Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-26 / 57. szám, kedd

PÁRTÉLET Tovább a megkezdett úton Rozsnyón a járási pártkonferencia az ipari és mezőgazdasági téren elvégzett és elvégzendő munka jegyében folyt le. A vitában felszólaló 38 küldött mindegyike a pártmunka egy-egy kérdésével foglalkozott. Elemezték alapszervezetük munkáját és beszéltek a munkahelyeken elért eredményekről. A konferencián elhangzottakból kitűnt, hogy a rozsnyói járásban a múlt évben az előbbiekhez viszonyítva megjavult az üzemi pártszervezetek munkája. Rendszeresen megtartották a havi taggyűléseket és a javuló politikai munka eredményesen gyümölcsözött az üzemek tervteljesítésében is. Több felszólaló megemlítette azonban. hogy ha a taggyűlések rendszeresebbekké és színvonalasabbakká is váltak, a taggyűléseken való részvétel még most sem mondható kifogástalannak, mert a megjelenés évi átlaga járási méretben csak 71 százalék. Legrosszabb a gyűlések látögatottsága a szlabosi papírgyárban, ahol a párttagoknak csak 62,2 százaléka vett részt a/ taggyűléseken. Ezért felelősség terheli a pártszervezet bizottságát is, amely a legtöbb esetben a gyűlésre az utolsó napon hangszóró vagy plakát útján hívta meg az elvtársakat. Sokszor helytelenül állapították meg a gyűlések időpontját is és az elvtársak elfoglaltságuk miatt legjobb akaratuk ellenére sem jelenhettek meg a gyűléseken. Az alapszervezetek bizottságainak a jövőben a taggyűléseket körültekintőbben kell megszervezniök s akkor a gyűléseken való részvétel minden bizonnyal javulni fog. A járás legnagyobb és legfontosabb üzeme a Gömöri Vasércbánya. Érthető, ha a konferencián a legtöbb szó erről az üzemről hangzott el, s egyaránt beszéltek az üzem eredményeiről és az üzemben előforduló hibákról. Eredményként említették, hogy a gömöri bányászok évi tervüket december 21-ére teljesítették s az év végére össztermelésben 102,5 százalékra tettek eleget feladataiknak. Részlegenként a dobsinai üzem 106,8 százalékra, a dernői és alsósajói üzem 104 százalékra, Rozsnyóbánya 102,6 százalékra, Vashegy pedig 99,2 százalékra teljesítette feladatát. Jó munkát végeztek az előkészületi munkálatokban is, ahol a tervet 106,7 százalékra teljesítették. Az eredmények még szebbek lennének, ha a gömöri bányákban magasabb színvonalú lenne a gépesítés. A gépesítés azonban az üzemben nem tart lépést a követelményekkel s ezt a hibát a felszólalók jogosan bírálták. Filiczky elvtárs, a Mária-bánya kitüntetett vájárja részletesen elemezte üzemük és a termelés problémáját és ő is megjegyezte, hogy több termelés csak a munkahelyek gépesítésével érhető el. A gépesítés mégis elégtelen és egyes munkahelyeken még a meglevő gépeket sem használják ki. Az alapszervezeteknek ezért a jövőben ezzel a kérdéssel többször kell foglalkozniok. Az üzemben a kommunisták feladata, hogy a meglévő adottságokat mindenben kihasználják és a termelés növeléséhez megteremtsék a kellő feltételeket; A bányában a technikai dolgozók kötelezettséget vállaltak: azon lesznek, hogy ebben az évben legalább 51 százalékban gépesítés útján termeljék a vasércet. Ezen a téren is nagy I feladat hárul a kommunistákra. Ha í munkájukkal támogatják az üzem: technikusainak kezdeményezését és jj maguk válnak a gépesítés bevezeté- " sének úttörőivé, a kezdeményezés r eredményes lesz. jj A munkaversenyben, melyből a | kommunisták alaposan kivették ré-1 szűket, a gömöri bányászok szép !• eredményeket értek el. Országos mé- retben a rozsnyói üzem a második | negyedévre, a dernői üzem pedig a Z harmadik negyedévre kapott a múlt | évben harmadfokú elismerést. A múlt- ban elért eredményeket tartani kell, § sőt tovább kell fejleszteni őket. Eh- Z hez azonban szükséges, hogy minden ? vonalon az eddiginél jobban szervez- ? zék meg a szocialista munkaver- § senyt. I A kezdeményezés itt ismét a kom- Z munistákra vár. Ha megteszik az első = lépéseket és a munkában minden vo- f nalon példát mutatnak, az eredmény meglesz, s a jövőben a szocialista | munkaverseny során a gömöri bányá- § szok nem harmadfokú, hanem első- fokú elismerést nyernek. 1 A felszólalásokat összegezve azt ál- i lapíthattuk meg, hogy a kommunista | bányászok tudatában vannak küldeté- ä süknek és ismerik feladataikat. Tud- í iák. hoqy az üzemben élenjárókká kell r válniok. Fontos, hogy a megkezdett = úton tovább haladjanak és a konfe- rencián tett ígéreteiket tettekre vált- Z „MAJD Ml MEGMUTATJUK íí sák. (esa) | Xz embert olyannak alkotta meg ; a természet, hogy amíg él, s az ems beri szív dobog, — vágyak, tervek születnek meg benne. A természet eme Z örökségét azonban formálja, egyenge§ ti a történelem, s azt, miként él, Z tervez, küzd, munkálkodik az ember, - a társadalmi viszonyok szabják meg. = Mert hiába tervezgetett volna J öcsik Z Mátyás, a nagycétényi EFSZ fejösgu= lyásának a veje, hogy csinos új házat | épít, ha a földesúr birtokán nőtt volna r

: fel. Melyik cselédember tudott volna £ a múltban összekuporgatni annyit, hogy | emberséges élete mellett még házépí^ tésre is jusson? Nem kell ezt magya| rázgatni, mert az, aki emlékszik azokra Z az időkre, úgy is tudja, aki meg ben. ne élt, mint Jócsik Mátyás is, hátbor| zongatóan beszél erről. Z — Kilenc gyereket neveltem fel a š kommencióból. Bizony, nem is tudom, | mi lett volna velük a régi rendszerben, t hova sodorta volna őket az élet, hiszen = már lassan bagóért sem kellett a mun| kás. S hogy-mi mindenen mentünk keZ resztül, mennyit nyomorogtunk'.? Az y ember nem szívesen beszél erről, mert ? az már a múlté. Itt van a szövetkezet, 2 ez a jobb, ezt a szegény embernek ta: látták ki, csakhogy... | Es itt megakad a beszéd fonala. | Majd kisvártatva folytatja. - """— Azt akarom mondani, hogy jó ez Z a szövetkezés, még így is, hogy nálunk - sok a baj. Igaz, felvetettük már azt is, jjj vajon folytathatjuk-e tovább így, vagy | mindenki megy a régi úton ... | Érthetetlenné vált részemre ennek | az embernek a bejelentése. Hát miért - beszél így, amikor ö tudja a legjobban, | hogy negyvenkilencben az alakuláskor š 1 tehénnel, 2 lóval, egy öszvérrel meg Kása Imre szekerével kezdték meg a közös gazdálkodást. S ma már azt látom, hogy ez a néhány (56 tagja van az EFSZ-nek), szorgalmas, becsületes ember csodákat művelhet ebben a szövetkezetben. Kósa Imre elnökkel végigjárva az egész gazdasági udvart meggyőződhettem róla, hogy sokat tettek e néhány esztendő alatt. Oj szaruasmárhaistállót építettek, a sertések részére is modern ólakat s a lóistálló és a juhakol is csak azt bizonyítja, hogy jól ) állanak ezek a szövetkezetesek. És mégis, amint a gazdasági eredményekre terelődik a szó, olyanokat hallasz, hogy az embernek megáll az esze. Évek óta nem tudtak, az előlegeken kívül, az évvégi zárszámadáskor fizetni. Persze, ez évről évre elkedvetleníti a tagságot, s aztán vannak olyanok,' különösen a határozatlanok, hogy csak ímmel-ámmal járnak a munkába. A múlt esztendő sem volt a legsikerültebb. A 8 koronás előlegen kívül alig adhattak részesedést. (Nem tudom, hogy kaptak-e két koronát egységenként. Amikor ott jártam, még nem volt kész az évvégi mérleg). Persze, ne gondolja senki sem, hogy a szövetkezet emellett szegény. Az új Plevka Valéria Polák Mária épületek, a saját traktor, a teherautó másról beszél. A tagok sokkal jobban élnek, mint annak idején, cselédkorukban. És többé-kevésbé elégedettek is. Ezt tanúsítják Jócsik Mátyás szavai is. Hasonlóképpen vélekedik új életéről Máté István is, a szövetkezet 64 éves juhásza. Azt mondja, az évek sem számítanak, az egészség a fontos és a szövetkezet 200 juhát addig gondozza, míg bírja. — Nem hagyom abba a munkát, míg bennem van a „szufla". Hát miért is hagynám itt, amikor egész évben 20— 30 mázsa gabonát kapok, pénzem is van elég. (Hogy mennyi, azt az égvilágért el nem árulta. 6 tudja miért.) Azután itt van a fél hektár, abból is jócskán van jövedelmem. A szövetkezet juhásza is meg van elégedve. A fiatalok is ilyetén beszélnek a szövetkezetről. Plevka Valéria és Polák Mária a sertéseket vették gondozásba. Nem kis munkát vállaltak ketten, de úgy érzik, a szövetkezetért mindent meg kell tenni. Azért is, mert ha még jobb eredményeket érnek el, nekik is több jut az egységekre. Polák Mária a múlt évi 800 munkaegységére csaknem 7000 koronát és 27 mázsa gabonát kapott, de ha több jutna, még jobb volna. A szövetkezetben általában volt fold nélküli parasztok; cselédek és néhány 1—2 hektár földdel belépett kisgazdák vannak. Ezek 'az emberek, akik a múltban a szó szoros értelmében nyomorogtak, érthető, most többé-kevésbé elégedettek. Felvetődik azonban a kérdés, mint ahogy az elnökkel való beszélgetésünk során erről is szó volt, vajon érdemesnek vélné-e a belépést a 8—10 hektáros középparaszt, hiszen a szövetkezet nem tud nagyobb jövedelmet biztosítani neki, mint ha egyénileg gazdálkodik? — Hiszen ez a legnagyobb baj — mondja az elnök —, ezért nehéz itt a taglétszámot növelni. No meg — mondja lemondóan —-, nem akarnak ók úgy sem közénk jönni. — Hát nekik nem volna így könnyebb, ha összefognának, a tudásukat a köz részére hasznosítanák, a földjüket gépek művelhetnék? — Tudják ezt ók is «* folytatja az elnök —, és mégsem jönnek.., — Ha nem jönnek maguk t (A, hwni kell őket, beszélgetni kell velük. Ha erre kevesen vállalkoznak a szövetkezetből — s ha mint volt cselédekre előítélettel néznek rájuk —, vannak a faluban kommunisták, nemzeti bizottsági tagok, miért nem segítenek ók is? — A kommunisták segítenek, de a nemzeti bizottsági tagok nem sokat törődnek velünk. Tálán mi is hibásak vagyunk, mert megmondom őszintén, a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság olyan kutya-macska barátságban él. ügy hisze v>, eljutottunk a dolgok, a hibák gyökeréig. A szövetkezeti tagok, ahelyett, hogy közelednének at egyéni gazdálkodókhoz, inkább virtuskodva azt mondják, ha nem jöttök, megmutatjuk mi magunk is. Igen ám, csakhogy az a baj, hogy a 370 hektáros kis szövetkezet most nehezen bírja el azt a sok adósságot, amit az építkezés hozott. A hatalmas gazdasági udvar (melyet még akkor építettek, amikor még egyszer annyi volt a tag meg a föld is, mint most, azóta — 1953— 1954-ben — sokan kiléptek), a teherautó (a múlt évben vették), meg a traktor milliókba került, s ezért nehezen heverik ki a költségeket. Amennyiben tudomást szereztem róla, van a faluban a kilépettek között jó egynéhány, akik visszamennének a szövetkezetbe, csak várják a jó szót, a közeledést. Nagy bűn terheli a helyi nemzeti bizottságot azért, hogy kevélykednek, s mivel a tagok nagy része egyénileg gazdálkodókból áll, ók is azt mondják: „Majd mi megmutatjuk, hogyan kell gazdálkodni". Egészségtelen ez az állapot, s amíg ez a két „fél" virtuskodik, a reakció, a kulákság jót nevet a szövetkezet sikertelenségein. Csakis ilyen viszonyok között történhetett meg az a szerencsétlen kára a szövetkezetnek, amelyre még ma sem derült világosság, hogy egy éjszaka 60 disznó múlt ki. Az állatorvos megállapítása szerint a sertéseknek semmi bajuk sem volt, s hogy mi okozta pusztulásukat, máig sem tudták megállapítani. Csupán azt mondják: t — Valakinek nem tetszett, hogy a szövetkezetnek jó az állatállománya. S hogy sok az igazság ebben, bizonyítja ezt a nagycétényi eset. Es ezért valakinek felelnie kell. Felelős a helyi nemzeti bizottság is, s hogy idáig fajultak a dolgok ebben a faluban, bűnöt mulasztás terheli a nyitrai járási pártbizottságot és a nemzeti bizottságot, annál is inkább, hiszen Kósa elnök szavai szerint igen kevés segítséget kapták a járástól. Nem szabad elcsüggedni azonban a cétényi szövetkezeteseknek és hiszenŕi is, hogy azok az emberek, a volt cselédek, akik a szövetkezettel nemcsak hogy jobb életet, de szerintük: egy világot nyertek, nem rettennek meg a nehézségektől és a sok „majd megmutatjukböl" az övék győz, persze nem gyűlölettel, civakodással, hanem megértéssel, barátsággal és az egész falu összefogásával. MÉRY FERENC OOOOOOOOOGO©^^ OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Klement Gottwald műveinek VI. kötete magyar nyelven ' lement Gottwald Müveinek magyar nyelven megjelent VI. kötete az 1934—1935-ös évekből eredő cikkeket és beszédeket tartalmazza. Ezekben az években az általános gazdasági válságot a kapitalista gazldaság bizonyos felélénkülése követte. A termelés az 1929— 1933-as válság időszakához képest némileg emelkedett, de messziről sem érte el az 1929-es termelési színvonalat. Ezért a munkanélküliek száma Cseliszlovákiában is csak csekély mértékben csökkent, s az 1934—193

s-ös években a té''. hónapokban a 850 OOO-et is meghaladta. De a dolgozó vagy részben dolgozó munkások" sorsa sem volt irigylésre méltó, mert a munkanélküliek nagy serege lehetővé tette a kapitalistáknak, hogy a dolgozó munkások bérét átlagosan egy negyeddel csökkentsék. Ennek következtében tetemesen süllyedt a dolgozók életszínvonala, ai.ii főkéi pen a fogyasztás csökkenésében nyilvánult meg. Az Állami Statisztikai Hivatal megállapítása szerint 1934-ben a munkásság élelmiszerfogyasztása 1929-hez képest 25,5 százalékkal csökkent. 1935ben még nagyobb volt ez a visszaesés. Így a kenyér és a liszt fogyasztása 30 százalékkal, egyes járásokban 42 százalékkal csökkent. A munkásság keresetének összezsugorodása következtében rendkívüli módon rosszabbodott a dolgozók és családtagjaik egészségi "Iapota. Az akkori megállapítás szerint sok ezer prágai gyermek reggeli nélkül járt iskolába. Az 1934—35-ös években megállapították, hogy Práoa Libeň ÚJ SZÓ -1937. február 2% ~ és Vysočany negyedében az iskolásgyermekek több mint 60 százaléka tuberkulózisban szenved, Ostrava vidékén 87 százalékuk hiányosan táp Iáit, és a legkülönfélébb betegségekben szem od. Az egészségügyi viszonyok ilyen erős romlásának következtében a lakosság szaporodása is csökkent. Míg 1929-ben a Ukosság szaporodása 1000 lakosra 7,04-re rúgott, addig 1934-ben 3,74-re esett vissza. Ebben, a dolgozó népre súlyos időszakban csak Csehszlovákia Kommunista Pártja állott a dolgozók oldalán, és ha-colt szívósan érdekeikért s a kapitalista elnyomorítás ellen. Ezért Gottwald elvtárs cikkeinek és beszédeinek zömét ennek a harcnak szentelte, rámutatva arra, hogy „a válság minden szörnyű terhe rázúdult a dolgozó népre. Pokollá vált a munkások élete! A bérek hasonlóak a koldusaiarnizsnához. A segélyek csökkentek, és a munkanélküliek százezreit teljesen kizárták a segélyezésből. A társadalombiztosítás — ez a legrégibb munkásvívmány, melyért o'y súlyosan harcolt a munkásosztály sok nemzedéke — rosszabbodott. A munkáscsaládok mind nélkülöznek és nyomorognak. így él ma a munkásosztály. És ugyanilyen sötét fellegekkel teli a kisoaraszt és az iparos 'lete. Hiszen egész családjának látástól vakulásig kell gürcölnie adóra és t bankok uzsorakamataira. A végrehajtás előli állandó félelemben kell élne... Ez nem érintette a gazdagok palotáit! A bankszámlákat jól védte a kormány gazdasági politikája... A munkásosztály verejtéke és vére állandóan, á gazdasüni válság idején is arannyá válik, mely elárasztja a bankok páncélszekrényei

1: ..." 'yen körülmények között a dolgozók elégedetlensége és ellenállása a kapitalista rendszer ellen növekedett, ami arra késztette a burzsoáziát és annak kormányát, hogy különféle intézkedéseket tegyen a munkásság és általában a dolgozók ellenállásának letörésére. Mivel a burzsoázia a régi polgári demokratikus eszközökkel már nem tudta teljesen biztosítani hatalmát, mindinkább nyíl-ánalóvá váit, hogy új eszközökhöz, a nyílt fasiszta uralom eszközeihez folyamodik. Ennek elérése végett elsősorban meg akarta nyirbálni a munkásság kivívott demokratikus jogait, hogy ily módon megakadályozza vagy legalább is megnehezítse a munkásság ellenállását. A burzsoázia abban az időben — Hitler uralomra jutását követő években — nemcsak a munkások jogainak fokozatos megszüntetésére törekedett, hanem — még hozzá elsősorban — a kommunista párt felszámolására is. A pártot féüllegalitásba kényszerítették, Gottwald elvtárs és más elvtársak ellen elfogató parancsot adtak ki. A Szovjetunió iránt érzett barátság minden megnyilvánulását büntették. így „Éljen a Szovjetunió" felkiáltásért három havi és „Éljen a Vörös Hadsereg" felkiáltásért hat havi börtönbüntetést róttak ki. Mindez arra mutatott, hogy a csehszlovák burzsoázia a politikai és gazdasági válságból kivezető utat a fasizmusban, mintaképet pedig Hitlerben látta. Míg a kormány a Hitlerrel való paktálásnak, a nép demokratikus jogai csorbításának és a kommunisták bebörtönzés ének útjára lépett, a cseh fasiszták támadásba inldultak. Valamennyi cseh nacionalista árnyalatú és cseh fasiszta a uNemzeti Egység Pártjába tömörült, melyet Henlem fasiszta német pártja és Hlinka szlovákiai szélsőjobboldali pártja támogatott. így kialakulóban volt Csehszlovákia valamennyi fasisztáinak tömörülése nemzetiségre való tekintet nélkül. Ilyen körülmények között került sor az 1935-<ös parlamenti választásokra. A fasiszták nyilvánvaló célja volt, hogy a választások útján magukhoz ragadják a hatalmat. Ezért a kommunista párt riadót fújt, és harcba szólította az ország egész munkásságát, minden dolgozóját. Ezt fejezi ki Gottwald elvtárs a következő szavakkal: „Az egész polgári táborban növekednek a fasizmus erői. A bupzsoázia a munkásmozgalom elleni nagy fasiszta támadásra készül. Uszít a marxizmus és a szocializmus ellen. Döntő csapásra készül. És éppen a választások az egész lurzsoázia fasiszta erői mozgósításának szerepét játsszák. Feladatuk a fasiszta kormány alapjának megteremtése, mely betetőzné a mostani kormánykoalíció céljait, és elnyomná az egész munkásmozgalmat... A dolgozó népet fasiszta diktatúra pokla fenyegeti." A választások eredménye igazolta e szavak helyességét. A fasiszták a németlakta területeken és Szlovákiában előretörtek, és ez összefüggött a burzsoá kormány n -nzetiségelnyor.tó politikájával, mert ezzel a politikával az elnyomott nemzetiségek — különösen a német nenjzetiség — tagjait valósággal a fasizmus karjaiba kergette. fokozódó fasiszta veszélyre Mto való tekintettel Csehszlovákia népei érdekeinek szempontjából időszerű és sürgető volt a fasizmus |0OO I elleni harc a munkásosztály egységfrontja és az antifasiszták széles népfrontja útján. Gottwald elvtárs a Kommunista Internacionálé VII. világkongresszusán, 1935 augusztusában elmondott beszédében behatóan foglalkozik a Csehszlovákia népeit fenyegető fasiszta veszéllyel. Rámutatott arra, hogy Csehszlovákia népei és dolgozói csak úgy szabadulhatnak ettől a veszélytől, ha megvalósítják a munkásosztály akcióegységét és az antifasiszták széles népfrontját. Beszédében hangsúlyozta, hogy a német imperializmus elsőnek Csehszlovákiát tűzte ki célpontul. „A nemzeti függetlenség elvesztése fenyegeti a cseh nemzetet. A Csehszlovákiában élő német, szlovák, magyar, ukrán és lengyel népet pedig az a veszély fenyegeti, hogy a német, magyar és lengyel fasizmus patája alá kerül. Csehszlovákia valamennyi nemzete dolgozó népének, de főleg fiatal nemzedékének életérdeke a béke megtartása és a Szovjetunióval való legszorosabb szövetség ... El akarják hitetni (a cseh burzsoázia képviselői) ..., hogy a kommunisták — úgymond — fenyegetik a cseh nép nemzeti függetlenségét azzal, hogy ellenzik a nem cseh nemzetek elnyomását. Arcátlanul hazudnak. Ki segít legjobban a hitlereknek, horthyknak és a lengyel pilsudskiknek? Az, aki nyúzza a német, szlovák, magyar, ukrán és lengyel dolgozó népet, és az, aki az egyenlőtlenség és elnyomás állapotában tartja öket! Ez a cseh burzsoázia. Akármelyik oldalról nézzük, minden amellett szól, hogy a csehszlovákiai munkásosztály akcióeoységének létesítése kikerülhetetlen és lehetséges ..." Végül beszédét a proletár nemzetköziség szellemében így fejezte be: „Szilárdan egybeforrottnak érezzük magunkat Németország, Ausztria, Magyarország és Lengyelország proletariátusával... Az