Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-17 / 48. szám, vasárnap

M'M l Ami nem lehet közömbös számunkra A BRATISLAVAI HÁZTETŐK Fölön (Hozzászólás Dobos László „Hogyan tovább" című cikkéhez) DO b° S t e!L* rtenl e * költő mondani- azon részéhez szeretnék néhány a népviseletet újra népszerüsí­31-ľ svában ľ^ggent 3 -- ÄLľ^^L'ťÄ megjegyzést fűzni, melyben jo- tenék. Kultúrcsopor^aink tán­gyan tovább" iklvánok hozzászólni Pímfl kol t, Su - Mederre hol nyíl- go San azt követeli, hogy „fej- cosai igen jól felhasználhatják íráshoz na lehetőseg? Elsősorban is- Esszük mozgalommá a népi vidékük népviseletét fellépéseik ezt annál is inkáhh „Jf^™ koIamkbaT 1- , ez még nincs kultúra hagyományainak gyűj- alkalmával. A néprajzi körök a £ TrtSrs l? y' ry iár felteteI e® mod-, tését, felelevenítését". Igen, ez népviseletekről fényképfelvéte­loTonc serea^;^ Pľ í T, J Vt k e,^esemben l s a követelés jogos, indokolt és leket készíthetnek. A színekben cľoľattL^iSifZ'Äi,^: ľ ;, iskoláinkban ugyanis szükséges. Szükséges népi kul- gazdag népviselet fénykepezésé­méltó dwÄä 9 L 9S ľľ f wfr^nľ, Ť n'f ä" lürán k hagyományainak meg- nél különösen a színes fényké­° me l™ él e\ .^"ásanak jelen- mentése, kultúrcsoportjaink pezéssel végezhetünk igazán to mľÄÄ 11 9 1 ,­n6m kiel eS' t o' népművészeti tevékenységének eredményes és szép munkát. SCmS t^ v ľľ "™., célr a H V If t 0', n™ Biwte- fellendítése. színvonalasabbá A fentebb elmondotta* talár. £ l kf n k €"' ,/elemé- matikus. Hol a hiba? Kevés a tét ele céljából. S ezen a téren eléggé meggyőznek mindenki HonnVf am r8 , C t a" anya9 ? Htnem éppen. Sőt _ v éi ertl é J nyem szeri nt - igen arról, hogy valóban sok-sok aS^nl'LSS l?L SO k\ A> l^f segítséget nyújthatnak érdekes és hasznos tennivaló Äľ t r lehetnek ko- tobboldalas ä'etrajzokat tanul- kultúrcsoportjainknak iskoláink várja a falujárókat, az iskolák zombosek, különösen ha figye- nak írókról, keltőkről, „hiva- azáltal ho q J n é ; haqvom á. nén raiz i érdekköreit Mindez SSalTS Ä SS.. TK'r "t ^ Ä.S2L.TS- nfmlehet számunk közömbt. l ' rľf,, élÜn k' , e rl nyeirÖ 1; Cf u pf gyűjtésébe iskoláink tanítósága Népi kultúránk, népi haqyomá­Ti L^Sr ev.ľr^r aZ a , b Ö­k kf Ö', h0 9^ 0 ll keVéS é s tanulóifjúsága tevékenyen nyaink rejtőző kincleinek fél­évééinek is' Ä£n'Ä oW^ottaľ ala^áľíl'igha 0 9 győ- °^ ^ "T gatást megad. 2 Ödhetnek meg"a művekre"vo- .Ezen a téren rengeteg ehe- ^nne ha az ille ekes szervek e Kultúrcsoportjaink népművé- natkozó irodalomtörténeti ada- ITyelvekefa^ak aT k­s,et. tevékenysége kétféle.for- tok helyességéről, indokoltsága- f ^ érdekkör össze- lődőknek. Ha pillanatnyilag ne­SS-ras, sss stsafraa „, , .xx ~ - , „ ezekben a kérdésekben kik tu csoport ­. , , '"'"7 ' " ttul a".Y a9yy — leiwe orzoit , , meglévő maradvá- ez a vita minél előbb kedvezően indokolt, ha magaban foglalja kincs, embertformalo ero és Ajánlatos lenne valamely dőljön el. Dobos elvtárs cikké­a népművészeti tevékenység igazi szívügy helyett. Az iro- "í : J B ' • • . • is népművészeti ídkét emlíl kultúresoport mindkét említett formáját. A dalomelmélet oktatása nis a valame tagjára kiterjedő csoportos, a másik rapszódia, a harmadik .. a —» - . ,1% , tokát kiírni a népi kultúra ha- miára hiába várunk. Akkor hát ugyanis azért raz, gyorsütemű és elégtelen. » gyűjtésével kap- a Csemadok tegyen hatásos csoport, logy valamennyi Hogy az egyik költemény oda, ^olTtban A "a" illetékes szervünk által pályáza- ben megjegyzi, hogy az akadé­. — 14.miára hiáha wí^UIlk. /^H^rvr húť tegyen gyűjtött anyagot kezdeményezést. § mi lenne, ha rľ/Tu - '-t"'^"', " természetesen'meqfelelő módon ha új hetilapunk, Ä> Hét állandó kollektív tevekenyseget fejt- szonett, az_ a diakok nagy tobb- fe I kellene dolgozni fe haľzľftl- néprajzi és népművészeti ro­sen ki. A szeieplés egyén, sége szamára nem mond sem- nj g s közrebocsátani. A néprajzi vatot indítana, melyben egyrészt formái csupán kiegészíthetik mit; hogy a tartalom és forma rendkívül vál- útbaigazításokat közölne a nép­a csoportok közös szereplését, egysége a kolteszetben is erve- tozato s m érde k J e s éfhaslnos le- rajzi kutatók száméra, másrészt Kultúrcsoportjaink szervezé- ny e s es egy-egy Koitemeny in- h k helyesen irányít- beszámolna a kutatások ered­menyem ^szerint 0— dľntô ílCÄuf t Ják! Az iskoláso k y a gyűjLt ^^^^--ez sem ^HeľXeniuk^^^s ^^^ ľéS^thetik.'-ľre'et^t ^ST'szabad lehetosegekneik es pozitív kö- valami. lartaiomra mutajra, pedagógusok a még teljes mértékben támogat­rülményeknek. Ne akarjanak " musra való tekintet= nélkül ta- g fJ kutatott né p P dal o 9 k^ t leko t. „om Dobos elvtárs azon szerfe­csakazértis" énekelni tázhatják. Ahol magnetofon is lett helytálló megállapítását, akiknek sem zenei hallású*, not°n hadarássa szavalnak g fa]ujárók rendelkezésér e melyre én ismét csak mint pe­sem hanganyaguk, sem zenei Vegkovetkeztetes: az iskolaban J „ danómis finueltpm f P1 c m Plv ízlésük és főleg alkalmas kar- tehát a tanulók nagy resze nem fe ly ételek e,. vezetőjük nincs. Tánccsoportot tanul meg szavalni, viszont ne alakítsanak ott, MI A HELYZET kultúrcso­ahol nincsenek t'i.coslábú fia- portjainkban? Ugyanez. Ennek s zövecies része' /UA. 1. " népdalokról a helyszínen hang- dagógus figyeltem fel, s mely készíthetnek. így hangzik: „A felszabadulás Ugyanígy rögzíthetők a népme- után felnövekvő magyar fiatal­sék is, vagy egy-egy népszokás ság nem ismeri a zenét, nem tud zenélni". Nem vagyok ze­NEM LEBECSÜLENDŐ feladat neszakos, csupán zenekedvelő, a népi táncok gyűjtése, felku- részletezésekbe tehát nem bo­Bár nem vettem részt a lo­sonci kultúrszemlén, csak a rádió által közvetített hang­képeket hallottam, mégis tel­jes mértékben egyetértek Do­tálok (bár ez ritkt. eset), dacára mégis vannak szava­Ugyanezt elmondhatjuk az lóink? Vannak. Csak népi elő- _ ^ ^^^ egyéni szereplésről is. Ne sza- adóművészeink nincsenek. Eze- tatása' semľTermYszeTesen" mi- csátkozhatom" e sajnálatos' tény váljon az, aki az előadómuvé- ket a „szavalókat" én néhány né] nagyob b szakértelemmel okainak kutatását illetően. Ta­szetnek nem mestere és ne kategóriába osztanám. Csak a történik, annál nagyobb ered- pasztalatból tudom viszont, vállalkozzék szólóeneklésre az, legismertebb csoportokról te- mény ekkel járhat. Pedagógu- hogy Dobos elvtárs megállapí­akinek a hangja iskolázatlan, szek említést. Pl. az üvöltözök, saink kÖ2Öt t talán akadnak olya- tása teljes mértékben fedi az Az ilyenek mindig gondoljanak akik fortissimóban „szavalva" nok iSj akik a vídékükön f ei_ igazságot. Nem tudom, ki ho­arra, hogy szazan es szazan kéjelegnek csodálatos hangere- i elhetö népi táncok koreográ- gyan ítéli meg, amit az aláb­vannak ivások, £ 'k jobban jükben és szerfelett méltatlan- fiáiát is röqzí teni tudnák és biakban ideírok, de én tipikus­szavalnak es enekelnek mint kodnak, ha njíjss sikerük (s kuitúrcsopoťťjffink közkinősévé nak és egyben igen sajnálatos­ok, megsem mereszkednek a igényes közönség előtt bizony tennék. Szép és érdekes feladat nak tartom a következő kis epi­nagy nyilvánosság e é mert nincs is!) A „finom lelkek" - a még me gi év ö népviseleteink zódot. rendelkeznek nemi önkritikával az előző típus ellentéte: sin felkutatása, népszerűsítése. AZ ELMÚLT ÉVBEN az érett­1 S- hangon „adják elő" akár a leg- Falvaink életszínvonalának kö- ségire készülő tizenegyedikese­vérpezsditőbb csatadajt A s zönhető, hogy a falusi ember ket (tehát az iskola legidősebb, „hadarok" az iskolás-stílusú mj nde n neki tetsző ruhadarabot leginteligensebb diákjait) kisebb szavalás megtestesítői, ak:k megvásárolhat ugyanúgy, mint zenei intelligencia-vizsgának büszkék biztos, jól bemagolt a v ôrosiak. A népviselet 'ennek vetettem alá, s megdöbbenéssel __ szovegtudásukra és hadarás következtében fokozatosan hát- voltam kénytelen tapasztalni, bos elvtárssal, aki vitaindító közben csak a verssorok végén térbe szorul egyes vid ékeken hogy képtelenek Bartók és Ko­cikkében a szavalatok és szó- állnak meg, különös slőszere- már csak a tulipánosládák mé- dály egy-egy müvét megnevezni, lóénekszámok meglehetősen tettel akkor, amikor a gondolat lyé n lelhetők fel a gyakran káp- tréfálkozásnak vették, amikor alacsony színvonaláról ír. Én a a verssorral még nem fejeződik rá z atos szépségű színpompás az általam feltett kérdésre losonci kultúrszemb pálmáját ^^ népi öltözékek. egyéb jelentkező hiányában a szavalás terén kétségkívül A szavaló-típusok felsorolását Kétségtelen, hogy falvaink magam válaszoltam, hogy a Kopasz Csillának ítélném oda, abbahagyom, mert nem az a cé- csínos lányai akkor is tetszenek Rákóczi-induló zeneszerzője a aki vitathatatlanul kimagasló lom, hogy „epés" megjegyzések- nekünk, ha nem csupán nylon- francia Hector Berlioz és Bed­teljesítményt nyújtott és ko- kel gúnyolódjam, a sok esetben harisnyába, hanem tetőtől tal- rich Smetanáról Is csupán any­moly tehetségként hívta fel jó szándékú, de gyenge teljesít- pig nylonba öltöznek De állí- nyit tudtak, hogy az „valami magára a figyelmet. Ám ményú szavalóink felett. Inkább tom, hogy népviseletben so^- zeneszerző". Zenei nevelésünk országszerte — úgy vélem a fentebb elmondattak alapján kai mutatósabbak. A nylon ho- tehát kétségtelenül igen hiá­— igen kevés az ilyen arra szeretném felhívni a figyel- va-tovább leányaink, asszonya- nyos. Fiatalságunk a mambók, Kopasz Cs'llák száma. Azaz — met, hogy az előadómüvészetet ink öltözékének valamiféle uni- rumbák, szambák és boogie­mor.djuk ki a lesújtó valósá- kezeljék kultúrcsoportjaink több formalizálásához vezethet, woogie-k lelkes híve, nem is­got — szavalni bizony igazán kritikussággal, s tartsák min- A népviselet azonban éppen meri, nem érti a klasszikus ze­nem tudunk. Ennek termesze- denkor szem előtt, hogy a sza- eredetiségével, tájak, vidé- ne vaay a népzene igazi érté­tesen több oka van. Ahhoz, válás tehetséget, hozzáértést kek szerinti megoszlásával keit. Felelős-e ezért az állapo­hogy valaki kedvet érezzen a igényel ugyanúgy, mint a mú- hatásos és mindenkor a nép tért az iskola is^ Azt hiszem, szav lás iránt, először is sok- vészi megnyilvánulások összes egészséges, jó ízlését tükröző, igen. De erről bővebben nyilat­sok költeményt ..ell ismernie, többi formái is. mindig „divatos" öltözet. Hasz- kozzanak majd zeneszakos meg kell tanulnia a költemé- A továbbiakban, mint peda- nos feladatot láthatnának el te- kollégáim és más zeneértő il­nyek helyes értékelését, meg gógus, Dobos elvtárs cikkének hát a diákok néprajzi körei, ha leték'esek. Sági Tóth Tibor 4llllll!llllltllllllllllllllllIIIIIIIIIIIII!ll!ia!llliaill­t!lllll[III!fllllll!lll[l!!IIII!]Illllllllll!li!Bllllll!lll!tltl!lllll | KÍNAI NÉPI TÁNC }Két szürke szemnek...; Ttt állok a Mihálu-kapu torony erkély én és nézem * a város füstös kéményeit. Ott leni az utcán em­berek sietnek ügyes-bajos dolgaik után és nyilván egyik sem szentel különösebb figyelmet a Mihály-kapu vén kö­veinek. Pedig régen állnak ezek a kövek. Sajnos, nincsenek adataink a torony koráról, csak annyit tudunk, hogy Aigner Jakab pozsonyi polgár 1411-ben már alapítványt tett a Mihály-toronu fenntartására. 1511-ben a város 40 font dénár költséggel magasabbra emeltette a tornyot és ezt többször is megismételte, amig a torony elérte mai 51 méteres magasságát. 1588-ban már harang is volt a torony csúcsában, hogy szükség esetén jelezze a veszélyt. 1758. június 20-án készült' el Eller Péter rézműves a to­rony tetején álló Mihály arkangyal alakjával és az egyszeri pozsonyi mester bizonyosan nem gondolta, hogy kétsaáz év múlva egy kíváncsi újságíró böngésti ki nevét a város vén könyveiből és megállapítja, hogy Eller mester iól meg­szabta a munka árát, mert 200 csengő aranyat számott te kezéhez a városi pénztáros. A kapu előtt égették meg az utolsó pozsonyi „boszorkányt", Berlobás Toot Ágnest, 1602-ben. A Mihály utca 20-as számú házából vezet egy keskeny csigalépcső a toronyerkélyhez. A lépcsőház nyaktörő mere­deke néhol folyosóvá szelidiil és c folyosókon ládák, kályhacsövek és egy Hercules márkájú takaréktűzhely ne­hezíti a felfelé kívánkozó útját. Itt állok a toronyerkélyen. Es elmerülök a múltban. Lá­tom a fehér paripán lovagló királyi heroldot,., vajon mit hoz? Oj dézsmát, új tizedet hirdetnek nvxjd a Városháza tornyáról ? Soklovas hintó repül a kapu felé... Ki ül ben­ne? Főrangú pap, vagy főrangú hölgy. Itt, ezeken a lépcsőkön jártak az őrség tagjai. Szép, súj­tásos egyenruhákban, villogó szemekkel néztek a széptá­nyok és szépasszonyok szemébe... és ezek?... Nos, mondhat nekem bárki bármit, én bizonyos vagyok benne, hogy illattól terhes májusi éjszakákon csókck csattantak a Mihály-kapu keskeny csigalépcsőin. Mihály arkangyal pedig jóságos mosollyal nézte... elvégre egyszer ö is volt fiatal. Állok a toronyerkélyen. Itt állt a toronyőr is, innen figyelte az alvó várost. Mit láthatott? Látott-e tit­kos légyottokról siető menyecskéket, kapucnis szerzetese­ket? Elhatoltak-e füléhez az újszülöttek visongásai és a haldoklók utolsó sóhajai? Megleste-e a menyasszonyok álmait és az özvegyek rejtett könnyeit? Hej, régen-porló pozsonyi toronyőr, de sokat láthattál! Itt állok a Mihály-kapu toronyerkélyén és nézem a vá­rost. A nap fénye rávetődik a háztetőkre. Az utŕán lent az emberek részvétlenül mennek el a torony alatt. Embe­rek! Bratislavaiak! Legalább egy röpke pillantással adózza­tok a régi idők köbefaragott tanújának: x Mihály-kapunak. Lemegyek a toronyból. Már majdnem leérek, amikor az egyik kanyarban... összehajló alakokat látok. Egy fiú és egy lány. Kérem... csókolóztak. Délben. Kedvem lenne visszamenni a toronyba és megkérdezni Mihály arkangyalt, hogy mi a véleménye erről. Dehát... minek ? Én is voltam fiatal! Inkább sétálok egyet a napfényben ragyogó téli utcán. A máglya helyén óvatosan lépek, hátha ott rejtőzik még egy parányi hamu a kopott kövek között az utolsó pozsonyi boszorkány bű­bájos testéből. MIHÄLKA GYULA I A házak néma tengerébe | ereszti hálóját az éj, ; a fák felett könnyű fátyolban | mereng az ezüst holdkaréj. | Hallgat az utca, mint a hangszer, 1 amelynek húrja elszakadt, — | nehéz csend ül, a házak szinte I lapulnak a súlya alatt. | Csak a harangtorony nyúlik fel, | de az is oly bágyadtan áll, = mint téli pusztán egymagában | búsongó óriásmadár. | — Se zilált éjszakában mégis | van álom, béke, nyugalom; š csak én csatango'ok álmatlan: | két szürke szemnek áldozom. - a hatalmas kínai birodalomban sokezer éves hagyománya van a táncművészetnek. A fiatalok £ tánccal fejezték tó örömüket, tánccal üdvözö'ték a tavaszt, megelevenítették a virágokat PETRIK JOZSEl i madarakat, a te^néczetet. = Képünkön az Állami Tánc és Énekegyüttes tagjai a fáklyás menet című táncot mutatják iiiiiiiiuiiiiiiiiiiuniiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiitiuiinir be. Ezt a táncot a Yi-nemzetiség legnagyobb ünnepén szokták bemutatni. : Csehszlovák és külföldi : filmesek együttműködése - A csehszlovákiai filmművészeti dolgozók ta­1 valy vették fel első ízben az együttműködést | külföldi filmművészekkel közös filmalkotások ; forgatására. Václav Krška államdíjas rendezd | Bulgáriában két közös filmet készített. Ezek: - Legenda a szerelemről és Labakán. Václav | Gajer • endező a berlini DEFA-val közösen for­- gátja a Karel Ptáčnik regénye alapján készülő Z A huszonegyes évfolyam című filmet. A bar­Z randovi filmműterem és a kijevi filmstúdió 2 szerződést kötött a Jlŕí Marek államdíjas író | Férfiak a sötétségben című könyve alapján Z készülő sz'nes film közös forgatására. Még az 1 idén megkezdik az Ének a hűségről című = csehszlovák-lengyel film forgatását Václav - Jelinek szövegkönyve alapján. Tárgyalások - folynak a francia filmgyártás képviselőivel is közös filmek forgatásáról. jiMi;ii:ji!iiii[!ii!i;iiiu:jjiiiniíiiuiiíiui;;i];i;iiiiiaca:ii;xiii;i;:i:!r!ia[!a£ia

Next

/
Thumbnails
Contents