Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-13 / 13. szám, vasárnap

Görögség g

s až egész antik világ szellemi központját, a felszabadult, modern görög állam fővárosát, Atbént is azok a nagy ellentétek jellemzik, amelyekbe' oly gyakran ütközik bele az idegen ebben a legdélibb európai országban. A kopár, háromnegyed részében terméketien, szegényes és szegény ország fővárosa — legalább is az első benyomásra — lüktető, forgalmas, fényes és gazdag világváros képét kelti. Nagyságra Athént Budapesthez lehet hasonlítani. A vele immár egybeépült kikötővárossal, Pireusszal együtt, amellyel ugyan nem képez még közigazgatási egészet, vagy másfél millió ember lakja. Athén két és fél évezreddel ezelőtt is már nagy város volt. az akkori világ egyik legnagyobbika, vagy negyed millió lakossal. Viszont 1834-ben, amikor közel fél évezredes török hódoltság után a felszabadult ország fővárosa lett, alig kétezren laktak nyomorult, a fellegvár oldalához odaragasztott kunyhóiban. Ma Athén egyike a legmodernebb és a leggyorsabban fejlődő európai nagyvárosoknak, mégis — milyen ellentmondás — nincsen benne semmi „amerikalas" — még annyi sem, mint. amennyi a legtöbb középeurópai nagyvárost az utóbbi évtizedekben annyira elcsúfította. Athénnek nincs Manderlája, s

e postapalotája, mint a szlovák fővárosnak, vagy a város egységes barok arculatából kirívó nyugdíjihtézete, mint Prágának, nincsenek foghíjas, parvenü, a kapitalista telekspekuláció idejéből itt maradt sugárútjai, mint Belgrádnak vagy Bukarestnek. Nincsenek ormótlan, idétlen műemlékei, sőt még a tornyok, a magas templomtornyok is hiányoznak az athéni városképből, amely ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — egységesebb, harmonikusabb, a tájhoz jobban simuló — tehát szebb. Mi a titka ennek a mértéktartásnak, a városépítészet: arányok iránti csodálatos érzéknek a görög fővárosban? Kétségtelenül az antik örökség érvényesül itt, amelynek hatása alól a még oly kufár üzleti szellem sem vonhatja ki magát. Athén legzsúfoltabb, legélénkebb negyedei felett, minden utcasarokról láthatóan, ott trónol a szépség, az arány, a harmónia legszebb megtestesülése, amit valaha is ember alkotott: az athéni fellegvári az Akropólisz. Ha sok a látnivaló és kevés a rendelkezésre álló idő, legcélszerűbb először autókárral végigjárni a várost, ami mintegy tájékoztatja az embert, hogy azután ízlése és érdeklődési köre szerint minek szenteljen egyedül huzamosabb időt. Első athéni napomat én is ilyen városnézésre szántam, rrrint egyike a sok száz. a világ minden sarkából összeverődő turistának. akiket az óramű pontossággal működő idegenforgalmi vállalat vesz, mint valami csomagot, elég borsos áron a gondjaiba. ATHÉNI SETAK SZŐKE LŐRINC Az Akropolisz — ez a mindössze száz egynéhány méter magas, a város lapáiyából meredeken kiemelkedő, tetején lapos, alig 5 hektárnyi területű szikla-kóbörc annál lenyűgözőbb, minél közelebb jutunk hozzá. Tövében, a dél-keleti oldalon, mintegy bevezetőként az antik világba, az amfiteátrum-szerüen épített Dionizosz-színház az első látnivaló, amelynek mérványlépcsőin két és fél évezreddel ezelőtt 15 ezer athéni figyelhette Sofoklesz, Euripidész és A'schilasz tragédiáit, Arlsztofánesz politikai vlgjatékait. Nem messze tőle az Ofleon színház vagy h«.rom évszázaddal fiatalabb 600 nézőre berendezett fedett épülete az első volt a maga nemében a világon Az Akropolisz bejárata előtt profán vásár, autók, autóbuszok és ezerféle árus tömkelege. De a lenyűgöző méretű és arányú díszkapun, a kívül dór, belül ion oszlopokon nyugvó Propylaián át belépve, a sok látogató ellenére, áhítatos a hangulat. Még a profi idegenvezetők is — vagy hat különböző nyelven — halkabban magyaráznak és a látogatók . többsége szinte föld begyökerezett lábbal igyekszik megbirkózni az első benyomással: a Parthenon előttünk álló csodálatos oszlopsoraival, nemes, romjaiban is felemelő homlokzatával, utólérhetetlen arányaival Csat bizonyos idő irúJfcín ocsúdik fel az ember az áhitat első perceiből s figyel fel a magyarázó szóra: a Parthenon szépsége nem merev geometriai formák eredménye. Az oszlopközök, amelyek egyenlőknek látszanak, a valóságban különbözőek: az egyes épületoldalak közepe felé keskenyebbek, a széleken tágabbak. Az egyes oszlopok — jó tíz méter magasak — kissé befelé dőlnek s maguk az oszlopalapzatok, az egész épületet körül futó lépcsők is domborúak, a középen valamive! magasabbak. Ezek és számos más hasonló tényező együttesen adja a hatást: a könynyedség, a lendület, a kiegyensúlyozottság — egyszóval a harmónia kőbe faragott szimfóniáját, ami valami belső, titokzatos arfinyérzetünknek — a szépség érzékelésének felel meg. A vezető megmutatja a helyet, ahol a templom belsejében a „Szűzen -fogantatott Athena" istennő 15 méter magas elefántcsontból és aranyból készült szobra állott. A szobron, Pheldiasz mesterművén, állítólag 1154 kilogramm színaranyat használtaik fel, ami képet ad Athén qazdacrságáról az időszámításunk előtti 5. évszázad közepén. Az Akropolisz többi csodája: a ion stílusban épült Erechteíon, — a világhírű előcsarnak homlokzatát n<51 aíakolí, a Karyatidék tartják, — Athena Nike, a Győztes Athena kecses temploma, amely a Propylaiáról nézve olyan, mint egy finomművű ékszerdoboz és még számtalan más épületrom és benyomás — művészet és történelem — zsúfolódik itt *6zsze a pár száz méternyi területen. ' Ügyetlen látogatás természetesen nem elég az Akropólisz átélésére. Ezért, amíg csak Athénben voltam, minden délután, legalább a naplemente előtti órát, immár egyedül, az Akropólilszon töltöttem. Az iskolai emlékek — eddig csak üres nevek, számok és adatok — lassan odatapadtak a márványromokhoz, testet öltöttek, összefüggésbe kerültek. A Propylaia egyik zugába húzódva, az ezeréves kövek mélyéből nézegettem, néha szinte könnybelábadt szemmel a Parthenon lépcső- és oszlopsorait, a lenyugvó nap sugaraiban fürdő homlokzatát. Képzeletemben a templom előterét Athén aranykorának, Perlklesz idejének államférfiai, művészei töltötték meg, akik, a rabszolga társadalom feltételei között az emberiség történetében először valósították meg, bár csak a saját osztályuk számára, a demokráciát és virágoztatták föl a művészeteket olyan fokra, hogy azok azóta is utólérhetetlen példaképeink maradtak. Máskor, az Akropolisz kőpárkányán ülve, csendben hallgattam a modern nagyváros felszűródó zsongását. A múltban járó szemem azonban a látóhatárban elveszó városképből csak az antik élet emlékeit látta: Aresznek, a hadiistennek közel fekvő dombját, amelyen a reakció fellegvára, az Airopágosz, a legfőbb athéni törvényszék ülésezett. A domb egyik kiugró sziklájáról tartotta Pál apostol, a kereszténység elsó nagy terjesztője, híres beszédét az athénieknek — nem sok sikerrel. Mögötte a Pnyx tere, ahol az athéniek népgvüléseiket tartották. Balra a sötétzöld, e tájon szokatlan, fenyőborltotta, a Múzsák és Nimfák dombia, még messzebb — zöld mezőben fehér márvány — a Stadion, az egykori pánathéni játékok és az első modern olimpia színhelye. A másik oldalon, közvetlen alattunk egy Hefaisztosznak, a tűz istenének szentelt templom aránylag ép oszlopsora, majd az agóra, a görög piac, az ogykorl üzleti és polgári nyilvános élet színhelye. Ebben az irányban a meredek Lykabettosz domb uralkodik a tájon s mögötte a Pentillkon hegység, amelynek hatalmas, sebfolt-szerú fejtéseiből származik a hírős pentelikai márvány, az antik görög szobrászat és építészet fő anyaga. Végül délen, távolba veszően, a Pireusziöböl lágy íve. A part és az előtte levő sziget között van a Szalamisi-tengerszoros, a világtörténelem egyik legemlékezetesebb s Athén számára sorsdöntő tengeri csata színhelye. Gondolatban még ma hónapok múltán is ott ülök az alkonyi pírtól megaranyozott akropoliszi vártán. A felejthetetlen emlékek hanqulatába belesivít, mint azokon ä szeptemberi estéken, az ór rideg füttyszava: záróra, tessék elhagyni az Akropolisz területét. KELET-EURÓPA PÁRIZSA A párltsi diadalív vara ÉSSokan így nevezik RomáŰ© nia fővárosát. Nem is alaptalanul. Nyáron néhány nap<Tt töltöttem "Bukarestben francia turisták társaságában, akik azt bizonyították, hogy a város régi urai valóban a francia fővárost igyekeztek utánozni. A tágas sugárutak terekké szélesednek s a monumentális épülettömböket gyakran váltogatják a parkok, virágos sétányok. A város egyik bejáratánál emelkedik a párizsi Diadalív mása. A gyönyörű Ambassadorban szálltunk meg. Korán ébredtünk és nyolcadik emeleti szobánk m teraszáról sokáig gyönyörködtünk a hajnali Bukarestben. Az utcát locsolták, hangos csilingelőssel közeledtek a gyors villamosok s a fehérkabátos rendőrök néha rásípoltak egyegy fegyelmezetlen járókelőre és mosolyogva mutatták nekik az átjárás helyét. Bukarest nagyon szép város. A tikkasztó nyár is elviselhető ebben a másfélmilliós házrengetegben. Az ember kedve szerint válogathat a szebbnél szebb strandokban, csónakázhat a tavakon, akinek kedve tartja, propellerrel sétahajózhat, vagy a parkok hűs fái alatt pihenhet (körülbelül 1,3. millió négyzetméternyi rendezett park van' a román fővárosban). Cseh barátainknak én voltam a tolmácsa, pedig tíz szónál többet nem tudok románul. Ez a különös dolog úgy sikerült, hogy Bukarestben nagyon sokan értenek magyarul. Budapest után a román fővárosban él a legtöbb magyar. Bukarest legzajosabb része a piac. A rengeteg árút temperamentumos elárusítók kínálják a vevőknek. Minket is körülfogott egy szappanárus és néhány baromfit árusító cigánylány. Egymással versenyezve pergett a nyelvük és orrunk elé tartották portékájukat. De a külföldi turisták leginkább a gvapjúárusok körül forgolódtak, akik hangosan dicsérik a zsákokból kifehérlő gyapjút, kész fonalat. Nagyon érdekes Bukarestben a tó partján, festői környezetíim Ha szomjas az emoer uuKaresiben, akárme'yik utcasarkon olthatja szót íját. 1. A bukaresti utcákon az üzletek előtt rengeteg a friss gyümölcs, zöldség. 2. Nyári alkony a Florescu strandon. Lassan hazatérnek a fUrddiők, kihal a purt, csuk egy-egy karcsú csónak, s a r alkonyban gyönyörködő fiatal várja mag a napnyugtát. ben a román falu történetét szemléltető gazdag kiállítás. A különféle vidékek jellegzetes építési formáit, viseleteit, berendezéseit láttam ott, a legrégibb időktől napjainkig. Az emeletees házak tűzfalain tarkállanak, esténként neonfényben ragyognak a széles bulvárok. Az üzletekben mindenféle áru kapható, de egyes árufajták ára bizony még elég borsos. Egy egyszerű férfipizsama több mint 300 korona, egy selyem férfinyakkendő ára 100 korona körül mozog, s egy külföldi női neylon harsinyát körülbelül 300 koronáért vásárolhat akárki. De ha csak ezeket a kiragadott árucikkeket említenénk, hamis képet adnánk Romániáról. Az élelmiszer valamivel olcsóbb, mint nálunk és u legtöbb cikk ára körülbelül azonos a mienkkel. Minden este máshol vacsoráztunk. Bukarestben sok szép kertvendéglő van. Egyik este történt až alábbi eset: Vacsora után szállodánkba indultunk és csoportunknak egy idősebb tanár tagja az asztalon felejtette a szemüvegét. A másik asztaltól felugtott egy napbarnított fiatalember és utána futott az okuláréval. Az öregúr annyira megörült a szemüvegnek, hogy hálájának kifejezéseképpen lelkesen a zsebébe nyúlt, kihúzott egy napszemüveget és sűrű merci („köszönöm") közepette kedvesen a fiú kezébe nyomta. (Romániában elég drága volt a napszemüveg). A fiú mosolyogva forgatta, nézegette az ajándékot és tréfásan megszólalt csehül: — Köszönöm uram, ez nálunk Plzenben 18 koronába kerül és még nekem is van belőle kettő Az öreg jót mulatott a tévedésen, s minden sértődés nélkül zsebrevágta a szemüvegei. %iiács Bél4 'Ilii • ; • > ; 4JHI i r- ' >% , M A kora reggeli uuxarest az Ambassador szálloda 8. emeletéről. Külföldiek a bukaresti piacon a A modern Scmtea — sajtopalDta gyapjúárussal alkusznak a tópartról nézve