Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)
1957-02-23 / 54. szám, szombat
TANULNI KEZDÜNK Röviden így lehetne megfogalmazni Klima elvtársnak, a CSKP KB mezőgazdasági osztálya vezetőjének szavait, azok lényegét. Nem kisebb helyen mondta ezt, mint a szövetkezetek I. szlovákiai közgazdasági konferenciáján, Nyitrán. Több értekezlet, konferencia volt már ebben az esztendőben is, de ez a 'nyitrai valami, új, olyan, amilyen még nem volt, reményt ébresztőbb, előremutatóbb. Már maga a beszámoló is, amelyet dr. Ostrovský elvtárs, a Szlovák Tudományos Akadémia Mezőgazdaságtudományi Kutatóintézetének igazgatója mondott, teljesen új dolog, amit eddig — sajnos — a gyakorlatban nem ismertünk. Sok érdekes és tanulságos dolgot hozott felszínre mind a beszámoló, mind a tartalmas vita. Két szövetkezet, az alsóköröskényi és a vicsápapáti került — úgy mondva — terítékre, gazdálkodási szempontból elemzés alá. Mivel a beszámoló megállapítása szerint már több olyan szövetkezet van, amely már most eléri az 1960ra tervezett színvonalat, s mellettük egész sor a gyenge szövetkezet, a gazdálkodást több tényező figyelembevételével, az eredmények és az ember egymásra való kölcsönhatásának szempontjából kell mérlegelni. Nézzünk egy-két adatot az alsóköröskényi és a vicsápapáti szövetkezetből. Alsóköröskényen jó fél évtizede van meg a szövetkezet. Azóta már 12 elnök váltotta egymást, volt olyan esztendő, hogy két-három elnök is „kellett". Zootechnikus is volt, néha négy is egy esztendő alatt. S ez a vezetőség-csere, ahogy a konferencián a szövetkezet könyvelője elmondotta, nem nagy hasznot hozott. A szövetkezetben majd csakhogy órabérre dolgoztak, egyes tagok nyíltan követelték egy órára a 0.20 munkaegységet. A vezetőség csak a kettős ünnepeken jött össze, taggyűlés jóformán csak szökőévenként volt a szövetkezetben. Ezzel szemben Vicsápapátin annak rendje és módja szerint betartották a házirendet. Alsóköröskényen talán azért nem igyekeztek vele, mert csak pár száz méterre van Nyitrától és a JNB mezőgazdasági szakosztályától oda ritkábban járnak el, gondolván, úgy is jól megy minden. Pedig a különbség figyelemre hiéltó. Vicsápapátin egy hektár földből csaknem egyharmadával több volt a jövedelem, mint Alsóköitóskényen. Jobban termett a föld, több lett a termés. Az állattenyésztésből is többet vettek be a vicsápapátiak. Természetesen a különbözetet nemcsak a földdel, annak minőségével lehet magyarázni. Sőt, ez esetben egyáltalán nem, mert azonos minő§égű földről van szó. Itt már döntó tényezőként a munkaszervezés lép előtérbe. Alsóköröskényen, ha van is munkacsoport — egy mezei, egy kertészeti — leltárilag nincsenek beosztott munkaeszközeik, stb. Aztán a szövetkezet földje is széttagolt,, vagy 40 parcellából áll. El lehet képzelni a kapkodást, ha sürgős munkáról van szó. Vicsápapátin ezzel szemben megvan az önálló vetésforgó, a tervezett munkacsoportok, 3 -mezei, 1 zöldség- és 1 dohánytermelő csoport. Van teljesítménynorma és pótjutalmazás is. Meglátszik ez a munkaegység alakulásán is. Vicsápapátin 27 százalékkal volt értékesebb a munkaegység, mint Alsőköröskényen. A teljesítménynorma nem számos-állat után formált, hanem a kitermelt termék után van megállapítva, például 100 liter tej után 2,5 munkaegység jár. Természetesen a tej zsírtartalma is mérvadó. r A „teljesítménynorma" Alsóköröskényen a vicsápapátihoz képest laza volt. Egy-egy szövetkezeti tag 260 munkaegységet dolgozott le. Ez az átlag. Az állattenyésztésben azonban a 1056 munkaegység sem volt ritka. 300 munkaegységet a tagság 24 százaléka dolgozott le, 600 munkaegységet pedig a tagság 50 százaléka. A tagság több mint egynegyedének több mint 700 munkaegysége volt. Az állattenyésztésben a tervezettnél 26 százalékkal több munkaegységet haszJ OJ SZÖ náltak fel. Mégis az állattenyésztés csak 32 százalékát adta a jövedelemnek. Vicsápapátin egy-egy szövetkezeti tag átlag 400 munkaegységet dolgozott le, az állattenyésztésben 721 munkaegységet. 300 munkaegységet a tagság 39 százaléka dolgozott le, 301—600 munkaegységet a tagság 34 százaléka, 601 munkaegységen felül a tagság 25 százaléka. Oremus elvtárs a vitában a vetésforgók összeállításával, százalékos arányosításával foglalkozott, főleg a kerület déli járásaiban. Abból indult ki, hogy e járásokban növelni kell az állatállományt. Ehhez egyáltalán nem megfelelő az a gyakorlat, mely szerint megengedhetjük magunknak, hogy az erőtakarmány 50 százalékát megvesszük, ha esetleg nem terem meg. Elképzelése szerint a vetésforgóban a kapások és a gabonaneműek ilyen arányban szerepelhetnének: gabonaneműek 48, kapások 25 százalék. Efchez a megállapításhoz azonban figyelembe kell venni azt is, amit Beňo elvtárs, a rybanyi szövetkezet elnöke mondott, hogy náluk a vetésterület 50 százalékán lucernát termesztenek. A felső és helyi irányítás egyik kifogásolható pontja a gyér szakértelem. Például az istállótrágya kezelése nem volt szakszerű sok helyen. Százezrek mennek így veszendőbe, pedig nem egy szövetkezetben 15 százalékkal is növelhetnék a terméshozamot, ha valóban szakszerűen gazdálkodnának, ha nem hagynák a lóherét, lucernát oly sokáig lábon, hogy tápereje majd egyharmadával csökkenjen. A járási nemzeti bizottságok szövetkezeteknek nyújtott támogatásával nem lehetünk elégedettek. E konferencián is — végre — nyíltan felvetődött ez a kérdés. Nemcsak regisztrálni, iktatni és oktatni felsőbb szinten, megfelelj hozzáértés nélkül. Ezt tette szóvá Oremus elvtárs, amikor a Surányi Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályát bírálta. A szervek, különösen a pártszervezetek, az agitátorok senkit sem győznek meg a termeléstől elvont politikai szójátékokkal. Mert akárcsak a Szovjetunióban, nálunk is érvényes az a tétel, hogy rosszul dolgozik a pártszervezet, ha a szövetkezetben keveset fejnek, ha kicsiny a súlygyarapodás, bár egy helyett két bizottsági gyűlést is tartanak hetenként. Beňo elvtárs, a rybanyi EFSZ elnöke erről így szólt: — Nálunk is volt sokféleképpen ezelőtt pár évvel. De rendet teremtettünk, megállapítottuk a teljesítménynormát, megszabtuk a pótjutalmat. Az idei évzáró gyűlésen nem egy asszony kapott 14 000 koronát részesedésre. Volt miből, hisz 26,5 korona jutott munkaegységenként. Jól termeltünk, 54 vagon cukorrépa helyett 101 vagont, stb. A konferéncián sok szó esett a marhaállomány növeléséről és ezzel kapcsolatban a takarmányról. De lehet-e beszélni pozitív értelemben az állatállomány növeléséről, amikor a jelenlegi állomány mellett is nem egy szövetkezetben a takarmány 50 százalékát vásárolják? Ez a kérdés önkéntelenül is felveti a tervezés kérdését, azt, hogy a takarmány a szövetkezeti termelésben milyen arányban szerepeljen a többi termékhez viszonyítva. Erre már az évi terv kidolgozásánál gondolni kell. A rybanyi szövetkezet vezetősége gondolt erre, amikor vetésterületének felén lucernát termelt. Nem általános szabály ez, de illő megfigyelni, elgondolkozni rajta. Mert csak így lehet tartani tehenet, sertést. A rybanyi szövetkezetnek 470 a tervezett sertésállománya, van azonban 800 sertése. Van marhaállománya is, jóval a terven felül és mégsem vásárol takarmányt. E kérdésnél meg kell említeni a járási agronómusszolgálat munkáját Pártélet Ä feladatok megvalósítása az embereken múlik Strigač elvtárs, a kékkői járási pártbizottság vezető titkára a gondosan előkészített beszámolóval nagyon alapos és világos képet adott a járás ipara, különösen a szénbányászat és a mezőgazdaság helyzetéről. A járás ipara fejlődik, a tervet teljesítik. A kékkői' bányák dolgozói ez évben a járási pártkonferencia napjáig 6149 tonna szenet bányásztak terven felül. A bánya minden aknájában egyre növekszik a termelés, hasonlóképpen fejlődik a mezőgazdasági termelés is. A beszámoló világosan megmutatta a feladatokat is: Az országos pártkonferencia kötelességünkké tette, hogy minden erőnkkel küzdjünk a dolgozók életszínvonalának emeléséért és ennek érdekében gyorsítsuk meg a mezőgazdaság fejlődését. A kitűzött célok eléréséért minden nehézséget leküzdve példásan dolgoznak a bányászok. A falusi pártszervezetek pedig a felis, ami fogyatékos kerületi méretben t adatok teljesítése érdekében a mégis. Az agronómusok valahogy „cég' alapon dolgoznak. A traktorállomás és a szövetkezet agronómusának munkájában pedig nem lehet külön-külön cél, ha másmás módszerrel dolgoznak is. A termelés a mérvadó a szövetkezet terméshozamának szempontjából s a traktorállomás szempontjából is. . ! levő szövetkezetek megszilárdításával és új szövetkezetek megalakításával tehetnek a legtöbbet. Elsősorban erről volt szó a beszámolóban és ez volt a vita alapja. Nagy jelentősége van annak, amikor a munkában az elvtársi együttműködés kibontakozik, Ján Zemánek, a Kékkői Szénbányák igazgatója arAz agronómus-szolgálat nem tölthet | rö 1 beszélt, hogy a bányákban elég be regisztráló, hivatalnoki szerepet, j sok nehézség fordul elő, mégis minEzzel szorosan egybeesik a melio- f dig teljesítik a tervet. Ennek egyik rációs munka is. Ez is hivatva van ' legnagyobb előrelendítője az a tény, elősegíteni a többtermelést. Sajnos, | hogy meghonosodott az egészséges a nyitrai kerületben az előirányzott f bírálat és önbírálat és színvonalasabb 13 millió korona helyett annak csak ? i e tt a pártszervezetek munkája, egyötödét használták fel. j Nem pihenne k babérjaikon. - ErMindez látszólag kis tényező, de i rö l beszélt Tomáš Pupala bányatechközrejátszik abban, hogy az 1 mázsa j niku s s Syarc Ferenc yájá r _ M é nohnna tarmalÄc£).Q ocit l^rtlto&n nc rtlr— : " több szenet akarunk felhozni a föld mélyéből, szükséges azonban, hogy a ^gazdasági vezetők és a pártfunkcionáriusok még többet tartózkodjanak a bányászok között, a munkahelyeken. Mutassák meg, hogyan kell végrehajtani a határozatokat, hallgassák meg a bányászokat, orvosolják a sérelmeket. segítsenek a jó munkafeltététek biztosításában, hogy a szállítószalagok szakadatlanul, megállás nélkül vigyék felszínre az iparunk számára oly értékes szenet. Juraj Moravčík, a járási nemzeti bizottság elnöke, és még sok más felszólalásából is kitűnt, hogy a tömegek nevelésének, az emberek meggyőzésének, s a róluk való gondoskodásnak fontos része a határozottság, fegyelem, következetes ellenőrzés, ha a közérdekről, a törvényesség gabona termelésére eső költség csökkenjen. Közrejátszik a műtrágya is, annak rendszeres elosztása, szállítása, ami körül sok a huza-vona. A konferencia fogyatékosságául kell felróni, hogy az' állami gazdaságok és traktorállomások dolgozói nem beszéltek gazdasági helyzetükről. Pedig lett volna miről beszélni. Lehet, hogy azt tartják, inkább majd többet tesznek. . A konferencia megállapította azt is, hogy tudományos dolgozóink egy rér sze nem ismeri a gyakorlati életet, eléggé elszakadt a gyakorlati munkától. Jó alkalom volt a konferencia arra, hogy mindnyájan észrevegyük: a mezőgazdaságban közös erővel elsősorban a helyszínen, a tények ismerete alápján lehet segíteni, többet és olcsóbban termelni. Gérecz Árpád. m Ahol az esztergapadokat javítják Látogatás a Drutechna szenei műhelyében (1957. február 23. A Drutechna kisipari szövetkezet egyik szenei műhelyének épületében — külseje szerint ítélve az ember inkább csillogó szalont, merev úri fogadószobát képzelne el, mintsem zajos műhelyt — petróleuimés nehéz olajszag terjeng. ízléses stílusú emeletes villa ez, falait magasan befutotta a borostyán. Köröskörül kis park. díszbokrai és platánfái már ugyan elszoktak a gondozástól, azonban mégis kedves hangulatot árasztanak. De az udvar hátsó részében felhalmozott vasforgács, a szerteheverő, hasznavehetetlen alkatrészek, a műhelyekből kihallatszó csikorgás és zaj elárulják, hogy a villának más küldetése van már' es odabent serény munka folyik. A kisipari termelőszövetkezet mintegy 30 üzemének családjában, amelyek a bratislavai kerület különféle városaiban vannak, ez a szenei műhely az egyedüli, ahol szerszámgépeket, esztergapadokat, félautomatákat és más megmunkálógépeket javítnak. Ez magában is bizonyítja, hogy a műhely gazdasági szempontból fontos és keresett is. Állandóan van munkájuk, annál is inkább, mert a javításhoz szükséges alkatrészeket maguk állítják elő s így messze környékről hozzájuk küldik javításra az olyan megmunkálógépeket, amelyekhez alkatrészeket beszerezni már nem lehet. Tudvalevő dolog, hogy az esztergályosok munkája százszázalékos pontosságot követel. Ez még inkább fennáll a szenei műhely munkásainál, akik igen pontos és igényes gépekhez készítenek alkatrészeket. Nagy szaktudást és pontosságot igényel továbbá az elkészített alkatrészek keményítése is, mivel az olyan egymásba kapaszkodó fogaskerekek közül, amelyeknek a keménysége különböző, a puhábbik hamarosan tönkremegy. A műhelyben vagy harminc ember dolgozik, akik sokféle gyártmányú megmunkáló géppel találkoztak már és sok tapasztalatot szerezvén kiváló szakemberekké váltak. Mind a szövetkezet igazgatósága, mind a megrendelő-üzemek előtt jó hírnévben állnak, s ezt éppen pontos éí felelőségteljes munkájukkal érték el. Maguk a munkások szintén elégedettek, keresetük átlagban 1600 koronát tesz ki. Fizetésük különösen akikor emelkedett, amikor a műhelyt a Stará Turá-i Presná mechanika-üzem keretéből önálló üzemmé szervezték át. Azóta ugyanis bármely üzem számára dolgozhatnak s így havi termelésük az ezelőttinek felével, 150 000 koronával növekedett. Hogy ezt teljesíteni tudják, úgy szervezték meg a munkájukat, hogy a gépeken két műszakban dolgozinak. A munka tehát hibátlanul folyik ^^ a műhelyben, nincs is vele baj, azonban a szervezeti élet nem kielégítő. A munkások nem folytatnak munkaversenyt, bár ez bizonyosan eredményesen hozzájárulna munkájuk minőségének fokozásához. A vezetőség ugyan készül megszervezni, no de ennyi nem elég. A CSISZ üzemi alapszervezetét is átszervezték, új vezetőséget választottak, ök szintén terveznek: rendbehoz^ák az udvart, vasat gyűjtenek rrtajd és értékesítik, stb. Talán Fülöp Vendel, az új elnök, aki most tért haza a katonaságtól, nem fogja megengedni, hogy csupán a tervnél maradjanak. De a fiataloknak mással is kellene foglalkozniuk. A műhelynek van szép klubhelyisége, amelyben azonban csak asztaliteniszt játszanak. Hiányzik ott a rádió, a társasjátékok és más 1 erendezés. Elvégre harminc ember tölti a műhelyben napja nagyobbik részét, gondoskodni kellene arról, hogy környezetükben második otthonukra találjanak. Nagy hiba, hogy az üzemben nincsen pártcsoport s a párttagok csupán Bratislavába járnak gyűlésekre. Ügyszintén ünnepségek alkalmával ;s Bratislavába járnak. Ez a túlzott központosítás, mint láthatjuk, veszélyezteti a műhely vezetőségének önállóságát. Talán mentségükre szolgál, hogy a műhelyt átszervezték és szakszervezetüket önállósították. Azonban még így sem szabad megengedni, hogy az ilyen átszervezés a munkások kezdeményezésének és igényeinek rovására menjen. Szükséges tehát, hogy szervezeti életüket megjavítsák, kiegészítsék és tegyék arányossá munkateljesítményükkel. A kisipari szövetkezet szenei műhelye amolyan ' mozgalmi csendé'et. A munkások talán nem is tudják, hogy ha egy esztergapadot vagy más megmunkálógépet megjavítanak, közös nagy feladatainkból részesednek teljes mértékben. De magukkal, a műhely belső életével szemben adósok maradnak... (p. j.) betartásáról van szó. Harcosságrá, helytállásra, a határozatok valóra váltásáért való harcra kell tehát nevelni a kommunistákat, ami bizony sok hefyen hiányzik a járásban. Persze, jz ilyen nevelésnek feltételei is vannak, mégpedig az, hogy a járási és a községi vezetők járjanak a szocialista törvényesség, vagy a határozatok következetes betartásának élén. Moravčík elvtárs felszólalásában arról beszélt, mennyire szükséges, hogy a vezetők jó példát mutassanak. Mert ha ennek ellenkezője fordul elő, ez fékezheti a szövetkezeti mozgalom fejlesztését. Igaz, a luboriečkai, mulyadi, želovcei és más jó szövetkezetek kiváló eredményei jelentősen hozzájárultak, hogy a szövetkezeti gazdálkodás kitéphetetlen gyökereket eresztett a járás falvaiban. De a dolgozó parasztok nemcsak a jó szövetkezetek munkáját látják, hanem észreveszik a ayeftge szövetkezetben előforduló hibákat is. És sajnos, gyakran két szomszédos szövetkezet munkája annyira különbözik egymástól, mint tűz a víztől. Ennek persze nem valami természeti adottság az oka, hanem a hiányos munkaszervezés, sokszor fegyelmezetlenség, rossz munkaerkölcs, amelyen segíteni lehet. — A jó eredmények mindenekelőtti annak köszönhetők, — mondja Pavel Uhrin, a luboriečkai pártszervezet küldötte —, hogy a HNB tanácsa nem egyedül intézi az ügyeket, hanem együtt a nemzeti bizottság valamennyi tagjával, a falu parasztjaival, munkásaival. A luboriečkai pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság mellett működő pártcsoport arra törekszik, hogy a HNB minden tagja éljen jogaival és teljesítse a választóktól kapott feladatát, részt vegyen a fontos kérdések megvitatásában és intézkedésekben, a határozatok hozatalában és végrehajtásában. Mindez azt eredményezte, hogy a falu dolgozói egyre jobban magukénak érzik a nemzeti bizottságot, amelyet mély demokratizmus hat át, és felelősségérzetre serkentenek a szövetkezet, az állam ügyei, érdekei iránt és őrködnek a szocialista törvényesség betartása felett. Jó példák ezek. Tanulhatnának belőle azok a HNB-elnökök, akik mindent csak „felülről" várnak, minden kérdésben a központi szervektől várnak utasítást. Ha valamilyen gazdasági feladatot kell megoldani, valamit fel kell építeni, azt szeretnék, hogy az utolsó szegig az anyagot a minisztérium vagy a megbízotti hivatal szerezze be nekik. Ezek az elvtársak nem ismerik fel eléggé, mit tehet a lakosság helyben, sokszor a maga eszközeivel. A helyi kezdeményezések, javaslatok hasznosítása elsősorban a nemzeti bizottság tagjainak munkájától függ, akik a dolgozó tömegek között élnek és minden lehetőségük megvan arra, hogy idejében megtudják, mit kell tenni a lakosság érdekében. A helyi nemzeti bizottság politikai irányítása is sok felelősségteljes feladatot ró a falusi pártszervezetekre. Közismert, hogy az utasítgatás sérti a nemzeti bizottságok önállóságát, akadályozza a választott szervek fejlődését. Gyakran — ahogy ezt a többi felszólaló elmondotta — az utasítgatásnak az a következménye, hogy egy-egy ügyben senki sem intézkedik, mert a nemzeti bizottság a pártbizottságra, a pártbizottság pedig a nemzeti bizottságra vár. Az élet azonban nemcsak azt mutatja meg, hogyan nem szabad, hanem azt ls, hogyan kell helyesen irányítani, segítséget nyújtani a HNB-nek. Példa erre az előbb említett luboriečkai pártszervezet és más falusi pártszervezetek, amelyek nagy gondot fordítanak a nemzeti bizottságok mellett működő pártcsoportok irányítására, mert ennek feladata odahatni, hogy a HNB tagjai kellő felelősségérzettel, szeretettel foglalkozzanak a falu dolgozóival, elősegítsék a szövetkezeti mozgalom fejlődését, a dolgozók jobb életének biztosítását. A felszólalók különféle dolgokról beszéltek. Sok szó esett a CSISZszervezetek munkájáról, az asszonyok aktivitásáról a mezőgazdaságban, mégis valamennyien ugyanazt mondták: a gazdasági feladatok megvalósítása az embereken múlik. Minden hiba, mulasztás embérek tette s embereknek kell azt orvosolni is. És a pártszervezetek legfőbb munkája mindig és minden körülmények között az emberek meggyőzése, nevelése, a párt és kormány határozatai teljesítésére való mozgósítása. Erdősi Ede.