Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-14 / 45. szám, csütörtök

Hm a mm^wdüúqí Umdemk és a kén UetyÚMMtidímk folmásaétt Egyre közelebb jutunk az EFSZ-ek III. kongresszusához, amely újabb határkövet jelent majd a szövetkezetek fejlődésének útján. Éppen ezért rvagyon fontos, hogy a kongresszus előtti időben minél több szó essék falvainkon a szövetkezetekről, további fejlődésükről és újak megalakításáról. Sokhelyütt már eddig is éptékes javaslatok hangzottak el a mintaalapszabályzattal kapcsolatban. Számos helyen pedig a szövetkezetek kötelezettségvállalásokkal, a munka jobb megszervezésével, az érdem szerinti jutalmazás bevezetésével fogadják a szövetkezetek képviselőinek találkozóját. Roppant erejű megmozdulás ez. Szinte naponként újabb munkasikerekről hallani. Alig múlik el nap újabb szövetkezetek megalakulása nélkül. Hisz egyre több egyénileg dolgozó paraszt ismeri fel, hogy ott a helye, ahol nagyobb a termelés és örömtelibb az élet. Ámde akármilyen gyümölcsözők a kongresszus előtti napok, sok még itt a tennivaló. Sok türelmes felvilágosító munkára van szükség falvainkon, hogy egyre bővüljön, nagyobbodjék a szövetkezetek tábora. Nem elégedhetünk meg csupán azzal, hogy a szövetkezésben, falvainkon nyilvános gyűlésen a dolgozó parasztok megismerkedtek a kormány levelével, de oda kell hatni, hogy az EFSZ-ek III. kongresszusán újabb lendülettel jusson előre a falu szocialista építésének az ügye. Úgy lesz jó, ha már a járási szövetkezeti konferenciák a téli hónapok alatt elért gazdag sikereket értékelhetik ki, a lezajlott események hű tükörképei lesznek. Fél hektár vagy egy hektár? A mintaalapszabályzat módosító javaslatának vitájához Mostanában, a III. kongresszusra való előkészületek során a többi között igen sok szó esik a háztáji gazdálkodásról is. Ismeretes már a szövetkezetekben, hogy az eddigiektől eltérően nemcsak annak a tagnak jár a fél hektár háztáji, aki földdel lépett a szövetkezetbe, hanem a modósító javaslat szerint: „A szövetkezeti tag családjának a háztáji gazdaságot attól függetlenül osztják ki, földvagyonnal vagy anélkül lépett-e a szövetkezetbe." A mintaalapszabályzat 3. cikkelye szerint kivételes esetekben 1 hektárig terjedő háztáji földet is adhat az EFSZ az illető tagnak, ez azonban kizárólag a legelői körzetekben érvényes, s ott is csupán a járási nemzeti bizottság tanácsának jóváhagyásával. így az alapszabályzat. S a gyakorlat is azt mutatja, ez a helyes. Mégis a vita során nem egy szövetkezetben merült fel a kérdés: Miért ne kaphatnánk 1 hektár földet, hisz emellett a közöst nem károsítanók meg. Olyan javaslatok is elhangzottak egy-egy EFSZ-ben, hogy elég volna 25 ár is a háztáji gazdálkodásra. Nézzük csak meg és boncolgassuk, miért nem helyes egyik javaslat sem. A fél hektár háztáji megfelel az egyén és a közösség érdekének Az eddigi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a fél hektár háztáji a legmegfelelőbb mind a két „fél" részére. Miért volna helytelen, ha egy hektárt kapna minden szövetkezeti család? Elsősorban azért, mert ezzel már nagy darab földet kiszakítanának a közösből, ami egy EFSZ-ben, amelyben mondjuk 100 család dolgozik, 100 hektár földet jelentene. Ez bizony nem segítené elő a szövetkezet fejlődését. Nem azért alakítjuk a szövetkezeteket, hogy az egyéni gazdálkodási formával biztosítsuk a szövetkezeti parasztság boldogulását, hanem azért, hogy a nagyüzemi gazdálkodás minden előnyével élve megteremtsük a falun a jólét alapjait s egyúttal az ország, az ötéves terv követelményeinek megfelelően többet termeljünk, több mezőgazdasági terméket adjunk a piacra. Az pedig már bebizonyosodott, hogy ez csakis ott lehetséges, ahol helyesen oldották meg a háztáji földek kérdését. A fő jövedelmi forrás a közösben van, a háztáji csupán kiegészítés és a parasztság hagyományainak megfelelő üdvös intézkedés. Szükség van-e a háztáji földre ? Vajon helyes volna-e, ha a dolgozó paraszt, aki egész éven át a földdel dolgozik, csak a közösre támaszkodhatna, s a ház körül nem tudna ültetni egy fia krumplit, vagy egy szál zöldséget sem? Nem volna az így jól s azok, akik a háztáji ellen vannak (mert ilyenek is akadnak) nem támogatói a szövetkezetnek. Még az sem tanácsolható, hogy azokban a szövetkezetekben, amelyekben gyenge a munkafegyelem, úgy oldják meg ezt a kérdést, hogy fél hektárról 25 árra csökkentik a háztáji gazdaságot. Fentebb arról beszéltünk, hogy a közösségben, a szövetkezetekben kell lenni a jövedelem fő forrásának, s nem a háztájiban, most mégis ellenezzük azt, hogy 25 ár földet adjanak a tagoknak. Miért? Azért, mert a kezdő szövetkezetekben, amelyekben még hiányzik a tapasztalat, gyengék a gazdasági eredmények, alacsony a munkaegységek értéke, szükség van a fél hektár jövedelmére is. Évi 6000 korona a háztájiból S vajon miért vetettük el azt, — s elvetik ezt a szövetkezetek túlnyomó többségében is — hogy 1 hektár háztájit kapjon egy-egy család? Azért, mert ez felel meg legjobban a szövetkezeti gazdálkodás formájának. A fél hektár földet minden szövetkezeti család könnyen megműveli anélkül, hogy ezzel gátolná, vagy hátráltatná a közösben a munkát. A fél hektárról befolyt évi jövedelem pedig gazdag TÖBBET TERMELNEK-TÖBBET ADNAK A pöstyéni EFSZ tagjai az EFSZ-ek 111. kongresszusa tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy 1957-ben 54 000 liter -tejet, f 111 mázsa marha- | húst, 264 mázsa sertéshúst és 43 848 | tojást adnak be § terven jelül. Képünkön (jobbról) Andrósik János és Csibík Lajos, az EFSZ könyvelő je látható. „kiegészítést" jelent a család közösben kapott jövedelméhez. Nézzük meg ezt egy példán. A fél hektár háztáji után 80 tojást kell beadni. Ezért az illető 36 koronát kap. Ezenk'vül mondjuk 300 tojást elad szabadon. Feléé-t nyári árat számítunk, ez 100 korona, a télen eladottakért pedig 187 koronát kap. Összesen 328 korona. Egy tehén után a beadási kötelezettség tejből 250 liter. Ellenértéke 250 korona. További 1000 litert a szabadpiacon értékesít, vagy egyenesen a fogyasztónak adja el 2200 koronáért. Ha a tehén. leborjazik, azért is kap 50 kilós súlyban 200 koronát. Hizlalhat sertést is, mondjuk 150 kilósat, ezért további 2400 koronát kap, ha eladja. Ez annyit jelent, hogy csupán a háztáji gazdaságában nevelt állatoktól 5378 korona jövedelemre tehet szert. E számok elég szerények, nem minden tekintetben felelnek meg a valóságnak, hiszen kevés olyan tehenet tartanak a háztáji gazdaságban, amely évente csak 1250 liter tejet adna. A szárnyasbaromfinál ugyanez a helyzet, hiszen 10 tyúknál alig tartanak kevesebbet a háztáji gazdaságokban. S ha már 10 tyúkot tart valamely szövetkezeti tag, akkor — egy tojóra évente 80 tojást számítva — nem 300 tojást tud szabadon értékesíteni. Ezek az adatok a napnál fényesebben bizonyítják, hogy a fél hektár háztáji föld a közös mellett elegendő, hiszen havonta csupán kiegészítésképpen 500 koronához jut a szövetkezeti család. Ezek szerint nem jogos Kovács Jánosnak, a merovcei szövetkezet tagjának sem az a követelése, melyet az alapszabályzat megtárgyalásakor vetett fel, hogy a fél hektáron kívül minden ellátatlan gyermek után még 10 árat kapjon a családfő, hiszen az említett jövedelem mellett minden szövetkezetnek megvan a lehetősége — mint ahogy sok EFSZ-ben már be is vezették — hogy a szociális alapból a taggyűlés által meghatározott öszszegben családi pótlékot adjon a tagoknak. Mindezekből levonhatjuk a tanúiságot: helytelen az a nézet is, hogy 1 hektár földet kapjon egy-egy szövetkezeti család háztáji gazdálkodásra. Ez az eljárás azt hozná magával, hogy a közösben csökkenne a munkafegyelem, rosszúl gazdálkodnának s azt a veszteséget, melyet emiatt egész évben a szövetkezet elvesztene, nem egy, de több hektár háztáji föld sem pótolná. Meg kell tehát magyarázni, most, az évzáró közgyűléseken, majd a szövetkezetek járási konferenciáján, hogy az eddig jól bevált gyakorlat továbbra is megfelel mind a szövetkezeti gondolat ügyének, mind a szövetkezetekben dolgozó parasztság egyéni érdekeinek. MÉRY FERENC fejlesztése útján A hű segítőtársak BESZÉLNEK AZ EREDMÉNYEK Noha a prešovi kerület járásainak legnagyobb része mezőgazdasági szempontból nem a legtermékenyebb, mégis a szocialista szektor szép sikerekről ad számot. Bizonyltja ezt a múlt év gazdasági eredményeinek a mérlege. Az évzáró szövetkezeti gyűlésekből megállapítható, hogy az 1956-os év sokkal gazdagabb és örömteljesebb volt a múlt éveknél. A szövetkezetek nem csak elérték a tervezett munkaegység értékét, hanem azt túl is szárnyalták. A bžanyi EFSZ például 18 koronát tervezett és 20 koronát fizetett ki. A boksái 20 korona helyett 20 korona 40 fillért, természetben pedig 8 korona 40 fillér értékűt. Holičkovcén első ízben érték el a tervezett 15 koronás munkaegység értéket. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a jó eredményekhez a jó munkaszervezés, és a politikai munka segíti hozzá a szövetkezeteket. Ezért az eddiginél nagyobb mértékben keil elmélyíteni szaktudásukat s állandó tanulással jobb és örömteljesebb életet biztosítani. Ennek a kulcsa pedig a szövetkezetesek kezében van. (Tudósítónktól.) Az agronómus szava O zövetkezeti vezetők, szövetkeO zeti tagok országszerte készülnek a harmadik országos kongresszusra. Készül Kubicskó István, a sókszelöcei szövetkezet agronómusa is. Alacsony termetű, komoly tekintetű jiatal ember ez a Kubicskó Pista. Széles vállaira négy és félezer hektár földdel járó gond nehezedik. Komolyan, magabiztosan esik a szó, amikor szövetkezetükről beszél. — Taposatlan az utunk, de előre visz . . . Ezzel arra céloz, hogy az elmúlt évek során nem minden ment úgy, ahogy szerették volna. Voltak hibák, voltak nehézségek, de útjuk mégis előrevisz, Fejlődik a szövetkezet, egyre jobban élnek a tagok. Állampolgári kötelelezettségüknek is pontosan eleget tesznek, sót jóval többet adnak, mint amennyit az állam 'kér tőlük. — Ami tavaly elég volt, jövőre már kevés. Évről évre többet és olcsóbban akarunk termelni — folytatja tovább. Nő a jólét, emelkedik a fogyasztás. Ami még ma elég, holnap már kevés lesz. Különösen a mezőgazdaságunknak jut nagy szerep a dolgozók fokozott vásárló erejének kielégítése terén. Több húst, több zsírt akarnak. — Több és olcsóbb áruval akarjuk ellátni a fogyasztókat. Az most a kérdés, hogyan? Kubicskó István elmondja, liogy a földalapot már nem tudják növelni. A többtermelést csak a hektárhozamok növelésével lehet biztosítani. Alapos megmunkálással, rendszeres trágyázással arra kényszerítik a földet, hogy ne 25 mázsa búzát fizessen hektáronként, hanem harmincat, vagy még többet is. Így jut a piacra, a termelési költség is csökken. Jól járnak a.szövetkezeti tagok is, mert ha egy hektárról nem 25 mázsát aratnak, csökken az egy mázsa búzára eső termelési költség, növekedik a munkaegység értéke. Más oldalon pedig a termelési árak csökkentése nemzetgazdasági szempontból is fontos, sőt elkerülhetetlen, mert csak így kerülhet sor egy újabb árleszállításra. — Tanítjuk, iskoláztatjuk a tagokat. A sókszelőceiekben megvan az akarat. Mindenek fölé helyezik szövetkezetük ügyét. Most a kongreszszus előtti napokban alaposan fontolóra vették azokat a lehetőségeket, melyek rendelkezésükre állnak a ketárhozamok növelése és a termelési költségek csökkentése érdekében. Csupán az akarat, a tenniakarás azonban ma már kevésnek bizonyul. Az akarathoz tudás is szükséges. Ha ez a kettő párosul, csodákat lehet művelni. Tudni akarnak, tudásra szomjasak a sókszelöcei szövetkezetesek. Taggyűlésen határozatot hoztak, hogy igenis tanulni fognak! A közeljövőben megszervezik a tanulóköröket. Erre a célra a kultúralapra utalt összegből fedezik a költségeket. Az iskolázással eltöltött időt megfizetik a szövetkezeti tagoknak. Ez ugyan kiadást jelent a szövetkezetnek, de ez a költség a hektárhozamok növelésével, a termelési költségek* csökkenésével bőségesen kamatozik majd. (sz-i) Az EFSZ-ek gazdasági eredményei nagymértékben attól ls függnek, hogyan végezték el a munkát a traktorállomás dolgozói. A GTÄ kerületi javítóműhelyeiben egész éven át serényen folyik a munka, hogy mindenkor elegendő üzemképes gép álljon mezőgazdaságunk rendelkezésére. Ebben az évben a kassai üzem javítóinak 125 Zetort, 70 DT-54 lánctalpas traktort és 50 Zetor-motort kell megjavítaniok. A javítási munkákat vezető Kellemes László a gépjavítók csoportjával együtt kötelezettséget vállalt arra, hogy februárban 2 traktort hoznak rendbe terven felül. Képünkön Tomka László, Kmec Tamás, Tamási György és Protár Pál gépjavítók munka közbea t