Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-28 / 87. szám, csütörtök

SAS ANDOR: J. A. Komenský szellemi hagyatéka y*. y-•%. ><% y u y+ y*. y%. y+ y+ y+ y+ ^ > . A Béke-Világtanács az 1957. év egyetemes jelentőségű kulturális megemlékezései közé sorozta Ján Amos Komenský ünneplését. Erre az esztendőre esik Didaktikai Összes Művei (Opera Didactica Omnia) Amszterdamban megjelent kiadásának 300. és születésének 365. évfordulója. Minden idők egyik legnagyobb pedanógusa, Komenský, évszázadokra, egészen napjainkig terjedő hatással valósította meg, pontosabban megvalósuláshoz segítette azt a törekvést, hogy az oktatás könnyen, örömteljesen, a növendékek legkisebb fáradságával és a lehető legnagyobb időmegtakarítással közvetítsen a gyermekeknek ismereteket. És ez a közvetítés, ez az oktatás magas erkölcsi célokat szolgáljon: minden népek fiait politikai és művelődési önrendelkezésük hű munkáiéivá és az egész emberiség békés életének megszilárdítóivá és éber őreivé formálja. Még nem volt Komenský, vagy ahogy latinosított nevén emlegették: Comenius 20 esztendős, amikor felismerte, hogy amit a diákok lustaságának terhére írtak, az a tanítási módszer képtelenségének rovására írandó. „Az iskolák — állapította meg — az értelem valóságos vágóhidjai, ahol a növendékek tíz vagy több évet töltenek el annak megtanulására, amit egy év alatt el lehet sajátítani... az iskolák olyan intézmények, ahol az elméket szavakkal táplálják." A Komenský iránti megbecsülés kifejezése nemcsak egy pedagógiai lángelme ünneplése, hanem fontos tény azért, mert a népek közötti testvériség építésének olyan láncszeme, amely évszázadok előtt kovácsolódott, de jelentősége, épsége és rozsdálást nem ismerő fénye ma nagyobb, mint bármikor. Hadd idézzük Panegersia (Egyetemes ébresztő) című művéből a következő mondatot: „Valamennyi nemzet értelmiségi munkásai, államférfiai és egyházi emberei, egyesüljetek, hogy dolgozzatok a békéért és az emberi nem üdvéért!" Ha Komenskýnek megadatott volna az, ami Madách Ádámjának, hogy a történelem egymásra következő korszakadt átélje, akkor ma az ő természetes és szemléltető módszerét maradék nélkül alkalmazó iskolákat és a föld lakóinak felét a békevédő nemzetek világátfogó kötelékében látva az ő ajkáról is elröppennének a madáchi szavak: Tisztulni látom szent eszméimet... Míg lassan bár, betöltik a világot. TTogy ezek közé az eszmék közé tartozott a kiáltó társadalmi ellentétek megszüntetése űgy, amint az a Comenius által nagyrabecsült utópista szocialistának, az olasz Companellának nyilatkozataiban is előfordul, bizonyítja a szegények panasza „Ar éghez intézett levelek"-ben, amelyet a 26 éves Comenius mint fulneki lelkész és iskolavezető szólaltatott meg: hogy egyesek csűrje és éléskamrája oly zsúfolt, hogy a készleteket egerek eszik meg „mi pedig (ti. a szegények) éhezünk'

4, szekrényeik tele vannak bundákkal, kabátokkal „mi viszonyt félmeztelenül járkálunk, pedig mi éppúgy Krisztus teremtményei vagyunk, mint ők." És egy súlyos szó járul mindehhez a kizsákmányolásról, mikor a szegények följajdulnak: „Éjjel-nappal dolgozunk, de nem a magunk javára, hanem számukra." Férhet-e szó ahhoz, hogy Komenský az emberi társadalom alapvető fogyatkozásait éppúgy látta, mint a szocialista utópisták. A magyar kultúra munkásainak nemcsak kötelessége, hanem öröme és büszkesége Comenius mostani ünneplésében és méltatásában részt venni. Elég arra az egy tényre utalni, hogy az Opera Didactica Omniában a III. rész a következő címet viseli: „Bemutatja mindazt, amit az 1650. évtől egészen az 1654, évig Magyarországon alkottam." „Comenius, aki e mű megjelenéséig 29 évet töltött külföldön, — Magyarországon kívül Német-, Svéd- és Angolországban 'is megfordult — épp magyarországi pedagógiai és irodalmi tevékenységének termékeit foglalta össze külön egységbe. 13 művét tartalmazza až említett ÍII. rész, köztük általános kulturális fejtegetéseket (A lelkek kiműveléséről, A könyvekről), iskolaszervező tanterveket Sárospatak számára (A 7 osztályos panszofikus iskola terve, A panszofikus tanulmányok akadályairól), gyakorlati nevelési és oktatási útmutatásokat (Az újjászületett Fortius, Erkölcsi szabályok, A helyes rendben tartott iskola törvényei, A 3 osztályos iskola), az ő új módszere szerint készült és Patakon átdolgozott nyelvkönyveket (Vestibulum, Janua, Átrium) és végül két világhírű munkát: Az Orbis pictust, az első olyan tankönyvet, amely képekhez kapcsolja a tanítandó anyagot és a Schola ludust, ezt a Patakon előadott iskolai színjátékot, amely a Nyelvkönyvek enciklopédikus anyagát j dramatizálja. 26 éves volt Komenský, amikor 1618-ban a 30 éves háború elkezdődött. Mint a Husz tanításait követő Testvéregység tagját és lelkészét a körülmények saját hazájában bújdosni és lappangani kényszerítik 1621-től 1627-ig, majd 1628-ban Lengyelországba, Lesznóba távozik s innentől kezdve 42 éven át, 1670-ben bekövetkezett haláláig Lengyelországon kivül megfordult és működött Németországban, Svédországban, Angliában, Magyarországon és Hollandiában. Ilyen áldatlan és hányatott körülmények között igazi heroizmusnak tekinthető szakadatlan tevékenysége pedagógiai téren. Európa közepe háborús tűzfészek és ő a tudomány meg a kultúra fegyverével próbál híveket toborozni, hogy a Testvéregység menekült tagjai hazatérhessenek s hazája a Habsburgok kíméletlen önkényuralma alól felszabaduljon. P

edagógiai elgondolásainak alapja az a törekvés, hogy rendi hovátartozóságra való tekintet nélkül mindenkit oktatni kell és mindenre megtanítani. Ez a minden irányú kiképzés az, amit ő panszófiának nevez s ennek jótéteményében svéd és angol gyermekedet éppúgy részesíteni akar, mint magyarországiakat. A nevelés segítségével akarja cseh tanítványait előkészíteni a hazatérésre és más népek gyermekei számára egyengetni az utat a társadalom tökéletesítéséhez és az emberiséget alkotó nemzetek békés együttélése felé. Sárospatakra mint világhírű pedagógust hívják meg iskolaszervező munkára, azonban ő — bár a számára kitűzött feladatokat szívvel-lélekkel vállalta és teljesítette — még egy magasabb célt remélt szolgálni a Rákocziak fejedelmi házának segítsége által. Mivel a svédek az 1648-ban megJ kötött westfáliai békében nem gondoskodtak a külföldön bolyongó cseh protestánsok hazatéréséről, Komenský egy politikai jövendölésekkel fqűlalkozó társának, Drábik Miklósnatr hatása alatt azt várta, hogy II. Rákóczi György, úgy mint ennek elődei az erdélyi fejedelemségben, fegyvert fog a Habsburgok ellen és kivívja a csehek hazájának felszabadulását. II. Rákóczi György fejedelem öcscse, Rákóczii Zsigmond herceg jegyben járt a Csehországból elűzött „téli királynak", Pfalzi Frigyesnek leányával s frigyüket Komenský pataki tartózkodása idején mint lelkész áldja meg. Súlyos csapás volt számára, hogy az egybekelés után néhány hónapra először a fiatalasszony, azután Zsigmond meghalt s az a remény, amelyet Komenský ehhez a házassághoz fűzött, egyre jobban szertefoszlott. Bámulatos az a minden oldalú érdeklődés és az a fáradhatatlan szeretet és kedvesség, amellyel Comenius Patakon szóváteszi az akkori háborús viszonyok által okozott társadalmi és kulturális bajokat, ahogy a magyar népet a nemzeti nyelven való oktatásra és általában nyelvének gondozására és ápolására buzdítja. A magyar történelem folyamán más nemzet fia aligha ütötte meg azt a testvéri együttérzésről tanúskodó hangot, amelyen pataki időzése alatt Comenius előadásokat tartott és tanulmányokat írt. Comenius hivatása szerint teológus volt, azonban mint tanító feszabadítja magát mindennemű felekezetesség alól. Puszta szavak, verbalizmus helyett a valóság ismeretét nyújtani, a nyelvek kapuja mellett a dolgok kapuját, a Janua rerum-ot feltárni, ezt az elgondolást valósítja meg pedagógiai rendszerében. A logikától azt követeli, hogy ne lebegjen absztrakt térben, hanem a létezőkkel foglalkozzék, legyen gyakorlati célja s üres vitakozások helyett hasznavehető megismeréseket nyújtson. Műveiben megvan—természetesen a termelő munkának akkori fejlettségi fokán — annak csirája, amit politechnikai nevelésnek lehet nevezni. A gyermekek számára készült enciklopédiájában, az Orbis pictusban a látható világ képein szerepelnek a mezőgazdasági és ipari munka végzői is. Hogy Comenius megsejtette a természetben a fejlődés elvének érvényesülését, mutatja a fizikáról szóló könyvének (Physicae synopsis) az a megállapítása, hogy ásványokból növények, ezekből állatok keletkeznek s ebben egy a mindenséget eltöltő törvény érvényesül. Ennek a fizikájának előszavában magasztalja a skolaszticizmussal szakító angol Baconnak és az egyházzal szembeszállni merő Campanellának müveit. Nagyjából az utóbbit követi ismeretelméleti felfogásában, amikor a megismerés három forrásának az érzékeket, az észt és a bibliát nevezi meg. Ez így a teológiával való megalkuvásnak látszik, de nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy itt — a körülmények következtében érthető, ám csupán külsőleges — engedményekről van szó, nem pedig arról, hogy a gondoskodást, a filozófiát a teológia szolgálójává tegye. Comenius ugyanis azt mondja, hogy a biblia a megismerésnek csak annyiban lehet forrása, amennyiben nem ellenkezik az ésszel, tehát az ész a felsőbb fórum. De van még egy magasabb is. Az ész ti. nem hitethet el az emberrel olyasmit, aminek az érzékek, az érzéki tapasztalatok ellentmondanak, vagyis Comenius közel jut a materializmushoz. Nagy elgondolásai és a rideg valóság között olyan szakadék tátongott, hogy ezen csak az elgondolások teljesedésébe vetett rendíthetetlen bizakodás verhetett hidat. így sodródott ez a nagy elme a chiliasmus felé, amely az emberi társadalom csodába illő megjavulását közeli dátumra hirdette. Hogy Comenius a saját nemzetének, az egész emberiségnek és a művelődésnek jövőjébe vetett hitét ilyen módon is támogatta, az számunkra nehezen érthető; fő, hogy a hit fennmaradt és azt a gyakorlati munkát, a nevelését, amelyben Komenský felülmúlhatatlan mester volt, s amelyen dolgoznia élete végéig megadatott, nem gátolta, nem zavarta, nem gyengítette. Tanítók, pedagógusok hatása időben rendszerint addig terjed, amíg oktató és nevelő munkát végeznek. Az a becses energia, amelyet eközben átsugároznak, mintegy beleolvad tanítványaikba és így névtelenül hat tovább. Comenius ebben a tekintetben kivétel. 0 nem egy nemzedéknek, hanem mindazon nemzedékeknek tanítója, amelyek az ő személyes úttörő irányításának ideje óta egymásra következtek. *** P

DZsony közelében fordult meg Komenský 1650-ben, amikor Szakolcán résztvett az ott élő csehmorva testvérek templomának megnyitásán, majd utána Puchóra ment, ahol a Testvéregység tagjai gyűlést tartottak. Mielőtt 1650 novemberében Patakra költözött, 1650 tavaszán Tokajban készítette el a Patakon létesítendő 7 osztályos, teljes műveltséget nyújtó (panszofikus) iskola tervét. A Komenský halálát követő évben, 1671-ben a Wesselényi Ferenc, Nádasdy Ferenc és Zrínyi Péter megmozdulásának részeseit kutató és elítélő rendkívüli bíróság kivégeztette Drábik Miklóst, Komenský ifjúkori barátját és teológus pályatársát, akinek a csehországi protestáns üldözés elől sikerült a Morvától keletre menekülnie és itt prédikátorként működött. Jövendöléseiben, melyek Komenskýre is hatással voltak, a Habsburgok ellen fordult, s ez volt az a nagy bűn, amelyért az ügyész által kért halálbüntetést kimondották rá. Nyomtatásban közzétett kemény szavakért, tehát voltaképpen sajtóvétségért marasztalták el lázadás bűnében. Pozsony városának népe és értelmisége nem volt közömbös Komenský erkölcsi és pedagógiai-szellemi hagyatéka iránt. Az itteni evangélikusok bizonyára olvasták műveit, különben az evangélikus egyház könyvtárában nem maradtak volna fenn Komenskýnek olyan nyomtatott munkái, amelyek sehol másutt nem találhatók, tehát unikumok. Pozsonyban jelenik meg 1628-ban az első németre fordított munka Komenskýtôl. Ez egy vigasztaló könyvecske üldözöttek számára (Trúchlivý — németül: Trawren über Trawren und Trost über Trost.) 1842-ig pozsonyi nyomdák Komenskýtôl 14 könyvet jelentettek meg német, magyar és szlovák szöveggel. Az Orbis pictus már 1728-ban latin, magyar, német és szlovák, tehát négynyelvű kiadásban hagyja el itt a sajtót. A latin nyelv tanításának bevezető tankönyve, a Vestibulum 1747-ben egyszer magyar, másszor magyar, német és szlovák sorközi szöveggel kerül a tanulók kezébe. Az Orbis pictusnak még a következő pozsonyi kiadásait ismerjük: 1798-ból Is 1806ból egy-egy négynyelvűt, 1798-ból, 1820-ból és 1831-ből e mű Szombathy János által készített magyar fordítását. A társadalom hibáiról, nagy feladatairól is a válságok között biztotf» Hí Vf Vt W# Hí itt £' itt vt Vt vt •A Ht Hí vt Vt «» itt Hí rff íi Ht vt Ht Ht Ht Sít vt vt Vf V* «A lí« •A •A Vt Hí Hí Vt •A Hí Vt vt vt Hí Od omemushoz Hí Hí Hí v* Hí Hí Vt Vt Hí Hí Hí vt Hí Hí Hí Hí Hí Hí itt Vé Hí Hí itt Hí itt u* Hí Hí itt Hí !J» ô •A Vt ••A Hí Hí Hí Hí Hí Hí vt ••A V* •A í'« •A Hé Hí Nehéz idők hatalmas óriása, Vaj' hallod-e az ünneplök zaját? ... Sírodnál áll az évek három száza És mindenik áldásit mondja rád... M-het-e sírod néma éjjelébe A mi szavunk a hála hangjain, Dobog-e szíved néped örömére És sajdulé fájó siralmain? Ö mert a szív, mely úgy tudott szeretni, Nem porlik el a fojtó sírba' sem ... Ha emlitík, utána vágyva szeretti, Életrq ébred benn' az érzelem. Az a virág, mely a hantot benőtte, Ez érzelemmel dúsan mosolyog; t A szellő, mely ott lengedez körötte, E szeretetről szép danát susog. Óh küld közénk magasztos lelked lángját, Taníts szeretni híven, igazán! • Szeretve tűrni vészek háborgását, Munkálva küzdeni mindenek javán! Midőn a vész leginkább zúg tombolva Néped javán leginkább küzdeni, Szenvedve bár, de le sohsem omolva!.. ; ... Taníts miként te érzél, érzeni! — Vihar volt. Mindenütt a harc üvölte, Mint egy öngyilkos, tombolt a világ; — Te álltál, mint az erdők büszke tölgye, Lelked a harcok meg nem ingaták. Mint a mesék hadrontó nagy vezére, Kinek testét fegyver nem fogja meg: Ügy álltál ott Te, égi fényben égve, — Egy védő pajzsod volt: a szellemed. Egy kis nép élt a három bérc tövében, Sötétbe' járó, néked idegen. Magában állt zordon, süvöltő vészen, Harcok között, rémes éjfélén. Nehéz csatákat küzde büszkén, bátran, Hitért, hazáért, árván, egymagán, Csillag se, volt e rémes éjszakában, Mely útjain vezette volna tán. Magányos szirt, zúgó habok közötte. — Ügy állt e nép, megingadozva már. Nyugat felöl a vakhit zúzta, törte, Kelet felöl a vad török tatár. Nagy viharon kialuvék a fáklya, Harcok között, nem ége, tudomány: Tudatlan mentünk új meg új csatára, Mint alvajáró zordon éjszakán. Ki gyújtja meg újonnan azt a fáklyát, Világot vetve áldón mindenütt? Ki vezeti jobb partra azt a gályát, Mely a habok közt már-már elmerült? Te eljövél népeknek tanítója, Építni kezdéd béke szent müvét; — Te eljövél esdő, panaszló szóra, Nagy lelked fényét szerte hintve szét. És templom épült a szent tudománynak, Hol összegyüjtéd a nép fiait, Hogy hallják hangját az Ü

r szent szavának, Mit a te ajkad oly dicsőn tanít. Nagy szellemed köré seregle minden, Ki szent eszméért küzdött és hevült. Ezer sugár repült szét szerte innen S az éj sötétje hajnalra derült. Szép volt e hajnal, — milliók jövője, Bilincstörő szellemnek hajnala. Az ige ismét visszatért a földre, Felhangzók ismét az Űr szent szava. Kételyt elűzte az örök igazság, A szép remény ismét feltámadott... Te vitted ott legeiül azt a fáklyát, Te a nagyok között a legnagyobb. ... lm, három század ünnepel ma Téged S benned a munkás szellem érdemét! Érezzük a múltból visszatérő fénynek Dicső csodáit, áldó melegét. Egy emberöltő lép a más nyomába, A századon át század áthömpölyög: De bár a test sírjába már leszálla, A szellem él, — a munka, az örök! SCHÖPFLIN ALADÄR A pozsonyi ág. hitv. ev. teol. akadémia 1892. március 28-i Comenius-ünnepélyen előadta a szerző. Megjelent az evangélikus teológiai ifjúság havi folyóiratában, a GONDOLAT-ban (XIII. évfolyam, 1892. márciusi szám, 171—173. oldal.) in •A V» Hí itt Í'« Hí Hí Hí vt •A Hí Hí Vt •A V' Hí itt Hí Vt Hf Ht Vt Vt Vt Vt Vt Vt Hí Vt Hí Ťíf Vt Hí Vt ifi •A vt •A V? » Hí íi Hí Kt íi íi i» Vt Hí Hí Vt •A Vt Vt •A Hí Vt Vt Hí Vt Vt Vé Hí Hí Vt •A Vt Vt •A Vf Hí Hí ň •A Vt Vt •A Hí vt Vt Vt •Vt •A Vt Vt c* Vt Vt Hí í< Vt Vt Vt Vt itt sítható lelki egyensúlyról szóló regényszerű alkotás: A világ labirintusa és a szív paradicsoma, melyet a fiatal Komenský 1623-ban írt, magyar nyelven Weber Simon Peter pozsonyi nyomdájában látott napvilágot 1805ben Rimányi István fordításában. Végül egy magyar és egy német Orbis pictum megjelenési éve 1842. Városunk evangélikus líceumában tanított 1886 és 1893 között Kvacsala János, a legbuzgóbb és tudományos teljesítményeivel egyedülálló komeniológus. Dél-Magyarországon Petrovácon született 1862-ben, Pozsonyban végezte a teológiát s 1886-ban Lipcsében tett filozófiai doktorátust. Művei magyarul, csehül, szlovákul és németül jelentek meg, szóval abban hasonlít az általa fáradhatatlanul tanulmányozott Komenskýhez, hogy több nemzet kultúráját gazdagította műveivel és Európának úgyszólván minden országában kutatott Komenskýre vonatkozó levéltári és könyvészeti anyag után. 31 éves volt, amikor a dorpati egyetemre meghívták tanárnak s ott működött az első világh^iorú idejéig. 1920-ban hazatért, a bratislavai evangélikus teológiai főiskola tanára lett s itt tanított 1934-ben bekövetkezett haláláig. Irt nagy Komenský életrajzot, szerkesztett a Komenskýre vonatkozó kutatásnak szentelt folyóiratot. Gyulai Pál a Budapesti Szemlében adta ki több mint hat évtized előtt Komenskýnek a Rákócziakkal való kapcsolatáról és a 17. század magyarországi filozófusairól írt kitűnő tanulmányait. A reformáció történetének kiváló ismerője és pompás megvilágítója volt ez a nagy tudós. A pozsonyi teológiai főiskolának Komenský születésének háromszázadik évfordulóján tartott ünnepélyén 1892. március 28-án Kvacsala mondott beszédet s ugyanitt szavalta el Schöpflin Aladár, a Nyugat későbbi úttörő irodalomtudósa és kritikusa Komenskýrôl szóló értékes ódáját.