Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)
1957-02-03 / 34. szám, vasárnap
A GÉPEK AZÉRT NEM ÁLLNAK MEG Kovács Vince szerette a csendet, a nyugalmat. Délelőttönként, mivel a gyárban általában délutáni műszakos volt, falutól távoli házuk mögött óraszámra szeretett heverészni a -pázsiton, néhány akácfa ritkás árnyában. A körülöttj uralkodó békességes csendet ilyenkor csak a legelésző tehén — a család fő-fő táplálója — szájába kerülő fű egyenletes sercegése törte meg. De az a csend, amely most a hatalmas műhelycsarnokba belépésekor fogadta, szívenütötte Vincét. Meghökkentő volt ez a nyomasztó csend azon a helyen, ahol máskor a gépek jól -'smert zsongása, a villanymotorok egyenletes búgása köszöntötte és a transzmisszióhoz tapadó hajtószíjak sistergése csalogatta beljebb a csattogó gépek mellé. Ör éven át mndennap. A gépek mellett, a munkapadoknál ugyanazok a fáradt tekintetek néztek rá, ahogy belépett a lengőajtón háromnegyed kettőkor. A szabadulást hozta ezeknek az embereknek a délutáni műszakban dolgozó társaival, a nyolc órán át tartó nehéz munka utolsó perceit adta hírül nekik. Hol vannak most ezek a fáradt tekintetek, mit csinálnák most a gépen uralkodó, kalapácsot emelő kezek? , A t'zenküencéves nyurga legény az első döbbent pillanatok után lassan körülhordozta szemét a műhelyen, amely tegnap még olyan otthonos volt számára, de ez a tegnap már valahová a múlt ködébe veszett és a jelen olyan idegennek, szinte hihetetlennek tűnt előtte. Szivet fájdító látvány tárult elébe. Az anya érezheti azt a fájdalmat akinek személáttára szegezik le hatott gyermeke koporsóját. Siámyukszegetten, mozdulatlanul állnak a gépek hatalmas lendkerekei. A transzmisszió hosszú tengelyéről néhány széles szíj csüng alá ketté repesitve, mozdulatlanságra dermesztve. A kezek, amelyek tegnap még életet öntöttek a gépekbe most a gépek testét marcangolják. A csavarkulcsot görcsösen markolva, tétován engedik meg egyik csavart a másik után és a fáradt mozdulatok nyomán halott madárként hullanak a munkások mindennapi kenyerét adó gépek legfontosabb alkatrészei az odakészített ládákba. Riadt tekintetű emberek minf halottjukra a szemfedőt, szögezik le a megtelt ládák tetejét. S a szörnyű kép kerete, a rombolás megtestesítői: rohamsisakos, merev arcú, kékesszürke egyenruhás, géppisztolyos katonák lánca a gépek között, mértani pontossággal éthelyezve, hogy szemük előtt ne maradjon rejtve a műhely egyetlen zuga, a gépek leszerelésére hajszolt munkások egyetlen mozdulata sem. Vince villámgyorsan megfordult. — Vissza, haza, — röppent át á gondolat a fején. Gyilkos tekintet csapott rá. Az ajtó félé mozduló kezét megállította a fasiszta géppisztolyának rezdülése. A legény szeme rémülten tapadt az előtte sötétlő kis kerek lyukra, amelyből a géppisztoly nyakát markoló megfehéredett '-éz egyetlen mozdulatára a halál röppenhet feléje. Verejtékező homlokkal hátrált meg a kérlelhetetlen fegyver előtt. Mint részeg támolygott tova a körülötte botladozó emberek között. Hónapok óta rettegték a gyár munkásai ezt a napot. Régóta rebesgették már, hogy a szovjet csapatok elől visszavonuló németek leszerelik a gyárat. Rebesgették, tudták, hogy egyszer meg fog történni, de valahogy mégsem akarták hinni. Szinte elképzelhetetlen volt előttük, hogy a gyár két hatalmas kéménye, amelyek évtizedek óta eregetik a füstöt és a kormot a kis város házai fölött, -gy szerre megszün jenek füstölni, hogy a gyár, ha mostohán tette i?, de megszűnjön táplálni a sápadtarcú, beesettmellű proletárok hadát, amelyet reggel, délben, este elnyelt a szélesre tárt gyárkapu — Gyere Vince, épnzi rád vártunk. Az alvajáróként közeledő legény féltekintett az ismerős hangra. Az öreg Péter bácsi szólította meg, aki korára nézve még nem is volt olyan öreg. Az ötvenes évek legelején járt, a gyárban eltöltött negyven év azonban szürkére festette haját, mély barázdákat i*sett arcára, úgyhogy hatvannak látszott. Vince a gép mellett állt, a körhagyó sajtólóg épnél. Más napon ilyenkor már rángatta magára a kis szerszámostádáböl élökerütt olajfoltos nadrágot, az élőmunkás lázasan rohangászott a gépek között, sebtén .1 szO írta: GÁL LÁSZLÓ ben osztotta ki a munkát. Most fásult arrcal csavarkulcsot nyomott Vince kezébe és szótlanul a gépre mutatott. Vince azonban nem nézett a gépre. Szeme Péter bácsin függött, aki a mellette levő gépen babrált. Az öreg munkás visszanézett a fiúra. Lágy, bíztató tekintettel, úgy, ahogyan csak az idősebb, nagyon jószívű "mbsrek tudnak nézni. Vince azonban valami mást is észrevett Péter oácsi szemében. Ugyanazt a csillogást, amit évekkel ezelőtt már látott ebben a szempárban. Akkor, amikor Péter bácsi írsszatért a műhelybe a hadiüzem katonca parancsnokának irodájából, ahová a megszállás előtti kommunista párt öszszes tagjait behívták egy tüzeset kivizsgálásával kapcsolatban. A rohamsisakos őr szúrós pillantással nézte Vincét, aki még mindig m-ot dúdolgat magában, sőt néha még fütyörész is. Ólomlábakon jártak a percek; Vince úgy érezte, minden pillanat egy örökkévalóságig tart. Az a tudat, hogy háta mögött élesretöltött fegyverrel mindenre elszánt emberek állnak, egyre jobban felajzotta amúgyis lobbanékony idegeit. P élt is tőle, meg örült is a Péter bácsi által jelzett percnek. Elrettenve gondolt arra, mi lenne, ha a németek, vagy a nyilasok rájönnének tervükre. Egy golyó a géppisztoly hideg csövéből. A kisujjätól a fejebúbjáig végigborzongatta a hideg. Olyan \lénken rémlett fel előtte a kép, hogy szinte a melléből kibuggyanó vér szagát is érezte. Alapjában véve nem volt félénk fiú. Ha 'arról volt szp, nem ijedt meg a magi árnyékától. De a háta laiiBiiatiaiiBiiatiaiiaiiBiiaitaiifliiajiBuariaiiaiiBiiatiatiBKBi iat;aiiaitBii>iiij:a::B]:a«!imiiBii>:!>)B.:»i;aiiajiai,'aiii.;iLa:ia>>a;:aiia;taiiaiíB rpmga. Reggel köddel itatott a kövezet, Nyirkos az elszabadult gyenge fény; — S engem e mogorva tél elején Ismerősként köszönt a sok kis szeglet. — Ha lát, rámcsenget a sárga villamos, S az arcokrol vidám mosoly surran; A térre szívem melege buggyan És friss nótára gyújt velem száz dalos.. Kovács Miklós. EMBERKE 1957. iebr'iár | Itt élsz közöttünk örökké nyögve, | S vársz későn érkező örömökre. % | Sejted álmaid teljesülését, | Háborút jósolsz, gyűlölöd a békét, m Aki boldogul, s teljesül terve, | Aki dolgozik. Csak te, emberke, ' | í Csak te sírsz, te nyögsz, azt se szégyelve, I | Hogy te vagy itt a többi selejtje... I Emberek között emberke lettél. | Nem csoda: te még keveset tettél | Ott, ahol útépítők dalában | | Kedv ragyog, s míg mennek így a mában | l Népek, nemzetek, új holnapoknak § Alapját rakva, s míg roskadoznak Nagy tettek alatt; te tétlenkedve | Bámulsz a múltba, — ott felejtkezve. \ | S eljut melletted idők szekerén, | Boldogulva sok tegnapi szegény. S míg jövőt épít magának a nép, 1 - Bátor menéssel új utakra lép: | I Te föléd teríted lustaságod, 1 S a cselekvőknek is útját állód. Jelenléted így lesz mások terhe, | | Amíg félre nem rúgnak, — emberke! | I ' CSONTOS VILMOS I MiniUIMi»llllllIllllinilllMIIII:!lllllllllinilll!il!:lll»ll«llJllli:«lHllli 1 lllllüllllinillllllllinüllllllllllllilillllimilllllllllimili tétován állt a gép mellett a csavarkulcsot szorongatva. A kihívó tekintetre vér öruötte el a fiú arcát. A csavarkulcsra nézve gyilkos düh lobbant lángra benne. Az esztelen mozdulatot Péter bácsi akadályozta meg. Szorosan a fiú mellett állva a mozduló súlyos szerszám nyelét megragadva úgy tett, mintha a fiú neki akarta volna átadni a szerszámot. Nem törődve a német gondolataival, magyarázni kezdte a fiúnak, melyik csavart kell megengedni, a gép milyen alkatrészeit kell eltávolítani. — A gépek azért nem állnak meg, Vince. Ne félj te ettől! — hallotta Vince az öreg fojtott hangját. — Annyi alkatrészt kell elrejtenünk ezek elöl, amennyit csak lehet — intett észrevétlenül szemével a géppisztoly s fasiszta felé. — Ha itt lesz az ideje, számítunk rád. Vince háborgo íelke lassan csillapodni kezdett. Szótlanul babrált a gépen, egymás után lazította meg a csavarokat Tudta, hogy Péter bácsi nem beszél a levegőbe. Szavait jól megfontolta és biztos, hogy tervét másokkal is megbeszélte már. Munka közben szinte minder pillanatban az öreg felé tekintett, de az felé sem nézett, közömbösen matatott a gépen, széles hátát fordítva a • fiú felé. Vince eh.ülve állapította meg, hogy Péter bácsi, mint akinek a legjobban » flíoigo, valami vidám dáliamögött az a géppisztoly. Neki meg csak egy nyomorult csavarkulcs van a kezében. Félelem és mersz vívódott belsejében. Már-már úgy érezte, nem lesz ereje véghezvinni azt, ami félórája még oly magától" értetődőnek tünt előtte. Egymás után teltek meg a hevényében összeeszk (bált, friss fenyőillatot lehelő ládák az olajtól csöpögő gépalkatrészekkél. Drága kinccsel, amelyek nélkül évekre használhatalannál válnak az itt hagy ott csupasz gépállványok. Vince eleinte nem értette, miért nem veszik el a németek állványaikkal együtt a gépeket. Aztán magától is rájött, hogy erre valószínűleg nem nagyon van idejük (, fasisztáknak. Reggel óta behallatszott már a műhelybe a .gépfegyverek ropogása, pedig tegnap még odakint az ágyúdörgés is csak elmosódva, távolról ért el idáig. Ebből arra következtetett. hogy az éjjel nagyot haladtak előre a szovjet csapatok. Alkalmasint már a város határában lehetnek. A fegyoerzaj pillanatnyi szünetében Vince ösztönszerűleg felkapta fejét. Fülét a már annyira ismerős motorzúgás ütötte meg. Légitámadás — tört fel belőle a rémült kiáltás, de ugyanabban a pillanatban eget-földet megremegtető borzalmas robaj nyelte el hangját. Vinne kétségbeesetten kapta feje főié két karját, hogy megóvja a tető üvegablakainak aláhulló os repeitől, amelyek pattanva repültek millió szilánkra a gépek acéltestén. A tető vasgerendáin évtizedek óta lerakódott porszemek mirlödjai a rettenetes rengéstől útrakeltek a levegőben és szempillantás alatt esthomállyá változtatták a nappali fényt. Az első bombarobbanás vérfagyasztó dörrenésének hangja még a levegőben lógott, amikor újabb szörnyű reccsenések rázták meg a földet. Az addig szoborszsrűen álló németek elfehéredett arccal, egymást legázolva törtettek a vészkijárat felé. Eszeveszetten, egymás hegyénhátán csörtettek felfelé a néhány lépcsőfokon, a felbukottak négykézláb, hasonfekve másztak az elől rohanók után a hegy melyébe épített légó-.pince biztonságos jcltozata felé. A kék égbolton keringő' ötágú csillagos gépmadarak héjaként csaptak az előbb még oly bátor rabl&kru, a' nehézgéppuskák ropogásHba az elvágódott véres testek .rémes jajszava vegyült. Vince a rémülettől bódultan lapult a gép vasteste mellett. Az első pillanatban fejvesztetten akart rohanni a katonák után a pincébe, de egy vasmarok, Péter bácsi kidolgozott erős keze elkapta, karját és visszapenderítette a gép mellé. Ugyanakkor fülébe sziszegett egy hang: — Most légy ember Vinoe! Az első idegtépő másodpercek után Vincében lassan felengedett a feszültség. Érezte, tudta, hogy minden pillanatban a halál leselkedik fölöttük, és bár torkában dobogott a szíve, helyén maradt, fis nemcsák helyén maradt, hanem serényen kivette részét az elkövetkező percek kockázatos munkájából. Talán nyolcan-tízen lehettek, akik legyőzték a halálfélelmet, vállalták a két oldalról is fenyegető veszélyt. Vince még évek múlva is sokszor visszagondolt ezekre a pe-cekre, amikor végrehajtották az önként vállalt feladatot, amelyre senki sem kényszeritette őket és amelyért mindahányan életükkél fizetnek, ha a németek rájönnek tettükre. Péter bácsi, az öreg proletár, a kommunista párt régi katonája, aki annyi tüntetésen, felvonuláson az első sorban vitte a párt vörös zászlaját, akinek arcát rendőrkard ütötte sebhely csúfítja el, most sem sajnálta kockára tenn' életét. Csoda-e, hogy a példa magával ragadott másokat, — a legfiatalabbat, Vincét, aki még csak most tanulta meg, mi lyen sorsra termett a munkásember az urak világában, az öregebbeket, akik már évek, évtizedek óta kóstolják ezt az életet. Igaz emberek voltak mind, munkások, akik ellene szegültek % rablóknak, szembeszálltak a veszéllyel és mentették ' sok ember kenyerét. A légitámadás rettentő dübörgése közben emberfeletti erővel dolgozott a kis csoport. A rájuk leselkedő ezer halál, az újabb meg újabb robbanások közepette verejtékező arccal hordták az új deszkából készült ládákból a gépalkatrészeket, szíjakat a sebtében kiürített, olajtól megfeketedett oldalú légoltálmi ládákba, amelyek a háború kezdete óta ho • mokkái telve ott sorakoztak a műhelyben a gyújtóbombák elleni védekezés céljából. Sohase gondolta volna Vince, hogy ezek az utált ládák, amelyek állandóan láb alatt voltak, iyen jó szolgálatot tesznek nekik. A ládák mélyén a becses értéket gondosan betakarták homokkal, a felesleges homokot pedig belehányták a németek hozta ládákba. Ócskavas, kiselejtezett . régi szerszám bőven akadt a műhelyben. Az újból leszegezett ládákról, amelyeket görnyedező háttal raktak a légitámadás után a munkások a horogkeresztes teherautókra, ál :gha gondolták a érnetek, hogy valójában mire pazarolják a számukra akkor már annyira becses naftát. Még a szétszóródott homok összeseprésére Í'S maradt idejük. A merész tett legkisebb á-uló nyomát is gondosan eltüntették. A gépek nem álltak me? a gyárban. Balázs bácsinak és sok harcos társainak példáia megmenteite a munkások kenyerét. A sapká.'ukon vörös csillagot viselő katonák megiötte ' tán, egy csikorgó:- janut'ri délutánon, a fagyos széltől kipirult arcú Vincét a műhelybe lépve a régi ismerős zaj fogadta Egyenletes dnlvgással zúgtak a villanymotorok, forogtak a transzm-nz'ó/c. sihogtaP a lendke ekekhez 'eszülő szíjak. Vince telje„ szívből átérezte, hogy az igazi mun, a moft. kezdődött meg. J. A. Komenskýemlékbélyeg Idén ünnepeljük J. A. Komenský, á nagy cseh tudós és pedagógus Opera didactica omn.a c. műve első amszterdami kiadásának 500. évfordulóját. Ebből az alkalomból négy bélyegből álló sorozatot ad ki a Csehszlovák Posta. A képünkön látható 60 filléres bélyeg Komenský portréját ábrázolja. Az arckép rajzolója Max Švabinský. A bélyegek március 28-án, a tanítók napján jelennek meg. KULTURÁLIS HÍREK A moziépítés keretében Szlovákiában a második ötéves terv folyamán minden 1500 lakosú község állandó mozival fog rendelkezni A prešovi kerületben minden ezer lakosra esik majd egy állandó mozi. Az Orbis könyvkiadóvállalatban cseh nyelven megjelent ' Mexikó meghódításának története. (Wiliarr Hickling Prescott angol történész műve.) A Csehszlovák Állami Film .Svejk, a derék katona története című filmmel képviselteti magát a cannesi nemzetközi filmfesztiválon. A velencei nemzetközi filmfesztiválra Milar Vosmík fiatal filmrendező HonzS útja című- ifjúsági filmjét küldi. A barrandovi filmműteremben mos' forgatják Vladimír Vlček rendezi Áramlatokban című színesfilmjét mely az első csehszlovák szélesvász' nú film. Diákok és munkásfiatalol szünidei folyami utazásáról szól. Čenék Duba fi'mrendező most pró' bálja gyermekszereplőkkel. A kapu.az utcánkban lakik című új ifjúság film jelenete't a barrandovi műte^ remben. Az SZKP KB Marx-Lenin Intéze^ te új folyóiratot indít Vaproszi isztor'ji KPSZSZ (Az SZKP történeténei kérdései) címmel. Az új folyóirat fi feladata tudományosan kidolgozn különösen a párt október előtti tör ténetét, és segítséget nyújtani i párttörténet előadóinak és a propa gandistáknak. Évente hatszor jelenil meg. Cj színdarabokat tanulnak a Cse mad ok-szervezetek a losonci járás ban. A vilkeiek Csíky A nagymama a panyidarőciak és bolykiak a Cigán; című színdarabot próbálják. Tőr-in csen a Csalódások, Jelsőcön pedig i Bújócska előadására készülnek. A ka londaiak is még februárban bemutat jék a Fehér Anna című szín darabol A prešovi Tokajik mozit szélesvász nú filmek vetítésére alakítják át. A hollyvoodi Paramount filmtársa ság megfilmesítette Tolsztoj Leó Há ború és béke című regényét. A fili hatmillió dollár költséggel évekig ké szült. A tömegjeleneteknél példái 15 000 olasz katonát vettek igénybi A főszerepeket Audrey Hepburn Henry Fond játszák. — - —— ^ ^ — ^ _ — n ri nn ri fií V Mi •» m REGGEL i Reggel van újra. Messze szállt a bátor madár az álom, színeit még üdén látom, de az elet már belém dobbant. Mint, aki nagiyon messze járt és újra /issza, haza tért úgy érzem most az ébredést, ahogy az életre ráeszmélek. Az utcán végtelen h .von, siető léptek zaj- dobban s én egy; e szebben, holdog ibban üdvözlöm a napot, az életet. Fecsó Pál