Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-02 / 61. szám, szombat

77 •er: Nagyfödémes ... A falu élete, képe szinte szemlátomást változik — xPI a szövetkezet évről évre gazdagodik, szilárdul. A lepergett három jUj • esztendő alatt elhintett mag dús szárba szökött, egyre jobban teH| rebélyesedik, izmosodik, S az emberek? — Az emberek becsületes munkájának köszönhető a szüret. Prlbelsky János, harmadik éve szövetkezeti elnök. Egy ideig könyvelő volt, s így kiismeri magát a számokban. Ismeri az embereket, tudja kötelességét s minden erőfeszítést megtesz, hogy szövetkezetük eredményeket érjen el, olyanokat, amivel a tagok is meg vannak elégedve. 'A tagok beléje helyezték bizalmukat, s nem csalódtak benne. Bizonyítják ezt az utóbbi években elért eredmények, a szilárd, szigorú vezetés S hogy milyen fejlődésen ment keresztül a Szövetkezet, -arról Pongrácz György könyvelő ad számot. — 1950-ben — kezdi, amikor szövetkezetünk megalakult, az ezerkétszáz hektár földre mindössze 47 szarvasmarhánk és 37 sertésünk volt. 1954-ben már 450 szarvasmarhát és 903. sertést tartottunk számon. A múlt évben még jobban javult a helyzet; Szeptemberben megnyílik a 12-osztályos új iskola Pribelský János, az EFSZ elnöke. szarvasmarhaállományunk 526-ra, sertésállományunk pedig 1184-re emelkedett. Az állattenyésztés terén elért eredmények mellett viszont a hektárhozam alig emelkedett, s talán csak a búzánál lett több. Vannak tehát nehézségek is, ami ellen a szövetkezet küzd. A hektárhozamok növelése fontos feladat. Am, ha a szövetkezeti tagok jól dolgoznak, helyesen alkalmazzák a mezőgazdaság vívmányait — az eredmény sem lesz hozzájuk mostoha. Az eredményeket tehát főképp az állattenyésztés hozta meg, s ennek köszönhető a munkaegység értékének emelkedése. 1954-ben 7,30 koronát, 1955-ben 12 koronát, most az év végi elszámoláskor pedig 14,50 koronát fizettek ki egy-egy munkaegységre. Emellett 110 ezer koronát utaltak át a biztosítási alapnak. Idősek, de... A szövetkezet alapítói közé tartoznak Zelman István és Mrva Ferenc. Már mindketten túlhaladtak az ötvenen, de még mindig fiatalos lendülettel szorgoskodnak az anyadisznók körül. A két kucsmás ember becsületesen dolgozik, s így egészen természetes, hogy a legjobb szövetkezeti tagok közé tartoznak. A múlt évben 58 anyadisznótól 885 malacot választottak el, s az elválasztott malacok átlagsúlya 11 kiló volt. A malacok súlya után kapják a munkaegységet, ezért minden igyekezetüket arra irányítják, hogy minél nagyobb súlyt érjenek el. — Érdekünk — mondják mindketten. Jó munkájuk gyümölcsét szüretelték az év végi elszámoláskor. Zelman István 977 munkaegységre 4398 koronát, Mrva Ferenc pedig 1003 munkaegységre 4514 koronát kapott. A szövetkezet ezenkívül egy-egy munkaegységre 2,30 kiló búzát, 80 deka árpát, 60 deka kukoricát, két kiló szalmát és fél liter tejet osztott ki. Ha ezeket a kilogrammokat megszorozzuk a munkaegységek számával, világosan látjuk, mennyi természetbeni jutalomban részesültek. Nem is panaszkodnak. — Az előző évekhez viszonyítva — mondja va Ferenc —, bizony sokkal jobb.. i — Hajaj, de még mennyivel!... — erősíti meg Zelman. miközben mosolyogva hátra pöccinti kucsmáját. — Na, és hol hagyták a „Pionier"-t? — szól közbe kísérőm, Legény István, a szövetkezet másik könyvelője. — Otthon... — Nagy a sár! Ogy bizony. Mrva Ferenc a zárszámadás után Pionier-motorkerékpárt vett. Zelman is gondolt egyet: „Hohó...,'ha te, én is!" — Könnyebben gurul az, mint a bicikli!... — egymásra mosolyognak, majd Zelman elkomolyodva hozzáteszi: — Csak egy a baj. Rossz az út. Látta, nem? Láttam. A sertéstelepre vezető út olyan, hogy a kocsitengelyt súrolja a sár. Kettős fogatot kell akasztani a takarmánnyal megrakott szekér elé, s szerencse, ha fel nem dől. Figyelembe vehetnék ezt ott, ahol a szövetkezet már annyit panaszkodott. Többen megérdemlik, hogy szóljunk munkájukról. Akik valóban szívügyüknek tekintik a szövetkezet sorsát, akik munkájukkal hozzájárulnak a szövetkezet fejlődéséhez, megkapták a megérdemelt jutalmat. Ezek közé tartozik például Vinkler Ernő takarmány készítő,, aki a múlt évben 1126 munakegysé.qet ért el,, a 67 éves Borovszkv Károly 430 munkaegységet dolgozott le a mezei csoportban, vagy az 56 éves Hronyec Mihály, aki a zárszámadáskor 561 munkaegységért kapott jutalmat. Persze vannak aztán olyanok is, akik — ők tudják miért — nem értek el ilyen eredményeket. Hogy erre is említsek egy példát: Mikóczi István 45 éves, a mezei csoportban dolgozik. A múlt évben 221 munkaegysége volt. Nyilvánvaló, ő is a megérdemelt jutalmat kapta. A három év alatt elért eredmények a helyi nemzeti bizottság munkájának is tükre. Mit látunk méa a tükörben? — A falu új képének és életének a kibontakozását. A helyi nemzeti bizottság munkáját az akcióterv teljesítése vezérelte; benne olyan feladatokat fektettek le, amelyek teljesítésével lényeges fejlődést biztosítanak a falunak. Az akcióterv lényegében teljesítve van s mi több, a helyi nemzeti bizottság kezdeményezésére olyan építkezések vannak folyamatban, melyeket nem is terveztek. Egynéhányat megemlítünk ezekből az akciókból. A szövetkezet fejlődését tartva szem előtt két serMihály, a helyi nemzeti bizottság titkára. — Mikorra lesz kész? — Szeptemberre — válaszolja határozottan Tóth Pál, a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Bizony sokat je lent az új modern iskola, központi fűtéssel, vízvezetékkel lesz ellátva. Negyven helyiség Igen. Nem tévedés. Negyven helyisége lesz az új kultúrháznak, melynek már lerakták az alapját. A helyi nemzeti bizottság a falu kulturális életének a fellendítésén szorgoskodik, s bár a kultúrház felépítése nem volt benne az akciótervben, 1958-ban kész lesz. Németh István, az építés vezető je mosolyogva teregeti elém az építkezés terveit, s együtt magyarázzák az elnökkel: — Itt van az előcsarnok, ez a lakás a gondnok számára, emitt az öltözők, mosdók, könyvtár, olvasóterem — ez itt középen a színpad és a nagy terem háromszáz ülőhellyel. Pince, — ezek a vonalak meg a központi fűtés vezeté keit ábrázoiják. — És így magyarázzák, egészen a negyvenedik számig. Ezután Ondrejcsík elvtárs két füzetet tesz elém. — Emlékkönyvet írunk — mondja. — A kultúrház felépítése egy millió hatszázezer koronába kerül, s ebből az összegből hatszázezret brigádmunkában dolgozunk le. Egy-egy lakosra huszonöt brigádóra esik, s pontosan vezetjük, ki hogyan veszi ki részét a Zelman István és Mrva Ferenc: Ilyen malacokat nevelünk. tésólat, egy tehénistállót és egy magtárt építettek, melyben ötven vagon termés fér el. A faluban felépült egy nagy áruház, s két tűzoltókút. Súlyt fektettek a hektárhozamok növelésére, különféle tanfolyamok szervezésére stb. S amit nem terveztek? — A választók igényeinek és a falu szükségének eleget téve, a helyi nemzeti bizottság oda hatott, hogy új iskola épüljön. S a múlt év második felében sikerült megkezdeni a tizenkétosztályos iskola építését. — A faluban nagyon sokat jelent az új iskola — hangsúlyozza Ondrejcsík Tóth Pál, a HNB elnöke / munkából. Nézzük meg — indítványozza. Lapozgatjuk az emlékkönyvet... Molnár Jenő öt óra ..., Kovács József öt óra, Farkas János hét óra, ifj. Halász Miklós huszonöt óra ... — Halász húszéves — jegyzi meg a titkár —, a magáét már ledolgozta, s most az apja helyett dolgozik. Azt mondja: „Már csak nem engedem az öreget!"... No, de nézzük csak meg, hány órája van az elnöknek — kacsint huncútkodva a titkár. — Itt van ni: Tóth Pál tizenhat óra... — Neked is van ... Már soknak van. Mindjárt az alapozásnál megértette a falu népe, miről van szó. Amikor a helyi nemzeti bizottság tagjai számot adtak munkájukról, a választók — kisebb hibáktól eltekintve — megelégedésüket fejezték ki. Lukács István valahogy így mondta: „Köszönjük elvtársak!" Győzött a falu A falu építéséről, kulturális fejlődéséről és a szövetkezet gyarapodásáról a helyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság gondoskodott, karöltve a szövetkezet vezetőségével és a tömegszervezetekkel. A pártszervezet jó munkájának köszönhető, hogy a falu élete egyre jobban virágzik. Aktivizálta sorait, s az agitációs és propaganda munkának eredménye lett. — Járási méretben elsők voltunk a helyi nemzeti bizottságok közötti versenyben — dicsekedett Tóth Pál, a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Tízezer korona jutalmat kaptunk ... — Kerületi méretben is nyertünk — tette hozzá Ondrejcsík Mihály, a titkár. — Egy televíziós készüléket... Mindezt a becsületes munkából született eredményekért. Azért az erőfeszítésért, amit Tóth elvtárs, Pribelszký elvtárs és még sok-sok becsületes ember tett, hogy jobb és boldogabb élet hona legyen Nagyfödémes. A falu most a választások előtti kampányban él. Harminchárom agitkettős kapcsolódott az agitációs munkába. Szól a helyi hangszóró: ... a szövetkezet megszilárdulásáért ..., a falu felvirágzásáért..., jobb életünkért ..." — Hát rajta nagyfödémesiek! Fogjátok meg á munka végét, hogy ebben az évben még nagyobb sikerekkel győzzetek! t Kerekes István A nvitrai kerületben készülnek az országos népművészeti szemlére A nyitrai kerületben alig fejeződtek be az országos népművészeti bemutatók, máris mindenütt folynak az előkészületek a tavaszi CSISZ versenyekre, a nyári kultúrbrigádokra és az országos népművészeti szemlére. A csoportok a bemutatók tapasztalataiból leszűrve a tanulságot helyi népszokásokat, táncokat, énekeket igyekeznek feldolgozni. A tardoskeddiek felbuzdulva Fonójuk szép sikerén, lázas munkába fogtak, hogy felkutassák a már-már feledésbe menő népi hagyományokat. A garamszentgyörgyi együttes már próbálja a humoros „Seprő táncot" és a Csallóközben oly közkedvelt és elterjedt „Tapsikolő"-t. A táncokat a mai napig is fennálló közösségi munka keretében a tollfosztóban szeretnék bemutatni. A dunamocsiak, mivel helyi hagyományaik nincsenek, kultúrbrigádot szerveznek, hogy a szomszéd községek hagyományaiból dolgozzanak fel valamit. Tervbe van véve a zobor-vidéki „Villőzés" feldolgozása is, melynek dallamát Kodály Zoltán is felgyűjtötte. A nagysallói tánccsoport is komoly munkába fogott. Egy aratási ünnepséget ábrázoló tánccal készülnek, melyben a hagyományokon keresztül akarják bemutatni a közösségi életet. A Csemadok műkedvelő színjátszó csoportjai is nagy utat tettek meg a minőségi fejlődés terén. Ez annak köszönhető, hogy állandó segítséget kapnak, mert a Csemadok kerületi instruktorai, valamint a kerületi népművészeti tanácsadó szakemberei nemcsak jó tanáccsal, hanem gyakorlati útmutatással is segítik a hozzájuk forduló csoportokat. A műsorterv igen széles és átfogó. Vidám jelenetektől kezdve a komoly műfajokig mindent felölel. Kerületünkben 68 színjátszó csoport készül, hogy a művelődést és a szórakozási igényeket kielégítse. Mindegyik munkájáról nem számolhatunk be, csak néhányat említünk meg a bemutatásra kerülő darabokból. A nyitrai járásban Kolon községben az Aranykenyér című színmüvet tanulják, és ugyanezzel a darabbal készül Libát község a párkányi járásban. A kálnaiak a Kullogók című színmű bemutatására készülnek. Csúzon a Tanítónővel arattak szép sikert. Vágsellyén és Léván a Bújocskával szerepeltek." És megemlíthetjük még, hogy a 68 színjátszó csoport milyen hasznos nevelő munkát végez a kerületben. Ez lenne — természetesen csak röviden — a nyitrai kerület kulturárális programja és terve a jövőre. Ha a csoporttok továbbra is megkapják a szakmai segítséget és irányítást, akkor minden reményünk megvan arra, hogy á kerületi és a központi bemutatókon megálljuk a helyünket. Kremenák Etel, a Csemadok nyitrai kerületi titkárságának munkatársa Sok sikert kívánunk A királyhelmeci állami birtok igazgatósága mellett kultúrcsoport alakult, melynek ifjakon kívül számos idősebb dolgozó is tagja. A kultúrcsoportnak van színjátszó köre, énekkara. Ezenkívül fellépéseiket szavalatokkal és szórakoztató előadásokkal is tarkítják. A kultúrcsoport első fellépésén sikeresen mutatkozott be. Ellátogatnak a járás valamennyi gazdaságába, ahol örömmel fogadják őket. Zemplénben, Kistoronyén, Szomotoron és Bodrogszögben léptek fel. Az előadások után beszélgetést folytatnak a hallgatósággal. Már több ígéretet kaptak, hogy a népi kultúra fejlesztésében követni fogják őket. A kultúrcsoport komolyan készül előadásaira. Az idei járási kultúrszemlén önállóan akamak fellépni. -kiKatonáink kulturális életéből Alakulatunk kultúrcsoportja nagy sikert aratott legutóbbi fellépésével Knéžicén, a közeli szövetkezeti faluban. Vidám műsor keretében értékel-* ték a szövetkezet sikereit és bírálták hibáit. Nagy tetszést aratott Hlodka közkatona száma. A vidám borbély, és Kožušník tiszt magánénekszáma. A kultúrműsor után zenekarunk Manželka tizedes vezényletével reggelig szórakoztatta a közönséget. * * * Alakulatunk minden tagja előfizetője a sajtónak. A magyar nemzetiségű katonák az Oj Szót járatiák. A legtöbb előfizető az Obrariá Iídut olvassa. Előfizetők szerzésében, valamint a sajtótermékek beszerzésében nagy munkát végez Ivinec tiszt, aki a sajtó rendelését és kiosztását irányítja. Ma minden katona járat valamilyen újságot. Kružliak Béla tiszt. A kolíni Kmoch'Zenehar A napokban nyitották meg a libereci építészek kultúrtermét. Szorgalmas munkáskezek építették újjá a náci bombáktól rombadöntött kultúrotthont. Ez ünnepi alkalomból a libereci autógyár dolgozói meghívták a Kmoch-zenekar tagjait, hogy hangversenyükkel emeljék az ünnep jelentőségét. Ki is volt ez a Kmoch? Kmoch František 1847-ben született Kolínban, egy kántortanító családjában. Fiát is taníttatta. Ferencet már kora ifjúságában érdekelte a népzene és tehetséget érezve beállt városi zenésznek. Az egyházi hatóságok nem vették ezt jó néven és sokszor megdorgálták. Kmoch Smetana és Dvorák követője volt, a realista irányzatot követte a művészetben. Az egyszerű emberek nagyon megszerették és első szerzeményeinek előadása után megtették a városi zenészek karmesterévé. Nagy érdemiket szerzett a zenekar továbbfejlesztésében. Az egyház elbocsátotta őt kántortanítói állásából, de Kmoch már annyira ismert volt, hogy Prágában és más nagyobb városokban is érvényesülni tudott és nem szorult rá az egyház és a nagy urak kegyeire. 1913-ban halt meg. A nép nagy halottjaként gyászolta. Zenekara még ma is fennáll, és négy öreg tagja még Kmochtól tanulta a zeneművészetet. Az együttesnek ma 32 rendes tagja és reményteljes utánpótlása van. Bacigál Mihály, Liberec. Mozaik-képek a SĽUK útjáról 1956. december 17-én indultunk a ruzyni repülőtérről Indiába. Első állomásunk Róma volt, majd Istanbult, Abadant érintve végre leszálltunk Bombayban. 28 órát repültünk egyfolytában. Nagyon örültünk megérkezésünknek. Bombayban nagy szeretettel fogadtak bennünket és érkezésünk után rögtön elkísértek a West End Hotel-be, ahol kultúrműsorral fogadtak bennünket. Egy indiai táncosnő legszebb számait adta elő. Nagy izgalommal vártuk első fellépésünket. Gondoltuk sikert aratunk, de mindjárt az első táncszám után hűvös taps fogadott bennünket. Nem tudtuk elképzelni, hol követtünk el hibát. Az előadás után a bombayi csehszlovák konzul jött fel a színpadra és gratulált sikerünkhöz. A csodálkozástól tángranyílt szemmel hallgattuk. A konzul megmagyarázta, hogy Indiában nem szokás tapsolni. Megnyugodtunk, de azért nem akartunk hinni. Másnap azonban meglepett bennünket a nézőtér zsúfoltsága. Nemsokára befejeztük bombayi szereplésünket és a következő állomásunk Delhi, India fővárosa volt. Innen Calcuttába utaztunk. Utunkat innen Burmába folytattuk. Rövid rangooni szereplés után Indonéziába mentünk, ahol Djakartában léptünk fel. Le sem tudom írni, milyen nagy szeretettel fogadtak bennünket. Óriási hőségben tartottuk meg előadásainkat, melyekkel az indonéz nép szeretetét és elismerését vívtuk ki. Autón jártunk mindenfelé és autóink elől minden járműnek ki kellett térnie, mert az előttünk robogó motorkerékpáros rendőrök leállították útvonalunkon a forgalmat. Indiában egy érdekes jelenséget figyeltem meg.' Ott ellenkező gesztussal intenek, ha valakit magukhoz hívnak. Velem is megesett, hogy alkudozni kezdtem egy utcai árussal, majd otthagytam őt a kiválasztott napszemüveggel együtt. Alig tettem meg öt lépést hallom, valaki utánam kiált és integet felém. Csak' később magyarázták meg, hogy visszahívott és hajlandó volt olcsóbban ideadni portékáját. Indonézia után Jáva szigetén, Szumatrán, Bali-szigeten, Palembangban és Bandungban szerepeltünk. Bertók Pál