Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-25 / 56. szám, hétfő

Kopal János Bednarik Ernő Nemrég meghívót kézbesített részemre a posta. A rozsnyói bányásziskola szülői értekezletre hívta meg a szülőket. Mivel fiam már az iskola utolsóéves tanulója, őrömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy ezen az összejövetelen részt vehessek. Többször jártam már ebben az iskolában, de ilyen szépnek, ünnepélyesnek talán még sohasem láttam. Nagy János elvtárs igazgatóhelyettes aprólékosan részletezte az iskola életét. Ebből megtudtuk, hogy fiaink sorsa jó kezekben van, becsületes, szorgalmas embereket nevelnek belőlük. Bizony a hallottakon sokáig elgondolkoztam. Felvillantak előttem a múltban eltöltött inasévek keservei, borzalmai. Akkoriban rongyosan, éhes gyomorral dolgoztunk reggeltől estig. Ma viszont fiaink gondtalanul tanulhatnak, képezhetik magukat. A tanulók már itt az iskolában beiratkozhatnak a 11. éves középiskolába és a szakma mellett érettségi bizonyítványra is szert tehetnek. Az iskola tanárai, nevelői és mesterei nagy gonddal nevelik gyermekeinket. Minden kényelmük megvan a tanulóknak, hogy minél jobb tanulmányi eredményt mutathassanak fel. A tanulás mellett jó szorakozást is nyújt az iskola. Szabad idejükben a tanulók sakkozhatnak és különféle játékokban vehetnek részt. De a tanároknak, nevelőknek nekünk szülőknek is segítenünk kell, hogy derék és jó szakemberek kerüljenek ki az életbe. Madarász József, Bellény Olcsóbbá teszik a gépjavítást Az iskola találkozása a szülőkkel a téli időszakban még inkább fokozzák teljesítményüket, hogy mire eljön a tavasz, minél több autó, buldozér álljon építészeti iparunk rendelkezésére. A munkások teljesítményére eredményes befolyással van az újítómozgalom. 1954-ben még csak néhányan vettek benne részt, azóta egyre terjed; végül a szakszervezet mellett működő újítóbizottság, továbbá az újitószakkör révén tömegessé vált. A következőkben ismertetjük az üzem néhány kiváló újítóját és azok javaslatalt. Bednárlk Ernő javítási osztályvezető legértékesebb újítása szerint a dömperek áttételét renoválják. Eddig a megkopott áttételeket már nem használták fel. Ezzel "ez újítással évente 177 000 koronát takarítanak meg. Németh László autószerelő már jó néhány újítási javaslatot adott be. Utolsó újításával még felhasználhatóvá tette a dömperek differenciál-kosarát, amely újítás annál is inkább értékes, mert a hozzá való alkatrészeket nehéz beszerezni. Az újítás 95 000 koronával csökkenti a javítások önköltségét. Cubis János műszaki vezető legértékesebb újítása szerint a kikopott differenciál-ágyazatot bronzcsapággyal való bevonás után újból felhasználhatják. Ez az ágyazat külföldről behozott drága anyagból készült alkatrész. Sándor barátunk, sok szerencsét! Nemsokára ismét új képviselőket választunk a nemzeti bizottságokba. Mivel az idén a hadsereg együtt választ a néppel, erre jól fel kell készülnünk. Egységünk CSISZ-tagjai elhatározták, hogy a választás előtti kampány keretében táncmulatságot rendeznek a környék lakósai részére. Ez szombaton meg is történt. Nem akarok írni a- előkészületekről, vagy Veinlich tizedes, Nevzal, Kototen, Široký közkatona és a többiek szorgos munkájára, arról az akció sikere beszélt. Rövid időn belül megnyitjuk az agitációs központot, melyben előadásokat és kultúrműsorokat fogunk rendezni, s minden tekintetben igyekezni fogunk a választások sikerét előmozdítani. Mató Pál közkatona, Kosor. A bratislavai 0 11-es számú javítóműhely a gépjavító nemzeti vállalat üzemei között egyike a legjobbaknak. Részben építkezési járműveket és gépeket javítanak itt, másrészt hiányzó alkatrészeket készítenek a gépekhez. Nemcsak Szlovákiából, de néhány cseh kerületből is ide küldik javításra különösen a DR 50 jelzésű dömpereket. Az Cftem dolgozói a múlt évben 107,8 százalékra 'teljesítették termelési tervüket. Azóta sem maradnak le, most, Németh László Gubis János A választások sikeréért Kopal János, az üzem raktárnoka a DR-50-es vontató differenciál-tengelyén megváltoztatta az olajozócsatornákat és ezzel a minimumra csökkentette a szatelitek kopását. Újításával néhányszorosan meghosszabbította a drága alkatrészek használati idejét. íme, néhány ember, aki$: nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gépjavító nemzeti vállalat idejében teljesíthesse termelési tervét. J. Sluka Dohányos Sándor ^^^^^^^^^^ szaft^ ' '" ''^volt, :gen sokat beszélt a katonaéletről. Elmondta, hogy az idehaza, a Hadsesereggel Együttműködök Szövetsége szervezetében szerzett ismeretei igen nagy segítségére vannak. ígéretet tett, hogy ebben az évben megszerzi a „Példás katonajelvényt". Megelégedéssel beszélt környezetéről is, mert a szórakozásról kellőképpen gondosdoskodnak az alakulatnál. Színdarabokat tanulnak, tán ilnak. Az alakulatnak zenekara

1 is van, melynek 3 is tagja. Harmonikán és hegedűn játszik, A sportolásra is megvannak a lehetőségek. Télen a tornateremben folyik az edzés. AVg várják, hogy meleg idő legyen, s nyomban elkezdik a futbailozást. Tíznapos szabadsága után úgy búcsúztunk el b hátunktól, hogy a legközelebbi tMkozásunk alkalmával, m'nt „Példás katonát" üdvözöljük. Ehhez sok szerencsét k'u árvtunk Sándor barátunknak. Illés Bertalan, Bacska. Nemzeti kommunizmus vagy nemzeti opportunizmus A „Kommunyiszt" idei első száma behatóan foglalkozik a marxista ideológia egyes tételeivel, továbbá a proletár nemzetköziségről szóló tanítás néhány kérdésével. A lap vezércikkében rámutat a marxista forradalmi elmélet legnagyobb eredményére, a 40 évvel ezelőtt végbement Nagy Októberi Szocialista Forradalomra, mely a burzsoá ideológusok megállapítása szerint is „megrendítette a világot". Elemzi az orosz proletaritáus kitartó évtizedes harcát és erőfeszítéseit a feudalizmus igájának lerázására és kiemeli, hogy az orosz forradalom egyedüli vezérfonala a Lenintől tovább fejlesztett, következetes, marxista világnézet volt, mely irányt mutatott a bolsevikoknak az eddig ismeretlen, új típusú állam megteremtésében és jövőjének építésében. Leszögezve, hogy az októberi forradalom a szocialista ideológia diadala volt, a vezércikk megjegyzi, hogy a szocialista ideológia ' középpontjában az „embernek és igazi emberi fejlődésének, emberhez méltö életének reális biztosítása áll". A cikk így jellemzi a szocialista ideológia lényegét: „Az élet szocialista átformálása természetesen a kizsákmányolt osztályok és elsősorban a munkásosztály érdeke. A proletariátusnak, mint a jelenkori társadalom leghaladóbb és legforradalmibb osztályának történelmi hivatása, hogy a társadalmi élet gyökeres átformálásának legfőbb irányító ereje legyen. Ezért a szocialista ideológia lényegében a munkásosztály és az őt követő dolgozó tömegek ideológiája. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más osztályok képviselői nem fogadhatják el a szocialista ideológiát, sőt ezzel természetesen a munkásosztály álláspontjára helyezkednek." A cikk tovább elemzi a szocialista ideológia lényegét és hangsúlyozza, hogy éppen úgy, ahogy a múltat és a jelent is helyesen meg tudja érteni, ugyanúgy reális távlatokat ad a jövőbe, melyek alapján a munkásosztály maga alapozhatja meg társadalmi és gazdasági helyzetét. A szocialista építés gyakorlati példái a marxizmust igazolják azokkal szemben, akik ké0 J szo 1957. február 25. telkednek a szovjet állam életképességében. A szocialista ideológia tanításának helyes alkalmazásával elért eredményeket felsorolva a cikk rátér a két ellentétes rendszer gazdaság versengésére és idézi a New York Timest, mely egyik számában ezt irta: „Gazdasági harc folyik, mely eldöntheti a világ sorsát. A nemzetközi kommunizmus vezetői győzelemre számítanak a gazdasági versenyben. A nyugati kereskedelmi és kormánykörök viszont egyre nyugtalanabbak, hogy a kommunizmus ereje egyre inkább nő a gazdasági és politikai világfronton folyó versengésben." A cikk a továbbiakban rámutat az imperialista gyarmati politika csődjére és leleplezi Eisenhower—Dulles középkeleti terveit, rámutat az arab államok és a gyarmati népek öntudatosodására, amit a marxizmus már előre megjósolt. Ezzel kapcsolatban a vezércikk felhívja a figyelmet a kapitalizmus legújabb üzelmére, hogy az elszenvedett kudarcok után ideológiai téren próbálja gyöngíteni a szocialista tábor erejét azzal, hogy ellenséges nézeteket próbál becsempészni a szocialista ideológiába. Ennek legeredetibb formája az úgynevezett nemzeti kommunizmus elmélete. A cikk elveti magát az elnevezést is és leszögezi, hogy a „kommunizmus már lényegénél fogva nemzetközi fogalom és másképpen nem is képzelhető el". Lenint idézve megállapítja, hogy a szocialista forradalom győzelmének és az új társadalom építésének vannak olyan közös vonásai, melyek általában érvényesek és nem befolyásolhatók semmilyen nemzeti sajátosságoktól. Ezek: a proletárdiktatúra, a munkásosztály és a dolgozó parasztság, valamint más rétegek tömegeinek szilárd szövetsége, azaz a munkásosztály politikai hatalmának megteremtése a kommunista párt vezetésével, a kapitalista tulajdon felszámolása és az ipari és mezőgazdasági termelési eszközök szocialista társadalmi tulajdonának megteremtése, a szocialista vívmányok védelme az osztályellenség restaurációs kísérletei ellen a szocialista állam megszilárdítása útján. Itt a cikk bírálja a jugoszláv elvtársakat és kijelenti, hogy akarva, nem akarva, a reakciós ideológia malmára hajtják a vizet, mivel „revideálják" a marxista tanítás alapvető tételeit: a munkásosztály pártjáról és a szocialista államról, a proletárdiktatúráról, a szocialista gazdálkodásról és államigazgatásról hirdetett lenini elveket, a munkásosztály nemzeti és nemzetközi feladatainak összeegyeztetéséről szóló marxi-lehini tanítást, amit a marxizmus úgynevezett „alkotó fejlesztésének" örve alatt folytatnak. A szocialista ideológia lényegéről megállapítja, hogy „a munkások egyes csoportjainak közvetlen gazdasági érdekei mögött feltárja az egész munkásosztály alapvető közös érdekeit, melyek visszatükrözik az egész társadalmi élet fejlődésének objektív, progresszív követelményeit, az emberi kapcsolatok lényegét". Az idegen ideológia megnyilatkozásával kapcsolatban foglalkozik a cikk az irodalom jelenlegi kérdéseivel is. Bírálja Konsztantyin Szimonovot, aki a Novij Mír c. folyóiratban bírálta Fagyejevet azért, mert elfogadta a párt kritikáját, átdolgozta az Ifjú Gárdát és olyan új fejezetekkel gazdagította regényét, melyek Szimonov szerint csökkentették a mű értékét, mivel ezek a fejezetek a pártnak és szervezeteinek szerepét tárgyalják a honvédő háború idején. A cikk pártellenesnek tartja Szimonov nézetét és Lenint idézi e kérdéssel kapcsolatban, majd leszögezi: „az irodalom a párt legbensőbb ügye". Ezért nem lehet szó az irodalom pártos jellegének megtagadásáról, amint azt Csou En-laj elvtárs I is megjegyezte a „Virágozzék minden virág, versengjen minden tudós" jelszóval kapcsolatban: „Természetesen mi a szocialista kultúra fejlesztése és gazdagítása érdekében és semmiképpen sem felszámolása vagy hanyatlása céljából hirdetjük e jelszót." ! A cikk, elemezve a két ellentétes ' ideológia harcát, megjegyzi: „Tömör sorokban, rettenthetetlenül, nehézségeket és akadályt leküzdve haladunk előre. A párt rendületlenül megvalósítja a XX. kongresszus határozatainak lenini irányzatát, a szocialista termelés sokoldalú fejlesztésének és a lakosság jóléte fokozásának, a szovjet demokrácia elmélyítésének, a I szocialista törvényesség megszilárdításának, a helyi párt-, szovjet, gazdasági és szakszervezeti szervek szerepe emelésének, a dolgozók kezdeményezése felkarolásának, a személyi kultusz következményei felszámolásának és a pártélet lenini normái szigorú megtartásának érdekében. I. POMJELOV A szocializmus fejlődése és a proletár nemzetköziség c. cikkében szembefRelyezkedik a nemzetközi munkásmozgalom szétforgácsolására, a testvéri kommunista és munkáspártok benső kapcsolatainak meglazítására és a szocialista országok elszigetelésére irányuló ideológiai nézetekkel. Polemizál J. Gusztyiniccsal, a Politika című jugoszláv lapban megjelent cikkével kapcsolatban, melyben a cikkíró azt javasolja, hogy a proletár nemzetköziség elve helyett az egymás mellett élés elvét valósítsák meg a népi demokratikus országok kölcsönös kapcsolataiban. Pomjelov — elemezve a proletár nemzetköziség történelmi gyökereit és konkrét megnyilvánulását napjainkban (a magyarországi események, az afrikai és ázsiai gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalma) — megdönti Gusztyinics érveit, utalván arra, hogy a szocialista államok — az azonos gazdasági alapon felépülő és e célért küzdő új típusú országok között benső testvéri viszony alakult ki, mely több a hűvös egymás mellett élésnél, ami ugyan helyes a szocialista tábor országainak és a kapitalista országoknak viszonyában. Történelmi példákat hoz fel a marxizmus egy évszázados tapasztalataiból a proletár nemzetköziség éltető erejére. Pomjelov megjegyzi: „a nemzeti opportunizmus, vagy ahogy a burzsoá propaganda nevezi, nemzeti kommunizmus, a szocializmus építésének nemzeti sajátosságaira helyezi a súlyt, és szembehelyezi mindazzal, ami közös. Megkísérli az egyes országok szocialista fejlődésének nemzeti sajátosságait ellentétbe hozni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom általános érvényű vívmányaival, mindazzal," ami elengedhetetlen f°lt

Atf>!° nvnd"n ors7ág sikeres szocialista építésének. A szocializmushoz vezető utat azonban nem a nemzeti kommunizmus, hanem a marxi-lenini eszmék mutatják". A cikkíró a továbbiakban rátér azokra a hibákra, amelyek a múltban az egyes szocialista országok viszonyában előfordultak, amikor egyes esetekben, ha nem is szándékosan, de mégis sérelem esett egyes népek nemzeti érzelmein és nem teljesen érvényesült egyenjogúságuk elve. Pomjelov kijelenti: „A lényeg a munkásosztály nemzeti és nemzetközi érdekeinek helyes összhangba hozásában van". A baráti kapcsolatok jő példájaként a szovjet-lengyel kapcsolatok rendezését emeli ki. A kommunista pártok nemzetközi feladatait és együttműködését érintve Pomjelov elemzi az Internacionálék szerepét, megvilágítja az okokat, melyek a III. Internacionálé és később a Tájékoztató Iroda . feloszlatását szükségessé tették. Idézi Togliatti elvtárs beszédét, melyben a kommunista pártok együttműködésének kérdését érintette. „A centralizált szervezet bármely formájának visszaállítása ellen vagyunk, de nem zárjuk ki, sőt hasznosnak tartjuk az egyes pártok képviselői nemzetközi összejöveteleinek megszervezését, hogy megvitassák a különösen komoly problémákat, összeegyeztessék különböző útjaikat, megoldják a különféle helyzetekben felmerülő problémákat, — nem azért, hogy mindenkire kötelező határozatot dolgozzanak ki, hanem hogy megvilágítsák kölcsönös álláspontjukat és ily módon megszilárdítsák a mozgalom egységét". A cikkíró végül megjegyzi: Nem azért vagyunk marxisták, hogy az ellenség dicséretére várjunk. Valahányszor dicsér bennünket, az azt jelenti, hibőt követtünk el. A dolgozó nép boldogságáért küzdő harcost az ellenség csatarivalgása kíséri, de ez nem töri őt meg." Pomjelov így fejezi be cikkét: Az imperialistáknak sem fenyegetéssel, sem uszítással nem sikerült megingatni a kommunisták egységét, ragaszkodását a munkáosztály ügyéhez, népeik érdekeihez. A világ kommunista pártjai sok millió tagot számlálnak soraikban, óriási erő ez. De legfőbb ereja szilárd tömörségében, a tömegekkel való kapcsolatában és a tömegek részéről kapott támogatásában van." ÖBríncz László