Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-05 / 36. szám, kedd

EDUARD BASS író különleges helyet foglal el a cseh irodalomban. Regénye eddig ismeretlen környezetből, a cirkuszi artisták életéből meríti tárgyát. Alakjai kisemberek, mindennapi figurák, akik esténként más emberekké, a porond hőseivé változnak. Biztonsággal szelik át a légürt a légtornászok, megkacagtatják a közönséget a bohócok, bemutatják állatok feletti uralmukat az idomítok stb. Ezeknek az életét tárja fel Bass regénye. Ezek a kapitalista társadalomban lenézett emberek a porondon túl is sajátos életet f ek, megvan a maguk köztársasága, társadu a, melybe aligha férkőzhetnek be idegenek. Bass sokáig tanulmányozta életüket, hogy ilyen mély jellemrajzzá'., lélektani ismerettel tudta megörökíteni alakjaikat; a feledhetetlen Karas papát, a kivénhedt, nyugalomba vonult cseh artistát, Vaškv.t, az egyszerű art is tóból igazgatóvá felcseperedett becsületes kollegát és másokat. Basst regénye megírására hazafias érzések ösztönözték. Amikor a komédiások, cirkuszi artisták életét ecseteli és megmutatja nehéz anyagi gondjaikat, megélhetési nehézségeiket, elsősorban a kenyér után külföldre vándorolt cseh emberekről beszél, megeleveníti bennük nemzete leleményeséégét. vesznek ók el, bármilyen nehéz is a sorsuk. Bass megrajzolja a cseh munkás jellemét: Vašku szívós kitartását, hogy megaláztatást és zaklatásokat zokszó nélkül tűrve kiváló artistává, majd igazgatóvá küzdi fel magát, de nem szakad el társaitól, a cirkuszi artisták tömegétől. Biztonságom Biztonságom már édes és mély, mert eljött a perc, amely érett, mely alázatában is kevély, amelyben a végtelenséget megragadtam egy pülanatra. Őrzöm lelkem józan mámorát s többé már uzsora kamatra nem esdek az élettől csodát. Szebb csodát képzelni hogy mertem, mint a szív, értelem, akarat, és a tiszta hit az emberben, mi a poklok tüzén át is megmaradt. Ordóáy Katalin Berwitz igazgatót mint tipikus kapitalistát jellemzi. Kizsákmányolja alkalmazottait, kihasználja a tehetségeket, ellopja ötleteiket, de nem ereszkedik le hozzájuk. Az artisták társadalmának jellemzésében tehát hű képet nyerünk az osztályviszonyokról. Gyönyörűen kidomborodik a különféle nemzetiségekhez tartozó artisták, művészek nemzetközi szolidaritása, összefogása is. Nincs köztük nemzetiségi torzsalkodás, hisz mindannyian kizsákmányoltak, nem egymást, de uraikat gyűlölik, akik művészetükből hasznot húznak. Bass szépen leírja az artisták és a közönség meleg viszonyát. Az artisták a közönség szórakoztatását látják művészetükben és ezért magas színvonalra törekszenek. Megemlítendő, hogy Bass regénye 1941-ben, a náci megszállás idején látott napvilágot és kétségtelenül sokat jelentett a nemzeti rabság idején a cseh nemzetnek: fokozta öntudatát, hogy ne csüggedjen, hanem összetartásban és szívós küzdelemben próbálja lerázni a náci szolgaság béklyóit. CZAGÁNY IVÁN fordító derekas munkát végzett Bass művének magyar nyelvű tolmácsolásával, művészien oldotta meg a nagy nyelvi szaktudást, és tökéletes művészi kifejezésmódot igénylő mü átültetését. Szépen vissza tudta adni a nehezen fordítható cseh kifejezéseket és főleg érzékeltetni tudta a magyarban is a cirkusz világában dívó nyelvjárást. Lőrincz László Egy lépéssel közelebb Ütemesen kattognak a kerekek. A vonat lassan, méltóságteljesen kígyózik c csallóközi rónaságon keresztül. Az ablakon bámulom a beláthatatlan síkságot. Az üvegen keresztül melegen süökik be a napsugár. A földeken már rongyokba tépte a hótákarót, a vonatban megcsiklandozza az utasok arcát. A fülkében rajtam kívül még két lány utazik. Jól öltözött, takaros lányok. Olyanok, akár a feslő rózsabimbó. Az egyik vékonyabb, szőke, akár a csallóközi róna aratás elölt. A másik kissé teltebb, lányosabb, pókhálóvékony kendője alól barna hajtincsek kandikálnak elő. Szép, csillogó barna haj, akár a dús kalászt termő csallóközi föld az ekevas után. Jókedvűen, kedvisen csevegnek. Ügy gondolom, diáklányok lehetnek. Csikordul a fék, s a vonat (én inkább csigának nevezném) megáll. A lányok eltakarják az ablakot. Csak akkor ülnek le újból, amikor elindul a vonat. Nevetgélnek. Huncutul sugdosnak valamit egymás fülébe. Aztán elcsendesednek. A teltebb, a barna most már hangosan, érthetően kérdi a szőkét: — Mit csinálsz délután? 'A szőke egy darabig a vállát vonogatja, aztán így válaszol: — Elugrom az áruházba. Megnézem, milyen tavaszi ruhákat lehet kapni. Megvallom, még nem is láttam belülről. — En már voltam benne. Vehetsz ott mindent... Városba is beillene ... "Szerdahelyen sincs különb áruház, mint a mienk. — Egész városias jelleget ad az alvégnek. Kellett is már nagyon, legalább nem kell mindenért Szerdahelyre vonatozni. Sikolt a 'fék. A lányok leszállnak. Az allátnásépiUet homlokzatán ezt olvasom: Dióspatony. A nap már csak arasznyira áll a látóhatár ködbe vesző síkja fölött. Sugarai vér színűre festik az apró víztócsákat. Fröccsen a sár az állomásról hazafelé tartó emberek lába alatt. Közöttük haladok, velük taposom a felázott utat, közösen szidjuk a sarat. — Meg kéne már javítani az utat — dörmög egy kajla kalapú, piros arcú éltesebb ember. — Nem lehet mindent egyszerre — szűri a szót egy másik. — Ügy, úgy, de mégis csak cudar ez a sár. . Nemsokára elfogy lábunk alól a sáros út. Már bent járunk a faluban. Az utat itt apró kaviccsal szórták be. Csak a cipő talpára ragad sár. Az utca két oldalán mint vártán álló katonák sorakoznak a házak, szép fehérre, sárgára, szürkére meszelt falusi házak. Az egyik forduló után szinte belebotlom a falu áruházába. Szép, takaros épület. Üj még, annyira üj, hogy szinte érzem a friss mész szagát. Erről beszéltek hát a lányok, az én útitársaim. A hatalmas kirakati ablakok előtt két emberpalánta tipeg. Ügy nézem, a nagyobbik fiú, a kisebbik leány. A kettő együttvéve alig leket 10—12 éves. Szemük csodálkozva szegődik a sok mindenfélére. Az üzlet ajtaja szaporán nyílik. * * * Szűkre szabott helyiség. A falak lehelete malter- és mészszagú. Az ablaknál egy íróasztal. Mellette szék. Közvetlenül az ajtóval szemben egy tarka huzatú pamlag nyújtózkodik. Cseh Vince, az áruház vezetője a széken, én a díványon ülök. A 'fiatal üzletvezető komolyan, magabiztosan beszél. — Régen kellett volna már egy ilyen üzlet..., no de csak hogy már megvan ... Eddig a falubeliek Dunaszerda helyre jártak ruháért, cipőért, minden nagyobb áruért. Ma itt helyben megvehetnek mindent. Megmarad a vonat ára. A nap sem vész kárba. Szó szót követ. Gondolatban már túljárunk az iroda mészszagot lehelő falain. Kint járunk az üzletben. Négy kiszolgáló szorgoskodik a fényesre lakkozott pultok mögött. „Mi tetszik, mit óhajt", röpköd az udvarias kérdés. Suhog a csomagolópapír. Az üzletben mindent megtalál a vásárló. Élelmiszerek, italok, csokoládéféleségek halmaza sorakozik ízlésesen elrendezve a jobboldali részen. Szembe vele ruhaanyagok a polcon. Ezen felül edényeket, rádiót, biciklit, bútort, mosógépet, vagy ha éppen úgy tetszik, apróbb gazdasági felszerelést is vásárolhat, akinek szüksége van rá. Minden megtalálható itt, amire szüksége lehet a falusi embernek. Még játékszerek is sorakoznak a polcokon. Látogatják is a dióspatonyiak az áruházat, sót a közeli falvakról is ide járnak vásárolni. — Alig egy hete nyitották az üzletet — folytatja Cseh Vince. — Mit gondol, milyen forgalmat csináltunk? 9 — Megmondom. Egy hét alatt 80 ezer korona értékű árut adtunk el. Nyolcvanezer ... Sok pénz ... Nagyon sok... De miből? Honnan? Egyszerű a felelet. A szövetkezetből. Jól gazdálkodtak a dióspatonyi szövetkezetesek, jól gazdálkodtak a környező falvak közösen gazdálkodói is. Értékesek voltak a munkaegységek. Bőséges volt a zárszámadás is. Van miből vásárolni. Az évzáró taggyűlés után megtelt a dióspatonyiak pénztárcája. Egy pillanatra sem maradt üres az üzlet. Kálmán Tibor, a szövetkezet fiatal kovácsa is benyitott az üzletbe. Vele volt a felesége is. Azért jöttek, hogy vásároljanak valamit. Nem is mentek haza üres, kézzel. N égy ezerhatszáz koronás szobabútort vásároltak. Wiedermarm József sertésgondozó is beköszönt az üzletbe. -«. — Rádiót kérek — mondja mosolyogva. — Tessék választani. Wiedermann körülhordja tekintetét, aztán rámutat az egyik készülékre. — Azt kérem. Ezernyolcvan korona. — Rendben van. Akad még annyi... A szép rádió ma már a Wiedermann családot szórakoztatja. Varga Imre is benézett az új áruházba. Ügy gondolta, hogy már mindenkinek van rádiója a faluban, miért ne legyen neki is. Meg is vett egyet. Forgatta, nézegette. Hirtelenében nem is tudta elképzelni, hova is teszi majd a szép készüléket. Addig-addig spekulált, míg kisütötte: ha már megvan a rádió, vesz egy asztalkát is hozzá. Ügy is tett. Az ezernyolcvan koronát megtoldotta százkilencvenöttel és megvolt a rádióasztal is. — Igényesek ám a mai emberek — veszi fel újból Cseh Vince a beszéd fonalát. — Pénzük van bőven. Az üzlet is itt van helyben. Vásárolnak. Csak gyerekjátékra egy hét alatt háromezer koronát költőitek. Ej, dehogy vásároltak volna valamikor ennyien a gyereknek játékot... Ma ezt is megtehetik. Jól jövedelmez a szövetkezet... Alkohol uentes italok kiállítása A Prešovi Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat nemrég élelmiszerkáállltást rendezett, amelyen kizárólag alkoholmentes italokat állítottak ki. A vállalat most felhívta az élelmiszerkiskereskedelmi vállalatokat, hogy ők is hasonló kiállításokat rendezzenek és így ismertessék meg a közönséggel az egyes alkoholmentes italokat. Tekintettel arra, hogy a hazai gyümölcsszörpipar magas színvonalon áll és elsőrangú alkoholmentes italokat állít elő, ezen gyártmányok növekvő fogyasztásával lehet számolni. Különleges önkiszolgáló üzlet Trenčínben Az Élelmiszerkereskedelmi Főigazgatóság Trenčínben egy új, modern önkiszolgáló üzletet létesít, amely Szlovákiában a legszebb lesz a maga nemében. Az üzletben mindenfajta élelmiszer eredeti csomagolásban lesz kapható, úgyhogy az a trenčíni fogyasztók igényeit bizonyára ki fogja elégíteni, (k) ^ A prágai Nemzeti Színház a napokban bemutatta Nazim Hikmet A különc című darabját. A darab a becsületes, tiszta ember és a kapitalista társadalom durva erkölcse közötti viszályt boncolja. A darabot Otomar Krejca államdíjas rendezte. A New York-i Phoenix Színház bemutatta A. M. Osztrovszkij A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát című darabját. Fekete obeliszk a címe Erich Marié Remarqe világhírű német író űj regényének. Az író új művében nftegmutatja azt az Utat, amely a két háború között Németországot katasztrófába sodorta. A Fekete obeliszk élénk visszhangot váltott ki mind a nyugatnémet, mind a keletnémet sajtóban. Jaromir mellett a huszita korból származó fegyverzetre, szekercékre és egyéb tárgyakra bukkantak, melyeket a prágai Nemzeti Múzeumban helyeztek el. Alojz Hába professzor, cseh zeneszerző a modern csehszlovák zeneművészetről tart előadásokat Svédországban és Norvégiában. A Banská Bystrica-i, prešovi és humennéi népi csillagvizsgáló intézetek a geofizikális évben fokozzák a csillagászati ismeretek népszerűsítését és hozzájárulnak a tudományos világnézet terjesztéséhez a széles tömegek körében. A Moszkva folyó partján, a Gorkijról elnevezett Központi Kulturális és Pihenő Parik főbejáratával szemben épül az Állami Tretyjakov Képtár új épülete, amelyben hatalmas kiállítási termet rendeznek be a Szovjet Képzőművészek Szövetsége tagjai alkotásainak bemutatáséra. Az építkezést 1961 végéig befejezik. A kínai írók körében nagy visszhangot keltett Li Lü Zsu író A hatvanas évek eseménvei című könyve, amelyben az 1911. évi forradalmat megelőző eseményeket ecseteli trilógiában. Csehszlovákia részt vesz a Varsóban rendezendő nemzetközi gyermekfilmfesztiválon. OJ SZO 1957. február 5. Málás, a zselízi járás egyik kis községe. A felszabadulás után itt is, mint hazánk többi községében, megváltozott a dolgozó parasztság élete. Az új házakból álló utcasor is ezt bizonyítja. a városhoz Az elsők voltah című szovjet film A belkereskedelem hírei: „Kabát" autók részére Ismeretes, hogy számos motoros jármű garázs hiányában kénytelen a szabad ég alatt vesztegelni. Ez természetesen a gépek rovására van, különösen télen, a ro6Sz időjárás esetén. Az automobil is ták és motorkerékpárosok nagy örömére a Technopiast nemzeti vállalat Chropynban (Csehország) most egy új -iajtájü autótakarót gyárt, amely teljesen betakarja az autót vagy a motorkerékpárt és megvédi a hó, fagy és eső ellen. Az autótakaró különleges textilanyagból készül, amely nem engedi át a vizet. Az új „autókabát" mosható, könynyen összerakható és kis bőröndben is elfér. .. .nagy sikerrel fut a vidéki mozikban. Csikordul az íróasztál fiókja. A megrendelőkönyv kerül az asztalra. A vezető lapoz, számol, azután így szól: — Eddig kétszázezer korona értékű árut rendeltem. A fehér papíron futnak a kék sorok. Betűk, számok. Sok mindent kíván a falu. Sok a megrendelés. A többi között ott szerepel a mosógép, bútor, villanysütö, hegedű, gitár, harmonika... Ma ilyesmire is telik a falusi embernek'. Megsokszorozódott a jövedelme, megnőtt az igénye is. Hangtalanul nyílik az iroda ajtaja. Az egyik elárusító lép be. A raktárkulcsokat kéri Cseh Józseftől. — Club-kályhát kér az egyik vevő. — Azt hiszem, még lesz a raktárban — mondja Cseh Vince és közben megcsillan kezében a kulcs. Rövid idő múlva újból feltárul az ajtó. Munkaköpenyes fiatal ember lép be. — Pamlagot akar egy nénike. — Még van egy — mutat mosolyogva az „én" díványomra az üzlet vezetője. Pillanatok múlva öreg nénike tipeg az irodába. Ráncos az arca. Mosolyra húzódik fogatlan szája. Mögötte két erős fiatal ember. Megragadják a díványt, s máris viszik kifelé. Az idős néni még ott marad pár percig. Ügy látszik, Cseh Vince sem ismeri, mert így szól az öreg szülőhöz: — Hova való maga, néni? — Kisfaludi vagyok. Régen vágytam már egy díványra... Legalább megpihentetem rajta öreg csontjaimat... A nénike, aki nem más, mint Bodó Mihályné, zavartan gyűrögeti kendője csücskéjét. Sokba kerül ám a dívány — mosolyodik el ravaszul Cseh Vince. — Majd csak megkerül valahogy az ára — nevet az öreg nénike. Eljártam ám én a szövetkezetbe... A részesedésből sem maradtam ki... Szarka István Az alkony már kiterjesztette szürke szárnyait, de mi még beszélgetünk. Cseh Vince arról szól, mennyire megváltozott a falusi ember élete. Eltűnt a nyomor, a tudatlanság. Helyébe a jólét, a kultúra lépett. Egyre szebb az élet és most, -hogy megnyithattuk új áruházat, egy lépéssel újból közelebb kerültünk a városhoz. Így van ez rendjén. így kell ennek lenni, mert ezt kívánja a falusi ember, így akarja a párt, az ország. DÁLDMRÖ L - Kö NYVEKRÖ Eduard Bass: A Humberto-cirkusz