Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-09 / 68. szám, szombat

CSKP Központi Bizottságának 1957. február 27—28-án tartott ülésén elhangzott felszólalásokból Josef Krosnár elvtárs Josef Krosnár elvtárs felszólalása elején a bérpolitikával és a munka műszaki normázásáról szóló kormányhatározat teljesítésének bíráló értékelésével foglalkozott. A továbbiakban így folytatta: „A beszámolóban szó volt a beruházások alacsony hatékonyságáról és a lakásegységek költségvetési árainak szüntelen növekedéséről. Ezek 1956-ban 40 százalékkal magasabbak voltak a tervezettnél. A beszámoló felemlíti, hogy ezt nem csupán a lakásegységek jobb kivitele okozza. Megállapítást nyert, hogy a lakásegységek építésének árai ott is emelkednek, ahol ugyanolyan típusokat építenek, tehát nem került sor jobb kivitelre. És ez azért van, mert nem használják ki a haladó építési módszereket, a munkaszervezés nem kielégítő és az építés ideje állandóan hosszabb lesz. Még ott sem használják ki a kapacitást, ahol téglablokkokat készítenek. Prága környékén három ilyen üzem van és közülük egyet sem használnak ki 80 százaléknál jobban. És nemcsak ez a hiba. Megállapítottuk, hogy a téglablokkokból készített lakásegységek építése is sokkal hoszszabb ideig tart, mint amikor téglát téglára raktak. A mezőgazdasági beruházási építkezés nem elég hatékony, de eléggé költséges. Foglalkozott ezzel a kérdéssel a X. kongresszus és a párt Központi Bizottságának 1955. szeptember 1-i ülése is, mely számos intézkedést hozott a fő mezőgazdasági építkezések típusterveinek kidolgozására, melyek olcsóbbak lennének és oly módon tervezettek, hogy előregyártott épületrészeket és helyi építőanyagokat lehessen felhasználni építésüknél. Meghagyta továbbá az istállók komplex gépesítésének biztosítását. Az új típusterveket 1956 végéig kellett volna kidolgozni, kipróbálni és idén megkezdeni sorozatgyártásukat. És mi a helyzet ma? A feladatot nem teljesítették, a típustervek nincsenek kidolgozva és az istállógépesítés tömeges gyártása helyett ez idén még csak a kísérleti típust tervezik meg. Az új tipizált istállók padlás- és . tetőszerkezetének előregyártott részekből való gyártását a legjobb esetben 1958-ban lehet kiadni. Ez annyit jelent, hogy felhasználásukra 1959-ben kerülhet sor, természetesen úgy, ha minden jól megy. 1960 végéig el akarjuk érni a szocialista szektor döntő fölényét falvainkon. A beruházási építkezés eddigi helyzete azonban igen komoly akadállyá válhat. Ezután Krosnár elvtárs néhány megjegyzést tett a decentralizációval és a külkereskedelem, szervezésével kapcsolatban. Cyril Macháček elvtárs Bevezetőben Macháček elvtárs a különféle határozatok előkészítéséről beszélt. Míg az országos konferencia tárgyalását az összes üzemi, járási és kerületi pártszervezetekben előkészítették és megtárgyalták a szakemberek széleskörű aktívájával közvetlenül a munkahelyeken, addig sok kormány- vagy miniszteri határozatot ma a szakemberek aktívájával való megtárgyalás nélkül bocsátanak ki. A külkereskedelemmel kapcsolatos részben Macháček elvtárs konkrét példákon bírálta a külföldi vásárlókkal való tárgyalásoknál felmerülő hibákat és hangsúlyozta, hogy az ilyen tárgyalásoknál nagyobb mértékben kellene részt venniök a termelő vállalatok szakképviselőinek. Macháček elvtárs beszélt továbbá a vállalatok felaprózódásáról, amire 1955-ben került sor. Megmagyarázta ezt egy konkrét példán. Prerovban volt a Kelet-Morvaországi Villanyerőmű n. v., mely a villanyáramot termelte, elosztotta és árusította. Ezenkívül a lakosság részére szükséges javítási és szerelési szolgálatokat is elvégezte és építő-szerelő

( osztályával magas- és alacsony feszültségű villanyhálózatot épített és tartott fenn. A vá'llatoknak kb. 100 X100 méter területű központi épülete volt, egy nagy udvart is beleszámítva. De megjelentek a könyvelők érveikkel, hogy állítólag be kell tartani a könyvelési költségek helyes „beütemezését", és hogy ne kerüljön sor a költségek vagy bevételek összefolyására, az egyik skatulyában legyen a termelési tevékenység, a másikban az elosztó tevékenység, a harmadikban az építészeti-szerelési, a negyedikben a kereskedelmi tevékenység ügyvitele stb. Ezért ezt a csaknem ideálisan megszervezett vállalatot felaprózták egy önálló termelő vállalatra, egy elosztóvállalatra, egy építészeti-szerelési üzemre, melyet Elektrovodnak neveznek, a karbantartási és szerelési szolgálatot átvitték a kommunális szolgálatok hatáskörébe, különvették az állami munkaerőtartalékot és még mérlegelték az energia értékesítésének elválasztását is. Ily módon a vállalat elvesztette az önálló termelési egység jellegét. Mindezen kérdésekkel összefüggésben befejezőben hangsúlyozta a műszaki-gazdasági propaganda és az ideológiai nevelés jelentőségét. Pavol Majling elvtárs ; A termelőerők és a körzeti tervezés helyes elosztása kérdéseinek megoldása — mondotta — jelenleg sürgősen előtérbe lép és gazdasági politikánk egyik komoly problémája. A második ötéves terv alapvető céljainak teljesítését a beruházási építkezésnek ismert ipari központokba való összpontosításával biztosítjuk. Ebben a helyzetben a körzeti tervezés fogyatékosságai azzal a veszéllyel járnak, hogy egyes körzetek, elsősorban egész Kelet-Szlovákia gazdaságilag elmaradnak. Hogy itt komoly problémákról van szó, amelyeket feltétlenül meg kell oldani, ezt az a tény is mutatja, hogy a CSKP KB politikai irodája számos határozatot fogadott el, amelyek célja, hogy biztosítsuk a termelőerők lehetőleg leggazdaságosabb elosztását az országban. Ezért meghagyta, hogy intézkedéseket kell kidolgozni a körzeti tervezés alapvető megjavítására, javaslatot kell összeállítani Szlovákia gazdasági fejlődésének hosszú lejáratú koncepciójára és a határmenti járások fejlődésére vonatkozó intézkedések kidolgozására. Szlovákia gyors fejlődése számos fontos problémát hozott magával, melyeket mindenekelőtt a köztársaság gazdasági alapja megszilárdításának és az egyes körzetek életszínvonala közötti különbségek megszüntetésének szemszögéből kell megoldani. E kérdés megoldásánál mindenekelőtt előtérbe lép a munkaerőforrások hatékonyabb kihasználásának kérdése, mely nemcsak Szlovákia, hanem az egész államgazdaság fejlődésének alapvető problémája. Szlovákia munkaerőforrásainak kihasználása nem csupán átmeneti jelenség, hanem a lakosság létszámának növekedése folytán tartósabb jellegű probléma. A Szlovákiában élő munkabíró személyek számának növekedése az 1955—1960. években országos viszonylatban is igen jelentős lesz. A további távlatban is Szlovákia része a lakosság növekedésében igen magas lesz. A munkaerőforrások hatékony kihasználásának kérdését természetesen nem lehet népgazdaságunk többi problémáitól elszigetelten megoldani. Ezt a problémát általános összefüggésben, a gazdasági és természeti feltételek, az ásványi kincsek további kihasználásával, a mezőgazdaság és az ipar fejlesztésével kell megoldani, mert ezek az ágak sok munkaerőt igényelnek. Meg kell mondanunk, hogy Szlovákiában sem a természeti kincsek, sem pedig a mezőgazdaság nyersanyagalapját nem használjuk ki kellőképpen. Tény, hogy Szlovákiában igen gyenge a tüzelőanyagbeli energiaalap s ez mindnyájunkat arra késztet, hogy a lehető leghatékonyabban kihasználjuk a fennálló energiaforrásokat, mint pl. a földgázforrásokat. Ezt a helyzetet tekintetbe kell venni az ipar termelési összetételének meghatározásánál is. A körzeti tervezés jelentőségének emelése az ösztönös tervezés megszüntetését jelenti, annyit jelent, hogy a tervezés színvonalát és a népgazdaság irányításának színvonalát magasabb fokra kell emelni. Josef Borűvka elvtárs Amint az ipari termelésben döntő tényező a termelési költségek kérdése, úgy a mezőgazdaságban is bármilyen földterület megművelésénél azt kell kérdeznünk, hogy milyen áron és milyen feltételek mellett termelünk egy métermázsa gabonát, egy kg húst, vagy egy liter tejet. A föld csupán olyan mennyiségű értéket ad, amennyi a megművelésére fordított gondosságosságnak megfelel. Vegyük például a tavalyi rossz cukorrépatermést. Hol volt a nagyobb hiba? A kedvezőtlen időjárásban, a cukorrépa zsenge fejlődése idején megtámadó kártevőkben, vagy pedig bennünk, a mi mukaszervezésünkben, elégtelen gondoskodásunkban, melyre pedig a cukorrépának éppen a kedvezőtlen időjárás esetén van legnagyobb szüksége ? Kétségtelenül a mi hibánk és felelősségünk naayobb. Hogyan magyarázhatnánk meg másként azt a tényt, hogy pl. Jičín járásból a tuŕi EFSZben átlag 490 mázsa cukorrépát gyűjtöttek be hektáronként, hogy volt sok olyan szövetkezet, ahol átlag 300, sőt még ennél is több mázsát értek el hektáronként. Válaszunk ez: ezek az EFSZ-ek leküzdötték a kedvezőtlen időjárás befolyását éppen azzal, hogy rendben tartottá

1' a földet. Termőföldünk jelenlegi helyzete nem mondható jónak. Országos méretben a talaj humusztartalm i 1,3 százalék és a jó hozamú és kedvezőtlen időjárásnak ellenálló földnek legalább 2 százalék humusztartalommal kell rendelkeznie. A talajnak négy évenként legalább egyszer szerves trágyára van szüksége és ez annyit jelent, hogy a termőföld 25 százalékát évenként trágyázni kell. Évenként 54 millió tonna szerves trágyára van feltétlenül szüksége a s ántóföldekre, hét és félmillió tonnára a rétekre és legelőkre, és kétmillió tonnára a zöldségre. Évente összesen legalább 63,5 millió tonna trágyára van szükség. Egy évre azonban — hozzávetőleg — kb. 39 millió tonnánk van. Hulladékanyagot és komposztot kb. 1 200 000 tonnát használunk fel. Tehát minden évben 2,5 millió vagon trágyával kevesebb van a szükségesnél. Talajszakértőink és mezőgazdasági kutatóink kiszámították, hogy köztársaságunkban évenként 344 ezer hektár burgonya narad trágyázatlanul, ami kb. 258 000 vagon burgonya veszteséget jelent. A takarmányrépából 67 000 hektár marad trágyázatlanul és emiatt 81000 vagonnal kevesebb répát takarítunk be. Elsősorban milyen intézkedéseket kell tenni? Megjavítani a járási nemzeti bizottságokon, a gép- és traktorállomásokon, az állami gazdaságokon dolgozó műszaki középszakkáderek szervező munkáját és sokkal hatékonyabb gyakorlati segítséget nyújtani a kutatóintézetek dolgozóinak A szövetkezeti tagok és földművesek figyelmét az istállótrágya termelésére és gondozására és mindenekelőtt a helyes kezelésére kell irányítani. Borúvka elvtárs foglalkozott még fajállattenyésztésünk egyes kérdéseivel. Vojtech Daubner elvtárs A CSKP Központi Bizottságának ülésén a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkájára vonatkozó vitának és hatarozatoknak köszönhetően jobban fejlődik az üzejjmkben a szakszervezeti munka. Az emberek többsége becsületesen, a lehető leggazdaságosabban akar dolgozni, csupán helyesen kell megszervezni ezt a kedvet és érdeklődést és a helyes javaslatokat megvalósítani. Váljék ez a mesterek, műhelyvezetők, üzem- és vállalati vezetőségek, főosztályok és minisztériumok becsületbe^ ügyévé. Az összes gazdasági , dolgozók feladata irányító tevékenyj ségük megjavítása, hogy gyorsabban reagáljanak a dolgozók kezdeményezésére és bírálatára. Ha a dolgozók látni fogják, hogy javaslataikat megvalósítják és alkalmazzák, érdeklődésük állandóan emelkedni fog. Daubner elvtárs felszólalásában felemlítette még a dolgozók mozgósítása és a műszaki fejlesztés közötti szoros összefüggést és a gépipari üzemek tapasztalatain rámutatott az új technika bevezetésének egyes fogyatékosságaira és a pártnak és a kormánynak az ipar további műszaki fejlesztésére vonatkozó téziseik megvalósítására, ami igen lassan és nem elég hatékonyan folyik. A párt és a kormány tézisei alapján a megmunkáló gépek prágai kutatóintézete javaslatot dolgozott ki a kisgépesítés tervére melyet a „kisgépesítés az acélforgácsos megmunkálásban" című útmutatóban a szükséges indokolással együtt tettek közzé. A Nehézgépipari és Gépkocsi és Meaőgazdasági Gépipari Minisztériumok megegyeztek a bratislavai Technika Házával, hogy széleskörű kampányt indítanak a kisgépesítés propagálására. Megszerveztek két új technikanapot. Szlovákiában csaknem minden gépipari üzemben előadásokat rendeztek. A terv azonban úgy valósult meg, hogy még ma sem határozták meg a minisztériumok terveiben szereplő egyes készítmények és berendezések gyártóit, és a gépek szállítása az esetek többségében 1958 előtt nem valósul meg. A felszólaló bírálta továbbá a termelés és a tervezés szervezésének különféle fogyatékosságait, az együttműködés kapcsolatainak változásait, melyek számos üzemben alapvetően hozzájárultak a tervfeladatok nem teljesítéséhez, t Július Duríš elvtárs Miért vannak nehézségeinek népgazdaságunkban, mikor a szocialista rendszer jellegzetes vonása a termelőerők, a termelő kapcsolatok és a felépítmény összhangja és állandó fejlődése? Azért, mert a szocialista rendszer állandó fejlődése alatti fölényből új és magasabb színvonalú feladatok és nehézségek származnak. Népgazdaságunk hatékonyságának emelése ugyan nem új probléma, azonban a mindjobban fejlődő termelőerők, termelőkapcsolatok és a felépítmény közötti arányosság és egység további biztosítása megköveteli a hatékonyság sokkal nagyobboaértékű fejlesztését népgazdaságunkban és az új feladatok és új nehézségek új és magasabb színvonalon való megoldását. Ďuriš elvtárs ezután rámutatott számokban népgazdaságunk egyes komoly problémáira. A termelés az 1956. évi termeléshez viszonyítva lényegesen tovább fejlődik, azonban lassúbb ütemben. A felhalmozás alapjának emelése helyett csökkenésére kerül sor, a tartalékok és a készletek terhére. Ezzel a nemzeti jövedelem elosztása a felhalmozásról a fogyasztásra tolódik át, s egyúttal a személyes fogyasztás gyorsabban nő mint a nemzeti jövedelem. • E számok megmutatják — mint Ďuriš elvtárs mondta —, hogy az életszínvonal emelése jelenlegi ütemének betartása az eddiginél sokkal inkább megköveteli, hogy minden dolgozó mint a társadalmi tulajdon közös birtokosa megértse szükségleteinek és a népgazdaság további fejlesztésének biztosításában való aktív részvétele közötti ökonómiai összefüggést. A felszólaló ezután figyelmet szentelt az anyagi költségek csökkentése és beruházási építkezésünk hatékonysága emelése kérdéseinek és főleg azon kérdéseknek, melyek a lakosság vásárlóképességének terven felüli növekedésével függnek össze. 1957-ben a kiskereskedelmi forgalom 4,5 százalékkal emelkedik, habár a lakosság jövedelme 5,7 százalékkal emelkedik. Különösen érzékeny fogyatékosság a lakosságnak nyújtott fizetett szolgálatok lassú fejlődése. A nemzeti bizottságok és a Helyi Gazdálkodásügyi Minisztérium azonban gyorsabban fejlesztheti e szolgálatokat. Ezt bizonyítja a Tábor— Tŕebíč—Lipt. Mikuláš-i járási nemzeti bizottságok mozgalma a szolgálatok kiterjesztésére és a helyi forrásokból való termelése. Január 1. óta már 197 járási és 1080 helyi nemzeti bizottság fejleszti ezt a mozgalmat. Például a žilinai kerületben 98 községben 155 műhelyt rendeztek be. A helyi nemzeti bizottságok melletti kommunális szolgálatok és termelés 21 millió koronával emelkedik. Ďuriš elvtárs beszélt még az állami költségvetésről. Felemlítette, hogy az állami költségvetés is megérzi, hogy nincsen teljesen kihasználva népgazdaságunk nagy teljesítőképessége. Például a fő költségvetési bevételek, a forgalmi adók és nyereségek csupán 6,2 százalékkal emelkednek, habár az ipari termelés 7,8 százalékkal növekszik. Ez népgazdaságunk elégtelen hatékonyságát mutatja. A népgazdaság irányításának kérdéseiről Ďuriš elvtárs többek között ezt mondotta: A jobb irányítás feltételezi a helyi kezdeményezés következetes továbbfejlesztését is, a központi irányítás egyidejű tökéletesítésén és az államhatalom megszilárdításán kívül. Ez azért szükséges, mert a szocialista gazdasági alap további sikeres építése is megköveteli a proletárdiktatúra funkciójának mint a szocialista építés fő eszközének teljesmérvű érvényesítését. A decentralizálást nem lehet összekapcsolni az úgynevezett szocialista ösztönösséggel az államhatalom ellen. Ez az ösztönösség az egész népgazdaságban való ösztönösségre vezetne és lehetetlenné tenné a szocializmus gazdasági törvényeinek öntudatos érvényesítését. Mi azzal végezhetjük el feladatainkat és győzhetjük le nehézségeinket népgazdaságunk további fejlesztésében, hogy még jobban érvényesítjük rendszerünk fölényét, mely a termelőeszközök társadalmi tulajdonából, a termelőerők, termelési kapcsolatok és felépítmény összhangjából, népünk, a párt és a kormány egységéből és a szocialista államok legszorosabb együttműködéséből fakad. Otakar Šimunek elvtárs Šimunek elvtárs felszólalásának első részében tájékoztatta a Központi Bizottságot az 1957. évi népgazdaságfejlesztési állami tervről, rámutatott a külkereskedelemben levő helyzetre és így folytatta: Az 1957. évi terv feszültsége megnyilvánul az alapvető nyersanyagok és anyagok anyagmérlegeiben. A Szovjetunió kiterjedt segítsége nélkül az 1957. évi terv e része csaknem megoldhatatlan lenne tervünk színvonalának lényeges csökkentése nélkül. Egyik fő probléma a tüzelőanyageílátás, amiben a lengyel behozatal 1957. évi csökkenése alapvető változást okozott a fogyasztás összetételében. Ezenkívül meg kell kezdeni a kőszénnek barnaszénnel, földgázzal stb. való pótlását. A tüzelőanyag megtakarítására és a kevésbé értékes tüzelőanyag fogyasztására való áttérés intézkedéseinek megvalósítása egész népgazdaságunk elsőrendű feladata. Feltehetjük azt a kérdést, hogy már az 1957. évi terv milyen mértékben tartalmaz intézkedéseket a népgazdaság hatékonyságának emelésére oly értelemben, ahogyan ma erről a Központi Bizottságban beszélünk. Habár helyzetünk eddig néha átmeneti jellegű intézkedésékre kényszerít bennünket, az 1957. évi tervben már a hatékonyság emelését jelentő egyes jelenségek mutatkoznak. Például a hatékonyság emelésére vezethetnek a beruházási tervben foglalt egyes intézkedések is, ahol az eredetileg feltételezett terjedelem csökkentése mellett a már megkezdett építkezések befejezésére összpontosítjuk figyelmünket, ami -azt eredményezi, hogy megjavul az alapvető alapok kiterjesztésére fordított eszközök terjedelme és az tizembehelyezendő kapacitások terjedelme közötti arány. A beruházási terv egyúttal biztosítja az építés idejének lerövidítését. Ez a határozott haladás azért értékes, mert itt a hatékonyság emelkedését elérjük az alapágak fejlesztésének megkárosítása nélkül, ami néha a legvonzóbb útnak mutatkozik látható, de csupán átmeneti gazdasági hatások gyors elérésére. Az 1957. évi terv és biztosítása annál felelősségteljesebb feladatot jelent, mivel — mint már a fő beszámolóban mondották — itt a jövő évekre is kiható problémák merülnek fel, amelyeket ma itt megállapítunk és elemezünk és amelyek nem kevésbé sürgősek. Mindez a jövő években is a gazdaságosság emelésére és termelésünk, építésünk hatékonyságának sokoldalú növelésére serkent bennünket. Felszólalásának befejező részében ezt mondta: A Központi Bizottság mai ülése lényeges, hosszúlejáratú problémákkal foglalkozik. Megoldásuk nem lesz könnyű feladat. Ezek olyan problémák, melyeknek már jellege is a pillanatnyi gondok következtében megoldásuk elhalasztására csábít. Az utóbbi időben nyert tapasztalataink teljesen világosan bebizonyították, hogy ez rövidlátó eljárás volna s ellenkezőleg, fokozott következetességgel, teljes megfontoltsággal, elhamarkodottság nélkül a párt és a kormány által az utóbbi években megkezdett mű átgondolására és befejezésére kell összpontosítani figyelmünket. Egyúttal azonban arról van szó, hogy e problémák hosszúlejáratú jellege mellett gyakorlati lépéseket kell tenni e feladatok azonnali meg valósítása-