Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-20 / 79. szám, szerda

Gyermekbénulás ellen oltják a Az újságokban hírek jelentek meg arról, hogy a közeli napokban az egész országban megkezdik a gyermekek oltását gyermekbénulás ellen. A hírt a gyermekes családok nagy megkönnyebbüléssel fogadták, mert ettől a betegségtől minden szülő nagyon fél. Az a tény, hogy a tudósoknak sikerült hosszú évtizedes kutatás után megtalálni a gyermekbénulást megelőző oltóanyagot, felbecsülhetetlen jelentőségű az orvostudomány történetében. A „Korunk": történelem A GYERMEKBÉNULÁSRÓL ÁLTALÁBAN A gyermekbénulás (latinul poliomyelitis) igen régi betegség, már az egyiptomiak is ismerték. Azelőtt azt hitték, hogy nem fertőző. Ma már tudjuk, hogy heveny fertőző megbetegedés, amely rendszerint a különféle izomcsoportok bénulásával jár, leggyakrabban a végtagok izomzatának bénulásával. A betegség bénulásos, úgynevezett paralytikus formájának következtében hosszantartó és nehezen gyógyítható bénulások maradnak vissza. A megbetegedések tekintélyes része szerencsére könnyű lefolyású és bénulás nem fejlődik ki, azonban ez a forma éppen olyan fertőző, mint a bénulásos. A betegséget túlnyomó részben gyermekek kapják meg, innen a neve: gyermekbénulás. A gyermekbénulást Csehszlovákiában a legmodernebb módszerekkel gyógyítják. A Jánské Lázne-d szanatóriumot, ahol a megbénult gyermekeket hosszú hónapokig, néha évekig kezelik, ismerik az egész világon. Emlékszünk mindnyájan a kis Adrianna Bellucci olasz lányka esetére, aki szintén nálunk tanult meg ismét járni. Azonban még a legjobb gyógykezelés mellett sem lehet megakadályozni, hogy a súlyos esetek halállal ne végződjenek, vagy vissza ne maradjon egy egész életre kiható mozgászavar. Ezért kutattak a tudósok olyan kitartóan, amíg megtalálták a betegség megelőzésének módját. A BETEGSÉG KÖROKOZÖJA Károm különböző törzshöz tartozó vírus. Mind a három egyformán el van terjedve az egész világon. A lappangási időszak (a fertőzés idejétől a betegség első észrevehető jeleinek megjelenéséig eltelt időköz) általában 8—12 napig tart, kivételes esetekben 21—30 nap is lehet. A fertőzés forrása a beteg ember, vagy vírushordozó, aki maga nem kapja el a betegséget, de másnak átadhatja. A fertőzés közvetlen érintkezéssel, levegő útján, vagy megfertőzött tárgyak, élelmiszerek útján történik. Igen veszélyes a szennyvízzel tisztátlanított folyó-, vagy állóvíz. Vidéken legyek is terjesztik a betegséget, főleg ott, ahol nyitott árnyékszékek vannak, mivel a vírus a testet elsősorban a széklettel hagyja el. J^Téhány nappal ezelőtt két me•L" leghangú levelet kaptam a Szovjetunióban élő rokonaimtól. Az egyik Szibériából, a másik az északi Kóla-félszigetről, vagyis két egymástól 8000 kilométerre levő városból érkezett. Mégis mindkét levélben van egy közös gondolat: a csehszlovákszovjet baráti tárgyalások visszhangja, amely az egész Szovjetunió hatalmas területére, a tajgába, a szűzföldekre, a falvakba, a városokba, mindenüvé eljutott. A szovjet nép figyelemmel kísérte ezeket a tárgyalásokat és azokban a napokban sok helyen rendeztek előadásokat, amelyeken ismertették a hallgatókkal Csehszlovákia földrajzát, történelmét és gazdasági viszonyait. Ezt bizonyítja ez a két levél is. Az egyik így hangzik: „Drága testvérem, az elmúlt hetekben volt hazánkban a ti köztársaságtok állami küldöttsége. Szívből jövő örömmel vettük tudomásul, hogy az országaink közötti baráti kapcsolat még jobban elmélyül. Nap nap után hallgattuk a rádiót, hallottuk köztársasági elnökötök, Antonín Zápotocký elvtárs beszédét is, és igazán nagyon örülünk annak, hogy oly eredményesen , végződtek ezek a tárgyalások. Hiszen a külkereskedelmi kapcsolatok is kiszélesednek a jövőben és még több nyersanyagot fogunk szállítani iparotok számára. Itt nálunk pedig, a Kólafélszigeten van belőle elég, akár száz évre is. Igazán, teljes szívemből örülök, hogy még ebben az évben meglátogatlak benneteket Csehszlovákiában. Alig várom azt a pillanatot, amikor személyesen megismerkedhetem a csehszlovák néppel, falvait okkal, városaitokkal. Tőlünk sokan akarnak Csehszlovákiába utazni és nyáron az Inturiszt több körutazást tervez Csehszlovákiába. De szerintem sokkal jobb, ha az ember rokonához, vagy ismerőséhez megy, ahol nincs kötve semmilyen programhoz. Ismerőseim közül, akik jelentkeztek erre a kirándulásra, nagyon sokan érdeklődnek, hogy mi újság van nálatok, miről írsz, és én nagyon büszke vagyok rá, hogy oly közeli rokoni kapcsolat köt össze engem Csehszlovákiával. Anyu nemrég írt Szibériából, hogy betegeskedik ..." A GYERMEKBÉNULÁS CSEHSZLOVÁKIÁBAN el-elszőrva már a második világháború előtt is előfordult. Az első nagy járvány 1939-ben tört ki, amikor 2500 gyermek betegedett meg. Ez az első járvány kétségtelenül összefüggésben volt a német hadseregnek cseh vidékekre való bevonulásával. Ettől az időtől kezdve a járvány ötéves időközökben ismétlődik. A felszabadulás óta két ízben 1948-ban és 1953-ban volt nagy járvány nálunk. Az a tény, hogy 1958-ban ismét járvány várható, döntő körülmény volt az idei országos oltási akció előkészítésében, mivel az általános prevenciós intézkedéseken kívül semminemű hatékony védelem nem áll rendelkezésünkre a betegség terjeszkedése ellen. AZ OLTÖANY.AGRÖL Hosszú évekig tartó kísérletezések, kutatások után sikerült i gyermekbénulást előidéző vírust mesterségesen is kitenyészteni a majom veséjéből nyert sejtkultúrákon. Ez tette lehetővé az oltóanyag felfedezését és végül elkészítését. A felfedezés Salk amerikai virológus érdeme, akiről a vakcinát el is nevezték. Az oltóanyag az elölt vírus három törzsének a keveréke. Az előállítási folyamat roppant bonyolult, rendkívüli szakértelmet, különleges felszerelést, laboratóriumokat igényel, nehogy az oltás következtében bármiféle komplikáció álljon be. Nálunk az idei oltáshoz Kanadából szállított oltóanyagot fogunk használni, de már történnek előkészületek, hogy minél előbb megkezdhessük mi is az oltóanyag előállítását. HOGYAN TÖRTÉNIK AZ OLTÁS? A gyermekbénulás elleni oltás ugyanolyan alapon nyugszik, mint minden más oltás. Beoltják a testbe az ártalmatlanná tett vírust, amelyre a test ellenanyagok képzésével válaszol. Egyszeri oltás nem elegendő. Az első injekció után 2—4 hét múlva másodszor, majd kilenc hónapra rá harmadszor oltják be a gyerekeket. Az oltott gyermek ellenállóképessége a második injekció után kezd kifejlődni. A teljes ellenállóképesség elérésére mind a három oltás szükséges. Államunknak óriási anyagi és szervezési megterhelést jelent ennek az országos oltási akciónak lebonyolítáMKmmmmmmmMmmMmm* 1 JlméL | IA SZOVJETUNIŰBŰL | 1 gy az egyik levél. A másikban, •*• mely a messzi Szibériából érkezett, ezeket olvashatjuk: „Drága rokonom! Azonnal válaszolok leveledre, mely különösen most, ezekben a napokban nagyon jókor érkezett. Elolvastam sofőr kollégáimnak is, akik különösen érdeklödnek a messzi Csehszlovákia népének élete iránt. Írtál az árleszállításról, az ottani életről, az időjárásról, napi gondjaitokról. Mindezt élvezettel olvastam barátaim körében, akik mindnyájan forró üdvözletüket küldik. A Moszkvai Pravdában januárban olvastuk Karol Poláček miniszterelnökhelyettes cikkét Csehszlovákia gépiparának fejlődéséről. Közvetlenül utána sok kommentárt olvastunk az újságban és hallgattunk a rádióban a két ország vezetői között lefolyt tárgyalásokról. Emlékszel, milyen nagy volt az érdeklődés hazátok iránt, mikor Minuszinszkban 800 komszomolistának tartottál előadást Csehszlovákia fiatalságának, pionírjainak életéről? Most, a tárgyalások befejezése után még nagyobb az érdeklődés Csehszlovákia iránt. Nemrég jártaié nálam a 39-es számú középiskola növendékei és elkérték a címedet, hogy írni szeretnének az ottani tanulóknak. Szívesen odaadjam nekik, mert hiszen barátságunknak még jobban el kell mélyülnie. A tárgyalások minden mozzanatát figyelemmel kísértük, hiszen mindnyájunk közös érdeke, hogy minél erösebb legyen a szocialista tábor. Ha tudsz küldeni fényképeket csehszlovákiai városokról, munkásokról, üzemekről, úgy légy szíves, küldj néhányat. Most pedig áttérek személyes dolgaimra. Otthagytam a régi tejfeldolgyermekeket sa. Az oltóanyag több mint 10 millió koronába kerül, amit valutában kell megfizetnünk. Az előző évek megbetegedési statisztikáját figyelembe véve a legnagyobb fertőzési veszélynek a félévestől hétéves korukat betöltő gyermekek vannak kitéve, tehát beoltják az e korban levő minden jelentkező gyermeket, ami azt jelenti, hogy körülbelül egymillió nyolcszázezer gyermek lesz beoltva. Az oltást minden kerület saját belátása szerint szervezi meg. A gyermekorvosok a bölcsődékben, óvodákban, az általános iskolák első osztályában a helyszínen fogják elvégezni az oltást, a többi gyereket pedig a gyermekgyógyászati szakrendelőkben. Az egészségügyi személyzet alaposan felkészült erre a nehéz és komoly feladatra. Reméljük, hogy a déčíni és a pezinoki járásokhoz hasonlóan (itt már kipróbálták az akció megszervezését) az ország minden részén fennakadás nélkül fog lebonyolódni. Azokat a gyermekeket, akik az oltás megjelölt időpontjában bármilyen lázas, vagy fertőző megbetegedésben szenvednek, későbbi időpontban oltják be. VESZÉLYES AZ OLTÁS? Általában az emberek minden újat tartózkodással és bizalmatlansággal fogadnak. Bizonyára több ember fejében megfordul, vajon nem veszélyes-e az oltás, nem lépnek-e fel bonyodalmak? Nyugodt lelkiismerettel válaszolhatjuk: nem. A világon eddig 150 millió gyermeket oltottak be gyermekbénulás ellen és még sehol sem tapasztaltak semmiféle reakciót, vagy komplikációt. Az Egyesült Államokban már 1954-ben megkezdték a gyermekek tömeges oltását, a skandináv államokban, Dániában ugyancsak általánosan bevezették. Az északi államokban sokkal nagyobb számban fordult elő ez a betegség, mint nálunk és a korhatár is magasabb, úgyhogy ott nemcsak a gyermekeket oltották. MILYEN EREDMÉNYT VÁRUNK AZ OLTÁSTÓL? Azoknak az országoknak a tapasztalata, ahol már megtörtént a tömeges oltás, azt bizonyítja, hogy a beoltott gyermekek közül lényegesen kevesebben kapják meg a betegséget, de ami a legfontosabb, ha valaki meg is betegszik, a betegség enyhe lefolyású, a bénulási formáktól teljesen mentes marad. Ez a körülmény igen fontos számunkra, ha az 1958-ban várható járványra gondolunk. A gyermekbénulás igen súlyos betegség. Bizonyára minden szülő nagy megnyugvással fogadja, hogy nálunk is sor kerül a világon eddig egyetlen ismert védőanyag alkalmazására, amelynek segítségével megóvjuk gyermekeinket ennek a betegségnek esetleg egész életre kiható következményeitől. KIS ÉVA gozó-üzemet és mint komszomolista munkára jelentkeztem a krasznojarszki vízierőmű építésénél..." Ha nem jártam volna a Szovjetunióban, úgy talán meglepődnék a két levél tartalmán, hogy mennyire érdeklődnek a szovjet emberek országunk népének sorsa iránt. De mivel magam is jártam Szibéria szűzföldjein, a távoli tuvai autonóm terület tajgájában, kolhozaiban, városaiban, személyesen is tapasztaltam azt a nagy vonzódást és tiszteletet hazánkhoz, mely a szovjet népben már régóta él. F ilencezer kilométerre hazámtól, Kizüben találkoztam a csehszlovák nehézipar egy gyártmányával, egy villanyfejlesztő géppel. De nem azért voltam " büszke, hogy ilyen messzire is eljutnak gépiparunk gyártmányai, hanem azért, hogy az itteni munkások mennyire megbecsülik gyártmányainkat, és milyen elismerően nyilatkoznak a csehszlovák munkásokról. — Köszönjük a jó munkát a csehszlovák elvtársaknak — így fejezte ki akkor magát az egyik munkás, aki a gyár összes dolgozóinak nevében beszélt. Egy más alkalommal, azon a komszomol-gyűlésen, melyet unokatestvérem említ levelében, hasonló tiszteletet tapasztaltam hazánk iránt. A pionírok, komszomolisták kérdéseket intéztek hozzám, érdeklődtek, vajon tudnak-e nálunk a fiatalok oroszul olvasni és írni, hogyan készülünk a világifjúsági találkozóra, milyen nehéziparunk programja és hogyan kapcsolódik be az ifjúság az ipari és a mezőgazdasági termelésbe. Olyan szeretettel és olyan komolyan kérdeztek, hogy sokat kellett beszélnem ezekről a problémákról. Ebből látszik, hogy ma már nemcsak a régi, frontot járt katonák emlegetik szeretettel hazánkat, hanem az egész szovjet nép. A moszkvai tárgyalások ezt a barátságot még jobban elmélyítették. Bárhogyan igyekszenek is lekicsinyelni a Nyugaton a két szocialista állam közötti tárgyalások jelentőségét, mindez hiábavaló. Mert nem a papíron levő szöveg a legfontosabb, hanem az, hogy a szivekbe van beoltva a két nép barátsága. HORVÁTH SÄNDOR E

rdélyben új lap indult, egy régi folyóirat új folyama: a KORUNK. 1940-ben, a tizenötödik évfolyamnál megszakadt a sorozat és most, tizenhét évi szünetelés után, a KORUNK megkezdte tizenhatodik évfolyamát. A Dienes László által 1926-ban megindított, és a Gaál Gábor neve és szerkesztése alatt felvirágzott KORUNK, szellem- és irodalomtörténeti jelentőségén túl — történelmi tényező volt és maradt mindig és mindenkorra. Szerepét, epochális hatását csak a Nyugat és a Huszadik Század magyar fenomén-voltával lehet összemérni és összehasonlítani. A Nyugat és a Huszadik Század, a félfeudális Magyarország megnehezített és lemaradt polgárosúltság folyóiratai, e légkörben forradalmin hathattak: a polgári demokrácián túl így természetszerűen a szociádis forradalom hangját is jelenthették. Magyarországon ez időben a kettőt csak együtt és egyszerre kellett és lehetett mozgósítani. Ady neve nem véletlenül e két folyóirat létén át jelentette az esedékes magyar forradalom szimbólum-valóságát: a Nyugat és a Huszadik Század a magyar változás legfontosabb fejezetei voltak. Fontosabbak és pontosabbak, mint a parlamenti lét sztenografált jegyzőkönyvei. 1919 után a helyzet gyökeresen megváltozott. Az esedékes magyar forradalmi változást a háború megszakította és félresiklatta. Ady keserű szájjal üdvözli a győzteseket: a katasztrófát: „Baljóslatú, bús nép a maovar. Forradalomban élt s ránk hozták Gyógyítónak a Háborút, a Ré-met, Sírjukban is megátkozott gazok". — A Nyugat nem lehetett többé Ady Nyugatja. Félgőzzel és néha bizony opportunista feledkezéssel élősködött a régi dicsőségből, míg aztán a német fasizmus végleg belé nem fojtotta a szót. A Huszadik Század régi nevével meg sem indulhatott: alapitói, szerkesztői emigrációban éltek. A helyette megindított Századunk csak zökkenőkkel tengethette létét. 1919 után mindenképpen új helyzet alakult ki: az utódállamok megalakulásával Budapest szellemcentrum-szerepe meglazult, a magyar irodalom az erdélyi és szlovákiai urbanltás nélkül vérszegényedett. " Az emigráns írók szétporlódtak szerte a világba. Volt hely, ahol az új kenyér dagasztásánál az élesztő szerepét töltötték be, de volt úgy, hogy nyomuk eliszaposodott és küldetésük elzápult. Kérészéletű lapok és lapocskák jelezték létüket, ugyanakkor az utódállamok magyarsága tem tudta kihozni új arcát megmutató folyóiratát, gócpontját. P

eriféria-magyarok voltunk: peremmagyarok és ez lett a mentőhorgonyunk. Ami nálunk mentőkörülmény lett — a peremadottságból horizontot fejleszteni — az közös kiúttá kínálkozott egyformán mindenütt, úgy Erdélyben, mint Szlovákiában és Jugoszláviában. Magunknál több kellett: számadati kicsinyességünkből — kisebbségi szerepünkből — nagyobbra, többre kellett kitörni, hogy létünket érezhessük, mondhassuk, bizonyíthassuk, mert önmagunkra, másult feladatunkra — mi a nagyvilág kis pöttyei — csak egy nagyobb közösségben lelhettünk. A magyar glóbusz eloforgott lábunk alól, a magyar glóbusz kicsi lett, kevés lett, más lett: egyszerre világot kellett nézni, látni és tudatosítani. Az egész láthatárt! A világot! A kort! Korunkat! Mindazt, amit az eddig volt kényelem, megszokás és — önmegelégedettség lehetetlenné tett. Paradoxmód: szegénységben és szegénységből kellett gazdagodnunk. A szükségből kellett-és — ami a legfontosabb: lehetett — erényt csinálni! Ezt a folyamatot, ezt az állapotot rögzítette és tudatosította megindulásával, majd egész létével és tényével a KORUNK. Már címe is az adottságból idéződő feladat pontos megfogalmazása volt: korunk részei és részesei vagyunk. Nem vagyunk többé kisebbség, nem lehetünk többé begubózott változatlanság, mert egy közps adottság, egy egyforma nyomás és kivágyás emberei vagyunk: koremberek, egyenlített emberek, kínok és kívánságok egyforma tömegével: az imperializmus korának kreatúrái, eszközei és — eretnekei, lázadói, tudói, leleplezői. Egyformák vagyunk: tehát mindent kell tudnunk, egymást kell tudnunk. Minden nép, minden kultúra, minden szélességi kör és minden hosszúsági fok baját, jaját és — tettét, hangját ismernünk kell. Korunk: világkor. Korunk: em

= bérkor. Korunk: a közvetített és közvetíthető emberi hang és kultúra. A KORUNK így lett a világkor és világkultúra hangja és lapja. Legszebb, legvilágítóbb megnyilatkozásaiban: igazi vox humana, az emberség hangja, szava, irányítása, tette. A

KORUNK programadása a kezdet kezdetén Így beszélt: „Más ma közvetlen környezetünk, amelyben élünk s más ma Európa levegője, amelyet belélegzünk. Ezeket az új adottságokat kell tudatosítani magunkban, ha hozzájuk alkalmazkodni és bennük élni akarunk". A kort, az adottsági lehetetlenséget, a kettéhasadtságot — a reakció figyelő szemei előtt — finomabb éllel, de helytállóban nem lehet meghatározni! E felmérésből magától adódott a cél és a feladat: „hogy a világ, különösen pedig Európa, megváltozott politikai és világnézeti helyzetképét adja az utódállamok gondolkodó magyarságának." A hangsúly itt két kifejezésen van: a megváltozott hely-í zetképen és a gondolkodó magyarságon. Csak ezek találkozása, egymásttükrözése hozhat korszerű eredményt! A KORUNK nagy történelmi tette a kohézió volt. összefogott, egybefogott világot: embereket, magyarokat. És egységbe, világképbe: világnézésre, világváltoztatásra — világcsalások és világháborúk ellen. Imperializmus és fasizmus ellen! A KORUNK antifasiszmusa így lett történetének legtöményebb tétele. Antifasizmus: amikor ezt a nevet a lapban le sem volt szabad írni! Fasizmus helyett barbarizmust mondtunk és „regressziót" Írtunk, a „progresszió" (haladás) ellenfogalmát. A KORUNK történelem volt: a vialó helyzetre ébresztve, előkészített, és változásra tudatosított embereket. A KORUNK: tett volt, magyar történelmi fejezet, és nemcsak a kultúra fejezete. Az erdélyi, szlovákiai, jugoszláviai és magyarországi történeten kívül kortörténelem, egész és egységes, tehát: világtörténelem. Korunk egész perspektívája boltozódott itt, mert beköszöntőjéhez hiven nem tért ki -a problémák elől: „Korunk gondolkodása, akárhová nyúl, mindenütt problémát talál. Mi a probléma? Egy megoldatlan kérdés, melyre nem tudunk meggyőző feleletet találni". A KORUNK nem hi-i zelgett az olvasónak: nem könnyített, a KORUNK nehezítette az olvasó dolgát, de épp azért — tisztázott. M

inden folyóiratnak megvan á maga történelmi órája, ideje, kora, egyszeri értelme és döntő küldetése. A Nyugat és a Huszadik Század nagy korszaka 1918-ig, vagy pontosabban szólva 1914-ig ^tartott. Ami utána jött, az a változott körülményekhez való alkalmazkodás volt, de az így megváltozott Nyugat már csak régi tekintélyéből és súlyából élősködött. A KORUNK újjáéledése egy erőszakosan, hatalmi parancsra megszakadt folyamatosság megszüntetése: ez és ennyi feltámasztásának legfőbb igazolása. Az időpontot talán ott tévesztette el, amikor a lapot nem azonnal, az első adandó adkalommal élesztette fel. A KORUNK nagy történelem-formáló koszakát, egyszeriségét, jellegzetességét, a változott körülmények között nem lehet többé visszaidézni. Semmi sem ismétlődik. A KORUNK első, hősi korszaka, magával ragadó, átütő erejű, mindenüvé szabadítón szálló létét a korkörülmények határozták meg. Most nem torokszorító szükség, nem a szétziláltság összehozása, egységberántása hozza létre, most inkább a kegyeleti kötelesség noszogatása, a kötelességtudat, a folyamatosságra-kötelezettség dolgozott: Gaál Gábor örökét folytatni kell! A KORUNK epochális szerepe a múlté, ezt a KORUNK új szerkesztői érzik a legjobban: „Üj folyamunk megváltozott körülmények között indul..." De indul! És ez a legfontosabb. A KORUNK újléte és ténye örvendetes és irigylésreméltó is egyben. A

KORUNK léte: tény. Tény és megbízatás, felhívás és felszólítás nekünk szlovákiai magyaroknak. Ügy mint tegnap, mint régen. A KORUNK kéziratokat vár. A címemre küldött minden mértéket megütő prózai és lírai írás eléri a kolozsvári szerkesztőséget. A közvetlen cím: Cluj — Piata Libertatti 4—5. — Aki elő akar fizetni, az ezt az Artia lapterjesztő vállalat útján (Praha II, Ve Smečkách 30) eszközölheti. És ezzel, egyelőre, azt hiszem, elmondottam mindent. Fábry Zoltán