogy az egyes kultúrákból a legmegfelelőbb tájfajtákat termeljük, akkor nemcsak a talajviszonyokat és a termelési feltételeket kell szem előtt tartani, hanem az éghajlati adottságokat is. Tehát nemcsak a talaj szerkezetével és összetételével kell tisztában lennünk, hanem az éghajlattal, az időjárással is. S nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a föld összetételének leginkább megfelelő fajtát könnyebb kiválasztani, mint az éghajlatnak megfelelőt. Hisz élete folyamán akármelyik földműves tapasztalhatta, hogy valamely növény legjobban bevált, az időjárással szemben legellenállóbb fajtákon belül is vannak egyedek, amelyeknek nem ártott meg az a fagy, köd, vagy szárazság, amely különben a többit erősen megviselte. Hány meg hány esetben lehettünk már tanúi, hogy dér vagy fagy csípte meg a krumplit, szinte leperzselte az egész táblát, de egészen rendszertelenül, szétszórva akad néhány bokor, amely oly üdén és frissen virít, mintha a legkedvezőbb időjárás járna rá. Vagy szárazság idején, különösen a kukoricánál, tapasztalhattuk, hogy az egész tábla fonnyadozik és megsárgul, de vannak tövek, amelyek haragoszöldek, erőteljesen fejlődnek, olyanok, mintha nem is abból a fajtából volnának, nem is azon a földön virítanának. A gabonánál: kemény tél után, vagy nagy szárazság idején úgyszólván minden táblában akadnak foltok, amelyek dacoltak a hideggel, vagy a szárazsággal és dús kalászt adnak akkor is, amikor a többi elsatnyul. De nem kevésbé fontos az éghajlati adottságnak megfelelő fajták kiválasztásában, hogy korán vagy későn érő fajtákat tenyésztünk-e. Tekintetbe véve az egyes vidékek nagyon is szélsőséges időjárási viszonyait, mezőgazdasági termelésünkben egyik legfőbb tényezővé válik a minél korábban érő fajták tenyésztése. Hisz nem egy esztendőben a hirtelen beköszöntő nyári melegtől befullad a gabona és satnya, gyatra lesz a termés, mivel kései érésű fajtákat termelünk. Hasonló a helyzet a kapásnövényeknél, főleg a kukoricánál. Nemegyszer és nem egy helyen megtörténik, hogy dér vagy fagy éri a még lábon álló éretlen tejes kukoricát. Márpedig ha valamely növényféle nem érik be, vagy érés helyett csak megaszalódik, — óriási veszteség ez a termelésben. M indezek után szinte adva van, hogyan termelni az éghajlati viszonyokkal legjobban dacoló fajtákat. Ezeknek a többiből kiváló egyedeknek, valamint a korán érő fajtáknak a termését kell különválasztani, tovább szaporítani és így megszerezhetjük a legellenállóbb fajtákat és biztonságossá tehetjük mezőgazdasági termelésünket. Csak akkor mondhatjuk majd el, hogy minden vidéken azt termeljük, ami ott az éghajlati és termelési adottságoknak a legjobban megfelel és csak akkor mondhatjuk el, hogy legyőztük a természetet, ha már mindenütt kitermeltük azokat az ellenálló fajtákat, amelyek eddig — néhány helytől eltekintve — csak véletlenszerű egyedekként dacoltak az oly gyakran mostoha időjárással. Sátky László bámulja őket. No, néznivaló azért akad. Elsősorban is az etetőket figyelem. Gépies pontossággal tolták ki a trágyát, hozták be a szecskát, majd mosakodnak, úgy látom, fejesre készülnek. — Talán bizony akkordban dolgoznak — kérdem tőlük a nagy sietség láttán. WXMtl Mti mt WWWW Wt Wt lUMHMMMM Uj bútorház Bratislavában A nagyközönség jobb kiszolgálása többi láb, már mint a szék lába. — Itt ni, — s rácsap a tenyerével a két térdére. Mosolygunk ezen, még az öreg Csehovics bácsi is, aki az istálló másik végéről ideért. Az üszőket nézegette. — Van már vemhes is, vagy tizenöt — mondja. Ha leborjaznak a tehenek, a szövetkezetnek kerek az állománya, még több is. Ilyesmivel pedig nem mindenütt dicsekedhetnek, akárcsak a tejbeadással. Nagyborsán ez nem probléma. A szövetkezet negyedévi tejbeadását már letudta, jóval a terven felül. Még a tagság is onnan hordja a tejet. Aligérdekében a Bratislavai Háztartási hogy kifejtek, máris gyülekeztek a Cikksk n. v. új bútorházat létesít Bratislavában. A háromemeletes bútorház a Békevédők utca 13. sz. alatt van. Ebben a nagyszabású bútorházban a belső berendezés szobarekeszekből fog állani. Az egyes fülkékben különféle szobaberendezéseket fognák állítani. szövetkezeteiek, kezükben a kannával. — Nem nagyon tartanak tehenet a háztájin — mondja a szakaszagronómus. — Alig egypáran. Ügy látszik, nagyra nőtt szemükben a közös. Nem is csoda, hisz tavaly is jól kijöttek a munkaegységgel. MegA bútorház megnyitása a nemzeti nyomta a jószág, a bevételnek több bizottság diszlokációs albizottságától mint a felét ebből kapták, függ, amelynek az épület kiürítéséről Persze a pénz néhakorban „gond" is, kell gondoskodnia. A Bratislavai Ház- • még akkor is, ha van. Ha nem is a tartási Cikkek n. v. egyelőre csak a gazdájának, akkor — mondjuk — a földszinti helyiségek felett rendelkezik, helyi nemzeti bizottság titkárának, hol egy bútorüzlet van berendezve. Mert ha pénz van, kezdődik az építA vállalat vezetősége számít azzal, kezés. Többen is építeni szeretnének, hogy rövidesen az egész épület rendel- mint amennyire engedély van. Bizony kezésére fog állani és így rövidesen könnyebb Nagyborsán házravalót kekorszerű bútorház lesz belőle. Ezt kí- resni, mint ilyen esetben igazságot tenvánja a nagyközönség jobb kiszolgáld- ni. sa és a Békevédők utca szépítése is. GÉREQZ ÄRPÄD Kun cice tovább épül A kunčicei Klement Gottwald Oj Kohó, amely hazánk legkorszerűbb acélgyára, állandóan tovább épül. Az építésben nagy segítséget nyújtanak az ifjúsági brigádok. Ma már ez a fiatal üzem hazánk kohászati üzeme: között a termelés mennyiségében a második helyen áll. Gyártanak itt kokszot, vasat, acélt, hengerelt és kovácsolt árut. Az építkezésen a legjobb csoportok közé tartozik Zdenek Plocka csoportja, amely a nagy acélkonstrukciók szerelését végzi. Képünk Ján Marcint mutatja be, aki szintén ebben a kiváló csoportban dolgozik. Magasan a föld felett biztos kézzel végzi munkáját a fiatal szegecselő, az ércfelvonó acélvázának szerelése közben. B. Hlavácek felv.
