Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-20 / 79. szám, szerda

Gyermekbénulás ellen oltják a Az újságokban hírek jelentek meg arról, hogy a közeli napokban az egész országban megkezdik a gyermekek oltását gyermekbénu­lás ellen. A hírt a gyermekes családok nagy megkönnyebbüléssel fogadták, mert ettől a betegségtől minden szülő nagyon fél. Az a tény, hogy a tudósoknak sikerült hosszú évtizedes kutatás után megtalálni a gyermekbénulást megelőző oltóanyagot, felbecsülhe­tetlen jelentőségű az orvostudomány történetében. A „Korunk": történelem A GYERMEKBÉNULÁSRÓL ÁLTALÁBAN A gyermekbénulás (latinul polio­myelitis) igen régi betegség, már az egyiptomiak is ismerték. Azelőtt azt hitték, hogy nem fertőző. Ma már tudjuk, hogy heveny fertőző megbe­tegedés, amely rendszerint a külön­féle izomcsoportok bénulásával jár, leggyakrabban a végtagok izomzatá­nak bénulásával. A betegség bénulá­sos, úgynevezett paralytikus formá­jának következtében hosszantartó és nehezen gyógyítható bénulások ma­radnak vissza. A megbetegedések te­kintélyes része szerencsére könnyű lefolyású és bénulás nem fejlődik ki, azonban ez a forma éppen olyan fer­tőző, mint a bénulásos. A betegséget túlnyomó részben gyermekek kapják meg, innen a ne­ve: gyermekbénulás. A gyermekbénu­lást Csehszlovákiában a legmodernebb módszerekkel gyógyítják. A Jánské Lázne-d szanatóriumot, ahol a meg­bénult gyermekeket hosszú hónapo­kig, néha évekig kezelik, ismerik az egész világon. Emlékszünk mindnyá­jan a kis Adrianna Bellucci olasz lányka esetére, aki szintén nálunk tanult meg ismét járni. Azonban még a legjobb gyógykezelés mellett sem lehet megakadályozni, hogy a súlyos esetek halállal ne végződjenek, vagy vissza ne maradjon egy egész életre kiható mozgászavar. Ezért ku­tattak a tudósok olyan kitartóan, amíg megtalálták a betegség megelő­zésének módját. A BETEGSÉG KÖROKOZÖJA Károm különböző törzshöz tartozó vírus. Mind a három egyformán el van terjedve az egész világon. A lap­pangási időszak (a fertőzés idejétől a betegség első észrevehető jeleinek megjelenéséig eltelt időköz) általában 8—12 napig tart, kivételes esetekben 21—30 nap is lehet. A fertőzés for­rása a beteg ember, vagy vírushor­dozó, aki maga nem kapja el a be­tegséget, de másnak átadhatja. A fer­tőzés közvetlen érintkezéssel, levegő útján, vagy megfertőzött tárgyak, élelmiszerek útján történik. Igen ve­szélyes a szennyvízzel tisztátlanított folyó-, vagy állóvíz. Vidéken legyek is terjesztik a betegséget, főleg ott, ahol nyitott árnyékszékek vannak, mivel a vírus a testet elsősorban a széklettel hagyja el. J^Téhány nappal ezelőtt két me­•L" leghangú levelet kaptam a Szovjetunióban élő rokonaimtól. Az egyik Szibériából, a másik az északi Kóla-félszigetről, vagyis két egymás­tól 8000 kilométerre levő városból ér­kezett. Mégis mindkét levélben van egy közös gondolat: a csehszlovák­szovjet baráti tárgyalások visszhangja, amely az egész Szovjetunió hatalmas területére, a tajgába, a szűzföldekre, a falvakba, a városokba, mindenüvé eljutott. A szovjet nép figyelemmel kísérte ezeket a tárgyalásokat és azok­ban a napokban sok helyen rendeztek előadásokat, amelyeken ismertették a hallgatókkal Csehszlovákia földrajzát, történelmét és gazdasági viszonyait. Ezt bizonyítja ez a két levél is. Az egyik így hangzik: „Drága testvérem, az elmúlt hetek­ben volt hazánkban a ti köztársaság­tok állami küldöttsége. Szívből jövő örömmel vettük tudomásul, hogy az országaink közötti baráti kapcsolat még jobban elmélyül. Nap nap után hallgattuk a rádiót, hallottuk köztár­sasági elnökötök, Antonín Zápotocký elvtárs beszédét is, és igazán nagyon örülünk annak, hogy oly eredménye­sen , végződtek ezek a tárgyalások. Hiszen a külkereskedelmi kapcsolatok is kiszélesednek a jövőben és még több nyersanyagot fogunk szállítani iparo­tok számára. Itt nálunk pedig, a Kóla­félszigeten van belőle elég, akár száz évre is. Igazán, teljes szívemből örü­lök, hogy még ebben az évben meg­látogatlak benneteket Csehszlovákiá­ban. Alig várom azt a pillanatot, ami­kor személyesen megismerkedhetem a csehszlovák néppel, falvait okkal, vá­rosaitokkal. Tőlünk sokan akarnak Csehszlovákiába utazni és nyáron az Inturiszt több körutazást tervez Cseh­szlovákiába. De szerintem sokkal jobb, ha az ember rokonához, vagy ismerő­séhez megy, ahol nincs kötve semmi­lyen programhoz. Ismerőseim közül, akik jelentkeztek erre a kirándulásra, nagyon sokan érdeklődnek, hogy mi újság van nálatok, miről írsz, és én nagyon büszke vagyok rá, hogy oly közeli rokoni kapcsolat köt össze en­gem Csehszlovákiával. Anyu nemrég írt Szibériából, hogy betegeskedik ..." A GYERMEKBÉNULÁS CSEHSZLOVÁKIÁBAN el-elszőrva már a második világhábo­rú előtt is előfordult. Az első nagy járvány 1939-ben tört ki, amikor 2500 gyermek betegedett meg. Ez az első járvány kétségtelenül összefüg­gésben volt a német hadseregnek cseh vidékekre való bevonulásával. Ettől az időtől kezdve a járvány öt­éves időközökben ismétlődik. A fel­szabadulás óta két ízben 1948-ban és 1953-ban volt nagy járvány ná­lunk. Az a tény, hogy 1958-ban ismét járvány várható, döntő körülmény volt az idei országos oltási akció előkészítésében, mivel az általános prevenciós intézkedéseken kívül sem­minemű hatékony védelem nem áll rendelkezésünkre a betegség terjesz­kedése ellen. AZ OLTÖANY.AGRÖL Hosszú évekig tartó kísérletezések, kutatások után sikerült i gyermek­bénulást előidéző vírust mestersége­sen is kitenyészteni a majom vesé­jéből nyert sejtkultúrákon. Ez tette lehetővé az oltóanyag felfedezését és végül elkészítését. A felfedezés Salk amerikai virológus érdeme, akiről a vakcinát el is nevezték. Az oltóanyag az elölt vírus három törzsének a ke­veréke. Az előállítási folyamat rop­pant bonyolult, rendkívüli szakértel­met, különleges felszerelést, laborató­riumokat igényel, nehogy az oltás következtében bármiféle komplikáció álljon be. Nálunk az idei oltáshoz Kanadából szállított oltóanyagot fo­gunk használni, de már történnek előkészületek, hogy minél előbb meg­kezdhessük mi is az oltóanyag elő­állítását. HOGYAN TÖRTÉNIK AZ OLTÁS? A gyermekbénulás elleni oltás ugyanolyan alapon nyugszik, mint minden más oltás. Beoltják a testbe az ártalmatlanná tett vírust, amelyre a test ellenanyagok képzésével vála­szol. Egyszeri oltás nem elegendő. Az első injekció után 2—4 hét múlva másodszor, majd kilenc hónapra rá harmadszor oltják be a gyerekeket. Az oltott gyermek ellenállóképessége a második injekció után kezd kifej­lődni. A teljes ellenállóképesség el­érésére mind a három oltás szüksé­ges. Államunknak óriási anyagi és szer­vezési megterhelést jelent ennek az országos oltási akciónak lebonyolítá­MKmmmmmmmMmmMmm* 1 JlméL | IA SZOVJETUNIŰBŰL | 1 gy az egyik levél. A másikban, •*• mely a messzi Szibériából ér­kezett, ezeket olvashatjuk: „Drága rokonom! Azonnal válaszolok leveledre, mely különösen most, ezek­ben a napokban nagyon jókor érkezett. Elolvastam sofőr kollégáimnak is, akik különösen érdeklödnek a messzi Csehszlovákia népének élete iránt. Ír­tál az árleszállításról, az ottani élet­ről, az időjárásról, napi gondjaitokról. Mindezt élvezettel olvastam barátaim körében, akik mindnyájan forró üdvöz­letüket küldik. A Moszkvai Pravdában januárban olvastuk Karol Poláček mi­niszterelnökhelyettes cikkét Csehszlo­vákia gépiparának fejlődéséről. Köz­vetlenül utána sok kommentárt olvas­tunk az újságban és hallgattunk a rádióban a két ország vezetői között lefolyt tárgyalásokról. Emlékszel, mi­lyen nagy volt az érdeklődés hazátok iránt, mikor Minuszinszkban 800 kom­szomolistának tartottál előadást Cseh­szlovákia fiatalságának, pionírjainak életéről? Most, a tárgyalások befejezése után még nagyobb az érdeklődés Cseh­szlovákia iránt. Nemrég jártaié nálam a 39-es számú középiskola nö­vendékei és elkérték a címedet, hogy írni szeretnének az ottani tanulóknak. Szívesen odaadjam nekik, mert hiszen barátságunknak még jobban el kell mélyülnie. A tárgyalások minden moz­zanatát figyelemmel kísértük, hiszen mindnyájunk közös érdeke, hogy minél erösebb legyen a szocialista tábor. Ha tudsz küldeni fényképeket csehszlo­vákiai városokról, munkásokról, üze­mekről, úgy légy szíves, küldj néhá­nyat. Most pedig áttérek személyes dol­gaimra. Otthagytam a régi tejfeldol­gyermekeket sa. Az oltóanyag több mint 10 millió koronába kerül, amit valutában kell megfizetnünk. Az előző évek megbe­tegedési statisztikáját figyelembe vé­ve a legnagyobb fertőzési veszélynek a félévestől hétéves korukat betöltő gyermekek vannak kitéve, tehát be­oltják az e korban levő minden je­lentkező gyermeket, ami azt jelenti, hogy körülbelül egymillió nyolcszáz­ezer gyermek lesz beoltva. Az oltást minden kerület saját belátása szerint szervezi meg. A gyermekorvosok a bölcsődékben, óvodákban, az általá­nos iskolák első osztályában a hely­színen fogják elvégezni az oltást, a többi gyereket pedig a gyermekgyó­gyászati szakrendelőkben. Az egész­ségügyi személyzet alaposan felké­szült erre a nehéz és komoly feladat­ra. Reméljük, hogy a déčíni és a pe­zinoki járásokhoz hasonlóan (itt már kipróbálták az akció megszervezését) az ország minden részén fennakadás nélkül fog lebonyolódni. Azokat a gyermekeket, akik az oltás megjelölt időpontjában bármilyen lázas, vagy fertőző megbetegedésben szenvednek, későbbi időpontban oltják be. VESZÉLYES AZ OLTÁS? Általában az emberek minden újat tartózkodással és bizalmatlansággal fogadnak. Bizonyára több ember fe­jében megfordul, vajon nem veszé­lyes-e az oltás, nem lépnek-e fel bonyodalmak? Nyugodt lelkiismeret­tel válaszolhatjuk: nem. A világon eddig 150 millió gyermeket oltottak be gyermekbénulás ellen és még se­hol sem tapasztaltak semmiféle reak­ciót, vagy komplikációt. Az Egyesült Államokban már 1954-ben megkezd­ték a gyermekek tömeges oltását, a skandináv államokban, Dániában ugyancsak általánosan bevezették. Az északi államokban sokkal nagyobb számban fordult elő ez a betegség, mint nálunk és a korhatár is ma­gasabb, úgyhogy ott nemcsak a gyer­mekeket oltották. MILYEN EREDMÉNYT VÁRUNK AZ OLTÁSTÓL? Azoknak az országoknak a tapasz­talata, ahol már megtörtént a töme­ges oltás, azt bizonyítja, hogy a be­oltott gyermekek közül lényegesen kevesebben kapják meg a betegséget, de ami a legfontosabb, ha valaki meg is betegszik, a betegség enyhe lefo­lyású, a bénulási formáktól teljesen mentes marad. Ez a körülmény igen fontos számunkra, ha az 1958-ban várható járványra gondolunk. A gyermekbénulás igen súlyos be­tegség. Bizonyára minden szülő nagy megnyugvással fogadja, hogy nálunk is sor kerül a világon eddig egyetlen ismert védőanyag alkalmazására, amelynek segítségével megóvjuk gyermekeinket ennek a betegségnek esetleg egész életre kiható következ­ményeitől. KIS ÉVA gozó-üzemet és mint komszomolista munkára jelentkeztem a krasznojarszki vízierőmű építésénél..." Ha nem jártam volna a Szovjetunió­ban, úgy talán meglepődnék a két le­vél tartalmán, hogy mennyire érdek­lődnek a szovjet emberek országunk népének sorsa iránt. De mivel magam is jártam Szibéria szűzföldjein, a tá­voli tuvai autonóm terület tajgájában, kolhozaiban, városaiban, személyesen is tapasztaltam azt a nagy vonzódást és tiszteletet hazánkhoz, mely a szovjet népben már régóta él. F ilencezer kilométerre hazámtól, Kizüben találkoztam a cseh­szlovák nehézipar egy gyártmányával, egy villanyfejlesztő géppel. De nem azért voltam " büszke, hogy ilyen messzire is eljutnak gépiparunk gyárt­mányai, hanem azért, hogy az itteni munkások mennyire megbecsülik gyárt­mányainkat, és milyen elismerően nyilatkoznak a csehszlovák munkások­ról. — Köszönjük a jó munkát a cseh­szlovák elvtársaknak — így fejezte ki akkor magát az egyik munkás, aki a gyár összes dolgozóinak nevében be­szélt. Egy más alkalommal, azon a komszomol-gyűlésen, melyet unoka­testvérem említ levelében, hasonló tiszteletet tapasztaltam hazánk iránt. A pionírok, komszomolisták kérdéseket intéztek hozzám, érdeklődtek, vajon tudnak-e nálunk a fiatalok oroszul olvasni és írni, hogyan készülünk a vi­lágifjúsági találkozóra, milyen nehéz­iparunk programja és hogyan kapcso­lódik be az ifjúság az ipari és a mező­gazdasági termelésbe. Olyan szeretet­tel és olyan komolyan kérdeztek, hogy sokat kellett beszélnem ezekről a prob­lémákról. Ebből látszik, hogy ma már nemcsak a régi, frontot járt katonák emlegetik szeretettel hazánkat, hanem az egész szovjet nép. A moszkvai tár­gyalások ezt a barátságot még jobban elmélyítették. Bárhogyan igyekszenek is lekicsinyelni a Nyugaton a két szo­cialista állam közötti tárgyalások je­lentőségét, mindez hiábavaló. Mert nem a papíron levő szöveg a legfontosabb, hanem az, hogy a szivekbe van beoltva a két nép barátsága. HORVÁTH SÄNDOR E rdélyben új lap indult, egy régi folyóirat új folyama: a KO­RUNK. 1940-ben, a tizenötö­dik évfolyamnál megszakadt a soro­zat és most, tizenhét évi szünetelés után, a KORUNK megkezdte tizen­hatodik évfolyamát. A Dienes László által 1926-ban megindított, és a Gaál Gábor neve és szerkesztése alatt felvirágzott KORUNK, szellem- és irodalomtörté­neti jelentőségén túl — történelmi tényező volt és maradt mindig és mindenkorra. Szerepét, epochális ha­tását csak a Nyugat és a Huszadik Század magyar fenomén-voltával le­het összemérni és összehasonlítani. A Nyugat és a Huszadik Század, a félfeudális Magyarország megnehe­zített és lemaradt polgárosúltság fo­lyóiratai, e légkörben forradalmin hat­hattak: a polgári demokrácián túl így természetszerűen a szociádis forrada­lom hangját is jelenthették. Magyar­országon ez időben a kettőt csak együtt és egyszerre kellett és lehe­tett mozgósítani. Ady neve nem vé­letlenül e két folyóirat létén át jelen­tette az esedékes magyar forradalom szimbólum-valóságát: a Nyugat és a Huszadik Század a magyar változás legfontosabb fejezetei voltak. Fonto­sabbak és pontosabbak, mint a par­lamenti lét sztenografált jegyzőköny­vei. 1919 után a helyzet gyökeresen megváltozott. Az esedékes magyar forradalmi változást a háború meg­szakította és félresiklatta. Ady kese­rű szájjal üdvözli a győzteseket: a katasztrófát: „Baljóslatú, bús nép a maovar. Forradalomban élt s ránk hozták Gyógyítónak a Háborút, a Ré-­met, Sírjukban is megátkozott gazok". — A Nyugat nem lehetett többé Ady Nyugatja. Félgőzzel és néha bizony opportunista feledkezéssel élősködött a régi dicsőségből, míg aztán a né­met fasizmus végleg belé nem foj­totta a szót. A Huszadik Század régi nevével meg sem indulhatott: alapitói, szerkesztői emigrációban éltek. A he­lyette megindított Századunk csak zökkenőkkel tengethette létét. 1919 után mindenképpen új helyzet alakult ki: az utódállamok megalaku­lásával Budapest szellemcentrum-sze­repe meglazult, a magyar irodalom az erdélyi és szlovákiai urbanltás nél­kül vérszegényedett. " Az emigráns írók szétporlódtak szerte a világba. Volt hely, ahol az új kenyér dagasz­tásánál az élesztő szerepét töltötték be, de volt úgy, hogy nyomuk el­iszaposodott és küldetésük elzápult. Kérészéletű lapok és lapocskák je­lezték létüket, ugyanakkor az utód­államok magyarsága tem tudta ki­hozni új arcát megmutató folyóiratát, gócpontját. P eriféria-magyarok voltunk: pe­remmagyarok és ez lett a mentőhorgonyunk. Ami nálunk mentőkörülmény lett — a perem­adottságból horizontot fejleszteni — az közös kiúttá kínálkozott egyfor­mán mindenütt, úgy Erdélyben, mint Szlovákiában és Jugoszláviában. Ma­gunknál több kellett: számadati ki­csinyességünkből — kisebbségi sze­repünkből — nagyobbra, többre kel­lett kitörni, hogy létünket érezhes­sük, mondhassuk, bizonyíthassuk, mert önmagunkra, másult feladatunk­ra — mi a nagyvilág kis pöttyei — csak egy nagyobb közösségben lel­hettünk. A magyar glóbusz eloforgott lábunk alól, a magyar glóbusz kicsi lett, kevés lett, más lett: egyszerre világot kellett nézni, látni és tudato­sítani. Az egész láthatárt! A világot! A kort! Korunkat! Mindazt, amit az eddig volt kényelem, megszokás és — önmegelégedettség lehetetlenné tett. Paradoxmód: szegénységben és sze­génységből kellett gazdagodnunk. A szükségből kellett-és — ami a leg­fontosabb: lehetett — erényt csinálni! Ezt a folyamatot, ezt az állapotot rögzítette és tudatosította megindu­lásával, majd egész létével és tényé­vel a KORUNK. Már címe is az adott­ságból idéződő feladat pontos meg­fogalmazása volt: korunk részei és részesei vagyunk. Nem vagyunk töb­bé kisebbség, nem lehetünk többé begubózott változatlanság, mert egy közps adottság, egy egyforma nyo­más és kivágyás emberei vagyunk: koremberek, egyenlített emberek, kí­nok és kívánságok egyforma tömegé­vel: az imperializmus korának krea­túrái, eszközei és — eretnekei, lá­zadói, tudói, leleplezői. Egyformák va­gyunk: tehát mindent kell tudnunk, egymást kell tudnunk. Minden nép, minden kultúra, minden szélességi kör és minden hosszúsági fok baját, jaját és — tettét, hangját ismernünk kell. Korunk: világkor. Korunk: em = bérkor. Korunk: a közvetített és köz­vetíthető emberi hang és kultúra. A KORUNK így lett a világkor és vi­lágkultúra hangja és lapja. Legszebb, legvilágítóbb megnyilatkozásaiban: igazi vox humana, az emberség hang­ja, szava, irányítása, tette. A KORUNK programadása a kez­det kezdetén Így beszélt: „Más ma közvetlen környeze­tünk, amelyben élünk s más ma Eu­rópa levegője, amelyet belélegzünk. Ezeket az új adottságokat kell tuda­tosítani magunkban, ha hozzájuk al­kalmazkodni és bennük élni akarunk". A kort, az adottsági lehetetlenséget, a kettéhasadtságot — a reakció figyelő szemei előtt — finomabb éllel, de helytállóban nem lehet meghatá­rozni! E felmérésből magától adódott a cél és a feladat: „hogy a világ, kü­lönösen pedig Európa, megváltozott politikai és világnézeti helyzetképét adja az utódállamok gondolkodó ma­gyarságának." A hangsúly itt két ki­fejezésen van: a megváltozott hely-í zetképen és a gondolkodó magyarsá­gon. Csak ezek találkozása, egymást­tükrözése hozhat korszerű eredményt! A KORUNK nagy történelmi tette a kohézió volt. összefogott, egybefogott világot: embereket, magyarokat. És egységbe, világképbe: világnézésre, világváltoztatásra — világcsalások és világháborúk ellen. Imperializmus és fasizmus ellen! A KORUNK antifasisz­musa így lett történetének legtömé­nyebb tétele. Antifasizmus: amikor ezt a nevet a lapban le sem volt szabad írni! Fasizmus helyett barba­rizmust mondtunk és „regressziót" Írtunk, a „progresszió" (haladás) el­lenfogalmát. A KORUNK történelem volt: a vialó helyzetre ébresztve, elő­készített, és változásra tudatosított embereket. A KORUNK: tett volt, magyar történelmi fejezet, és nem­csak a kultúra fejezete. Az erdélyi, szlovákiai, jugoszláviai és magyaror­szági történeten kívül kortörténelem, egész és egységes, tehát: világtörté­nelem. Korunk egész perspektívája boltozódott itt, mert beköszöntőjéhez hiven nem tért ki -a problémák elől: „Korunk gondolkodása, akárhová nyúl, mindenütt problémát talál. Mi a probléma? Egy megoldatlan kérdés, melyre nem tudunk meggyőző fele­letet találni". A KORUNK nem hi-i zelgett az olvasónak: nem könnyített, a KORUNK nehezítette az olvasó dolgát, de épp azért — tisztázott. M inden folyóiratnak megvan á maga történelmi órája, ideje, kora, egyszeri értelme és dön­tő küldetése. A Nyugat és a Huszadik Század nagy korszaka 1918-ig, vagy pontosabban szólva 1914-ig ^tartott. Ami utána jött, az a változott körül­ményekhez való alkalmazkodás volt, de az így megváltozott Nyugat már csak régi tekintélyéből és súlyából élősködött. A KORUNK újjáéledése egy erőszakosan, hatalmi parancsra megszakadt folyamatosság megszün­tetése: ez és ennyi feltámasztásának legfőbb igazolása. Az időpontot talán ott tévesztette el, amikor a lapot nem azonnal, az első adandó adkalommal élesztette fel. A KORUNK nagy történelem-for­máló koszakát, egyszeriségét, jelleg­zetességét, a változott körülmények között nem lehet többé visszaidézni. Semmi sem ismétlődik. A KORUNK első, hősi korszaka, magával ragadó, átütő erejű, mindenüvé szabadítón szálló létét a korkörülmények hatá­rozták meg. Most nem torokszorító szükség, nem a szétziláltság össze­hozása, egységberántása hozza létre, most inkább a kegyeleti kötelesség noszogatása, a kötelességtudat, a fo­lyamatosságra-kötelezettség dolgo­zott: Gaál Gábor örökét folytatni kell! A KORUNK epochális szerepe a múlté, ezt a KORUNK új szer­kesztői érzik a legjobban: „Üj folya­munk megváltozott körülmények kö­zött indul..." De indul! És ez a legfontosabb. A KORUNK újléte és ténye örvende­tes és irigylésreméltó is egyben. A KORUNK léte: tény. Tény és megbízatás, felhívás és felszó­lítás nekünk szlovákiai magya­roknak. Ügy mint tegnap, mint ré­gen. A KORUNK kéziratokat vár. A címemre küldött minden mértéket megütő prózai és lírai írás eléri a kolozsvári szerkesztőséget. A közvet­len cím: Cluj — Piata Libertatti 4—5. — Aki elő akar fizetni, az ezt az Artia lapterjesztő vállalat útján (Pra­ha II, Ve Smečkách 30) eszközölheti. És ezzel, egyelőre, azt hiszem, el­mondottam mindent. Fábry Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents