Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-03 / 34. szám, vasárnap

Színházunk évi művészi mérlege ÄTLÉPVE AZ ÚJESZTENDŐ el, a SzevUIai borbély pedig évben nem ls, de jövőre több alkalmunk lesz közönségünket KÜSZÖBÉT, színházunk dolgo-j meghaladta a 75-ik előadást zói újult erővel fognak hozzá. ebben az évben. Ha tekintetbe zenés darabokkal is szolgálni. A színház összes művészeti, az 1957-es esztendő felada- | vesszük, hogy ezen darabjaink tainak teljesítéséhez. Egymás még ma is műsoron vannak, I technikai és adminisztratív jközt arrul beszélgetünk, mit hogy mű/észi színvonalukat dolgozó: mindent megtettek. fogunk játszani és vajon ez az év is olyan esz-e sikerek­ben, mint az elbúcsúztatott igyekezünk nemcsak megtarta­ni, hanem emelni is, és a kö­zönség érdeklődése e szinda­ó->sztendő volt? Mielőtt előre rabok iránt nagy, könnyen le­lépnénk, büszkén tekintünk hetséges, hogy meghaladják vissza az elmúlt esztendőre. Leszűrjük tapasztalatait, lát­juk, mit csináltunk jól és hol követtünk el hibákat. A vál­lalatok, a szövetkezetek, a gazdasági intézmények minden ívben elkészítik évi mérlegü­e^dig legnagyobb sikerrel ját­szott darabunk Moliére Fös­vénye sikerét. Az 1956-os esztendő művé­szi terméséből Čapek Anyája 15 előadással szerepel a mér­legen. Annak ellenére, hogy a hogy az 1956-os év sikerrel zárulhatott. Szakbírálók dolga, hogy értékeljék egyes művé­szeink fejlődését és művészi munkáját, melyre mindnyájan büszkék vagyunk. Ha neveket akarnánk említeni, e kis be­számoló egész oldalas cikké dagadna és erre nem is vállal­kozhatom. Meg kell azonban írnom azt, hogy művészi, fej­lődésben (és ez nem az én, hanem a színházunkon kívül­_ , - i - - álló szakemberek véleménye) irömmel olvasom mindig egy- tuk, nagy. sikert könyveltünk színházunk az 1956-os eszten­;gy üzem, szövetkezet boldog el, aránylag keveset játszott dőben nagy lépéssel haladt jelentését: ennyire meg ennyi­1 darabunk. Ennek oka az, hogv előre. A tervfeladatok túltel­•e teljesítettük a feladatot. Hát az előadáshoz kevés helyen jesítése nagy öröm és erre jo­nost én is leírhatom, büszkén tudjuk megteremteni azokat a gosan büszkék vagyunk. De is boldogan, hogy színházunk,! technikai előfeltételeket, me­nely ugyan nem termel anyagi< lyeket az Anya megkíván. A avakat, évi tervét túltel jesí- j szlovákiai színházak fesztivál­ette! De beszélienek a szá- ján nagy sikerrel mutattuk be nok. A tervezett 200 előadás ! a fővárosban e színművet, lelyett 225 előadást produkál- melyről mind a kritika, mind „túl", hanem csak egyfélekép unk. És erre nagyon büszkék a szakma nagy elismerésseljpen lehet teljesíteni: művészi­agyunk. Mert ezt a feladatot nyilatkozott. További bemuta-'en. ket, mely lehet aktív vagy darab művészi szempontból Jasszív. Lapunk hasábjain i igen jelentős és aho előad érzésünk szerint a művészi feladatokat is teljesítettük. Ebben a fogalomban nincs „túlteljesítés", mert a színé­szi, a művészi fc'adatokat nem lem volt könnyű túlteljesíteni, ia számba vesszük azt, hogy ájszínház vagyunk, amely fel­datát székhelyén kívül is el­átja. Autóbusszal jártuk a árosokat és falvakat, nem És ebben törekedtünk tóink sorjában: A pórul járt 1 íregfeh'ni feladatunknak. A sógoiok, Fogadó a határszélen jövőben igyekszünk még töb­és A harmadik fiú c. mese-!bet tanulni,* még többet fejlőd­játék voltak. Megtették köte-jni, mert a színházi munka lességüket, hozzásegítettek'nem tűri az egy helyben topo­bennünket a terv teljesítésé-, gást; itt előre kell menni, ál­zárrtított nekünk sem a esi- hez, sikerrel játszottuk mind- landóan év kitartóan. orgó hideg, sem a kánikula, loldogan mentünk játszani, em éreztük a fáradtságot, is mikor esténként, sokszor ajnalban hazatértünk, az el­égzett színészmunka örömét reztük. De nézzük tovább az évi lérleg egy másik fontos té­yezőjét, a színház látogatott­ágának irányszámát és annak eljesítését. Itt már elsősor­an színházunk szervezési osz­íly.ínak kell az érdemet áten­edni; bár színész nélkül nincs lőadás, mégis itt a titkár­ollégáké a pálma. Csóka Ti­or és munkatársai derekas íunkát végeztek, feladatukat il látták el. Feladatul kap­ik, hogy előadásainkat mind a éző, mind a színész szem­ontjából kedvezően szervez­ik meg, vezessék le. 78 000 sző helyett' 84 500 néző láto­itta előadásainkat, tehát ezt tervszámot, is túlteljesítet­ik, 6500 dolgozóval több néz­végig előadásainkat: ez ta­n többet is jelent, mint az óadások számának túltelje­tése. Főleg azért, mert mu­tja dolgozóink fokozódó ér­sklődését munkánk iránt, a ilgozók színházszeretetét és l'nházuk iránti ragaszkodását. 5 vágyunk, hogy az 1957-es ztendőben ezrekkel több pol­rtársunk látogassa előadá­hármat, ahol bemutattuk. Az 1956-os év végén még két la-kunkra a Moszkvai rabot mutattunk be: október­j Színház 3 előadása 1956-ban élmény volt szá­Művészi melyet ben A kertész kutyája és köz- egész kollektívánk megnézett vetlenül az év végén Stehlik (é s megcsodált. Ott azután Ketten a veremben c. komé- volt mit tanulni. Es soha nem diáját, az utóbbit Lcndvay Ferenc, mulasztottuk el megnézni a budapesti József Attila Színház főrendezőjénel irányításával. A sikerről e lap hasábjain már olvastunk. A kertész kutyája és a Ketten a veremben már meg js kezdte az új esztendő­ben sikersorozatát és alapja lesz majd ez évi tervünk si­keres teljesítésének. A hat bemutató és Az arany­ember felújítása mellett a színház művészegyüttese októ­"berben megkezdte Heltai Jenő Néma levente c. verses víg­játékának a betanulását is, ugyancsak Lendvay Ferenc ren­dedében. A bemutató ebben az évben volt, január 10-én. A A BUVOS KÖNYV A Vimperki Dél-Csehországi Nyomdavállalat nemcsak arról híres, hogy itt gyártják a vi­lág legkisebb könyveit, köz­tük az arab országokba ex­portált miniatűr Koránt. Gyö­nyörűszép mesekönyvek látnak itt napvilágot, amelyeket Jel­lapozva a csodásabbnál csodá­sabb összerakható színes ké­pek bújnak ki szinte varázs­szóra az oldalakból. Képünkön Kolombus hajójának, a Santa Mariának hü papírmását nézi egy kisfiú. Szovjet emberek között Rjepin és az öreg kolhozparaszt szlovák kollegáink előadásait, nyitrai testvér-színházunk, va­lamint a kassai és a bratisla­vai, színházak előadásalt, ha ott játszottunk és alkalmunk volt előadásukat látogatni. A nyitrai kollegák pedig immár állandó vendégei színházunk­nak és mi is otthon érezzük magunkat Nyitrán. Ebben az évben igazgatóságunk tovább építette az intézményekkel, hl-i vatalokkal és színházakkal azokat a kapcsolatokat, me­lyek előfeltételei annak, hogy sikeresen működhessünk. AZ EGÉSZ ÉVET ÖSSZEVET­VE, talán Vörösmarty egyik Tanítónő mesteri rendezője-' v-rsének zárósoraival értékel­nek, Lendvay Ferencnek neve hető az elmúlt esztendő: „Jó biztosíték arra, hogy a Néma i mulatság, férfimunka volt" levente az 1957-es esztendő i (noha ebben a férfimunkában nagy színházi sikere lesz nem-1 kolleganőinknek oroszlánrésze csak komáromi, hanem orszá-jvan). gos viszonylatban is. A FENTIEK MUTATJÁK, Ez évben is tovább kívánunk haladni utunkon, mely szá­inkat, azok is, akik eddig jn láttak bennünket, élvez-1 vészmunkát végeztek hogy volt munkánk elég, a si- IT,u ní < r.® ^'P, is an ny' sikert .. es oromét jelentett. A szín­kerékben gazdag oev a szín- f müvésze t magasrendű mester­ház kollektívájának jo szelle- ségheli színvonalat ígé n , a méról, munkájáról tanúskodik. neme s cél érdekében. E cél Pedig eze.i „hivatalos" mun- pedig egy: szocialista korsza­ka mellett mennyi egyéb mű-,kunkar klasszikus értékű mű­Akl szereti a szépet, $ kife­jezőjét a művészetet, az Moszkvában nem hagyja Jci a Tretyjakov galéria, Leningrád­ban az Eremitage megtekinté­sét. Az előbbiben az orosz és szovjet festőművészek legjobb müveit, az utóbbiban pedig az ecset legnagyobb, világhírű mestereinek hallottan értékű gyűjteményét láthatjuk, amely a párizsi Louvreval vetekszik. Sokan megírták már e képtárak keletkezését, tízezernyi nyom­tatott szó mélyrehatóan ele­mezte az itt található mesés kincseket — Rembrandt és Van Dyk, Rubens és Raffael Leonardo da Vinci és Tizian, Rjepin és Verescsagin, Cézan­ne, Picasso és más nagy mű­vészek örök tiszteletet, cso­dálatot kiérdemelt mestermtt­veit. A művészetet szerető laikus• szemével néztem itt körül, s még erre sem volt igen idő, mert túlzsúfolt műsorunk csak a termek egy töredéké­nek szinte galoppban történő megtekirtését tette lehetővé. S még a legcsodálatosabb ké péktől is elvonta valami a fi gyelmemet. Hétköznap volt, amikor a Tretyjakov galériában jártam. A termek mégis zsúfolva vol­tak emberekkel.. Egy-egy kép hez alig lehetett hozzáférni annyi érdeklődő állt előtte csendben, feszült figyelemmel hallgatva a szakképzett kísérő magyarázatára. Másutt ked­venc festményük előtt az oda helyezett székeken szótlanul, ragyogó szemmel ültek a mű veszet ismeretlen gsodálói. Er­ről is sokan írták, elismerem. De ezt látni, érezni kellľ S ha az ember látja, akaratlanul a mi tárlatainkra gondol. Hány­édesdeden aludt, miközben a mama egyik képtől a másikig sétált. Elgondolkoztató tény Es nem különben az, hogy Rjepin egy megrázó, szüggesz­tív erővel ható, szinte élő festménye előtt hosszú perce­kig állt egy hosszúszakálas, muzsikra emlékeztető, tán 70 éves kolhozparaszt. Koca-fényképész vagyok és így legtöbb Szovjetunióban készült képem nem sikerült. De talán azt sajnálom a leg­színhá- i alkotásokban ssék. darabjainkat. Innen iszunk tagjai! Hogy csak néhá-'realista művészet még nem inan is kapjuk az örvende-1 ny at említsek: rádlófellépések, i lelt soha olyan széleskörű, ha­s hírt, hogy kultúrház égül, 1 ünnepi és esztrádműsprokon talmas támogatásra, mint vnak, várnak bennünket,; v a]ó fellépések, egyesek a amilyet népi demokráciánk biz­nt lequtóbb Farnadon, ahol Csemadok-csoportokat látogat-! tosít a színművészet számára, község gyönyörű új kultúr-i ták szabadnapjaikon és müvé-£ s 3 színművészet soha nem zát Bródy Sándor hallhatat- szi segítséget nyújtottak a v ált ennyire a nép eltulajdo­i remekművével: A Tanító- műkedvelő rendezőknek. Elő- níthatatlan közkincsévé. szor kongó ürességben kopog­megörökíteni. A\nak végig a szórványos láto­' gat ók léptei a képtári terme­előadásával avattuk fel. Sztanyiszlavszkijjal a szín­művészet egyik nagy gé­lyen és minél több színházr ikis d e jelentőségében annál na :rető ember előtt játszhas- gyobb munkát r.ézzük, joggal fe'énk, mely meghatványozza mostani erőnfeet!" SIPOSS JENŐ, a komáromi Magyar Te­rületi Színház tagja ^ adásokat tartottak- rendező­Hogy mit várunk ettől az | kurzusokon Bratislavábnn, tői? Azt, nogy minél több Kassán és Léván. Ha ezt a sok' niuszával lelkesülten mond juk az 1957-es esztendő ele­jén: „Csodálatos jövő integet lik. Az évi mérleg gazdasá- kérdezi az olvasó: és mikor részéhez csupán annyit, pjhen a színész? Ügyszólván gy az előirányzott bevételi 3 0ha, mert a pihenésben is az •vünket is magasan túltel- alkotás láza fűti, mindig ten­iítettük és vezetőségünk ni vágyik és ha a kultúra te­•a törekedett, hogy a gaz-1 rületén elvégzendő tennivaló­ságosság elve se szenved­i ról van • szó, a művész nem l kárt. Az 1957-es évet ismer megszabott munkaidőt, gnyitó üzemi ilésünkön Fel- Számára a pihenés boldog i igazgató elvtárs, mikor az perce, amikor meghajolhat a esztendő munkájához né- tapsoló közönség előtt, nk sok sikert kívánt, ezt A színház még egy igen !feladatot adta: „Csak így fontos munkaterületen jutott ább. S-ek jó >löadást, minél pgy lépéssel "lőre. A zenés »b néző előtt — de -b- vígjáték műfajának területe i* az évben kisebb önkölt- ez. A szakszervezeti csoport gel, nagyobb művészi szín- rendezésében szabadidőben be­lallal." Szép feladat, érde-1 tanulta és a múlt év októbe-i |S nekivágni és dolgozni -rte. írében nagy sikerrel bemutatta IflOST PEDIG NÉZZÜK MEG Szigligeti Taby /incze: A ka­>es színművek sikerének landor grófnő c. zenés vigjá-: tisztikáját is. Az 1955-ös tékát Az előadásho- a zenét kii áthoztuk a múlt évbe ; műkedvelő kultűrtársak, a ko­kat a színmüveket, melyek- máromi Csemadok zenekara! sikert reméltünk az 1956-; szolgáltatta. A siker nagy volt; esztendőben is. És nem esa- a színház tagjai bebizon.vitot­toztunk. A tanítónő ebben ták, hogy a próza mellett meg­évben 34, a Nem tr.aganügy birkóznak a zenés r-űfajjal .s, iAz aranyember 21, a han- nívós előadást adva a közön­j jtos Szevlllai borbély 18 és 1 ségnek. Ez évben A kalandor Finom úriház 14 előadást j grófnőt a színház felvette mű-1 el, ami összesen 99 elő- sortervébe is. Nem rajtunk st jelent és azt, hogy az múlik, hogy ezen kezdeménye­tervnek majdnem felét a zésünk alapján színházunk rö­ken, egy-egy kiállításnak alig van néhányszáz, legjobb eset­ben egy-két ezer megtekintő­je. Emlékszem, hogy a magyar klasszikus festőművészet egy­két évvel ezelőtt Bratisíavá­ban mqnrendezett tárlatán, amelyen nem volt hiány re­mekművekben, volt úgy, hogy a Szlovák Galéria termeiben összesen 10—20 ember tartóz­kodott. . Néztem a Tretyjakov kép­tár látogatóit. Láttam sok a munkás, a kétkézi dolgozó, Érdekes volt ez a nézelődés. Tágranyílt szemmel bámultam jobban, hogy az öreg kolhoz­paraszt arcát nem örökítette meg a celluloid-szalag. Kü­lönben itt olvasóim elé tárnám bizonyságul. Mert aki szereti a szépet, s kifejezőjét, a művészetet, az Moszkvában qem hagyja ki a Tretyjakov galéria, Lenin­grádban az Eremitage megte­kintését. És a szovjet emberek szeretik, nagyon szeretik.. GÁLY IVÁN A kínai népművészet egyik renieke, Csiang Cajpu színes paJ pírból készül kivágott motívuma. Kínában igen elterjedt ez a művészeti ág. Nálunk a kínai iparcikkek prágai kiállításán láthattunk ehhez hasonló igen finom munkákat. SZATÍRÁT AKAROK ÍRNI... Elhatároztam, hogy szatiri­kus elbeszélést írok. Ez az el­határozás több, okból fogam­zott meg bennem. Elsősorban azért, mert ez ' mostanában igen felkapott műfaj. Aztán meg micsoda irigységgel fog­ják olvasni kollégáim kitűnően sikerült alkotásomat és mi­csoda kacagásra készíteti majd az olvasót tökéletes re-; mekművem minden betűje. Lelki szemeimmel már magam előtt látom az irigységtől egy nőre. Karján kisgyereke I sárguló kollégákat és a neve­Fiatal képzőművészek kiállítása ~»<rikV: rviü * •' »• ' ' „O' * 'ÍJ! ' - ' * .; J KS m Wtów ' • : ?oron tartott színművekkel esitettük. A Tanítónő Až aranyember már 50 elő­son felüli eredményt értek videsen zenés darabokat is be tanuljon és játsszon. Bízunk fe­lettes szerveink megértésében és reméljük, hogy ha még eg Bratisíavában február 10­ig tart a fiatal képzőmű­vészeti generáció kiállítá­sa. Ez a tárlat január 20­án nyílt meg a Szlovák Kép­zőművészeti Szövetség kiál­itási termeiben. A kiállítás átfogó képet lyújt a fiatal képzőművé­zek munkájáról. Majdnem 'áromszáz exponátumot lát­•atunk itt, nyolcvanhat estő, szobrász és grafikus 'üvét. Baloldali képünk: Balázs 5zse/ egyik könyvülusztrá­6ja. (Autográfia) Jobboldali képünk: Sveto bel „Marina" című mo­:aihja. téstől könnyeket 1 potyogtátó bU vasókat... Kit és mit is figurázzak ki hamarjában ? Feszülten goní dolkozom. De az istennek néni jut most eszembe egyetlen tipikus eset sem. Hirtelen eP tűnt emlékezetemből az összes, pápábbnál pápább bürokrata,, á nagy főnököt mézes-mázos híí zelgéssel körülvevő beosztott tak hada, a kimutatásokat, körleveleket, nyomtatványokat szüntelenül kibocsátó és szen'3 vedélyesen gyűjtő hivatalnok, a saját hangjától megrészege­dő előadó, a merev és pozií ciójának megfelelően hűvösei zárkózott vezető, a véleményé-' ben soha nem csalatkozó és mindent már jó előre tudó vií tatkozó, a mindenkor sziklai szilárd elveket valló tollfor? gató. Be kár, hogy pont most ( igen pont most -nem jut eszem-? be semmi, amit .szépen kicif-3 rázva, itt-ott megborsozva és n egpaprikázva, annak rendje és módja szerint, jobban mondva a szatíra rendje és módja szerint színesen ecsetei hetnék. Hiába, nem tudok pel-f lengére állítani, kifigurázni, feltűnésmentesen rámutathi éé feltűnéskeltöen ékes szavakba önteni. Ügy látszik még sem tel­jesül régen dédelgetett álmom és nem léphetek a halhatatlan szatirikusok sorába." Nos, se-í baj! Talán egyszer mégis sir kerül. Ha pedig valaki vélet­lenül kitalálta, kiknek szántam e néhány keresetlen sort, akí kor már most sem vagyolf tgessze a céltól.

Next

/
Thumbnails
Contents