Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-13 / 72. szám, szerda

Pártélet Nagyobb feladatok teljesítése fokozott munkát igényel Amikor a füleki Béke-üzem dolgozói elfogadták a nyitrai kerület üzemeinek a termelés hatékonysága fokozására irányuló felhívását, és az egyéni, valamint a kollektív felajánlások alapján összeállították a vállalati kötelezettségvállalást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére az üzem termelési folyamatában, akkor már megtették a szükséges intézkedéseket, hogy a bátor célkitűzések ne csak papíron maradjanak, hanem annak minden pontja valóra váljék. Aki a múlt év elején járt az üzem festék- és gyantaszagú műhelyeiben, első pillanatra úgy tuhik fel előtte, hogy azóta szinte semmi változás nem történt ezeken a munkahelyeken. A fűrészek, csiszológépek mellett ma is ugyanazok az emberek dolgoznak fűrészporral hintett munkaruhájukban, a gépek között akkor is, most is, nagy halmokban állnak a bútoralkatrészek, másutt ügyes kezű munkásnők festik, fényezik a szekrényoldalakat, ajtókat, asztallábakat és más darabokat, odább pedig az asztalosok szakértő munkája nyomán a sok kézen keresztülment bútordarabok ízléses bútorokká, konyhaberendezésekké állnak össze, hogy megkezdjék útjukat a bútorüzletek, majd a lakások felé. Ha azonban mélyebben beletekintünk a műhelyekben folyó munkába, látjuk, hogy a változatlanság csak látszólagos és egy év alatt bizony sok minden megváltozott a munka megszervezésében. Féléves előkészület és aprólékos munka után ez év elején csaknem az egész üzemben bevezették a ciklusos grafikon szerinti munkaszervezést, majd ennek nyomán a személyi számlákat. Simon elvtárs, a vállalat igazgatója a múlt hónapban megtartott járási pártkonferencián, ahol a pártszervezetek küldöttei nagyon mélyrehatóan foglalkoztak a termelés hatékonyságának fokozásával, saját tapasztalata alapján jelenthette ki, hogy az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetésének fő feltétele a tudományosan kidolgozott jő munkaszervezés. Addig, amíg a munkaszervezésben hibák fordulnak elő, amíg a folyamatos munka akadályokba ütközik és amíg a munkásoknak nincs áttekintésük munkájukról, addig az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetésének nincs meg az alapja, addig a személyi számlák csak értéktelen papírszeletek lehetnek. A ciklusos grafikon szerinti munkaszervezés bevezetésével kapcsolatban sok helyen az a vélemény, hogy ezt csak ott lehet sikerrel alkalmazni, ahol nagyon alacsony a termékfajták száma. A Béke-üzemben már az első hónapok tapasztalatai bebizonyították, hogy nem a termékfajták száma az elsődleges tényező, hanem a gondos előkészítés, a vezető dolgozók részéről a kellő áldozatvállalás és a pártszervezet, a kommunisták, valamint a szakszervezet részéről a következetes politikai munka. Tagadhatatlan, hogy 60—60 fajta termék egyidejű gyártásánál a ciklusos grafikon szerinti munkaszervezés és az üzemen belüli önálló elszámolás hatalmas munkát követel meg az irányítás részéről. Erről Tomáš mérnök elvtárs és legközelebbi munkatársa, Kovács János technikus beszélhetnének legtöbbet, akik a legnagyobb részt vállalták ebből a munkából és akik az év első napjától — amikor a szervezőbrigád befejezte tevékenységét — felelnek azért, hogy az új, haladó szervezési módszer zökkenők nélkül menjen. Szívesen csinálják azonban ezt az aprólékos munkát, mert nemcsak az üzem vezetőségének és a műhelyek vezetőinek van állandóan pontos áttekintésük az üzem és a műhelyek egész munkájáról, a felhasznált anyag mennyiségéről, az önköltségről, a béralap kimerítéséről, a selejtről, hanem minden egyes munkás egy hétre előre pontosan tudja, milyen munkát kell elvégeznie és ezért a munkáért mennyi a keresete. Azt pedig, hogy a megszabott és az illető munkás által vállalt munkát — mert előzőleg mindenkivel pontosan megbeszélték, miből mennyit fog gyártani — valóban el is végzik, azt a ciklusos grafikon betartása biztosítja, amely lehetővé teszi, hogy az illető félgyártmány a kellő időben és a kellő mennyiségben percnyi pontossággal érkezik az egyes munkahelyekre. Az üzemi pártszervezet jelentős tevékenységet fejtett ki az új munkaszervezési módszer és a személyi számlák bevezetésének időszakában. A kommunisták munkája szép eredményt hozott. Ma már a munkások legnagyobb része megyőződött róla, hogy a személyi számla bevezetése saját érdekeiket is szolgálta, hiszen ez — párosulva a tökéletesebb munkaszervezéssel — biztosítja számára a munkaidő legjobb kihasználását és ezáltal keresete egyenletes, nem csökkentik fölösleges állásidők. A pártszervezet azonban nagyon helyesen tovább folytatja a meggyőzés munkáját, hogy a kezdeti lendület alább ne hagyjon és esetleges nehézségek ne bonthassák meg az új munkaszervezés rendjét. A Béke-üzem dolgozói határozott lépéssel indultak el a termelés hatékonysága fokozásának útján, mely úton haladva a dolgozók, munkahelyüknek mind jobb gazdáivá válnak. A januári és februári jó eredmények, az idén jelentősen felemelt, terv túlteljesítése, a gazdaságosság és a béralap kimerítésének kedvező fejlődése, a túlóra és a selejt csökkentése és a terv további mutatószámainak teljesítése arra kötelezi a pártszervezetet, hogy minden vonalon tovább javítsa működési színvonalát és az ellenőrzési jog helyes érvényesítésével hatásos segítséget nyújtson az üzem vezetőségének a termelés hatékonysága fokozására irányuló igyekezetében, az üzem dolgozói előtt álló feladatok teljesítésében. Gál László Segít a pártszervezet A Zlaté Moŕavce-i mozdonypark alkalmazottai ezelőtt nem dolgoztak a legjobb munkakörnyezetben. Főleg a javítóműhely volt hideg, és az a helyiség, ahol az iskolázást tartották, kicsi volt. Ezért a pártszervezet kezdeményezéséből a mozdonypark kollektívája közös tanácskozásra gyűlt össze a fogyatékosságok megszüntetése módjának megbeszélésére. Amint a közmondás tartja: Több fej, több ész — és ha ehhez még kezdeményezés is járul, akkor mindent meg lehet oldani, úgy, amint erre példa a Zlaté Moravce-i mozdonypark. A dolgozók rövid idő alatt önsegélyalapon rendbehozták a műhelyt és a kultúrhelyiséget is kibővítették. A pártszervezet más feladatok teljesítésében is segít a mozdonypark dolgozóinak. Még nemrégen a mozdonyvezetők egyszer az egyik mozdonnyal, máskor a másik mozdonnyal jártak, ami természetesen nem vált a karbantartás javára. Egyre több a betétkönyv A Banská Bystrica-i kerületben a betétszerzés különösen jól halad. A kerület 13 állami takarékpénztára Közül hét — a Banská Štiavnica-i, lučeneci, Rimavská Sobota-i, šahyi, Banská Bystrica-i, krupinai és Nová Baňa-i már túlteljesítette az első negyedévi tervét. A tervet 1956. február 15-ig már maga a kerület is 100 százalékra tudta teljesíteni, és bizonyos, hogy az első negyedévben kitűnő eredményt tud majd felmutatni. S. L. OJ szó 1957. március 13. A pártszervezet itt is segített. Most a mozdonyvezetők és a motorosvonatok vezetői állandóan ugyanazon a gépen dolgoznak. Ennek az intézkedésnek — és a szocialista munkaversenynek, melyet az üzemi pártszervezet ply nagy gonddal és céltudatosan irányít — köszönhetik, hogy januárban a mozdonyvezetők a terv szerinti szénfogyasztás mennyiségéből 21,3 százalékot megtakarítottak és a gőzmozdonyokkal valő szállítás tervét 104 százalékra, a motorosvonatokkal valő szállítási tervet pedig 111,2 százalékra teljesítették. — im — Gondolafok a 13 millió körül IMELYBE — szóltak többen az autóbuszban — amikor a jegyeket kérték. Egész kis csoport szállt feí. Már utazás közben is szó esett a szövetkezeti konferenciáról. A kíváncsi ember szemével, fülével figyeltem az utasokat. S amikor kiszálltunk a faluban, a lacikonyha ínycsiklandozó illata csábítgatott. Hideg volt, körülötte többen forgolódtak. Ilyenkor az ember felfigyel minden szóra. — A vendéglátók ugyancsak igyekeznek — hallom többektől. — Illik is, hisz a szövetkezetük példát mutat. Ez méginkább felcsigázta az érdeklődést. Alig vártam, hogy bemehessek a terembe. És mint ilyenkor szokás, már előre latolgatták, vajon a beszámoló milyen lesz, beszélnek-e majd a konferencián aprólékosan a szövetkezetek helyzetéről. Az esemény előtti türelmetlenséget csak fokozta a sok autó. A helybeliek nem titkolt büszkeséggel néztek egymásra. Érthető is, hisz ögyallán is megtarthatták volna ezt a konferenciát. Dehát legyen az elsőbbség azoké, akik megérdemlik. S az esemény előtti türelmetlenségnek vessen véget a konferencia megkezdése. Az összefoglaló a helyzet okát két pontban tárgyalta: 1. A szövetkezetek nem tartották be a vetésforgót. 2. Az istállótrágyát helytelenül kezelték. S aztán Pilátus-módra kézmosás, mintha a járási nemzeti bizottságnak, a szövetkezetek vezetőségének, a traktorállomás dolgozóinak, az agronómusoknak, zootechnikusoknak egyáltalán semmi részük nem lett volna abban, hogy az ógyallai járás szövetkzetei az elmúlt gazdasági évet 13 millió korona veszteséggel zárták. Még jó, hogy van egy elvont tényező, az időjárás, amely valójában ősidők óta hol kedvez, hol nem, mert akkor már a homok sem lehetne kifogás. LASSAN polgárjogot nyerne egy-egy -ügyes vagy ügyetlen-kibúvó, ha maga az élet, a gyakorlat, a gyakorlatban dolgozó ember nem cáfolna rá egyegy ilyen %Dk mindenhez értő, de valójában semmit sem tudó agy kifabrikálta állításokra. Kokavec elvtárs, a szentpéteri szövetkezet elnöke hozzászólásával alapos leckét adott a „megállapítgatásokra", amikor tárgyilagosan rámutatott az okokra, előremutatva a feladatokra is. — 1953-ban nem egy szövetkezetben gabonát vetettek a takarmány helyébe. Csak hogy több legyen belőle. Ez részben helyes volt. De mi történt a másik oldalon? A jó földbe ment a gabona, a silányabba meg a takarmány. Az agronómus védte a maga szűkebb „területét". Most már egy kissé másképp áll a helyzet — folytatta — a zootechnikus is védi a „vonalat". Az eredmény már mutatkozik. Míg tavaly 3800 liter tejet adtunk be terven felül, most két hónap alatt beadtunk 10 000 litert. A lényeg? Minőségi áttolódás. A létalap: jobb ós több takarmány. Már ahol így van. Csakhogy egy fecske nem csinál nyarat és egy-két szövetkezet, mondjuk az ímelyi, amelynek úgyahogy megvan a takarmányalapja, még kevés ahhoz, hogy az ógyallai járás talpra álljon. Az évelő takarmánynövények, a lucerna, a vöröshere, nehezen „eresztenek" gyökeret. Jóformán csak fele annyi területen termelik, mint kellene. AZ ÉVELŐ TAKARMÁNYOK, pillangós virágú növények termesztése, százalékos arányuk a termelésben nem lehet másodrendű feladat, ötödik kerék a szekérben. A szántóterület 20—25 százalékán takarmányt termelni, ez nemcsak állati táplálék-kérdés, de úgy mondhatjuk, a bővített újratermelés egyik tényezője is azáltal, hogy a trágyahiányt pótolja a járásban. Nem adunk le vészjeleket, ha azt mondjuk, hogy átlagosan véve is eléggé kritikus a helyzet e téren. Nézzük egy szövetkezet, a szentpéteri példáját, amely egyébként nem a leggyengébbek közé tartozik. A szövetkezetben 50 000 mázsa istállótrágyát termelnek egy év alatt. Leszámítva a melegágyakra szükséges mennyiséget, marad 38 ezer mázsa. Ebből 1766 hektárt kell megtrágyázni. Egy kis fejtörés, számvetés, s kiderül, bogy egy hektárra 250 mázsa istállótrágyát számítva — évente 152 hektárt tudnak megtrágyázni. Vagyis minden parcellára csak 11 évenkint jut trágya. Nem szabad megijedni, ha a dolgozó paraszt azt mondja majd a szemünkbe, de hisz legalább minden negyedik évben trágyázni kell. Kellene bizony, de mivel, ha nem termeltünk elegendő takarmányt, nem nevelhettünk elegendő állatot, nem lehet elegendő trágya. így csökkent aztán a hektárhozam, elúszott a sokmillió korona meg egy jó pár esztendő s maradt a kesenű tapasztalat, ameiy« kell, hogy gondolkodóba ejtsen. EZ A TÉNY arra ösztökél, hogy ne csak termeljünk, hanem gazdálkodjunk is. Mert figyelik ám a szövetkezeteket a magángazdálkodók is. És elsősorban nem aszerint ítélik meg őket, mit beszélnek róluk, hanem aszerint, milyen eredményeket mutatnak fel. És e szerint kell megítélni mindenkit, aki a szövetkezetek fejlesztésével foglalkozik. Még a traktorállomást is. Hiába dicsérte a beszámoló az ógyallai traktorállomást, hogy munkájukat ilyen meg olyan jól végzik, ha a termelés a járásban három év óta csökken, vagý ingadozik. Nem lehet a dolgot „cég alapon" venni. Az agronómus-szolgá« lat — akár szövetkezeti, akár traktora állomási, vagy a járási nemzeti bi.zott-4 ságról való — egy célért dolgozikt többet, jobbat, olcsóbban termelni. És itt összhangnak kell lenni. Mert megtörtént, nem is egy helyen, hogy a, szövetkezeti agronómus meg a trak-i torállomás agronómusa civakodik ahe^ lyett, hogy a fejüket összedugnák. Pe-* dig van miről beszélni, különösen ha tekintetbe vesszük a távlati tervet, 1960-ig. , NEM EGYSZER, s nem egy helyen' felvetődik az árkérdés, a mezőgazdasági termékek „alacsony" begyűjtési ára. Szövetkezeti tagok, s funkcionáriusok is panaszkodnak emiatt. Vegyük például a tejet. Azt állítják, egy liter tejért kevés az 1 korona. Kevés akkor, ha mondjuk évente csak ezer liter tejet fejnek egy tehéntől, de ha 2400 vagy 2800 litert fejnének, akkor nem lenne kevés. Az ógyallai szövet-' kezeteseknek kevés, mert csak 4 deci tejet adnak be egy tehéntől, míg az ímelyiek 3,7 litert. Csak hát járási méretben több mint 300 liter tej volt a veszteség téhenenkint, ami egy és egynegyed millió korona körül mozog pénzben. A sertéshússal sincs másként. A hat korona begyűjtési ár kevés akkor, ha a hízók 10 hónap alatt nagy nehezen érik el a száz kilót. Persze itt a malacnevelésről nem lehet megfeledkezni. Járási méretben még tavaly sem érték el az átlagot. Igaz, van kimagasló eredmény is. Imelyen 10.4 malacot vá^ lasztottak el egy-egy anyakocától, de van rossz példa is; Zöldálláson mindössze 3.3 az átlag. Nagy kárt okozott a járásban az áť» latelhullás is, több mint két és félmillió koronát. No, nem akadt „gazdája" még csak részben sem. Megemlítette; ugyan a beszámoló a szövetkezeteket, kimutatta az elhullási százalékot, de hogy emberi hanyagság játszott-e közre, vagy hogy az állategészségügyi szolgálat tett-e jót vagy rosszat, erről! bölcsen hallgatott. Még egy kérdésről, amely eléggé általános. Több szövetkezetben panaszkodnak, hogy különösen a kapálási munkák normája igen erős. Erős, de miért? Azért, mert nem egy helyen halasztgatják a kapálást, egy hét múlva aztán a munkát a gazos földön még jagy&ieranayi «rövel- és idővel tudják elvégezni. Nem is beszélve arról, hogy a növény ezt megsínyli — elsősorban az ember —, s a hektárhozam rovására megy. S VÉGEZETÜL egy régi, de nagy igazságot. Ha ésszerűen akarunk gazdálkodni, vegyük figyelembe a három fő tényezőt, az embert, a talajt és az éghajlatot. Az ember esze arra valő, hogy éljen vele, s munkájával, a gép segítségével könnyítsen a során, de sohasem a maga, vagy az ország ká-< rára. Gérec Árpád Városaink és falvaink épülnek, szépülnek Tisztaság, rend fogad a Királyhelmeci Helyi Nemzeti Bizottság épületében. Este van. A tanácsteremben két villanykörtéből ömlik a villanyfény. A falakon tájképek függnek. Magas cserépkályha ontja a meleget. Napközben sokan megfordulnak ebben az épületben. A község lakosai sok ügyesbajos dologban kérnek segítséget a helyi nemzeti bizottságtól. Bizalommal viseltetnek iránta. Bodnár Béla, a helyi nemzeti bizottság elnöke, derék, magas ember. Azzal a kéréssel fordulok hozzá, hogy tájékoztasson, hogyan épült, szépült Királyhelmec a felszabadulás utáni években. — Községünk mint járási székhely Folynak a választási előkészületek Oroszkán A néhány nappal ezelőtt felállított agitációs központ munkájába lelkesen kapcsolódott be az egész község lakossága Oroszkán. A nemzeti bizottság mellett működő nőbizottság tagjai önként ajánlkoztak az agitációs központ termének feldíszítésére. Munkájuk elvégzése után a Nemzeti Fronttal együtt megbeszélték a választási feladatok előkészületeit. Az alapszervezetek, valamint a cukorgyár üzemi szervezete összevont közös gyűléseken értékelték a nemzeti bizottság eddigi munkáját; értékes hozzászólásokkal bírálták három évi működésüket. A három évvel ezelőtti kötelezettségvállalás legszebb példája az, hogy 1956. szeptember havában sikerült megalakítani az egységes földművesszövetkezetet, amely immár ígéretesen működik a községben. A választási agitációk során folyó közös munka legfőbb célja, hogy a szövetkezeti gazdálkodás megerősödjék a községben. A 18 tagú új nemzeti bizottság jelölésénél nagy súlyt fektetnek arra, hogy a falu dolgozóit, s a kis- és középparasztokat is bevonják a közös munkába. A múlt választáskor hiba csúszott be azáltal, hogy az 1600 lakosú községben mindössze 9 képviselő került a község élére, mindössze 2 képviselettel a parasztság részéről. Az elkövetkező választásoknál örvendetes tényként állapítható meg, hogy tíztizenkét jelölt van a földművesek sorából, A jelölő bizottság most azon van, hogy a dolgozó parasztság legjobbjai kerüljenek az őket megillető helyekre, hogy ezáltal közösen, egyöntetű elhatározással végezzék a reájuk váró feladatokat. Patyolat S. nagyon lemaradt a múltban. A felszabadulás utáni években azonban nagy fejlődésnek indult. A legutolsó választások óta 240 lakásegység épült. Ebben az évben 36 lakásegységet adunk át dolgozóinknak. A jövőben egy bölcsőde, egy 11-éves iskola, valamint modern kultúrház építését tervezzük. Ezenkívül kórházat és egy közigazgatási épület építését is tervbevettük. Távlati terveinkben egy internátus és a kommunális szolgálatok házának felépítése is szerepel. A városok és községek szépítési akciójából derekasan kivették részüket a királyhelmeci dolgozók. Erről a következőket mondja a helyi nemzeti bizottság elnöke: — Községünk területén három térséget parkosítottunk, a Csonkavár alján, gyönyörű helyen szabadtéri színpadot létesítettünk. Ezenkívül rendbehoztuk a Vörös térre vezető utat, elláttuk villanyvilágítással és több helyen a gyalogjárókat is kijavítottuk, szemétgyűjtő dobozokat állítottunk feí. Ezekből a munkákból különösen jól kivették részüket a közbiztonsági szervezet, a járási nemzeti bizottság és üzemeink dolgozói. A Királyhelmeci Helyi Nemzeti Bizottságon szép számban találhatunk női dolgozókat. Tevékenységükről a következőket tudtuk meg Bodnár elvtárstól. — A női dolgozók nagyon jól megállják helyüket, élvezik választóik bizalmát és a nőbizottsággal karöltve olyan dolgokkal is törődnek, amiket talán mi, férfiak, bizony figyelmen kívül hagynánk. A nőtagok például tevékenyen közreműködtek a napközi otthon létesítésénél, mosodát szerveztek, hogy megkönnyítsék asszonytársaik munkáját. Most, a nemzeti bizottságokba történő választások előtt Királyhelmecen arra törekednek, hogy az új nemzeti bizottságba minél több nő kerüljön. Farkas Kálmán. BARATI TAPASZTALATCSERE A kopejszkugoli 50. számú bánya bányászai a napokban levelet intéztek az észak-csehországi bányaszénkörzetben levő Május 1. Bánya bányászaihoz. A szovjet bányászok levelükben elért sikereikről számolnak be és megírták sikereik titkát is. A szovjet bányában 10 hónap alatt 26.4 százalékkal növelték a munkatermelékenységet, A szovjet bányászok levelükben rámutattak azokra a tartalékokra, amelyek feltárásával sikerült fokozniok a szénfejtést és elérni az ilyen nagy arányú munkatermelékenységnövekedést. A levél befejező részében a szovjet bányászok arra kérik fel cseh szaktársaikat, hogy cseréljék ki velük tapasztalataikat. A bányászok barátsága és tapasztalataik kicserélése mind a szovjet, mind a csehszlovák bányászoknak nagy segítséget nyújt a munkatermelékenység növelésében és állandóan jobb eredmények elérését teszi lehetővé.