Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-23 / 54. szám, szombat

Szovjet jegyzék Libanonnak Bejrut (ČTK) — Sz. P. Kiktev liba­noni szovjet nagykövet február 21-én Szamim Szolho libanoni miniszterel­nöknek, aki egyúttal a külügyminiszteri tisztséget is ellátja, átadta a bejrúti szovjet nagykövetség jegyzékét, amelyhez csatolta a szovjet kormány­nak az USA, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányaihoz intézett jegy­zéke másolatai, valamint a közel- és közép-keleti béke és biztonság megte­remtésére tett javaslatát. A Szovjetunió nagykövete arra kérte Szamim Szolho miniszterelnököt, hogy a jegyzék tartalmáról értesítse a li­banoni kormányt. Szamim Szolho kije­lentette, hogy a libanoni kormány ha­ladéktalanul megtárgyalja a jegyzéket. Izrael nem hajlandó csapatait kivonni Jeruzsálem (ČTK) — A nyugati hír­ügynökség közlése szerint Izrael kor­mánya február 21-én meghallgatta Ebannak, USA-beli nagykövetének be­számolóját. A nagykövet a kormányt tájékoztatta az ENSZ-nek és az ame­rikai kormánynak álláspontjáról Izrael elutasító magatartását illetőleg csapa­tainak Egyiptom területéről való kivo­nása ügyében. A kormány többórás ülése után Ben Gurion, izraeli minisz­terelnök a parlamentben beszédet mondott. Ismételte, hogy Izrael előze­tes feltételek teljesítése nélkül nem vonja ki csapatait Gaza és az Akabai öböl térségéből. Az izraeli hajók .sza­bad hajózására az Akabai öbölben ke­zességet követel és Gaza térségéről azt állította, hogy sohasem volt egyip­tomi terület. Ben Gurion beszédéből A Biztonsági Tanács befejezte a kasmíri kérdés vitáját New York (ČTK) — Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa február 21-én befe­jezte a kasmíri kérdés vitáját. Tlz szavazattal egy tartózkodás (a Szov­jetunió) mellett jóváhagyta az USA, Nagy-Britannia és Ausztrália által elő­terjesztett határozati javaslatot, amely felszólítja a Biztonsági Tanács elnö­két, Jarrtng svéd küldöttet, hogy In­diába és Pakisztánba utazzon és a helyszínen vizsgálja felül a kasmíri kérdés megoldására irányuló javasla­tokat. Szoboljev szovjet küldött közölte, hogy az új határozati javaslat az ő küldöttsége részére elfogadható, azon­ban tartózkodik a szavazástól, mert nem tartja helyesnek, hogy a határo­zati javaslat a jelenlegi kapcsolatban hivatkozzon a Biztonsági Tanács előző határozataira és az ENSZ indiai és pa­kisztáni bizottságainak beszámolóira, mert ez Jarring küldetését nem köny­nylti meg. Várható, hogy a kasmíri kérdés to­vábbi vitája akkor kerül napirendre, amikor Jarring kijelentést tesz tanács­kozásai eredményéről. kitűnik, hogy Izrael Eisenhowernek az izraeli miniszterelnökhöz intézett személyes üzenetében és rádióbeszédé­ben nem Iát ultimatív felszólítást az izraeli haderők kivonására Egyiptom­ból, mert egyébként Ben Gurion n°*n merészkedne ragaszkodni makacs ál­láspontjához. A Ben Gurion beszédét követő to­vábbi kormánytanácskozás után Eban nagykövet repülőgépen visszautazott New Yorkba. A testvéri népek segítsége a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak Hanoi (ČTK) — Bui Conh Chinh, a V'etnami Demokratikus Köztársaság kormánya gazdasági tanácsának veze­tője a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetésében azzal a hatalmas se­gítséggel foglalkozott, amelyet a test­véri népek nyújtottak a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. Bui Conh Chinh rámutatott arra, hogy a hoszú ideig tartó háború a Vietnami Demokratikus Köztársaság népgazdaságának sú'yös anyagi káro­kat okozott. Az országban a termelés a háború alatt a mirúnumra csökkent és a kereskedelemben pangás állt be. E helyzetben a vietnami dolgozóknak segítségére siettek a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a töto/bi test­véri ország népei. A Szovjetunió el­lenszolgáltatás nélkül mintegy 200 millió rub I értékű árut, műtrágyát, gépberendezést és egyéb készítményt ajándékozott az országnak. Az ENSZ közgyűlése jóváhagyta a mandátumbizottság jelentését New York (ČTK) — Az ENSZ köz­gyűlése február 21-én jóváhagyta a mandátumbizottság jelentését. A bi­zottság nem volt hajlandó nyilatkozni a csangkajsekisták megbízó leveleinek érvényességéről. Szoboljev szovjet küldött e jelentés vitájában tiltakozott a mandátumbi­zottság határozata ellen és kijelentet­te, hogy a bizottság ajánlata igyekszik kétségbevonni a magyar küldöttek mandátumának érvényességét. A szov­jet küldött kifejezte továbbá sajnála­tát afelett, hogy a Kínai Népköztársa­India nem engedi, hogy idegen katonai egységek lépjenek területére Bombay (ČTK) — Dzsavaharlal Neh­ru. indiai miniszterelnök február 21-én a Bombay állambeli Akkolban nagy népgyűlésen beszélt. D. Nehru rámu­tatott a nyugati hatalmak azon szándé­kára. hogy Kasmírba nemzetközi ka­tonai egységeket küldjenek és hang­súlyozta, India nem engedi meg, hogy idegen katonai egységek lépjenek területére. „Amennyiben valamely ország kato­nai egységeket küld Kasmírba — mondotta Nehru —, ezt nem csak Kasmírba, de Indiába történt invázió­nak fogjuk tekinteni. ság mindeddig nem nyert képviseletet az ENSZ-ben. Josef UUrich, a csehszlovák küldött­ség vezetője hangsúlyozta, hogy a csehszlovák kormány abból a tényből indul ki, hogy csak egy Kína létezik, és hogy Kína egyedüli törvényes kor­mánya a Kínai Népköztársaság köz­ponti népi kormánya. A csehszlovák küldött elítélte a bi­zottság eljárását, amely kitért a Ma­gyar Népköztársaság küldöttsége megbízóleveleire vonatkozó határozat elől. A csehszlovák küldött hangsú­lyozta, hogy a mandátumbizottság el­járása azon politikai kampányt szolgál­ja, amelyet bizonyos küldöttségek ve­zetnek az ENSZ-ben a Magyar Nép­köztársaság ellen és kijelentette, hogy ez az eljárás nem felel meg a nem­zetek közötti baráti együttműködés szellemének. Harminckilenc éves a szovjet hadsereg ABUKIKEROV kapitány a ro­hamágyú motorjáról tart előadást. Katonái figyelmesen hallgatják. Vala­mennyien nagy érdeklődéssel ismer­kednek a harci technikával. A szov­jet hadseregben a katonák odaadással tanulják a honvédelmi ismereteket. A fényképfelvétel nemrégiben készült, közel 39 évvel azután, hogy a pszko­vi és narvai győzelmes harcokban megalakult a szovjet hadsereg, mely a felszabadított munkások és parasz­tok. az Októberi Forradalom és a proletárdiktatúra hadserege. A szov­jet haderő a kommunista párt veze­tésével és a néptömegek támogatá­sával nagy tűzkeresztségen ment át az intervenciósok és ellenforradalmi erők felett aratott győzelmes harcok­ban. Húsz évvel később a szovjet katonák világraszóló dicsőséget sze­reztek az országukba betolakodott fa­siszták felett aratott győzelemmel. Hazánk népe ezeknek a harcoknak köszönheti szabadságát és független­ségének kivívását. Amikor a szomszédos Magyarorszá­gon az ellenforradalmi erők vissza akarták állítani a fasiszta rendszert, örömmel és nagy megelégedéssel fo­gadtuk annak hírét, hogy a szovjet ka­tonák segítettek a magyar hazafiaknak országuk szocialista vívmányait megvé­deni. Köztársaságunkban %kkor a CSISZ-tagok több városból és köz­ségből — így a losonci Polana-üzem­ből is — emléktárgyakat küldtek a Magyarországon tartózkodó szovjet katonáknak. Mi szeretjük felszabadítóinkat, ä szovjet hadsereget. Bennünket nem­csak a varsói szerződés, hanem el­sősorban a szeretet és a hála fűz a Szovjetunióhoz. Szövetségében biz­tosabbnak érezzük hazánk biztonságát és szabadságát. Azért, mert mint Tyi­honov „A szovjet hadsereg" című versében megírta: A szabadság a népek szomjú álma, és Európát marja az Idő, nincs hadsereg, melynek igazsága igazságoddal összemérhető. Speidel hűen szolgálta Hitlert Bonn (ČTK) — A „Bonner Korres­pondenz" február 21-én fontos anya­got közölt, amelyben b: :onyítja, hogy Speidel mindig hü védelmezője volt Hitler Kelet ellen irányuló támadási terveinek. Ezzel szemben a bonni kormány arra törekszik, hogy ezt cáfolja és a Nato közép-eruópai fegy­veres alakulatai új parancsnokát a KOMMENTÁRUNK „Kis Európa" Párizs és Róma között Tovább tart a veszedelmes játék a „közös piat" körül 1955. júniusában Messinában tartot­ták a „Kis Európa" (Nyugat-Német­ország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) külügyminisztereinek értekezletét, amelynek záróközleményében közölték a nyilvánossággal, „elérkezett az ide­je, amikor Európa építése új szakasz­ba lépett". Csaknem két éven át értekezlet értekezletet, tanácskozás tanácskozást követett. Meg kellett oldani a Saar­vidéki kérdést. Meg is oldották, még pedig Nyugat-Németország javára. Megfelelő szövegezést kellett találni. Az Euratom és a közös piac ügye a diplomaták aktatáskáiban Párizsból Brüsszelbe. Brüsszelből Velencébe, Velencéből Bonnba, Londonba, ismét Brüsszelbe utazott, hogy végül Pá­rizsban befejezze útját „a megbeszélt elveket" tartalmazó okirat aláírásával. Márciusban Rómában kerül sor a zá­róértekezlet megtartására, amelyen jóváhagyják és aláírják a szerződések tényleges szövegét. „Az Európán" jelenlegi fő feladata az, hogy meg­találja a helyes, mindannyiuk által elfogadható szövegezést. 1. A közös piac: A „Kis Európa" hat államának fokozatosan mintegy 15 év alatt meg kell szüntetnie a vá­mot és más gátakat az árú és mun­kaerők kölcsönös kicserélésében, hogy egy nagy kiterjedésű terület jöjjön létre, amelyen semmiféle állami, gaz­dasági korlátozások nincsenek. 2. „Euratom": Az összes nemzeti atomforrás, berendezés és dokumen­táció egy „az. államok felett álló" szerv kezébe kerül, amelynek irányí­tania kell az atomenergia felhaszná­lásának további fejlesztését „Kis Eu­rópában". 3. Eurafrika: Franciaország, Bel­gium, Hollandia és Olaszország gyar­matait (a Szomál-földet is) a „közös piachoz" csatolják. A legközélebbi 5 évben mind . a hat állam hozzájárul a „közös alaphoz", amelyet a gyarma­tosító hatalmak között fognak fel­osztani. Addig az ideig új szerződést kell kidolgozni a gyarmatoknak a „kö­zös piachoz" való csatolásáról. A közös piaccal az amerikai — nyu­gatnémet terv szerint Franciaországot és a többi résztvevő országot meg­fosztják gazdasági, később természe­tesen politikai önállóságuktól is. Az Euratom segítségével az atomkutatás terén elért francia eredményeket Nyugat-Németországnak szolgáltatják ki. Párizsban megegyezés jött létre, hogy az Euratom közös vagyonát nem képezik azok a hasadó anyagok, amelyeket katonai használatra vesz­nek át. Ami Eurafrika terveit illeti, az ügy teljesen világos. A gazdasági­lag kimerült, a hosszú ideig tartó gyarmati háborúkban megtizedelt és az amerikai segítséggel megtépázott Franciaország megmaradt gyarmatait kénytelen lesz fokozatosan átadni az amerikaiaknak és a nyugatnémetek­nek. A három terv hívei e tervek védel­mére a bizonyítékok két fajtáját hozzák fel. Elsősorban az integrált Euró­pának „egy harmadik erőt" kell létre­hoznia, amely független a két nagy­hatalomtól, az USA-tól és a Szovjet­uniótól. Másodszor a közös piacnak lehetővé kell tennie az életszínvonal gyors emelését. Az első argumentáció önmagát dönti meg. Az integrált Európa kezdemé­nyezői ugyanis az amerikai monopó­liumok. Mennyire lehet számolni azon szándékukkal, hogy lemondanak ural­mukról Nyugat-Európában, azt min­denki megítélheti. A másik argumentumot csak a nagyon naiv kommentátorok használ­ják. Minden ítélőképes megfigyelő és gazdasági szakember egyetért abban, hogy a „közös piac" fő terméke a munkanélküliség (főképp Franciaor­szágban), a munkabércsökkenés. Azt eredményezi, hogy Bonn öt partnere Ruhr-vidéki és az amerikai ipar nyers­anyagszolgáltató alapjába változik. Sok szó esik Nyugat-Németország „jelentős engedményeiről" és „a francia diplomácia sikeréről". Pineau pénzügyminiszter győzelemtől ittasan lép a fényképezőgép elé. Konrád Adenauer azonban szintén emelkedett hangulatban van. 'Hangsú­lyozza, hogy ő is „ezúttal valóban megelégedett". Az amerikaiak sem rejtik véka alá megelégedésüket. Ez a sokoldalú öröm nagyon jelleg­zetes. A „közös piac" és a többi terv ugyanis kapitalista vállalkozás, ami annyit jelent, hogy törvénye a versen­gési harc és az erősebb győzelme. Egy szempillantás a termelési táblá­zatokra azt mutatja, hogy az alapvető ipari ágazatokban Franciaország ma jóval elmaradt Nyugat-Németország mögött. Az acélgyártásban csaknem a felével. Minden ismert tény arról ta­núskodik, hogy a jövő szempontjából a bonni kancellárnak sokkal több oka van az elégedettségre, mint Mollet francia miniszterelnöknek, aki éppen most utazik az USA-ba. Az állítólagos engedmények egyike, melyet Nyugat-Németország Francia­országnak tett, az, hogy a legközeleb­bi öt évben 200 millió dollárral járul hozzá a gyarmatok „közös" alapjához. Ez mellékesen megjegyezve ugyan­akkora összeg, mint amilyennel Fran­ciaország járul az alaphoz. Kruppék azonban semmit sem adnak ingyen. Ezen beruházás ára —, amelyet egye­sek megkísérelnek „francia sikernek" feltüntetni, — a francia független­ség. E függetlenség felé kinyújtotta már kezét Bismark, Vilmos császár, és Hitler is. Adenauer Franciaország függetlenségét kereskedelmi tranz­akcióval akarja megnyerni. 200 millió dollár Franciaországért... A 30 európai állam közül mindössze 6 vesz részt a tervben. De ha meg akarják valósítani az igazi, igazságos európai együttműködés gondolatát, akkor valamennyi európai államnak részt kell vennie az együttműködés­ben. Csakis ilyen általános európai együttműködés lehet kezesség arra, hogy a szabad nemzetek nem válnak Kruppék és Rockefellerék rabszolgái­vá. Az a szerződés azonban, mely márciusban Rómában aláírásra kerül, ilyen kezességet nem nyújt. Ellenke­zőleg, halálos veszedelmet jelent egész Nyugat-Európa szabadságára és függetlenségére. J. H. harcos dicsfényével Hitler-ellenes övezze. A „Bonner Korespondenz" főképp arra a kijelentésre utal, amelyet Speidel közvetlen a második világhá­ború után az 1944. júl'us 20-i tiszti összeesküvés értelméről mondott. Speidel rámutatott arra, hogv akkor „nem a Hitler által kitűzött stratégiai cél megváltoztatásáról, hanem ÜZ egyik ellenséggel való megegyezésről volt szó, hogy a másik ellenséget legyőzhessék". Vagyis más szóval Németországnak a nyugati hatalmak­kal a Szovjetunió elleni közös fellé­pésre vonatkozólag kellett volna meg­egyeznie, A tájékoztató rámutat arra, hogy Speidel nem mondott le a Szovjetunió ellen irányuló fasiszta agressziós ter­vekről. Már 1940 decemberében kije­lentette a „Saturday Evening Post" amerikai lapnak adott interjújában: „Negyven haickocsi- és gépesített hadosztállyal áttörünk. A taktikai lé­gierők elpusztítják a lengyelországi összekötő vonalakat". Spanyolország ellenzéki erői összefognak Franco kormánya ellen Washington (ČTK) — A „Washing­ton Posť amerikai lap tudósítása sze­rint február 15-től 20-ig Santo-Juan­de-Luz spanyol városban a monar­chisbák, katolikusok és a szocialisták képviselői azon lehetőségek.ől tanács­koztak, hogyan érhetnék el leggyor­sabban a Franco-kormány lemondá­sát. Ez az új tény különösen azért fi­gyelemre méltó, hogy első ízben jöt­tek össze az -llenzékí monarchista és a kibontakozó keresztény-demokrata spanyol mozgalom megbízottal Spa­nyolország Szocialista Pártjának kép­viselőivel. Ez a különböző politikai irányzatú csoportok azon törekvésé­nek további bizonyítéka, hogy köl­csönös kapcsolatokat kössenek és együtt keressenek lehetőséget és eszközöket arra, hogy a fasiszta dik­tatúrát más kormányformával váltsák fel. Bonn atomfegyvereket akar gyártani Berlin (ČTK) — A Telegraf nyugat­berlini lap február 21-i számában bevallotta, hogy a nyugatnémet kor­mány követeli az atomfegyver Német­országban való gyártására a korlátozá­sok megszüntetését. A. lap párizsi jól értesült körökre hivatkozik és azt írja, hogy Konrád Adenauer kormánya „ez irányban a Nyugateurópai Unió ta­nácsának jövő ülésén — amely e na­pokban lesz Londonban — megteszi a szükséges lépéseket". Bonn követeli a Nyugateurópai Unióról szóló egyezményekben fog­lalt ismert szöveg megváltoztatását, amely szerint Nyugat-Németország 1954-ben „ünnepélyesen" kötelezte magát, hogy nem gyárt nukleáris fegyvereket. A bonni kormány ré­széről már akkor is a demokratikus közvélemény becsapása volt a cél, mert ma, nem egész három év múl­tán a bonni kormány ígéretét „tisz­tességtelen megkülönböztetésnek" mi­nősíti. A „Telegraf ezzel kapcsolatban a nyugatnémet kormány lépését azzal igyekszik igazolni, hogy rámutat az Euratomról szóló egyezmény aláírá­sával bekövetkezett „új helyzetre". * N É H Á NY S ORBA N SZOVJET szakszervez ti küldöttség érkezett Magyarországra, a magyar szakszervezetek meghívására. L. N. Szolovjov, a szovjet küldöttség veze­tője kifejezte azon reményét, hogy a küldöttség látogatása hozzájárul a szovjet és magyar nép közötti ba­ráti kapcsolatok megszilárdításához. (ČTK) A MAGYAR ÜTTÖRÖK felújított •szervezete nyilatkozatot adott ki, amelyben felh'via a magyar gyerme­keket, hogy önként lépjenek a szer­vezetbe. (ČTK) TIRANÁBAN február 21-én kezdő­dött az albán mezőgazdasági dolgozók értekezlete, amelyet az albán minisz­tertanács és az Albán Munkapárt Központi Bizottsága hívott egybe. (ČTK) NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN ez utóbbi időben fokozódott az ifjúság mozgalma a kötelező katonai szolgálat ellen. Sok fiatalember azzal kerüli ki a sorozást és a Wehrmachtba való behívását, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaságba távozik. (ČTK) AZ USA-ban az Atlanti Öceán part­ján fekvő kikötők munkásai már má­sodik hete folytatják bérsztrájkjukat. (ČTK) AZ ALEKSZANDROV ének- és táncegyüttes a magyar forradalm' munkás-parasztkormány meghívására február 21-én vendégszereplésre Bu­dapestre érkezett. (CTK) O J S 7 ' o 1957. február 23.

Next

/
Thumbnails
Contents