Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-24 / 55. szám, vasárnap

PÁRTÉLET Az EFSZ-ek megszilárdításával a főbb gazdasági eredményekért A komáromi járási pártkonferencia amellett, hogy bebizonyította a járás pártszervezeteinek egységét és fel­zárkózottságát, valamint a kommunis­ták elhatározását, hogy teljesítik és túlteljesítik a feladatokat, a párt és az állami igazgatás munkáját a járás fő feladataira irányította, amelyeknek teljesítésétől függ a CSKP országos konferenciája határozatainak megva­lósítása. A komáromi járás a nyitrai kerü­letben azok közé a járások közé tar­tozik, amelyekben a szövetkezeti gaz­dálkodás túlsúlyba került a magán­gazdálkodással szemben. A járásban nincsen olyan község, sem település, ahol ne működne szövetkezet. Minden szövetkezet többségi, és közülük né­hány, mint pl. az Ifjúsági Falu, Gúta és mások jó gazdálkodásukról nem­-csak a nyitrai kerületben, hanem hazánk egész területén ismertek. A járás pártszervezetei előtt már nem a szövetkezetek megalapításának fel­adata áll, hanem a meglevő EFSZ-ek politikai és gazdasági megszilárdításá­nak feladata, valamint taglétszámuk és földalapjuk bővítése. A beszámoló és a vita nagy figyelmet szentelt en­nek a kérdésnek. Azt, hogy ez a feladat fokozott gondosságot követel, megmutatják a szövetkezetek múlt évi gazdasági eredményei. Annak ellenére, hogy a járásban sok jó szövetkezet van, vannak olyanok is, amelyek gyengébb gazdasági eredményeket mutattak fel. Ezeket politikai, de főleg szaksegít­ségben kell részesíteni. A szövetkeze­tek múlt évi gazdasági eredményei azt mutatják, hogy a munkiegység átla­gos értéke, amely eddig szüntelenül emelkedett, 1956-ban 15,20 koronáról 14,40 koronára csökkent. Ezt a tényt a beszámolóban azzal indokolták, hogy a szövetkezetek 1956-ban sokkal ala­csonyabb hektárhozamokat értek el, mint az előző 'években. Mi volt az oka annak, hogy a szövetkezetek nem ér­ték el a tervezett hektárhozamokat? A beszámoló szerint a kedvezőtlen időjárás, a rossz munkaszervezés, az agrotechnikai határidők be nem tar­tása, stb. Nem lehet azonban első helyre állítani a kedvezőtlen időjárást. A hiányos irányító és segítő munka a pártszervezetek, az államigazgatás és a szövetkezetek vezetősége részé­ről a legnagyobb szerepet játszotta ebben. Hogy ez így van, a következő példa bizonyítja. A csallóközaranyosi, őrsújfalusi és kávai EFSZ-ben kb. egyformák a talajviszonyok. Mégis az aranyosi EFSZ 9 mázsával magasabb hektárhozamot ért el mint az őrsújfa­lusi és a kávai. Nem lehet elvitatni azt a tényt sem, hogy a hektárhozamokat az időjárás is befolyásolja, főleg a szárazság, ami­nek a járásban — a talaj összetéte­lére való tekintettel — nagyon gyak­ran káros hatása van. A szárazság kiküszöbölésére is ötletes javaslatok hangzottak el a konferencián. A já­rásban óriási természeti lehetőségek vannak az öntöző-csatornarendszer aránylag kis költségek mellett való megvalósítására. Erről a kérdésről nagyon találóan beszélt a vitában Králik elvtárs, az Ifjúsági Falu agro­nómusa, ahol az öntözésnek már megvannak a kézzelfogható eredmé­nyei. Králik elvtárs többek között ki­jelentette: „Járásunkban óriási lehe­tőségek vannak a föld öntözésére. De eddig nagyon lassan folyik ez a mun­ka, bár az öntözéssel kapcsolatos kiadások minimálisak. Az állam az ön­tözési munkákra hosszú lejáratú kölcsönt ad, a munkát a gép- és traktorállomás úgyszólván ingyen végzi. Szövetkezetünkben ezzel a prob­lémával már régebben foglalkozunk. Do azért megvannak a jó eredmé­nyeink is. A múlt évben öntöztük a cukorrépát és kukoricát. Az eredmény rendkívüli volt. Egy hektár cukor­Közlemény a kormány üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) nak 9 vagy 11, a 400—600 lakósú községekben ír taaja lesz. A nemzeti bizottságok tagjainak száma össze­sen kb. 15 ezerrel növekszik. A helyi nemzeti 'bizottságok mellett működő állandó bizottságok legkevesebb há­rom tagból fognak állni. Amennyiben az állandó bizottságok feladatainak rendes teljesítése megköveteli, a helyi nemzeti bizottság olyan polgárt is beválaszthat az állandó bizottságba, aki nem tagja a helyi nemzeti bizott­ságnak. Ezek az intézkedések még jobban kihangsúlyozzák, hogy a nem­zeti bizottságok tömegjellegúek, azt, hogy a dolgozó nép legszélesebb ala­pokon nyugvó szervezetei. Növekszik a helyi, városi és körzeti nemzeti bi­zottságok tanács-tagjainak száma is, hogy szélesebb mértékben érvénye­süljön a kollektivitás elve ezeknek a szerveknek munkájában, hogy sokol­dalúbban tárgyalják meg a polgárok életére vonatkozó kérdéseket, és hogy szüntelenül a polgárok nagyobb részvételével teljesítsék a nemzeti bizottságok feladatait a gazdasági és kulturális építésben. A kormányja­vaslat a 400—900 lakósú községekben öttagú tanácsot vezet be. Lehetővé teszi a 400 lakosú községekben is az öttagú tanács megszervezését, ha a helyt nemzeti bizottságnak 11 tagja van. A nemzeti bizottságokba való vá­lasztások eddigi módja nem változik. A nemzeti bizottságokról szóló törvény és a nemzeti bizottságokba való vá­lasztási törvényben változtatások esz­közlésére vonatkozó javaslatokat jó­váhagyás végett a nemzetgyűlés elé terjesztik. • • • A kormány jóváhagyta azt a kor­mányrendeletet, amely a nemzeti bi­zottságok tanácsainak, osztályainak rendszerét a decentralizálásra vonat­kozó edgligl intézkedések eredményei­hez alkalmazza. A kerületi nemzeti bizottságok tanácsai mellett működő mezőgazdasági osztályokat a kulturális osztályokkal vonják össze. A nemzeti bizottságok végrehajtó szervei hatás­körének újabb szakaszokra való kiter­jesztése (a mezőgazdasági termékek beayűjtése, automobilforgalom, a köz­utak Igazgatása, vendéglők és étter­mek Irányítása, stb.) megmutatkozik a mezőgazdasági terménybeayűjtésl osztály megszervezésében, továbbá ab­0.) SZO 1957. február 24. ban, hogy a közlekedési és kereske­delmi osztályból a kerületi nemzeti bizottságok tanácsai mellett közleke­dési és kereskedelmi osztályt szervez­nek. Hasonló változások történnek a járási és helyi nemzeti bizottságok tanácsai mellett működő osztályok rendszerében is. * * * A kormány a nemzetgyűlés elé ter­jeszti az 1950. évi közigazgatási bün­tetőtörvény megváltoztatásának ja­vaslatát, amely módosítja a kihágá­soknak a nemzeti bizottságok általi büntetését. E törvény alapján a kihá­gásokról is a bíróságok döntenek, ha súlyosabb büntetések kiszabásáról van szó (pl. szabadságvesztés büntetésről). A kormányjavaslat a CSKP országos konferenciája irányelveivel összhang­ban elmélyíti a közigazgatási büntető­törvény nevelőjellegét és olyan vál­toztatásokat eszközöl benne, amelyeket már 1956 decemberében megvalósítot­tak a büntetőtörvényben. A javaslat lehetővé teszi, hogy bármilyen kihá­gásért a legenyhébb büntetést szabják ki, amit büntetőjogunk ismer, — nyil­vános megdorgálást, hogyha az ilyen büntetés elégendő a kihágás elkövető­jének megjavítására. A közigazgatási büntetőtörvényben jelentős változás lesz a kihágások új fogalmainak bevezetése mint pl. a köz­tulajdon megkárosítása és szétlopko­dása, a személyi és magántulajdon megkárosítása. Az apróbb lopások és kártételeket, amelyek csak csekély jelentőségű kárt okoztak, nem a bíró­ságok tárgyalják, hanem a nemzeti blzottóágok. * * • A Csehszlovák Tudományos Akadé­mia terjedelmes beszámolója alapján a kormány megtárgyalta a reszort ku­tatóintézetek hálózata ellenőrzésének eredményeit és értékelte azok pozi­tív eredményeit kutatásunk további fejlődése szempontjából. Megszabta, hogy a Csehszlovák Tu­dományos Akadémiára, mint a legfőbb tudományos intézményre tartozik az a feladat, hogy egységesen tervezze rs koordinálja az alapvető gazdasági jel­legű kutatófeladatokkal kapcsolatos munkát, amelyeket az akadémia tudo­mányos kutató munkahelyein, a fa­iskolákon, minisztériumokban és más k'zponti szervekben biztosítanak. Egyszersmind a kormány elrendelte tagjainak, akiknek hatáskörébe tar­toznak a fejlődéssel kapcsolatos és kutató munkahelyek, hogy emeljék a munka színvonalát ezeken a munka­helyeken és e célból egész sor konkrét feladatot tűzött ki. répa öntözése 536 koronába került, ezzel szemben 9660 korona jövedelmet hozott". *** A beszámolóban és a vita folyamán nagy gondot fordítottak az EFSZ-ek taglétszámának és földalapjának to­vábbi bővítésére. A beszámolóból és vitából látható volt, . hogy ezzel a kérdéssel az elmúlt időszakban ke­veset törődtek. A járá. ban bizonyos elégedettség uralkodik, mivel minden községben, településen szövetkezet létesült, méghozzá valamennyi több­ségi. Ez igaz, De még így is van mit tenni a járásban. A beszámoló szerint még 3571 hektár nem tartozik a szö­vetkezetekhez. Az is igaz, hogy ennek a földnek nagy része síét van ap­rózva, a munkások és kisparasztok tulajdonában van. A múlt évi konferencia határozatát ebben az irányban felére sem teljesí­tették. 1956-ban 261 tagot nyertek meg a szövetkezetnek, közülük 35 földműves 150 hektáron gazdálkodott. Mi ennek az oka? Talán az, hogy a szövetkezetek a múlt évben rosszab­bul gazdálkodtak? Nem. Hiszen pl. az Ifjúsági Falu szövetkezete már 1955-ben 29 koronát fizetett munka­egységenként és mégis itt is akadnak olyan földművesek, akik még egyéni gazdálkodást folytatnak. A hiba gyö­kere az, hogy ezt a feladatot a járás­ben eléggé lebecsülik, a földművesek megnyerését kampányszerűen végzik, nem pedig egész éven át, folytatott következetes meggyőző munkával. Az év folyamán a kommunisták és a szövetkezeti tagok nem mutattak kellő harcosságot és határozottságot az új tagok megnyerésében. Akadtak olyan párttagok is, így pl. Gútán, akik azt mondták, hogy mi értelme van a földművesek után járni, meggyőzni őket, hiszen minden gazda tudja, hol van a földművesszövetkezet irodája, jelentkezzen ha akar. Az ilyen néze­tek teljesen helytelenek és károsak. A járási pártbizottság 1957-re felada­túi tűzte ki, hogy 600 hektárnyi terü­lettel bővítik az EFSZ-ek földalapját. E feladat teljesítése megköveteli, hogy a pártszervezetek és a nemzeti bizott­ságok a tavalyinál nagyobb felelősség­gel fogjanak a határozat teljesítésé­hez. Használják fel erre a téli idő­szakot, amely a legalkalmasabb a cél elérésére. Meňhárt Š. Az ENSZ közgyűlése a közép-keleti helyzetről tárgyal New York (ČTK) — Az USA által kikényszerített halasztga­tás után a közgyűlés végre feb­ruár 22-én összeült, hogy meg­vitassa a közép-keleti helyzetet. Elsőnek Hammarskjöld, az ENSZ fő­titkára beszélt. Kijelentette, hogy 1957. február 11-i beszámolója óta —, amelyben megállapította, hogy Izraol nem teljesíti haderőinek az egyiptomi területről való kivonására vonatkozó feltételt — a helyzet nem változott. A főtitkár bejelentette, hogy az egyip­tomi kormány egyetért azzal, hogy az ENSZ egységei Gaza térségében az iz­raeli haderők kivonása idején ellenőr­zést gyakoroljanak. Egyiptom kívánja, hogy a kiürítés rendben és biztonság­ban történjék. Később Gaza területé­nek ellenőrzését az egyiptomi hivata­lokra bízzák. Egyiptom beleegyezésével az ENSZ nemzetközi egységeit az Iz­rael és Egyiptom közötti fegyverszü­neti vonal hosszában helyezik el, hogy meggátolják a határvillongásokat. Mahmud Favzi, egyiptomi külügymi­niszter rámutatott arra, hogy Izrael minduntalan megszegi a békét, bizton­ságot és a 'nyugalmat Közép-Keleten, sérti az ENSZ alapokmányát és szem­behelyezkedik csaknem az egész ENSZ véleményével és akaratával és meg­kérdezte, mit szándékszik tenni a köz­gyűlés. Ezután Charles Malik, Libanon kül­-ügyminisztere hat küldöttség nevében határozati javaslatot terjesztett a köz­gyűlés elé, amelyben elítéli Izraelt a közgyűlés előző határozatainak nem teljesítéséért. Az ENSZ főtitkárának beszámolójával' kapcsolatban „az ENSZ rendkivüíi fegyveres erői" statútumát érintő in­tézkedésekre határozatot fogadtak el. Két küldöttség, közöttük a Szovjet­unió küldöttsége is tartózkodott a szavazástól, mert a közgyűlés ilyen fegyveres erőinek létesítése ellenkezik az ENSZ alapokmányával. Az ENSZ következő plenáris ülése február 25-én lesz. Izrael ragaszkodik jogtalan feltételeihez A Reuter hírügynökség szerint Iz­rael ragaszkodik a szabad hajózas szi­lárd kezességéhez az Akabai-öbölben, és annak biztosításához, hogy az egyiptomiak nem térnek vissza Gazá­ba. Az ügynökség tudósítójának köz­lése szerint Izrael ígéri, hogy „kivon­ja fegyveres csapatait az Akabai-öböl egyiptomi partvidékéről, ha az USA és más hatalmak kijelentik, hogy az Akabai-öbölhöz vezető Tiranai-szoros nemzetközi víziút. Izrael állítólag haj­landó kivonni Gaza övezetéből haderőit azon jogtalan feltétellel, hogy itt fenn­tartja a „polgári közigazgatást", amely azután az ENSZ rendőregységei kezébe kerülne. Gaza jövőjéről végleges ér­vénnyel szerintük nemzetközi bizott­ságnak kell határozni. Jemen tiltakozik a brit provokációk ellen London (ČTK) — A londoni sajtó feltűnő helyen közölte azt az Adenből érkező hírt, amely szerint az adeni brit hatóságok azzal vádolták Jement, hogy támadást készít elő át aden! védnökségben levő Dhala város elleti. Jemen londoni nagykövetsége nyilat­kozatot adott ki, amelyben az adeni hivatalok hírét koholmánynak minősí­ti és hozzáfűzi: „A hirt azért adták ki, hogy ezzel magyarázzák a brit haderők. Jemen elleni támadásét". A szovjet technika vívmányai A szovjet tudósok és technikusok egy csoportja Murmanszkban olyan te­levíziós készülék élőállításán dolgozik, amelynek segítségével meg lehet figyelni a tengeri halak életét. A ké­szülék nemcsak tudományos célokat szolgál majd, hanem a halászat szá­niára is hasznos lesz. Képünkön O, Ki­szeljev (balra) földrajztudós és M. Scserbino technikus a készülék sze­relésén dolgozik. S ALAH ED DIN BITAR Beszélgetés Sz íria külügyminiszterével Szükségünk van Csehszlovákia tapasztalataira Salah ed din Bitar, Szíria külügyminisztere Jiŕí Plachetkának, a Rudé Právo különtudósítójának interjút adott a közel- és közép­keleti politikai eseményekről és a Szíria és Csehszlovákia közötti kapcsolatok további kibővítéséről. Kérdés: Hogyan értékeli kap­csolataink fejlődését a legutóbbi időben és miben látja az országaink közötti barátság további elmélyíté­séhez vezető utat? Válasz: Az arab országok és Csehszlovákia között már ezelőtt is jó kereskedelmi kapcsolatok állottak fenn, habár nem fejlődtek kellőkép­pen. Azok a kapcsolatok, amelyeket Csehszlovákiával akarunk ápolni, a ba­rátságon és együttműködésen alapuló magasabb típusú kapcsolatok. Ilyen kapcsolatokat kellene fenntartani minden nemzet között. Együttműkö­désünk Csehszlovákiával akkor öltött új jelleget, amikor Csehszlovákia bele­egyezett Egyiptom és Szíria részére való fegyvereladásba. Ránk nézve a fegyvereladás nem­csak kereskedelmi tranzakciót jelen­tett, mert abban az időben történt, amikor az arabok még nem voltak felfegyverezve és amikor a nyugati hatalmak felfegyverezték Izraelt. Örömteli annak megállapítása, hogy Csehszlovákia volt az, amely a többi államnál előbb ébredt tudatára, hogy szabadságért és függetlenségért küz­dő nép vagyunk és hogy az arabok megérdemlik a segítséget. Abban az időben arra a megálla­pításra jutottunk, hogy elsősorban azokkal az országokkal kell fejleszteni kapcsolatainkat, amelyek ismét felsza­badultak, ezért mindaz, ami közöttünk és ezen országok között közös, baráti együttműködésünk alapja marad, amely nemcsak az anyagi érdekeket veszi figyelembe és amely a békés egymás mellett élés öt elvén alapszik. Tehát csak természetes, hogy még jobban meg akarjuk szilárdítani baráti szövetségünket és nemcsak a keres-i kedelmi kapcsolatokat, hanem minden kapcsolatot, mely a barátságot szilár­dítja, vagyis a kulturális kapcsolatokat is ki akarjuk bővíteni. Népeink mindeddig nem ismerik egymást kellőképpen. Nagy szüksé­günk van arra, hogy megismerjük és kihasználjuk az önök tapasztalatait és hogy iparosítsuk országunkat. Tudó­sokat és technikusokat kell nevelnünk. Érdekünk, hogy tanuló ifjúságunkat Csehszlovákiába küldjük valamennyi fontos tudományos és technikai szak­ismeret elsajátítására. Ogy véljük, hasznos volna széles alapon megvaló­sítani a főiskolai tanárok cseréjét. Mint gazdaságilag elmaradott ország­nak, főképpen gazdasági támogatásra volna szükségünk politikai feltételek nélkül. Hiszem, hogy Csehszlovákiában baráti országra találtunk, amely ren­dezésünkre bocsát mindent, amire szükségünk van. Kérdés: A sajtóban nemrégen olvastuk Samunnak, Libanon elnö­kének azt a kijelentését, hogy a semlegességi politika csak illúzió. Azt tanácsolta az arab országoknak, hagyjanak fel ezzel a politikával és válasszanak: Vagy a Nyugattal, vagy Kelettel tartsanak. Ezen kijelentés szerint a libanoni kormány közös útra lépett a Nyugattal és egyet­értett az Eisenhower-doktrinával. Excellenciád kommentálhatja ezt a nyilatkozatot? Válasz: Ez a nyilatkozat ellentét­ben áll politikánkkal és a libanoni ál­lam elnöke helytelen álláspontra he­lyezkedik. Sem a logikus mérlegelés, sem a gyakorlat nem igazolja nézetét. Sőt ellenkezőleg, a libanoni elnök ál­lásfoglalását teljesen megdöntötte az események kibontakozása. Abból a nézetből indulunk ki, hogy a világ nem két tömbből áll, sőt van több százmilliós néptömeg különböző országokban, amelyek nem csatlakoz­tak sem a Nyugathoz, sem Kelethez. Van több olyan ország, amely csak nemrég szabadult fel és természete­sen a maga útján halad, amelyet sem­legességi vagy függetlenségi politiká­nak nevezünk. Kormányunk ilyen poli­tikát követ. A Libanoni Köztársaság elnökének nézetét ebben a mondatban lehet összefoglalni: Ha nem halad a nyugati tömbbel, akkor szükségképp a keleti tömbbel kell tartania. Ez a nézet ha­mis. Sohasem lehetünk meggyőződve e koncepció helyességéről. Ellenkezőleg, a világon elég hely van olyan orszá­gok számára, amelyek egy tömbhöz sem csatlakoznak. Csakis ez a politika vezet bennünket függetlenségünk megszilárdításához. Mindenbből kitű­nik, hogy senkinek sincs joga azt mondani, amit egyes politikusok állí­tanak, vagyis, hogy a semlegesség fikció. Meggyőződésünk, hogy az egész arab nép támogatja a semlegesség po­litikáját. És azt is bebizonyíthatjuk, hogy azokban az arab országokban, ahol a vezető személyiségek a nyugati politikához csatlakoznak, nagy szaka­dék tátong a nép és a kormány között. Szíria, Egyiptom és Jordánia elhatároz­ták, hogy a függetlenség politikáját követik. Ezt csakis azért érvényesít­hetik, mert az egész nép támogatja őket. Ehhez csak egy dolgot kell hoz­záfűzni: Nagyon jól tudjuk, hogy e politika megvalósításában minden lé­pésnél bizonyítanunk kell a nyugati hatalmak ellenünk elkövetett tévedé­sét. Egyúttal be kell bizonyítani né­pünknek és a világ valamennyi nem­zetének, hogy a mi politikánk függet­len politika és ezt megvalósíthatjuk anélkül, hogy a Nyugat oldalára álljunk. Kelettel, vagy Kelet oldalára Nyugat­tal szemben. Meg vagyunk győződve l

Next

/
Thumbnails
Contents