Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-13 / 13. szám, vasárnap

Közel száz esztendős a plzeňi Lenin Művek mufjvn csak, M^gojaia., IGEN TISZTELT BARÁTUNK! szenteljen egv pillanatnyi figyelmet a vállalatunk történelmi fej­lődéséről szóló rövid Ismertetésnek. Vállalatunk ma is a csaknem százesztendős miszakí, gyártási és kereskedelmi ha­gyományaira támaszkodik. Alkalmazottaink ügyességéből kiin­dulva, amit eqvéliként qvártmánvaink az egész világon bizo­nyítanak, hagyományainkat nemcsak megőrizzük, hanem mini újabb és újabb bizonyítékát adjuk, hogy a világ műszaki fej­lődéséből mi Is kivesszük a reánk eső részt. Ezzel a rövid felhívással fordul a plzüfti V. 1. Lenén Művek nem­zeti vállalat azokhoz a ven­dége hez, akiknek szerencséje van megtekinthetni, jobban mc.odva belepiltantást nyerni hazánk egyik legnagyobb ne­hézipari központjába. Azt hisszük, megéri, ha en­nek a nagymúltú, világhírű üzemnek valóban szentelünk egy-két pillanatnyi figyelmet. A KEZDET kereskedelmi képviseleteik tö­kéletes hálózatának fokozatos kiépítését. Az első fiókot Ki­jevben 1876-ban, nyolcvan év­vel ezelőtt nyitották meg. 1899-ben a Škoda-család üze­mét a bécsi gazdasági és kor­mánykörök bevonásával rész­vénytársasággá alakították. Energetikai vonatkozású (tur­binák és turbokompresszorok) gyártmányok készítése mellett a vállalat egyre inkább a hadi­ipari felszerelések készítésének berendezéséket szállít a világ minden részébe. A világgazdasági válság hul­láma 1930-ban érte el a Skoda Müveket. Az alkalmazottak szá­ma az előző években foglalkoz­tatott személyek felénél is ke­vesebb volt. — Áldozatot kell hozni a munkásoknak is — hir­dette az a 21 személyből álló agytröszt, amely egymás között osztotta fel a 60 milliónyi tiszr ta hasznot. Jutott ebből bőven Pík képviselő „elvtársnak", az áruló városbírónak is. A vigasz­talan helyzetből az egyetlen ki­útnak az új fegyverkezés mu­tatkozott. Fegyverkezési és in­vesztíciós (beruházási) jellegű r egrendelôsek futottak be és új piacok is nyíltak. A müncheni eseményekkel - kapcsolatban — 1938-ban — n.m volt különbség munkás és tisztviselő között — a tönkretett részeket aránylag rövid időn belül újra felépítették és új politikai, gazdasági és szerve­1859-ben az akkor még ipari­lag alig fejlett Plzeftbea gróf Waldstein, a közeli nagybirtok tulajdonosa kise'.b gépgyárat létesített. Az üzemben a legkü­lönbözőbb gőzhajtású cyári be­rendezéseiket készítették. A kb. 340 alkalmazottal rendelkező üzemet 1869-ben megvásárolta Emil Skoda, a «yár fiatal fő­mérnöke. Skoda harmincéves önálló vállalkozása idején (1869 —1899) a gépgyár önálló acél­öntőművel gyarapodott és né­hány ezer alkalmazottat foglal­koztató hatalmas vállalattá nőtt, mely egyre jobb minőségű ko­hászati és gépipari termékekkel látta el a világpiacot. 1890-ben a várostól délnyugatra új, kor-, szerűbb üzem építésébe kezd­tek és itt gyártották — ez ma már nem titok — a legkülön­bözőbb nehéz fegyvereket. Ekkor kezdték meg a legje­lentősebb európai városokban borúban sok tízezer embert ki­zárólag fegyvergyártással fog­lalkoztat. A KONJUNKTÚRA ÉS A VÁL­SÁG Az első háború befejezése után a jelen'ős részvényköte­gekkel rendelkező francia Schneider-Creuzot konszern be­folyása következtében a vállalat a háború utáni gazdasági szük­ségleteknek megfelelő új gyár­tási programra rendezkedik be. Rátérnek a nehéz elektrotech­nikáľa, mozdonyokra, automo­bilokra, repülőgépekre, teljes gyári és építkezési felszerelé­sekre. Kartell-megállapodások révén további hazai és külföldi üzemekkel lépnek szoros kap­csolatba. A konjunktúra éveiben (1924 —1929) a vállalat nemzetközi A WD 230-es vízszintes turoge- elismerésre tesz szert. Teljes pek szerelése ipari, energetikai és közlekedési Tízdugattyús haUómotor számára készül a tengely, útjára kerül és az első világhá- felszámolták a Skoda Művekben a Schneider-Creuzot konszern részvételét és a náci megszál­lás éveiben a Göring-féle Waf­fenunión és Reichswerke fegy­verkezési konszernek részévé váltak. SZÉTBOMBÁZZÁK AZ ÜZEMET DE UJJA ÉPÜL Közvetlenül a második vi­lágháború befejezte előtt a pl- zeňi üzemet súlyos angol-ame­rikai légi támadás érte, ami az épületek háromnegyed részét romba, döntötte. — Nem ér­demes ezekkel a romokkal új­ra kezdeni. Sohasem sikerül a Škoda Művek helyreállítása. Am ika hajlandó mindent szál­lítani — még hitelre is — amit eddig itt gyártottak — jelen­tette ki nagy hangon ifjabb Henry Ford, aki rögtön a fel­szabadulás után Plzeňben ter­mett, Az alkalmazottak szívós és" kitartó erőfeszítése révén — Kész az 50 megawattos kétré­szes ČKD turbina zeti feltétedek közepette a vál­laJat megkezdte további fejlő­désének felmérhetetlen útját. Milyen büszkék voltak már, amikor 1945. végén az első mozdonnyal elkészültek. Ma 150 inálló épületegységgel ren­delkeznek. 15 belső használatra szánt, mozdonyuk és 40 km hosszú sínhálózatuk van a gyár területén. A felszabadulás utén államo­sított vállalat 1951. óta büszkén v'seli a V. I. Lenin nevet. Egy­re fejlődik és saját kohóművei­re támasíkoídva a nehéz gép­ipar és nehéz elektrotechnika legbonyolu'tabb gyártmányainak készítésével foglalkozik. Az el­sőrendű minőség révén reméli, hogy a világpiacon elismert és méltányolt hagyományos Jóhir­nevén is túlt.sz. A Lenin Mű­vek jelentősége a kivitel szem­i ont^ából állandóan nő. 32 kül­földi állammal vannak kereske­delmi kapcsolatban, még Nyu­gat-Némi-torrzágba is szállíta­nak.' Ezidőszerint 100 tonnánál is súlyosabb darabokat, turbiná­kat, mozdonyokat, hengermüve­ket, elektrotechnikai és bányá­berendezéseket, megmunkáló és dohánygyári gépeket készítenek. A GYÁRVÁROS Min/dezek után világos, hogy a Lenin Művek nemcsak egy üzem, vállalat. Valóságos város. Nagy város. Az épületek egész sora, utak, utcák, vasúti sínek. Múszakkezdéskor és befejezés­kor áradó embertömeg, valósá­gos népvándorlás. A vállalat termelési feladatain kívül nagy gondot fordít alkal­mazottaira szociális, egészség­ügyi és kulturális téren is. A napokban képsorozatban mu­tattuk be olvasóinknak, hogyan törődnek a Lenin Müvekben a dolgozók egészségével. Az al­kalmazottak üdültetésére há­Nagy az öröm mostanában Szepsi járás szövetkezetei­ben. Hogyis ne, hiszen mcet folynak a zárszámadások. Most látszik meg. hogy hol hogyan dolgoztak a szövet­kezeti tagok. Hol milyenek a múlt évi eredmények. Csak I röviden — áttekintőleg: ÖRÖMTELI SZÁMOK Míg az 1955. évre 2 258 000 koronát fizetek kii a zár­számadáskor a járásban, a múlt évre .már 3 800 000 ju­tott. Lesz egynéhány szövetke­zet, ahol szá-százalékra fi­zetik ki a tervezett munka­; egység értékét. Ilyen Péder, Jászó, (itt 9 Kčs helyett 10-et értek el) (Komaróc és Rudnó, de Perín sem kis­miska, hiszen 600 000 koro­náná' többet osztanak itt szét a tagok közt. Makrancon is örülnek az idén a negyed­millió koronának, ami kiosz­tásra jut. (Tavaly nem volt részesedés.) Kedves és ör­vendetes számok ezek. De a legörvendetesebb az, hogy Szepsi járás legifjabb szö­vetkezetei is (másfélévesek) már az első évi gazdálkodá­suk ut«n osztoznak. Ott van például Reste, ahol majd 200 000 koronát kap a tag­ság. (4 korona jut munka­egységenként). Ugyanúgy osztoznak az új tagok Hím­ben is, Szádudvarnokon, Hor­vátiban és másutt is. ÉRDEMES , ÖSSZEHASONLÍ­TANI Amikor Restén alakulófél­ben volt a szövetkezet (1955 őszén), Veiszer István nyolc­hektáros gazda igen této­vázott. Félt a szövetkezeti mozgalomtól, nem bízott benne és bizony — mi ta­gadás — igen nehezen szán­ta rá magát, hogy belelépjen. Belépése után azonban szív­vel-lélekkel nekifogott a be­csületes munkának családos­túl. De nem is bánta meg, mert az első évi eredmények igen szépek, biztatók. Családjával a múlt évben ledolgozott 1500 munkaegy­séget, amiért csak előlegként 12 000 koronán felül kapott és még 50 q gabonát. Persze évzáráskor még 7 000 koro­na üti a markát becsületes, jó munkájáért. Vajon volt-e azelőtt ilyen évi jövedelme a nyolc hektárról? Aligha. GONDOLKOZZON A GAZDA, SZÁMOLJON Ugyanabban a faluban la­kik (talán sógorok is) Vaskó Istvá,', 10 hektáros magán­gazda. ő még nem értette meg az idők szavát, még nincs a szövetkezetben. Fél, tétováz'k, mint a többi 10— 15 magángazda Restén, aki a szövetkezeten kívül van. Pedig az olyan iparkodó, rendes embernek nincs mit félnie. Ott van az ő helye a szövetkezetben. Ott van az ílete, könnyebb jövője biz­tosítva. Ő azonban ebben nem hisz. Számoljon tehát, Vaskó gazda és majd rájön, hogy kinek van több jövedelme évente Rescén, a magángaz­dáknak vagy pedig a szö­vetkezeti tagoknak? Figyelje csak jól meg, kii adott be több gabonát, húst, tejet terven felül és ki több disznót — a magángf :dák, vagy a szö­vetkezeti tagok ? A mérleg tagadhatatlanul az EFSZ tagok javára billen. Meggyőződhet saját szemé­vel, nem kell a szomszédfa­luba menn :e. Csak vegyen ceruzát és számoljon. A bi­zonyíték kézzelfogható. Bartók János Hogy honnan van minderre pénz? Mérhetetlen a dolgozók munkájának gyümölcse, ha megszűnt a kizsákmányolás. Köszönjük Rudolf Madr öreg lakatosnak, alj kerek 30 esz­tendeje. azelőtt görnyedt háttal, ma nyílegyenes tartással áll a vállalat szofigálatában, amiért az egyes üzemrészeken végig­kísért és a vállalat történetével aprólékosan megismertetett. rom központ, a gyerekek szá­mára nyári táborok állnak ren­delkezésre. 11 konyha, 9 étte­rem, 6 kantín, 28 büffé és saját pékség gondoskodik az alkal­mazottak ellátásáról. Négy üze­mi klubjuk, új sportstadionjuk van. A felszabadulás óta 2500 korszerű lakást és 6 interná­tust építettek. További lakások építésének tervé' most váltják valóra. IGEN TISZTELT BARÁTUNK Nem írhattunk meg mindent. Mégis — búcsúzunk egymástól. Lehetne írni a p'zeňi munkások régi és mai életéről. Végtére az a lényeg, hogy a dolgozó ember vidámabbnn éljen, vidámab­ban dolgozzék. Most azonban a vállalat múltját" és jelenét óhajtottuk ismertetni Lesz még bőven alk.ilmunk beszélni a Lenin Művek magas műszaki tudással rendelkező munkásairól, technikusairól, mérnökeiről, dolgozó asszonyairól, reményteljes ifjúságáról. Megérdemlik. SZILY IMRE Vajon indoíio't-e a kérdés ilyetén való felvetése? Lehet-e külön­külön beszélni decentralizációról és demokratizálódásról? Mindjárt elöl­járóban meg kell mondani, hegy nem lehet különválasztani e két fogalmat és még kevésbé lehet szembeállítani őket egymással. Nem lehet annál az etjyszerű óiknál fogva, mivel lénye­gükben egy és ugyanazon célt szol­gálnak: egyrészt a döntés jogát mi­nél közelebb vinni az emberekhez, másrészt a nép minél szélesebb réte­geit bevonni a közvetlen irányításba, a politikai, társadalmi és gazdasági élet kérdéseinek megoldásába. Ám ennek ellenére indokolt a kérdést úgy feltenni, hogy decentralizáció, vagy demokratizálódás, mivel nem egy ember kérdezi és teszi fel a kérdést így. Ez pedig azt bizonyítja, hogy az emberek egy része nincs az­zal tisztában, mit is jelent a de­centralizáció. Márpedig ezt megma­gyarázni és megmagyarázni azt, hogy a decentralizációval politikai, állami és társadalmi, valamint gazdasági és kulturális életünk további demokra­tizálódását valósítjuk meg, a szocia­ilsta demokratizmust mélyítjük el és szélesítjük ki, döntő jelentőségű fel­adat. Hogy tisztán láthassunk és kielé­gítő feleletet adhassunk a felvetett kérdésre, az országos pártkonferencia határozatához kell visszatérnünk, amely egyik legfontosabb feladatul tűzte ki a társadalmi és gazdasági élet decentralizálását. Mi tette szük­ségessé ezt a határozatot? Maga az élet. Hisz nem túlzás azt mondani, hogv az ember — dolgozhat bár­milyen területen é.- Intézhet akár hi­vata'os akár magánügyet — lépten nyomon tehetetlenségbe, korlátokba, az ügyintézés megkötöttségébe üt­között Hiába volt meg a ió szándék, Decentralizáció vagy demokratizálódás ? az elintézni és segíteniakarás az il­letékes szerveknél, amelyekhez az em­ber kérésével, javaslatával, vagy jo­gos követelésével fordult, határozni, vagy cselekedni még sem tudtak, mi­vel ehhez megfelelő hatáskörük nem volt. Ennek következményeként tör­ténhetett meg és vált szinte általá­nos jelenséggé, hogy pl. helyi jelle­gű ügyekben nem a helyzetet leg­inkább ismerő helyi szervek határoz­hattak és dönthettek, sok esetben mégcsak nem is a járási, vagy a kerületi szervek voltak az illetékesek, hanem a központi szervek, valamely minisztérium valamely főosztálya. He­lyi jellegű ügyben országos szerv, — s most gondoljuk meg ennek hely­telenségét és következményeit: egy­részt a helyzet ismereténél fogva a döntésre legilletékesebbek, a helyi szervek határozatot nem hozhattak, az országos szerv pedig ahelyett, hogy tulajdonképpeni dolgát, az or­szágos jellegű kérdéseket intézte vol­na, a helyzetet egyáltalán nem is­merve, apró-cseprő, helyi jellegű dol­gokat intézett. Csoda-e, ha ilyen körülmények kö­zött elterebélyesedett a bürokrácia, számtalan hivatal csak az ügyeket továbbító postás szerepét töltötte be és hogy ennek következtében nem egy esetben a sok bába között el­veszett a gyerek? Hogy sok javaslat és kezdeményezés egyszerűen a kút­ba esett? Hát nem szélmalom-harc volt-e néldául ilyen körülmények kö­zött a bürokrácia elleni harcról be­szélni? Vajon beszélhettünk-e a he­'yi adottságok és lehetőségek fel­használásáról, ha azok sorsa felől ép­pen a helyzetet és annak lehetőségeit nem ismerő felsőbb szerv határozott? Érvényesülhetett-e minden esetben az egyéni kezdeményezés, ha annak elbírálására ott, a helyszínén nem volt meg a lehetőség, nem volt meg a hatáskör? Joggal állította hát előtér­be az országos pártkonferencia a túlzott centralizáció fokozatos meg­szüntetését, ennek következménye­képpen pedig a decentralizáció meg­valósítását, az alsóbb szervek hatás­körének lényeges kibővítését. Ám helytelenül látnók a decentralizáció lényegét csupán abban, hogy a ha­tározathozatalt. a döntés jogát a fel­sőbb szervekről az alsóbb szervekre ruházzuk át. Lényeges szempont, de nem az egyedüli szempont és nem is a döntő. A döntő körülmény az, hogy éppen azáltal, hogy a döntés joga az alsóbb szervekre száll át, az államigazgatás közelebb kerül az emberekhez, s így lehetőség nyílik a közügyeikbe való tevékeny és ha­tékony bekapcsolódásra, az állam­igazgatás munkájának ellenőrzésére. Mennyivel nagyobb érdeklődést ta­núsítanak majd az emberek a helyi nemzeti bizottság munkája iránt, mennyivel igényesebbek lesznek kép­viselőik ténykedésével szemben, ha azt látják és tapasztalják, hogy a helyi nemzeti bizottság, gyűlésein va­lóban községük és városuk sorsáról, a lakosságot közvetlenül érintő dol­gokról tárgyalnak és döntenek. A lehetőségek és tartalékok mily ha­talmas forrását jelenti, ha az oly sokszor hangoztatott helyi lehetősé­gek és adottságok kihasználása va­lóban és teljes mértékben érvénye­sülhet és megvalósulhat. Csakis a he­lyi szervek hatáskörének bővítésével, a parasztság tevékeny akarásával és részvételével váltható valóra az elv a mezőgazdaságban is, hogy az or­szágos érdekekkel összhangban min­den darab földön azt termeljük, ami­ből az a legnagyobb termést, a leg­nagyobb hasznot adja. Csakis úgy, ha az emberek egyrészt azt látják, hogy az ügyek intézésében mérlegre eső szavuk van, másrészt ha az egyé­ni és helyi érdekeket módjukban van összhangba hozni az országos érde­kekkel, válhat valósággá a decentra­lizálás lényege: minden ember ez or­szág gazdájának és urának tudja ma­gát. Azonban korántsem élnénk a de­centralizálás, a jogkörnek a felsőbb szervekről az alsóbb szervekre való átruházása, valamint annak lehetősé­gével, hogy az emberek millióit von­juk be és tegyük érdekeltté hazánk .életének kialakításában, ha ezt csu­pán az államhatalmi jog gyakorlá­sában valósítanánk meg. Ott van még az egész gazdasági élet, az ipari termelés, ahol nem kevésbé fontos, hogy jelentős mértékben bővítsük a vállalati vezetők jogkörét, de e te­rületen is az a fő törekvés, hogy a dolgozókat minél jobban bevonjuk az üzem gazdasági irányításába, a gazdasági kérdések megoldásába. A gazdasági élet decentralizálásában döntő szerep hárul a szakszervezetre és elsősorban annak üzemi bizott­ságaira. A dolgozók e választott szer­vének igen jelentős mértékben meg­nőtt a hatásköre, de a felelőssége is A szakszervezeti üzemi bizottságok­nak szavuk és súlyuk van a terv ki­dolgozásában és teljesítésének ellen­őrzésében. Az üzem dolgozóival való megbeszélések alapján intézkedések"* javasolhatnak az üzem munkájára és tökéletesítésére, a munkabiztonság és az egészségügy megjavítására, a kol­lektív szerződések megkötésére és a munkafeltételek megjavítására. Sza­vuk van az alkalmazottak felvételé­ben, munkahelyükre való beosztásá­ban, vagy elbocsátásukban. A vállalat vezetője köteles meghallgatni az üzemi bizottságok gazdasági javasla­tait, foglalkozni kell velük és az üze­mi bizottság ülésein számot kell ad­nia az üzem helyzetéről. Csak a legfőbbek rövid felsorolá­sából is láthatjuk, hogy a gazdasági élet- decentralizálásával mily hatal­mas mértékben nőtt meg az üzemi bi­zottságok, s rajtuk keresztül a dol­gozók szerepe az üzemek életének és ügyeinek intézésében. Most már az a kérdés r as_ lyen következtetéseket vonhatunk le az eddig elhangzottakból a cikkünk eiején felvetett kérdésre: decentra­lizáció, vagy demokratizálódás ? A vá­lasz csak egyértelmű lehet: a de­centralizálással demokratikusabbá tesszük állami és gazdasági életün­ket. A decentralizációval, amely vég­ső soron arra irányul, hogy az em­bereknek mind nagyobb szavuk le­gyen az állami és gazdasági élet irá­nyításában, azok kérdéseinek meg­oldásában, a szocialista demokratiz­must váltjuk valósággá. S végül: nem a szavak, a kifejezések a döntők, haneim a tett és az, hogy ezek a .tettek kinek az érdekeit szolgálják. A decentralizációval pedig tetté és valósággá válik a szocialista demok­ratizmus: a dolgozó ember, a nép demokratizmusa. BÁTKY LÁSZLÓ. U J SZO r 1957. január 13. Budapest, január 11.

Next

/
Thumbnails
Contents