Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-03 / 34. szám, vasárnap

A TASZSZ nyilatkozata Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai gátolják a leszerelés megoldását Moszkva (TASZSZ) — Amint azt a szovjet sajtó már közölte, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1956. november 17-én D. Eisenhowern ek, az USA elnökének, A. Edennek, Nagy-Britannia miniszterelnökének és Guy Molletnek, Franciaország miniszterelnökének elküldte a szovjet kormánynak a leszerelésre és a nemzetközi feszültség enyhítésére vonatkozó nyilatkozatát. A világ közvéleménye megelégedéssel fogadta a Szovjetunió űj javaslatait és azokat jelentőségteljes hozzájárulásként fogadta a leszerelés problémájának megoldásához. A Szovjetunió kormánya abban a 1 törekvésében, hogy megkezdje a leszerelés programjának végrehajtását és azon óhajtól vezérelve, hogy ezt a problémát kihúzza a kátyúból, a leszerelés problémájáról szóló több évi tanácskozások folyamán nemegyszer mutatott engedékenységet a nyugati hatalmakkal szemben és elfogadta javaslataikat. így történt például az államok fegyveres erői létszámának megállapításánál is. Az USA és a töb-. bi nyugati hatalom hangoztatta, hogy addig nem ért egyet az atomfegyverek betiltásával, amíg az államok és elsősorban a Szovjetunió nem csökkentik fegyveres erőik és a szokásos típusú fegyvereik számát. Az atomfegyver betiltásának visszautasítását azzal indokolták, hogy a Szovjetuniónak és a szocialista tábor többi országának nagyobb létszámú fegyveres erők állanak rendelkezésére, mint a nyugati hatalmaknak, és hogy áliító

T lag „az earok egyensúlyának" érdekében szükséges, hogy a nyugati hatalmak atomfegyverekkel rendelkezzenek. A nyugati hatalmak 1952-ben és azután 1955-ben ismét javaslatokat terjesztettek elő, hogy az USA, a Szovjetunió és Kína erőinek létszámát egymillió—egymillió ötszázezer főben, Nagy-Britannia és Franciaország katonaságának létszámát egyenként 650 000 főben állapítsák meg. A nyugati hatalmak egyúttal kijelentették, hogy amennyiben a Szovjetunió egyetért e létszámcsökkentéssel, ők beleegyeznek az atom- és hidrogénfegyverek betiltásába és kivonásába az államok fegyverzetéből. Amikor a Szovjetunió egyetértett ezzel a javaslattal, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország elálltak előző javaslatuktól és újabb, magasabb létszámot javasoltak. Azt kívánták, hogy az USA. a Szovjetunió és Kína számára egyenként 2 500 000 főnyi hadsereget, Nagy-Britanniának és Franciaországnak egyenként 750 000 főnyi haderőt állapítsanak meg. A szovjet kormány az USA ezen javaslatát abban a törekvésében, hogy a leszerelés kérdésében ezáltal lehetővé tegye egyezmény elérését, elfogadta. A három hatalom kormányfőinek a Szovjetunió kormánya november 17-i javaslatára • adott válasza egyáltalán nem mutatja az USA készségét, hogy haladéktalanul megegyezzen a fegyveres erők létszámában. Nem jobb a helyzet az atomfegyver betiltásának kérdésében sem. Az USA által már előzőleg mesterségesen összeállított feltételekhez e kérdés megvitatásában újabb és újabb feltételeket szabtak, amelyek az atomfegyver betiltásának problémáját véglegesen zsákutcába juttatták. És ez még nem minden. A nyugati hatalmak továbbra sem hajlandók elfogadni a Szovjetuniónak az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletek azonnali betiltására irányuló javaslatát, annak ellenére, hogy az atomfegyverekkel való kísérletek azonnali betiltását a nemzetek mind égetőbben sürgetik. Egyetlen kormány sem, amelynek szívén fekszik a béke megőrzésének ügye, utasíthatja vissza, hogy ezt a kötelezettséget magára véllaljia. A szovjet kormány november 17-1 nyilatkozatában ismét engedékenységet mutatott az USA-val szemben, ezúttal olyan kérdésben, mint amilyen a légi fényképezés gyakorlata, holott,' amint ismeretes, az USA által előterjesztett „nyílt áégitér" terve egyáltalán nem oldja meg a nemzetközi ellenőrzés problémáját, sem pedig a leszerelés kérdését. D. Eisenhower, A. Eden és Guy Mollet urak válaszából kitűnik, hogy a három nyugati hatalom kormányai kitérnek az egyenes válaszadás elől a szovjet kormány nyilatkozatában foglalt javaslatok lényegét illetőleg. Az USA. Nagy-Britannia és Franciaország kormánya csak általános kijelentésre szorítkozik arról, hogy szükséges a leszerelés kérdését az ENSZ leszerelési bizottsága és albizottsága elé terjeszteni. Ez az álláspont egyáltalán nem járulhat hozzá a leszerelés gyors megoldásához. Nem lehet figyelmen kfvül hagyni azt a tényt, hogy az Amerikai Egyesült Államok az utóbbi időben további katonai előkészületeket tesz, fokozza a lázas fegyverkezést és az atomfegyverek gyártását. Az USA kormányának az aifcomfeoyverekkel ellátott katonai 'különleges egységei megteremtésére és más államok területén való elhelyezésére irányuló új terved arról tanúskodnak, hogy az amerikai kormánykörök fokozták áz atomháború előkészületeit. Az USA államtitkára a NATO tanácsának ülésén megerősített* az amerikai kormány azon elhatározását, hogy az amerikai haderőket nem vonja vissza Európából és ragaszkodott ahhoz, hogy a NATO európai tagállamai egyre nagyobb mértékben teljesítsék feladataikat fegyveres erőiknek a NATO parancsnoksága alá helyezésében, amely szervezetben min<f jelentősebb szerepet kezdenek betölteni a volt hitleri hadsereg tábornokai* Az Egyesült Államok mindezen intézkedései szemléltetően arról tanúskodnak, mennyit ér az USA kormányának a békeszeretetről és a leszerelési egyezwiény elérésére irányutó; törekvéséről szóló deklarációja. Az USA, Nagy-Britannia éš Fran4 ciaország kormánya válaszát nem lehet másképpen értékelni, mint arra.' irányuló kísérletnek, hogy kikerüljék e probléma megtárgyalását és hogy bizonytalan időre elhalasszák annak elintézését. Mindez azt eredményezte, hogy azENSZ-közgyúlés most sem hagyott jóvá semmi konkrét határozatot a leszerelésről. Amint ismeretes, a Szovjetunió kormányköreiben sajnálatukat fejezik ki, hogy a leszerelésre és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szovjet javaslatot nem támogatta az USA, Nagy-Britannia és Franciaország, holott ezek a javaslatok a tanácskozások alapjául szolgálhattak volna. A TASZSZ nyilatkozatához csatolták Dwight Eisenhowernek N. A. Bulganyin elvtárshoz 1956. december 31én intézett levelét, sir Anthony Edennek N. A. Bulganyin elvtárshoz 1957. január 3-án és Guy MoHetmek N. A. Bulganyin elvtárshoz 1957. január 3án intézteti levelét. A választási kampány befejezése a Román Népköztársaságban Csütörtökön és penteken tetőfokát érte a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének választási kampánya. Csütörtökön a szavazók többezres tömegei előtt a bukaresti Augusztus 23.-negyedben Chivu Stoica, a Román Munkásoárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja minisztertanács elnöke beszélt. Bodnaras, az RM KB pol'tikai irodíS iának tagja Cimpulung — Moldovenescu városban és lmsif Chisnevschi. az RM KB titkára Jasiban mondott beszédet. Pénteken Bukarestben Georghe Gheorgiu Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának ebő titkára beszédéber ismertette az eddigi sikereket a ifeöcializmus építésében és vázolta a legközelebbi feladatokat. Rámutatott az iparosítás sikereire a Csehszlovák Köztársaságban és hangsúlyozta, hogy Románia is azon iparágakra irányítja majd fő figyelmét, amelyek anyagi alapot biztosítanak számára. Gheorghe Gheorghiu Dej elvtárs összefoglal .a a "mezőgazdaság fejlesztésének eredményeit. Rámutatott a munkatermelékenység fokozásának és az önköltség csökkentésének fontosságára. A külpolitika terén beszámolt az egyes szocialista országokkal folytatott kapcsolatok és együttműködés fejlődéséről. A Román Munkái-párt Központi Bizottságának első titkára beszédének befejező részében i forradalmi éberség és az ország védelmi képessége i megerősítésének szükségességét hamgI súlyozta. Dulles az amerikai szenátorokhoz: — Nem akarok a Közel-Keleten angol és francia katonát magam mellett látni! (Neues Deutschland) Támadás Dulles ellen és az angol-amerikai szövetség MA VALASZT ROMANIA Egy képviselőjelölt: Nagy István író 7 T a ismerni akarjuk az írót; meg kell ismernünk hőseit, azokat a regényalakokat, amelyeket alkotott. Nincs talán még egy író, akinél oly nagy hasonlóságot tapasztalnánk a művész és műve között, mint Nagy Istvánnál. B^Sot-sofr kötetnyi könyvében, regéKgeiben, elbeszéléseiben és karco'ataiban, amelyek több évtizede megjelentek, megismerjük azt a nehéz, tövises utat. azt a sok megpróbáltatással és harccal teli utat, amelyen Erdély proletariátusa haladt és látjuk egyben az egyszerit,' kolozsvári munkás útját, aki harcolt és szenvedett osztályának elveiért és a mai romániai irodalmat a munkásság életéről alkotott kiváló művekkel gazdagította. Egy beszélgetés alkalmával Nagy István elmondotta, hogyan kezdett írni: egy tüntetés után, amelyen tiltakoztak néhány fiatal munkás letartóztatása ellen, vette először kezébe a tollat. S azóta egész életében az alkotás fegyver-harcieszköz volt számára. Ügy vélem, az adott neki erőt a kitartásra, hogy mindig a tömegek szolgájának és szószólójának érezte magát. Nagy István soha sem írt ctak azért, hogy szépen hangzó szavakat vessen papírra, tollát az osztályharc eszközeként vezette és szüntelenül arra tötfkedett,. frpgy oUajtásával mint agitátor és propagandista elősegítse a proletariátus nagy ügyének győzelmét. Eurcsanak tűnik, hogy megkérdezzem Nagy Istvánt, 'a kolozsvári 30. választási körzet jelöltjét, hogy mit fog tenni mint képviselő. Ez olyan, mintha megkérdeznénk a sebészt operáció közben: mit csinál? Hisz Nagy István a népi uralom évei alatt nemcsak az irodalomnak adott oly nagybecsű műveket a munkásosztály új életiről, amely osztálysorsának ura lett, mint például a „Legmagasabb feszültség" című regénye, hanem egyúttal a romániai kulturális élet kimagasló tényezője volt, közéleti problémákkal foglalkozott és harcolt értük. Nagy István magas, szikár férfi, arca csontos, ráncoktól barázdált, átható tekintetű. Ügy látszik, hogy hűvös és zárkózott; de ha valaki közelebbről megismeri, látja hatalmas, lángoló lelkesedését, olyan elvtársat ismer meg benne, aki kész segíteni a legsúlyosabb pillanatokban is. Nagy István, a kiváló író akadémikus, az írószövetség kolozsvári szervezetének elnöke, jól jog ja képviselni a. kolozsvári választókat a nagy nemzetgyűlésben. "

y- >}'•• Miki Ernő New York (ČTK) — Roscoe Drummond washingtoni hírmagyarázó a New York Herald Tribúne január 30-i számában azt írja, hogy az amerikai demokrata párti politikusok szeretnék, ha J. F. Dulles távozna az USA külügyminisztériumából, — „kárpótlásul' az elvesztett elnöki választásokért, — míg a brit államférfiak Dulles bukását „érzelmi" jutalomként üdvözölnék szuezi felsülésükért és Anthony Eden bukásáért. Eisenhower elnök azonban kijelentette, hogy egészen meg van elégedve J. F. Dullesszal, és ezért Dulles továbbra is az USA államtitkára marad. Éppen abban az időben, amikor Eisenhower pártját fogta Dullesnak, az államtitkár személyes vereséget szenvedett a szenátusi bizottságban. A szenátusi bizottság teljes harminc szavazattal határozatot fogadott el, amely szerint felül kell vizsgálni a Közép-Keleten az utóbbi 10 éven át folytatott amerikai külpolitikát. Dulles ellenezte ezt a határozatot, de végül a következő két feltétellel beleegyezett: 1. hogy a Közép-Keleten folytatott amerikai politikának elemzése semmi esetre sem késlelteti az Eisenhower-doktrína megtárgyalását a szenátusban, 2. hogy a vizsgálat nem szorítkozik csupán arra az időszakra, amikor Dulles államtitkár volt, hanem kiterjed Truman kormányának idejére is. Szenátusi körökben kinyilvánították, hogy e követelés teljesítése után csaknem biztos, hogy a szenátus beleegyezik a

z Eisenhowerdoktrinába. Ez aggodalmat kelt bizonyos brit körökben, mert ahogy Maurice Leigthy, a brit rádió ismert kommentátora mondotta, az Eisenhower-doktrináról folyó vita megmutatta, hogy „nemcsak Dulles, hanem Dullesnak számos bírálója és Nagy-Britannia sok jóbarátja is törölte Britanniát, mint nagyhatalmat a Közép-Keleten." Higgins, ismert hírmagyarázó a New York Herald Tribuneben rámutat, hogy jóllehet az amerikai és brit célok azonosak az amerikaiak „új politikájuk" megvalósításában, igyekeznek tekintetbe venni az arab nemzetek „lélektanát". Az arabok — Írja Higgins — nem szeretik — éppúgy, mint a legtöbb ember a világon — ha házaikat bombázzák és országukat idegen csapatok szállják meg. Az araboknak ezt a pszihológiáját nem változtatja meg J. F. Dulles sem. Ezért óriási katasztrófa volna az Egyesült Államokra — folytatja Higgins, — ha a külügyminisztérium felhívná Britanniát és Franciaországot. hogy már ma csatlakozzanak az Eisenhower-doktrinához". Csou En-!aj Ceylonban Colombo (ČTK) — Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke Ho Lun marsallal, az államtanács alelnökével repülőgépen Ceylon szigetére érkezett. Csou Enlajt a ceyloni repülőtéren a ceyloni közélet vezető személyiségei fogadták Bandaranaike nrniszterelnökkel az élen. Csou En-laj üdvözlőére megjelent a főváros lakosságának nagy része, közöttük a Ceylon szigetén letelepült kínaiak is. Colombo lakossága lelkes fogadtatásban részesítette a kínai vendégeket. Magyarországról kitiltottak egy amerikai és egy norvég állampolgárt Budapest (ČTK) — A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma február 1-én az USA és Norvégia követségeihez jegyzéket intézett. A külügyminisztérium az USA követségéhez intézett jegyzékében tudomásul adta Richard Meyer Roraback diák, amerikai állampolgár kiutasítását, akit ez év január 12-én letartóztattak, amikor Andau mellett több személyt akart átcsempészni Ausztriába. A budapesti • norvég követséghez intézett jegyzékében a külügminisztérium tudomásul adta Einar Roos norvég állampolgár kitiltását, akit hasonló kísérlet miatt tartóztattak b. A moszkvai területet Lenin-renddel tüntették ki Moszkva (ČTK) — Február 1-én Moszkvában a Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokában tartották a moszkvai területi tanácsnak és a Szovjetunió Kommunista Pártja területi bizottságának ünnepi ülését, amelyen a moszkvai területet a Lenin-renddel tüntették ki a mezőgazdasági termelésben elért sikerekért. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglalt K. J. Vorosilov, V. M. Molotov, N. Sz. Hruscsov, J. A. Furceva és M. N. Svernyik K. J. Vorosilov és N. Sz. Hruscsov beszédet mondott, amelyet a jelenlevők viharos tapssal fogadtak Jóváhagyták az 1957. évi lengyel népgazdasági tervet Varsó (ČTK) — A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa január 1-i ülésén jóváhagyta a nemzetgazdaság fejlesztése 19597. évi tervének javaslatát, amelyet a legközelebbi ülésen a szejm elé terjesztenek. A népgazdaság fejlesztésének ter-i ve 1957-ben az 1956. évhez viszonyítva előirányozza az ipari termelés 4,5 százalékos, a mezőgazdasági termelés 3.4 százalékos emelését. A kiskereskedelmi forgalomnak 16,5 százalékos és a külkereskedelmi forgalom-? nak 9,7 százalékos emelkedését. NÉHÁNY SORBAN * GEORGIJ ZSUKOV marsall, a Szovjetunió nemzetvédelmi minisztere Bombayba érkezett, ahol a helyi politikai képviselők szívélyesen fogadták. (ČTK) A NYUGATNÉMET GROSSACHSENHEIM és további tíz község érdekszövetséget kötött a grossachsenheimi repülőtér felállítása ellen. A nyugatnémet hadügyminiszter a NATO lökhajtrsos vadászrepülői részére akar Grossachsenheimban repülőteret építeni. A szövetség, melynek elnöke Rol'er, grossaohseniieimi községi bíró, minden eszközzel el akarja érni, hogy a hadügyminisztérium mondjon ServérőL " ÍČTK) ÍRORSZÁGBAN növekszik a nyugtalanság Costelle kormányának politikájával szemben. A kormány ellenzi az Észak-Írországnak a brit uraI lom alól való felszabadítására és az ország egyesítésére irányuló mozgalmat. (ČTK) A SZOVJETUNIÖ állami népi táncegyüttese Igor Molszejev vezetésével a kairói Operaházban, hatalmas sikerrel már másodízben lépett fel. (ČTK} ! 03 SZ

O Q 4157. febraf

c fc O