Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-03 / 34. szám, vasárnap

Színházunk évi művészi mérlege ÄTLÉPVE AZ ÚJESZTENDŐ el, a SzevUIai borbély pedig évben nem ls, de jövőre több alkalmunk lesz közönségünket KÜSZÖBÉT, színházunk dolgo-j meghaladta a 75-ik előadást zói újult erővel fognak hozzá. ebben az évben. Ha tekintetbe zenés darabokkal is szolgálni. A színház összes művészeti, az 1957-es esztendő felada- | vesszük, hogy ezen darabjaink tainak teljesítéséhez. Egymás még ma is műsoron vannak, I technikai és adminisztratív jközt arrul beszélgetünk, mit hogy mű/észi színvonalukat dolgozó: mindent megtettek. fogunk játszani és vajon ez az év is olyan esz-e sikerekben, mint az elbúcsúztatott igyekezünk nemcsak megtartani, hanem emelni is, és a közönség érdeklődése e szindaó->sztendő volt? Mielőtt előre rabok iránt nagy, könnyen lelépnénk, büszkén tekintünk hetséges, hogy meghaladják vissza az elmúlt esztendőre. Leszűrjük tapasztalatait, látjuk, mit csináltunk jól és hol követtünk el hibákat. A vállalatok, a szövetkezetek, a gazdasági intézmények minden ívben elkészítik évi mérlegüe^dig legnagyobb sikerrel játszott darabunk Moliére Fösvénye sikerét. Az 1956-os esztendő művészi terméséből Čapek Anyája 15 előadással szerepel a mérlegen. Annak ellenére, hogy a hogy az 1956-os év sikerrel zárulhatott. Szakbírálók dolga, hogy értékeljék egyes művészeink fejlődését és művészi munkáját, melyre mindnyájan büszkék vagyunk. Ha neveket akarnánk említeni, e kis beszámoló egész oldalas cikké dagadna és erre nem is vállalkozhatom. Meg kell azonban írnom azt, hogy művészi, fejlődésben (és ez nem az én, hanem a színházunkon kívül_ , - i - - álló szakemberek véleménye) irömmel olvasom mindig egy- tuk, nagy. sikert könyveltünk színházunk az 1956-os eszten;gy üzem, szövetkezet boldog el, aránylag keveset játszott dőben nagy lépéssel haladt jelentését: ennyire meg ennyi1 darabunk. Ennek oka az, hogv előre. A tervfeladatok túltel•e teljesítettük a feladatot. Hát az előadáshoz kevés helyen jesítése nagy öröm és erre jonost én is leírhatom, büszkén tudjuk megteremteni azokat a gosan büszkék vagyunk. De is boldogan, hogy színházunk,! technikai előfeltételeket, menely ugyan nem termel anyagi< lyeket az Anya megkíván. A avakat, évi tervét túltel

jesí- j szlovákiai színházak fesztiválette! De beszélienek a szá- ján nagy sikerrel mutattuk be nok. A tervezett 200 előadás ! a fővárosban e színművet, lelyett 225 előadást produkál- melyről mind a kritika, mind „túl", hanem csak egyfélekép unk. És erre nagyon büszkék a szakma nagy elismerésseljpen lehet teljesíteni: művésziagyunk. Mert ezt a feladatot nyilatkozott. További bemuta-'en. ket, mely lehet aktív vagy darab művészi szempontból Jasszív. Lapunk hasábjain i igen jelentős és aho előad érzésünk szerint a művészi feladatokat is teljesítettük. Ebben a fogalomban nincs „túlteljesítés", mert a színészi, a művészi fc'adatokat nem lem volt könnyű túlteljesíteni, ia számba vesszük azt, hogy ájszínház vagyunk, amely feldatát székhelyén kívül is elátja. Autóbusszal jártuk a árosokat és falvakat, nem És ebben törekedtünk tóink sorjában: A pórul járt

1 íregfeh'ni feladatunknak. A sógoiok, Fogadó a határszélen jövőben igyekszünk még töbés A harmadik fiú c. mese-!bet tanulni,* még többet fejlődjáték voltak. Megtették köte-jni, mert a színházi munka lességüket, hozzásegítettek'nem tűri az egy helyben topobennünket a terv teljesítésé-, gást; itt előre kell menni, álzárrtított nekünk sem a esi- hez, sikerrel játszottuk mind- landóan év kitartóan. orgó hideg, sem a kánikula, loldogan mentünk játszani, em éreztük a fáradtságot, is mikor esténként, sokszor ajnalban hazatértünk, az elégzett színészmunka örömét reztük. De nézzük tovább az évi lérleg egy másik fontos téyezőjét, a színház látogatottágának irányszámát és annak eljesítését. Itt már elsősoran színházunk szervezési oszíly.ínak kell az érdemet átenedni; bár színész nélkül nincs lőadás, mégis itt a titkárollégáké a pálma. Csóka Tior és munkatársai derekas íunkát végeztek, feladatukat il látták el. Feladatul kapik, hogy előadásainkat mind a éző, mind a színész szemontjából kedvezően szervezik meg, vezessék le. 78 000 sző helyett' 84 500 néző látoitta előadásainkat, tehát ezt tervszámot, is túlteljesítetik, 6500 dolgozóval több nézvégig előadásainkat: ez tan többet is jelent, mint az óadások számának túlteljetése. Főleg azért, mert mutja dolgozóink fokozódó érsklődését munkánk iránt, a ilgozók színházszeretetét és l'nházuk iránti ragaszkodását. 5 vágyunk, hogy az 1957-es ztendőben ezrekkel több polrtársunk látogassa előadáhármat, ahol bemutattuk. Az 1956-os év végén még két la-kunkra a Moszkvai rabot mutattunk be: októberj Színház 3 előadása 1956-ban élmény volt száMűvészi melyet ben A kertész kutyája és köz- egész kollektívánk megnézett vetlenül az év végén Stehlik

(é

s megcsodált. Ott azután Ketten a veremben c. komé- volt mit tanulni. Es soha nem diáját, az utóbbit Lcndvay Ferenc, mulasztottuk el megnézni a budapesti József Attila Színház főrendezőjénel irányításával. A sikerről e lap hasábjain már olvastunk. A kertész kutyája és a Ketten a veremben már meg js kezdte az új esztendőben sikersorozatát és alapja lesz majd ez évi tervünk sikeres teljesítésének. A hat bemutató és Az aranyember felújítása mellett a színház művészegyüttese októ"berben megkezdte Heltai Jenő Néma levente c. verses vígjátékának a betanulását is, ugyancsak Lendvay Ferenc rendedében. A bemutató ebben az évben volt, január 10-én. A A BUVOS KÖNYV A Vimperki Dél-Csehországi Nyomdavállalat nemcsak arról híres, hogy itt gyártják a világ legkisebb könyveit, köztük az arab országokba exportált miniatűr Koránt. Gyönyörűszép mesekönyvek látnak itt napvilágot, amelyeket Jellapozva a csodásabbnál csodásabb összerakható színes képek bújnak ki szinte varázsszóra az oldalakból. Képünkön Kolombus hajójának, a Santa Mariának hü papírmását nézi egy kisfiú. Szovjet emberek között Rjepin és az öreg kolhozparaszt szlovák kollegáink előadásait, nyitrai testvér-színházunk, valamint a kassai és a bratislavai, színházak előadásalt, ha ott játszottunk és alkalmunk volt előadásukat látogatni. A nyitrai kollegák pedig immár állandó vendégei színházunknak és mi is otthon érezzük magunkat Nyitrán. Ebben az évben igazgatóságunk tovább építette az intézményekkel, hl-i vatalokkal és színházakkal azokat a kapcsolatokat, melyek előfeltételei annak, hogy sikeresen működhessünk. AZ EGÉSZ ÉVET ÖSSZEVETVE, talán Vörösmarty egyik Tanítónő mesteri rendezője-' v-rsének zárósoraival értékelnek, Lendvay Ferencnek neve hető az elmúlt esztendő: „Jó biztosíték arra, hogy a Néma i mulatság, férfimunka volt" levente az 1957-es esztendő i (noha ebben a férfimunkában nagy színházi sikere lesz nem-1 kolleganőinknek oroszlánrésze csak komáromi, hanem orszá-jvan). gos viszonylatban is. A FENTIEK MUTATJÁK, Ez évben is tovább kívánunk haladni utunkon, mely száinkat, azok is, akik eddig jn láttak bennünket, élvez-1 vészmunkát végeztek hogy volt munkánk elég, a si- IT,u

ní

<

r.® ^'P, is an

ny' sikert .. es oromét jelentett. A színkerékben gazdag oev a szín- f

müvésze

t magasrendű mesterház kollektívájának jo szelle- ségheli színvonalat ígé

n , a méról, munkájáról tanúskodik. neme

s cél érdekében. E cél Pedig eze.i „hivatalos" mun- pedig egy: szocialista korszaka mellett mennyi egyéb mű-,kunkar klasszikus értékű műAkl szereti a szépet, $ kifejezőjét a művészetet, az Moszkvában nem hagyja Jci a Tretyjakov galéria, Leningrádban az Eremitage megtekintését. Az előbbiben az orosz és szovjet festőművészek legjobb müveit, az utóbbiban pedig az ecset legnagyobb, világhírű mestereinek hallottan értékű gyűjteményét láthatjuk, amely a párizsi Louvreval vetekszik. Sokan megírták már e képtárak keletkezését, tízezernyi nyomtatott szó mélyrehatóan elemezte az itt található mesés kincseket — Rembrandt és Van Dyk, Rubens és Raffael Leonardo da Vinci és Tizian, Rjepin és Verescsagin, Cézanne, Picasso és más nagy művészek örök tiszteletet, csodálatot kiérdemelt mestermttveit. A művészetet szerető laikus• szemével néztem itt körül, s még erre sem volt igen idő, mert túlzsúfolt műsorunk csak a termek egy töredékének szinte galoppban történő megtekirtését tette lehetővé. S még a legcsodálatosabb ké péktől is elvonta valami a fi gyelmemet. Hétköznap volt, amikor a Tretyjakov galériában jártam. A termek mégis zsúfolva voltak emberekkel.. Egy-egy kép hez alig lehetett hozzáférni annyi érdeklődő állt előtte csendben, feszült figyelemmel hallgatva a szakképzett kísérő magyarázatára. Másutt kedvenc festményük előtt az oda helyezett székeken szótlanul, ragyogó szemmel ültek a mű veszet ismeretlen gsodálói. Erről is sokan írták, elismerem. De ezt látni, érezni kellľ S ha az ember látja, akaratlanul a mi tárlatainkra gondol. Hányédesdeden aludt, miközben a mama egyik képtől a másikig sétált. Elgondolkoztató tény Es nem különben az, hogy Rjepin egy megrázó, szüggesztív erővel ható, szinte élő festménye előtt hosszú percekig állt egy hosszúszakálas, muzsikra emlékeztető, tán 70 éves kolhozparaszt. Koca-fényképész vagyok és így legtöbb Szovjetunióban készült képem nem sikerült. De talán azt sajnálom a legszínhá- i alkotásokban ssék. darabjainkat. Innen iszunk tagjai! Hogy csak néhá-'realista művészet még nem inan is kapjuk az örvende-1 ny

at említsek: rádlófellépések, i lelt soha olyan széleskörű, has hírt, hogy kultúrház égül,

1 ünnepi és esztrádműsprokon talmas támogatásra, mint vnak, várnak bennünket,; v

a]ó fellépések, egyesek a amilyet népi demokráciánk biznt lequtóbb Farnadon, ahol Csemadok-csoportokat látogat-! tosít a színművészet számára, község gyönyörű új kultúr-i

ták szabadnapjaikon és müvé-£

s 3 színművészet soha nem zát Bródy Sándor hallhatat- szi segítséget nyújtottak a v

ált ennyire a nép eltulajdoi remekművével: A Tanító- műkedvelő rendezőknek. Elő- níthatatlan közkincsévé. szor kongó ürességben kopogmegörökíteni. A\nak végig a szórványos láto' gat ók léptei a képtári termeelőadásával avattuk fel. Sztanyiszlavszkijjal a színművészet egyik nagy gélyen és minél több színházr ikis d

e jelentőségében annál na :rető ember előtt játszhas- gyobb munkát r.ézzük, joggal fe'énk, mely meghatványozza mostani erőnfeet!" SIPOSS JENŐ, a komáromi Magyar Területi Színház tagja ^ adásokat tartottak- rendezőHogy mit várunk ettől az | kurzusokon Bratislavábnn, tői? Azt, nogy minél több Kassán és Léván. Ha ezt a sok' niuszával lelkesülten mond juk az 1957-es esztendő elején: „Csodálatos jövő integet lik. Az évi mérleg gazdasá- kérdezi az olvasó: és mikor részéhez csupán annyit, pjhen a színész? Ügyszólván gy az előirányzott bevételi 3

0ha, mert a pihenésben is az •vünket is magasan túltel- alkotás láza fűti, mindig teniítettük és vezetőségünk ni vágyik és ha a kultúra te•a törekedett, hogy a gaz-1 rületén elvégzendő tennivalóságosság elve se szenvedi

ról van • szó, a művész nem l kárt. Az 1957-es évet ismer megszabott munkaidőt, gnyitó üzemi ilésünkön Fel- Számára a pihenés boldog i igazgató elvtárs, mikor az perce, amikor meghajolhat a esztendő munkájához né- tapsoló közönség előtt, nk sok sikert kívánt, ezt A színház még egy igen !feladatot adta: „Csak így fontos munkaterületen jutott ább. S-ek jó >löadást, minél pgy lépéssel "lőre. A zenés »b néző előtt — de -b- vígjáték műfajának területe i* az évben kisebb önkölt- ez. A szakszervezeti csoport gel, nagyobb művészi szín- rendezésében szabadidőben belallal." Szép feladat, érde-1 tanulta és a múlt év októbe-i |S nekivágni és dolgozni -rte. írében nagy sikerrel bemutatta IflOST PEDIG NÉZZÜK MEG Szigligeti Taby /incze: A ka>es színművek sikerének landor grófnő c. zenés vigjá-: tisztikáját is. Az 1955-ös tékát Az előadásho- a zenét kii áthoztuk a múlt évbe

; műkedvelő kultűrtársak, a kokat a színmüveket, melyek- máromi Csemadok zenekara! sikert reméltünk az 1956-; szolgáltatta. A siker nagy volt; esztendőben is. És nem esa- a színház tagjai bebizon.vitottoztunk. A tanítónő ebben ták, hogy a próza mellett megévben 34, a Nem tr.aganügy birkóznak a zenés r-űfajjal .s, iAz aranyember 21, a han- nívós előadást adva a közönj jtos Szevlllai borbély 18 és

1 ségnek. Ez évben A kalandor Finom úriház 14 előadást j grófnőt a színház felvette mű-1 el, ami összesen 99 elő- sortervébe is. Nem rajtunk st jelent és azt, hogy az múlik, hogy ezen kezdeményetervnek majdnem felét a zésünk alapján színházunk röken, egy-egy kiállításnak alig van néhányszáz, legjobb esetben egy-két ezer megtekintője. Emlékszem, hogy a magyar klasszikus festőművészet egykét évvel ezelőtt Bratisíavában mqnrendezett tárlatán, amelyen nem volt hiány remekművekben, volt úgy, hogy a Szlovák Galéria termeiben összesen 10—20 ember tartózkodott. . Néztem a Tretyjakov képtár látogatóit. Láttam sok a munkás, a kétkézi dolgozó, Érdekes volt ez a nézelődés. Tágranyílt szemmel bámultam jobban, hogy az öreg kolhozparaszt arcát nem örökítette meg a celluloid-szalag. Különben itt olvasóim elé tárnám bizonyságul. Mert aki szereti a szépet, s kifejezőjét, a művészetet, az Moszkvában qem hagyja ki a Tretyjakov galéria, Leningrádban az Eremitage megtekintését. És a szovjet emberek szeretik, nagyon szeretik.. GÁLY IVÁN A kínai népművészet egyik renieke, Csiang Cajpu színes paJ pírból készül kivágott motívuma. Kínában igen elterjedt ez a művészeti ág. Nálunk a kínai iparcikkek prágai kiállításán láthattunk ehhez hasonló igen finom munkákat. SZATÍRÁT AKAROK ÍRNI... Elhatároztam, hogy szatirikus elbeszélést írok. Ez az elhatározás több, okból fogamzott meg bennem. Elsősorban azért, mert ez ' mostanában igen felkapott műfaj. Aztán meg micsoda irigységgel fogják olvasni kollégáim kitűnően sikerült alkotásomat és micsoda kacagásra készíteti majd az olvasót tökéletes re-; mekművem minden betűje. Lelki szemeimmel már magam előtt látom az irigységtől egy nőre. Karján kisgyereke I sárguló kollégákat és a neveFiatal képzőművészek kiállítása ~»<rikV: rviü * •' »• ' ' „O' * 'ÍJ! ' - ' * .; J KS

m Wtów ' • : ?oron tartott színművekkel esitettük. A Tanítónő Až aranyember már 50 előson felüli eredményt értek videsen zenés darabokat is be tanuljon és játsszon. Bízunk felettes szerveink megértésében és reméljük, hogy ha még eg Bratisíavában február 10ig tart a fiatal képzőművészeti generáció kiállítása. Ez a tárlat január 20án nyílt meg a Szlovák Képzőművészeti Szövetség kiálitási termeiben. A kiállítás átfogó képet lyújt a fiatal képzőművézek munkájáról. Majdnem 'áromszáz exponátumot lát•atunk itt, nyolcvanhat estő, szobrász és grafikus 'üvét. Baloldali képünk: Balázs 5zse/ egyik könyvülusztrá6ja. (Autográfia) Jobboldali képünk: Sveto bel „Marina" című mo:aihja. téstől könnyeket

1 potyogtátó bU vasókat... Kit és mit is figurázzak ki hamarjában ? Feszülten goní dolkozom. De az istennek néni jut most eszembe egyetlen tipikus eset sem. Hirtelen eP tűnt emlékezetemből az összes, pápábbnál pápább bürokrata,, á nagy főnököt mézes-mázos híí zelgéssel körülvevő beosztott tak hada, a kimutatásokat, körleveleket, nyomtatványokat szüntelenül kibocsátó és szen'3 vedélyesen gyűjtő hivatalnok, a saját hangjától megrészegedő előadó, a merev és pozií ciójának megfelelően hűvösei zárkózott vezető, a véleményé-' ben soha nem csalatkozó és mindent már jó előre tudó vií tatkozó, a mindenkor sziklai szilárd elveket valló tollfor? gató. Be kár, hogy pont most

( igen pont most -nem jut eszem-? be semmi, amit .szépen kicif-3 rázva, itt-ott megborsozva és n egpaprikázva, annak rendje és módja szerint, jobban mondva a szatíra rendje és módja szerint színesen ecsetei hetnék. Hiába, nem tudok pel-f lengére állítani, kifigurázni, feltűnésmentesen rámutathi éé feltűnéskeltöen ékes szavakba önteni. Ügy látszik még sem teljesül régen dédelgetett álmom és nem léphetek a halhatatlan szatirikusok sorába." Nos, se-í baj! Talán egyszer mégis sir kerül. Ha pedig valaki véletlenül kitalálta, kiknek szántam e néhány keresetlen sort, akí kor már most sem vagyolf tgessze a céltól.