Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-05 / 64. szám, kedd

Nyitott szemmel, okos szóval A somorjai járási pártkonferenciáról A somorjai járás mezőgazdasági jellegű és a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében az élre tört. Egyes fontos termények, mint a búza és az árpa termelésében tavaly örvendetes eredményt mutat a hektárhozamok növekedése. Ez az eredmény azonban csak az érem egyik oldala. Mert a további fejlődést figyelembe véve nem feledkezhetünk meg az állattenyésztés fejlődéséről, s az ezt elősegítő szemesés szálastakarmány termesztésének fejlesztéséről. Mi a helyzet e téren? Eléggé elgondolkoztató a visszafejlődés például a kukoricatermelésben, amikor is a tervezett hozammal szemben 52 százalékos a visszaesés. Az évelőtakarmányok, valamint a burgonya és a cukorrépa sem „adta meg" a tervezett hozamot. A szemestakarmány-veszteség több egymillió koronánál. beleszámítva mégtöbb vagon szénát, amivel kevesebbet termeltek tavaly, mint 1955-ben. Ez húsban, tejben bizony tetemes veszteséget jelent. Mindennek alaposabb elemzése hiányzott a járási pártkonferencia küldöttei felszólalásából. Igaz, a beszámolóból is eléggé hiányzott. A megállapító bírálat csak félmunka, de mégis valami. Intés, hogy javítani kell a munkát. Például a kukoricatermelésben, mert a járási átlagot nagyon lerontja több szövetkezet alacsony termelési átlaga. Míg a nagymagyari szövetkezet 42 mázsa csöveskukoricát termelt egy-egy hektáron, az olgyai csak 5,3 métermázsát. Kispakán arra vártak tavaly, hogy a kukorica öntevékeny lesz, és öt hektáron magamagát kapálja meg. S ehhez még hozzá kell tenni, hogy a jobb földeken mutatkozik a gyengébb termés. Itt már feltétlenül a szövetkezeti tagok, s elsősorban a kommunisták munkájában kell keresni a hibát. Kováč elvtárs, a štefanikovcei pártszervezet küldötte beszélt erről, csakhogy az okot, a felelősséget másra akarta hárítani. Arról beszélt, hogy náluk a szövetkezetben az egyenlősdi érvényesült, egy kalap alá vették a jól dolgozókat és a hanyagokat. így még egy évben sem lett meg a fele takarmányuk sem. Ez a felszólalás a pártszervezet elégtelen munkáját, a kommunistáknak a feladatok teljesítéséért viselt alacsony felelősségérzetét mutatja. Ez a kérdés azonban felveti a felsőbb szervek, elsősorban is a járási pártbizottság munkáját, s nem utolsósorban a járási nemzeti bizottság kommunistáinak feladatát, segítségét. Arről szó esett, hogy a járásban a tervezett 20 százalék évelőtakarmány helyett — a szántóterülethez viszonyítva — mindössze 8 százalékon termeltek évelőtakarmányt, de hogy miért, s hogy ezen a helyzeten miért nem változtattak, ez már kevésbé tárgyalt kérdés volt. Megállapítható, hogy a járási nemzeti bizottság erre a kérdésre kevés gondot fordított. Pedig a járásban az állatállománynak nagyon kell a lóhere, mert fehérjedús takarmányokban nem nagyon bővelkednek. Nem állíthatjuk, hogy a konferencián csupán fogyatékosságról volt sző. Voltak akik tárgyilagosan, a termelést mint a pártmunka igen fontos és elmaradhatatlan részét tartva szem előtt, beszéltek pártszervezetük életéről, napi munkájukról, eredményeikről, gondjaikról, bajaikról. Ezek közé tartozott többek között Pavel Bednarič elvtárs, az erzsébetmajori pártszervezet küldötte. Felszólalásában a pártszervezet munkájának jelentőségét és eredményeit méltatta, amikor egy-egy kérdést helyesen megmagyarázott. Elmondta például, hogy az egyik jó szövetkezeti tag Erzsébetmajorban nem nagyon lelkesedett a kukoricatermelésért. Ezért azonban nem rótták meg őt, inkább elbeszélgettek vele, többször is, és okos szóval meggyőzték tévedéséről. Az eredmény nem maradt el, mert a szövetkezetben 61 mázsa csöveskukoricát termelt hektáronként. Ezenkívül beszélt arról is, hogy mennyire fontos a nők munkája a szövetkezetben, különösen a szövetkezeti tagok feleségeinek munkája. Ahogy mondotta, nálunk a kertészet is kitett magáért. A jövedelem 30 százalékát onnan kapta a szövetkezet. Egyébként az erzsébetmajori szövetkezet a somorjai járásban élretört, és a 20 koronás munkaegységet kifizette egy fillérig. Maga ez a tény is bizonyítja, hogy mennyire helytelen elképzelés lenne egy-egy olyan hang, hogy a kertészet „megeszi" a munkaegységet, kevésbé kifizetődő. Éppen a somorjai járás, fekvésénél és éghajlati viszonyainál fogva is nagyon alkalmas a kertészkedésre. A kukorica- és takarmánytermelést sem szabad elhanyagolni. Az alapot már megteremtették s tavaly először történt meg, hogy az állattenyésztés jövedelme maga mögött hagyta a növénytermelés bevételét. Többek között e feladatokra kell a kommunistáknak a figyelmüket fordítaniok, s a termelésben példát mutat niok. A somorjai szövetkezet is ily módon érte el tavaly a jó eredményt, azzal is, hogy pártcsoport van az állattenyésztésben is. De így lehetne az ál landó takarmánytermesztő csoportokban is. Gérecz Arpád Nyilvános párttaggyülésen határozták el A bratislavai Béke-üzemben a napokban nyilvános párttaggyűlésen emlékeztek meg a 9 évvel ezelőtti februári eseményekről. A szocializmus ellenségei azokban a napokban akarták visszafordítani a haladás kerekét, amit a munkások, parasztok és a haladó értelmiség egységes fellépése hiúsított meg. Az üzem dolgozói pártunkhoz és kormányunkhoz való hűségüket azzal az elhatározással fejezték ki, hogy 2^000 korona értékű műfonalat késfltenek terven felül március végéig. Továbbá az üzemen belüli önálló elszámolás, illetve személyes számlák alkalmazásának további fejlesztésével 128 529 koronát takarítanak meg különféle nyersanyagok célszerű felhasználásával az első negyedévben. (e) h •»•»«•»*

**** A könyv hónapja Március 1-én kezdődött a könyv hónapja. Ezt a jelentős kultúrpolitikai akciót Szlovákiában Ernest Sýkora, az iskola- és kulturális ügyek megbízottja nyitotta meg rádióbeszédével, melyet a csehszlovák rádió minden szlovákiai állomása közvetített. A nemzeti bizottság tagjai választóik között Nemzeti bizottságaink tagjai a zselízi járásban is beszámoltak működésükről. A választók többsége élénk érdeklődéssel hallgatta meg, milyen eredmények születtek nemzeti bizottságaink hároméves működése alatt. Felszólalásaikban elismerőleg nyilatkoztak a sikerekről, de nem hallgatták el a bírálatot sem a felvetett kérdésekben. A kispeszeki EFSZ tagjai például Pavlík elvtársnál panaszkodtak a JNB mezőgazdasági szakosztályának dolgozóira, akiktől nem kapják meg a jogos segítséget. Pavlík elvtárs válaszként elmondotta, hogy helyes a megjegyzés, mert valóban a mezőgazdasági szakosztályon kevés hozzáértő szakember dolgozik. Szete községben 109 lakos jött el a nyilvános népgyűlésre, akik különösképpen a begyűjtésről vitatkoztak. Érthetetlennek tartották, hogy a szomszédos ipolyviski EFSZ-ben sokkal alacsonyabbak a normák, pedig a föld mjnőségében nincs különbség • a két község között. Tehát megrövidít' ve érezték magukat. Ondrejka elvtárs, a HNB titkára azonban éppen az elfolyó szabályozása került előtérbe, amely vízáradás idején nagy területeket tesz terméketlenné. Elmondották, hogy készek társadalmi munkával segíteni, csak küldjenek szakembert, aki irányítaná a munkálatokat. Ezenkívül felrótták, hogy a helyi népkönyvtárban kevés a magyar könyv, ezt ugyancsak ki kellene egészíteni. A Zselízi Helyi Nemzeti Bizottság tagjai személyesen hívták mag választóikat a nyilvános népgyűlésre. Andruska elvtárs beszámolójában említés: tett arra vonatkozólag, hogy bizony a HNB tagjai keveset tettek a község szépítése érdekében. Nem készült el az állomáshoz vezető út. Az utcákat térdig érő sár borítja. A kultúrházról, filmszínházról és népművelési otthonról szintén — már évekkel ezelőtt is — csak beszélnek. A KNB-nek nagyobb súlyt kellene helyeznie e mezőgazdasági szemszögből oly fontos járási székhely kiépítésére, mert megérdemli. Hiszen a zselízi járás a begyűjtést járási viszonylatban az elsők között teljesíti a nyitrai kerületben. De nemcsak az említett községeklenkezőjéről győzte meg a jelenlevő- 1 ben, hanem járásunk minden egyes ket, mert aprólékosan elemezte a szetei és a viski szövetkezet termelési feltételeit. Bélyen és Ipolyszakállason az Ipolyfalujában beszéltek nemzeti bizottságaink tagjai az 1954—1957-es választási időszakban végzett működésükről. Fapso V., Zselíz Szombatról vasárnapra /

gen, így történt, mégpedig előzetes figyelmeztetés nélkül. Az Űj Szó szerkesztősége vétett az őt az olvasók táborához kötő baráti kapcsolatok íratlan törvényei ellen, amikor ez év elején egyszerűen megváltoztatta eddigi gyakorlatát, s szombat helyett vasárnap ad nyolcoldalas lapot. De más is történt. Olvasóinknak bizonyára jeltűnt, hogy ebben a mindenkori vasárnapi számunkban lapunk tartalmi összeállításába is újítást vezettünk be. Olvasmányos, ismeretterjesztő, szórakoztató cikkeket hozunk, alkalmazkodva a vasárnap pihenést jelentő fogalmához, nagyobb kényelméhez, nyugalmasabb környezetéhez. Ö, ne is tessék ellenvetéseket tenni, hogy újításról itt nincs szó, mert valaha is úgy volt, hogy a lapok vasárnapi számait a vasárnap hangulatához mérték. Ki tagadná ezt? És mégis újítás ez, még ha csak megújítás is! Hiszen a háború után és főleg 1948. óta népünk hatalmas lendülettel látott neki az ország helyreállításának, illetve a szocializmus gazdasági alapjai lerakásának, s lelkes akarásában igen gyakran a vasárnapjait is társadalmi munkának . szentelte, mert érdekei így kívánták, i És ma? Munkairamunk semmit sem csökkent. Ellenkezőleg, fokozzuk igyekezetünket, mert tapasztaljuk, hogy több és jobb munkával magunk javítjuk — és szüntelenül javítjuk — életfeltételeinket, de a vasárnapot már — a ritka kivételektől eltekintve — magunknak, családunknak szenteljük, hogy a pihenéssel erőt gyűjtve tovább haladhassunk a szocializmus útján. C ezt tartottuk szemünk előtt, ^ amikor vasárnapi számunkba igyekeztünk minél több frissítő ízt, színt, zamatot beleyinni. De mint ahogy a szocializmus útja is mindig előre visz, lapunkat és különösképpen ennek vasárnapi számát is szüntelenül érdekesebbé és vonzóbbá szerelnénk tenni. Ehhez pedig arra van szükségünk, hogy olvasóink véleményt mondjanak, javaslatokat tegyenek, tanácsokkal szolgáljanak. Mi ezeket a jó szándékú meg jegyzéseket gondosan tanulmányozni fogjuk, hogy alkalmazásukkal tovább javíthassuk lapunk színvonalát, vonzóerejét. Ť gy került sor az új régire, vagy •*• ha úgy tetszik, a régi újra, szombatról vasárnapra. P. M. K

öböl J., a vezekényi EFSZ állattenyésztési csoportvezetőjével a galántai járási pártkonferencián találkoztam először. Egyike volt annak a közel ötven kommunistának, akik a vitában nagyon találóan szóltak hozzá a járási pártbizottság beszámolójában felvetett problémákhoz. Köböl elvtárs, ez az ötvenedik életévén jóval túl járó közép termetű, inkább soványnak mondható, de emellett erőteljes férfi arról beszélt, ami ma a járás szövetkezeteiben a legfontosabb megoldásra váró kérdés, az állattenyésztés fejlesztéséről, hasznosságának fokozásáról és arról, ami mindennek alapja, feltétele; a saját termésű bőséges takarmányalap biztosításáról. Az ember szavainak hitelét, őszinteségét nemcsak az dönti el, amit mond. hanem az is, ahogy mondja. Gyűlések százain tapasztaltam, hogy bizony bőségesen akadnak olyanok, akik a tárgyalás, a problémák mély ismerete nélkül is hozzá mernek szólni a felvetett kérdésekhez. Sokszor talán még szebb szavakkal, mint azok, akik valóban a dolgok ismeretében szólnak hozzá. De az ilyen szavak mögül hiányzik a meggyőződés ereje. Hiába ül le utána győzelemittasan a szónok; az igazi életismerettel rendelkező emberek meglátják a szöveg mögötti ürességet, a szócséplést és sajnálják a feleslenesen elpazarolt időt. Köböl elvtárs említett felszólalásában éppen az ragadta meg legjobban a figyelmemet, hogy bár előre elkészített szöveg nélkül beszélt, mondanivalója rendkívül logikus volt, minden elhangzott szó a tárgyat érintette. Szavai mögött meglátszott a gazdag élettapasztalattal rendelkező ember, a nyitott szemmel járó kommunista, a politikus, aki észreveszi a hibákat és harcol ellenük, helyes tanácsot tud m U J S Z O Rossz gazda az

f aki minden évben takarmányt vásárol Hová gurulnak a koronák? 1957. március 5. adni, hogyan lehet az elkövetett hibák okozta megrekedésből kikerülni. Miről is beszélt tulajdonképpen Köböl elvtárs ? Arról, ami legközelebb áll szívéhez: a pártról, illetve a párttag kötelességéről és a szövetkezetről, illetve a szövetkezetben az állattenyésztés helyzetéről. Rámutatott a hibák gyökerére, amelyek következtében a vezekényi EFSZ gazdálkodása egy helyben topog, az elmúlt évek során nem tudott előrelendülni: a nemtörődömségre a szövetkezet gazdálkodásában előforduló hibák megszüntetésével szemben és a takarmányalap elhanyagolására. A

múlt hét végén „birodalmában" találkoztam újra Köböl Józseffel, a vezekényi szövetkezet állattenyésztési telepén. Odakint beretvaéles március eleji szél süvített végig a kisalföldi rónaságon, az istállók felett legerősebb hullámai meg-megremegtették a hosszú sertésól közepébe épített helyiség ablakait. Hidegtől pirosra csípett arccal jött be az egyik etető. Jól szelelő kurta csibukjából bodor füstfelleget eresztve tömte tele száraz kukoricacsutkával a kondér alatti pléhkályha puffadt hasát. Itt, ebben a szobában beszélgetünk Köböl elvtárssal, az állattenyésztési csoport vezetőjével, meg néhány etetővel arról a problémáról, amellyel jó egynéhány szövetkezet küzd, és amely egyik legnagyobb akadálya a szövetkezet gazdasági megszilárdulásának, a gazdálkodás sikeres továbbfejlesztésének. Ez a probléma az elégtelen takarmányalap. Nagy társzekér áll meg az istálló előtt. Szélesre tárul az ajtó mindkét szárnya, két ember izmos vállán egymás után vándorolnak a zsákok az etetőhelyiségbe. A zsákok szájából dara ömlik széles sugárban a betonpadlóra. Lesz mit enni a hízóknak is, a növendékállatoknak, malacoknak is. Gyarapodhatnak, szedhetik magukra a húst. Az ember akaratlanul is arra gondol, mennyi pénz üti majd a szövetkezeti tagok markát az igazán szép sertésállomány hasznaként. Ennek a haszonnak nagy része azonban más helyre vándorol. Oda, ahol többet törődtek a takarmánytermesztéssel, Mert a dara nem a szövetkezet földjén termett, nem a szövetkezet magtárából való. Illetve onnan, de oda már máshonnan érkezett. Szétgurulnak a koronák a szövetkezetből a takarmányvásárlásra. Az elmúlt évek ésszerűtlen gazdálkodása most érezteti hatását. T

öbb mint 800 hektáros gazdaság, és ehhez viszonyítva alig néhány szál lóheréjük termett. Nyolc vagon lóherét kellett venni a télen, hogy az állatállománnyal valahogy kihúzzák az időt tavaszig. Számoljanak csak a vezekényi szövetkezeti tagok: 260 ezer korona egy évi takarmány vásárlására. Hány koronával rövidítette meg ez a nagy összeg minden egyes munkaegység értékét! — Megette a fene az olyan gazdát, aki minden évben takarmányt vásárol. Nehéz olyan helyen hasznot elérni, ahol előre oda kell adni a jövedelmet — mondja Köböl elvtárs a beszélgetés során. Bizony n°héz hasznot elérni. Arpaszalmától nehezen csurog a tej a sajtárba. Csak a szőre nő meg < 'le a tehénnek, marhának. A szövetkezet eddigi elnöke is most jött rá a múltban elkövetett hibára, amikor etető lett. Megtanulta, hogy nem azt kell elsősorban kérdezni az állatgondozóktól, mennyi a tejhozam, hanem mindenekelőtt azt, hogy mit etetnek az állatokkal. Mert az emberekben itt nincs hiba, lelkiismeretes gondozásban nincs hiány. Hogy is mondta Köböl elvtárs? Amilyen 23 ember itt az állatok körül dolgozik, azokkal csodát lehetne tenni, ha elegendő takarmányunk lenne. Harminc év tapasztala mondatja ezt vele. Az idén éppen harmincadik esztendeje, hogy az állattenyésztésben dolgozik. Harminc évet töltött el az istállók levegőjében, a szelíden kérődző tehenek, buksi fejű kisborjak, láncaikat csörgető kajla szarvú ökrök, röfögő anyakocák, gömbölyödő hízók és visító malacok között. Tudását nem könyvből szerezte, a gyakorlatban tanulta, a felszabadulás előtt különféle nagybirtokokon, sőt Franciaországba is elvetette a mostoha sors kenyér után (onnan diplomát is hozott), a felszabadulás után az állami birtokok gazdaságain, most második éve pedig a vezekényi szövetkezetben, ahová mint gazdag tapasztalatokkal rendelkező szakembert és mint kommunistát küldték az állatállomány rendbeszedésére. A járási állatorvos azt mondta, amikor idekerült: a vezekényi EFSZ-szel kevesebb baj lesz ezután. IX öböl elvtársban nem is csalatkoztak a szövetkezet tagjai. Hajnaltól estig az istállókban tartózkodik, sokszor még éjjel is, ha borjazik a tehén, vagy ellik az ahyadisznő. Az állatállományban nem is lenne hiba, a nehéz takarmányozási helyzet ellenére sem romlottak le nagyon az állatok. Az állatgondozók jó munkája révén a tejhozam is emelkedett az idén. 4,2 liter a fejési átlag a tavaly 2,5 literrel szemben. Igaz, hogy ez még kevés, messze jár a pálóci, meg a hrušovi szövetkezetben elért átlag mögött. De hát ezen már csak a bőségesebb takarmányozással lehet javítani. A sertésállomány is szép. A sertésetetők 110 százalékra teljesítették ^ a tervet. A növendékállatoknál napi 30 dekás súlygyarapodást érnek el, a hízósertéseknél januárban már elérték a 80 dekás súlygyarapodást, egy anyasertéstől pedig az átlagos 10 malacot. Csak a takarmány fejében ne menne el a haszon. Az idén azonban már olyan a helyzet, hogy ez a kérdés is gyökeresen megoldódik. A vezekényi szövetkezet vezetősége is, a tagok is megértették már, hogy a száján keresztül fejik a tehenet. S ebben minden bizonyára jó része van a saját bőrükön tanultaknak is azon kívül, hogy Köböl elvtárs állandóan hangsúlyozta a takarmányalap biztosításának fontosságát. Legalább 130—140 hektáron kellene lóherét termeszteni, ezt a legfontosabb takarmányt, amely az itteni éghajlati viszonyok mellett a legnagyobb és legtápdúsabb termést adja. Az idén már mintegy 80 hektár lóherét szándékoznak elvetni és a zöldtakarmány termesztésére is nagyobb figyelmet fognak fordítani. A jövőben pedig úgy igyekeznek, hogy biztosítsák a vetőmagot is, ne kelljen mindenért pénzt adni. Kárát látja ennek a szövetkezet. Az idén is 1 mázsa lóheremagért 10 mázsa búzát ad'tak cserébe. Márpedig vetőmagból nem egy mázsára van szükség, annyiszor 10 mázsa búzával lett kevesebb a szövetkezet búzakészlete. N/1 ás kárán tanul az okos, de ha már úgy hozta a sors, hogy a saját kárán kell tanulnia valakinek, akkor az a legfontosabb, hogy jól tanulja meg a leckét. Azt hiszem, hogy a vezekényiek jól megtanulják. De a legfontosabb az, hogy tanulja meg minden szövetkezeti tag, hogy rossz gazda az, aki minder. ívben takarmányt vásárol. Gál László