Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-03 / 34. szám, vasárnap

A GÉPEK AZÉRT NEM ÁLLNAK MEG Kovács Vince szerette a csen­det, a nyugalmat. Délelőttönként, mivel a gyárban általában délutáni műszakos volt, falutól távoli házuk mögött óraszámra szeretett heve­részni a -pázsiton, néhány akácfa rit­kás árnyában. A körülöttj uralkodó békességes csendet ilyenkor csak a legelésző tehén — a család fő-fő táplálója — szájába kerülő fű egyen­letes sercegése törte meg. De az a csend, amely most a ha­talmas műhelycsarnokba belépésekor fogadta, szívenütötte Vincét. Meg­hökkentő volt ez a nyomasztó csend azon a helyen, ahol máskor a gépek jól -'smert zsongása, a villanymoto­rok egyenletes búgása köszöntötte és a transzmisszióhoz tapadó hajtószí­jak sistergése csalogatta beljebb a csattogó gépek mellé. Ör éven át mndennap. A gépek mellett, a mun­kapadoknál ugyanazok a fáradt te­kintetek néztek rá, ahogy belépett a lengőajtón háromnegyed kettőkor. A szabadulást hozta ezeknek az em­bereknek a délutáni műszakban dol­gozó társaival, a nyolc órán át tartó nehéz munka utolsó perceit adta hí­rül nekik. Hol vannak most ezek a fáradt te­kintetek, mit csinálnák most a gé­pen uralkodó, kalapácsot emelő ke­zek? , A t'zenküencéves nyurga legény az első döbbent pillanatok után lassan körülhordozta szemét a műhelyen, amely tegnap még olyan otthonos volt számára, de ez a tegnap már valahová a múlt ködébe veszett és a jelen olyan idegennek, szinte hi­hetetlennek tűnt előtte. Szivet fájdító látvány tárult elé­be. Az anya érezheti azt a fájdalmat akinek személáttára szegezik le ha­tott gyermeke koporsóját. Siámyukszegetten, mozdulatlanul állnak a gépek hatalmas lendkerekei. A transzmisszió hosszú tengelyéről néhány széles szíj csüng alá ketté re­pesitve, mozdulatlanságra dermeszt­ve. A kezek, amelyek tegnap még életet öntöttek a gépekbe most a gépek testét marcangolják. A csavar­kulcsot görcsösen markolva, tétován engedik meg egyik csavart a másik után és a fáradt mozdulatok nyo­mán halott madárként hullanak a munkások mindennapi kenyerét adó gépek legfontosabb alkatrészei az odakészített ládákba. Riadt tekintetű emberek minf halottjukra a szemfe­dőt, szögezik le a megtelt ládák te­tejét. S a szörnyű kép kerete, a rombo­lás megtestesítői: rohamsisakos, me­rev arcú, kékesszürke egyenruhás, géppisztolyos katonák lánca a gépek között, mértani pontossággal éthe­lyezve, hogy szemük előtt ne marad­jon rejtve a műhely egyetlen zuga, a gépek leszerelésére hajszolt mun­kások egyetlen mozdulata sem. Vince villámgyorsan megfordult. — Vissza, haza, — röppent át á gondolat a fején. Gyilkos tekintet csapott rá. Az aj­tó félé mozduló kezét megállította a fasiszta géppisztolyának rezdülése. A legény szeme rémülten tapadt az előtte sötétlő kis kerek lyukra, amelyből a géppisztoly nyakát mar­koló megfehéredett '-éz egyetlen mozdulatára a halál röppenhet felé­je. Verejtékező homlokkal hátrált meg a kérlelhetetlen fegyver előtt. Mint részeg támolygott tova a körülötte botladozó emberek között. Hónapok óta rettegték a gyár munkásai ezt a napot. Régóta rebesgették már, hogy a szovjet csa­patok elől visszavonuló németek le­szerelik a gyárat. Rebesgették, tud­ták, hogy egyszer meg fog történni, de valahogy mégsem akarták hinni. Szinte elképzelhetetlen volt előttük, hogy a gyár két hatalmas kéménye, amelyek évtizedek óta eregetik a füstöt és a kormot a kis város há­zai fölött, -gy szerre megszün jenek füstölni, hogy a gyár, ha mostohán tette i?, de megszűnjön táplálni a sápadtarcú, beesettmellű proletárok hadát, amelyet reggel, délben, este elnyelt a szélesre tárt gyárkapu — Gyere Vince, épnzi rád vár­tunk. Az alvajáróként közeledő legény féltekintett az ismerős hangra. Az öreg Péter bácsi szólította meg, aki korára nézve még nem is volt olyan öreg. Az ötvenes évek legelején járt, a gyárban eltöltött negyven év azonban szürkére festet­te haját, mély barázdákat i*sett ar­cára, úgyhogy hatvannak látszott. Vince a gép mellett állt, a kör­hagyó sajtólóg épnél. Más napon ilyenkor már rángatta magára a kis szerszámostádáböl élökerütt olajfol­tos nadrágot, az élőmunkás lázasan rohangászott a gépek között, sebté­n .1 szO írta: GÁL LÁSZLÓ ben osztotta ki a munkát. Most fá­sult arrcal csavarkulcsot nyomott Vince kezébe és szótlanul a gépre mutatott. Vince azonban nem nézett a gép­re. Szeme Péter bácsin függött, aki a mellette levő gépen babrált. Az öreg munkás visszanézett a fiúra. Lágy, bíztató tekintettel, úgy, ahogyan csak az idősebb, nagyon jó­szívű "mbsrek tudnak nézni. Vince azonban valami mást is észrevett Pé­ter oácsi szemében. Ugyanazt a csil­logást, amit évekkel ezelőtt már lá­tott ebben a szempárban. Akkor, amikor Péter bácsi írsszatért a mű­helybe a hadiüzem katonca parancs­nokának irodájából, ahová a meg­szállás előtti kommunista párt ösz­szes tagjait behívták egy tüzeset ki­vizsgálásával kapcsolatban. A rohamsisakos őr szúrós pillan­tással nézte Vincét, aki még mindig m-ot dúdolgat magában, sőt néha még fütyörész is. Ólomlábakon jártak a percek; Vin­ce úgy érezte, minden pillanat egy örökkévalóságig tart. Az a tudat, hogy háta mögött élesretöltött fegy­verrel mindenre elszánt emberek áll­nak, egyre jobban felajzotta amúgy­is lobbanékony idegeit. P élt is tőle, meg örült is a Péter bácsi által jel­zett percnek. Elrettenve gondolt ar­ra, mi lenne, ha a németek, vagy a nyilasok rájönnének tervükre. Egy golyó a géppisztoly hideg csövéből. A kisujjätól a fejebúbjáig végig­borzongatta a hideg. Olyan \lénken rémlett fel előtte a kép, hogy szin­te a melléből kibuggyanó vér szagát is érezte. Alapjában véve nem volt félénk fiú. Ha 'arról volt szp, nem ijedt meg a magi árnyékától. De a háta laiiBiiatiaiiBiiatiaiiaiiBiiaitaiifliiajiBuariaiiaiiBiiatiatiBKBi iat;aiiaitBii>iiij:a::B]:a«!imiiBii>:!>)B.:»i;aiiajiai,'aiii.;iLa:ia>>a;:aiia;taiiaiíB rpmga. Reggel köddel itatott a kövezet, Nyirkos az elszabadult gyenge fény; — S engem e mogorva tél elején Ismerősként köszönt a sok kis szeglet. — Ha lát, rámcsenget a sárga villamos, S az arcokrol vidám mosoly surran; A térre szívem melege buggyan És friss nótára gyújt velem száz dalos.. Kovács Miklós. EMBERKE 1957. iebr'iár | Itt élsz közöttünk örökké nyögve, | S vársz későn érkező örömökre. % | Sejted álmaid teljesülését, | Háborút jósolsz, gyűlölöd a békét, ­m Aki boldogul, s teljesül terve, | Aki dolgozik. Csak te, emberke, ' | í Csak te sírsz, te nyögsz, azt se szégyelve, I | Hogy te vagy itt a többi selejtje... I Emberek között emberke lettél. | Nem csoda: te még keveset tettél | Ott, ahol útépítők dalában | | Kedv ragyog, s míg mennek így a mában | l Népek, nemzetek, új holnapoknak § Alapját rakva, s míg roskadoznak Nagy tettek alatt; te tétlenkedve | Bámulsz a múltba, — ott felejtkezve. \ | S eljut melletted idők szekerén, | Boldogulva sok tegnapi szegény. S míg jövőt épít magának a nép, 1 - Bátor menéssel új utakra lép: | I Te föléd teríted lustaságod, 1 S a cselekvőknek is útját állód. Jelenléted így lesz mások terhe, | | Amíg félre nem rúgnak, — emberke! | I ' CSONTOS VILMOS I MiniUIMi»llllllIllllinilllMIIII:!lllllllllinilll!il!:lll»ll«llJllli:«lHllli 1 lllllüllllinillllllllinüllllllllllllilillllimilllllllllimili tétován állt a gép mellett a csavar­kulcsot szorongatva. A kihívó tekin­tetre vér öruötte el a fiú arcát. A csavarkulcsra nézve gyilkos düh lob­bant lángra benne. Az esztelen mozdulatot Péter bá­csi akadályozta meg. Szorosan a fiú mellett állva a mozduló súlyos szer­szám nyelét megragadva úgy tett, mintha a fiú neki akarta volna át­adni a szerszámot. Nem törődve a német gondolataival, magyarázni kezdte a fiúnak, melyik csavart kell megengedni, a gép milyen alkatré­szeit kell eltávolítani. — A gépek azért nem állnak meg, Vince. Ne félj te ettől! — hallotta Vince az öreg fojtott hangját. — Annyi alkatrészt kell elrejtenünk ezek elöl, amennyit csak lehet — in­tett észrevétlenül szemével a gép­pisztoly s fasiszta felé. — Ha itt lesz az ideje, számítunk rád. Vince háborgo íelke lassan csillapodni kezdett. Szótlanul bab­rált a gépen, egymás után lazította meg a csavarokat Tudta, hogy Péter bácsi nem beszél a levegőbe. Sza­vait jól megfontolta és biztos, hogy tervét másokkal is megbeszélte már. Munka közben szinte minder pillanat­ban az öreg felé tekintett, de az felé sem nézett, közömbösen matatott a gé­pen, széles hátát fordítva a • fiú felé. Vince eh.ülve állapította meg, hogy Péter bácsi, mint akinek a legjobban » flíoigo, valami vidám dália­mögött az a géppisztoly. Neki meg csak egy nyomorult csavarkulcs van a kezében. Félelem és mersz vívódott belse­jében. Már-már úgy érezte, nem lesz ereje véghezvinni azt, ami félórája még oly magától" értetődőnek tünt előtte. Egymás után teltek meg a hevé­nyében összeeszk (bált, friss fenyő­illatot lehelő ládák az olajtól csö­pögő gépalkatrészekkél. Drága kinccsel, amelyek nélkül évekre használ­hatalannál válnak az itt hagy ott csu­pasz gépállványok. Vince eleinte nem értette, miért nem veszik el a németek állványaik­kal együtt a gépeket. Aztán magától is rájött, hogy erre valószínűleg nem nagyon van idejük (, fasisztáknak. Reggel óta behallatszott már a mű­helybe a .gépfegyverek ropogása, pedig tegnap még odakint az ágyú­dörgés is csak elmosódva, távolról ért el idáig. Ebből arra következte­tett. hogy az éjjel nagyot haladtak előre a szovjet csapatok. Alkalmasint már a város határában lehetnek. A fegyoerzaj pillanatnyi szüneté­ben Vince ösztönszerűleg felkapta fe­jét. Fülét a már annyira ismerős motorzúgás ütötte meg. Légitáma­dás — tört fel belőle a rémült kiáltás, de ugyanabban a pillanat­ban eget-földet megremegtető bor­zalmas robaj nyelte el hangját. Vinne kétségbeesetten kapta feje főié két karját, hogy megóvja a tető üveg­ablakainak aláhulló os repeitől, ame­lyek pattanva repültek millió szilánk­ra a gépek acéltestén. A tető vas­gerendáin évtizedek óta lerakódott porszemek mirlödjai a rettenetes rengéstől útrakeltek a levegőben és szempillantás alatt esthomállyá vál­toztatták a nappali fényt. Az első bombarobbanás vérfagyasz­tó dörrenésének hangja még a leve­gőben lógott, amikor újabb szörnyű reccsenések rázták meg a földet. Az addig szoborszsrűen álló né­metek elfehéredett arccal, egymást legázolva törtettek a vészkijárat fe­lé. Eszeveszetten, egymás hegyén­hátán csörtettek felfelé a néhány lépcsőfokon, a felbukottak négykéz­láb, hasonfekve másztak az elől ro­hanók után a hegy melyébe épített légó-.pince biztonságos jcltozata fe­lé. A kék égbolton keringő' ötágú csillagos gépmadarak héjaként csap­tak az előbb még oly bátor rabl&kru, a' nehézgéppuskák ropogásHba az el­vágódott véres testek .rémes jajszava vegyült. Vince a rémülettől bódultan lapult a gép vasteste mellett. Az el­ső pillanatban fejvesztetten akart rohanni a katonák után a pincébe, de egy vasmarok, Péter bácsi ki­dolgozott erős keze elkapta, karját és visszapenderítette a gép mellé. Ugyanakkor fülébe sziszegett egy hang: — Most légy ember Vinoe! Az első idegtépő másodpercek után Vincében lassan felengedett a fe­szültség. Érezte, tudta, hogy min­den pillanatban a halál leselkedik fölöttük, és bár torkában dobogott a szíve, helyén maradt, fis nemcsák helyén maradt, hanem serényen ki­vette részét az elkövetkező percek kockázatos munkájából. Talán nyolcan-tízen lehettek, akik legyőzték a halálfélelmet, vállalták a két oldalról is fenyegető veszélyt. Vince még évek múlva is sokszor visszagondolt ezekre a pe-cekre, amikor végrehajtották az önként vállalt feladatot, amelyre senki sem kényszeritette őket és amelyért mindahányan életükkél fizetnek, ha a németek rájönnek tettükre. Péter bácsi, az öreg proletár, a kommunista párt régi katonája, aki annyi tüntetésen, felvonuláson az első sorban vitte a párt vörös zász­laját, akinek arcát rendőrkard ütöt­te sebhely csúfítja el, most sem saj­nálta kockára tenn' életét. Csoda-e, hogy a példa magával ragadott má­sokat, — a legfiatalabbat, Vincét, aki még csak most tanulta meg, mi lyen sorsra termett a munkásember az urak világában, az öregebbeket, akik már évek, évtizedek óta kóstol­ják ezt az életet. Igaz emberek vol­tak mind, munkások, akik ellene szegültek % rablóknak, szembeszáll­tak a veszéllyel és mentették ' sok ember kenyerét. A légitámadás rettentő dübörgése közben emberfeletti erővel dolgozott a kis csoport. A rájuk leselkedő ezer halál, az újabb meg újabb robbaná­sok közepette verejtékező arccal hordták az új deszkából készült lá­dákból a gépalkatrészeket, szíjakat a sebtében kiürített, olajtól megfe­ketedett oldalú légoltálmi ládákba, amelyek a háború kezdete óta ho • mokkái telve ott sorakoztak a mű­helyben a gyújtóbombák elleni véde­kezés céljából. Sohase gondolta volna Vince, hogy ezek az utált ládák, amelyek állan­dóan láb alatt voltak, iyen jó szol­gálatot tesznek nekik. A ládák mé­lyén a becses értéket gondosan be­takarták homokkal, a felesleges ho­mokot pedig belehányták a németek hozta ládákba. Ócskavas, kiselejte­zett . régi szerszám bőven akadt a műhelyben. Az újból leszegezett lá­dákról, amelyeket görnyedező háttal raktak a légitámadás után a munká­sok a horogkeresztes teherautókra, ál :gha gondolták a érnetek, hogy valójában mire pazarolják a szá­mukra akkor már annyira becses naftát. Még a szétszóródott homok össze­seprésére Í'S maradt idejük. A merész tett legkisebb á-uló nyomát is gon­dosan eltüntették. A gépek nem álltak me? a gyárban. Balázs bácsinak és sok har­cos társainak példáia megmenteite a munkások kenyerét. A sapká.'ukon vörös csillagot vi­selő katonák megiötte ' tán, egy csikorgó:- janut'ri délutánon, a fa­gyos széltől kipirult arcú Vincét a műhelybe lépve a régi ismerős zaj fogadta Egyenletes dnlvgással zúg­tak a villanymotorok, forogtak a transzm-nz'ó/c. sihogtaP a lendke e­kekhez 'eszülő szíjak. Vince telje„ szívből átérezte, hogy az igazi mun, a moft. kezdődött meg. J. A. Komenský­emlékbélyeg Idén ünnepeljük J. A. Komenský, á nagy cseh tudós és pedagógus Ope­ra didactica omn.a c. műve első am­szterdami kiadásának 500. évforduló­ját. Ebből az alkalomból négy bé­lyegből álló sorozatot ad ki a Cseh­szlovák Posta. A képünkön látható 60 filléres bélyeg Komenský port­réját ábrázolja. Az arckép rajzolója Max Švabinský. A bélyegek március 28-án, a tanítók napján jelennek meg. KULTURÁLIS HÍREK A moziépítés keretében Szlovákiá­ban a második ötéves terv folyamán minden 1500 lakosú község állandó mozival fog rendelkezni A prešovi kerületben minden ezer lakosra esik majd egy állandó mozi. Az Orbis könyvkiadóvállalatban cseh nyelven megjelent ' Mexikó meghódításának története. (Wiliarr Hickling Prescott angol történész műve.) A Csehszlovák Állami Film .Svejk, a derék katona története című film­mel képviselteti magát a cannesi nemzetközi filmfesztiválon. A velen­cei nemzetközi filmfesztiválra Milar Vosmík fiatal filmrendező HonzS útja című- ifjúsági filmjét küldi. A barrandovi filmműteremben mos' forgatják Vladimír Vlček rendezi Áramlatokban című színesfilmjét mely az első csehszlovák szélesvász' nú film. Diákok és munkásfiatalol szünidei folyami utazásáról szól. Čenék Duba fi'mrendező most pró' bálja gyermekszereplőkkel. A kapu.­az utcánkban lakik című új ifjúság film jelenete't a barrandovi műte^ remben. Az SZKP KB Marx-Lenin Intéze^ te új folyóiratot indít Vaproszi iszto­r'ji KPSZSZ (Az SZKP történeténei kérdései) címmel. Az új folyóirat fi feladata tudományosan kidolgozn különösen a párt október előtti tör ténetét, és segítséget nyújtani i párttörténet előadóinak és a propa gandistáknak. Évente hatszor jelenil meg. Cj színdarabokat tanulnak a Cse mad ok-szervezetek a losonci járás ban. A vilkeiek Csíky A nagymama a panyidarőciak és bolykiak a Cigán; című színdarabot próbálják. Tőr-in csen a Csalódások, Jelsőcön pedig i Bújócska előadására készülnek. A ka londaiak is még februárban bemutat jék a Fehér Anna című szín darabol A prešovi Tokajik mozit szélesvász nú filmek vetítésére alakítják át. A hollyvoodi Paramount filmtársa ság megfilmesítette Tolsztoj Leó Há ború és béke című regényét. A fili hatmillió dollár költséggel évekig ké szült. A tömegjeleneteknél példái 15 000 olasz katonát vettek igénybi A főszerepeket Audrey Hepburn Henry Fond játszák. — - —— ^ ^ — ^ _ — n ri nn ri fií V Mi •» m REGGEL i Reggel van újra. Messze szállt a bátor madár az álom, színeit még üdén látom, de az elet már belém dobbant. Mint, aki nagiyon messze járt és újra /issza, haza tért úgy érzem most az ébredést, ahogy az életre ráeszmélek. Az utcán végtelen h .von, siető léptek zaj- dobban s én egy; e szebben, holdog ibban üdvözlöm a napot, az életet. Fecsó Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents