Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-13 / 44. szám, szerda

Biztosítsuk a dolgozók javaslatainak alkalmazását A tömegek kezdeményezése — hatalmas erőforrás. De csak iíkkor válik valóságos erővé, ha a kezdeményezéseket fel is használjuk, ha a termelés felelős vezetői következetesen gondoskodnak arról, hogy minden helyes ötletet alkalmazzanak a gyakorlatban. A gazdasági vezetőknek fel kell ismerniök, hogy munkájukhoz, a tervek teljesítésének nagy feladatához óriási segítséget nyújt a tömegek aktivitása. De fel kell ismerniök nagy felelősségüket is. A munkás rájuk tekint: mi történik azzal a javaslattal, amelyen annyit törte a fejét, amellyel szolgálni akarja a közt is. Ha javaslatát elsüllyesztik, bürokratikusán kezelik, az könnyen lehűti, kedvét szegi. Az is bántja, ha a túlzott „anyagiasság" hamis vádjával illetik. Az újítások megfelelő díjazását nálunk törvény biztosítja. Viszont ha látja, hogy szeretettel, lelkiismeretesen foglalkoznak vele, megbecsülik, akkor még nagyobb lelkesedéssel gondolkodik majd újabb javaslatokon. Ennek természetesen az anyagiakban, a díjazásban, jutalmazásban is kifejezésre kell jutnia. A műszaki vezetőknek mindig gondolniok kell erre. Különösen most kell szem előtt tartaniok ezt a feladatot, amikor a műszaki fejlődés korunk parancsoló szükségessége, párt- és állami feladat. Az ilyen javaslatok gyors elbírálása és bürokrácia-mentes alkalmazása nem könnyű munka. De el kell végezni, mert ezen is múlik a műszaki fejlődés gyors vaióra váltása és további sikere. El kell végezni, mert minden késedelem kárt okoz, csökkenti a javaslatok által elérhető megtakarítást. A legelső feladat: gyorsan elbírálni minden javaslatot. Ahol ezt megteszik, növekszik a javaslatok száma. Ahol bürokratikusán kezelik a dolgozók kezdeményezéseit, ott kevesebb javaslatot nyújtanak be. Ahol a dolgozók látják, hogy javaslataikat, Ötleteiket komolyan veszik, értékesnek látják, ott fokozódik a lendület és nem véletlen, hogy ilyenkor születnek meg a legjelentősebb javaslatok. Hiba. ha a beérkezett javaslatokat nem tárgyalják meg, hanem „véleményezés céljából" valamilyen referensnél elsikkadnak. Akad olyan javaslat is, amelyet 1—2 hetes, hónapos elfektetés után adnak vissza a benyújtónak azzal, hogy egészítse ki. <r> ermészetesen nem elég a javaslatokat gyorsan értékelni — haladéktalanul alkalmazni, is kell okét, hogy az elérhető megtakarítás valóságos megtakarítássá váljék. Nálunk általában elismerik a javaslatok jelentőségét és igyekeznek- gyorsan alkalmazni őket. Gyakran mégsem törődnek azzal, hogy mielőbb élvezzük a javaslatokból származó könnyítéseket és megtakarításokat. A tapasztalatok arra intenek, hogy nagyobb gonddal és felelősséggel kell ellenőrizni az újítási és takarékossági javaslatok sorsát. A cél: bátran felkutatni a rejtett tartalékokat, bátran kísérletezni a hulladékok felhasználásával, kaput nyitni a dolgozók ötleteinek és a' legszélesebb körben hasznosítani, terjeszteni a jó kezdeményezéseket. Természetesen

1 mindez feltételezi a műszaki értelmiség és a munkások legszorosabb együttműködését. Ahol ez • az együttműködés megvan, ahol az értelmiségiek a hivatalos érintkezésen túlmenően segítik a munkások kezdeményezését, ott nemcsak a kezdeményezések fokozódnak, jobbak az eredmények, ott a műszaki érte!mi

7 ségi dolgozókat anyagi és erkölcsi téren egyaránt jobban megbecsülik. Mert mi elégítheti ki jobban a legfontosabb termelési feladatok megoldásán kívül a műszaki értelmiségi dolgozókat, mint az, hogy munkájuk további javításával kiváló minőséget érnek el, csökkentik az önköltséget, takarékoskodnak/ az anyaggal, jobban szervezik a munkát, biztosítják a termelés folyamatosságát, a zavartalan anyagellátást és ennek megfelelően nemcsak többet keresnek, hanem kivívják a munkások erkölcsi megbecsülését. Olyan kincs, jó érzés ez, amiért érdemes küzdeni. Hogyan? Mindig, minden körülmények között felkarolni a munkások eleven kezdeményezéseit. Ez biztosítja dolgozóink bizalmát, elismerését, megbecsülését. Jó Sándor. A Matador újítói között A bratislavai Matador Üzem azok közé tartozik, ahol az újítási mozgalmat valóban széles alapokra fektették. Több mint 250 újító dolgozil aktívan a gyárban. Az újítók ver senyben állnak az üzem legjobb újí tója címének elnyeréséért. Olyan újí tók, mint Jozef" Horák, Ján Šulek Andrej Klai, František Netopilik, Via dimír Kantor, Viktor Makoš példáké ^ pül szolgálnak a többi újítónak. Sok 1 olyan újítást adtak be, amelyek évente több százezer koronát takarítanak meg üzemüknek, népgazdaságunknak. A kiváló eredményeket a Matador Üzemben főképp azzal érték el, hogy az üzem vezetősége minden támogatást megad az újítóknak munkájukban. Az újítási felelős, Helena RepoJozef Horák, a tervezöosztály vezetője vá törődik azzal is, hogy az újítók száma állandóan növekedjék. Az ő nunkájának eredménye, hogy évente egalább néggyel növekszik az újítók zárna. Az üzem újítási mozgalmának fejődéséről képet kapunk, ha összehalonlítjuk az utóbbi években elért ;redményeket. 1948-ban csak 15 újítási javaslatot adtak be. Ez a szám 1954-ben 201-re és 1956-ban 252-re növekedett. 1956-ban az elért megtakarítások 1 996 378 koronát tettek ki. Tavaly jutalmak címén újításokért 102171 koronát fizetett ki az üzem vezetősége. Képeinken az üzem négy kiváló újítóját mutatjuk be. Köztük van Jozef Horák is, a tervező osztály vezetője, kinek javaslatai nagy mértékben segítettek megjavítani a Matadorban gwírtott -közszükségleti cikkek minőségét. Több újítását szabadalomra is benyújtották. Legeredményesebb javaslata a szénmegtakarításra irányul. A javaslat megvalósításával a kazánházban kevésbé értékes szénnel fűtenek és így az egy tonna gőz előállításának költségei 4.— koronával csökkentek. Ezzel megoldották a jóminőségű szén •hiányának kérdését is. Az újítás alkalmazásának első évében, 1955-ben 272138.— koronát, 1956-ban pedig már több mint 440 ezer koronát takarítottak meg. Ezt az újítást a Vegyiipari Minisztérium kölcsönös elismerésben részesítette és 28 ezer koronával jutalmazta. Vladimír Kantor lakatos már több újítást adott be. Legjobb újítása a termelés ellenőrzésének megjavítását szolgálja. A javaslat megvalósításával pontosan ellenőrizhető a gépek fordulatszáma és a gyártott anyag menynyisége. František Netopilik fűtő újításával az önköltségek csökkentését érte el. Olyan berendezést szerkesztett, melynek seqítségével kihasználják a fáradt gőzt is, amelyet visszavezetnek a kazánházba. Ezt azután fűtésre használják, miután már elvégezte fő feladatát, a villanyáram-termelést. Viktor Mákos karbantartó a termelés megjavítására nyújtott be több újítást. Már ebben az évben is megvalósították egyik újítását, amely a szigetelók gyártását tette gyorsabbá és könnyebbé. J. Sluka. František Netopilek, fűtő Viktor Mákos, karbantartó Vladimír Kantor, lakatos EREDMÉNY Igazság, valóság ? Ilyen kéteshangú levél érkezett szerkesztőségünkbe egy kis hírrel kapcsolatban, amely január havában jelent meg EREDMÉNY címmel lapunk első oldalán. Ebben a néhánysoros hírecskében röviden arról volt szó, hogy a nagycétényl szövetkezetben egy két és féléves anyakoca 12 hónap alatt négyszer malacozott, és így egy év alatt 38 élő malacot hozott a világra. Szokatlan jelenség ez, mert ilyen még amióta a világ világ, nem fordult elő, legalább is az állatorvosok tudomása szerint nem. S talán ezért merültek fel az olvasók körében bizonyos kételyek a hír igazsága és az eset valósága tárgyában. Megvallva az igazat, a hozzáértő emberek kételye jogos .hiszen ha kiszámítják, hogy a legjobb anya is csak háromszor malacozhat egy esztendőben (a vemhesség a sertéseknél 16 hétig, azaz 4 hónapig tart) akkor csupán azt szeretnék tudni, miként is történhetett meg a nagycétényí eset. Előrebocsátjuk, hogy mielőtt a hirt közöltük volna, mi is megkérdeztük a sajtóirodát (onnan kaptuk a jelentést), lehetséges-e az, nincs-e a dologban tévedés. Arról biztosítottak, hogy nyugodtan közölhetjük, hiszen a hírt egyenesen a nagycétényí szövetkezetesek küldték. A nagycétényieknek meg egész biztosan nem volt szándékukban valótlanságot tétetni az újságba. Pedig ha előre tudták volna, mennyi „bajuk" lesz ebből, s hogy csaknem az ország minden csücskéből elmennek Céténybe, hogy meggyőződjenek az igazságról, megszűnjenek a kételyek, talán elhallgatták volna az egészet. Nos a dolog megtörtént, s ők úgy vélték, hogy ilyen nem mindennapi dologról mégis csak jó lenne írni az újságnak. És megírták ... Idézzünk csak néhány sort Bazsó László bussai lakos (kékkői járás) leveléből. Szintén egyike azoknak, akik kételkednek a hír igazságában. „Reméljük — írja Bazsó László —, hogy a jövőben nem írnak majd olyat, amit senki se hisz el', mert ezt az esetet nem hiszi el senki, még jómagam sem. Talán az sem hiszi el, aki sohasem dolgozott disznóval." Egy másik levelet Bárci Lajos írt Zalabáról (75. házszám, párkányi járás). Kiszámolja, mennyi a vemhességi idő, majd felteszi a kérdést: „Na már most kérdem, hány hét van egy évben?... De ha mégis valóság lenne, kérném a szerkesztőséget, hogy egy anyának való malacot kieszközölnének részemre." Ennyit a levelekből. S most hadd halljuk munkatársunk megjegyzéseit, aki a levelek beérkezése után elment Céténybe és személyesen a helyszínen meggyőződött arról, hogy a hír igazságon alapszik és az összes kételkedők szerencsétlenségére megerősíti az eset valódiságát. Bárci Lajosnak meg nyomban megüzenjük: Igen, ennek az anyakocának a malacait külön választották, besütötték a fülüket és fajtenyésztésre nevelik. Az idén még nem adnak el a malacokból senkinek sem, ezért egyetlenegyet sem tudtunk „kieszközölni" az említett levélírónak. S mivel a szóbanforgó hír olyan kurta volt, hogy abból tényleg nehezen lehet megérteni, hogyan történt meg, hogy egy év alatt egy anyadisznó négyszer malacozzék, így hát részletesebben megmagyarázzuk. Szerencsénk volt, amikor Céténybe jártunk, mert nem csak a sertésgondozókkal, s az elnökkel hitelesítethettük a hír valódiságát, hanem ott volt éppen dr. Martin Koleta nyitrai állatorvos is, aki rendszeres ellenőrzésre jár a cétényl szövetkezetbe. Pontos feljegyzések alapján tehát az említett fehérszőrű, a szövetkezet saját nevelésű anyakocája 1955. december 3-án 8 malacot ellett. Utána következőképpen van az ellési idő: 1956. április 3 (10 malac), 1956. október 18 (10 malac) és 1956. december 5 (10 malac). összesen tehát a 12 hónap leforgása alatt harmincnyolcat (!) malacozott, négyszerre (1). S mosfc újra kérdezhetné valaki, hogyan lehetséges az, hiszen a vemhességi idő 4 hónap októbertől, decemberig nincs meg a 16 hét. Ez igaz, de a tíz malac meglett, éspedig úgy, hogy az anyadisznó még szoptatta az előző ellésböl megmaradt héthetes 6 malacot és megszületett december elején az újabb tíz. Ezt a folyamatot, ami akkor ebben az anyakocában végbement, orvosi nyelven utólagos megtermékenyítésnek (superfetácia) nevezik. Tehát akkor, amikor a múlt év októberében az anyakoca leellett, már az utóbbi tíz malacot is magában hordta, s mivel igen nagy termelékenységű, jó tulajdonságú, nyugodt jószágról van szó, nem vesztette el malacait, hanem normálisan kihordta és a fedeztetés idejétől számított 16 hét múlva lemalacozott. Olyan jelenség ez, amilyennel sem Martin Koleta állatorvos, sem idősebb kollégái még egyszer sem találkoztak. S hogy mégis megtörténhet, mert megtörtént, ennek legjobban a cétényi szövetkezetesek örülnek, hiszen ha el is pusztult jő egy pár a malacokból (az utóbbi ellésböl csak 4 maradt meg, érthető ez, hiszen hat malacot szoptatott az anya, amikor a 10 világra jött), mégis nagy dolog ez, mert jövőre igen jó fajta anyaállatokat nevelhetnek majd. Reméljük, most már megértette mindenki, hogyan történt, hogy a szóbanforgó anyakoca 12 hónap alatt négyszer malacozott. Aki most sem hiszi el, azon már nem segíthetünk. Még azt se tanácsoljuk a kétkedőknek, hogy menjenek el Céténybe, mert eddig is annyi hitetlennek magyarázták ezt el, hogy már nem szívesen fogadnak érdeklődőket. A leleszi Mezőgazdasági Műszaki Iskola felhívása Felhívjuk a nyolcadik osztályos, mezőgazdaságot kedvelő tanulók figyelmét, hogy tanulmányukat folytathatják a leleszi magyar tannyelvű Mezőgazdasági Műszaki Iskolában. Az iskola növénytermesztési irányzatú, de diákjaink megismerkednek a mezőgazdasági termelés minden ágával, valamint általános műveltséget nyernek. A tanulmányi idő négy év és érettségi vizsgával végződik. Végzett tanulóink mint technikai középkáderek a mezőgazdasági termelés különböző ágazataiban, az állami birtokokon, gépállomásokon, kísérleti intézetekben, egységes földművesszövetkezeteinkben, a kerületi és járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályain helyezkedhetnek el, esetleg folytathatják tanulmányaikat a főiskolákon. Diákjaink teljes ellátásáról és kulturális igényeinek kielégítéséről a diákotthon gondoskodik. Az érdeklődők küldjék el írásbeli jelentkezésüket az iskola igazgatóságának. Mezőgazdasági Műszaki Iskola, Lelesz MEGJEQYZÉS A csodálatos portás Rimaszombatban élni és meghalni. Ezt ugyan még ilyen formában nem hallottam, de a sok dicséret, amit az itt lakó vagy a várost ismerő emberektói hallottam, ilyen elképzelést váltott ki bennem. Egy kis rosszmájúsággal azt is mondhatnám, hogy ennek oka a város istenhátamögötti fekvése, ahová még a kerületi székhelyből, Banská Bystricából is csak kétszeri átszállással lehet eljutni. Bratislavából meg egy egész napot kell feláldozni, hogy az ember a napi egyetlen megfelelő vonattal ide eljuthasson. Így nem csoda, hogy amikor ide ellátogattam, nagy „központi" forgalomnak minősítették, hogy ebben az évben én vagyok már a harmadik hivatalos bratislavai látogató. (Más járási székhelyeken az újságírók és a központi szervek képviselői egymásnak adják a kilincset.) így a járásban, az itt szerzett benyomásaim szerint, nyugodtan, minden fentről jövő személyes beavatkozás nélkül élik életüket. Ezt a körülményt azért említem, mert azt hiszem, ez az oka annak a meglepő élménynek, melyet a város egyetlen szállodája tartogat számomra. Nem a tatarozásról beszélek, amely a látogatóknak pillanatnyilag igen kellemetlen. Ez utóvégre örvendetes dolog, mert a reparálás már eléajé ráfért erre az ódon épületre. Meglepetésem tárgya és oka a szálloda portása volt. Kérem, én azon nem csodálkozom, ha a telefonon megrendelt szoba nincs fenntartva — hiszen tapasztalt országjáró vagyok. Azzal a jelenséggel azonban, hogy a kifizetett összegről szóló nyugtát a vendégnek kelljen kitölteni, még nem találkoztam. Csodálkozó arcomat látva a portás bátorítóan megjegyezte: Csák töltse ki, amilyen összegre akarja, én aláírom. Hiszen magának nyugta ellenében akármilyen összeget kifizetnek. Nem? Csalódott tekintettel nézett rám, amikor azt az összeget írtam a nyugtára, amit valóban kifizettem. En is csodálkoztam, mégpedig a portás merészségén, hogy újságírónak ilyen ajánlatot tesz. Ez egyforma eset, mintha a csősz odamenne a rendőrhöz és felajánlaná, hogy egészen nyugodtan lophat a rábízott földekről, mert ő azalatt őrködni fog, hogy a lopáson rajta ne kapják. Felvetődik azonban a kérdés, hogyan ellenőrzi a szálloda igazgatója és a felettes szervek a kiadott nyugták helyességét? Rimaszombat igazán kedves és kellemes város — de csak az ott lakók részére. Az ideérkező vendég azonban rossz emlékekkel távozik. Ha a portás a megrendelt szobát minden könyörgést mellőzve szó nélkül a vendégek rendelkezésére bocsátaná, ha nem szabódna, ha a vendéget reggel költenie kell, s végül a vendég kérésére igazságnak megfelelő nyugtát adna a kifizetett összegről, nem kerülne sor a nyilvános kritikára sem. —Gir—