Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-15 / 74. szám, péntek

A PA R i ELLI HÍREI Űj párttagok és tagjelöltek a galántai járásban Ä galántai járási pártbizottság legutóbbi gyűlésén jóváhagyta hét elvtárs tagjelöltnek való felvételét és három elvtárs taggá való átigazolását. A tíz új tagjelölt és párttag között hét munkás, két középtechnikai káder és egy nő van. Mivel a járás mezőgazdasági jellegű és pártvonalon nagy feladatok állnak a szövetkezetek megerősítése terén, ezért hiányoljuk, hogy a tíz elvtárs között egy szövetkezeti tagot sem találunk. A tíz elvtárs átlagos életkora 29 év. Az új tagjelölteknek felvett elvtársak között Vavrik Viliam, a Diószegi Cukorgyár lakatosa a legfiatalabb. CSISZ-tag. Az ifjúsági szövetség üzemi szervezetében funkciót tölt be. Mint pártunk tagjelöltje biztosan továbbra is tevékenyen fog dolgozni az ifjúsági szervezetben és érvényesíteni fogja pártunk politikáját. Agitációs munka a választás előtti kampányban A nemzeti bizottságokba való választások előtt a galántai járási pártbizottság nagy gondot fordít az agitációs munkára. Március 15-én már harmadszor tartanak egésznapos szemináriumot az agitációs központok és csoportok vezetői számára. Tevékeny munkát végez a járási pártbizottság mellett alakult agitációs bizottság is. Legutóbb február 7-én tartottak gyűlést, melyen részletezték feladataikat. Majkó elvtárs Galántán, Puskel elvtárs Felsőszelin, Alsószelín és Matúškovon, Romzsa elvtárs Diószegen és a többi elvtársak más-más községekben fogják segíteni az agitációs központok mellett alakult öttagú bizottságok munkáját. Ogy határoztak, hogy körzeteikben átellenőrzik, hogy az agitációs központok el vannak-e látva sajtóval és más agitációs anyaggal. Ezenkívül oda akarnak hatni, hogy a községben alakult agitációs bizottságok argumentációs anyagot dolgozzanak fel és ezekből készítsenek faliújságokat. Egyes agitációs központok a galántai járásban jó tervet készítettek a választások előtti kampányra. Például Galántán március 14-én az egészségvédelemről és a higiéniáról tartottak előadásokat, március 15-én pedig egész estet betöltő filmet vetítenek és a szünetben politikai eseményekről tart előadást Szabó László, a járási pártbizottság dolgozója. Az agitációs központ látogatói március 16-án a televízió adását figyelhetik, a szünetben pedig egy pionírvezető tart előadást a választásokkal kapcsolatban. Március 17-én az agitációs központban két agitátor tart szolgálatot, akik a nemzeti bizottságokba való választások jelentőségéről fognak beszélni. A tavaszi munkák sikeréért A szenei járási pártbizottság irodája a tavaszi munkák megkezdése előtt megtárgyalta, hogy politikai és szervezési téren milyen intézkedéseket tegyenek a feladatok gyors teljesítése érdekében. Később összehívták a pártszervezetek elnökeit és megbeszélték velük a tervet. A kommunisták a gépállomáson, az EFSZ-ekben és az állami gazdaságban a tavaszi munkák gyors elvégzésére fogják serkenteni a dolgozókat. A szervezés terén az idén jobb a helyzet és gépekből is több van, mint tavaly. Egyedül az időjárás zavarta meg a tavaszi munkák menetét, amikor már 150 hektáron elvetették az árpát. Ez azonban nem idézhet elő nagyobb lemaradást a terv teljesítésében, mert a tavaszi munkára olyan jól felkészültek, hogy a vetést néhány nap alatt el tudják végezni. D. V. Készülődik a tavasz Ma rigófüttyre ébredtem és kint ragyogott a világ. A kapun kilépve határozott cél nélkül járom az utcákat. Süt és melenget is a várva várt márciusi nap. A színház előtti téren gyermekkocsik sokasága, bennük kis csöppségek mint megannyi kis napraforgo tárulkoznak a fény jelé. Az emberek nyitva jelejtik a kabátjukat, a sarkon öreg nénike kínálja hóvirágjait, a téren a fiúk rúgják a labdát. Igen, ez már a tavasz. Valahogy új erőt érzek tagjaimban, egycsapásra elfelejtem és gyorsan naftalinba rakom téli gondjaimat és járom, tovább járom az utcákat. És tele vagyok megannyi tervvel. Igaz, gonddal is. Biztosan Te is így vagy vele. Tavasz — és már sóhajtok is kicsit, mintha felhő jutott volna a nap elé. Na, persze, kabát kellene. Nem ártana egy új cipő sem. Jaj és a gyerekek is kinőtték a tavalyit. A dunapartra érek. Kicsi óvodások cérnavékony hangocskája csendül. Futkároznak, kergetőznek. Kipirul az arcocskájuk. És hi telen újra kiragyogott a világ. A "boldog gyerekek láttán nem tűntek ugyan el, de elhomályosu'.tak a gondok. Hiszen tavasz van, nyár lesz! Lassan mindenre sor ke. ül. És itt vannak ok, a gyerekek. A tieid, az enyémek. És újra tele vagyok tervekkel, vággyal, mert tavasz jön, mert élni jó, élni érdemes. Behúnyt szemmel tártam az arcom a fény felé és ekkor nem *zerelmes lángolással, hanem enyhe meleg cirógatással végigcsókolt a márciusi nap, mintha az édesanyám csókolt •>olna meg. Megismerték, milyen az élet Nyugaton Visszatérnek Magyarországra Az utóbbi napokban hazánk területén keresztül haladt egy fiatal magyar állampolgárokból álló 14-tagú csoport. A csoport tagjai néhány hónapos nyugati élet után visszatértek Magyarországra. Külföldre való menekülésük előtt Magyarországon mint tanoncok, villanyszerelők, autószerelők stb. dolgoztak. A csoportban két húszéves nő is volt. Hazánk területén a Csehszlovák Vöröskereszt dolgozói gondoskodtak róluk. A hazatérők azokról a lehetetlen viszonyokról beszéltek, amilyenek között úgyszólván minden magyar menekült él a nyugati államokban. A Német Szövetségi Köztársaságban fűtetlen és teljesen egészségtelen táborokban voltak elszállásolva. Ha alkalmazást kaptak, akkor a legnehezebb munkát végezték, a bányákban, kőtörőkbén, ahol 30—40%-kal alacsonyabb bért kerestek, mint a helybeli munkások, miközben sokkal nagyobb munkateljesítményt követeltek tőlük. Azok a magyar menekültek, akik nem dolgoznak, a gyűjtőtáborokban nagyon rossz ellátásban részesülnek. A visszatérők közül négyen rövid ideig Franciaországban tartózkodtak, ahol semmivel sem volt jobb a helyzetük. Az ottani hivatalos közegek csak az idegenlégióba akarták őket felvenni, de ezt a menekültek elutasították. Amikor közelebbről megismerték a nyugati életet, elhatározták, hogy megkérik a nyugatnémet hivatalokat, engedélyezzék a hazatérést. Először ijesztgették, hogy hazatérésük után Szibériába hurcolják őket, később megmondták nekik, hogy a hazatérésre ne is gondoljanak. Ugyancsak lehetetlenné tették, hogy kérvényekkel forduljanak a magyar hivatalokhoz. Végül a német hivatalos közegek megmondották, hogy a Magyarországra való visszatérést egy másik tábor szervezi. A menekültek így kilenc tábort jártak végig, míg végül a nürnbergi táborban maradtak. Sokan közülük több száz kilométert gyalogoltak, mert vonatra nem volt pénzük. A Magyarországról érkezett leveleket a tábor vezetősége cenzúrázta és ha a magyarországi helyzetről pozitív hírek voltak bennük, nem kézbesítették őket. Amikor a nyugatnémet szervek látták, a menekültek elhatározták, hogy mindenáron visszatérnek Magyarországra, végül beleegyeztek, és autóbusszal a csehszlovák államhatárra vitték őket. Mielőtt átadták volna őket a csehszlovák határon, négy magyar állampolgártól elszedték személyazonossági igazolványukat. A magyar hazatérők valamennyien kopottak, soványok, ruházatuk rongyos, téli kabátjuk, felöltőjük nincs. Előre örülnek a hazatérésnek. Áz asszony a szocialista társadalomban Hazánk népe két hónap múlva a választási urnákhoz járul, hogy ázokat bízza meg a közügyek intézésével, akikben bízik, akikről tudja, hogy híven ragaszkodnak a szocialista építés ügyéhez, s méltó képviselői lesznek választóiknak. Hazánk asszonyai egyenjogú társakként, építőkként vesznek részt a választásokon. Szabadon kifejezhetik akaratukat, mert a szocialista demokrácia többek között ezt a jogot is biztosítja számukra. Nem volt ez mindig így, a nőkérdés csak a szocialista társadalomban szűnt meg égető probléma lenni. A nőkérdés évszázados probléma. Marx is foglalkozott a nők helyzetével és feltárta a nő lealázó sorsát, kiszolgáltatottságát a polgári társadalomban. Bárhogyan is alakultak a társadalmi viszonyok, a nő helyzete az osztálytársadalomban változatlan maradt, mindig kizsákmányolt volt. Egyedül a szocialista forradalom oldotta meg gyökeresen a nőkérdést. A Szovjetunió tapasztalatai negyven év távlatából összegezve megmutatják, milyen fejlődést tudnak elérni a nők szabad társadalmi viszonyok közepette. Ezekről a sikerekről számol be V. Bilsaj „A nőkérdés megoldása a Szovjetunióban" című könyve, melyben értékes adatokra bukkanunk. A szocialista építés asszonya mar nem a háztartás rabszolgája, fakanál helyett gépek emeltyűit kezeli. A férfiakkal egyaránt megállja a helyét a termelés és a tudomány valamennyi szakaszán. A szocialista rendszer megadta a nők politikai jogait. Ennek szemléltető képét adja a politikai vagy közéleti téren működő nők számának összehasonlítása a Szovjetunióban és egyes kapitalista országokban. Míg a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 348, a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelső tanácsainak pedig 2209 képviselőnőjük van, ugyanakkor az USA j kongresszusának képviselői között csak 16 nő van (néger egy sincs). Az angol parlament képviselőinek 2,7 százalékát, a francia parlamenténak 3 százalékát, a norvég parlament képviselőinek pedig 4,

é százalékát teszi ki a nők száma. Kanadában a legutóbbi 38 év alatt csak hat nőt választottak a parlamentbe. A szovjet nők nagy fejlődését igazolja az a tény is, hogy 1956-ban a Szovjetunió főiskolai végzettségű szakembereinek 53 százaléka nő volt. Több mint 10 ezer nő tölt be egyetemi tanári és magántanári tisztséget. Természetesen a nőkérdés megoldásában a mai napig elért eredmények nem születtek simán. A Szovjetunióban is küzdenie kellett a pártnak a maradi előítéletek ellen s sokakat meg kellett győzni arról,hogy a nők egyenértékű tagjai a társadalomnak. A szovjet kormány intézkedései ma' is arra irányulnak, hogy a nőket még inkább bevonja az eddig túlnyomóan férfi munkaerővel dolgozó termelési ágakba. Igy például sok kohászati és nehézipari üzem termelőberendezésének és termelési folyamatának korszerűsítése, az automatizáció bevezetése lehetővé tette, hogy nők is dolgozhassanak ezeken a munkahelyeken, ahová azelőtt kizárólag csak férfiakat vettek fel. A szovjet társadalom most arra törekszik, hogy a nőkérdés megoldásának további tökéletesítésében alaposan kihasználja az eddigi jó tapasztalatokat és ösztönzi a nőket kezdeményezésük fejlesztésére. A szovjet állam sokoldalúan hozzájárul a foglalkoztatott nők viszonyainak megjavításához. Ezt a célt szolgálta például a foglalkoztatott anyák gyermekeiről való intézményes gondoskodás. Például a napközi otthonokban a tanítási idő után ingyen gondoskodnak a gyermekek neveléséről. A szülő anyák a 4 hónapi anyasági szabadságon kívül még három hónapi fizetetlen szabadságot élvezhetnek, sőt, ha a gyermek gondozása megköveteli, tovább is kimaradhatnak a munkából anélkül, hogy felbontanák munkaviszonyukat, feltéve, ha egy éven belül munkába állnak munkahelyeiken. Jelentősek a szovjet kormány családvédelmi intézkedései is. Megnehezítették a válásokat és megvonták az állami támogatást a házasságon kívül született gyermekektől; ugyanakkor mind a két szülőt egyaránt kötelezik a gyermek tartására és nevelésére. A szovjet állam tovább tökéletesíti gondoskodását a dolgozó nőkről. Küzd a még itt-ott felmerülő kispolgári, maradi nézetek csökevényei ellen és minden feltételt megteremt arra, hogy a nő a szocialista társadalomban valóban a férfi egyenértékű társa legyen. (L) Március 16-tól nyári áron vásárolhatjuk a tojást A Belkereskedelmi Minisztérium közli, hogy április 1. helyett — mint az a múltban volt — a nyári kiskereskedelmi tojásárak már március 16tól, szombattól lépnek érvénybe. A nyári tojásárak a következők: A súlyosztályok szerint: a) 1.— Kčs. b) 0,90 Kčs. c) 0,80 Kčs. d) 0,70 Kčs, darabonként., ... FELHÍVJUK OLVASÓINK FIGYELMÉT, hogy holnap, március 16-án lesz a Kassai Munkás megjelenésének 50. évfordulója, amelyről az Oj Szó ünnepi számmal emlékezik meg. Március 18-án este 8 órakor a Szlovák Zeneszerzők Szövetsége Alexander Moyzes, Klement Gottwaldállamdíjas zeneszerző születésének 50. évfordulója alkalmából szerzeményeiből kamarahangversenyt rendez a csehszlovák rádió hangversenytermében. OOOOO©OOOOOO0OO©OOOOOOOO<^ 3QOOOOOOOO©OO0OOOOOO©^ ooooooooooooooooo B eköszöntött a tavasz, itt az ideje a tavaszi vetésnek. A falvak dolgozói ott, ahol már megszikkadt a föld, megkezdték az esztendő igen fontos mezei munkáját, a vetést. Mennyire fontos a magot idejében a földbe tenni, azt minden jó gazda sokéves tapasztalatból tudja, hiszen bő termést, nagy hasznot a maga és az ország javára csakis az idejében elvetett terményből biztosíthat. Az országnak pedig évről évre több mezőgazdasági termékre van szüksége, mert a dolgozó nép életszínvonala emelkedésének üteme mind többet követel. A múlt évben hazánk lakossága átlag 56 kg búzaliszttel, csaknem 10 kg cukorralés 12 kg hússal többet fogyasztott, mint 1936-ban. Nagy. mennyiség ez, ha ősszegyűjtenők, nagy élelmiszerhegyek képződnének ebből. Az idén is fogy majd ennyi, ha nem több, hiszen azt mondottuk, hogy az életszínvonal évről évre emelkedik. S hogy több kell. azt még egy másik tényező is bizonyítja. A lakosság száma esztendőről-esztendőre gyarapszik, a termőföld azonban aligha. Eljutottunk tehát ehhez a törvényszerűséghez: a meglévő termőföldön anynyit kell termelni, hogy az életszínvonal emelkedésének megfelelően a szükséglet fedve legyen. Felvetődik a kérdés: Hogyan ? A hektárhozamok növelésének, az állattenyésztési termelés fokozásának több módja van. A nagyüzemi termelésben sok a lehetőség erre, hiszen az ország mindennemű támogatást megad ahhoz, hogy az EFSZ-ek, 'az állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodók okszerű, hatékony gazdálkodással a lehető legnagyobb tefrflpst csikarják ki a földből, s nagy h'itiot hajtó állattenyésztést alapozzaní^ meg. e% i i s 7 0 Nagyobb gonddal, több hozzáértéssel 18957, március 15. A fő kérdés A fő kérdés most az: melyek azok a legsürgősebb feladatok, amelyek megvalósításával megteremtjük a hatékony gazdálkodást. Természetesen most a tavasziak mielőbbi elvetése van soron. Ezzel szorosan összefügg, az állattenyésztési termelésre döntő befolyással van a takarmányalap biztosítása, mert évek hosszú sora óta ez a leggyengébb pontja mezőgazdasági termelésünknek. A múlt évben ugyan —, pártunk Központi Bizottságának 1955-ben a takarmánytermelésre hozott határozata eredményeképpen — sokkal jobban álltunk e téren, mint 1955-ben, hiszen jóval nagyobb területen hoztuk rendbe rétjeinket, 215 vagonnal több heremagot vásároltunk fel, mint 1955-ben, a silótakarmányokból is csaknem 3 mázsával több jutott egy-egy állatra, mégsem elégedhetünk meg ezekkel az eredményekkel. Nem, mert a takarmánytermesztést elhanyagoltuk, szlovákiai méretben sehol sem értük el a szántóterület 22 százalékát, még gyengébb a helyzet az évelő takarmányokkal, hiszen a szántóterület alig 14 százalékán termeltünk évelő növényeket, habár az előirányzat 18 százalékot szab meg. Ez legfőképpen abból adódik, hogy sok gabonát termelünk a takarmánynövények rovásáCélszerűbben oldjuk meg a szántóföldi takarmánytermelést A szántóföldi takarmánytermesztésben az utóbbi évek során ugyan értünk már el haladást, kiváltképpen a szálastakarmányok: az őszi és tavaszi bükköny, a mohar, a csalamádé termesztésében, ellenben nem kielégítő a szemestakarmányok és a másodnövények vetési aránya. Pedig a legtöbb keményítő-értékű növények a kukorica, a burgonya; a cukorrépakaraj-szelet igen hatásos és gazdaságos takarmány. Ha burgonyából hektáronként átlag 160 mázsát termelünk, ebből 34 kg keményítőértéket nyerünk, annyit, amennyivel szarvasmarháknál 7—8 mázsa, sertéseknél 8—9 mázsa élősúlygyarapodást érhetünk el. Azok, akik ezt már próbálták, s a hízósertésekkel sok burgonyát etetnek, ezt csak megerősíthetik. Igen gazdaságos dolog a másodnövények termesztése is, hiszen ha a földet helyesen trágyázzuk, műtrágyázzuk anélkül, hogy kizsarolnók, egy évben két termést takaríthatunk be róla, természetesen kedvező időjárás esetén. ötven mázsa lucerna — 8000 liter tej Különösen Dél-Szlovákiában állunk gyengén az évelő takarmányok termesztésében. Ez legfőképp azzal magyarázható, hogy a szövetkezetek alakulásakor, a tagosítással feltörtük a lucernaföldeket, s helyükbe egyáltalán semmit, vagy a gazdaság nagyságához mérten keveset vetettünk. Ez az egyik legfőbb oka, hogy egyes EFSZ-ekben a tehenek napi fejési átlaga alig éri el a 3—4 litert és a szövetkezeti tagok, amellett, hogy sok esetben nem tudnak eleget tenni beadási kötelezettségüknek, ezreket veszítenek el. Pedig minden jó gazdának tudnia kell, hogy az állathizlaláshoz nemcsak keményítőre, hanem fehérjére is szükség van. Míg a szükséges keményítőt a burgonya és a répa szolgáltatja, addig a fehérjét a here- és szénafélék biztosítják az állat számára. Egy hektár lucernáról 50 mázsás termést számítva annyi fehérjét nyerhetünk, ami 7—8000 liter tej előállításához szükséges. Ha ki akarnánk számítani, mennyi tejjel adhattunk volna többet az országnak. h"> a gabonaterméshez helyesen arányosítva több lucernát termelnénk, ez lenne az eredmény: sok-sok ezer liter tejjel gazdagítottuk volna a piacot és sok-sok ezer koronával gazdagodtak volna szövetkezeti tagjaink, ha szabad felvásárlási áron literszámra adhatták volna el a tejet. Több támogatást A múlt év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az EFSZ-ek a kevés támogatás miatt, s a helyes szaktanácsok hiányában nem tudták leküzdeni a nagyüzemi állattenyésztéssel járó akadályokat. Sok szövetkezetben az agronómus hiányos tudása, a tagság közömbössége folytán éppen a legfontosabbat, az állattenyésztést hanyagolták el. A nagyüzemi gazdálkodásban sokkal nagyobb gondot igényel a szakszerűség, mint mondjuk egynéhány hektáros kisparaszti gazdaságban. A járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályainak dolgozói pedig nem mindig adtak helyes tanácsot, sőt olyan esetek is előfordultak, hogy a termelési tervek községekre való felbontásánál munkájuk „megkönnyítése" ürügyén nem vették tekintetbe a helyi viszonyokat, az illető falu határának természeti adottságait és olyan növények termelésére bírták rá az EFSZeket, amelyek a leggondosabb talaiműveléssel is alacsony termést hoztak. Ez a gyakorlat leginkább a takarmánytermesztésben volt nagymértékben észlelhető. Pedig amit a terv. felfoontásákor „beszedtek a réven", télen „elvesztették a vámon", hisz ha a szövetkezet takarmányhiányban szenvedett (s volt ilyen jónéhány, különösen 1955ben), a járáshoz fordult a takarmánybeszerzés kérdésében. Láthatjuk tehát, a „munkakönnyítés" efféle módja nem valami áldásos dolog. Ezért az idei tavaszon adjunk több támogatást a szövetkezeteknek, segítsük őket abban, hogy annyi takarmányt termelhessenek, amennyi bőven elegendő újtól-újig a nagy hasznot hozó állatállomány fenntartásához. S hogy e mondás alapján több hús, Bőséges takarmány — több állati termék zsír, vaj, tej kerüljön a piacra, égető szükség van itt jó munkára, a legelők, rétek gondozására, trágyázására, évelő takarmányok vetésterületeinek bővítésére, a szemestakarmányfélék termelésének növelésére. „A tehenet a száján fejik" — ez a találó szólás-mondás igen nagy igazságon alapul. Bizonyítani tudja ezt a nagycétényi szövetkezet elnöke is. Mennyi sok bajt, sikertelenséget okozott szövetkezetükben a múlt évek takarmányhiánya. Kevés volt a jövedelem, a gabonatermelés bevételei alig fedezték a termelési költségeket, s bizony a munkaegységekre az előleg kifizetésén kívül a zárszámadáskor nem jutott egy garas sem. És milyen nagy örömmel mutogatta az elnök — ottjártamkor egy téli napon — a hatalmas széna- és herekazlakat mondván: „Megéri az újat, el sem fogy addig." Igy a helyes, így a jó. Az idén már több a tej, több a hasznunk az állattenyésztésből. A nyárasdi szövetkezet is — ahogy ők is mondják —, akkor állt lábra, amikor megteremtették a bő takarmánybázist; nagy területet vetettek be évelő takarmányokkal, főképpen lucernával. S hogy mennyi a jövedelmük az állattenyésztésből, az alábbi példa mindennél ékesebben bizonyítja. A fejőstehenek évi átlaga a múlt évben 3000 liter volt. 1955-ben 225 ezer litert, a múlt évben 280 000 liter tejet adtak le az állami szabad felvásárlás keretében. Ebből is kitűnik, hogy az állattenyésztés hasznosságának, a nagyüzemi gazdálkodás jövedelmezőségének a nagy „titka": á bőséges takarmánykészlet, jó tejelő tehenek, nagy hasznot hozó fajállatok. És ez a „titok" senki előtt sem lehet titok, ha a természeti adottságokat, a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket, az állam sokoldalú támogatását a haladó mezőgazdasági tudomány segítségével okosan, szakszerűen értékesítjük az állattenyésztésben. Méry Ferenc