Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-20 / 79. szám, szerda

PÁRTÉLET A leghatásosabb érv A SZÖVETKEZET JÓ GAZDÁLKODÁSA LESZ W eľký Kazimír valóban nagyobb község, mint a Michal'anyhoz közelebb fekvő Malý Kazimír. A trebišovi járás e két községe csak néhány lépésnyi távolságra van egymástól, február óta pedig, amikor Veľký Kazimirban is áttértek a szövetkezeti gazdálkodás útjára, a két község még közelebb került egymáshoz. Veľký Kazimírban már volt egységes földművesszövetkezet. Csakhogy akkor nagyon rosszul gazdálkodtak. Nem vezették rendesen a ledolgozott munkaegységeket, nem volt rend a hektárhozamok nyilvántartásában, szóval mindenki úgy gazdálkodott, ahogy neki jól esett. A szövetkezeti tagok nem jártak el a taggyűlésekre, ahol megbeszélhették volna, hogyan lehetne biztosítani a nagyobb jövedelmet. Nem csoda tehát, hogy a szövetkezet felbomlott. De az emberekben megmaradt az a tudat, hogy nem lehet tovább a régi módon gazdálkodni. A haladó gondolatok hordozói párttagok és a volt szövetkezet tagjai voltak, akik az EFSZ-ben előfordult hibák ellenére sem szűntek meg azon munkálkodni, hogy a közös gazdálkodás újból megvalósuljon, mégpedig ezúttal már szilárd, egészséges alapokon. így Vojtech Segul, Anton Perháš földművesek és mások a múlt hibáira rámutatva konkrét példákkal bizonyították be, hogy a rossz munkaerkölcs vezetett a szövetkezet felbomlásához. Ha a hanyagság és fegyelmezetlenség nem lett volna, akkor a földműveseknek sokkal jobb dolguk lenne, mint most, amikor egyénileg gazdálkodnak. Ez volt a szövetkezeti gazdálkodásért folytatott agitáció első része. A falusi pártszervezet rendszeresen foglalkozott a földművesek helyzetével. A beadási kötelezettség teljesítésében előforduló hibák, az apró parcellák alkalmatlansága a gépesítés felhasználására és ami ebből következik: az alacsony termelékenységű fárasztó munka arra késztette a községi pártszervezetet, hogy kiutat keressen a nehézségekből. A pártszervezet ezt az utat kizárólag a szövetkezeti nagytermelésre való áttérésben látta és tagjait arra vezette, hogy a faluban alapítsanak új EFSZ-t egészséges alapokon, amely biztosítaná a sikeres előrehaladást. Még a múlt év őszén elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot Juraj Počúvaj elvtárs, a helyi nemzeti bizottság tanácstagja, hét hektár föld birtokosa, Pavol Bigdánnyal együtt ellátogattak Leleszre, hogy meggyőződjenek az ottani szövetkezet gazdálkodásáról és arról, hogyan megy a tagok sora. S bizony sok szépet láttak ott. A leleszi EFSZ gazdasága túlszárnyalta a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről alkotott elképzelésüket. Az új építkezések, a gyors gazdasági fejlődés, amely arányban van a leleszi szövetkezeti tagok életszínvonalának emelkedésével, szemléltető módon arra ösztönöz minden egyéni gazdálkodót, hogy kövessék a lelesziek példáját. Počúvaj elvtárs példáját követte Jozef Heršmann elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke is, valamint Ján Heréik, a falusi pártszervezet elnöke. Az előkészítő bizottság és a pártszervezet élénk agitációt indított a szövetkezet megalakításáért. Segítségükre siettek a Trebišovi Járási Nemzeti Bizottság dolgozói is, valamint Juraj Madvin elvtárs, iskolaigazgató. A z agitációnak két formája folyt. Jól bevált a földművesekkel rendezett beszélgetés, amikor a gazdálkodás boncolgatása alapján velük együtt keresték az utat, hogyan lehetne megjavítani az életüket, kellemesebbé, jobbá tenni azt. Bár nem minden beszélgetésnek lett a vége a belépési nyilatkozat aláírása, mégis a földművesek legtöbbje elismerte, hogy csupán a szövetkezeti gazdálkodás biztosíthatja a földművesek életszínvonalának szüntelen emelkedését. És ezekben az esetekben az agitátorok elérték azt, hogy a gazdák elgondolkoztak helyzetükről és sokan kijelentették, hogy majd meglátjuk, hogyan megy nekik — akkor aztán belépünk. Ezenkívül az agitátorok otthon is meglátogatták a földműveseket. Nagyon agilisan dolgozott Hrabovsky elvtárs, a járási nemzeti bizottság pénzügyi osztályának könyvelője, továbbá Lopucs elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára és mások. Tényekkel érveltek a földművesek mostani gazdálkodásáról, a gazdasági állományról, a földek megműveléséről és összehasonlítást tettek a szövetkezetek gazdasági fejlődésével Veľatyban, Trebizovon.f. Michal'anyban és másutt. így meggyőzték Ján Džubákot, Margita Parnahájovát, özv. Margita Jánoškovát, Michal Banačkit és másokat, úgyhogy február 25-én megalakult a községben az új EFSZ. Eddig 120 hektáron gazdálkodnak, 40 sertésük van, száz juhot vettek és a tehénistálló rendbehozatala után közös istállóban helyezik el a szarvasmarhát. Az agitációt azonban nem hagyták abba. Főleg a helyi nemzeti bizottság tanácsülésein igyekeznek a földműveseket meggyőzni arról, hogV lépjenek be a szövetkezetbe. Megmagyarázzák nekik és igyekeznek bebizonyítani, hogy maguknak és egész táésadalmunknak ártanak azzal, ha nem teljesítik beadási kötelezettségeiket, ahelyett, hogy a haladást választanák és kihasználnának az adott lehetőségeket, a,szövetkezeti gazdálkodás útjára lépnek. Tényeket sorolnak fel előttük, hogy a szövetkezetben a gépek és a helyes agrotechnika segítségével mennyire emelkednek a hozamok és a tagok jövedelme is. Q e a pártszervezet tagjai és a szövetkezeti tagok jól tudják, hogy a meggyőző munka folytatása mellett a leghatékonyabb érv az lesz, ha az EFSZ jó eredményeket ér el. Ezért a siker biztosítására fordítják minden erejüket. A szövetkezet tagjainak lelkiismeretes munkájával biztosan el is érik céljukat. Ján Felbert, a Kassai Kerületi Pártbizottság dolgozója r LI PTOBAN egykor és most OOOOOO0O3OOOOGOOOOOOOOOOOOGOGOOOOOOOOO00OOOOG Mielőtt megnyílnak a Kongresszusi Palota kapui Néhány nap, é s megtelik a prágai Kongresszusi Palota az ország minden csücskéből összejött szövetkezeti küldött ekkel. Elfoglalja mindenki a maga helyét, s megkezdődik a tárgyalás. Ez így leírva egészen egyszerű, ellenben bonyodalmassá válik a dolog, ha elárul juk, mi minden történik még, mielőtt megnyílnának a Kongresszusi Palota kapui. Sokan úgy vélik, mi van abban olyan különleges, készítik a terme t, díszítik, megigazítják az asztalokat, szétrakják az ásványvizes üvegeket és kezdődhet ... Csaknem 3000 küldött és vendég Tévedné az, aki ilyen könnyű, s egyszerű dolognak tartaná a kongresszus előkészítését. Már hetek óta dolgozik egy kongresszusi bizottság, amelynek feladata gondoskodni arról, hogy minden küldött és vendég jól, kellemesen érezze magát a kongresszus idején. És nem kis idő ez, hiszen csaknem fél hétig ülésezik majd a kongresszus. Ez idő alatt gondoskodni kell az élelmezésről, a szállásról. Az esti szórakozásra is gondolni kell, színházat, mozit és egyéb szórakozási lehetőséget kell a bizottságnak biztosítania Naponta 3000 ebéd A henteseknek, a pékeknek is meg kell fogniok a munka végét és méginkább a föszakácsnak tizenkettedmagával és a 40 kisegítő dolgozóval, akiknek ügyelniök kell arra, nehogy korogjon a küldöttek gyomra. Nem csekélység naponta 3000 ebédet, ugyanannyi vacsorát és 6000 tízórait, VI. uzsonnát elkészíteni, s emellett betartani az időrendet: 10 órakor felszolgálni 3150 kiflit, vagy zsemlét a sonkához, vagy egyéb füstölt húshoz. Az ebédhez is csaknem 3000 péksütemény kell. Délután négy órako' me" elő kell készíteni a 3000 ember részére az uzsonnát. S mivel az étlap változatos lesz: az ebéd rostélyt••> lesz rizzsel, s nem hiányzik majd a hagyományos sertéssült sem a hozzávaló körítéssel. Vacsorára a küldöttek megízlelik a sertésoldalast, a marhasültet, végül minden küldött „útravalót" is kap. A ŰJ SZO A küldöttek elhelyezése az ülésteremben A rendezőségnek természetesen már jó előre tudnia kell, melyik küldött hova ül. Az asztalokat kerületek szerint csoportosították mind a kongresszusi teremben, mind pedig az étteremben. Az ülésrendet minden kerület már előre megkapta, úgyhogy mindenki tudja, hogy hol foglaljon helyet. Nemcsak a küldöttek ebédjéről, vacsorájáról gondoskodnak hanem árra is gondolt a rendező bizottság, hogy a szünetekben is mindenki jól érezze magát. Nagy mezőgazdasági kiállítást tekinthetnek meg a szünetekben a küldöttek. A kiállítás a mezőgazdaság fejlődéséről, a szövetkezeti mozgalom megtett útjáról ad számot. Természetesen a különféle szakkönyvekben sem lesz hiány. A dohányipar különleges gyártmányai is eljutnak ide, ezenkívül a küldöttek kedvük szerint válogathatnak a szebbnél szebb emléktárgyakban. Ha valamelyik küldöttnek nem futotta az idejéből, hogy elindulás előtt megborotválkozzon, vagy olyan messziről jött, hogy közben kinőtt-a szakálla, nem kell borbély után szaladgálni a városban, mert helyben kicsinosítják. Egyszóval a küldötteknek m'nden a rendelkezésükre áll, ami e három nap alatt a kényelmüket szolgálja. Ez azt jelenti, hogy a különféle gondok félredobásával a legfontosabbra összpontosíthatják figyelmüket, mert az olyan nagy feladatok megoldása, mint amilyenek az idei kongresszusra hárulnak — tisztánlátást, okos értelmet követel meg. 1957. március 2ó. 3 Teret hódít a szövetkezeti mozgalom MINT ISMERETES, až utóbbi időben a prešovi kerületben egyre több kis- és középparaszt választja a közös gazdálkodást. Mit is mond a közmondás: Idejére minden megérik. A prešovi kerületben is megérett a szövetkezeti gondolat. A parasztok — látva a szövetkezetek fényes eredményeit — naponta jelentkeznek a szövetkezetekbe. Ott, ahol szövetkezet van a községben, nem kell senkit meggyőzni. Meggyőződik valamennyi, látva azokat a gazdasági eredményeket, amelyekre az egyéni gazdálkodásban még csak nem is gondoltak. Az új tagokat meggyőzték az eredmények, amelyek a múlt évben többszörösen túlszárnyalták az egyénileg gazdálkodók jövedelmét. A medzanyi szövetkezetben például a tervezett 20 korona helyett 25 koronát fizettek ki munkaegységenként. Emellett még gazdag természetbeni járandóságot is adtak. Miško József az 1133 ledolgozott munkaegysége után csak pénzben 37 ezer 395 koronát kapott kézhez, Palaha András, aki 636 egységet dolgozott le, 20 ezer 996 koronát vett fel. Fivére, Palaha Viktor 695 munkaegysége után 22 ezer 954 koronát, vagyis együtt 43 ezer 951 koronát kerestek. Vagy ott van Pečovská Nová Ves, ahol 32 korona volt a munkaegység pénzbeli értéke. Természetesen itt a tagok jövedelme is sokkal több. Példának csak a Straka fivéreket említjük meg, akik tavaly 2292 munkaegységet dolgoztak le s ezért pénzben 90 ezer 918 koronát kaptak. Ebből az összegből az egyik fivér, Straka István 34 ezer 700 koronát kapott. Hasonló magas jövedelme van minden tagnak. A sa binovi járásban az elmúlt év gazdag eredményeket hozott. A járás szö vetkezetei a múlt évben a munkaegységek tervezett-értékét globálisan 129 százalékra emelték, f —ki— RAGYOGÓ koratavdszi délután van. Ä vasúti kocsikban, aki csak teheti, az ablakok közelébe férkőzik. Mindenki a vidéket nézi. Liptóban vagyunk. Valamikor, nagyon régen hatalmas őserdők voltak itt mindenütt. De már akkor emberek laktak a hegyek lábainál. Az emberi települések nyomai egészen a kőkorszakig vezethetők vissza. Köszerszámaik voltak. Nehéz és primitív volt ez az élet, mint mindenütt a földtekén ebben a korszakban. De Liptóban már akkor elkezdték a földek művelését. A vadon termő növényeket az idők folyamán már odahaza, megmunkált földben termesztették, az őserdők vadjait megszelídítették. Fokról fokra emelkedett életszínvonaluk. Irtották az erdőket a Vág mentén, az irtásokon legeltették állataikat. Ezek a legelők nem voltak legelők a szó mai értelmében. Erdöirtások voltak. Amikor egyiket az állatok lelegelték, tovább mentek egy újabb irtásra. Vágták a fákat, pusztultak, ritkultak az erdők. Nagy hiba volt ez vízgazdasági szempontból. A fenyő- és lomberdők irtása hatalmas árvizeknek lett az okozója, sok ember és állat pusztulásának előidézője. Csak később, az idők folyamán jöttek rá a liptóiak, hogy a növényzettel, az erdőkkel okosan kell gazdálkodni. Mert ha nem ezt teszik, annak ők maguk látják kárát. Rájöttek, hogy ahol hegyek, szakadékok vannak, ott növényzetre, cserjékre, törpefenyőkre, fákra is szükség van. Mert bizony ezek hiányában szikla és kő teszi sivárrá ezt a csodaszép, gazdag vidéket. Rájöttek arra is, hogy a lapályosabb helyek sokkal alkalmasabbak legeltetésre. Azóta nem irtják az erdőket, megbecsülik a hegyek növényzetét. Évezredes tapasztalatok tanították meg őket arra, milyen nyomorúság származik a hegyek növényvilágának kiirtása nyomán. Idővel még egy tapasztalattal lettek gazdagabbak. Azt is megtanulták, hogy a legelőket is gondozniok kell, mint a szántóföldeket. Hogy a legelön is össze kell szedni a köveket, sziklákat, hogy tisztítani, rendezni kell azokat, sőt trágyázni is kell és vetni is. Most már nagyon jól tudják, hogy az ilyen legelő, amelynek több figyelmet szentelnek, bőségesen meghálálja a fáradságot. A gyorsvonat tovább robog. Itt is, ott is faluvá sűrűsödnek a házak. Vannak itt régebbi települések, de sok az új, modern családi ház. Jómódról beszélnek ezek az épületek, a liptóiak sorsa felfelé ível. Egy részük a közös gazdálkodás útjára lépett, mások üzemekben, építkezéseken, vagy másutt dolgoznak. Sok minden megváltozott itt az utóbbi években. Régen elmúlt az az idő, amikor a pásztorok egyik meredek hegyoldalról a másikra vándoroltak állataikkal. A Kárpátoknak ezt a vadregényes világát, ezeket a kedvenc kirándulóhelyeket most gondozott legelők tarkítják. És ezek a legelők évről évre rendezettebbek, szebbek. Gazdag ez a vidék, gyártelepek munkájának, az építkezés lázának hangja keveredik a hegyek sebes patakjainak zúgásával. ÜJABB HÍD, a völgy hol összeszűkül, hol kiszéle* sedik. Messziről sziklán épült vár ra gyog a lemenő nap rózsaszínű fényé•> ben ... Késő délután van, sötétedik. A vonat utasai könyvekbe, újságokba temetkeznek. A dombokon ülő házak ablakai mint a szentjánosbogárkák világítanak az est sötétjében .. . (mgyj flulól k a vásáron Az ídei lipcsei tavaszi árumintavásáron sok cég állított ki személykocsikat. Az általános fejlődés azt mutatja, hogy az úgynevezett közepes kocsik törnek előre. Négyszemé-' lyes 750—1500 köbcentiméter űrtartalmú személygépkocsikról van szó, amelyeket csekély és olcsó változtatással kétszemélyes sportkocsik formájában is lehet gyártani. A nyugat-európai autóipar az ilyen olcsó kocsik gyártásának fokozásával akarja ellensúlyozni a nagy amerikai kocsik konkurrenciáját. Jellemző példája ennek a nyugatnémet gyártmányú Volskwagen, amely egyike a legnépszerűbbeknek a Nyugaton. A francia Renault fennállásának egyetlen lehetőseget abban találta meg, hogy kisautókat gyárt. pl. nálunk is ismeretes CV 4-est. A kelet-európai országok autógyárai elsősorban a gépkocsik gazdaságos üzemeltetését és megbízhatóságát tartják szem előtt. E cél elérését a legjobban szintén a fent említett autótípusok gyártása teszi lehetővé. így született meg a mi Spartakunk, az NDK Wartburgja, P-70-ese és a Szovjetunió új Moszkvicsa. Az NDK Lipcsében kiállította a Wartburgnak nálunk még ismeretlen kétüléses változatát, valamint a P-70 Combi-t (a P-70 zárt kocsi teherszállításra változtatható típusát). Az amerikai befolyás meglátszik a nyugatnémet autóipar termékein. Mercedes és Opel újra nagy kocsikat gyárt. Az új Opel Kapitán semmiben sem különbözik az amerikai kocsiktól. Az új Mercedes megtartotta hagyományos formáját, ami a kocsi elejét (hűtő) illeti. De ez már nagyon elüt a kocsi egész jellegétől, amely mintha amerikai tervező elképzelését tükrözné. Nem csoda ez és könnyen megmagyarázható. A Volkswageneket gyártó vállalaton kívül az összes nyugatnémet autógyárat amerikai tőke uralja. Ennek A szovjet gyártmányú űj Moszkvics A francia gyártmányú kétüléses Simca sportkocsi pedig semmiképpen sem érdeke, hiogy a nyugat-európai piacon a kiskocsik felülkerekedjenek. Képsorozatunkban egy kis ízelítőt adunk a lipcsei árumintavásáron kiállított személyautókból. Utolsó képünk nem egy sport-cabriolett vezető ülését mutatja be. Az utasok és a vezető ülései pedig a legigényesebb motorosnak is megfelelnének. A kép azonban az NDK-ban gyártott sport-motorcsónakot ábrázolja. Víg