Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-18 / 77. szám, hétfő

Üzemeink a hatékonyabb termelésért C

sökkenteni a termelés önköltségeit — ez egyike azoknak a fö feladatoknak, amelyek számos üzemben megoldásra várnak. Az anyag- és nyersanyag gazdaságos felhasználására, a gépek és ipari berendezések alapos kihasználására van szükség, hogy termelésünk hatékonyabb legyen. Hogyan érhetjük ezt el? Jól bevált és új munkamódszerekkel, amelyek egyszerűbbé, eredményesebbé és olcsóbbá teszik a termelést. Természetesen nem támaszkodhatunk csupán a már másutt kipróbált újításokra. Magunknak is törekednünk kell a termelést könynyebbé, gazdaságosabbá, hatékonyabbá tenni. Hogy milyen értékeket takaríthatunk meg a termelés tökéletesítésével, arról a Keletszlovákiai Gépgyárak kassai üzemében volt alkalmunk meggyőződni. A gépalkatrészek gyártásánál Kurimský mester és Schiller konstruktőr újítása például egy sorozatgyártásánál 100 ezer korona megtakarítást eredményezett. Ugyanúgy javítottak munkájukon Tobák és Kdýr vasesztergályosok, valamint Gömöri és Kowalczyk elvtársak. A csapok kenőhornyainak vágása kérdésének megoldásával Gömöri és Kowalczyk egy rendelésnél 11 ezer 500 koronát takarítottak meg. Újításukat az Uherský Brod-i gépgyárában is alkalmazzák, ahol ugyanúgy jelentős megtakarítást érnek el a termelésben. A gépgyár konstruktőrei most a színes fémek és a rozsdamentes acél megtakarításának problémájával foglalkoznak, amelyeket a tartályok bevonására használnak. újítási javaslatok 604 ezer 300 korona évi megtakarítást jelentenek az üzemnek. G

ondoskodni kell arról is, hogy a gépi berendezések — baleértve a régi gépeket is — tökéletesen legyenek kihasználva. Számtalan példa van arra, hogy kisebb módosítással, átszereléssel a régebbi típusú gépek még mindig nagy segítséget nyújtanak a termelésben. A gépi berendezések alapos kihasználásában is nagy tartalékaink vannak. A lubeníki Magnezitkohók és Bányák gépei például 3161 órát, a Kassai Téglagyár gépei 24102 órát álltak az elmúlt évben. Az üzemek gépi berendezéseit évente új, modern gépekkel tökéletesítik, amelyek megkönnyítik a munkát, emelik a termelést. Az épületelemeket gyártó széplaki PREFAüzemben a tavaly kapott új gépek munkája 27 százalékkal emelte az össztermelés értékét. Az új technikának, a gépesítésnek köszönheti a Rudňanyi Vasércbánya is ez évi jó eredményeit. A vágathajtásnál kifejtett érc 92 százalékát rakodógépek rakják, ami 74 m havi teljesítményt tett lehetővé. A saraboló villák és rakodógépek nagy száma, a szinközti omlasztás új, szovjet bányafogás bevezetése a termelékenységet 50 százalékkal emelte a rudňanyi bányákban. Kár, hogy ezt a jól bevált módszert még mindig kevés helyen alkalmazzák. BJ atékonyabb akkor lesz az iizemek és bányák termelése, ha kevesebb anyag, kevesebb munka és energia felhasználásával érik el Kowalczyk és Gömöri vasesztergályosok — a kassai gépgyár újítói — a szocialista versenyben kiváló munkateljesítményeket érnek el. Ezt most műanyaggal pótolják. Az év második felében már be is vezetik újításukat, amely 90 százalékos megtakarítást jelent. Žebic elvtárs hegesztőt már el is küldték a napajedlai Fatra-üzembe, ahol a cseh elvtársaktól elsajátítja a hegesztésnek és a műanyagok feldolgozásának módszereit. A kassai gépgyárban a múlt évben 172 újítási javaslatot nyújtottak be az üzem dolgozói, amelyekből 116-ot fogadtak el. Kilencvenet már meg is valósítottak, a többi 26 újítás bevezetését most készítik elő. Ezek az BESZÉLŐ TÉNYEK A rozsnyói járás EF'SZ-ei, a múlt években nagy utat tettek meg a fejlődésben. A járásban 1955-ben 4 560 000 koronát fizettek ki a munkegységekre. Tavaly ez a szám már több mint 5 millió koronára emelkedett. A munkatermelékenység fokozása megmutatkozik a munkaegységek értékének emelkedésében is. Így például a szilicei szövetkezet 1952-ben 14, 1953-ban 18, 1954-ben 20, 1955-ben 22, 1956-ban pedig már 23,50 koronát fizetett egy munkaegységre. Amint a fenti példákból látható, a rozsnyói járásban jó talaja van a nagyüzemi gazdálkodásnak. Ennek ellenére a szövetkezetek fejlesztés-? mégsem olyan méretű, amellyel megelégedhetnénk. A múlt évben mindössze 84 tag 177 hektár földdel lépett a közös gazdálkodás útjára. Ez bizony kevés. Ha az adottságokat figyelembe vesszük, joggal mondhatjuk: ez a szán jóval magasabb lehetne. Hogy nincs így, annak főként a gyenge politikai felvilágosító munka az oka. A helyi pártszervezetek rendszeresen megtartják a gyűléseket. A gyűlések színvonala azonban gyenge. Nem magyarázzák meg eléggé érthetően és meggyőzően a mezőgazdasági dolgozóknak a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit. Helyenként ilyen nézetek is uralkodnak: megy ez magától is, ha a földművelők meggyőződnek, hogy elönyösebb közösen mint egyénileg gazdálkodni. Ez így helytelen. A szövetkezeti mozgalmat segíteni kell, s itt elsősorban a helyi pártszervezetnek kell a kezdeményezést kézbe vennie, és a falu kommunistáinak kell példát mutatniok. Ha ezt megt iszik, és hivatkoznak azokra az eredményekre, amelyeket a járásban a mezőgazdasági építkezés terén és agyes szövetkezetek a munkaegységeknél elértek, bizonyára ott is (Krásnahorka, Hosszúrét, Páskaháza stb.) rövidesen rátérnek a közös ga-rdálkodás útjára, ahol jelenleg még egyénileg gazdálkodnak. (zs) Versenyben a cukorrépa termesztésének növeléséért A cukorrépa termesztésének nö- 1 velése érdekében a nagykaposi! GTÄ versenyre hívta ki a prešovi I kerület valamennyi GTÄ-it. A ver- [ senyfelhívás feltételei elsősorban j a hektárhozamok növelését segí- j tik elő. A nagykaposi GTÄ a versenyt j a cukorrépát termelő EFSZ-eknek és egyéni gazdálkodóknak nyújtott hathatós gépi és szaktanácsadó segítségben óhajtja kifejezni, j A hatékony segítségnyújtást már most, a talajelőkészítéskor kezdik j meg s a begyűjtéssel fejezik be. A cukorrépa fejlődési időszakában j nagy súlyt helyeznek a kártevők j elleni védekezésre is. E célból a I GTÄ növényvédelmi központja | mindent megtesz, hogy védő per- ] metezéssel és hasonló intézkedésekkel megvédjék a cukorrépát I fejlődésében. Végül a gépi munkákra való teljes felkészültséggel j a legmesszebbmenő segítséget) nyújtják a cukorrépatermelőknek. —ki— [ A textilipar újdonságai Az a$i T o sta nemzeti vállalatban a nők részére újfajta háziruhákat készítenek. Abból az anyagból készítik, amiből a melegítőket, azzal a különbséggel, hogy különbö-. ző színű mintákkal díszítik óket.l A tervezők érdekes szabásmintákon dolgoznak, amelyek alapját a kabáj tokkal kiegészített hosszú nadrágok | képezik. Az új háziruha pótolja az J eddig általánosan használt melegí| tőket, amelyek nagyon jól megfeä

leinek a sportnál, de már kevésbé j házi használatra. Ez idén próba-1 képpen nagyobb mennyiséget gyártanak ebből az új ruhafajtából. A kötöttáruipar ízléses, jó minőségű olcsó árucikkeket készít a gyermekek és az ifjúság részére. | A píseki Jitex nemzeti vállalat egyI színű gyermekingeket gyárt csíkos Í gallérokkal. Ezek az ingecskék gya• pótból készülnek és kék, piros, sárj ga és zöld színben gyártják őket. \ Blažej jelzéssel kerülnek forgalomI ba. Tavaszi jelentés A kassai járás legnagyobb szö| vetkezetében, a szinaiban is teljes ütemben haladnak a tavaszi mun! kák. A három mezei munkacsoport egyszerre látott hozzá a ta• lajjavításhoz és a vetéshez. Az el; ső két nap eredménye szép volt. ! Mintegy 20 hektáron vetettek el | tavaszi búzát. A tavaszi kalászosok vetését, amely 400 hektárt i tesz ki, kizárólag gépekkel vég-' | zik, hogy mielőbb földbe kerülj j jön a mag. Tavasz a határban A szép verőfényes tamszi napok szorgalmas munkában találták a malackai járásban levő Kuchyňa szővetkezeteseit is. Az idén 28 hektáron vetnek tavasziakat. Stefan János, a malackai GTÁ traktorosa egy három hektárnyi tagon megkezdte az árpa sűrűsoros vetését. Képünkön: Ján Repavský agronómus Mária Kollerová, Ondrej Chvála és Jozef Dávid szövetkezeti tagokkal megbeszéli, hogyan osszák fel egymás között a munkát, hogy jobban haladjanak. Üj eljárás az autókiutalás terén A Mototechna n. v. a folyó évben rendszeresen, negyedévenkénti terv szerint fog autókat kiutalni Közismert dolog, hogy dolgozóink rendkívüli érdeklődést tanúsítanak az automobilok iránt, ami további bizonyítéka annak, hogy nálunk a dolgozók életszínvonala állandóan emelkedőben van. Ki vásárol ma autót? Erre a kérdésre nem nehéz megfelelni. Autót ma leginkább azok a dolgozók vásárolnak, ahol több kereső van egy családban, mert ott a családtagok az autóra szükséges pénzt rövid időn belül megtakaríthatják. Az automobilok iránti nagy kereslet szükségessé tette, hogy az autóeladást kiutaláshoz kössék, hogy automobilt elsősorban az vásárolhasson, aki azt jó munkájával kiérdemelte. Ez az eljárás ma azért is szükséges, mert a hazai automobilgyárak deviza okokból elsősorban a külföldi rendeléseket kell, hogy figyelembe vegyék. A belföldi piacnak automobilokkal való jobb ellátása érdekében a Mototechna n. v., amely az autóbelkereskedelmet irányítja, a folyó évben ismert, kisebb típusú külföldi kocsikat is forgalomba hoz. Tekintettel arra, hogy az autókiutalás terén a közönséget nem tájékoztatták eléggé, közöljük a szükséges tudnivalókat. Miképpen történik az autók kiutalása? A múltban az autó vásárlásához csak pénz kellett. Ma már más a helyzet. Automobilt csak az kaphat, aki munkájával érdemeket- szerzett. Ebben a kérdésben a szakszervezetek, FSZM, illetve azok üzemi képviseleteinek véleménye és határozata a döntő. A kiutalt új autó tulajdono-'a a kocsit — visszaélések elkerülése miatt — két éven belül el nem adhatja. A kocsi vételárát a bratislavai Városi Takarékpénztárnál kell lefizetni, amely erre az összegre szóló vinkulált betétkönyvet ad ki. Az egyes gépek kiutalása és szállítási határideje a következő: Wartburg, 28 lóerős, ára 25 800 korona, kiutalása nincs határidőhöz kötve. Combi P 70, 22 lóerős, ára 21 000 korona, a 2. és 3. negyedévben lesz kapható. Fiat 600, 21 lóerős, ára kb. 22 000 korona, az év negyedik negyedében lesz kapható. Renault 4 CV, 21 lóerős, ára 22 000 korona, az év negyedik negyedében lesz kapható. Simca-Aronde, 57 lóerős, ára kb. 31000 korona, július és augusztus havában lesz kapható. Pobieda, 57 lóerős, ára 34 200 korona, a 3. és 4. évnegyedben lesz kapható. Spartak Škoda, 40 lóerős, ára 27 450 korona, kiutalása nincs határidőhöz kötve. az eddigi termelési eredményeket. Arról van szó, hogy minél kevesebb anyag és nyersanyag menjen kárba, minél kevesebb legyen a selejt. Tagadhatatlan, hogy a munka termelékenységének legnagyobb lehetőségei az új munkamódszerek és a modern technika bevezetésében rejlenek. De a termelékenység növelése — amint azt az itt felsorolt példák is bizonyítják — az üzemek és bányák jelenlegi technikai berendezése mellett is lehetséges. Népgazdaságunkban ennek nagy lehetősége van. (mgy) LAPJUK. SI£I© Á mintaalapszabályzat-módosító javaslat megtárgyalása során Démenden (ipolysági járás) Bella István megkérdezte a szövetkezet vezetőségétől: — Miért nem osztjuk szét mind egy szemig azt a gabonát, ami a beadás teljesítése után megmaradt, s miért kell azt állami felvásárlási áron az államnak eladni? Mivel ez a kérdés több szövetkezetben felmerült, s vita tárgyát képezi (Ipolyságon ugyanezt vetette fel Almási N. szövetkezeti tag is), szükséges ezzel a problémával bővebben foglalkozni. L ássuk csak, mit mond erről a mintaalapszabályzat. A 10. cikkely a) pontja így szól: „A szövetkezet teljesíti az állami iránti beadási kötelességét. ..", majd a d) pontban így fejeződik be: „a taggyűlés elhatározza, hogy a termés többi részéből (a munkaegységekre járó részesedés és egyéb természetbeni juttatások), „esetleg az állattenyésztési termelés termékeiből mennyit ad az állami felvásárlásra és mennyit fog szétosztani a tagok között a ledolgozott munkaegységek alapján". Ennyit a mintaalapszabályzatból, s most már nézzük meg, hogy fest mindez a gyakorlatban. Az egész évi termelési és pénzügyi tervet a taggyűlés jóváhagyja. A tervben meghatározzák, hogy a terv hiánytalan teljesítése után az esztendő egész évi munkáinak elvégzésére hány munkaegységre van szükség, mennyi a munkaegység pénzbeli és természetbeni értéke. A terv meghatározza, hány mázsa gabonát kell beadni a kötelező begyűjtésre, lefekteti azt is, hogy mennyi gabonát és egyéb terményt lehet állami felvásárlásra adni, s ha a taggyűlés mindezt efogadja, a felvásárlásra szerződést kötnek, ami annyit jelent, hogyha az illető szövetkezetben elérték a tervezett hektárhozamokat, teljesítették a beadást, a szerződésben foglalt terményfajtákat állami felvásárlási áron az államnak kell beadni. Természetesen, terményfeleslegekről csak azután beszélhetünk az EFSZ-ekben, miután a munkaegységekre biztosítottuk a tenmészetbeni járandóságot, tehát ha az év elején úgy döntöttünk, hogy minden munkaegységre mondjuk 5 kg búzát kapnak a tagok, csak ennek a mennyiségnek a biztosítása után értékesítheti a szövetkezet a fölösleges terményeit. A

kérdés lényege ez: — Miért kell a fölösleges gabonát eladni, miért nem osztják azt ki a tagok között mind egy szemig? Elsősorban is az államháztartás számára biztosítani kell a szükséges gabonamennyiséget. A fennálló rendelkezések szerint a kötelező beadáson kívül az állami felvásárlás is ezt a célt szolgálja, ami szintén a tervgazdálkodás fontos tartozéka. Na már most, ha minden szövetkezet kénye-kedve szerint szétosztaná tagjai között a terményfelesleget, ez elsősorban zavart okozhatna a közellátásban, féktelen spekulációnak és anarchiának adna táptalajt, másodsorban a spekuláció következtében az árak olyan magasak lennének, hogy a városi dolgpzók, az ipari munkások — a dolgozó parasztság leghűbb szövetségesei — képtelenek lennének azokat megfizetni. Vagy egy másik dolog is lehetséges volna: — A sok gabonát egyéni eladással a szövetkezetek tagjai nem tudnák értékesíteni. Kérdezzük most, hát nem a szövetkezet tagjai élvezik a szerződéses alapon, állami felvásárlási áron az államnak eladott gabonáért kapott ellenértéket? Hiszen azzal, hogy többet adtak el terven felül, nagyobb lesz a szövetkezet jövedelme, több pénz jut az éwégi zárszámadáskor a munkaegységekre. Vagy talán ezt is kevesli az a néhány spekulálni akaró szövetkezeti tag, aki csak önmagára gondolva harácsolási, nyerekedési, kupeckodási mániában szenved? (Nincs itt szó Balfa Istvánról, mert neki nincsenek ilyen szándékai, csupán a spekulánsok helyett szólalt fel a gyűlésen). Hát ez volna a hála azért az óriási anyagi és erkölcsi áldozatért, amelyet a munkásosztály évek során át hozott a dolgozó parasztság jobbléte biztosításáért? Ilyen hamar elfelejtenénk, hogy a testet-lelket agyongyötrő, fáradságos munkát, az aratást ma már aratógépek, kombájnok végzik? És kinek köszönheti a dolgozó parasztság mindazt, hogy ma már a falu asszonyainak sem kell a mosóteknő előtt görnyedniök? Hát nem a munkásosztály áldozatos munkája árán vásárolhat a falvak népe, megfizethető árakon rádiót, mosógépet, új bútort, szőnyeget ? Ez mind a munkásparaszt szövetség egyre elmélyülő barátságának, összefogásának eredménye. Ez a szövetség nem lehet egyoldalú, olyasféle valami, hogy az egyik félre kötelező, a másik fél pedig azt tesz, amit akar. Ezt ne felejtsük el sohasem, s mindig gondoljunk arra, hogy a munkás, a paraszt a szocializmus építésében egymásra vannak utalva, és egyik a másik nélkül nem élhet! IS rre gondolni kell minden dolgozó parasztnak, minden szövetkezeti tagnak. Mit akarhat mást, mint spekulálni a gabonával egy olyan szövetkezeti tag, aki egy évre mondjuk 20—30 mázsa kenyérgabonát kap, emellett azt szeretné, hogy az összes felesleget osztják el a tagoknak? Harminc mázsa búzából még a legnagyobb család évi fejadagja is biztosítva van. Ha pedig oly nagy a család és kevés a munkaegységekre kapott természetbeni, a szövetkezet az ilyen családfőt úgy is előnyben részesítheti és megadja a lehetőséget az illető tagnak, hogy a szükséges gabonamennyiséget megvásárolja a szövetkezetben. Ezek szerint egyetlenegy szövetkezetben sincs szükség arra, hogy a munkaegységekre járó gabonán kívül a fennmaradt fölösleget az utolsó kilóig szétosszák egymás között. MÉRY FERENC