Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-01 / 32. szám, péntek

m arie 11 Jajerooá kehenöl évek Mane Majerová az olyan írók közé tartozik, akiknek alkotása hűen tükrözi a munkások életét és a munkásmozgalom fejlődését. Az írónő a Prága melletti Ovalyban, proletár családból született. Apját, aki hentessegéd volt, még gyermekkorában elveszítette. Prága külvárosában nevelkedett, a bányászok és a kohászok között alakult ki világnézete. Megismerte a proletárok nehéz életét és a gazdagok gőgjét is, amikor mint szolgáló dolgozott budapesti rokonainál. Amikor Pestről visszatért Prágába, beiratkozott a munkásakadémiára, hogy magasabb műveltséget szerezzen. Már ekkor írt költeményeket és agitációs előadásaival tízenhít éves korában támogatta a kladnói munkások sztrájkját. Az irodalmi életben 1907-ben kiadott elbeszélésgyűjteményével tűnt fel, amelyben már meglátszik a burzsoá társadalom félelmetes, nagy kritikusának hangja. Az első világháború végéig írt még néhány könyvet, de írói tehetsége teljes mértékben csak az első Csehszlovák Köztársaság idején fejlődött ki, amikor minden művét a kommunista párt és a munkásmozgalom küzdelmeinek közvetlen hatása alatt írta. Megismerkedett olyan kiváló költőkkel és írókkal, mint Olbracbt, Nejedlý, Wolker, Neumann és segített nekik a cseh szocialista-realista irodalom megteremtésében. Újságíró lett és főképpen a Rudé právo számára dolgozott. Sokat utazott Európában, Afrikában, Amerikában és kétszer volt a Szovjetunióban. 1945 után megkapta a legmagasabb irodalmi kitüntetést, nemzeti művész lett, és mint szerkesztő és író bekapcsolódott a szocializmus építésének munkájába. Majerová számos prózai müve, mint a Szüzesség, Vörös virág, A köztársaság tere, a Legszebb világ stb. utan 1938-han írta meg élete fő művét, a Szirénát. Ebben a miiben bemutatja Kladnó vidéke gazdasági és szociális fejlődésének hiteles képét a XIX. század végén és a XX. század elején. Ábrázolja a munkásmozgalom keletkezését, fejlődését, de a fokozódó osztályellentéteket is, cmelyek sztrájkokhoz és lázadásokhoz vezetnek. Megmutatja a proletariátus szörnyű nyomorát, de a boldogabb jövő perspektíváit is; így a mű kritikus, de egyszersmind optimista. A Sziréna nemzedékregény, mert a szociális kérdést egy család négy nemzedékén keresztül mutatja be. A Sziréna folytatása a Bányászballada című regény (1938). Majerovának a felszabadulás után írt elbeszéléseit A villám útja (1951) című könyve tartalmazza. Az írónő születésének 75. évfordulóján még hosszú, gazdag munkássággal teli életet kívánunk neki. CSANDA SÁNDOR Marié Majerová: SZIRÉNA (Részlet

J Milka már az édesanyja ágyában fekszik, Ruzsena pedig Rudival a hálós K/erekágyacskában. A kis Markának, aki lábtól fekszik, az ágy deszkára billent a fejecskéje. A fürdés után mindnyájan mélyen alszanak, csak Milka van ibren. Gondolkodik. Már régóta gyalakszik, hogy itthon valami nincs úgy, Tiint másutt, s mint ahogyan lennie '{ellene. Vajon mi lehet az oka? A petróleumlámpa szabályos sárga \oltot remegtet az asztalon. A szétáraló fény széles, szürke körré enyhül, ; ebben a szürke körben ül anyus és wrr. Haját nem látni, csak a szeme és irra látszik, mint egy fénylő álarc. Ez etszik Miikának. Mamácska különben s tetszik neki. Szívesen nézi. Mint nost is, amikor varr. Jól elszórakozatja a látvány. Nagy árnyék mozog a falon, meg•rinti a mennyezetet és visszahull. Egy éz árnyéka, mely a levegőbe öltögeti ékony fonalait. Ha Milka figyelmesen odanéz, meg ! tudja különböztetni az árnyékon a üt és fonalat. A fonál oly ah, mint a ötéi, a tű pedig mindig a mennyezetek ugyanarra 'a helyere bök, ahol egy epedés sötétlik. A mama olyan, minta haragosan hunyorogna, de nem haagszik, csak összehúzza a szemét, lilka tudja, hogy ezek a szemek hogy idnak kacagni, mikor egy kosár szép zennel jön haza! A házban csend van. Sűrű és kitaInt hat ó csend, betömi az ember fülét, \int a vatta. Még a kis Jozef és Hyek hangját sem hallani ma a szobából, hol a földön vackolnak s mindig vesszenek a takarón. Miikát valósággal tölti ez a tömör csend. Állkapcsának '.inden csontja és izma fáj: estére sznólábat vacsoráztak, — anyuska azt 'tte, ki tudja milyen lakomát készít, - de bizony kemény volt az étel. Jól tik az ínynek, s a fogaknak, ha pi'.nhetnek. De Miikának sajog az odvas ipfoga. Hű, ha kórházba kéne menni, >gu kihúzassa! Milka végül mégis csak elszunnyad. )gai közt gyapjú feszül, aztán gumi, • Milka rág. A gumit nem tudja étrágni, megnő a szájában, már az •ész szájürege tele van vele, behatol fülébe, orrába, szinte szétfeszíti a vponyáját, remeg belé a csontja. Halmos gumigolyó, kemény és ruganyos, i lka fogai belevésődnek. Át kell rága, — büntetésből, mert illetlen volt morgott a kemény disznóláb miatt, űószínűleg így büntetik a lelkeket is Hsztítótüzben. Akik nyalakodtak a tejl, azokat tejbe fullasztják, akik zúlódtak a vacsora miatt, gumit fogk rágni, akik pedig kézimunka közn szétszórják a fonalvégeket, örökn-örökké zsákokba fogják gyűjteni. V Valami zaj hallatszik az udvar'. Milka felébredt szunyókálásából. gtön észrevette, hogy anyácska abhagyta a varrást és felemelte a fejét, igei. Hajszálai közben úgy borzolód« k, mint amikor Dasa, a kiskutya sziltol. — Valami szekér, — szól Milka ál>san. — Honnan kerül ide ilyenkor ••zaka? \nyácska odafordítja a 'fejét. Milka Íja, hogy most ránéz, pedig az arcát n is látja a sötétben. Ez a sötét arc most így szól Milkáz: — Miért nem alszol? — Anya gyere, feküdj le! Fázom 'kiiled! Megint a sötét arc: — Csak aludj! Apusra kell várnom. — Feküdj le inkább. Biztosan nem •eszt fel, ha látja, hogy alszol. le Hudecné megint felemeli a fejét, g a tűt is leteszi, úgy figyel. Valóban. A csendes házban zárnyikorgás hallatszik. Az ajtó dörrenve csapódik be, aztán imbolygó, dülöngő léptek hangzanak. — Kocsi? — kergetik egymást Hudecné agyában a gondolatok. Apa kocsin jött? A hengerlók már megint fiákeren járnak? — Ő, ebből nem lehet semmi jó! — gondolja anya és lánya, s Milka felzokog: — Mami! A sötét arc ismét Milka felé fordul, kifejezése nincs, csak a hangja fenyeget: — Hallgass és aludj, különben ...! — Istenem, micsoda idők! Milka fél a tántorgó léptektől. Ilyen gyönyörű szombat, s megint elrontották! Végre kivágódik a konyhaajtó. Milka lehúnyja a szemét. így csak Hudecné láthatja a deres bajuszt, a kalapot, mely valahol meghemperedett és fonákul ül fején, a füsttől vörös szemeket, a rogyadozó lábakat; ezek a lépések egész más emberré változtatják Hudecet. S a tehetetlen alak lezöttyen az első székre az ajtó mellett. A nyitott ajtón át hideg árad a két kis testre, amit kitakart a nyugtalan gyermeki álom. Hudecné helyettük is érzi a hideget és fölkel, hogy betakarja őket. Furcsa, ma valami új árad Pepekficsúrból. Hudecné megrémül. Szimatol. Füst és sör. Pálinka? Ez nem csak pálinka, hanem aljasság és gyalázat. Ö, ma nem lesz könnyű dolga! Tudja, hogy a férá széme kutatóan követi. Tekintete visszataszítóan fénylik, mint a szárazra vetett hál szeme. Valami leselkedik benne. — Hol a teám? Hudecné meghökken. Hangot hall? Ma tehát beszélgetés is lesz? A tűzhelyen matat, vizet tesz fel a fazékba. Müka a falhoz lapul. Bevájja ujjait a vakolat meszébe, mely vékony rétegekben mállik le a körme alatt. — Kapom már végre? — hangzik fel az ittas hang másodszor is. Hudecné bezárja az ajtót és uralkodik magán. Elhatározta, hogy minden áron megőrzi nyugalmát és engedékenységgel gyengíti az ismeretlen rossz támadását, melytől előre retteg. —- Már felszítottam a tüzet. Mindjárt forr a víz. — Forr! Már készen kellene lennie, — dünnyög a részeg, aki mintha nem is lenne Hudec hengerló, Pepek-ficsúr, hat gyermek atyja, hanem valami más és új ember, aki úgy megváltozott, hogy rá se lehet ismerni. — Micsoda rend ez, — morog már megint, — ezt nevezed háztartásnak?! Vége és kész! Hozd le a ládámat a padlásról! — Mit? — Hudecné nem hisz a fülének. — A katonaládámat a padlásról, mondom! Dobd bele a rongyaimat! Megyek! — Hová mégy? — Mi közöd hozzá?! Azonnal hozd! — Apa, nem szégyelled magad a gyerekek előtt? így tombolni?! Képtelenségeket beszélsz! Hudec szétterpeszkedik a széken, kidülledt szemmel bámul rá. Egyik zsebéből rumosfiaskót húz elő, a másikból meg kötelet. Az üvegből máris kotyog torkán a szesz, bűzlik tőle a konyha. — Ez már megint iszik. — suttogja Milka maga elé. Mikor így látja apját, már magában sem mondja, „apuka", hanem csak „ez". A kötél ott hever az asztalon. A szekérke istrángja. Milka rögtön megismeri. Hudec utánanyúl, a kötél tekereg, mint a kígyó, a kéz az asztalra csap, s a föltüzelt torok átokban tör ki: — Nézd meg ezt a kötelet! Jól nézd meg! Elég ebből az átkozott §létből! Előtted akasztom fel magam erre a kötélre! Krisztusom, ezek a szemek! Játék ez, vagy komolyan gondolja? Hudecné nem tudja, mert Hudec sohasem engedte, hogy betekintsen a lelkébe. Meginog büszkeségében, alázatosan sürgölődik a férfi körül. — Ugyan, apus, miket beszélsz! Itt a teád, nézd! Igyál és mindjárt jobban leszel. Aztán kialszod magad és nem fogsz tudni semmiről sem! — Mami, — suttogja Milka sírósan a dunyhába és halálosan sajnálja az anyját. A mama megint Dasára, a kiskutyájukra emlékezteti. Dasára, amint ugrándozik, járkál, oldalvást tekinget és hasoncsúszik, ha kikap. Anyuska is oldalt néz és épp úgy megalázkodik. Az ő drága anyuskájd! A részeg köszönet nélkül tűri a békességet, mely simogatóan veszi körül, aztán megint előveszi gonosz eltökéltségét, mint valami rossz szándékú fegyvert: — Azért sem akasztom fel magam! Azt ugyan lesheted! Már holnap megyek! Vége és kész! Most pedig cipőt lehúzni, ájne, cváj, dráj! Hudecné mindenre kapható. Kezdi megérteni férje szavainak homályos zagyvaléka mögött az igazi szándékot: el akar menni ahhoz az utcalányhoz, el akarja hagyni a gyermekeit, öngyilkossággal fenyegetőzik. Kegyetlen akar lenni, de mert nem ért hozzá, hát így szedi össze a bátorságát! De Cserny Kata téved! Hudecné harcolni fog a gyermekek apjáért, ha már a férjét elvette tőle az a szemét. Harcolni fog, étét veszi Cserny Kata minden fegyverének! Engedelmesen térdel a szék előtt és megmarkolja az odanyújtott cipőt. Összeszorítja a fogát. Keze megcsúszik a havas talpon, mert a szoba melegében gyorsan felenged rajta a lucsok és tócsákat sír a tisztára mosott padlóra. Milka félig lehunyt szemmel nézi, és látia, hogyan erőlködik anyuska vörös feze, amit ezer ráncra repcsztett a forró víz gőze és kimart a szóda. Hudecné erőlködik. A padlónak feszíti térdét és úgy húzza. De a cipó nem engedelmeskedik: A részeg elveszti egyensúlyát és lefordul a székről. Még a padló is beledöng. Milka hallja, hogy kinyílik a szobaajtó és tudja, hogy Jozef és Hynek a keskeny ajtórésen leskelődik. Nem bírnak kíváncsiságukkal és félelmükkel. Mi történik ma itt? Hudecnénak csak a földön sikerül lehúznia az ittas férfi nedves és latyakos cipőjét. A kemencéhez állítja és újra letérdel, hogy lehúzza a földön heverő férfi lábáról a másikat is. A részeg teste megrándul, mint a támadó vadé. Mikor az asszony homloka a cipővel egyvonalba kerül, a láb kinyúlik és kivágódik. Sarkával egyenesen a homlok közepébe. S a homlokon azonnal véres patkányom lángol. A foghíjas száj elbődül a csepegő bajusz alatt: — Te mersz lelökni a székről, te? Robotolok rátok, mint az öszvér, te pedig hálából lelöksz a székről? (Fordította Rácz Olivér) A jövedelem emelkedik - az adó változatlan marad Közlemény a kormány ülésérői Szerdán, január 30-án tartották meg a kormány ülését. A kormány megtárgyalta a mezőgazdasági hozamok áťagnormáinak javaslatát a mezőgazdasági adók megszabása céljábói 1957-ben és határozatot hozott, hogy érvényben hagyja az eddigi normákat. A mezőgazdasági pdó így 1953-tól változatlan marad, annn'k ellenére, hogy a mezőgazdasági termelés és az EFSZ-ek, valamint az .gyénileg gazdálkodó földművesek pénzjövedelme rendszeresen évről évre emelkedik, így 1957-ben a földművesek újabb előnyben részesülnek 110 millió korona magasságában. A kormány elvárja, hogy cz ösztönző hatással lesz 1957-ben a mezőgazdasági termények begyűjtésére, valamint termelési tervének teljesítésre és túlteljesítésére. * * * A kormány megtárgyalta a tudományos kutatómunkák egységes országos tervének 1957-re vonatkozó javaslatát. A javaslat célja, hogy összpontosítsa az akadémiai, főiskolai és a reszort kutatóintézetek tudományos erőit ózon tudományos kUtatófeladatok maximális biztosítására, amelyek nagy fontosságúak népgazdaságunk további fejlődése szempontjából. A tervjavaslatot a Csehszlovák Tudományos Akadémia dolgozta ki a tudományos munkahelyekkel együttműködve és a terv eddig egyedülálló és úttörő munka ezen a téren. Több mint 80 fő feladatot és néhány száz egyedülálló problémát foglal magában a legkülönbözőbb szakmákból, elsősorban a természettudományokból és a' technikai-tudományokból, valamint az atommagenergia, az új fejtési módszerek, az alapnyersanyagok vegyi felhasználásának, az új turbinatípusok, félvezetők, gyógyszerek, stb. szakaszáról. Az alapfeladatok mindegyike tulajdonképpen a kutatókérdések egész komplexuma az alapkutatástót egészen a pejtotípusig, mintáig, vagy a te"rfvelésben való alkalmazásig. E Síladatesoport mindegyikének megadásában részt vesznek a tudományos dolgozók kollektívái a legkülönbözőbb kutatómunkahelyekről. * • * Többek között a kormány megtárgyalt néhány beszámolót a külpolitikai és külkereskedelmi kapcsolatokról. A népművelés elsőrendű helyet foglaljon el falvainkon A Szlovák Nemzeti Tanács kulturális és népművelési bizottsága szerdán, január 30-án a mezőgazdasági bizottsággal együtt tartotta meg ülését. Az ülésen jelen voltak: František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökei, Ján Kotoč. az iskola- és kulturális ügyek megbízottjának első helyettese, Alexander Urban, a mezőés erdőgazdasági megbízott helyettese, a dolgozók szervezeteinek, az EFSZ-eknek, a gép- és traktorállomásoknak képviselői és más szakértők. A tárgyalások napirendjén volt Ernest Svkorának, az iskola- és kulturálisügyek megbízottjának beszámolója, a népművelési munka helyzetéről falvainkon a mezőgazdaságnak nyújtott segítség szempontjából. A beszámolóban szó volt arról, hogy a nevelő, oktató és kulturális népművelési munkának, az EFSZ-ek III. országos kongresszusának és a nemzeti bizottságokba való választások előkészítésének időszakában az eddigi szövetkezetek megszilárdítására, a taglétszám kibővítésére és az új szövetkezetek meg H alakításához szükséges feltételek megteremtésére kell irányulnia. A két bizottság tárgyalásain Alexander Urban, a mező- és erdőgazdasági megbízott első helyettese szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy falvainkon a kulturális népművelési munka elválaszthatatlan része a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló politikai és szervezési igyekezetnek. A falvakon folytatott kulturális népművelési munka elemzéséből kiindulva a Szlovák Nemzeti Tanács kulturális és népművelési bizottsága, valamint a mezőgazdasági bizottság számos határozatot hozott, amelyeknek realizálása biztosítja falvainkon a népművelési munka megjavítását. A smíchovi fémmunkások üzenete a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák küldöttségnek A prágai Wilhelm Pieck Gépüzemben jan. 30-án üzemi szakszervezeti gyűlést tartottak, amelyről a smíchovi fémmunkások a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák küldöttségnek táviratot küldtek. A táviratban többek között ezeket írják: Teljes mértékben helyeseljük az önök tárgyalásait és tudatában vagyunk annak, hogy mi is kötelesek vagyunk dolgozni a szocialista államok közötti együttműködés további megszilárdításáért és a tárgyalásokból eredő minden egyes egyezmény valóraváltásáért. Üzemünk szorosan együttműködik a Ruský Diesel Leningrad" üzemmel. Ez az együttműködés a szocialista munkaversenyben üzemeink hasznára fejlődik. Eddig az állami terv minden feladatát becsülettel teljesítettük és ez idén is erre törekszünk. Az egyes munk«helyek, részlegek, egyének és csoportok kötelezettségvállalásai alapján üzemi felajánlást teszünk az 1957. év elfő negyedéve feladatainak és a Szovjetunió összes tervezett megrendeléseinek — mely megrendelések termelési feladatainknak több mint 50 százalékát teszik ki — határidő előtti teljesítésre. Az üzemi szakszervezeti gyűlés 1957. január 30-án egyhangúlag jóváhagyta az üzemi kötelezettségvállalást az alábbi mutatókban: az árutermelést 101,5 százalékra, a nyerstermelés értékét 103 százalékra, az önköltséget 99,6 százalékra, a munkatermelékenységet pedig 104 százalékra teljesítjük. Ezzel a kötelezettségvállalással akarunk hozzájárulni a Szovjetunió-vezette szocialista tábor további megszilárdításához. A város- és faluszépítési akció győztesei Január 30-án Zilinán tartották meg a szlovákiai országos aktívát, amelyen értékelték a város és faluszépítési akció eredményeit. Az aktíván részt vett Štefan Šebesta, a Megbízottak Testületének alelnöke, dr. h. c. Alexander Horák megbízott, Jozef Gajdošik megbízott, a város és faluszépítési bizottság tagjai és más vendégek. Az akció eredményeiről Emília Janečková-Murínová elvtársnő, a Szlovák Nemzeti Front KB titkárnője tartott beszámolót. Szlovákiában a város és faluszépítési akció keretében 1 milliárd 360 millió korona értékű munkát végeztek. 17 millió brigádmunkás 115 millió brigádórát dolgozott le. A versenyben a Žilinai kerület győzött, amely megszerezte a Megbízottak Testületének zászlaját és jutalmul egy öntözőautót kapott. Második helyre a Banská Bystrica-i kerület, harmadikra pedig a Bratislava! Központi Nemzeti Bizottság került. A járások között a Žilinai Járási Nemzeti Bizottság lett az első. Žilina után a járások sorrendje a következő: Brezno, Čadca, Topolčany, Nové Mesto nad Váhom, Losonc, Rozsnyó, Piešťany, Léva, Starý Smokovec, Sobrance, Bratislava-Újváros és Bardejov. A városok közötti versenyben Kassa lett az első. A községek versenyében Klubina község győzött. Megemlékezés a bolsevikok prágai konferenciájáról Január 30-án múlt 45 éve, hogy 12 napos tárgyalás után befejeződött Prágában Oroszország Szociáldemokrata Munkáspártjának VI. összorosz konferenciája. Ebből az alkalomból a prágai V. I. Lenin Múzeum ünnepi estet rendezett. A konferencia jelentőségéről, amely lerakta az önálló bolsevik párt alapjait, Hubert Maxa, a múzeum tudományos dolgozója beszélt. Az estet kultúrműsorral fejezték be. Január 29-én és 30-án a bratislavai V. I. Lenin Múzeumban beszélgetéseket rendeztek Oroszország Szociáldemokrata Munkáspártjának VI. összorosz konferenciájáról. Ivan Prechtl múzeumigazgató megnyitó beszéde után Sámuel Batoš, a bratislavai V. I. Lenin Múzeum lektora szólott a jelenlévőkhöz, aki rámutatott a prágai konferen-' cia történelmi jelentőségére.