Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-06 / 65. szám, szerda

Csehszlovákia népgazdaságának nagyobbfokú hatékonyságáért Jaromír Dolanský elvtárs beszámolója a CSKP KB 1957. február 27. és 28-i ülésén Ä Központi Bizottság feladata, hogy megvitassa népgazdaságunk jelenlegi helyzetét, levonja a megfelelő következtetéseket, és olyan intézkedéseket szabjon meg, melyek biztosítékát adják nemcsak a jelenlegi nehézségek leküzdésének, hanem a megváltozott feltételek közepette a párt alapvető gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását is biztosítják. Olyan körülmények közepette látunk e feladatunkhoz, midőn az imperialista provokációk elleni harcban nemzetközi fronton egyre erősödik a szocialista tábor országainak egysége, a nemzetközi kommunista mozgalom és a világbéke erőinek egysége, midőn hazánkban tovább szilárdul a népi demokratikus rendszer, midőn növekszik Csehszlovákiának — a szocialista országok rendszere szilárd láncszemének — nemzetközi tekintélye. Első tekintetre ellentmondást láthatnánk abban, hogy komoly gazdasági problémákkal akkor állunk elő, midőn úgyszólván az egész világ — barátaink és ellenségeink egyaránt — kétségtelen ténynek ismerik el, hogy népi demokratikus köztársaságunk az elmúlt évek során törhetetlenül, szilárdan megállotta a helyét. A valóságban azonban éppen azért, mert elsőrendű feladatunknak tartjuk népi demokratikus rendszerünknek és gazdasági alapjának további szilárdítását, feltárjuk komolyan és felelősségteljesen jelenlegi nehézségeinket, hogy aztán az egész pártot mozgósítsuk leküzdésükre. A jelenlegi nehézségek leküzdésére irányuló törekvést emellett ama nagy offenzív küzdelem szerves részének tekintjük, amelyet ma pártunk az egész kommunista mozgalomhoz hasonlóan az SZKP XX. kongresszusa ihlető erejének hatására folytat azért, hogy alkotó módon megszabja utunkat, hogy még jobban és sikeresebben küzdjünk a szocializmusért. Éppen ezért mai feladatunk az, hogy ne álljunk meg a részletintézkedéseknél, hanem tovább küzdjünk a jelenlegi nehézségek leküzdéséért úgy, hogy további nagy lépést tegyünk meg azon az úton, amelyre az országos pártkonferenciával léptünk. Pártunk taktikájának alapját mindig az a képessége alkotta, hogy győzelmet tudott aratni a döntő szaka* szon. Ma is így kell cselekednünk. Tudjuk, hogy az SZKP XX. kongreszszusából levont következtetések helyes és alkotó módon való elsajátítására és gyakorlati megvalósítására irányuló törekvésünkben bonyolult feladatok előtt állunk. Ám ebből annál inkább következik, hogy ha sikerül megbirkóznunk e feladatokkal, megoldásuk nemcsak a jelenlegi nehézségek leküzdését teszi lehetővé, hanem jelentősen előreviszi fejlődésünket, magasabb színvonalra emeli küzdelmünket és munkánkat. Népgazdaságunk fejlődésének eredményei 'Jelenlegi problémáink megbírálásakor abból a tényből indulunk ki, hogy népi demokratikus rendszerünk szemmel láthatólag emelkedő irányban fejlődik. Az országos pártkonferencia az SZKP XX. kongresszusa eredményei alkotó tanulmányozásának alapján kidolgozta Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját, melynek következetes megvalósítása a munkások és parasztok szövetsége, a csehek, szlovákok és többi nemzetiségeink testvéri egysége további szilárdításának alapjává, a szocialista törvényesség szilárdításának alapjává lett. A párt ideológiai és szervezeti egysége és mint országunk vezető erejének tekintélye megerősödött a népi demokrácia további fejlesztésében kifejtett munkájában és a helytelen nézetek, az ösztönszerűség és az opportunizmus megnyilvánulásai ellen folytatott küzdelmében. Népi demokratikus rendszerünk fejlődésének és szilárdulásának szerves részét képezi gazdaságunk haladó irányú fejlődése, amely 1956-ban is tovább folytatódott. 1. Gyors ütemben növekszik ipari termelésünk. Tavalyi növekedése 9,5 százalékot tett ki. és magassága tavaly meghaladta iparunk 1937. évi színvonalának 2,7-szeresét. Iparunk abszolút fejlődésében a legutóbbi két évben elért növekedése lényegesen nagyobb, mint az első ötéves terv éveiben. Míg az ipari termelés növekedése például 1950-ben 9 milliárd 400 millió koronát tett ki, 1956-ban már meghaladta a 11 milliárd 400 millió korona összeget. Évről évre növekszik a legfontosabb ipari termékek termelése (a szénfejtés 1956-ban 11 százalékkal növekedett, és meghaladta a 70 millió tonnát, a nyersvastermelés 3 millió 300 ezer tonnával, az acéltermelés pedig 408 ezer tonnával növekedett, és meghaladta a 4 millió 900 ezer tonnát; cementgyártás 8,9 százalékkal növekedett, és meghaladta a 3 millió 100 ezer tonnát; a villanyáramfejlesztés 1956-ban meghaladta a 16 milliárd 600 millió kilowattórát). 2. Lényegesen növekedett a mezőgazdasági termelés: a különösen kedvező 1955. év után 1956-ban is tovább növekedett a mezőgazdasági, főként az állattenyésztési termelés fannak ellenére, hogy a cukorrépában kedvezőtlen eredményeket értünk el); emellett rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a mezőgazdasági termelés növekedésével egyidejűleg tovább fejlesztettük az EFSZ-eket. Ily módon leküzdöttük az EFSZ-ek számának átmeneti csökkenését, ami azonban összefüggött megszilárdulásukkal. A III. és IV. típusú EFSZ-ek száma 1956-ban 1221-gyel növekedett, számuk így 8016-ra rúgott és 2,236.558 hektár földet művelnek meg. A III. és IV. típusú EFSZ-ek a szántóföldek csaknam 33 százalékán gazdálkodnak. A szövetkezetek a termelés intenzitása fokozódásának alapján gazdaságilag is megszilárdultak. Ezt legjobban igazolják például a jihlavai kerület EFSZeinek eredményei. A kerületben egy munkaegység értéke 1956-ban átlag 18 korona 70 fillért tett ki az előző években elért 15,80-hoz viszonyítva. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében elért sikereket az a nagyfokú gondoskodás és támogatás eredményezte, melyben pártunk és kormányunk a mezőgazdaságot részesítette. Ez megnyilvánult a felvásárlási árak felemelésében s egyidejűleg a beadási normák rendezésében, a nagyméretű beruházási építkezésben, jelentős gépszállítmányokban (a mezőgazdasági beruházások összege 1956-ban 4 milliárd 406 millió koronát tett ki; a mezőgazdaság 1955-ben és 1956-ban 12156 traktort, 4281 teherautót, kapott az államtól), a műtrágya szállítmányok lényeges növelésében (a műtrágya szállítmányok 1956-ban 1954hez viszonyítva 31,4 százalékkal voltak nagyobbak). 3. 1956-ban sikerült leküzdenünk a beruházási építkezés színvonalán mutatkozó, három éve tartó pangást, s noha a tervet nem teljesítettük, 12 százalékkal fokoztuk a beruházási építkezést. 4. A népgazdaság fejlesztésében elért sikerek, mindenekelőtt az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése, lehetővé tették, hogy az országos konferencia határozatainak megfelelően nagyszabású intézkedéseket foganatosítsunk a lakosság életszínvonalának további emelésére. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeképpen a személyi fogyasztás 1956-ban 7 százalékkal fokozódott. Két ízben leszállítottuk a kiskereskedelmi árakat. Áprilisban átlagosan 2 és fél százalékkal csökkentettük az élelmiszerek és ipari cikkek árát. Már decemberben lényegesen leszállíthattuk az élelmiszerek, elsősorban a húsés húskészítmények árát, noha erre az árleszállításra eredetileg csak 1957ben számítottunk; rendeztük a nemzeti biztosítást, főként az alacsony és közepes járadékokat emeltük; a gazdasági ágak egész sorában rendeztük a béreket és fizetéseket; jelentékényen növeltük a földművesek jövedelmét. Az 1956-ban végrehajtott intézkedések évi 5 milliárd 200 millió korona megtakarítást eredményeztek a lakosságnak, tehát a lakosság megtakarított pénze az 1953-ban végrehajtott pénzreform óta meghaladta a 17 milliárd 300 millió korona összeget. A személyi fogyasztás növelésén kívül az állam fokozta a kulturális, egészségügyi, szociális, oktatási és egyéb célokra fordított kiadásait, melyek 1956-ban együttvéve meghaladták a 28 milliárd 658 millió korona összeget. 1956-ban állami és egyéni építkezés keretében összesen 49 000 lakást adtunk át rendeltetésének. Ezenkívül a lakosság önsegéllyel további ötezer lakást épített. A lakosság életszínvonalának emelkedését a népgazdaság fejlesztésében, hazánk gazdasági erejének szilárdításában elért eredmények segítették elő. Nagy sikerünk ez, mely a legékesszólóbban igazolja a szocialista rendszer fölényét, kifejezi pártunk alapvető célkitűzését — az anyagi és kulturális virágzás további fokozását. Népgazdaságunk jelenlegi fejlődésének egyes nehézségei Az elért magasfokú életszínvonal és a népgazdaság további felfelé ívelő ' fejlődésének, mint az életszínvonal további állandó emelése feltételének biztosítása egyre nagyobb követelményeket támaszt a népgazdaság forrásaival szemben. A népgazdaság erőforrásaival szemben támasztott nagy igényeket az is fokozza, hogy a népgazdaságban egyrészt továbbra is növekednek a nem tervezett és gazdaságilag indokolatlan anyagi kiadások a termelésben, anyagszükségletben és a tervezett béralap túllépésében, másrészt pedig az erőforrások biztosításában a feladatok egész sorát nem teljesítjük. Az anyagi költségek növekedését elsősorban az anyagszükségleti normák túllépése, a technológiai fegyelem be nem tartása, és a termelés szervezési fogyatékosságai okozzák. A béralapok túllépése azért komoly, mert nem tartjuk be a munkatermelékenység növekedésének és az átlagbérek növekedésének üteme közötti tervezett arányt. Ezeket az alapvető nehézségeket még az is fokozta, hogy nem biztosítottunk kellő mennyiségű megfelelő erőforrást: nem teljesítettük a fontos felada- J tokát és szállításokat, főként a beru- " házási építkezés, a technikai fejlődés, a belpiac és kivitel céljait szolgáló gépipari, főként nehézipari szállításokat; a beruházási építkezés keretében egyes fontos számbavett termelési kapacitásokat nem adtunk át idejében rendeltetésüknek, ami az anyagi mérleg rosszabbodására vezetett. Népgazdaságunk fejlődésének említett negatív jelenségei, melyek főként 1956-ban mutatkoztak, egyes külső tényezők hatására különösen a múlt év végén elharapóztak, és nehézségeket okoztak az 1957. évi terv összeállításában. A második ötéves terv feltételeihez viszonyítva szükségessé tettek néhány módosítást a tervben. Az anyagköltségek növekedése és egyéb rossz hatások kedvezőtlenül tükröződtek vissza elsősorban a felhasználható nemzeti jövedelemnek, az 1957. évi ellenőrző számaihoz viszonyított csökkenésében, bár ennek növekedése 1957-ben 7%-ot fog elérni. Csökkenteni kellett az eredeti elképzelésekkel szemben az ipari termelés növekedesének ütemét. Ennek ellenére az 1957. évi ipari termelés növekedésének meghatározott üteme jelentősen nagy. lényegesen felülmúlja a kapitalista országok szokott fejlődését. és biztosítása nagy erőfeszítést igényel. Ennek a csökkentésnek oka a szűkreszabott anyagforrásokban. elsősorban a szénkészletben (enpek következtében villanyerő energiában), valamint egyes más nyersanyagok és anyagok hiányában van, noha 1957ben számítunk olyan nagyméretű fejlesztésükre, amelyet az adott feltételek közepette maximálisnak tekinthetünk és amelynek biztosítása rendkívül nagy erőfeszítést, erőinknek a gazdaság többi szükségletei rovására való nagyfokú összpontosítását igényli. A felhásználható nemzeti jövedelemnek az eredeti elképzelésekhez viszonyított csökkentése felvetette azt a kérdést, hogy a szükséglet melyik részére kell irányítanunk igyekezetünket. Feladatunknak tartjuk, hogy teljesen biztosítsuk a fejlődés és a tavalyi intézkedések eredményezte életszínvonalat. Viszont honvédelmi kiadásainkat sem csökkenthettük. / Csökkentenünk kellett ezért a beruházási építkezésre előirányzott kiadásokat, éspedig az eredeti elképzelésekhez viszonyítva 2 milliárd 200 millió koronával, noha tudatában vagyunk annak, hogy ez a második ötéves terv további évei kilátásainak rosszabbodását jelenti. A népgazdaság fejlődésében előfordult hibák egyes okai Állíthatjuk-e, hogy a népgazdaság fejlődésében felmerülő nehézségek megoldásával eddig még nem foglalkoztunk? Állíthatjuk-e, hogy nem szenteltünk kellő figyelmet az arányos fejlődés kérdéseinek? Már a X. kongresszus, az első országos pártkonferencia tárgyalásai, a központi bizottság ülései mindig az adott körülmények közepette egy lépést jelentettek előre e problémák megoldásában. Főként a második országos pártkonferenciának az SZKP XX. kongresszusa jegyében folyó tárgyalása vázolta fel a kérdés megoldását szolgáló intézkedések széleskörű programját. Sok sikert értünk el az intézkedések foganatosításában. Emlékezzünk csak például: a tüzelőanyag és energetikai alap fejlesztésében elért eredményekre, — hisz a szénfejtés legutóbbi három év alatt elért növekedése (15 000 000 tonna) néhányszorosan felülmúlja a szénfejtés 1919-től 1938-ig elért növekedését, (4 300 000 tonna); a villanyáram fejlesztés növekedése a legutóbbi három év alatt (4 200 000 000 kilowattóra) magasabb, mint a villanyfejlesztés 1900-től 1938-ig elért növekedése (körülbelül 4 milliárd kilowattóra) ; emlékezzünk csak a pénzreform végrehajtására és a jegyrendszer megszüntetésére; a mezőgazdasági termelés növelésében a legutóbbi két év folyamán elért eredményekre, melyek lehetővé tették az élelmiszerellátás lényeges javítását; a lakosság közellításának szemmellátható megjavulására az 1953. évi pénzreform óta, s ne csak a piaci alapok terjedelmét, hanem összetételét és minőségét is vegyük tekintetbe. A népgazdaság színvonala végül is igazolja a végrehajtott intézkedések helyességét és megvalósulását. Idejében megértettük azokat a fontos kérdéseket, amelyek döntően befolyásolják a népgazdaság további fejlődését. A munkatermelékenység növekedésének biztosítására irányuló állandó erőfeszítésre, a technika gyors bevezetésére, a tudománynak és eredményeinek népgazdaságunkban való fokozottabb felhasználására irányuló intézkedések megvalósításának egész sorára gondolok. Nehézségeink azonban azt mutatják, hogy még nem oldottunk meg teljes sikerrel minden problémát. Ezt elsősorban a fegyelem hiányával és az elfogadott határozatok tel-: jesítésének hiányos ellenőrzésével magyarázhatjuk, aminek az az oka, hogy szemet hunytunk a komoly hibák, a fegyelmezetlenség és gondatlanság megnyilvánulásai felett, hogy nem vettük észre a vállalatok törekvését, hogy néha a gazdaságnak és egyben a nép érdekeinek rovására akarják „jól" teljesíteni a tervet. Nem küzdöttünk elég következetesen és elszántan a kispolgári és oppor-i tunista ösztönszerűség megnyilvánulásai ellen. Abnormális helyzet alakult ki, midőn a népgazdaság közös érdekeinek érvényesítését gyakran a legfelső vezetés ügyének tekintettük, míg a vállalatok és fő osztályok igazgatói, né''- pediq a miniszter elvtársak is saját ügyosztályuk szűk. kereteiből nézték a dolgokat, feladatukat abban látták, hogy követelésekkel álljanak elő. ahelyett, hogy kezdeményezően segítettek volna a közös fő feladatok megoldásában és a tartalékok feltárásában. Ezért egyes intézkedéseknek nem volt meg a kellő hatásuk, és a nehézségek csak gyülemlettek. Ennek oka abban is keresendő, hogy a helyes határozatok végrehajtásakor nem tudtuk célszerűen kihasználni a szocialista rendszer objektív előnyeit, hogy nem tudtuk kellő színvonalra emelni gazdasági szervező munkánkat, hogy a népgazdaság irányításának, szervezésének és tervezésének színvonala lemaradt szükségletei mögött. Jelenlegi nehézségeink további oka abban is van, h6gy a szocialista közgazdaság sajátosságai és törvényszerűségei felismerésének foka nem tette lehetővé, hogy ezzel összefüggően idejében megtegyük a szükséges intézkedéseket. Csak a szocialistá termelés folyamatában és bonyolult feladatainak megoldásában ismertük fel a kölcsönös összefüggő hibák és nehézségek okait, és éppen úgy csak fokozatosan sikerült jobban és alaposabban meghatároznunk a helyes utat és biztosítására egyre előnyösebb éa hatékonyabb eszközöket választanunk. Ezért nem mindig foganatosítottunk sokoldalú intézkedéseket, nem mindig mentünk a dolgok mélyére, nem domborítottuk ki az ügyek összefüggését és ezért néha eléggé hatástalanok maradtak intézkedéseink. Azért néhány nehézséget megoldottunk és kiküszöbölésükre sok anyagi eszközt fordítottunk és sok erőfeszítést tettünk, de mégsem sikerült e nehézségeket teljesen megoldanunk és kiküszöbölnünk. A jelenlegi nehézségek leküzdésének útja A problémák megoldásához való alkotó kezdeményezés, amit az SZKP XX. kongresszusa tett lehetővé, a szocialista országépítésben gyűjtött tapasztalataink, elmélyültebb konkrét ismereteink, és gazdaságunknak, valamint gazdaságunk törvényszerűségeinek beható ismerete, lehetővé teszi számunkra, hogy szélesebbkörűen és sokoldalúbban elemezzük az összes problémákat, e problémák keletkezését kölcsönös összefüggéseikben és ennek az elemzésnek alapján meghatározzuk a nehézségeink megoldásához és céljaink megvalósításához vezető utakat. Az országos konferencia által kitűzött alapvető gazdasági-politikai célok — további lépést tegyünk előre országunk szocialista felépítésében, biztosítsuk a termelőerők további fejlődését és az életszínvonal tartós emelkedését — változatlanul érvényben maradnak számunkra. Hogyan kell tehát biztosítanunk céljaink elérését és leküzdenünk jelenlegi nehézségeinket? A kivezető út, a megoldás útja gazdaságunk összes forrásainak és tartalékainak sokkalta jobb, hatékonyabb feltárásában, mozgósításában és felhasználásában rejlik. Röviden kifejezve arról van szó, hogy elérjük a maximális hatékonyságot egész népgazdaságunkban. Ehhez minden objektív lehetőségünk, feltételünk megvan. Miben állnak ezek? Elsősorban a szocialista társadalmi rendszer objektív előnyeiben, amely a tőkés termelési viszonyok kiküszöbölése és a termelőeszközök társadalmi tulajdonának megteremtése, valamint a szocialista termelési kapcsolatok egész rendszerének felállítása következtében sokkalta nagyobb hatékonysággal — effektívebben — fejlesztheti a termelőerőket, mint a kapitalizmus. Társadalmunkat nem sújtják veszteségek a konkurrenciaharc, a válságok, munkanélküliség, a sztrájkok, a vállalatok beszüntetése következtében, nem terheli élősködő fogyasztás. Társadalmunkat nem korlátozza a termelőeszközök és a munkaerők felhasználásában a termelés anarchiája sem, sem pedig a piac viszonylagos korlátozottsága. A termelőerőknek valamennyi anyagi és munkaerőbeli forrásait felhasználhatja, lehetősége van arra, hogy a nemzeti jövedelemnek sokkal nagyobb részét felhalmozza, mint a kapitalizmus. Az akkumulációs alap tervszerű, arányos felosztása a termelés egyes ágazatai és a vállalatok alapján lehetővé teszi, hogy hatékonyan használjuk fel a legnagyobb nemzeti jövedelem és a gazdasági fejlődés gyors ütemének elérése érdekében. A termelőeszközök társadalmi tulajdona és a gazdaság fejlesztésének tervszerű jellege a szocializmusban lehetővé teszi, hogy a termelést szün(Folytatás a 4. oldalon) OJ SZÍ O 1957. március 6.