Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-23 / 54. szám, szombat

A nemzeti bizottságok nagy felelőssége a nőbizottságok aktív tevékenységéért A nemzeti bizottságokra ez évben " nagy feladatok várnak. Bővült fe jogkörük, nőtt a felelősségük és ez szinte megköveteli tőlük, hogy szer­vező, kulturális és nevelő munkájukat szüntelenül javítsák. Ebben a tevé­kenységükben, a nemzeti bizottságok szervező munkájának fejlesztésében nagy segítségükre vannak a nőbizott­ságok, mint a helyi nemzeti bizottsá­gok segítő szervei. A nők népgazdaságunk fejlesztésé­ben, gazdasági és kulturális életünkben egyre jelentősebb feladatot töltenek be. Szlovákiában az iparbari és más ágazatokban — a mezőgazdaság kivé­telével — az alkalmazott dolgozók 33 százalékát nők teszik ki. ^Különösen a könnyű- és élelmiszeriparban, a föld­müvesszövetkezetekben, a kereskede­lemben, a helyi gazdálkodás, az egész­ségügy, az iskolaügy terén veszik ki derekasan részüket az építő feladatok teljesítéséből. Kiemelkedő tevékeny­séget fejtenek ki közéletünkben is, mint a nemzetgyűlés, a Szlovák Nem­zeti Tanács képviselői és mint a nem­zeti bízottságok tagjai. Az 1954-es választások alkalmával csupán Szlo­váki 1ban csaknem hétezer háromszáz nőt választottak a nemzeti bizottsá­gokba, és ezt követően 3500 nőt a nő­bizottságokba, akik valamennyien lel­kesen kapcsolódtak be szocialista hazánk építésébe. A hol a helyi nemzeti bizottságok helyesen irányították és ellen­őrizték a nőbizottságok munkáját, ott szép eredményekkel is dicsekedhetnek. A nemzeti bizottságokkal együtt fej­tettek ki tömegszervező munkát, ve­zették a városok és falvaik lakólt a gazdasági, kulturális feladatok teljesí­tésére. Példaképül hozhatjuk fel a Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsát, mely negyedévenként foglal­kozik a nőbizottságok munkájával és helvesen irányítja őket. A KNB elnöke pedig rendszeresen levélben tudósítja a nőbizottságok elnökeit a legfonto­sabb teendőkről. A múlt év utolsó ne­gyedében a Nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke ehhez hasonlóan le­vélben hívta fel a nőbizottságok fi­gyelmét a bányák részére történő munkaerőtoborzás tervének teljesíté­sére. S a nők segítségével teljesítet­ték is a tervet. A zselízi és topoľčanyi járásban a nőbizottságok nagy gondot fordítanak a cigányokra, ellátogatnak otthonaikba és törődnek a cigánygyer­mekek iskoláztatásával. A kassai kerü­letben pedig igen sok helyen a nők kezdeményezéséből alakultak egységes f öldmüvesszö vetkezetek. Legutóbb a trebišovi járásban levő velati nőbi­zottság felhívással fordult a kerület valamennyi nöbizottságához, hogy se­gítsék elő a falvakban a szövetkezeti mozgalom győzelmét. A felhívást elfo­gadták a klečenovi nőbizottság tagjai is, akik rövid idő alatt nyolc új tagot szereztek a földművesszövetkezetnek. A žilinai nőbizottság felhívására vi­szont a kerület nöbizottségai tömege­sen kapcsolódtak be a városok és falvak szépítési akciójának szervezésé­be, aminek meg is lett az eredménye. A műit évben a szépítési akcióban a žilinai kerület volt a legeredménye­sebb. C néhány adatból is kitűnik, hogy a nőbizottságok milyen értékes tömegszervező munkát tudnak végez­ni, ha kezdeményezésüket felkarolják és támogatják őket. Azonban nincs így mindenütt. Akadnak olyan nemzeti bizottságok is. ahol a tanács és a plé­num a nőbizottságok munkáját csupán felületesen ismeri. így aztán természe­tes, hogy erre vonatkozólag csak for­mális határozatokat hozhat. E hibák elkerülésére sok a lehetőség. A járási nemzeti bizottságok tanácsai például megkövetelhetik az egyes helyi nem­zeti bizottságok részére kinevezett in­struktoroktól, hogy nyújtsanak segít-, séget a községek nőbizottságainak és azok tevékenységéről állandóan tájé­koztassák a járási nemzeti bizottságok tanácsait. A járási nemzeti bizottságok tanácsainak tagjai viszont járjanak ki gyakrabban a falvakba a nőbizottságok tevékenységének irányítása és ellen­őrzése céljából is. Az elmúlt hetekben megtartott já­rási nőkonferenciákon kitűnt, hogy a mezőgazdaságban dolgozó nők sokkal aktívabbak, mint az üzemekben dol­gozó nők. Ez a szakszervezeti funk­cionáriusok hibájául róható fel, akik nem fordítanak kellő gondot az ipar­ban dolgozó nők politikai fejlődésére. A Zilinai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsának tagjai helyesen cseleked­tek, amikor a szakszervezeti szövetsé­gek kerületi funkcionáriusaival közö­sen megtárgyalták e probléma meg­oldásának lehetőségeit. Hasonlóan jártak el a kassai kerületben is. Aján­latos volna, ha a két kerület példá­ját a többiek is követnék. A nők fontos szerepet töltenek be ^^ az új társadalmi rend, a szo­cializmus építésében. Ezekről a fele­lősségteljes feladatokról fog tárgyalni a nők ma kezdődő szlovákiai konfe­renciája. Üdvözöljük a konferenciát, mely újabb kiinduló pontul szolgál a nőbizottságok és valamennyi nö alkotó kezdeményezésének további fejleszté­séhez. Ez a konferencia, újra kihang­súlyozza a nemzeti bizottságok nagy feleiősségét a nőbizottságok aktív te­vékenységének biztosítására. A nem­zeti bizottságok feladataikat jobban és sokkal könnyebben láthatják el, ha megteremtik mindenütt a nőbizottsá­gok számára a kellő feltételeket a tö­megszervező munka végzéséhez — olyan feltételeket, hogy-a nőbizottsá­gok elsősorban is politikai és nevelő munkával foglalkozhassanak. Ez meg­kívánja a nemzeti bizottságoktól, hogy továbbra is nagy figyelmet fordítsa­nak a nöbizottsági tagok politikai nevelésére és aktivitásuk fejlesztésére. A nők eddig is bebizonyították, hogy példásan ki tudják venni részüket a gazdasági, kulturális feladatok telje­sítéséből, a közéleti munkából és to­vábbi aktív tevékenységük kellő ala­pot nyújt majd ahhoz, hogy a májusi választások alkalmával a lakosok az 1954-es választásokhoz viszonyítva sokkal több nőt válasszanak a nemzeti bizottságokba. HIROSIMA GYERMEKEI Mozijaink közönsége már régen várja j ezt a japán filmet. Az érdeklődést még jobban felcsigázta az, hogy a két évvel ezelőtti Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon ez a film elnyerte a Béke-dijat. Most végre teljesült a rég óhajtott kívánság, a mozivásznon üd­vözölhetjük Hirosima gyermekeit. Erről a filmről nem lehet szokványos kritikát írni, nem lehet méltatni a szí­nészek alakítását. A japán tanítónő hosszú évekkel a háború után felkeresi szülővárosát — Hirosimát — ahol sok tízezer ember életét oltotta ki az első barátnőjénél is nyomot hagyott á pušž* tító rádióaktivitás. A ház csendjét nertt veri fel csilingelő gyermekkacagás: € fiatal asszony — m"ddő. Tovább pereg a film, újra és újrá emlékeztet. Nem lehet szakszerű film­kritikát írni, his* ennek a filmnek tu­lajdonképpen nincs is meséje. A fiatal tanítónő útját úgy követjük, mintha dokumentáris filmet néznénk, szinte átéljük minden képét, minden jelene-* tét. Belénk idegzödik a gondolat: az első atombomba nemcsak akkor, leve tése pillanatában ölt és pusztított, ha­A külföldi turisták szívesen látogatják hazánkat A külföldi turisták érdeklődése Csehszlovákia iránt egyre fokozódik. A természeti szépségek, a történelmi emlékek, a jó síterepek, a gazdag vadászterületek rendkívül vonzóvá teszik hazánk földjét a külföldi ven­dégek szemében. így a múlt évi tu­ristaszezon is nagy sikerrel járt. Ebben az évben a turista-idényben a külföldi vendégek részére egész sor autókar-körutat rendeznek Cseh­szlováki • területén. A sportolók ré­szére a hegyekben télen és nyáron biztosítják a megfelelő elszállásolást s atombomba. Szülei sírhantját akarja " újra látni és meglátogatni néhány volt | tanítványát. Járja a várost, amely ^ közben újraépült és gondolatai visz­| szaszállnak ahhoz a borzasztó nap­| hoz, amelyre a városban majd minden | kő, majd minden arc emlékezteti. Há­- zuk földig rombolva. Átván álló köda­i rab: elpusztult szeretteinek kijáró š tisztélet. Az atombomba tette. Az ut­| cán vak koldus, félarca f elismerhet et­~é lenségig összeégve, de a lány ráismer: = házuk szolgája voit, most nyomorült | koldus. Az atombomba tette. Volt ta­| nítványának apja munkaközben hirte­| len összeesik és nemsokára kileheli | lelkét. Az „atombetegség" vitte el. | A tanítónő ott ül egy másik tanítványa š betegágyánál, az atomsugarak további = áldozatánál, aki istenhez imádkozik | élete utolsó óráiban, hogy ne térjen = vissza soha többé az a borzalmas perc, = ne legyen soha többé háború. A tanító nem ma is. Sok tízezer családban meg­maradtak a borzalmas nyomok, Hiro­sima gyermekei közül sok-sok még ma is szenved és senyved. Egyszerű ez a film, nincs benne pátosz, nincs benne erőszakolt tendencia. Egyetlen egyszer, se hangzik el, hogy az atombombát amerikai repülőgép vetette a védtelen városra. Nincs itt szó sem imperializ­musról, sem békeharcról. S mégis ez a film szörnyű vádirat. Az imperializ­mus, elsősorban az amerikai imperializ mus ellen. A háború gyűlöletére, a bé­ke szeretetére buzdító film a Hirosima gyermekei. Mindenkinek látnia kell ezt a filmet, hogy még jobban szembe tudjunk száll­ni azokkal, akik itt nálunk és a hatá­rokon túl rendszerünkre acsarkodva háborúra spekulálnak. Ez a film meg­tanít minket még feneketlenebbül gyű* lölni a béke minden ellenségét. G. I. V. /. Lenin — a forradalom hadvezére IIN«Nltllll|l>»lltnlll«!!lltIIIIIIIIItltlll»IIItltlllllt!!ll!»t1itll!t»ttmi V s A SZKP KB elméleti és politikai folyóirata, a | Kommunyiszt közölte N. I. Podvojszkijnak, a bol­§ sevik párt régi katonájának, Lenin közeli munka­i társának, a párt Központi Bizottsága mellett felál­| lított katonai szervezet egyik vezető tényezőjének | Lenin katonai tevékenységére vonatkozó emlékira­| tait. Podvojszkij Leninnel kapcsolatos emlékeinek | töredéke azért is értékes, mert a forradalmi ese­§ mények szemtanújának elbeszélése alapján meg­| ismerjük a harcos Lenint, aki katonai szaktudással. # iiiiiiatiii:iiiii!iiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiii:iniiii!iii:ii biztos kézzel irányítja a felkelés előkészületeit és később a különböző frontokon megindult harcot. A Podvojszkij hagyatékából előkerült emlékiratok így teljes mértékben igazolják Lenin katonai tekinté- j? lyét és szaktudását. Az alábbiakban részletet közlünk Podvojszkij em­lékirataiból, amelyekben beszámol első találkozásáról „Leninnel, arról, hogyan irányította Lenin a fprra- 2 dalmi felkelés előkészületeit. iiiiiiiiiiiinitliiüiitmniniiiinininiiiiniinwn'i'"""""""""'"! ...Október 17-ének estjére örökké emlékezni fogok. Az egyik ezrednél tartott összejö­vetel után a Szmolnijba siettem Lépések zaja veri fel a kolosszális épület hosszú korridorjait. Lépten­nyomon szürkeköpenyeges, feketeka­bátos vörös katonákba, sötét egyen­ruhás tengerészekbe ütközöm. Minde­nütt felfegyverzett, gránátokkal és tölténytárakkal teleaggatott emberek, így fest a Szmolnij. A bejáratnál a pillérek között két gyorstüzelő ágyú áll, az erkélyeken gépfegyverek... Az első emeleten van a bolsevikok frakciójának helyisége. A szoba be­népesedett. A bolsevikok pétervári szervezete összes körzeteinek képvi­selői és a párt Központi Bizottsága mellett felállított katonai szervezet képviselői fontos értekezletet tarta­nak. A fegyveres felkelés kérdését vitatják. Szverdlov elvtárs elnököl. Beszámoló beszámolót követ a pé­tervári munkások és katonák felké­szültségéről. A körzeti pártmunkások tényekkel és számadatokkal igazolják, hogy elérkezett a pillanat... A bolsevik párt katonai szervezete elnö­kének tisztségében beszámolok az ér­tekezletnek a Vörös Gárdáról, a kato­nai alakulatokról és a tengerészegy­ségekről ... •illiiliiiiiiiililiiiliili!|IIIMIItliiliillifiilliiiiliiliiluiiiiiniiliiii!iiiiiiaiii;[|iii.'iiiiii:nii!:i;iiiiAi Beszámolóm után félrevonulok. Hoz­zám lép Jakov Mihajlovics Szverdlov és fülembe súgja: — Most pedig eljössz Iljicshez. Hí­vat, hogy számolj be az előkészüle­tekről. Szverdlov Antonov-Ovszejenkóval együtt vezet bennünket. Öt is hivatja Lenin és még Nyevszkijt is. Éjjel van. Pavlov, bennszülött pé­tervári „gyökér" igazi munkás, ve­zet bennünket. Gondosan ügyelve az összeesküvés törvényeinek betartásá­ra, haladunk előre, minden nyomot eltüntetve magunk után. Az utóbbi időben fokozódott a hajsza Iljics után; kémek járják a várost, mindenütt csapdát állítottak fel. Az ideiglenes kormány tagjai érzik, hogy uralmuk napjai meg vannak számlálva, tudják, milyen szerepe van Leninnek abban, hogy a tömegek egyre szívósabban követelik a burzsoázia hatalmának megdöntését. Elkerüljük a találkozást a junker­őrjáratokkal és kihalt utcákon át ha­ladunk előre. Elhagyjuk a Trockij hidat... Fel­mászunk egy ház második emeletére. Körülnézünk, megbeszélésünkhöz hí­ven kopogtatunk. Kinyílik az ajtó és ismeretlen ember dugja ki a fejét. Vlagyimir Iljics annyira elváltoztatta >ii»itiiiiiniiiiiiiitiiiiiiiiiiiiii IIIIH I arcát, hogy csak a hangjáról ismertem fel, midőn üdvözölt... ... Rám került a sor. Beszámoltam, hogy a katonai szervezet intenzíven folytatja a felkelés előkészítését és hogy a katonai szervezetek irodájának legutóbbi ülésén határozatot hoztunk felelős elvtársak kiküldéséről a front­ra: a 12., 5. és 2. hadsereghez, továb­bá a délnyugati frontra, Minszkbe és Brjanszkba és más városokba, hogy szervezeteinket mind a fronton, mind a tartományi helyőrségekben előké­szítsék a felkelésre, és megállapítsák, milyen támogatásban részesíthetik más városok csapatai a péterváriakat. Felhívtam Vlagyimir Iljics figyelmét arra a körülményre is, hogy Keren­szkij a különleges osztagokra és a front más reakciós egységeire támasz­kodhat és nagymértékben akadályoz­hatja a felkelés tervét. Lenin nagy figyelemmel hallgatta beszámolómat a felkelés előkészítésé­ről. majd a helyzet iel'lemzésekor tü­relmetlenné vált. — Ez az — mondotta. Éppen ezért nem szabad elodázni a felkelést! Ré­szünkről minden habozás lehetőséget ad a kormánypártoknak, melyek ke­zükben tartják a hatalmas államap­parátust, hogy sokkal határozottabban felkészüljenek leverésünkre azáltal, hogy kormányhű csapatokat vonnak ki a frontról. Hisz kétségtelenül tud­nak a készülő . felkelésről és ők is készülnek. Márpedig a felkelésnek meg kell történnie a szovjetek kong­resszusáig. Különösen fontos, hogy a kongresszus a hatalom munkásosztály által való áttételének kész ténye előtt állva rendeletekkel és a hatalmi apparátus megszervezésével megszi­lárdítsa az új rendszert... Felkért, hogy folytassam. Lenin is­mét figyelmesen hallgatta beszámoló­mat. Áttértem a pétervári helyőrség és a Vörös Gárda helyzetének jellemzé­sére ... Részletesen kifejtettem, mi­ről tárgyaltak ma a pétervári párt­aktíva és a katonai szervezet értekez­letén. Különösen megörvendeztette Lenint a beszámolónak az a része, hogy a rejtekhelyeken, az üzemektől és munkásnegyedektől távol titokban folytatott előkészületeket áttettük a vállalatok és a szomszédos katonai csapattestek működési terére. Egy­szerre nyugtalanság ült Lenin arcára. Vlagyimir Iljics felállt a helyéről, hozzám lépett, megragadta a kezemet, leültetett a szoba sarkában fekvő dí­ványra, mellém ült és megkérdezte: — Teljes felelősséget vállal ön köz­léseiért? Felülvizsgálta hitelességü­ket? Igenlő választ adtam. Ogy lát­tam, Vlagyimir Iljicset beszámolóm teljesen kielégítette ... Lenin elvtárs kikérdezte vélemé­nyemet, hogyan képzelem el munká­mat a katonai forradalmi bizottság­ban. Ezt válaszoltam: — A katonai forradalmi bizottság lényegében a pártunk Központi Bizott­sága mellett felállított katonai szer­vezetek kibővített bizottsága. — Éppen ez a helytelen — mondot­ta Lenin. Semmi esetre sem bizottság, hanem a felkelés teljhatalmú, de pár­tonkívüli szerve, amely szoros kap­csolatban áll a munkások és katonák széles rétegeivel. A bizottság felada­ta biztosítani a szervezetlen prole­tárok és katonák tömegeinek felfegy­verzését és részvételét a felkelésben. Minél nagyobb kezdeményezést és aktivitást fog tanúsítani a katonai for­radalmi bizottság minden tagja, an­nál erősebb lesz a bizottságnak a tö­megekre gyakorolt befolyása. Semmi esetre sem szabad megengedni a dik­tátori szellem bárminemű megnyilvá­nulását. A katonai szervezet fő fel­adata abban van, hogy a bizottság ne távolodjon el a helyes bolsevik irány­vonaltól. A legfontosabb — a felkelés győzelme. Ezt a célt kell szolgálnia a katonai forradalmi bizottságnak. Lenin megmutatta a formát is, amely tömegjelleget kölcsönöz a ka­tonai forradalmi bizottság munkájá­nak: — Naponta hívják össze helyőrségi tárgyalásokra Pétervár öSszes részei­nek képviselőit. Az ő közreműködé­sükkel lépjenek akcióba. Beszélgetésünk végén kérdéssel for­dultam Vlagyimir Iljicshez: — Nem volna-e célszerű előre több millió példányt beszerezni a földről, a békéről, a termelés munkásellenőrzé­séről és a szovjet köztársaság meg­szervezéséről szóló dekrétumból? Vlagyimir Iljics rámnézett és el­nevette magát. — Hohó, milyen messzire futna! Először győznünk kell és majd aztán nyomtathatunk dekrétumokat. Érzékeny búcsút vettünk. Az éjfél már régen elmúlt. Mintha szárnyakon repültem volna, olyan könnyűnek éreztem magam. Fülembe kalapács­ütésként zúgtak Lenin szavai: Arccal a tömegek felé! Szervezzétek meg ka­tonai irányításukat. Adjatok kezükbe minél több fegyvert — ez a nép kö­vetelménye. Még aznap este talpraállt a katonai szervezet aktívája. Egy emberként haladéktalanul megkezdtük Lenin elv­társ iránymutatásainak végrehajtását. CJ SZO 1957. február 23.

Next

/
Thumbnails
Contents