Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-28 / 59. szám, csütörtök

A dolgos kezek és a szilárd akarat iHlliiimiiimiitiiiisnimiiMHiaiii ?;iiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii|>li!iiiiiiiMii!iiiiiiiitiiiiiiiiiiiiii!iiiiitii!iii;iiiitiiiiiiiitiiiiiiiiiiin legyőzte az akadályokat 1

951 őszén Žiar nad Hronomban néhány CSISZ-tag lépett ki a gyorsvonatból. Az állomáson szemükbe ötlött egy hatalmas pléhtábla a következő felírással: „Üdvözöljük a Hron nemzeti vállalat építészeti üzemének építőit! Jelentkezzetek a toborzási osztályon!" — Mi már jelentkeztünk, jelentkezzenek mások — mondotta talpraesetten az egyik CSISZ-tag, mielőtt az autóbuszba szállt volna. Elalvás előtt a következő napra gondoltak. A kidolgozott és jóváhagyott tervek szerint Horsky és Dolinec mérnökök vezetésével kellett megkezdeniök a köztársaságunk szá- | mára nagyon fontos első legmodernebb alumíniumgyár építését, vagyis az alapok ásását. Annak ellenére, hogy több mint 40 brigádmunkás, — CSISZ-tag — a legnagyobb igyekezettel dolgozott, az alapok ásása nem nagyon haladt előre. Meg is volt ennek az oka, mert hiszen csak lapátokkal és ásókkal dolgoztak. Munkájukat akadályozta és nehezítette a talaj nedvessége is. A föld nagy darabokban ragadt a gumicsizmákra. Hiányoztak a bágerek és a munkaerők. Senki sem hitte el azt akkor, hogy az üzem első részét idejében felépítik. De később akadtak olyanok, akik másképp döntöttek, győzni akartak. Az építészeti üzemek vezetősége, a Hron nemzeti vállalat párt- és szakszervezete a felsőbb gazdasági szervek segítségével biztosították a nehéz és könnyűgépek és berendezések beszerzését, valamint a szükséges mennyiségű építkezési anyagot. A toborzási osztály megszerezte a szükséges számú szakképzett munkaerőt, a szállítási osztály a teherautókat és egyéb szállítási eszközöket. Ezekkel az intézkedésekkel, a központi betonkészítő kiépítésével, a haladó munkamódszerek alkalmazásával úgyszólván minden munka sikeresebben haladt az építkezésen. Az alapok kiásása és betonozása után az ácsmunkák gyors elvégzése következtében kezdtek kirajzolódni az új gyár körvonalai. Šeholka elvtárs vállalati igazgató Majzlan elvtárs, az építkezés vezetője, a párt- és szakszervezet elnöke, erről a sikeres fordulatról így beszélnek: — A kezdeti nehézségek legyőzése után a bonyolult és kitartó munka segítségével elértük, hogy előttünk áll az egész munkakollektíva első kézzel fogható eredménye. Az építészek a kormány által kitűzött határidőt az első időszakban betartották. A fémkohó tíz részlegét már 1953. október 28-án üzembehelyezték. A

hibákból és fogyatékosságokból tanulva, hozzálátták az építészek az oxidáló osztály építéséhez a munka második időszakában. Az építés első időszakában a dolgozóknak csak 30—40 százaléka vett részt a munkaversenyben, míg a második időszakban a párt- és a szakszervezet érdeméből a versenyzők száma megkétszereződött. A verseny kibővítéséhez hozzájárultak a rendszeres heti értékelések. Azok a kollektívák és egyének, amelyek, illetve akik legjobban teljesítették a tervet, jó gazdasági eredményeket értek el, nem szenvedtek semmilyen balesetet — az üzemi bizottság vörös vándorzászlókkal tüntette ki őket. A verseny értékelése, valamint a legjobb eredmények propagálása az üzemi újságban, rádióban, faliújságokon nagymértékben hozzájárult az előirt harmonogramok teljesítéséhez valamint a munkabiztonsághoz. Ebben nagy érdeme van a párt- és a szakszervezet fokozottabb gondoskodásáKözép-Európa egyik legnagyobb bauxit-tárolója. Innen szállítják a bauxitot a közeli olvasztókba. nak a dolgozók nevelése, elszállásolása szempontjából egészségügyi és kulturális téren. A munkafolyamat idején számosfogyatékosságot kiküszöböltek, megjavult a munkalendület. Mindez a termelési és technikai tanácskozások mellett jelentős szerepet játszott abban, hogy az oxidáló osztály építésében biztosították a terv jó teljesítését és a kormány által előírt határidők lerövidítését. A télre jól felkészültek. Egyes építészeti anyagokat fedett csarnokokban maguk állították elő és így 107 százalékra teljesítették ez év januárjában is a tervet. Míg az új üzem építésének kezdetén az építőmunkások és a többi dolgozók részéről sok volt a panasz és a követelmény, adáig ma egészen más a helyzet. Kujbar elvtárs építésvezető, brnói lakos Šipkavsky mesterrel élénken vitatják, hogy Dubba elvtárs ácscsoportja a kábelcsatornán és a szivattyúállomáson milyen jól elvégezte a deszkázást és hogy a diffúziós akcióval megszerezték a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vörös vándorzászlaját. Mihalička elvtárs, akivel az üzemi klubban üldögéltünk, megelégedetten beszélt vakoló csoportjáról, amely a trenčíni Magasépítészeti Vállalat 714-es üzeméből jött segíteni a Hronra. M. Michalest. a munkaerőtartalékok szakintézetének tanulóját megdicsérte, mert naponta 50—60 négyzetmétert vakolt be kézzel, amivel a vakolások eredeti tervét a csoport 5 nappal lerövidítette. Korienko elvtárssal, az üzemi bizottság elnökével végigjártuk az oxidáló osztály többi részlegeit is és mindenütt hasonló élénk, öntudatos véleményeket hallottunk. Annak ellenére, hogy az üzem építői és a többi üzemek dolgozói gyakran óriási fizikai, szervezési, szállítási, szerelési igyekezetet fejtettek ki, sokan közülük már megfeledkeztek ezekről a nehézségekről. Örülnének, ha sikerülne a kormány által kitűzött határidőt három hónappal lerövidíteniök, ha kiváló gazdasági eredményeket érnének el. Az eddigi sikereket elsősorban azoknak köszönhetik, akik fürge, dolgos kezekkel és szilárd akarattal legyőzték az akadályokat, akik ezť a jelentős szocialista művet felépítették és határidő előtt átadták a köznek. Munkájuk sikerét 1957. március 31én ünneplik igazán a legjobb élenjáró építők és építészek. Ezen a napon fejezik be az építkezést, hogy aztán az oxidáló osztályt még ez év áprilisában ünnepélyes keretek között üzembehelyezhessék. Z

iar nad Hronomban a Szlovák Nemzeti Felkelés új üzeme 25 komplex üzemrészlegével nem lesz közönséges üzem. Minden munkát gépesítettek és automatizáltak. A tulajdonképpeni áramfejlesztő tömb biztosítja az egész üzem menetét. Köztársaságunkban ez az első üzem, amelyben minden energetikai és technikai folyamatot a legkorszerűbben végeznek. Ebben nagy érdemük van a csehországi üzemeknek is, az ottani mérnököknek, technikusoknak és szerelöknek. Több mint 30 dolgozó, köztük dr. Bartošik, Menár, Lazar elvtársak és mások a Szovjetunióba mentek, hogy tökéletesen elsajátítsanak minden munkamenetet és az automatagépek és berendezések irányítását. Ha viszszatérnek — április 30-a után —, a többi dolgozókkal együtt megkezdik a drága és keresett gyártmányok termelését. A Szlovák Nemzeti FelTERJESSZÜK a legjobb kombájn-csoportok tapasztalatait Február 25-én az Ostrava-Karvina-i körzet kombájnkezelő csoportjai közös ktívát rendeztek Ostraván. Az utóbbi években szerzett tapasztalatokról és főleg arról beszéltek az aktíván, hogy ezeket a tapasztalatokat hogynn használják fel ebben az évben, amikor 300 ezer tonna szenet akarnak terven felül fejteni. A Csehszlovák Hadsereg Nagybánya bányászai már sok tapasztalattal rendelkeznek a kombáj.ifejtésben. 1955 májusától, amikor először fejtettek Dombasz-kombájnnal, sok minden megváltozott Ez év januárjáig kombájnok segítségével ebben a bányában 1 352 192 tonna szenet fejtettek, Január a Csehszlovák Hadsereg Nagybányában a legmagasabb kombájhfejtés hónapja volt — 27 287 tonna szenet fejtettek ekkor. A nagybányában Mynarz csoportja érte el a legmagasabb fejtési eredményeket, Az aktíván ismertették tapasztalataikat a többi bányászokkal. A kollektíva tagjai tanácsot adtak a bányászoknak, hogyan készítsék elő legjobban a munkahelyet a kombájnfejtésre, hogyan szervezzék meg a munkacsoport tagjainak munkáját, hogy minél magasabb teljesítményt érjenek el. A bányászok elhatározták, hogy rendszeresen minden hónapban rendeznek majd ilyen megbeszéléseket, hogy kicserélhessék tapasztalataikat és a lehető leggyorsabban kiküszöböljék az Ostrava-Kirviná-i körz-t kombájnosai között folyó versenyben Mutatkozó legkisebb hibákat is. Jól felkészülnek a tavaszi munkára A Žiar nad Hronom-I aluminiumgyár generátor-állomása kelés- üzemét teljesen gépesítették és automatizálták. A CSKP KB irányelvei alapján az alumínium-termelés megkétszereződik és a 2iar nad Hronom-i hatalmas űj üzem sok-sok évig szolgálja majd népünket. Mikuláš Matašeje m Baráti segítség Nagy volt az* öröm a miksi szövetkezeti tagok között. Az évzáró közgyűlésen hat koronát fizettek ki a tagoknak részesedésre. Az Ágoston testvérek, Petik Lajos, Bojos Antal és mások 7—8 ezer koronát kaptak kézhez A közgyűlést ünnepi vacsora követte. Ezen résztvettek a védnökségi üzem képviselői is. Révay Gábor elvtárs, a védnökségi üzem pártszervezetének elnöke üdvözölte a miksi szövetkezeti tagokat. — A losonci munkaerőtartalékok iskolája továbbra is védnökségi üzeme marad a miksi szövetkezetnek. Kötelezettséget vállalunk, hogy ez évben 1200 munkaórát dolgozunk le a tehénistálló felépítésén. A miksi szövetkezeti tagok nagy megelégedéssel fogadták ezt a bejelentést. S. L. Losonc Az idé

n TOBB M!NT KÉTEZER DOLGOZÓ LÉPETT AZ EFSZ-EKBE Az EFSZ-ek jó gazdasági eredményei és a szövetkezeti családok emelkedő életszínvonala kedvezően befolyásolja az egyénileg gazdálkodó földművesek elhatározását. Ez év január 1-től február 25-ig Szlovákiában 2301 új tag lépett be az EFSZ-bc. Ez alatt a nem egészen két hónar alatt Szlovákiában a szövetkezetek földalapja 5347 hektárral bővült Az utolsó héten a kis- és középparasztok Szlovákiában további nyolc EFSZ-t alakítottak. Az új szövetkezetek a következők: a myjavai járásban a rudniki EFSZ, a trnavai járásban a dechticei, a lőccjí járásban a polanovcei, a rőcei járásban o Muranska Lehota-i, a sabinovi járásban a Cirč-i, a homonnai járásban a Vyšny Hrušov-i, a sobránci járásban a remetehámori, a prešovi .járásban pedig a chminany: EFSZ. A mi-javai járásban Hrahovištf megalakult az EFSZ előkészítő bizottsága. Január l-től február 25-ig Szlovákiában földművesek összesen 26 EFSZ-t alakítottak. Legtöbb létesült a prešovi kerületben — tíz. Utána a bretislavai és kassai kerület következik 5—5 EFSZ-szel, majd a žilinai néggyel d nyitrai pedig kettővel. A szövetkezetek nélküli községekben az EFSZ-be j-lentkezők száma 920-ra emelkedett. A kilátásban levő korai tavasz ugyancsak mozgásba hozza a mezőgazdasági s a vele kapcsolatos üzemek dolgozóit. Ezt látva a rozsnyói GTÁ dolgozói is, jobban nekiláttak a munkának. A javítóműhelyekben egész télen, de különösen januárban és februárban lázas munka folyik. A kerekes traktorok kijavítva, teljesen üzemképes állapotban állanak készen a tavaszi munkákra. A lánctalpas traktorokon is már csak az utolsó simításokat végzik. A pótkocsik és egyéb mezőgazdasági gépek javítása mind-mind befejezés előtt áll. A javítások folyamán kiváló munkát végeztek a hárskúti, Veľká Poloma-i és a szilicei brigádközpont traktorosai. A rozsnyói GTÄ agronómusai sem töltik tétlenséggel idejüket. A téli időszakban aktívan részt vettek a szövetkezetek termelési terveinek elkészítésénél s egyidejűleg megkötötték a szövetkezetekkel a gépi munkákra a szerződéseket. Jelenleg a tavaszi munkák tervét dolgozzák ki. A szövetkezetek dolgozói és az egyénileg gazdálkodó parasztok is készülnek a tavaszra. Az istállótrágyát már 80 százalékban kihordták. Biztosítva van a megfelelő mennyiségű vetőmag és ültetőmag. A GTÄ laboratóriumában a vetőmagvak csíraképességét vizsgálják, nehogy rossz magvakat tegyenek a földbe. A traktorosok már most megismerkednek a feladatokkal. A tavaszi munkák sikeres elvégzésének biztosítására szocialista felajánlásokat tesznek. Nagyobb súlyt he.lyeznek a jó minőségű munka elvégzésére, az üzemanyaggal való takarékosságra és az önköltségek csökkentésére. A rozsnyói GTÁ e felkészültsége biztosítékot nyújt arra, hogy a II. ötéves terv második évének feladatait sikeresen oldja meg. -Ki— Élretört a galsai szövetkezet A galsai szövetkezet egyike azoknak, amely a múlt év eredményeivel feltört a füleki járásban. A szövetkezeti tagok most élvezik majd műit évi munkájuk eredményét. Csak az egyik tagot említjl'k tt meg. Czako János kisparaszt 2 és fél hektár földdel lépett be a szövetkezetbe. S bizony eddig nehezen ment a sora. Ma másképp van. — A megelégedettség sokat ér, — mondja nagy nyugalommal. Czakő János a szövetkezetben az állattenyésztésben dolgozik. Jól megy a sora. Egész évre 28 mázsa gabonát és 8712 koronát kapott és a részesedés sem kevesebb Van tehene, szénát is kapott a szövetkezettől. A tél folyamán disznót ölt, a másikat pedig az állami szabadfelvásárlás keretében adta el. Sólyom László, Losonc. yUégis I esz JSpartak o m Harmadik éve dolgozom a Handlovai Szénbányában. Először szakácskodtam, később pedig bányász lettem. Az egyéves brigád után megint visszakerültem a konyhába, de már csak rövid időre, mert megszerettem a bányász munkát és visszakívánkoztam. Ügy láttam, ezen a munkahelyen kettős célt érek él: többet segíthetek hazámnak, s ugyanakkor hamarabb megvalósíthatom régi vágyamat... Hosszú idő óta gondolok arra, jó lenne venni egy Spartakot. Telt az idő, hónap hónap után szaladt, közben dolgoztam, ahogy csak tőlem telt. Terveimmel nem titkolóztam munkatársaim és ismerőseim előtt sem, de legtöbben csak mosolyogtak: egyszerű brigádos és autót akar venni? Bántott kissé, azonban annál inkább igyekeztem: — Majd meglátjátok! Családommal takarékoskodtunk, gyűjtöttük a pénzt. így telt el egy újabb év. Egyszer azonban baleset ért. Nem a bányában, hanem odahaza: elövigyázatlanul elvágtam egyik ujjamat. Talán nem is olyan szörnyű dolog, de a bányába már nem mehettem le. Ügy éreztem, minden tervem rombadől. Magam előtt láttam kislányom szemrehányó tekintetét, aki a tanító néninek megígérte, hogyha meg veszszük az autót, őt is magunkkal viszszük egy-két kirándulásra. Mindennek vége! Nem lesz Spartakotn! A balesetet jelentettem a munkahelyemen. Szúrós tekintettel mértek végig s én nem is csodálkoztam, his&n minden munkaerőre szükség van... Amikor február 12-én kezembe nyomták betegsegélyzői fizetésemet, hittem is a szememnek, nem is. És valami különös érzés fogott el, amit nem tudok kifejezni. Egyszeriben mélyebben kezdtem belátni a baleseti biztosítás új törvényébe, amely számomra immár nem csupán szabatos cikkelyeket, hanem valóságot jelentett. És mélyebb tartalmat találtam a demokratizmus szóban is. Kezemben tartottam a pénzt, és negyvenkétéves létemre kicsordult a könnyem. A pénztárosnő értelmetlenül nézett rám — hogy is tudhatta volna, mit éreztem akkor. Azóta is vissza-visszatér ez a gondolatom: Miért kaptam 3059 koronát? Elvégre nem is a munkahelyemen történt a baleset! Es ilyenkor boldogít a tudat, hogy olyan államnak lehetek polgára, amelyben még akkor is megbecsülik a munkásembert, ha munkaképtelen. Nem vagyok mai gyerek. Emlékszem, mikor apám a gyár rossz berendezése miatt súlyosan megbetegedett, bizony mindnyájan szűkösen voltunk. Hogy is gondoltam volna arra, hogy egyszer a háztartás rendes vezetése mellett személyautóra takaríthatok össze pénzt még akkor is, ha munkaképtelenné válok? Már nem félek a kislányom szemébe nézni, mert tudom, hogy a tanító néninek tett ígéretét betarthatja. Es nem vallok szégyent azok előtt sem, akik annak idején kinevettek, hogy egyszerű brigádos létemre autót akarok venni. Sőt, be is jelentem nekik: éppen ma értesített az üzemi szakszervezeti bizottság, hogy menjek és vegyem át az autóutalványt. Mégis lesz Spartakom és meglátogathatom családommal együtt hazánk szép tájait . . . Mondjak-e még többet? A választ nem szóval, hanem tettel fejezem ki. Ügy határoztam, hogy végleg handlovai bányász maradok. (Haraszti Pál levele nyomán) OJ sz 1957. február 28. 5