Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-18 / 49. szám, hétfő

A Csemadok életéből ****** Tevékenyebb kulturális munkái Pelsőcön Még nagyon .iól emlékszem rá.iuk a tavalyelőtti «repsi művészeti bemutatóról. Mcst is fülembe csengenek lelkes dalaik, magam előtt látom népi táncaikat. Színjátszóik is sikerrel léptek fel odahaza és a vidéken. Megérdemelték a dicséretet és a kétezer korona pénzjutalmat, amelyben a központi titkárság részesítette őket. Azt hittem akkor, hogy a lelkes pelsőciek nemsokára a kerület legjobbjai között lesznek. Sajnos, nem így történt. A további fejlődés nem következett be. Sok mindent hallottunk az okokról, a hibákról, a pelsőciek kultúréletének, népművelési munkájának pangásáról. De hát a sok beszéddel nem sokra halad az embsr. A Csemadok évzáró gyűlését megelőzően, majd a beszámoló és a vita során fokozatosan rájövök, hogy itt valami nincs rendben. A munkából csak néhányan veszik ki részüket. Elszigetelődés. szervezetlenség, egyesek érvényesülési törekvése állanak a fejlődés útjában. Ha vannak is eredményeik, sok mindent elhanyagoltak a kulturális nevelés terén, nem változatos, nem színes a csoport tevékenysége. Nem hallottunk előadások megtartásáról, szakkörök tevékenységéről. a dolgozók színvonalas szórakoztatásáról, a színjátszók műsorpolitikájáról. az énekkar és tánccsoport munkájáról és terveiről, az olvasómozgalom megszervezéséről és egyebekről. Pedig a helyi csoport működésének tág tere van itt. Helyiségük van. az együttesek és szakkörök munkáját mi sem gát"'

1'). Csak több egyéni kezdeményezés, több lelkes tag közös munkája kellene ide, a fiatalok bevonása. s mindaz a kulturális érték, ami a pelsőciek életét szebbé, gazdaqabbá teheti. Csak élni kell a népi demokrácia teremtette lehetőségekkel és akkor fordulat áll be a Csemadok pelsőci csoportjának munkájában is. Remélni lehet, hoqy az úí vezetőség Beke László vezetésével lelkes embereket nyer meg a pelsőci kultúrmunka színvonalának emelésére. Ha ez ígv lesz, ha tevékenyebbek lesznek, a Csemadok fokozottabban veszi ki részét a dolgozók műveléséből, a művészi alkotó munkából. Erre ígéretet is tett határozatában a közgyűlés. (m) Újmajor sem akar lemaradni Az ipolyviski Üjmajoron is megkezdte működését a Csemadok. Tizenegyen vagyunk fiatalok. Nagy sikerrel adtuk elő a Kővirág című színdarabot. Részt vettünk a Csemadok munkaversenyében és 1030 órát dolgoztunk le az állami gazdaság földjén. A kapott pénzen gramofonos rádiót vettünk a kultúrház száméra. Újonnan épült kultúrházunkban elsőnek az alsőszemerédi Csemadok-csoport színjátszói szerepeltek a Képzelt beteg előadásával. A jövőben mi látogatjuk meg őket s az Oj élet című színdarabot adjuk elő. Bencsők István, Ipolyvisk. A titkárnő és a Csipkerózsika Tornaiján A Csemadok tornaijai színigárdája a hónap elején bemutatta Vészi Endre: A titkárnő című vígjátékát. A darabot Eggenhoffer Ferenc rendezte. A címszerepet Eggenhoffer Ferencné a'akít ia a további két főszerepet Vozsnyák Erzsébet és Kalló Pál játsszák. A bemutató után még kétszer adták elő a darabot Tornaiján és utána Rozsnyón és Füleken lépnek fel. Szó van arról is, hogy a tornaljaiak Losoncra és Rimaszombatra is ellátogatnak. A tornaijai Csemadok-csoport ifjúsági színigárdája is új darab bemutatására készül. Jánoska Flóra: Csipkerózsika című mesejátékát tanulja. A CSEMADOK LOSONCI színigárdája a Csárdáskirálynő tavalyi nagysikerű bemutatója után a Viruló asszonyok című öt képből álló bohózatot mutatja be Kovács Kató rendezésében. A losonciak a hazai bemutató után Füleken lépnek fel a darabbal. A füleki bemutató egyben a Csemadok kerületi bemutatója lesz. A GÖMÖRHORKAI CSEMADOK-CSOPORT színigárdája nagy sikerrel mutatta be Schiller: Ármány és szerelem című darabját, melyet négyszer ismételtek meg Gömörhorkán. A darabot Tornaiján is előadták. A CSÁBI CSEMADOK-SZERVEZET a Kőszívű ember fiait mutatja be február végén. Nagyzellőn a Kaviár című vígjátékot próbálják. Sólyom László, Losonc. Fellendült a kultúráiét Csicserben A csicseri Csemadok-szervezet évzáró gyűlése után az új vezetőség új életet hozott a szervezetbe. Tóth Béla elnök fiatalos energiával látott hozzá a munka fellendítéséhez. Felújították a színjátszó csoport munkáját. Szmutko Etel, a színjátszókör vezetője eredményes munkát végez. Az idén már betanulták Gárdonyi: Fehér Anna című színművét, valamint a Csodaernyő című egyfelvonásos vígjátékot. A szereplők közül jól megállták a helyüket Ondkó Éva, Szokó János, Verner Gyula, Majoros László, valamint Bodnár Jolán, Jackó Júlia és Hornyák Ilonka. Eddig három előadást tartottak megérdemelt sikerrel, mégpedig Csicserben, Veskócon és Ruszkában. Csicserben jó úton halad a népi kultúra. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a fiatalokat ebbeli törekvésükben megfelelően támogassák, hogy a megkezdett úton meg ne torpanjanak. Elsősorban a helyi nemzeti bizottságnak kell többet törődnie a kultúrmunkával. Jobban fel kell karolnia az ifjúság kulturális kezdeményezését. Többet kell foglalkoznia a helyi tanítóságnak is a fiatalok nevelésével. A csicseri Csemadok-szervezet szép célkitűzésekkel indul az idén. Tervbe vették egy újabb háromfelvonásos színdarab betanulását, amelyet majd szabadtéri színpadon mutatnak be. Üj kultúrház építését is tervezik. K. I. Népdalgyűjtés Berzován Ág Tibor és Takács András, a Szlovákiai Népművészeti Otthon néprajzi intézetének munkatársai értékes népdalokat és szokásokat gyűjtöttek öszsze Berzován. Kutatómunkájukban nagy segítségükre volt Fodor Árpád, J. Farkas Andor, B. Fodor Lajos, Jablonci bácsi, Prihta néni,. P. Farkas Lajos, Fodor Lajos, ifj. Rákai József és sokan mások. Fodor Árpád a már feledésbe menő vasvári táncot mutatta be. Fedor Árpád és J. Farkas András pedig a verbunkost elevenítették fel. Jelentős művészi értékeket fedeztek fel a berzoval református templomban, ahol falfestményekre és faszobrokra akadtak. Szecsányí Károly, Berzova. Légútiak! Unokák! Szépek! Dédek! Ükök! Most, midőn életem végórája ütött, Végakaratomat papírosra rovom, Rátok testálva, hogy miért ment iól a sorom. Tudjátok ugyebár mily rossz ma egy légynek? Az emberek ma már modernebbül élnek, Mint régen! Ma kérem. Házban, spejzban. kamarában, Vendéglőben, kávéházban, Minden finom étket — takaróval védnek! No de figyeljetek! Most jön az én titkom! Beosontam egyszer, egy este nagy titkon, Egy nagy fényes helyre, S ki gondolt voln' erre, Torta, toiás, sonka, Mea töltött szalonka Hevert takaratlan, egy asztalon szerte! Ide jártam aztán, Naponta, vagy húszszor Ó iár iátok ti is, A cím: — Café Luxor! Neumann János ^ A. P. BORÜGY IN Korának nagy művésze, több szimfóniával, románccal és egy operával örökítette meg hírnevét. Gedeanov qrúz herceg és egv orosz polnárasszony törvénytelen fia volt. Már iskolás korában nagy érdeklődést tanúsít a természettudományok iránt. A moszkvai sebészeti akadémia hallgatója, emellett vegytannal foglalkozik. Kilenc éves korától komolyan foglalkozik a zenével. Nagy hatással van rá Glinka iskolája (Darqomizsszkij, Balakirev, Musszorgszkij) és mások. 1863—67-ben elkészül első szimfóniájával, majd több románcot ír. 18/6-ban operába kezd. Régi mondát, az I"or fejedelem poloveci tatárok elleni Hadiáratárói szóló ősorosz mondát veszi operája tárgyául. Népi talajból fakadó művészetén kívül nagy hazaszeretetét fejezi ki müvében, melyet csak halála után 1890-ben mutatnak be. Két szimfóniáján és operáján kívül románcai közül legismertebbek az Alvó hercegnő, a Tenger. s mások. Alekszandr Porfirjevics Borogyin kiváló képviselője volt az új haladó orosz zeneirodalomnak. 1887. február 17-én. 70. évvel ezelőtt hunyt el. (L) ©OOOOOOOOOQQÖOOQOOO©©^^ 7? 99 PAPUCSHOSOK A írta: Petrőci Bálint Nyelves Frédi már öt esztendeje nős. Abban a felejthetetlen korszakban vette el János bácsi szép gyümölccsé érett lányát, amikor az agglegények sorába lépett. Akkoriban szidta, morogta az egyedüllétet. Társas élet után vágyott. Nem bírta elviselni barátai csípős megjegyzéseit, s különösen akkor háborodott fel, amikor azt hallotta, hogy asszony, gyermek, vagyis család nélkül gyökértelenné válik az élete; nem hajt ki az élet fája, nem növeszthet lombokat, hoay majd a terebélyes korona árnyékában megpihenhessen. Nyelves Frédi nem is annyira szíve vágyából, hanem a durcás legényeket jellemző „csak azértisből" megnősült. Az első években boldog volt, újjongott, nem volt semmire sem panasza. A szivárvány köntösébe bújtatott szavakkal dicsőítette a családot. De aztán, aztán ... jött a változás. Nézzük csak, miként él most. Fél órája jött csak haza a munkából s máris hideg szoborként iil a konyha sarkában. Éppen az imént szedte magába nagy nehezen késői ebédjét, mintha csak korpás gombócokat nyeldesett voma. Pedig a borjúsültet olyan ízesen, zamatoson készítette el a fiatalasszony, hogv a leghíresebb szakács is megnyalná utána az ujját. De Frédi egy köszönő szót sem mond. Mogorván ül a sarokban, s az asztalt tele rakosgatja bőrtáskája tartalmával, újságokkal, jegyzetekkel. Tiszta papírlapokat helyez rájuk és ceruzát ragad a kezébe. Rá is gyújt, hogy ihletet idézőn tudjon elgondolkodni. A múlt héten cikke jelent meg az egyik hetilapban. Az első írása életében. Szenzációt keltett, nagy port vert fel. Barátai, a klubtársak örömükben csaknem a csontját törték nagy vállveregetés közben. Mondották, végre akad valaki, aki meg meri mondani az igazat. Es Frédit késlelkedés nélkül megválasztották elnöküknek, a Papucsklub elnökévé. 4 fikk arról szólt, hogy az egész országban használják ki jobban a kávéházakat, rendezzenek ott vitákat, ahogy ők teszik. Addig csapkodják, törjék az asztalt, poharakat, amíg csak valami rosszat látnak az életben, mert az ember megundorodik a sok jótól, a családtagok állandó gondoskodásától. S ha kifogynak a rosszból, találjanak ki újabbakat, mert most már csak a rossz lehet az élet hajtókereke. Nélküle úgy besavanyodnának, hogy az az istenségesen kerek nagy nap sem csalna mosolyt az arcukra. Nyelves Frédi erre összeállította a receptet. „Hol és miben keressük a rosszat? A családban! Ott kimeríthetetlen tartalékaink vannak. Szapuljuk a családot! Rohamra! Előre! Annál is inkább, mert az állam csak a család javát akarja, a jót! Ki akarja végleg irtani é. etünkből a rosszat. Ó, hová is jutottunk?! Micsoda maradi nézet ez! S milyen ókori a családi intézmény! Az ember megy az utcán, jobbra fordul, meglát egy csinos „nácikét", és nem mer rákacsintani, mert az utána settenkedő erkölcs-csősz nyakonragadja és figyelmezteti erkölcsi kötelességére. Mondjátok, miért nem kacsingathatunk jobbra-balra, még a határon túl is, ha nekünk úgy tetszik?!..." Amikor felesége elolvasta a cikket, sajnálkozva nézett a férjére. Négyéves kislányát az ölébe vette. Könny fénylett a szemében. — Látod, milyen apukád van — mondotta, — nem szereti a családot. Nem hogy örülne, hogy ilyen szép kislánya van, rendes lakása, jó anyuskája, ő még jobbra-balra akar kacsingatni ... — Mit értesz te ahhoz, ez magasabb politika! Nekem szabadság kell! Érted?! Megírom ezt is az újságban! Az asszony letette a gyermeket. Kitárta a konyha, az előszoba ajtaját. — Tessék, szabad az út előtted! Repülhetsz, mint a galamb! — A papa galamb, a papa galamb! — kiáltotta a ':islány. — Papa, miért vagy galamb?! • - ..' ^áaiüji'ü'i:. . KÁDON Frédi torkát fojtogatta 1akkor az idegesség és szó nélkül kirohant a lakásból. A Papucs-klubban aznap nagy összeesküvést szőttek a család ellen. Ennek már három napja. Azóta Frédi nem mer a felesége szemébe nézni. De minek is nézne, hiszen abban csak a sajnálkozásnak, a megvetésnek sugárzó fényét látná. Még a háta is borsódzik a tekintetétől. S minek nézze az asszonyt? Lábán papucs, testén egyszerű háziruha, haját kendő alá rejti. Keze érdes, kidolgozott. Semmi finomság rajta. Mit szeressen benne? A hűséget? Nem kell már neki! Vagy azt, hogy gondját viseli? Az sem érdekes. Hogy főz neki? Inkább ne főzne semmit, idehaza alig tudja lenyelni az ételt. S a kislánya... Szép, kedves lányka. De minek neki?! Mindig bosz szantja, kérdezősködik, és csokoládét kér, no, meg csókocskát. Elege van már a szeretetből, a jóból! Az a szentséges isten adjon már több rosszat, mert az az élet igazi sója! Engedjék öt jobbra-balra kacsingatni! Milyen jó, hogy megszervezték á Papucs-klubot. Persze, titokban csinálták, a kávéházban, ahol összejönnek a hasonszőrű emberek. De ne gondoljunk igazi papucshősökre. Ezek nem olyanok, az asszony előtt csúszva-mászó férjek. Hogy is lehetne ó, Nyelves Frédi papucshős?! Reggel, ha elrikkantja magát: „Piszkos a cipőm!" — az asszony már ugrik is és tisztítja, fényesíti a cipőt. Ha azt kiabálja: „A nadrágom sáros!" — mert tegnap valóban az volt, csak nem merte elárulni a feleségének, hogy este hazajövet közben titokban jobbra-balra kacsingatott, zuhogott az eső, s ő meg zsupsz, megcsúszott és egy pocsolyába esett, — az asszony pedig haptákba vágja magát, s már keféli is a nadrágot. Frédi legalábbis ezzel dicsekedett délelőtt az irodában. A Papucs-Klub pedig nagy dolog, itt forradalmasítják az emberi erkölcsöt. Ha jót látsz, akkor is rosszat kell mondanod. Ha pedig kifogysz a rossz felsorolásából, akkor nagyító üveget tégy a szemedre, hogy észrevehessed a szálkát is. A rossz az élet tisztító tüze. Csak így szabadulhat meg az ember a kötelességérzettől, a család iránti felelősségérzettől, szóval visszanyerheti szabadságát, s azt tehet, amit nagy okos feje kitalál, kitervez ... Nyelves Frédi ezeken a gondolatokon rágódik most is. A papír fölé hajolva írni kezd: „Szabad akarok lenni!" — Ez jó lesz címnek — dünnyögi maga elé s tovább rója a sorokat. „A család béklyóba köti az ember kezét, lelkét, eltiporja egyéniségét. A család azt akarja, hogy megszüntessünk minden rosszat, hogy békésen, elégedettebben élhessünk, mert ez közös érdek. < Fütyülünk az ilyesmire! Hogy legi/en az embernek egyénisége, szabadsága, függetlensége, ha mindnyájunkat közös érdek fűz össze?! A te örömöd legyen az én örömöm is?! Ha sírni akarok, neked is sírnod kelljen?! Fütyüljünk az ilyesmire! Lépjetek be a Papucs-klubba, hogy kiharcolhassuk szabadságunkat, egyéniségünket és szétromboljuk a család megcsontosodott rendjét..." Frédi most leteszi a ceruzát. Az órájára pülant. Tyhü, az istenit, már öt óra lesz! Gyűlésre kell mennie! Az asszony mosogat. A gyermek gumibabáit babusgatja, nyomkodja a fejüket, hogy füttyszót hallassanak. Ez már több a soknál! Hogy bírja ki az edénycsörömpölést?! Felpattan a székről, a ceruzát mérgében kettétöri. — Nem lehet itt dolgozni! Az embernek nincs egy nyugodt perce sem. — Ha itt nem tetszik, menj a szobába — veti oda az asszony. — A gyerek bejön oda is. Ha nem engedem, rugdossa az ajtót! Elegem van már ebből, nem bírom tovább! — és dühösen táskájába gyömöszöli jegyzeteit, az újságokat és rohan kifelé. — Megyek dolgozni! szűri fogai közül. — Menj, isten hírével, de többé ne lássalak! Erre Frédi visszafordul. — A lakás az enyém! — A családé! — Uffu-uü. — szakad ki Frédiből a düh hörgése és fogvicsorgatva kirohan a lépcsőházba. A kislány utána szalad. — Apuka, megint galambocska lettél?! — kiabálja utána. — Vegyél nekem csokoládét! ... Várjál, várjál, még nem adtál puszit! De hiába minden kérő szó. Apu viszsza sem fordul. — Majd megmutatom neki — szitkozódik útközben Frédi. Siet a kávéházba, a Papucs-klubba. Az utcán kissé megjózanodik. Nem a friss szél térítgeti észhez, hanem — no mondjuk meg őszintén — az eljövendő nagy kacsingatások elögyakorlat a. Ürge módjára jobbra-balra siklik a tekintete, s ha egy fess dámát lát, mosoly kíséretében hunyorgatja a szemét. — Hej, ez az élet! — sóhajt fel méíven. — Minden, am idegen szép, gyönyörű, vonzó, s amink van, az rohadt! Majd, ha miénk lesz a szó, gyöz a kacsingatás szabad gyakorlata! ... Milyen nagy filozófus is vagyok! Még ezer év múlva is ott lesz a nevem a lexikonban, a gyermekek rólam fognak tanulni az iskolában! Nyelves Frédiről, az emberiség nagy tanítójáról, a Papucs-klub megalapítójáról! ... El a közös érdekekkel, le az erkölcscsőszökkel, éljen az egyéniség!! Csak úgy duruzsol Frédi lelke, mint valami szerelmes gerlice. Hadvezérként lép be a kávéházba. Üdvrivalgást vár és meg sem moccannak az emberek. — Majd megismertek, ti betyárok! — és dongó, feltűnést keltő léptekkel halad végig a kávéházon és benyit a kártyaszobába. Itt tartják a klub öszszejöveteleit. Odabent szelni lehet a füstöt, s erős pálinkaszag csapja meg a belépő Frédi orrát. — Éljen az elnökünk! — kiáltozzák a klub-társak. — Ez már döfi! — gondolja Frédi. — Itt megvan a tekintélyem! Az asztalfőre ül. Egy üveg barackpálinkát rendel. Koccintanak, isznak. Akinek eddig is keresztbe állt a szeme, OJ szo 1937. íebruár 18. mm •SanHÉ•BHH MÉH