Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-17 / 48. szám, vasárnap

Nem tartozik ugyan szo­rosan a tárgyhoz, de mégis el­mondom, szeretek a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó ma­gyar szerkesztőségébe iárni. Oly előzékenyen bánnak ott még az egyszerű emberrel is, úgy lerí az ottaniaknak még a modoráról is, hogy könyvekkel, kultúrával foglalkoznak, — hogy egészen megcsapja ez a különös levegő az idegent. Lám most is, amikor bekopog­tattam a főszerkesztői szobába, hiába találtam fontos tanácsko­zásba merülve Fendt elvtársat, Schiller elvtársat meg Donoval elvtársnőt, szinte megszégyení­tettek, úgy kínálgattak helyfog­lalással. Nem is kellett egyebet tennem, csak jegyezgetni kész­séges felvilágosításaikat, — so­ha még riportanyagot nem vet­tem fel ilyen gyorsan sehol sem. Természetesen a csehszlová­kínai magyar nyelvű könyvkiadás ez idei terve érdekelt legjobban. Még ennél is pontosabban az, melyik hazai írónk melyik köny­ve jelenik meg 1957-ben. Nos, a nyert felvilágosításokkal iga­zán meg lehetünk elégedve: kö­rülbelül 43 kiadandó könyv kö­zül 11 magyar, továbbá 21 szlo­vák, illetve cseh író egy-egy re­gényét, novelláskötetét vagy verseskönyvét olvashatjuk ma­gyarul. Ezenkívül megjelenik még a szokásos Népnaptár, öt gyermekképeskönyv, — s ami­nek legjobban örülhetünk, — félévenként napvilágot lát vég­re az olyan nehezen várt Iro­'dalmt Almanach is. No, de ve­gyük csak sorra, milyen köny­vekkel díszítheti idén könyv­szekrényét a csehszlovákiai ma­gyar olvasó? Magától értetődik, hoqy a magyar írók közül Fábry Zol­tán, Egri Viktor és Szabó Béla egy-egy könyve nyújtja idén is a legnagyobb irodalmi csemegét. Fábry értekezéseit nem kell ma már külön ajánlani a művelt és igényes olvasónak. Hidak és ár­kok című új munkája nagy él­ményt fog jelenteni ez idén is. Különösképpen örvendetes, hogy a Hidak és árkok, — Egri, Sza­bó, és még néhány itteni író könyvével egyetemben, — vég­re eljut a szomszéd Magyaror­szág olvasóközönségének kezé­be is. Egri Viktor államdíjas írónk színmüvekkel lép az olvasó elé. Öt színműve jelenik meg egy kötetetben, s biztosra vehetjük, nemcsak a nagyközönség fogad­ja ezt majd szívesen, de színda­rabokban szegény kültúregyesü­leteink is megtalálják e kiad­ványban azt, amit oly nagyon keresnek. Bővül ebben az esztendőben 3 hazai magyar írók regényei­Köiiy vkiadótól — az olvasóig I. A KÖNYVKIADÓNÁL nek kiadása is. Legtermékenyebb regényírónkon, Szabó Bélán kí­vül, a finom tollú L. Kiss Ibo­lya és Ordódy Katalin mutatko­zik be egy-egy regényével. Kiss Ibolya a szlovák-magyar vi­szonyt jellemzi Túlsó parton című érdekes meseszövésű re­gényében, az Ordódy-könyv cí­me: Megtalált élet, — Szabó Bé­la pedig A család kedvence cí­mű új könyvével válik idén is­mét az olvasók nagy-nagy csa­— idén lép először önálló kö­tettel az olvasó elé. írásaik azonban egyáltalán nem isme­retlenek a csehszlovákiai ma­gyarok előtt. Kónya Józsefet, a bratislavai rádió magyar adásai­nak népszerű „Bálint bátyáját" könnyes-mosoly os írásaiból régóta kedveljük, — Lovicsek Béla pedig az Oj Szó hasábjain ismertetgette bontakozó tehet­ségét, Kónya: Dalol a Tátra és Lovicsek: Haragosok című kötete nek az én ismertetéseimnél. A szlovák írók és költők mun­kái közül Kukučín: Az élet, Mi­halik Vojtech: Összes versei, Sládkovič Ondrej: Marína-Det­van (elbeszélő költeményekI, to­vábbá Móric Rudo: öl hegy­csúcs és Ondrejov Ludo A pá­losdombi medve — a cseh írók közül Fučík: Vádlók és vádlot­tak, Luskač: A végtelen pagony, Kratochvil: A magányos... és Kalandok, Kova'.: Ritir, én, ~rneg az álmok, Otčenášek: Brych polgár, Stašek: Máté a varga, F ry d: A keselyük kútja, Maje­rová: Robinzona, F los: Orchi­deavadászok, Storch: Kincs az őserdőben, Poláček: Öten vol­tunk — jelennek meg ez idén. Amint látjuk, szép program­mal, kitűnő könyvekkel áll elő a Szlovákiai Szépirodalmi Könyv­kiadó magyar szerkesztősége eb­ben az esztendőben, nos, cseh­szlovákiai magyar olvasók, raj­tatok most a sor, — éljetek is velük'. NEUMANN JÁNOS A prágai mííszeki könyvtárban A prágai műszaki főiskola könyvtárá­ban a sok tízezernyi kötet műszaki iro­dalom mellett megtatálhatjuk a legfontosabb tech­nikai folyóiratokat is. A könyvtár évente ötezer kül­földi folyóiratot kap a világ min­den tájáról, 30—40 nyelven. Ez egyik biztosítéka annak, hogy elsősorban sz kembereink megismerkedjenek a rohamosan fej­lődő technika kül­földi eredményei­vel is. Tervszerűbb munkái kérünk Szerény (Néhány megjegyzés az 1957. évi Népnaptárről) becslés alapján szikusnak számító magyar író- sáról. Tapasztalatból Soós József, a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó egyik szer­kesztője Lektorizálás közben. ládjának kedvencévé. Igen kelle­mes meglepetés éri az olvasót még azáltal is, hogy második kiadásban újra piacra kerül Sza­bó Ééla legnagyobb sikerű regé­nye, a hetek alatt elkapkodott Marci, a csodakapus. Novel ás kötetekben szintén bő választékunk lesz ebben az évben. Egy Sellyei vá­logatáson, továbbá Móricz Zsig­mond eddig még meg nem je­lent szlovákiai vonatkozású no­velláin kívül Mács Józseftől, Kó­nya Józseftől és Lovicsek Bélától jelenik meg egy-egy novella­csokor. Mács Józsefet eddigi munká­jából már ismeri, — és szereti is az olvasó. Paraszttörténetei érdekesek, gördülékenyek, figu­rái húsból és vérből való élő emberek. Huszárvirtus című mos­tani kötete szintén a falu egy­szerű embereinek kis vidámsá­gait, vagy tragédiáit tárja elénk, — idén sem csalatkozunk majd ebben a tehetséges fiatal íróban. Kónya József és Lovicsek Bé­la — ez a két tanítóból lett író reméljük, csak bevezetője lesz a tőlük még elvárt sok-sok Írás­nak. Sajnos meséskönyvekben, s fő­képpen verses kötetek kiadásá­ban idén nagyon szegény lesz a Szlovákiai Szépirodalmi Könyv­kiadó magyar szerkesztősége. Meseírók közül, (magyarok kö­zül) egyedül Rényi Magda: Egy­szer volt. •. című meséskönyve képviseli a cs9l}szlovákiai ma­gyar írókat, verseskötetet pedig magyar költőtől egyáltalán nem adnak ki ebben az évben. Vajon abbahagyta a versírást Dénes, Gyurcsó, Bábi, Gály Olga, Mo­noszlóy és a többiek? Pedig hát „mennek" ám a verseskötetek is, csak jó válogatást kell vé­gezni, — példa erre Ozsvald legújabb verseskötete, amiből alig lehet már kapni! Befejezésiit hadd szóljak végre pár szót azokról j a kitű­nöbbnél-kitűnőbb kiadványokról, amelyek legjobb szlovák és cseh íróink munkáival kívánják meg­ismertetni a szlovákiai magyar olvasót. Sajnos, részletesebb is­mertetésre nem igen jut már helyem, — de hát az írók és költök nevei ékesebben beszél­tudjuk, mondhatjuk, hogy a Szlovákiai kat említsük, akik a Népnap- hogy ez nem egyszerű és Szépirodalmi Könyvkiadó kiadá- tárban szerepelnek. Azonban könnyű feladat, de a tervszerű sában 80 ezer példányszámban nem látjuk semmi szükséget megjelent idei Népraptár leg- annak, hogy a jelenlegi ma­alább negyedmillió emberkezébe gyarországi írókat aránytalanul került, legalább ennyi ra, új ismeretekre, meg szóra- szerzők, és tegyük hozzá, a je­koztató olvasmányra szomjas lenlegi cseh és szlovák iroda­ember böngészi át sorait. lo m rovására. Félreértés ne , essék, nem azt kifogásoljuk, Ugy hisszük, hogy éppen i en- hogy a Népnaptárban ZeIk Zo l_ nek a ténynek nem volt elegge tä n „ ]yés GyuJa D­ry mo r tudataban a Naptar szerkesztő Veres péter Darvas Sz jiá rd, bizottsága, mert különben sok- szalatnai Rezső szerepel, akik­kal alaposabban látott volna n e|< egy része a z elmúlt hóna­hozzá az anyag kiválasztásához, p ok magyarországi eseményei­a szerkesztéshez. A 220 oldal ben gyászos szerepet töltött be, anyagának összeállításában igen hiszen a Népnaptár szerkesztői sok a tervszerűtlenség, a vélet- ezt az összeállítás idején nem lenszerűség, nem egy jel mutat sejthették. Nem tartjuk azonban arra, hogy a .szerkesztő bizott- helyesnek és elfogadhatónak ^"^f semmit az ság — ha közreműködését azt, hogy a csehszlovákiai ma- " ' " ' egyáltalán igénybevették — ke- 9yar irodalom, még ha egészé­vés gondot fordított a szerve- ben nem is tud felsorakoztatni anyag es nyomtatott betűi ta­zésre, elsősorban - az irodalmi a magyarországi irodalom szín­vonalát elérő műveket, indo­kolatlanul hézagos képet mutat munka itt is gyümölcsöt terem. Másrészt íróinknak is le kell Erucicuo cj - számolniuk azzal az évek óta "kulTúrT- előtérbe" állítsák ? hazai "magvar beidegződött rossz szokással, hogy többnyire a már megje­lent, vagy pedig gyengébb írá­saikat adják át a Népnu p tár­nak, mitsem törődve azzal, hogy százezrekhez szólnak, és­pedig olyan publikációban, amelyből nem válik másnapra, harmadnapra makulatúra, mint az újságból, hanem amely leg­alább egy álló évig tölti be kül­deté ét. A Népnaptárba tehát lehetőleg még sehol sem kö­zölt, színvonalas írások Valók. Nem állítjuk, ho(,y az idei spnaptár olvasónak. Kétségtelenül van benne számos jó és érdekes anyag összegyűjtésére. Aki átlapozza a Népnaptárt, nincs tisztában azzal, hogy tu­lajdonképpen hol jelent meg, Csehszlovákiában avagy Ma­nítanak, nevelnek, és szórakoz­tatnak elsősorban falvainkon, bár a mezőgazdaság: dolgozói­a Népnaptárban. Nemcsak arról hoz szóló szakcikkek számát is van szó, hogy számos itteni keveseljük. Mégis a hibák ki­domborítását tartottuk most a fontosabbnak, mert a Népnap­tár 1958-ban is megjelenik. Mi pedig szeretnénk, ha a jövö évi Népnaptár sokkal jobban tük­rözné hazánk és ennek keretén belül az itteni dolgozó magyar­ság életét és mintegy kereszt­tollforgató nem jut szóhoz, hogy csak néhányat említsünk: gyarorszagon. A magyarországi Egri viktor) Fecsó p á, Mác s irodalomhoz az immár majdnem József Monos zi óy Dezsöi Pe t. negyven éve speciális feltételek röczj Báljnt> Sas Andot% s b ó közepette fejlődő hpzai magyar Béla Tóth Tözsé r Árpád, irodalmunkat nem egy szál fű- stb nem js beszélve az újsá g_ zi. Ezt sohse tagadtuk és most írókról (pedig elkelne ide a ri­sem tesszük ezt. De meghök- port is!)> hanem arról is> hogy metszetét adna hazaj magya r kentő az a tény, hogy a Nép- a közölt írások nagy része vé- irodalmunk fejlődésének is. naptárban több a magyarországi letlenszerűen kiválasztottnak Márpedig ha ezt el akarjuk szerző, mint az itteni. Kétség- hat. Ez elsősorban a szerkesz- érni, most kell számbavenni a telenül szükség van arra, hogy tő bizottság hibája, amelynek hibákat, kiküszöbölni azokat, és a csehszlovákiai magyar olvasó nem ölbetett kézzel kell várnia újra és újra kapjon ízelítőt arra, amit a szerzők bekülde­Petőfi Sándor, Móric Zsig- nek, hanem igen céltudatosan mond, Arany János, József At- és kitartóan gondoskodnia kell tila és Ady Endre műveiből, minél több íróember megszólal­hogy csak azokat a nagy, klasz- tatásáról és művek átrostálá­haladéktalanul hozzá kell látni az 1958. ;vi Népnaptár anya­gának tervszerű összegyűjtésé­hez. Ezt a feladatot nem lehet csak úgy balkézzel csinálni. GÁLY IVÁN Anyák sikolya Tündérkék játszanak szemében, mint erdők mélyén a mesében. Mosolya fénylő hajnalsugár, a nap reménye ez éj után. Hajacskája puha, illatos, mint kalász, aranyban alvadoz, Kicsi bölcsőjében szendereg. De ni-ni: álmában megremeg! — Kis aranyom mitől félsz vajon? Valaki jön, tán az udvaron? Mit akarhat itt egy idegen? Közeledik. Jaj nem érthetem; kezében puska, neve Halál... Keblemre! így, légy erős, igyál! Csendesedj fiam, most te meg én védtelenül bár a földtekén eléje állunk s megkérdezem; — Vak vagy? Nem látod-e mellemen szorosan tapadó gyermekem? eléje állunk s megkérdezem; — Ki küldött s ki akarja vajon, ki, hogy a tejem elapadjon? MOJZES ILONA. Böngészés o könyvek rengetegében J án Neruda epigrammáiból A könyv a legjobb barátunk — régi arany igazság ez. S öröm­mel tölti el az embert, hegy Hovatovább mindig többen vallják magukat a könyv barátainak. Milyen jóleső érzés betérni a könyvesboltba, avagy az antikváriumba, végigturkálni a tö­mött polcokat, leemelni egy-egy példányt, belelapozgatni... Sokan teszik ezt és nem sajnálják az így eltöltött perceket. KÍVÁNSÁG Adj Vondracseknek egészséget, Isten! Add, hogy Kramárunk közénk humort hintsen, Kubistának pénzt adjál egy vagonnal, Tomicseket, r ert ötlete nincsen ö, áldd meg ésszel: ágybéli vagyonnal, add: Ondrej nyerjen szép asszonyt magának, fő éke hűség legyen asszonyának; adj Komáreknak hosszú, hosszú éltet, Nekulának világhírt, dicsőséget, s mert társaimnak csak jót, szépet kértem: add, Uram, mindezt összegezve "lékem! Sípos Győző fordításai TANULJ OKOSSÁGOT Kedves cseh ifjú barátom, te élsz a szívem mélyén! Az okosságot tanuld el, mindig szerinte éljél! Ha oly tanítód l^sz, aki a bölcsességnek szavát árasztja: csókold meg kezét és magad egész add át! De ha oly tudós jó, aki a tudását úgy méri, hogy ép és okos agyak közt a századik sem érti: csüló, üres beszéd miatt perced se menjen kárba, fülénél fogd meg, rúgj belé és hajítsd ki a sárba!

Next

/
Thumbnails
Contents