Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-02 / 61. szám, szombat

Hogyan készül nevenapjára a Nemzetközi Nőnap Üzeme 1 Közeledik március 8-a, a nemzetközi nőnap. A bratislavai cérnagyár­i nak — amely e nevet viseli — iinnepe, mondhatnánk nevenapja ez. A napokban meglátogattuk az üzemet, elbeszélgettünk néhány kiváló dolgozójával és érdeklődtünk, hogyan, mivel akarják megünnepelni „névnapjukat". I Az üzem dolgozói már régen készülnek erre az alkalomra. Még a | múlt hónapban elfogadták a nyitrai üzemek felhívását a termelés ha­tékonyságának növelésére. Hogyan állják meg helyüket a nyitrai üze­mekkel szemben? Ök maguk egyelőre még semmit sem mondanak er­ről. Van azonban néhány bizonyíték arra, hogy a versenyben nem maradnak le. A következőkben bemutatunk né­hány dolgozót, akik nagyban hozzá­járulnak a termelés hatékonyságának növeléséhez: Hermán Mária apró termetű fiatal­asszony. mondhatnók az iskolapad­ból került a fonógépekhez. Akkor még csak 17 éves voit, tapasztalat­lan a munkában. Bizony elég sok idő kellett, hogy saját igyekvése és munkatársainak segítsége révén be­gyakorolja magát. Most a „CSISZ­műhelyben" dolgozik, csupa fiatal lány között. Mennyire ügyes, • azt az is bizonyítja, hogy amíg a többiek csak nyolc gépet kezelnek, ő tízet. Sok szaladgálást igényel munkája, állandóan figyelemmel kell kísérni® Hermán Márfa, aki tíz gépen dol­gozik munkáslányt tanított be, akik most már önállóan dolgoznak. Janko vič Anna már hosszú ideje az osztály egyik legjobb dolgozója. Ezenfelül kiveszi részét az üzem szervezeti életéből is. Régi párttag, s a kommunisták bizalmuk jeléül harmadszor választották már be az üzemi pártszervezet bizottságába. Férje is ebben a gyárban dolgo­zik, és munka után — hacsak egyi­kük nem marad gyűlésen — együtt járnak haza. Gustáv Ťažký a gépeket. Ha összeszámíthatnánk, egy műszak alatt vagy 10—15 kilo­métert tesz meg. Atnikor beszélget­tünk vele, éppen nagy volt az öröm, ugyanis a januári teljesítményéért megkapta a „legjobb dolgozó" fel­írást viselő versenyzászlót. Azt mondja, minden erejét latbeveti, hogy ezt a zászlót megőrizze a jövő hónapban is. Gustáv Ťažký az üzem egyik mű­szaki osztályvezetője és újítója. A múlt évben nagyon értékes ja­vaslatot terjesztett az újítási bizott­ság elé. A gyapotsimító gép egyik színes fémből készített hengere he­lyébe sokkal olcsóbb műanyagból előállított henger használatát java­solta. Tökéletesítette a gépet olyan Az állattenyésztés a gazdálkodás alapja ­a takarmánytermesztés a siker feltétele A galántai járási pártkonferenciáról Jankovič Anna Utolsó képünkön az üzem legérté kesebb újításának szerzői. Šramko Ferenc és Štefan Šupka „patentjük működését figye­lik. Az újítás be­vált s azóta már el is küldték a megrendelést az új alkatrészekre. Az újítás lényege abban van, ho-<v a fonál, illetve cérnakísérő hen gerek csapágyait úgy alakították át, hogy a henger szabadon mozog­hasson. Ha a cér­naszál valamilyen oknál fogva el­szakad, félrehúzza értelemben is, hogy ha a selyem- a kísérőhengert (a csapágy engedi), szál beleakad a hengerbe, a gép ön- így megáll a gép és a cérna nem működőén megáll. Ťažký elvtárs kerül a selejtbe. Ez több, mint egy­most azon dolgozik, hogy ezt a ja- szerű újítás, s már fel is terjesz vaslatát, melyet már a bizottság is tették szabadalmazás vénett. Ez ; elfogadott, bevezessék az egész osz- találmány nagyban elősegíti majd tályon. a termelés minőségének emelését. Lassan 10 éve lesz már, hogy Jankovič Anna a gyapotfésülő osz- Petrik József tályon dolgozik. Azóta sok fiatal Fényképt^ J. Sluka. Űj öntvény gyártására készülnek — Takarmány — állattenyésztési termelés — istállótrágya — magas hektárhozam — szép jövedelem. — Ezekkel az egyszerű szavakkal fejez­te ki a galántai járási pártkonferen­cián az egyik felszólaló azt a fontos láncot", amelyet a járás szövetkezeti tagjainak a jövőben mindenekelőtt szem előtt kell tartaníok. A galántai járásban a szövetkezeti gazdálkodás már évekkel ezelőtt döntő győzelmet aratott az elaprózott kis­termelés felett. A mezőgazdasági föld­területnek már alig 10 és egynéhány százaléka tevődik össze az egyénileg gazdálkodók apró parcelláiból. Nem csoda tehát, hogy a járási pártkonfe­rencián a legtöbb szó a szövetkezeti gazdálkodásról hangzott el, arról, ho­gyan tegyék még gazdaságosabbá a nagyüzemi termelést, hogyan emeljék az elmaradozó szövetkezetek gazdál­kodási színvonalát, hogyan valósítsák meg az állattenyésztési termelés hasz nosságának és a hektárhozamoknak fokozását és egyúttal a termelési ön költségek csökkentését, ezeknek ered ményeképpen hogyan biztosítsák a leg­rövidebb időn belül a szövetkezeti gazdálkodás teljes győzelmét. Az állattenyésztés a gazdálkodás alapja. Ennek hangsúlyozása jellemez te mindvégig a konferenciát. Mert bár a szövetkezetek és az állami gazdasá­gok termelési eredményei, a hektár­hozamok magasan túlszárnyalják az az egyénileg gazdálkodók eredményeit bár a szövetkezetek vagyona 1956-ban több mint 18 millió koronával gyara­podott és túlhaladta a 129 millió ko­ronát; ennek ellenére az állattenyész­tési termelés fokozásában sok tenni­való vár még a szövetkezetekre, ha sonlóképpen az állami gazdaságokra is Vegyük például a pálóci és a hru­šovi EFSZ-ek példáját, mely szövet­kezetek nagy gondot fordítottak az állattenyésztési termelés fejlesztésére. Pálócon a munkaegység értéke 27, Hrušovon pedig 26 korona volt. Ezek­ben a szövetkezetekben az évvégi zár­számadásnál 20 ezer koronánál is töb­bet fizettek ki egyes tagoknak. Ugyan­akkor a munkaegységek értékének járási átlaga 18,44 korona volt. Ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy ha minden szövetkezetben ha­sonló gondossággal törődtek volna az állattenyésztés növelésével és a hasz­nosság fokozásával, akkor az EFSZ­ek, és ezzel egyúttal a szövetkezeti tagok jövedelme is hatalmas összegek­kel gyarapodott volna. Az állattenyésztési termelés alapja a bőséges takarmányalap. Enélkül olyan a szövetkezet állatállománya, mint a homokra épített ház. Márpedig ilyen „ház" nem volt ritkaság még a múlt évben sem, ha tekintetbe vesz­szük, hogy az évelőtakarmányok ter­Sramo Ferenc és Štefan Šupka újítók Legfiatalabb kohászati üzemünk 'dolgozó 1, az árvái Istebnében a kor­mány és a Forradal ni Szakszervezeti Mozgalom vörös zászlajának kétszeres tulajdonosai már 1955-ben sikeresen megoldották a ferrovolfrám gyártását. A múlt évben a szovjet technikai do­kumentáció segítségével a ferrochróm gyártását világszínvonalra emelték. 0 J SZO 1957. márrius 2, A vasöntvények gyártásában elért ed­digi gazdag tapasztalatok alapján az üzemet silikokalcium gyártásával bíz­ták meg. Az új gyártás előkészületi munkái­nak súlypontja a II. „elektrotermia részleg technikusainak vállaira ne­hezedik. A fejlesztési központ kísér Isti kemencét készít elő, amelyben az árvái kohászok megvalósítják az első kísérleti olvasztásokat. mesztésének tervét 25,6 százalékban irányozta elő a terv, a járás szövet­kezetei pedig csak a földterület 14,3 százalékán termeltek évelőtakarmányt, az állami gazdaságok pedig a több mint 30 százalék helyett csak e föld­terület 12,6 százalékán. Ezen az álla­poton sürgősen változtatni kell, és amint erről több falusi pártszervezet küldötte beszélt, változtatni is fognak. Ezt kívánja a szövetkezet és minden egyes tagjának érdeke és ezt kívánja a társadalom érdeke is. A gazdaságosság kérdésével kapcso­latban solí szó hangzott el a szántó­földek istállótrágyával való trágyázá­sának fokozásáról. Az eddigi helyzet ezen a téren sem kielégítő, a terve­zett 20—25 százalék helyett a szövet­kezetek átlagosan csupán a földterület 15,5 százalékát termékenyítik meg is­tállótrágyával. Ennek a problémának megoldása is az állattenyésztés növe­lésétől függ. Világos, hogy ha nagyobb lesz az állatállomány, nagyobb terüle­ten alkalmazhatnak istállótrágyát. Az eredmény nagyban meg fog majd mu­tatkozni az emelkedő hektárhozamok­ban, a gazdaságosság fokozódásában, a szövetkezeti tagok jövedelmének gyarapodásában. A járási pártkonferencián sok fel­szólaló szavai bizonyították, hogy a galántai járás szövetkezeti tagjai le­szűrték a tanulságot az elmúlt időszak gazdálkodásából és következetesen ha­ladnak a magas színvonalú mezőgaz­dasági termelés meghonosítása felé. Legtöbb helyen már felismerték, hogy nemcsak a hektárhozamok a döntők, hanem az is, hogy a hozamok eléré­se mennyibe kerül. A termelési ön­költség szüntelen csökkentése legfon­tosabb feltétele a falvak jólétének — hangsúlyozta felszólalásában számos szövetkezeti tag. A sok felszólaló közül Puskás Jánosnak, az alsószeli EFSZ elnökének és Köböl Józsefnek, a ve­zekényi EFSZ tagjának felszólalását említjük meg. Az alsószelii küldött arról beszélt, hogy a szövetkezet eredményé attól függ, mennyibe kerül a kiterme­lés. A jövőben tehát arra fogják for­dítani a legnagyobb gondot, hogy olyan intézkedéseket valósítsanak meg, amelyek ezen a téren eredményt hoz­nak. Köböl elvtárs, a vezekényi falusi szervezet küldötte, hangsúlyozta, ná­lunk már bebizonyosodott, hogy az állatállomány a gazdálkodás alapja, ennek feltétele pedig a takarmányalap. Saját bőrükön vagy inkább saját zse­bükön tanulták ezt meg. Mert az ál­lattenyésztés és a takarmánytermelés elhanyagolása nagyban okozója volt annak, hogy a járás egyik legrégibb szövetkezete, amelybe valamikor ta­nulmányútra jártak olyan szövetkeze-: tekből, ahol ma már sokkal magasabb színvonalú a gazdálkodás, most .a leg­gyengébb szövetkezetek közé tartozik, A legnagyobb hiba pedig az volt, hogy a pártszervezet, a párttagok nem akar­ták észrevenni a szövetkezeti gazdál­kodásban levő fogyatékosságokat, sőt inkább takargatták a hibákat. Ennek következménye nem is lehetett más, mint a minden vonalon eluralkodó nem­törődömség, a szövetkezet legyengü­lése. Nagy tanulsága ez a járás minderi falusi pártszervezete, az összes kom­munisták számára. Bizonyítja, hogy a kommunisták munkájától nagyban függ a szövetkezetek gazdálkodásának helyes irányba terelése, a gazdálkodás színvonalának emelése, eredményessé­gének fokozása. Pártunk tagjainak nemcsak a szövetkezeti tag szemével, hanem a kommunista szemével, a po-< litikus szemével kell néznie a felJ merülő problémákra; a hibák ellem küzdelemre, a párt politikájának meg­valósítására kell mozgósítania a széles tömegeket. Ehhez az a legfontosabb, hogy nyitott szemmel járjanak, állan­dóan mélyítsék politikai tudásukat és mindennapos meggyőzőmunkát végez­zenek a falvak lakosai körében. Gál Laszld Növelik a kiviteli árufajták gyártását A hazánkban gyártott cukorkafélék iránt nagy a kereslet külföldön. Ezt számokkal is bizonyíthatjuk. A trna­vai Figaró az idén 250 százalékkal, a jövő évben 300 százalékkal több cukorkaárut száliít külföldre, nagy­részt a nyngati államokba. A trnavai cukorkagyár dolgozói előtt nagy feladatok állnak, de meg vannak itt az eredményes munka elő­feltételei. A szocialista munkaver­sennyel és az üzemen belüli önálló elszámolással már eddig is példás eredményeket értek el, s így a trna­vai cukorkagyár az élelmiszeripar legjobb üzemei közé tartozik. A gyárban 435 dolgozó vezet ta­karékossági számlát. De hogy az üze­men belüli önálló elszámolást még jobban alkalmazhassák, annak jelen­tőségéről és alkalmazásáról minden évben iskolázást tartanak. A múlt évben az üzemen belüli önálló el­számolásról tartott előadásokon rend­szeresen több mint 400 dolgozó vett részt. Nagy gondot fordítanak' a gépesí­tésre is, miáltal mindinkább háttérbe szorul a kézzel végzett munka. A cu­korkák csomagolását géppel sokkal gyorsabban és ízlésesebben végzik. A trnavai Figaróban elsősorban azért tudnak ilyen jó eredményeket elérni, mivel az üzemi pártszervezet jó kapcsolatot tart fenn az üzem vezetőségével, az üzemi bizottsággal és a CSISZ szervezetével, D. V. m Ä íavasz küszöbén A nagygéresi „Győzelmes Ok­** tóber" Szövetkezetben egy­re mozgalmasabbá válik az élet. A közelgő tavaszt a tagság nem várja ölhetett kezekkel. A szövet­kezet kovácsműhelye előtt, a mag­tisztító gépek körül és a gazdasá­gi udvaron pezseg az élet. Javít­ják a munkaeszközöket, tisztítják a vetőmagot. Mert sosem lehet tudni, hogy mikor indulhat meg á munka. Voltak olyan esztendők, hogy már februárban földbe kerülhetett a ta­vaszi gabonaneműek magva, ellen­ben olyan évek is akadtak, mint például a múlt év, amikor csak áp­rilisban lehetett megkezdeni a ve­tést. A jó gazda mindig úgy tervez, hogy jobb idejében felkészülni, mint aztán kapkodni. A Győzelmes Ok­tóber tagjait nem nevezhetjük rossz gazdáknak. Hogy miért? Erre csak egy-két példát említünk. Tavaly 400 métermázsa terven felüli ser­téshússal és 92 000 liter terven felüli tejjel járultunk hozzá dolgozó né­pünk jobb ellátásának biztosításá­hoz. A munkaegység értékét 22 ko­ronára emelték s nem kevesebb mint 1200 000 koronát fizettek ki a zárszámadáskor a tagság közt. Dorko Bertalan, a szövetkezet el­nöke, nyugodt léptekkel jár-kel a gazdaságban. Igaz, sok a gondja. A másfélezer hektáros gazdaság sorsa elsősorban az ó vállán nyug­szik. Most a baromfifarmról érke­zett s örömmel újságolta, hogy ná­luk már kikeltek a kis csirkék. 9S0 van belőlük a jó meleg helyiségben. Hogy ki gondozza őket? Azt is el­mondja Lukács Erzsi néni, aki ta­valy is kitett magáért. A gondjaira bízott tyúkok egyenként 138 tojást hoztak a szövetkezetnek. így aztán a pénzügyi tervet is nemcsak tel­jesítették, de 20 000 koronával túl is szárnyalták. Ebben az évben 150 tojásra tette le a garast tyúkonként Lukács Erzsi néni. Az előirányzott pénzügyi tervet pedig 43 000 koro­nával akarja túlszárnyalni. — Tojnak-e a tyúkok most, a téli időszakban? — kérdezem. — Igen, tojnak — feleli az elnök. — Már 70 000-et be is adtunk a közfogyasztásra. A kiscsirkékre tereli a szót. — Ha minden jól megy, akkor az őszi hónapokban már ezek is tojnak. A II. országos szövetkezeti kong­resszuson Dorko Bertalant az „Ér­demes szövetkezeti dolgozó" jel­vénnyel tüntették ki. Már akkor is jó szövetkezeti elnöknek bizonyult. Hét éve áll a szövetkezet élén. Év­ről érre gazdagította tudását, so­kat olvasott, sokat tapasztalt. Mert enélkül nem tudná megállni a he­lyét még egy hétig sem. Mindig azon igyekezett, hogy a gazdaságot a szövetkezeti mintaalapszabályzat szellemében. vezesse. — Ez a törvény nálunk, s mi azt az utolsó betűig be is tartjuk — mondja Dorko elvtárs. Mindazokat a sikereket, amiket eddig elértünk, jórészt ennek köszönhetjük. Eddigi eredményeik nagyok. Olyanok, amilyenekre még csak gon­dolni sem mertek volna akkor, amikor megalakították a közös gaz­daságot. A tagok közül 24-en új családi házat építettek. Szinte ki­vétel nélkül minden családban űj bútor csillog, rádió szól, a mosógép sem ritkaság. Nagygéresen jómód­ban élnek az emberek. A napnál világosabban bebizonyosodott a nagyüzemi gazdálkodás fölénye a kisparcellás gazdálkodással szem­ben. Az EFSZ-ek III. országos kong­resszusa ismét egy állomás lesz mezőgazdaságunk fejlesztésének útján. Azzal a jelszóval ülésezik majd a kongresszus, hogy a jövőben még határozottabban haladjunk azon az úton, amelyen elindultunk a fel­szabadulás utáni években. Növeljük a földek hektárhozamát és az álla­tok hasznosságát, hogy így több és jobb, s nem utolsósorban olcsóbb mezőgazdasági termékekkel lássuk el dolgozó népünket. Ugyanakkor jó meggyőző munkával bővítsük a mezőgazdasági szocialista szektorát. A Győzelmes Október tagjai példás kötelezettségvállalá­sokkal köszöntik a lll. kongresszust. Vállalták, hogy a kötelező beadáson felül 500 métermázsa sertéshúst és 112 000 liter tejet termelnek ki eb­ben az évben. A tagok közül 90-en tettek egyéni és kollektív munka­felajánlást Felajánlásaik pénzösz­szege 915 000 koronát tesz ki. Pél­dájuk valóban követésre méltó. Farkas Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents