Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-22 / 53. szám, péntek

Áz ENSZ közgyűlésének tárgyalásai ; m Ä közgyűlés jóváhagyta i egyes bizottságok javaslatait ! New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlése február 20-án több olyan határozati javaslatot tárgyalt meg, amelyeket bizottságai ajánlottak. Gazdasági téren határozati javaslatot fogadtak el a nemzetközi kereskedelem fejlesztéséről, a nemzetközi együttműködés szervezetének megalakításáról és olyan tanácskozások rendezéséről, amelyek az importáló és exportáló országoknak lehetővé tennék élelmiszerkészletek létrehozását. A csehszlovák küldött a szavazásnál hangsúlyozta, hogy a gazdasági bizottság határozati javaslata nem törekszik a nemzetközi kereskedelem teljes kifejlesztésére. A szovjet küldött a javaslatról azt mondotta, hogy ki nem elégítő, mert az országok csak pgy csoportja kereskedelmének fejlesztését mozdítja elő, míg a többit piellőzi. A közgyűlés a szociális, kulturális 'és emberbaráti bizottság javaslatára elhatározta, hogy a következő ülésen tanulmányozni fogja az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szerződéseket. A nemzetek önrendelkezési jogának tiszteletbentartására vonatkozó javaslatok felülvizsgálását a jövő ülésre halasztották. A közgyűlés megvitatta továbbá az önkormányzattal nem rendelkező területekre vonatkozó határozati javaslatokat, amelyeket a Gyámsági Tanács terjesztett elő. 'A Biztonsági Tanács Kasmírról tárgyal Február 20-án a késő éjszakai 'órákban a Biztonsági Tanács ülésén a nyugati hatalmak távollétükkel lehetetlenné tették, hogy az USA, NagyBritannia, Ausztrália és Kuba határozati javaslatának szovjet modósító javaslatalt megszavazhassák. A szovjet javaslatok a kasmíri kérdésben a fő súlyt az India és Pakisztán közötti közvetlen tanácskozásra helyezték. A Szovjetunió a négy hatalom eredeti határozati javaslata ellen szavazott, mert a határozati javaslat Indiára nézve elfogadhatatlan intézkedéseket tartalmazott. Ugyanis a közvetlen tárgyalás kérdését az ENSZ haderőinek Kasmírba küldésével kötötte öszsze. Az amerikai küldött ezután új határozati javaslatot terjesztett elő, amely lényegében ugyanazokat az intézkedéseket tartalmazta. Szoboljev szovjet küldött e javaslattal kapcsolatban megjegyezte, ^íogy más szavakkal az előző határozati javaslat tartalmát ismétli és hozzáfűzte, hogy ezért a javaslat ellen szavaz. A Biztonsági Tanács a további tárgyalást elnapolta, anélkül, hogy az USA új javaslatát szavazás alá bocsátotta volna. A ciprusi kérdés vitája a politikai bizottságban Az ENSZ közgyűlése politikai bizottságának február 20-i esti ülésén a ciprusi kérdés vitájának első szónoka Farid Zeinaddin szíriai küldött volt. Kijelentette, hogy Ciprus a briteknek katonai támaszpontul szolgál, amelyet terjeszkedési célokra használnak. Szíria küldötte hangsúlyozta, hogy a ciprusi brit rádióállomás az arab nemzeteket felkelésre szólította kormányaik ellen. Hozzáfűzte, hogy NagyBritannia mesterkedéseivel világosan bebizonyította, hogy Ciprus szigetére közép-keleti politikájának megvalósításához van szüksége, ami az Egyiptom elleni agresszióban nyilvánult meg. Szíria küldötte Ciprusnak az imperialista uralom alól való felszabadulását múlhatatlanul szükségesnek minősítette, mert „a sziget megszállása Nagy-Britannia által kerékkötője a közép-keleti béke és stabilitás elérésének". Henry Ford Cooper, Libéria küldötte azt a nézetet vallotta, hogy az ENSZnek nincs joga beavatkozni Ciprus kérdésébe. Norvégia, Pakisztán és Afganisztán küldöttei állást foglaltak „az érdekelt államok" közötti közvetlen tanácskozások mellett. Guillaume George-Picot francia küldött kijelentette, nem lehet megengedni, hogy a ciprusi lakosságnak önrendelkezési jogot adjanak. Védelembe vette Nagy-Britannia imperialista álláspontját és azt igyekezett bizonygatni, hogy az ENSZ-nek nincs joga Ciprusról még tárgyalni sem, mert az ENSZ alapokmánya állítólag tiltja a más ország hatáskörébe tartozó ügyekbe való beavatkozást. A ciprusi kérdés vitáját a legközelebbi ülésen folytatják. Az izraeli kérdés tárgyalását ismét elhalasztották Ä közgyűlés azon ülését, amelynek foglalkozni kellett volna Izrael ama elutasító álláspontjával, hogy haderőit Egyiptom területéről kivonja, az amerikai küldöttség kívánságára már negyedszer elnapolták. Közben azonban az ENSZ székhelyén intenzív diplomáciai tevékenység folyik. Eisenhowernek a kongresszus vezetőjével való találkozása után, amely nem vezetett semmiféle határozott eredményre, az USA elnöke az amerikai rádióban és televízióban beszédet mondott. Beszédében mellőzte az Izraellel szemben folytatott amerikii politika pontosabb meghatározását és e probléma megoldásáért a felelősséget az ENSZ-re hárította. A nyugati hírügynökségek hangsúlyozzák, hogy Eisenhower beszédében mégcsak nem is említette az Izrael elleni szankciók lehetőségét. A hírekből kitűnik, hogy az USA és Izrael leplező mesterkedései tovább folynak. Nagy-Britannia és Ausztrália külügyminiszterei beszédeikben Izrael pártjára állottak és elvben állást foglaltak a szankciók alkalmazása ellen. A Reuter hírügynökség megjegyzi, hogy Eisenhower elnök végső esetben kész volna támogatni bizonyos erkölcsi szankciókat arra az esetre, ha Izrael nem vonja ki csapatait, ami anynyit jelent, hogy az USA nem támogatna olyan gazdasági és katonai szankciókat Izrael ellen, amelyek Izraelt az ENSZ alapokmányának tiszteletbentartására kényszeríthetnék. ÜLDÖZIK az USA Kommunista Pártját New York (ČTK) — Az amerikai sajtó szerint Eugen Dennist, az USA Kommunista Pártja főtitkárát a szenátus belső biztonsági albizottsága elé idézték, hogy kivallassák az USA Kommunista Pártja XVI. kongresszusáról. A Daily Worker közölte az USA Kommunista Pártja ideiglenes Központi Bizottságának nyilatkozatát, amelyben határozottan tiltakozik az amerikai hatóságoknak az USA Kommunista Pártja üldözésére irányuló önkényes intézkedése ellen. Már megint Speidel... z Bszakatlanti Szerződés tagállamainak vezérkara egyhangúlag megválasztotta Speidel tábornokot e hadsereg közép-európai tagozatának szárazföldi parancsnokává — írta a világsajtó az elmúlt napokban. Hogy kicsoda Speidel tábornok, ar

r ról Európa népei sokat tudnának beszélni. A nyugati reakciós sajtó igyekszik Speidel alakját bizonyos glóriával körülövezni és azt hirdeti róla, hogy ő a megtestesült emberiesség. Filozófiai doktorátust szerzett és hosszú időn keresztül egyetemi professzor is volt. Ez mind igaz lehet, de nem ez a lényeges, hanem a katonai ténykedése. Már az első világháború alatt mint hadnagy szolgált II. Vilmos császár hadseregében és csak a Marne melletti vereség akadályozta meg abban, hogy be ne sétáljon a „dicsőséges" német hadsereggel Párizsba. Szerencséje azonban úgy hozta, hogy 1940-ben, Franciaország leigázása után Hitler Speidel tábornokot telte meg az ország teljhatalmú urává Párizs székhellyel. Speidel tábornok álma tehát teljesült. Beült a francia császárok gyönyörű palotájába és vezérkarával ő szövegezte meg a francia kapituláció feltételeit, amelyeket azután Pétain marsall alá is írt a compiegnei erdőben. Hogy mennyire „filozóftkus" és „emberséges" volt a feltétel nélküli fegyverletétel a francia népre, arról a legjobban az ország kettévágása tanúskodik a vichyi Franciaországra és az okkupált másik részre. Sokat tudnának beszélni Speidel tábornok helytartóságáról a partizánharcokban dicsőségesen elhullott hazafiak ezrei, vagy az életben maradt, de hosszú éveken át koncentrációs táborokban és a Gestapo börtöneiben sínylődött, haladó szellemű franciák. Sok, a francia néphez szóló, megalázó felhívást, letartóztatási végzést, halálos ítéletet írt alá Speidel tábornok — mint mondják: nyugodtan, „szokrateszi filozófiával". Speidel tábornok franciaországi tevékenységére szomorúan gondol viszsza ^Európa majdnem valamennyi népének fia. Hisz egész Franciaország ipara akkoriban a hitleri Wehrmachtnak dolgozott és annak sok munkaerőre volt szüksége. A gyárak vezetőségében a német nagytőke megbízottai ültek. A munkaerőket a koncentrációs táborok szállították, s ezek lakói ingyen, csak krumplihéjért voltak Franciaországban nem szűnnek a tiltakozások Speidel náci tábonwk kinevezése ellen. Képünkön egy falra mázolt francia nyelvű felírat látható: „Speidel — nem!" kénytelenek halálra dolgozni magukat. Franciákon kívül dolgoztak ott német antifasiszták, csehek, szlovákok, magyarok, oroszok, lengyelek, dánok, olaszok, finnek és mások is. Ezek mind a saját bőrükön érezték Speidel tábornok „filozófusi" kormányzását. A francia haladó sajtó, főleg a Humanité élesen elítélte Speidel tábornok jelenlegi új megbízatását és rámutatott előző, háborús tevékenykedésére. Az angol munkáslapok is komoly bírálat tárgyává teszik Speidel tábornok személyét és 'amiékeztetnek Rommel tábornok afrikai hadseregére, ahol Speidel tábornok, mint Rommel helyettese működött. A lapok szomorúan gondolnak vissza arra a sok elhúnyt angol katonára, akiknek éledét a német fasiszták golyói Afrikában oltották ki. A gondolkodó ember előtt érthetetlennek tűnik fel, hogy mindazok után, amiket Speidel tábornok Nyugaton véghezvitt, mégis akadnak olyan francia, angol, dán, holland, belga, norvég tábornokok, kormányférfiak, akik helyeslik Speidel kinevezését. A NATO generálisai közül egyesek azzal érvelnek, hogy Speidel táborn-knak része volt az 1944 júliusában elkövetett Hitler elleni merényletben, tehát Hltlerés fasisztaellenes. A dolgok nyitja azonban ott van, hogy Speidel és a többi tábornok Hitlert csak azért akarták eltenni láb alól, hogy megőrizzék a fasiszta hadsereget, megkössék a különbékét a nyugati hatalmakkal és azután teljes erővel a Szovjetunió ellen vonulhassanak. Mindenki előtt ismert tény, hogy a NATO-ban az amerikaiak diktálnak. Speidel tábornok személyét a NATO vezérkarában elsősorban az USA katonai képviselői támogatják. Norstad, az Atlanti Szövetség új vezérkari főnöke elismerően nyilatkozott Speidel tábornokról és azt mondotta, hogy őt tartja a legalkalmasabb embernek erre a helyre. Speidel tábornokot AlLan Dulles, az amerikai kémhálózat vezetője is „melegen" ajánlja, mert tudja, hogy Speidel tábornok jó szolgálatot fog tenni az amerikai hírszerző szolgálatnak. Az amerikai nép a saját bőrén nem ismerte meg Speidelt, még híreket is alig hallott róla. Az amerikai nagytőke cenzúrája éberen őrködik afelett, hogy Speidel tábornok „hőstettei" a nagyközönség füleihez ne jussanak el. De ha ismerné az amerikai nép Speidel tábornokot, úgy bizonnyal erélyesebben tiltakozna szereplése ellen. Elég volt egyszer a speidelekből Európa népeinek. Nem kétséges, hogy Speidel tábornok és a többi náci fővezér rehabilitálása és reaktivizálása nagy veszélyt jelent az egész haladó emberiségre." -y-r KOMMENTÁRUNK Az USA támogatja Izrael Egyiptom-ellenes provokációját az ENSZ-ben A New Yorkból érkező hírek képet adnak arról a lázas élénkségről, amely az ENSZ palotában és Washingtonban uralkodik az ENSZ közgyűlése további Izrael elleni eljárásának kérdésében. Izrael, amint ismeretes, már több ízben visszautasította annak a felhívásnak teljesítését, hogv hívja viszsza fegyveres erőit Egyiptom területéről Gaza körzetéből és az Akabaiöböl sínai partvidékéről. Az a tény, hogy a közgyűlés első felszólításának az az óta eltelt két hónap után, nem tettek eleget, nem vonták ki Egyiptom törvényellenesen megszállva tartott területéről az izraeli egységeket, durva provokáció Izrael részéről az ENSZ-szel szemben. Az izraeli uralkodó körök elítélésre méltó eljárásukat azzal indokolják, hogy „aoqódnak" Izrael biztonsága miatt, melyet állítólag Egyiptom agresszív tervel veszélyeztetnek és ez ellen úgynevezett biztonsági kezességek megszerzésével védekeznek, amit nemcsak az ENSZ, hanem elsősorban az USA nyújtana számukra. Milyen „biztonsági kezességről" van szó ? Gaza területének esetében Izrael állítólag kész visszavonni katonai egységeit olyan feltétellel, hogy ezt a területet nemzetközi ellenőrzés alá helyezik és kivonják az egyiptomi fennhatóság alól. A terület közigazgatása eszerint az ENSZ részvételével vegyesen Izraelnek és Gaza arab lakosságának képviselőiből állana. Az Akabi-öböl sínai partvidékének kiürítése feltételéül Izrael azt kötötte ki, hogy az ENSZ rendőrosztagai szállják meg ezt a területet mindaddig, amíg szerződéses alapon biztosítva nem lesz az izraeli hajók szabad áthajózása az Akabai-öbölben. De az izraeli provokációs eljárás nem állja meg a helyét. A nyilvánvaló és az egész világ által elítélt agresszor megengedte magának, hogy olyan feltételeket diktáljon, amelyek teljesítésével kész visszaadná zsákmányát, vagy pedig más esetben viszszautasítja a zsákmány visszaszármaztatását! Az agresszív hadsereg távozása marad minden további tárgyalás alapfeltétele. Izrael mesterkedése nagyon átlátszó. Mit is akarnak tulajdonképpen? Tovább akarják folytatni az imperialista nyomást, amely nyílt katonai támadás sikertelensége után ezen az úton igyekszik nyélbeütni a külföldi ellenőrzést Egyiptom területének egy további része fölött és így akarnak alapot szerezni a szuezi kérdés „megoldásához". Ezzel Izrael is egész sor előnyt szerezne magának Egyiptom szuverenitásának és kormányzata tekintélyének rovására. Az ENSZ felhívásainak. hogy az izraeli hadsereg hagyja el Egyiptom területét, durva bojkottálása az egész világ közvéleményében igazságos haragot és felháborodást keltett. Az ázsiai-afrikai államok csoportja az ENSZ-ben az izraeli agresszió legközelebbi tárgyalásakor javaslatot akar a közgyűlés elé terjeszteni Izrael elleni büntető szankciókról. Ez a szándék Washingtonra nagyon kellemetlen, mivel az USA-nak nincs kedve erélyesen fellépni Izraellel szemben. Ha szavazásra kerül sor> az Egyesült Államokat az a veszély fenyegeti, hogy ki kell raknia kártyáit ebben az alattomos játszmában. Izrael elsősorban az US A-tól követel szilárd biztosítékot Ezt a biztosítékot — a nyugatné-' met rádió kommentátorának kijelentése szerint — az USA nem adhatja meg neki és nem is tarthatja be ígéretét, ha nem akar ellenséges viszonyba kerülni az arab országokkal. Es ezt az amerikai politika semmilyen körülmények között sem akarja, mivel az Eisenhower doktrínában foglalt tervei attól függnek, hogy sikerül-e megnyerniök az arab államokat. Ezért Washington Izrael és az arabok barátságának megtartása közötti kötélen táncol. A mostani helyzet az amerikaiak szemében egyáltalán nem szimpatikus. Hogy miért nem. ezt könnyű megérteni Két széken ülni egyszerre nem könnyú dolog. Milyen kivezető utat keres az USA ebből a zsákutcából? Azt sem akarja, hogy szankciókat alkalmazzanak Izraellel szemben, de a szankció' követelésével sem akar szembehelyezkedni, hogyha a közgyűlés elé terjesztik — mondja a tevábbiakban a kommentátor. így aztán a múlt hét péntekétől Washington legelőször arra törekedett, hogy kikényszerítse a szankció-kérdés megtárgyalásának háromszori elnapolását az ENSZ közgyűlése előtt. És most, amikor Eisenhowernek nem sikerül letörni a szankciók elleni erős ellenállást, az Izraelnek kedvezni akaró mindkét amerikai párt vezető köreiben és azt sem tudta elérni, hogy Izrael megelégedjék az Eisenhowerféle azon ígéretekkel, hogy az USA eleget tesz követelt „kezességének", de csak az izraeli hadsereg kivonulása után, erőszakolta a szankciók megtárgyalásának negyedízben való elnapolását • is. Az USA és a NATO többi országainak küldöttsége egyidejűleg arra készülnek, hogy újabb meddő határozatot kényszerítsenek rá a közgyűlésre, amely azzal fenyegetőzik, hogy a szankciókról tárgyalni fognak, ha Izrael nem tesz eleget a katonai erői visszavonását követel® felszólításnak. Világos, hogy ez csak kísérlet arra. hogy újább időt nyerjenek olyan utak keresésére, amelyek segítségével elkerülhetnék azt, hogy az USA ne legyen kénytelen megmutatni igazi arcát az arab országoknak, még mielőtt . megnyerné őket Eisenhower doktrínája számára. Hogy ezalatt a Sínai-félszigeten a kritikus helyzet egyre Inkább kiéleződik és Izrael számára lehetőség nyílik a provokációra, és hogy még jobban fokozódik a feszültség és az ENSZ tekintélye csorbát szenved, ez Washingtont természetesen nem érdekli. Az Arab-Kelet országainak újabb alkalmuk nyílik, hogy láthassák a békeszerető frázisokkal teleaggatott amerikai politika igazi céljait ebben a körzetben. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága Elnökségének nyilatkozata az Olasz Szocialista Párt kongresszusának eredményeiről Bóffia '(ČTK) — Az Unlta, az Olasá Kommunista Párt központi lapja közölte az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága Elnökségének ny atkozaitát az Olasz Szocialista Párt kongresszusának eredményeivel kapcsolatban. A kongreszszuson, amelyet felruár 6—10 között tartottak Velencében, főképp az olasz szocialista mozgalom újraegyesítésének kérdésével foglalkoztak. „Habár az olasz szocialisták a kongreszusan az olasz munkásmozgalom egyesítésének kérdésében kissé más álláspontra helyezkedtek, mint a mi pártunk — hangzik az Olasz Kommunista Párt KB Elnökségének nyilatkozata — mégsem hagyhatták figyelem kívül a szocialista és kommunista párt több mint 20 évi közös akcióinak és harcának eredményeit. A szocialista elvtársak arról biztosítanak, hogy a szociáldemokratákkal való egyesülésre azért törekednek, mert ebben látják a dolgozó tömegeknek az állam irányításában való részvétele fontos előfeltételét. A kommunisták a munkásmozgalomban uralkodó régi ellentét leküzdésére irányuló lépéseket mindig pozitívnak és kívánatosnak tartották. Ennek azonban olyan erőfeszítésnek kell lennie, amely a már elért egységből indul ki és nem Irányul azon károk felújításá.a és növelésére, amelyeket az előző szakadás okozott, és nem kelt esetleg még további, ellentéteket. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöksége aggodalommal figyeli és el'téli azokat a bizonyos törekvéseket, amelyek a szocialisták és kommunisták közös politikai fellépésének gyengítésére törekedve a munkásosztály két pártja szakadásának szükségességét hangoztatják és azt vallják, hogy a kommunisták diszkriminálása a szocialista egység eléréséhez szükséges .,demokratikus kezesség". Ehhez az állításhoz folyamodnak a konzecyatív és reakciós csoportok, amelvek nagyon jól tudják, hogy a munkásosztály egysége terveik iegfőbb akadálya és uralmuk legnagyobb veszélye. Hasonlóképpen veszedelmes és káros szovjetellenes és kommunistaellenes álláspontra térni át és azt állítani, hogy ez hozzájárul a munkásérdekek védelméhez és a szocializmus ügyéhez." Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának Elnöksége a nyilatkozat befejező részében a .^zodalista párt egyszerű tagjait és új vezető szerveit következetes hircra szólítja fel a munkásosztály egységéért. OJ sza n 1957. február 22. \