Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-23 / 54. szám, szombat

TANULNI KEZDÜNK Röviden így lehetne megfogalmazni Klima elvtársnak, a CSKP KB mező­gazdasági osztálya vezetőjének sza­vait, azok lényegét. Nem kisebb he­lyen mondta ezt, mint a szövetke­zetek I. szlovákiai közgazdasági konferenciáján, Nyitrán. Több értekezlet, konferencia volt már ebben az esztendőben is, de ez a 'nyitrai valami, új, olyan, amilyen még nem volt, reményt ébresztőbb, előremutatóbb. Már maga a beszá­moló is, amelyet dr. Ostrovský elv­társ, a Szlovák Tudományos Akadémia Mezőgazdaságtudományi Kutatóintéze­tének igazgatója mondott, teljesen új dolog, amit eddig — sajnos — a gyakorlatban nem ismertünk. Sok érdekes és tanulságos dolgot hozott felszínre mind a beszámoló, mind a tartalmas vita. Két szövetkezet, az alsóköröskényi és a vicsápapáti került — úgy mond­va — terítékre, gazdálkodási szem­pontból elemzés alá. Mivel a beszámoló megállapítása sze­rint már több olyan szövetkezet van, amely már most eléri az 1960­ra tervezett színvonalat, s mellet­tük egész sor a gyenge szövetke­zet, a gazdálkodást több tényező figyelembevételével, az eredmények és az ember egymásra való köl­csönhatásának szempontjából kell mérlegelni. Nézzünk egy-két adatot az alsó­köröskényi és a vicsápapáti szövet­kezetből. Alsóköröskényen jó fél évtizede van meg a szövetkezet. Azóta már 12 elnök váltotta egymást, volt olyan esztendő, hogy két-három elnök is „kellett". Zootechnikus is volt, néha négy is egy esztendő alatt. S ez a vezetőség-csere, ahogy a konferen­cián a szövetkezet könyvelője el­mondotta, nem nagy hasznot hozott. A szövetkezetben majd csakhogy óra­bérre dolgoztak, egyes tagok nyíltan követelték egy órára a 0.20 munka­egységet. A vezetőség csak a kettős ünne­peken jött össze, taggyűlés jóformán csak szökőévenként volt a szövet­kezetben. Ezzel szemben Vicsápapátin annak rendje és módja szerint be­tartották a házirendet. Alsóköröské­nyen talán azért nem igyekeztek ve­le, mert csak pár száz méterre van Nyitrától és a JNB mezőgazdasági szakosztályától oda ritkábban járnak el, gondolván, úgy is jól megy min­den. Pedig a különbség figyelemre hiéltó. Vicsápapátin egy hektár földből csaknem egyharmadával több volt a jövedelem, mint Alsóköitóskényen. Jobban termett a föld, több lett a termés. Az állattenyésztésből is töb­bet vettek be a vicsápapátiak. Természetesen a különbözetet nemcsak a földdel, annak minőségé­vel lehet magyarázni. Sőt, ez esetben egyáltalán nem, mert azonos minő­§égű földről van szó. Itt már döntó tényezőként a mun­kaszervezés lép előtérbe. Alsókörös­kényen, ha van is munkacsoport — egy mezei, egy kertészeti — leltári­lag nincsenek beosztott munkaeszkö­zeik, stb. Aztán a szövetkezet földje is széttagolt,, vagy 40 parcellából áll. El lehet képzelni a kapkodást, ha sürgős munkáról van szó. Vicsápapátin ez­zel szemben megvan az önálló ve­tésforgó, a tervezett munkacsopor­tok, 3 -mezei, 1 zöldség- és 1 do­hánytermelő csoport. Van teljesít­ménynorma és pótjutalmazás is. Meglátszik ez a munkaegység ala­kulásán is. Vicsápapátin 27 százalékkal volt ér­tékesebb a munkaegység, mint Alső­köröskényen. A teljesítménynorma nem számos-állat után formált, ha­nem a kitermelt termék után van megállapítva, például 100 liter tej után 2,5 munkaegység jár. Termé­szetesen a tej zsírtartalma is mérv­adó. r A „teljesítménynorma" Alsókörös­kényen a vicsápapátihoz képest laza volt. Egy-egy szövetkezeti tag 260 munkaegységet dolgozott le. Ez az átlag. Az állattenyésztésben azonban a 1056 munkaegység sem volt ritka. 300 munkaegységet a tagság 24 szá­zaléka dolgozott le, 600 munkaegy­séget pedig a tagság 50 százaléka. A tagság több mint egynegyedének több mint 700 munkaegysége volt. Az állattenyésztésben a tervezettnél 26 százalékkal több munkaegységet hasz­J OJ SZÖ náltak fel. Mégis az állattenyésztés csak 32 százalékát adta a jövede­lemnek. Vicsápapátin egy-egy szövetkezeti tag átlag 400 munkaegységet dolgo­zott le, az állattenyésztésben 721 munkaegységet. 300 munkaegységet a tagság 39 százaléka dolgozott le, 301—600 munkaegységet a tagság 34 százaléka, 601 munkaegységen felül a tagság 25 százaléka. Oremus elvtárs a vitában a vetés­forgók összeállításával, százalékos arányosításával foglalkozott, főleg a kerület déli járásaiban. Abból indult ki, hogy e járásokban növelni kell az állatállományt. Eh­hez egyáltalán nem megfelelő az a gyakorlat, mely szerint megenged­hetjük magunknak, hogy az erőta­karmány 50 százalékát megvesszük, ha esetleg nem terem meg. Elképzelése szerint a vetésforgóban a kapások és a gabonaneműek ilyen arányban szerepelhetnének: gabona­neműek 48, kapások 25 százalék. Efc­hez a megállapításhoz azonban figye­lembe kell venni azt is, amit Beňo elvtárs, a rybanyi szövetkezet elnöke mondott, hogy náluk a vetésterület 50 százalékán lucernát termesztenek. A felső és helyi irányítás egyik kifogásolható pontja a gyér szakérte­lem. Például az istállótrágya kezelése nem volt szakszerű sok helyen. Száz­ezrek mennek így veszendőbe, pedig nem egy szövetkezetben 15 százalék­kal is növelhetnék a terméshozamot, ha valóban szakszerűen gazdálkodná­nak, ha nem hagynák a lóherét, lu­cernát oly sokáig lábon, hogy táp­ereje majd egyharmadával csökkenjen. A járási nemzeti bizottságok szö­vetkezeteknek nyújtott támogatásával nem lehetünk elégedettek. E konfe­rencián is — végre — nyíltan fel­vetődött ez a kérdés. Nemcsak re­gisztrálni, iktatni és oktatni felsőbb szinten, megfelelj hozzáértés nélkül. Ezt tette szóvá Oremus elvtárs, ami­kor a Surányi Járási Nemzeti Bizott­ság mezőgazdasági osztályát bírálta. A szervek, különösen a pártszerve­zetek, az agitátorok senkit sem győz­nek meg a termeléstől elvont poli­tikai szójátékokkal. Mert akárcsak a Szovjetunióban, nálunk is érvényes az a tétel, hogy rosszul dolgozik a pártszervezet, ha a szövetkezetben keveset fejnek, ha kicsiny a súlygyarapodás, bár egy helyett két bizottsági gyű­lést is tartanak hetenként. Beňo elv­társ, a rybanyi EFSZ elnöke erről így szólt: — Nálunk is volt sokféleképpen ezelőtt pár évvel. De rendet terem­tettünk, megállapítottuk a teljesít­ménynormát, megszabtuk a pótjutal­mat. Az idei évzáró gyűlésen nem egy asszony kapott 14 000 koronát részesedésre. Volt miből, hisz 26,5 korona jutott munkaegységenként. Jól termeltünk, 54 vagon cukorrépa helyett 101 vagont, stb. A konferéncián sok szó esett a marhaállomány növeléséről és ezzel kapcsolatban a takarmányról. De le­het-e beszélni pozitív értelemben az állatállomány növeléséről, amikor a jelenlegi állomány mellett is nem egy szövetkezetben a takarmány 50 szá­zalékát vásárolják? Ez a kérdés önkéntelenül is felveti a tervezés kérdését, azt, hogy a ta­karmány a szövetkezeti termelésben milyen arányban szerepeljen a többi termékhez viszonyítva. Erre már az évi terv kidolgozásánál gondolni kell. A rybanyi szövetkezet vezetősége gondolt erre, amikor vetésterületének felén lucernát termelt. Nem általános szabály ez, de illő megfigyelni, el­gondolkozni rajta. Mert csak így le­het tartani tehenet, sertést. A ryba­nyi szövetkezetnek 470 a tervezett sertésállománya, van azonban 800 sertése. Van marhaállománya is, jó­val a terven felül és mégsem vásá­rol takarmányt. E kérdésnél meg kell említeni a járási agronómusszolgálat munkáját Pártélet Ä feladatok megvalósítása az embereken múlik Strigač elvtárs, a kékkői járási pártbizottság vezető titkára a gon­dosan előkészített beszámolóval na­gyon alapos és világos képet adott a járás ipara, különösen a szénbá­nyászat és a mezőgazdaság helyzeté­ről. A járás ipara fejlődik, a tervet teljesítik. A kékkői' bányák dolgozói ez évben a járási pártkonferencia napjáig 6149 tonna szenet bányász­tak terven felül. A bánya minden aknájában egyre növekszik a terme­lés, hasonlóképpen fejlődik a mező­gazdasági termelés is. A beszámoló világosan megmutatta a feladatokat is: Az országos pártkonferencia kö­telességünkké tette, hogy minden erőnkkel küzdjünk a dolgozók élet­színvonalának emeléséért és ennek érdekében gyorsítsuk meg a mező­gazdaság fejlődését. A kitűzött célok eléréséért minden nehézséget leküzd­ve példásan dolgoznak a bányászok. A falusi pártszervezetek pedig a fel­is, ami fogyatékos kerületi méretben t adatok teljesítése érdekében a még­is. Az agronómusok valahogy „cég' alapon dolgoznak. A traktorállomás és a szövetkezet agronómusának munkájában pedig nem lehet külön-külön cél, ha más­más módszerrel dolgoznak is. A ter­melés a mérvadó a szövetkezet terméshozamának szempontjából s a traktorállomás szempontjából is. . ! levő szövetkezetek megszilárdításával és új szövetkezetek megalakításával tehetnek a legtöbbet. Elsősorban er­ről volt szó a beszámolóban és ez volt a vita alapja. Nagy jelentősége van annak, ami­kor a munkában az elvtársi együtt­működés kibontakozik, Ján Zemánek, a Kékkői Szénbányák igazgatója ar­Az agronómus-szolgálat nem tölthet | rö 1 beszélt, hogy a bányákban elég be regisztráló, hivatalnoki szerepet, j sok nehézség fordul elő, mégis min­Ezzel szorosan egybeesik a melio- f dig teljesítik a tervet. Ennek egyik rációs munka is. Ez is hivatva van ' legnagyobb előrelendítője az a tény, elősegíteni a többtermelést. Sajnos, | hogy meghonosodott az egészséges a nyitrai kerületben az előirányzott f bírálat és önbírálat és színvonalasabb 13 millió korona helyett annak csak ? i e tt a pártszervezetek munkája, egyötödét használták fel. j Nem pihenne k babérjaikon. - Er­Mindez látszólag kis tényező, de i rö l beszélt Tomáš Pupala bányatech­közrejátszik abban, hogy az 1 mázsa j niku s ­s Syarc Ferenc yájá r _ M é nohnna tarmalÄc£).Q ocit l^rtlto&n nc rtlr— : " több szenet akarunk felhozni a föld mélyéből, szükséges azonban, hogy a ^gazdasági vezetők és a pártfunkcio­náriusok még többet tartózkodjanak a bányászok között, a munkahelye­ken. Mutassák meg, hogyan kell vég­rehajtani a határozatokat, hallgassák meg a bányászokat, orvosolják a sé­relmeket. segítsenek a jó munkafelté­tétek biztosításában, hogy a szállító­szalagok szakadatlanul, megállás nél­kül vigyék felszínre az iparunk szá­mára oly értékes szenet. Juraj Moravčík, a járási nemzeti bizottság elnöke, és még sok más felszólalásából is kitűnt, hogy a tö­megek nevelésének, az emberek meg­győzésének, s a róluk való gondos­kodásnak fontos része a határozott­ság, fegyelem, következetes ellenőr­zés, ha a közérdekről, a törvényesség gabona termelésére eső költség csök­kenjen. Közrejátszik a műtrágya is, annak rendszeres elosztása, szállítá­sa, ami körül sok a huza-vona. A konferencia fogyatékosságául kell felróni, hogy az' állami gazdaságok és traktorállomások dolgozói nem be­széltek gazdasági helyzetükről. Pedig lett volna miről beszélni. Lehet, hogy azt tartják, inkább majd többet tesz­nek. . A konferencia megállapította azt is, hogy tudományos dolgozóink egy rér sze nem ismeri a gyakorlati életet, eléggé elszakadt a gyakorlati mun­kától. Jó alkalom volt a konferencia arra, hogy mindnyájan észrevegyük: a mezőgazdaságban közös erővel el­sősorban a helyszínen, a tények is­merete alápján lehet segíteni, többet és olcsóbban termelni. Gérecz Árpád. m Ahol az esztergapadokat javítják Látogatás a Drutechna szenei műhelyében (1957. február 23. A Drutechna kisipari szövetkezet egyik szenei műhelyének épületében — külseje szerint ítélve az ember inkább csillogó szalont, merev úri fogadószobát képzelne el, mintsem zajos műhelyt — petróleuim­és nehéz olajszag terjeng. ízléses stílusú emeletes villa ez, falait ma­gasan befutotta a borostyán. Körös­körül kis park. díszbokrai és pla­tánfái már ugyan elszoktak a gon­dozástól, azonban mégis kedves han­gulatot árasztanak. De az udvar hát­só részében felhalmozott vasforgács, a szerteheverő, hasznavehetetlen alkat­részek, a műhelyekből kihallatszó csikorgás és zaj elárulják, hogy a villának más küldetése van már' es odabent serény munka folyik. A kisipari termelőszövetkezet mintegy 30 üzemének családjában, amelyek a bratislavai kerület külön­féle városaiban vannak, ez a szenei műhely az egyedüli, ahol szerszám­gépeket, esztergapadokat, félautoma­tákat és más megmunkálógépeket javítnak. Ez magában is bizonyítja, hogy a műhely gazdasági szempont­ból fontos és keresett is. Állandóan van munkájuk, annál is inkább, mert a javításhoz szükséges alkatrészeket maguk állítják elő s így messze kör­nyékről hozzájuk küldik javításra az olyan megmunkálógépeket, amelyek­hez alkatrészeket beszerezni már nem lehet. Tudvalevő dolog, hogy az eszter­gályosok munkája százszázalékos pontosságot követel. Ez még inkább fennáll a szenei műhely munkásainál, akik igen pontos és igényes gépek­hez készítenek alkatrészeket. Nagy szaktudást és pontosságot igényel to­vábbá az elkészített alkatrészek ke­ményítése is, mivel az olyan egymás­ba kapaszkodó fogaskerekek közül, amelyeknek a keménysége különböző, a puhábbik hamarosan tönkremegy. A műhelyben vagy harminc ember dolgozik, akik sokféle gyártmányú megmunkáló géppel találkoztak már és sok tapasztalatot szerezvén kiváló szakemberekké váltak. Mind a szö­vetkezet igazgatósága, mind a meg­rendelő-üzemek előtt jó hírnévben állnak, s ezt éppen pontos éí felelő­ségteljes munkájukkal érték el. Maguk a munkások szintén elégedettek, ke­resetük átlagban 1600 koronát tesz ki. Fizetésük különösen akikor emel­kedett, amikor a műhelyt a Stará Tu­rá-i Presná mechanika-üzem ke­retéből önálló üzemmé szer­vezték át. Azóta ugyanis bár­mely üzem számára dolgoz­hatnak s így havi termelésük az ezelőttinek felével, 150 000 koronával növekedett. Hogy ezt teljesíteni tud­ják, úgy szervezték meg a munkáju­kat, hogy a gépeken két műszakban dolgozinak. A munka tehát hibátlanul folyik ^^ a műhelyben, nincs is vele baj, azonban a szervezeti élet nem kielégítő. A munkások nem folytatnak munkaversenyt, bár ez bizonyosan eredményesen hozzájárulna munkájuk minőségének fokozásához. A vezető­ség ugyan készül megszervezni, no de ennyi nem elég. A CSISZ üzemi alapszervezetét is átszervezték, új ve­zetőséget választottak, ök szintén terveznek: rendbehoz^ák az udvart, vasat gyűjtenek rrtajd és értékesítik, stb. Talán Fülöp Vendel, az új elnök, aki most tért haza a katonaságtól, nem fogja megengedni, hogy csupán a tervnél maradjanak. De a fiatalok­nak mással is kellene foglalkozniuk. A műhelynek van szép klubhelyisége, amelyben azonban csak asztaliteniszt játszanak. Hiányzik ott a rádió, a társasjátékok és más 1 erendezés. El­végre harminc ember tölti a műhely­ben napja nagyobbik részét, gondos­kodni kellene arról, hogy környeze­tükben második otthonukra találjanak. Nagy hiba, hogy az üzemben nincsen pártcsoport s a párttagok csupán Bratislavába járnak gyűlésekre. Ügy­szintén ünnepségek alkalmával ;s Bratislavába járnak. Ez a túlzott köz­pontosítás, mint láthatjuk, veszélyez­teti a műhely vezetőségének önálló­ságát. Talán mentségükre szolgál, hogy a műhelyt átszervezték és szakszerve­zetüket önállósították. Azonban még így sem szabad megengedni, hogy az ilyen átszervezés a munkások kezde­ményezésének és igényeinek rovására menjen. Szükséges tehát, hogy szer­vezeti életüket megjavítsák, kiegé­szítsék és tegyék arányossá munka­teljesítményükkel. A kisipari szövetkezet szenei mű­helye amolyan ' mozgalmi csendé'et. A munkások talán nem is tudják, hogy ha egy esztergapadot vagy más megmunkálógépet megjavítanak, kö­zös nagy feladatainkból részesednek tel­jes mértékben. De magukkal, a mű­hely belső életével szemben adósok maradnak... (p. j.) betartásáról van szó. Harcosságrá, helytállásra, a határozatok valóra váltásáért való harcra kell tehát nevelni a kommunistákat, ami bizony sok hefyen hiányzik a járásban. Persze, jz ilyen nevelésnek feltételei is van­nak, mégpedig az, hogy a járási és a községi vezetők járjanak a szocia­lista törvényesség, vagy a határoza­tok következetes betartásának élén. Moravčík elvtárs felszólalásában ar­ról beszélt, mennyire szükséges, hogy a vezetők jó példát mutassanak. Mert ha ennek ellenkezője fordul elő, ez fékezheti a szövetkezeti mozgalom fejlesztését. Igaz, a luboriečkai, mu­lyadi, želovcei és más jó szövetke­zetek kiváló eredményei jelentősen hozzájárultak, hogy a szövetkezeti gazdálkodás kitéphetetlen gyökereket eresztett a járás falvaiban. De a dol­gozó parasztok nemcsak a jó szövet­kezetek munkáját látják, hanem ész­reveszik a ayeftge szövetkezetben elő­forduló hibákat is. És sajnos, gyakran két szomszédos szövetkezet munkája annyira különbözik egymástól, mint tűz a víztől. Ennek persze nem vala­mi természeti adottság az oka, ha­nem a hiányos munkaszervezés, sok­szor fegyelmezetlenség, rossz mun­kaerkölcs, amelyen segíteni lehet. — A jó eredmények mindenekelőtti annak köszönhetők, — mondja Pavel Uhrin, a luboriečkai pártszervezet küldötte —, hogy a HNB tanácsa nem egyedül intézi az ügyeket, ha­nem együtt a nemzeti bizottság va­lamennyi tagjával, a falu parasztjai­val, munkásaival. A luboriečkai pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság mellett műkö­dő pártcsoport arra törekszik, hogy a HNB minden tagja éljen jogaival és teljesítse a választóktól kapott feladatát, részt vegyen a fontos kér­dések megvitatásában és intézkedé­sekben, a határozatok hozatalában és végrehajtásában. Mindez azt ered­ményezte, hogy a falu dolgozói egy­re jobban magukénak érzik a nemzeti bizottságot, amelyet mély demokra­tizmus hat át, és felelősségérzetre serkentenek a szövetkezet, az állam ügyei, érdekei iránt és őrködnek a szocialista törvényesség betartása felett. Jó példák ezek. Tanulhatnának be­lőle azok a HNB-elnökök, akik min­dent csak „felülről" várnak, minden kérdésben a központi szervektől vár­nak utasítást. Ha valamilyen gazda­sági feladatot kell megoldani, valamit fel kell építeni, azt szeretnék, hogy az utolsó szegig az anyagot a minisz­térium vagy a megbízotti hivatal sze­rezze be nekik. Ezek az elvtársak nem ismerik fel eléggé, mit tehet a lakosság helyben, sokszor a maga eszközeivel. A helyi kezdeményezé­sek, javaslatok hasznosítása elsősor­ban a nemzeti bizottság tagjainak munkájától függ, akik a dolgozó tö­megek között élnek és minden le­hetőségük megvan arra, hogy ide­jében megtudják, mit kell tenni a lakosság érdekében. A helyi nemzeti bizottság politikai irányítása is sok felelősségteljes fel­adatot ró a falusi pártszervezetekre. Közismert, hogy az utasítgatás sérti a nemzeti bizottságok önállóságát, akadályozza a választott szervek fej­lődését. Gyakran — ahogy ezt a többi felszólaló elmondotta — az uta­sítgatásnak az a következménye, hogy egy-egy ügyben senki sem in­tézkedik, mert a nemzeti bizottság a pártbizottságra, a pártbizottság pe­dig a nemzeti bizottságra vár. Az élet azonban nemcsak azt mutatja meg, hogyan nem szabad, hanem azt ls, hogyan kell helyesen irányítani, segítséget nyújtani a HNB-nek. Példa erre az előbb említett luboriečkai pártszervezet és más falusi pártszer­vezetek, amelyek nagy gondot fordí­tanak a nemzeti bizottságok mellett működő pártcsoportok irányítására, mert ennek feladata odahatni, hogy a HNB tagjai kellő felelősségérzettel, szeretettel foglalkozzanak a falu dol­gozóival, elősegítsék a szövetkezeti mozgalom fejlődését, a dolgozók jobb életének biztosítását. A felszólalók különféle dolgokról beszéltek. Sok szó esett a CSISZ­szervezetek munkájáról, az asszonyok aktivitásáról a mezőgazdaságban, mégis valamennyien ugyanazt mond­ták: a gazdasági feladatok megvaló­sítása az embereken múlik. Minden hiba, mulasztás embérek tette s em­bereknek kell azt orvosolni is. És a pártszervezetek legfőbb munkája mindig és minden körülmények kö­zött az emberek meggyőzése, neve­lése, a párt és kormány határozatai teljesítésére való mozgósítása. Erdősi Ede.

Next

/
Thumbnails
Contents