Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-13 / 72. szám, szerda

MESEVILÁG a komáromi színház színpadán GYERMEKKOROM kedves emlékei közé tartozik Benedek Eleknek, a nagy magyar mesemondónak sok-sok szép meséje. De sokszor volt segítségére édesanyámnak, mikor esténként fehogyan sem akarózott elaludni. Ilyenkor egy-egy Benedek-mese mindig megtette a hatását. Ezek a gondolatok jártak eszemben, mikor fiaim tudtomra adták, hoav megjött a Faluszínház és a Csudakarikás című mesejáték kerül színre szíházunkban. A mesejáték szerzője Benedek András, az előbb említett nagynevű ember unokája. Örömmel mentem el hát az előadásra, úgyis mint színész, lévén kíváncsi a kollegák játékára, no meg „apuka" minőségemben, mivel a darabban ördögök és boszorkányok is vannak és kisebbik fiam ebben az esetben mindig ragaszkodik személyemhez, mivel állítólag erősebb vagyok mindenkinél és így nem kell tartani a fenti alakoktól. Nem utolsó sorban pedig azért néztem meg a darabot — nem szégyenlem bevallani —, mert az ember felett eljár az idő és olyan jó néha újra gyereknek érezni magam. És ott a színházban, a sok ragyogószemű, izguló és kipirult arcú apróság között, a „Csudakarikás" előadásán újra gyermek voltam, akit Benedek bácsi meséje egy más világba ringatott. BECSÜLETESSÉGRE NEVEL e mesejáték, megszeretteti velünk a jót, meggyűlölteti a rosszat. Sőt, tovább megy: a legjobb fegyverrel, a gúny fegyverével döfi le a gonoszságot. Megfigyeltem, hogy a gyermekek, akik az első felvonásban (fiammal együtt) rettegtek, mikor az ördögök villámlás-mennydörgés közepette a színpadon termettek, nem féltek a második és harmadik felvonásban, kinevették az ördögöket, mert János a szemük láttára tette őket nevetségessé. Az idősebbek .ájöttek, hogy ha nincsenek is ördögök, a szerző azt akarja mondani: vannak ördögi emberek, akik közöttünk járnak és vesztünket akarják, életünkre, szabadságunkra törnek. És ezek a köztünk járó ördögök tulajdonképpen könnyen megzabolázható férgek, csak fel kell lépni ellenük, le kell leplezni és meg kell semmisíteni őket: a játék meséje kedves, az ének és táncszámok pedig végtelenül hangulatossá teszik a „Csudakarikás" előadását. De mit ér a legjobb szöveg a legkedvesebb mesében, a legszebb énekekkel és táncokkal, ha ezekbe nem önt életet a színész és nem foglalja csodálatos egységbe a rendező mesteri keze? A Munkaérdemrenddel kitüntetett Állami Faluszínház magyar csoportja, a mi kedves testvéregyüttesünk színészei és rendezőjük, Kovács Ottó derekas munkát végeztek a „Csudakarikás" színrehozásával. A színészek játéka tökéletesen fedte a rendező elképzelését, egyszerűen, meseszerűen megeleveníteni János harcát Bergengócia boldogságáért. Nem volt benne semmi felesleges, vontatott. ÜGY TANULTUK mi színészek, hogy a gyermekeknek egy fokkal jobban kell játszanunk, mint a felnőtteknek. A felnőtt néző azért jön el a színházba, hogy szórakozzék, tudja, hogy csak játék, szeretettel „hagyja magát becsapni". A gyermek más. Kritikus, ű a színházban nem szórakozni akar, nem játéknak veszi a cselekményt, hanem valóságnak — és azért nagyon nehéz becsapni. A Faluszínház magyar együttese csodálatosan jól összeforrott művészgárda, akiket fűt és lelkesít a magyar szó szolgálata a színpadon és akik ilyen szép munkával még sok-sok örömet szereznek nézőinknek. Dicséret Uleti a Faluszínház igazgatóságát, hogy ilyen értékes és tanító mesejátékkal küldi útra színészeit a magyar gyermekek közé. Nem feledkezik meg arról, hogy a színház nem szórakoztató üzem csupán, hanem elsősorban nevelő intézmény, nagy feladatokkal és magasztos célkitűzésekkel. És legkisebb polgártársaink igazságszeretetre való nevelésénél mi lehet szebb? ÉLMÉNYEKKEL GAZDAGABBAN tértem haza a ..Csudakarikás" előadásáról. Nem is hallottam kisfiam sok „miért"-jét, aki még előadás után is a mesejátékban élt és kérdésekkel ostromolt. És azt kérdezte: „Apuka, miért nem játszotok ti is ilyen szép mesejátékot?" Hát erre nem tudtam mit felelni. Csak éreztem, hogy mi, komáromi színészek „A lusta méhecske" előadása óta adósai vagyunk a gyermekeknek. És ezt az adósságot mielőbb törleszteni kellene. Siposs Jenő, a komáromi Magyar Területi Színház tagja Megjelent a Korunk Sok évi hallgatás után Kolozsvá- | rott újból megjelent G a á 1 G á j b o r lapja, a Korunk. Feladata marxizmus-leninizmus alapján ! világnézeti, társadalmi és általános műveltségi vonatkozású képet adni társadalmunkról. A lap ideológiai,, természettudományi, technikai, külpolitikai. közművelődési, irodalmi, művészeti, nevelési problémákkal foglalkozik. A régi hagyományhoz híven 120—140 oldalon jelenik meg, havonként öt fő rovattal: Krónika, Világ^zemle, Szemle, Bírálat, Disputa. A lap nem szakírásokat, hanem esszé-szerű írásokat közöl az említett kérdésekről. Főszerkesztője: Gáli Ernő. A Korunk, amelynek szlovákiai főmunkatársa annak idején Fábry Zoltán volt, hazánkban is megrendelhető a prágai Artia lapterjesztő vállalatnál (Praha II., Ve Smečkách 30). MTURAtIS HÍREK Bernáth Éva sikere Bernáth Éva zongoraművésznő viszszatért Nyugat-Németországból, ahol Hannoverben a Janáček vonósnégyessel lemezre játszotta Dvofák A-dur kvintettjét. Utána szólóestet adott Nyugat-Berlinben, amelyet valamenynyi lap egyhangúan igen magasra értékelt. A szólóest sikerének alapján további hat hangversenyre kapott meghívást a jövő idényre, Bernáth Éva jelenleg Lengyelországban tartózkodik, ahol a krakkói filharmónikusokkal Bartók III. zongoraversenyét adja elő. * * * Ázsiai költők címmel gyűjteményes kiadásban adta ki a Szovjetunió Állami Szépirodalmi Könyvkiadóvállalata több mint 23) afganisztáni, burmai, vietnami, indiai, indonéziai, jordániai, kínai, "coreai, libanoni, malájföldi, mongol, nepal, sz'riai stb. költő műveit. »** Az államdíjjal és a III. és IV. VIT díjával kitüntetett Lúčnica kultúregyüttes új műsorral lép fel. Most gyakorolja J. Móži Diáktáncát, mellyel a moszkvai VI. VIT-en fog szerepelni. A? ördög nem alszik Peter Karvaš, a kitűnő tollú szlovák író három szatirikus elbeszélése alapján készült a legújabb szlovák film. Az ördög nem alszik, melynek forgató könyvét J. Tallo, M. Nitra és F. Záček írtákj merész, de sikeres vállalkozása volt g szlovákiai filmgyártásnak. Három szatirikus novellában az embereket nem ismerő rideg káderest, a lélektelenül, iparszerűen űzött újságírási módszereket, s végül napjaink akút problémáját, az alkoholizmust, illetve az alkoholizmus ellen szemfényvesztő módon folytatott küzdelmet pellengérezi ki. Az ördög nem alszik című filmszatíra finoman támadja a hibák megtestesítőit, elkerüli a destruktív hangot. Az utóbbi időben megjelent szlovák filmekhez viszonyítva sokkal nívósabb film, azonban nem éri el- Karvaš eredeti növelIáinak színvonalát. A film hibái ellenére P. Solan és F. Záček rendezők derekas munkát végeztek és nagy lépést tettek előre a szlovák filmgyártás fejlesztésében. Aranypók P. Blumenfeld cseh úton való érvényesülési rendező Aranypók című törekvés konfliktusát filmje a lelkiismeret és akarja ábrázolni, ám az emberi gyengeség, a nem szerencsés formákapzsiság, a becstelen ban. A film története valószínűtlen. A rendező hiába szőtt a filmcselekménybe lélektani problémákat, konfliktusokat: a való életnek ellentmondó események pergése elrontja hatásukat. Hisz már a film elején körülbelül képet alkothattunk a negatív hős sorsáról, minden sablonszerűén alakült. A valószínűtlenség e miatt sem a rendezők, sem a nevezetesebb szerepeket alakító színészek munkáját nem értékelhetjük pozitívan. III. Nincs lehetőségünk arra, hogy egyetlen cikk keretében bővebben kitérjünk néhány jugoszláv elvtárs többi tézisére vagy állásfoglalására is, amelyekkel nem érthetünk egyet. Itt mindenekelőtt utalunk arra a szándékra, hogy a kommunista és munkáspártok vezetőit „sztálinistákra" és „nemsztálinistákra" akarják osztani, s e pártok vezetőségében olyan ellentétes csoportok kialakítása mellett kardoskodnak, amelyek közül egyeseket támogatni kellene, másokat pedig eltávolítani. A kommunista és munkáspártok ezt nem tekinthetik egyébnek, mint a más pártok és államok belső ügyeibe való beavatkozás egyik formájának. Helytelennek tartjuk azt a tézist is, hogy a magyarországi kommunistáknak „hiábavalóak" a hősies erőfeszítései a népi demokratikus államhatalom és a munkásosztály marxista-leninista pártjának újjászervezésére; helytelennek tartjuk azokat a sugalmazásokat is, hogy adják át a hatalmat az úgynevezett „területi tanácsoknak", amelyekben a reakciós elemek voltak túlsúlyban. Ez a hibás állásfoglalás nem tekinthető a magyarországi kommunistáknak és a munkásosztálynak nyújtott segítségként. Úgyszintén nem fogadhatjuk el azokat az elméleteket sem, amelyek szerint a szocialista fejlődés „spontán módon" és „önmagától is" lehetséges, a munkás-parasztállamnak pedig nem kellene közbelépnie a társadalmi-gazdasági kapcsolatok terén. Nem érthetünk egyet azzal a tézissel sem, amely szerint „a proletariátus és a burzsoázia viszálya" vagyis az osztályharc „a szocialista forradalomnak csupán kiindulópontját" jelentené — mivel a valóságban az osztályharc objektív törvényszerűség, amely a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész szakaszát jellemzi. Véleményünk szerint az ilyen elméletek elkerülhetetlenül a proletárdiktatúra tagadásához vezetnek. A proletárdiktatúrának, a marxizmus-leninizmus lényegének a tagadása pedig azt jelenti, hogy a munkásosztályt megfosztjuk a szocialista társadalom építésének fő eszközétől, a kizsákmányoló osztályok ellenállásának legyőzéséhez szükséges legerősebb fegyverétől. A Borba említett cikkében, valamint a jugoszláv sajtóban közölt más anyagokban semmibeveszik más kommunista és munkáspártok arra irányuló törekvését és tapasztalatát, hogy a tömegeket bevonják az állam és a gazA szocialista tábor egysége — a szocializmus építésének előfeltétele A Scinteia szerkesitőségi cikke daság vezetésébe. Ámde ez a magatartás voltaképpen tagadja a nemzetközi munkásmozgalom történelmi jelentőségű tapasztalatait. A valóság az, hogy valamennyi szocialista állam kommunista és munkáspártja a legnagyobb figyelmet fordítja a szocialista demokrácia további fejlesztésére, a dolgozók kezdeményező készségének és alkotó tevékenységének fejlesztésére, a bürokrácia leküzdésére és mindazoknak az akadályoknak az elhárítására, amelyek fékezik a tömegek széleskörű részvételét a szocialista építésben és az államvezetésben. Jugoszláviának megvannak a saját tapasztalatai ezen a téren és olyaltt formákat használ, amelyet a gyakorlati eredmények fényében kell tanulmányozni. De a Jugoszláviában használatos formákon kívül léteznek a tömegek bevonásának más formái és módszerei is és sikeresen alkalmazzák is őket. A nemzetközi munkásmozgalom ismeri azokat a formákat és módszereket, amelyeket az SZKP használ a milliós tömegeknek az állam és a gazdaság vezetésébe való bevonására. Nagy és tanulságos tapasztalatai vannak ezen a téren Kína Kommunista Pártjának is. Nem lehet és nem helyes megkísérelni, hogy rákényszerítsék valamely pártra a kérdések megoldásának bizonyos módszerét vagy gyakorlati formáját. A kommunista és munkáspártokat a szocialista építés bonyolult kérdéseinek megoldásában biztos iránytű — a marxi-lenini tanítás vezérli. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egységes folyamata a különböző országokban más és más formában, minden egyes ország gazdasági, történelmi és nemzeti sajátosságának megfelelően megy végbe. A marxi-lenini tanítást e feltételek szem előtt tartásávs! alkotó módon kell alkalmazni. Minden egyes kommunista pártnak egyszersmind kötelessége küzdeni a marxi-lenini tanítás alapjainak megvédéséért. A Zsenminzsipao, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapja .Még egyszer a proletár diktatúra történelmi tapasztalatáról'' figyelemre méltó cikkében óva int ama nagy hibáktól, amelyeket azok okoznak a proletárforradalom ügyének, akik Sztálin élete utolsó szakaszában elkövetett hibáiból és a korábbi magyarországi vezetők hibáiból kiindulva tagadják a proletárdiktatúrára vonatkozó marxilenini alapelveket, amelyeket rágalmazó módon „sztálinizmusnak" és „dogmatizmusnak" neveznek. A történelmi tapasztalat világánál indokolatlannak bizonyultak egyes jugoszláv cikkírók ama próbálkozásai, hogy kizárólag saját magukat tüntessék fel annak a mozgalomnak a zászlóvivőjeként, amelynek célja, hogy minden egyes ország konkrét viszonyainak és sajátosságainak megfelelően alkotó módon alkalmazzák a marxizmust. A Borba cikke szerint más kommunista és munkáspártok csak most jönnek rá ennek a szükségességére. Ez téves szempont. Lenin évtizedekkel ezelőtt hangoztatta, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, formáját tekintve, sokféleképpen és különböző módon megy majd végbe; állhatatosan követelte a kommunistáktól, hogy tanulmányozzák figyelmesen és tartsák szem előtt az építés konkrét sajátosságait. Noha voltak dogmatikus hibák is, s egyes országok egyszerűen lemásolták más országok tapasztalatait, a gyakorlat azt mutatja, hogy a kommunista és munkáspártok általában szem előtt tartották ezt a lenini tanítást, s így jelentős sikereket értek el. A szocialista építés formái és módszerei különbözőek a szocialista országokban; több tekintetben eltérnek egymástól nálunk és a Szovjetunióban, Kínában és Csehszlovákiában, Lengyelországban és Bulgáriában stb. Az SZKP XX. kongresszusa erélyesen szembeszállt a dogmatizmus mindenfajta megnyilvánulási formájával, s ismételten hangsúlyozta, mennyire szükséges és mennyire fontos, hogy minél gondosabban figyelembe vegyük a nemzeti tényezők valamennyi sajátos elemét a szocialista építésben és az egész nemzetközi munkásmozgalomban. Az öszszes kommunista és munkáspártok által az utóbbi időben elfogadott dokumentumok és gyakorlati intézkedések azt tükrözik, hogy nagy figyelmet fordítanak erre a kérdéire. A szocializmus építésében minden ország sajátosságai szerint használja a neki megfelelő formákat és módszereket. Ezeknek a különfélesége nem zárja ki a közös és minden országra érvényes lényeges vonások létezését. Ezek a vonások nem függnek önkényes, szubjektív módon attól, hogy egyesek vagy mások óhajtják-e vagy sem alkalmazni őket; ezeket a vonásokat objektív módon magának a szocialista forradalom kibontakozásának a törvényei, a gazdaság szocialista átalakításának jellegzetességei, a társadalom osztályösszetétele határozzák meg. Az SZKP nemzetközi tapasztalatának nagy jelentősége éppen abban rejlik, hogy a Szovjetunió, amely elsőnek építette fel a szocialista társadalmat, az egész munkásmozgalom számára megkönnyíti, hogy megkülönböztesse azt, ami lényeges, közös és alapvető a szocializmus felépítésében bármely országban. Az SZKP tapasztalata bebizonyította, hogy ezek közé az alapvető tényezők közé tartozik a dolgozó tömegek vezetése a munkásosztály marxista-leninista pártja által; a munkásosztály vezető szerepe a hatalom kivívásáért folyó forradalmi harcban; a proletárdiktatúrának, mint a gazdaság szocialista átalakítására és a kizsákmányolás felszámolására szolgáló eszköznek a megszervezése; a gazdaság és a kultúra fejlesztésének tervszerű állami vezetése; az állam, mint fegyver az imperialista hatalmakkal szemben, a béke megvédésére és a dolgozók nemzetközi szolidaritásának megerősítésére. A Román Munkáspárt határozottan állást foglal a szocialista tábor egygyéforrottságának további erősítése mellett, határozottan állást íoglal nagy barátunkkal, a Szovjetunióval és az összes szocialista országokkal, a béke és a szocializmus összes erőivel való testvéri egység mellett. A román nép legmélyebb meggyőződéssel iámogatja ezt a politikát, mert az összhangban áll létérdekeivel. Népünk teljes mértékben és egységesen helyesli ezt a politikát s a nép támogatása népi demokratikus rendszerünk erejének és megingathatatlan szilárdságának egyik forrása. A szocialista országok népei, mint szemük fényére, úgy vigyáznak testvéri egységükre, mert jól tudják, milyen létfontosságú az egység, jól tudják, hogy ez forradalmi vívmányaik védelmének és szocialista építőmunkájuk fejlesztésének, nemzeti függetlenségük és a világbéke megvédésének, boldog életük megteremtésének talpköve. A szocialista tábor országainak kommunista és munkáspártjai így fogják fel valamennyien a szocialista országok egységét. Meg vagyunk győződve arról, hogy jugoszláv elvtársaink is meg fogják érteni ennek az álláspontnak a helyességét, amelyet a kommunista pártok egyhangúlag magukévá tettek. A Román Munkáspárt állást foglal a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségével való kapcsolatok fejlesztése mellett, mert ezeket a kapcsolatokat a munkásosztály pártjai és szervezetei közötti nemzetközi együttműködés szerves részének tekinti; a szocializmus hadállásainak megerősítése s az összes szocialista erőknek a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt való egyesítése érdekében. A Román Munkáspárt el van tökélve, hogy a jövő-> ben is minden szükséges erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy országunk és Jugoszlávia együttműködési kapcsolatai, a bukaresti és brioni román—jugoszláv nyilatkozatok előírásainak teljes mértékű, kölcsönös tiszteletbentartása alapján tovább bővüljenek. Meg vagyunk győződve arról, hogy a már eddig elért gyümölcsöző eredményeket mindkét fél erőfeszítései alapján tovább fejleszthetjük, a tartós barátság eszméje s a szocializmus építésének közös célja által egybefűzött román és jugoszláv nép érdekében, a békeszerető erők és a társadalmi haladás érdekében az egész világon. A mi számunkra a szocialista tábor egységének megszilárdulása, a nemzetközi proletárszolidaritás továbbfejlesztése a legfőbb parancs s ezt a román nép alapvető érdekei diktálják. A mi számunkra ez ugyanakkor elsőrendű internacionalista feladatot is jelent, mert az egész világ dolgozói reménységük megtestesítőjét és támogatójukat látják a szocializmus táborában, úgy tekintik azt, mint a békéért és társadalmi fejlődésért vívott harcuk bástyáját. Nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy az imperialista hatalmak a jövőben nem fognak kísérletet tenni a szocialista tábor egységének megingatására. Ezek a kísérletek azonban most is, a jövőben is, kudarcra vannak ítélve. — Vége — OJ SZO 1957. március 12.'