Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-18 / 77. szám, hétfő

9 a XIX. és XX. században Á napokban nyitották meg Kassán Kelet-Szlovákia XIX. és XX. századbeli képzőművészetének tárlatát. Ez a kiállítás általános képet ad hazánk keleti részének festészetéről a XIX. század elejétől napjainkig. A kiállítás komoly népszerűsítő munkát végez ami jelentősen hozzájárul a művészek és a dolgozó nép közötti kapcsolat szilárdításához. Számos elvi és gyakorlati kérdés foglalkoztatja alkotó művészeinket a ké

nzőművészetben. Mai életünk új témák, új kifejezési eszközök keresését teszi szükségessé. A múlt század alkotásainak seregszemléje, annak gazdagsága, a kifejezési forma sokszerűsége nagymértékben Jiozzájárul képzőművészetünk tematikájának és kifejező eszközeinek kiszélesítéséhez. A kiállításon 74 képzőművész 185 alkotását, festményét, akvarelljét, grafikai művét és szobrát láthatjuk. Bauer Konstantin (1893—1928): Timár-utca Kassán LÁTTÁK, KÉREM..? i.. a Technické noviny a Nők és Anyák napján kiadott számát, hol a címlapon malomkerék nagyságú bódítóillatú szekfűbokrétával köszönti fel a nőket? igen, bódítóillatú! Kitűnő technikusaink olyan vegyszerrel keverték a kép sokszorosításához használt festéket, hogy a virágok szekfüillatot árasztottak az olvasóra. Minden tiszteletem a technikusoké, az ötletet korszakalkotónak tartom! Hogy miért? Mert lelki szemeim előtt feltűnik az az utópia, hogy derék technikusaink nem hagyják abba, hanem tovább folytatják ilyen irányú kísérleteiket és a jövőben minden újság cikkei a téma szerint lesznek bespriccelve, mondjuk így: Téli sportcikk hideggel, napfürdőzök képe hőhullámmal, az orvosi cikk kloroformmal, a divatos író írása szerény ibolyaillattal, a gangszter cikkek puskapor szaggal stb. De van egy újítási javaslatom. Technikusaink evvel meghódíthatnák a világot! Keverjenek a nyomdafestékbe egy adag szellemességet (amint látom nekik van belőle) és ajánlják fel az újságoknak. Bombasiker lenne, az se baj, ha csak addig tart a hatása, míg az olvasó elolvassa. Rajta kedves technikusaink! ... mert én személyesen láttam, sőt hallottam is azt a fiatal, kedves villamosjegykezelőt, ki naponta nyolc órán át jeggyel szolgál az állomástól a Nemzeti Színházig és vissza. Azt mondja, hogy azt mondja: Ki parancsot kérem jegyet, mert most még csak hatvan fülér, de aki nem vált magától annak hatvanhatot számítok, úgy ám! Tessék parancsolni, köszönöm szépen. Te kisfiam olcsóbban kapod, mert mi szeretjük a kisgyerekeket! Megállj, majd lesegítlek. A viszontlátásra! — búcsúzik a leszálló közönségtől. — Maga mindig ilyen jókedvű, vagy tegnap mulatságon volt, azért olyan udvarias? — kérdem ettől a napsugaras kedélytől. — Én mindig udvarias vagyok, hisz a villamos is nemzeti vállalat, mint az üzletek, a vevőkkel pedig udvariasan kell bánni, így nagyobb forgalmat lehet elérni — villogtatja meg egészséges fogsorát Gröger Rudolf 105-ös jegykezelő és mosolya átterjed az utazóközönség arcára is. Egy megállóval tovább mentem, mint kellett volna, csak hogy megfigyelhessem milyen jó hatással van egy jókedélyű ember a többiekre. ... hogy semmiféle nemzetközi esemény nem gátolja a természetét abban, hogy feltartóztathatatlanul és a legnagyobb nyugalommal végezze megszokott munkáját. A föld alig hogy megfordult téli álmában a másik oldalára, már kidugta fejét a hóvirág, meglengeti meghatóan gyengéd szirmait és azt mondja az emberiségnek: Tavasz van, örüljetek az életnek és vigyetek ebből a fehér kis csodából mindenkinek egy szálat, hogy tűzze a gomblyukába, mint íl béke fehér kis zászlaját... SIMKO MARGIT Klimkovics Béla (1833—1885): Árverés után Idősebb Markő Károly, Müller János Jakab, Klimkovics Ferenc és Béla, Bencúr Béla, Doby Jenő, Stunder, Roth és a többiek képei dokumentálják korukat, alkotásaikban tükrözik életét és ízlését. Romantikus tájképfestés, mitológiai és bibliai tárgyú képek, portrék, életképek, történelmi jelenetek, könyvillusztrációk születtek a XIX. század művészetének ebben a fejlődési szakaszában. A századforduló és az ezt követő évtizedek festői. Csordák Lajos, Halász-Hradil Elemér, Hanula József, Krón Jenő, Mednyánszky László, Bauer Konstantin, Jasusch Antal, Jordán Miklós, Rákosi Ernő Szlovákia vadregényes tájainak ábrázolását, a szabad ég alatti festészetet szélesítik ki. Nagytehetségű arcképfestők is vannak köztük. A művészi hivatottság érzésével alkottak s az akadémizmusba fulladó festészetnek új festői látás- és kifejezésmódot, realista tartalmat adtak. A fiatalabbak közül, hogy csak egy néhányat említsünk, Jakoby Gyula, Collinásy György, Dobos András és Majkut József festőművészek, Máthé János, Gibala Ferenc és Löffler Béla szobrászok alkotásai a mai élet sokrétű, időszerű tematikáját új kifejezési eszközökkel ábrázolják. Kezdeményezésük, realista meglátásuk az új keresésében segít a képzőművészet további fejlődésének. Nagy érdeme van ebben a fiatal feltörő képzőművészgárdának. Mészáros Gyula Még szemem előtt látom űgy copfosan, ahogy kicsi falujából az első hívásra jelentkezett. Félve kopogtatott be a színház igazgatóságának ajtaján, elejével csak motyogott, de aztán nekibátdrodott s már peregtek a szavak, szíve-lelke vágyát ontotta ki az- ismeretlen embereknek, akik a felvételi teremben a vörös bársonnyal terített asztalt körülülték. „Színésznő szeretnék lenni", ez volt akkor Ferenczy Anna mondanivalójának magva. Azóta évek, hosszú, munkával telített esztendők következtek s a fiatal falusi kislány nagy utat tett meg a nehéz, kemény munkát igénylő művészi pályán. Urbán Ernő Tűzkeresztség című falusi drámájának Marika szerepében áratta első igazi nagy sikerét a Magyar Területi Színháznál, aztán egymásután jöttek a többi szerepek, a Leánynéző Dunyácskája, Móricz Zsigmond Kend a pap-jának pap-lánya, az Ingyenélők felejthetetlen Irénje, a Tanítónő Idája, a Ketten a veremben kedves Ancsija, a Néma levente bájos Carlottája. A Magyar Területi Színház hosszú hetek óta zsúfolt házak előtt játssza felváltva az államdíjas Stehlík komédiáját és Heltai verses vígjátékát. Különösen az utóbbi darab kíván komoly felkészülést, művészi elmélyülést a társulat fiatal tagjaitól. E ahony a közönség és a sajtókritika megállapította, a szúH ház gárdája a követelményeknek nemcsak megfelelt, de mindenütt, ahol megfordult e két darabbal, komoly sikert aratott. Ám a sok öröm közé az utóbbi napokban átmenetileg üröm is vegyül. Csáfalvai Kató, a Néma levente női főszereplője váratlanul megbetegedett. A szerep nem volt alternálva és a kiesés veszélyeztette a színház tervét, a már lekötött előadásokat. A felmerült probléma megoldá-: sára sok gondolkodási idő nem jutott. S hogy a színészek és az igazgatóság jól határozott, azt az esti előadáson feltörő taps bizonyította a legjobban. Ferenczy Anna, a kollektív kedvelt Annuskája lépett színpadra. Zilia szerepében. Két nap állt mindössze rendelkezésére, hogy Carlotta helyett Ziliát vigye a közönség elé. S meg kell mondani, nagy sikerrel oldotta meg nehéz feladatát. A nemzetközi nőnap tiszteletére kitűzött ün-H nepi előadást a Magyar Területi Színház megtarthatta. Ferenczy Anna beugrása, színpadon nyújtott alakítása pedig még becsesebbé és értékesebbé tette ezt az előadást. Figyelő. A szerencse nem jár arany hintón Gorkij több mint húsz esztendővel ezelőtt azt mondta Leonov Leonid szovjet íróról, hogy olyan ember, aki a „maga" dalát énekli. Leonov Leonid műveinek jellegzetes hangja, sajátságos zengése igazolja, mennyire találó ma is ez a megállapítás, mely a szovjet irodalom egén több mint harminc éve tündöklő csillagot a szovjet és a világirodalom egyik utánozhatatlan egyéniségévé emeli. Leonov neve nem ismeretlen hazánkban. A felszabadulás után két színművével mutatkozott be a prágai Tyl Színházban. E felejthetetlen előadások mögött semmivel sem marad el a Tyl Színházban a napokban bemutatott „Aranyhintó" című négyfVvonásos darabja sem. Miről szól a darab? A kisvárost erősen megtépázta a háború. A romok nemcsak az utcákon, kint hevernek, az emberek, is magukban viselik őket. „Ne nyúljatok az emberi szívekhez; még felrobbannak" mondja Berjozkir nyugalmazott ezredes, aki hozája iránti szeretetén kívül a háborúban mindenét: feleségét és gyermekét vesztette el. Tyimosa a harcokban megvakult. Marja Szergejevnát, a városi szovjet elnöknőjét elhagyta a férje. Marja egykori szerelmét, az akkor anyagi gondokkal küzdő Karejev tanítót szülei kikosarazták, mondván, hogy csak aranyhintóban térhet vissza leányukért. Karejev 25. év elmúltával sem tudta megfflni, hogy mint közismert akadémikus meg ne látogassa a kisvároson Marját. Ifjúkori szerelmük története gyermekeikben szinte megismétlődik. Szívós elhatározással feledni akarják a rosszat, a háborút, de ez nem igen sikerül. Él bennük, szívükbe beleidegződött és a keserű, fájdalmas, sőt tragikus élményeket képtelenek feledni. Még az oly fiatal, tiszta és ártatlan Marka is — Marja Szergejevna lánya — szívesen beleülne az ifjú Karejev aranyhintajába, hogy kikerüljön az összelövöldözött kisváros levegőjéből, a nyomott hangulatú otthonból. Mégis erőt vesz magán a világtalan Tyimosa kedvéért, akinek nem képes fájdalmat okozni. TTTTifi i/rirnrir jim tmiíííT i ALi±V\ iflll lffiji t ih^íHlmCüjj Afrikai expedíciók Több német expedíció járja be most Afrika őserdeit, így dr. Bernard Grzimek, a frankfurti állatkert igazgatója épp egy fehér orrszarvút filmez Közép-Afrikában. Ebből a ritka fajtából egész Afrikában már csak 2000 található. Dr. Grzimek fiával és munka-' társaival több hónapig volt Belga-Kongóban, Szudánban, Ugandában, Kenyában és Tanganyikában. Hans Schomburgk, a Zuluföldön járva a zsiráfok és elefántok életét filmezte. Jobboldali képünkön az egyik ilyen vastagbőrű óriást láthatjuk. A felvétel bizonyítja, hogy az Afrika-kutató tudós professzor nem minden bátorság híján rendelkezik, mivel az állatot közvetlen közelről kapta le a fényképező gép érzékeny lencséjével. A Panama-csatorna helyett— ALAGÚT Á Panama-csane^n ^ l^ellett' ^^^ ^^^^^^^^^

^

^^^^^^^

^^ nagyságuknál és szélességüknél fogva nem férnek a zsilipekbe. A csatorna már alig képes befogadni azt az óriási számú hajót, mely rajta keresztül halad. Azonkívül a csatorna háború esetén könnyen sebezhető. Két chilei mérnök érdekes tervet és javaslatot nyújtott be. Costarica állam hegyein keresztül csatornát, illetve alagutat akarnak fúrni, mely egy .szinten lenne a tengerrel. Tulajdonképpen két alagútról van szó, úgy hogy a hajók két irányban közlekednének az alagúton keresztül a két óceán között. A két hajó-alagút között egy harmadik alagúton vasút közlekedne. A hajókat villanymozdonyok vontatnák, mert az óriási alagutakat a szénnel fűtött mozdonyok nagy füstje miatt nem lehetne szellőztetni. A tervezők azt állítják, hogy az építési költségek egy része megtérülne a kiásott anyag értékével, mert azon a vidéken kőolaj és uránérc található. Az alagút előnye még, hogy teljesen ködmentes, míg jelenleg a nagy esőzések idején, a nagy ködök következtében a Panamacsatornán gyakran szünetel a hajóforgalom, g.-k. Igen, a szerencse nem jár aranjp hintón. Az aranyhintó gyakran megl akadályozhatja az ember szerencséjét jelleme tisztaságának rovására. EdesA anyja sorsa lebeg Marka szeme előtt és — igen bölcsen — elrettentő példának tartja azt. „A nézőközönség dolga" — mondta Leonov, — „hogy e történet mondanivalóját megértse. Szerintem abban rejlik, hogy az ember úgy élje életét, hogy semmit se kelljen belőle sajnálnia és ha hajótörést szenved, az emlékekből kell tudnia új szerencsét — a munka és az önzetlen szív sze-. rencséjét kovácsolnia". Alfréd liadok rendezése, Josef Svó-. boda államdíjas végtelenül egyszerű díszlete•', az állandóan síró, időnként felsüvítő széllel és gyönyörű kísérő-, zenével fájdalmasan bevésődnek a néző emlékezetébe. Magunk előtt látjuk az utolsó felvonásban a Marka születésnapjának tiszteletére égő gyertyákat, mintha sírhantok felett gyújtották volna meg öket, vagy mintha a reményüket vesztetteket siratnák el az élők. Htjuk folytatásához kell, hogy szeretet és életcél lo-. bogjon lelkükben. Marja Szergejevna, a városi szovjet elnöke szerepében Marié Vášová tündökölt. Marka leányát Marié Tomašová alakította fiatalos hévvel, mindenben a gyermeki ártatlanság illúzióját keltve. A nyugalmazott Berjozkin ezredes alakja mélyen bevéső-', dött emlékezet- nkb

e Zdenék Stepánek nemzeti művész felejthetetlen játéka jóvoltából. Jaroslav Vojta érdemes művész Nyeprjahin polgár és Jifina Šejbalová a polgár felesége szerepébe igen sok erőt vittek. Vak fiúk, Tyimosa. Sobéslav Sejk tehetségével ra-. gadta magával a közönséget. Stanisslav Neumann érdemes művész fakírja, Milcš Nedbal pozőr Karejev akadémikusa, Vladimír Ráz, mint Karejeo fia külön dicséretet érdemelnek. Nem feledkezhetünk meg Olga Scheinpflugová érdemes művésznőről, sem Tabun-Turkovská, egy idösecske felcicomázott hölgy mulatságos szerepében. Valamennyien oszlopai az elő-, adásnak. A megrendült és egyben elbűvölt közönség viharos tapskitörésekkel köszönte meg az előadáson jelen levő szerző és a közreműködők nyújtotta műélvezetet. KARDOS MARTA Szavak Csillogó, cifra madarak, elszállnak, nyomuk nem marad — fecsegő szóbeszéd, üres szavak. Színig telt méregpoharak, emberség-írtó sáskahad — hitszegő árulás, álnok szavak. Gyűlölet, harsanó harag, nyomán só ízű könny fakad — tőrhegyes, szíveket sebző szavak. Iszapba fúlt ezüsthalak, sárba tiport virág-cafat — elvetélt gondolat, halott szavak. Álomfény borús ég alatt, csábító röpke vágyalak — szépmívű lüktetés, dalos szavak. Várat ostromló hadcsapat, fegyvere emberré avat — értelmes mondatok, okos szavak. Tóth Tibor Kelet-Szlovákia képzőművészete K-öszönjük, /Annuska !