Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-28 / 87. szám, csütörtök

i í^aroli, ľinepseg a pragai i^arouyieumoayi L Pártélet Áz ősrégi Karolineum aulájában tün­tették ki hazánk legjobb tanítóit és ta­nítónőit a legmagasabb kitüntetésekkel, amelyeket dr. František Kahuda, az iskola és kulturális ügyek minisztere adományozott nekik a köztársasági el­nök és a kormány megbízásából. A köztársasági elnök a kormány ja­vaslatára František Mlynáŕt, a lanškro­ni 8 éves középiskola igazgatóhelyette­sét a Munkaérdemrenddel tüntette ki. „A kiváló munkáért" járó kitüntetés­sel több iskolai dolgozót jutalmaztak. 120 tanítót és iskolai dolgozót az „Érdemes tanító" és az „Érdemes isko­lai dolgozó" megtisztelő címekkel és jelvényekkel tüntettek ki. Az ünnepségen jelen volt Zdének Fierlinger miniszter, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke, Otakar Chlup akadémikus, Ján Štepánek, a Jan Amos Komenský-érem birtokosa, az is­kolai és tudományos dolgozók szak­szervezeti szövetségének elnöke, a re­szortminiszterek helyettesei és mások. A vendégek között voltak az Uherské Brod-i, nivnicei és komnai lakosok kül­döttségei, amely helységek valamelyike Jan Amos Komenský szülőhelye. Dr. František Kahuda, az iskolai és kulturális ügyek minisztere a kitünte­tett tanítókhoz intézett beszédében, a tanítóság ünnepségeinek hagyományai­ról beszélt, amelyek Jan Amos Ko­menský életének és művének ünnepsé­geivel egybekötve, országos jellegűvé váltak. Megemlékezett Komenský pe­dagógiai elveiről, a tudás iránti tiszte­letéről, amely összefüggött a nép és a munka iránti tisztelettel és amely arra vezetett, hogy Komenský magasan ki­tűnt mások felett, mint tevékeny haza­fi, következetes tántoríthatatlan huma­nista. „Számunkra fontos — mondotta dr. Kahuda miniszter —. hogy Komenský hagyománya szüntelenül újabb méltó tanítványokra, bölcs folytatókra talál­jon. Önöknek, valamennyiöknek érdemes újítóknak tiszteletemet fejezem ki ma, hosszúéves önzetlen lelkes munkájukért — mondotta befejezésül az iskolai és kulturális ügyek minisztere. A megtisz­telő címet annak a bizalomnak jeléül kapják, hogy jó hírnevüket még ma­gasabbra emelik, hogy a fiatal elvtár­sak és dolgozók új arcvonalát nevelik fel, hogy élet- és munkatapasztalataik E==^ —= Fogadás a Német Demokratikus Köztársaság parlamenti küldöttségének tiszteletére Bernard Koenen, a Német Demok­ratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete az NDK népi parlamentje küldöttségének tisz­teletére kedden, március 26-án foga­dást rendezett a nagykövetség épü­letében. Az estén részt vettek Zdenék Fier­linger, a nemzetgyűlés elnöke, Karel Poláček miniszterelnökhelyettes, Vra­tislav Krutina, a CSKP KB titkára, a kormány tagjai, dr. Gertruda Seka­ninová-Čakrtová külügyminiszterhe­lyettes, a nemzetgyűlés alelnökei, a nemzetgyűlés képviselői és a bizottsá­gok elnökei, a csehszlovák néphadse­reg tábornoki kara és közéletünk más képviselői. A fogadáson pohárköszöntők hang­zottak el. Bemard Koenen, az NDK rendkívüli 'és meghatalmazott nagykövetének rö­vid üdvözlő beszéde után dr. Johan­nes Dieckmann, az NDK népi par­lamentjének elnöke mondott beszédet. Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke pohárköszöntőjében megemlí­tette, hogy a csehszlovák parlamenti küldöttségnek a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatása idején lehetősége nyílt, hogy megismerje: a munkások és Iművesek mennyire megértették a csehszlovák és német nép közötti barátság jelentőségét. „Most az NDK népi parlamentjének küldöttsége — mondotta a továbbiak­ban — meggyőződhetett arról, hogy népünk sohasem volt soviniszta. Ami­kor kölcsönös barátságunkról beszé­lünk, még valamire gondolok. Meg­győződésem, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaságnak jelentős szerep jut Európában. Az új egységes, béke­szerető Németország megteremtésével megoldjuk az európai béke problémá­ját. Azt kívánjuk barátainknak a Né­met Demokratikus Köztársaságban, hogy ezt a nagy küldetésüket minél hamarább sikerrel teljesíthessék." Az NDK parlamenti küldöttsége Járomi r Dolanskýnál, a miniszterelnök első helyettesénél Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese szerdán, március 27­én fogadta a prágai Hrzan palotában a Német Demokratikus Köztársaság parlamenti küldöttségét, melyet dr. Johannes Dieckmann, a népi parlament elnöke vezet. A fogadtatáson jelen volt Václav Kopecký miniszterelnök­helyettes, Anežka Hodinová-Spurná, a nemzetgyűlés alelnöke, dr. Gertruda Sekaninová-Čakrtová külügyminiszter­helyettes, Jozef Kováčik, a nemzet­gyűlési iroda vezetője és Richard Hradec, a miniszterelnöki iroda ve­zetője. Jelen volt Ludwig Eisenmann, az NDK prágai nagykövetségi tanácsosa is. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese hosszabb ideig szívé­lyesen elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. Közlemény a Csehszlovák Nőbizottság szlovákiai elnökségének üléséről Szerdán, március 27-én tartották meg Bratislavában a Csehszlovák Nő­bizottság szlovákiai elnökségének el­ső ülését. Az ülésen megtárgyalták a válasz­tások előtti kampány második idő­szakában a nőkre váró feladatokat, Klára Zetkin születése századik év­fordulója ünnepségeinek előkészítését és a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulójának megün­neplését. Az elnökség elhatározta, hogy a Csehszlovák Nőbizottság szlovákiai plenáris ülését ez év április 24-re hívja össze és felhívást intéz Szlo­vákia nőbizottságaihoz, hogy kap­csolódjanak be a lakosságnak nyúj­tott szolgálatok megjavításáért folyó Tábor— Trebič—Mikuláš versenybe. Afganisztán miniszterelnöke Csehszlovákiába látogat A kormány meghívására április vé­gén Csehszlovákiába látogat Sardar Mohammed Daud, Afganisztán mi­niszterelnöke. 0 J SZO 1957. március 28. A CSISZ-tagok a VI. Világiljúsági Találkozó tiszteletére A CSISZ szlovákiai járási szerve­zeteiben sikerrel folyik a moszkvai világifjúsági találkozóra indított kö­telezettségvállalási kampány. Értékes felajánlásokat tettek a Banská Bystrica-i járás CSISZ-tagjai. Vállalták, hogy hulladékpapír és tex­til gyűjtésével 11 ezer korona jöve­delemre tesznek szert, mely összeg­ből megtérítik egy argentin küldött fesztiváli útját. Egyidejűleg felhívták Szlovákia minden járását, hogy kö­vessék példájukat. A Banská Bystri­ca-i járásban a CSISZ-tagok felhívását elsőnek a breznói járás fiataljai fo­gadták el. Vállalták, hogy nyers­anyaghulladék gyűjtésével 9940 koro­nát szereznek és ebből az összegből megtérítik a Délafrikai Unió egy kül­döttjének útiköltségét. Az ifjúság részvétele a város- és faluszépítési akcióban. — Az elmúlt évben a város- és faluszépítési ak­cióban elért szép eredményekben Szlovákiában nagy része volt az if­júságnak is. A CSISZ-szervezetek kez­deményezésére a fiatalok 1956-ban a városok, falvak és munkahelyek szépítésében 5 486 200 brigádórát dol­goztak le. Legtöbbet — 1851000 órát — a prešovi kerület ifjúsága dolgozott le. összefoglalásával irodalmunkat és tu­dományunkat számos értékes művel gazdagítják." Utána dr. František Kahuda, az is­kolai és kulturális ügyek minisztere átadta a tanítóknak és tanítónőknek a kitüntetéseket, a megtisztelő jelvénye­ket és okleveleket. A kitüntetettek nevében František Cyprián, a cerhovicei 8 éves középis­kola igazgatója, „az érdemes tanító" megtisztelő cím birtokosa mondott köszönetet. „Az az elismerés, amiben ma kor­mányunk részesít bennünket, — mon­dotta — megerősít további munkánk­ban, az új nemzedék nevelésében, iskolánk felvirágoztatásában, gyönyörű, drága hazánk ragyogó, nagyszerű jö­vőjéért folytatott munkánkban. Az ünnepélyes aktus befejezésekép­pen a prágai tanítók énekegyüttese Jo­sef Skalicky vezénylésével Smetana „Hozomány" című művét adta elő. Az iskolai és kulturális ügyek mi­nisztere ezután a Szláv Házban ünnepi ebédet rendezett a kitüntetett tanítók részére. Délután a tanítók megtekin­tették Prága műemlékeit. Akik megérdemlik a dicséretet A köbölkúti asszonyok arról isme­retesek, hogy kiveszik részüket a fa­lu irányításából, de jeleskednek a munkaszakaszukon is. A helyi nem­zeti bizottság ezért nem véletlenül éppen a nőbizottság segítsége folytán a termelés meg­|f szervezésében és a községszépítésben I; rendkívül nagy eredményeket mu­_ tathat fel. Repka ImgÉit 'IIIIéÉÍÉ Mária, a nőbizott­®§Ü§H áMsslW ság elnöknője szinte .nindenütt ott van, ahol a falu életének felvirágoztatásáról van sző. Kezdeményezésére a múlt évben 1000 négyzetméter hosszú betonjárda épült. A házak előtt zöld fű és virágok ékesítik, kellemessé teszik a kör­nyezetet. Ezenkívül a nőbizottság a falu asszonyainak bevonásával hasz­nos mürik'át végez a' 'szövetkezetben is. A nyáron nagyon sokszor hajnali három órakor már a takarmányt gyűjtötték a^ aszonyok és nagy ré­szük van abban, hogy az EFSZ-nek nagy mennyiségű silőtakarmányt si­került biztosítania. Smidt Mária a Í ' szövetkezet sertés­tenyésztésében || dolgozik. Hat éve || végzi ezt a mun- 1 kát, de olyan fia- § talosan, mintha nem 60, hanem 40 éves lenne. Tavaly 529 munkaegy­séget szerzett. Nagy érdeme, hogy a szövetkezet jól teljesíti sertéshús­beadási tervét. Napi nehéz munká­ja mellett a nőbizottság ülésein is részt vesz, mozgósítja asszonytársait a soronlevő feladatok teljesítésére. — th — Az agitáció — a pártmunka legfontosabb része Kitüntették a žilinai kerület legjobb tanítóit Jan Amos Komenský kiváló peda­gógus születésének 365. évfordulója és a Tanítók Napja alkalmából a žilinai Petr Jilemnický-színházban március 27-én ünnepélyes keretek közt tün­tették ki a žilinai kerület tanítóit és iskolai dolgozóit. Az iskolai és kulturális ügyek mi­niszterének megbízásából Ladislav Škovira, a kerületi nemzeti bizottság alelnöke az óvodák, általános és szak­iskolák, valamint az Állami Munkaerő­tartalék tanintézetei 18 tanítójának adta át • diplomákat és a „Példás ta­nító" jelvényeket kiváló pedagógiai ténykedésük és iskolán kívüli munká­juk megbecsülése jeléül. Részvéttávirat Édouard Herriot halála alkalmából Zdenék Fierlinger, a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének elnöke André le Troquer úrnak, a francia nemzetgyűlés elnökének a következő táviratot küldte: „Kérem önt elnök úr, fogadja Csehszlovákia nemzetgyű­lése képviselőinek őszinte részvét­nyilvánítását Édouard Herriot. a fran­cia nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke, a nagy francia hazafi, valamint a nem­zetek közötti megértés és béke ki­tartó harcosának halála alkalmából." — SAJÁT TAPASZTALATOMBOL TUDOM, hogy a népnevelő jó mun­kája nem érhet véget a kapott útra­való elmondásával. Ha az ember be­kopogtat egy lakásba, kíváncsisággal lépi át a küszöböt és arra gondol, mi­lyen kérdésekkel találkozik, az élet milyen új oldala tárul fel előtte? Minden család élete más és más. Sok helyütt, különösen a már egészen de­res hajú bácsik és nénik szeme csil­log az örömtől, amikor kellemes té­vedésükről beszélnek, nem jutottak koldusbotra, amitől annyira féltek, hanem az állam gondoskodik róluk. Minden hónapban pontosan megkap­ják a járadékot. S ha kedvük telik a munkában, dolgozhatnak is. Lépten­nyomon megbecsülésben van részük. Büszkén beszélnek gyermekeikről, akiket nem fenyeget munkanélküli­ség. Örömük telik a jól öltözött uno­kákban, akiknek fényképeit mutogat­ják szavuk hitelességének bizonyíté­kául — mondja el tapasztalatait Jozef Samoš elvtárs, a losonci III. agitációs központ vezetője, miközben a legfris­sebb faliújságok elhelyezésén szorgos­kodik. Az egyik gondosan elkészített fali­újságról tudtuk meg, hogy milyen hatalmas lépésekkel emelkedik a járás dolgozóinak életszínvonala. Sok lenne felsorolni az összes adatokat, amelyek a dolgozók szebb életéről tanúskod­nak. De legalább a legszembetűnőbbet meg kell említeni. Például amíg 1955­ben a járás legkiválóbb dolgozóinak soraiból négyen váltak személyautó tulajdonosokká, addig 1956-ban már harmincötén vásároltak autót. A fia­talok soraiból is egyre többen vásá­rolnak motorkerékpárt, a gazdasszo­nyok pedig gépesítik háztartásukat; mosógépek, porszívók nem jelentenek már újdonságot a munkás- és pa­rasztcsaládok otthonában. Jobb és kiadósabb étel kerül a családok asz­talára, mutatja ezt a cukor- és zsír­fogyasztás emelkedéséről szóló kimu­tatás a faliújságon. Az ilyen és ehhez hasonló tények összegezésével van tele az agitációs központ, ami fénye­sen bizonyítja, hogy amit a szocialista elmélet kitűzött, azt a gyakorlatban gyorsan és sikeresen lehet megvaló­sítani. Igaz, ez nem megy mindig sí­mán. és sokszor csak nehézségek le­küzdése árán valósulnak meg a ter­vek. NAGYON FELÜLETESEN végezné munkáját az az agitátor, aki azt állí­taná, hogy az átmenet általában köny­nyü és az egyik napról a másikra megvalósul. Ellenkezőleg. Bonyolult feladat az embereket önkéntes mun­kafegyelemre nevelni, megteremteni a nagyüzemi gazdálkodást a mezőgaz­daságban, a dolgozókat jobb munkára buzdítani az üzemekben. Szép képet festeni könnyű és csábító is, de a szép képhez néha az árnyék is hozzá­tartozik, mint a napsütéshez. A házi agitációk során a népnevelők pana­szokkal, bírálatokkal is találkoznak. Kolár Ferenc, Ema Jesenková, Szabó András, Takács Aranka és a többi kommunista és pártonkívüli népneve­lő figyelmesen meghallgatják, fel­jegyzik és továbbítják a panaszokat. Helyes, hogy így tesznek — még ak­kor is, ha ez a bírálat olykor egyol­dalú, ha a bíráló egyszer-másszor nem ismeri a dolgok összefüggését. A pa­naszkodás és bírálat a legtöbbször a bizalom jele. — Ezt a bizalmat éppen a népnevelők feladata ápolni, erősí­teni. Egyetlen ember személyes ügye — gondolhatná valaki — az egész or­szághoz, vagy akár az üzemhez viszo­nyítva — kicsiség. Valójában nem kicsiség. Sok „apró ügy' elintézésének hatására halmozódik fel az emberek­ben a szeretet és a bizalom a párt, a kormány, a nemzeti bizottságok iránt. A sok apró szál, amellyel egy­egy agitátor nevelőmunkája és segí­tőkészsége a párthoz, a szocialista rendszerhez kapcsolja az embereket, olyan kötelékké válik, amelyet sem­milyen vihar sem szakíthat el. A dolgozó ember mindennapi életé­ben egyik legfontosabb dolog, hogyan szerezheti be szükségleteit, hozzá tud-e jutni mindahhóz, ami becsületes munkája alapján megilleti. Ezért sok múlik azon, milyen lakóhelyén a ke­reskedelem, az áruelosztás. Például az egyik lakó kijelentette az agitátor­nak, hogy elégedetlen, mert rumot mindenkor és minden boltban kapni, de ásványvizet ritkán. Másutt arról volt szó, hogy nagyon sokat kell vár­ni, amíg a közüzem dolgozói megja­vítják a villanyvilágítást, zárat vagy más egyebet. Van, ahol a postára pa­naszkodnak, mert későn kézbesíti az újságot, pedig sokan inkább a reggeli­től válnának meg. mint az újságtól. Az ilyen kérdéseket érintő megjegyzése­ket bizony sokszor hosszú elvtársi beszélgetések követik. Természetesen felesleges lenne minden témánál nagy politikai kérdésekbe merülni. Az idő­ből sem futná. De ha ilyen látogatás­kor egy kérdést alaposan megvitatnak, akkor az agitátor elmondhatja, hogy jól dolgozott. Politizálni annyit jelent, mint megmutatni munkánk értelmét és célját. S akinek az agitátor megma­gyarázza pártunk politikájának értel­mét, akit meggyőz arról, hogy a Nem­zeti Front célja helyes, abban fel is ébreszti az akaratot, hogy minden erő­vel segítse e politika megvalósítását. DE NE ELÉGEDJENEK MEG az agi­tátorok azzal, hogy az életnek sok ol­dala feltárul előttük a háziagitáció so­rán. Tegyenek többet ennél. Sok la­kásban például megkérdezik tőlük, hogy kik voltak eddig a helyi, járási vagy kerületi nemzeti bizottság tagjai, vagy kik lesznek, s az agitátor gyak­ran nem tud választ adni. Persze, nem tehetünk ezért a népnevelőknek szem­rehányást. Az agitációs központ ve­zetője kérje meg a helyi Nemzeti Front bizottságát és a pártszervezeteket, hogy ez irányban tájékoztassák a nép­nevelőket. Hiszen az agitátoroknak nemcsak általánosságban kell a Nem­zeti Frontról beszélniük, hanem meg is kell győzniök az embereket, hogy érdemes a Nemzeti Front jelöltjeire szavazniok. Ha a jelölt eddigi tevé­kenységéről és életéről beszél az agi­tátor, ez több, mint pár sorban össze­foglalt életrajz-ismertetés. Hiszen a mi jelöltjeink élete is arról tanúsko­dik, hogy hazánkban a dolgozóké a hatalom. A választók vitatják meg, hogy kit találnak alkalmasnak képvi­seletükre. Van-e más rendszer, amely azt mondja: jónak találjátok-e a jelöl­teket, ismeri-e a helyzeteteket és gondjaitokat? A jelöltről beszélve a népnevelő eljuhat a nép hatalmának, a múlt kapitalista rendszer alatti és a mostani választások különbségének megmagyarázásához. — Én kitüntetésnek veszem, hogy agitációs munkával bízott meg a párt, hogy szavaim nyomán alakulnak, vál­toznak az emberek — mondja Havas Ferenc, ugyancsak a III. agitációs köz­ponthoz tartozó népnevelő. Nem túl­zás, ha azt mondják, hogy az agitátor szava olyan, mint az aranyat érő má­jusi eső. Nőnek, öntudatosodnak tőle az emberek. TERMÉSZETES, hogy az agitáció si­kere nem utolsósorban az agitátorok összetételétől függ. Számos tapasztalat bizonyltja a járásban, hogy harcos kommunista és pártonkívüli agitátorok mellett kiváló új agitátorok sorakoz­nak fel. Vannak azonban pártszerve­zetek, ahol nem fordítottak kellő gon­dot az agitátorok kiválasztására. Gyakran csak arra törekedtek, hogy meglegyen a „létszám" és az agitá­ciós központ vezetőjének elküldhessék a névsort. Sok ilyen „agitátor" nem agitál, sem példájával nem nevel. Ezt állapíthattuk meg a II. agitációs köz­pontban és részben az l-esben is. Márpedig mindenekelőtt a körzetben levő pártszervezetek feladata az agi­tációs központ eredményes munkájá­nak előkészítése. Igaz, nem könnyű az agitációs munka. De pártunk politiká­ja olyan alapot, a Nemzeti Front olyan anyagot ad hozzá, amellyel eleven meg­győző munkát lehet kifejten; min­den agitációs központ körzetében. He­lyesen cselekedtek a terbelédi falusi pártszervezet kommunistái, akik a vá­lasztási agitációt az egységes földmú­vesszövetkezetért való harccal kap­csolták össze, mely harc sikerrel járt. A falu kis- és középparasztjai közös elhatározással lefektették a szövet­kezeti gazdálkodás alapjait. A szövet­kezet megalakításával megteremtették az életszínvonal állandó emelésének legfőbb feltételeit a faluban. Ha az üzemi és a falusi pártszerve­zetek bizottságai magukénak tekintik az agitációs központok irányítását, se­gítik azok vezetőit, törődnek a köz­pontok díszítésével, faliújságok készí­tésével, akkor a lakosság szívesebben keresi fel azokat. Ez elősegíti azt, hogy a lakosság még jobban magáévá teszi pártunk politikáját és a Nemzeti Front programját, hazánk és a nép egysé­gének megszilárdítását. Erdős! Ede

Next

/
Thumbnails
Contents