Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-12 / 12. szám, szombat

Szövetkezetek a III, kongresszus előtt EQY PÉLDÁS TANÍTÓ AZ IMELYI ISKOLA A jövő tervei A kis szobát csaknem betölti a hosszú fényőfaasztal. Mellette a lócákpn néhány ember ül az asztalra dóíve. Előttük az 1131 hektárnyi köeös gazdaság színes térképe és néhány teleírt ív papiros. Az asztalnál élénk beszéd folyik. A levegőben számok röpködnek. Nem nehéz kitalálni, hogy itt valami tervről van szó. A kerekarcú Vrabel Baltazár, a szövetkaeet agronómusa elvezet minket egészen az 1960. esztendőbe, amikor aat mondja: — Akkorra a búza hektárhozamát 25, a rozsét 61, a kukoricáét 139 százalékkal emeljük, a cukorrépáét pedig 65 százalékkal. Lényegesen emeljük az árpa, zab és a burgonya hektárhozamát is — magyarázza és látni rajta, hogy komolyan gondolja, amit mond. — Minket nem hagy békében a kukorica. Meg lesz a 132 százalékos ecfielkedés ? — kételkedünk. Most a fiatal Rajkó Mihály, a gépállomás részlegagronómusa kapcsolódik a beszélqetésbe. Igyekszik eloszlatni a kételyt. Ö is a szövetkezet taaja, meg azután a kukoricánál főképp a traktorosodé lesz a szó. — Valamelyest kibővül a kukorica vetésterülete, s azután meg az egészet négyzetesen vetjük — feleli. — Bevált ez a módszer? — kérdjük. — Tavalyelőtt nem vált be. de a múlt esztendőben igen — hangzik a határozott válasz. Majd Rajkó Mihály meg se várja, hogy az ok után érdeklődjünk, maga tereli rá a szót, — Tavalyelőtt hagytuk kiszáradni a barázdákat, az idén pedig nem — jegyzi meg őszintén. Dicséretére válik az ímelyi szövetkezeteseknek, hogy a kezdeti sikertelenség okát nem a módszerben keresték, hanem az elkésett vetésben. A tavalyi év igazolta a módszer helyességét, mert az 1955. évi 16 mázsás hektárhozam helyett a múlt esztendőben átiag 40 mázsa kalászos kukorica termett hektáronként. A tanulság? Az idővel is jól kell gazdálkodni. — Holtig tanul a jó pap — mondja a régi közmondás. Valóban régi, mert való igaz, hogy az ímelyi szövetkezet tagjai nem papok és mégis mindebből tanulnak. Sokan azt is megtanulták, hogy már az a közmondás is elavult, hogy: Jobb ma egy ueréb. mint holnap egy túzok. Mert miért kellene ma megelégedni Nem akármilyen iskoláról lesz szó. Az abból is kitűnik, hogy ebbe az iskolába jár már Imely község lakóinak mintegy kilencvenöt százaléka, öregje, fiatalja. Érdekes iskola ez annyiban, mert tanít és fizet. Minél többet tanulnak benne a „tanulók", ann*l több hasznuk van belőle. Tanit itt a rét, a messzeségbe elnyúló szántóföld, a tarka gulya, az idő, és tapasztalt ember tanítja a kevésbé tapasztaltat. Ez az Iskola — a szövetkezet. így van ez másutt is. De most maradjunk csak az ímelyi szövetkezetnél. egy verébbel, amikor ma is, holnap is markunkban lehetne egy túzok. S ehhez csak az kell, hogy még ma megtanuljunk előre nézni. Megtanultak^gondolni a hot napra Egyre élénkül a beszélgetés. Vrabel Béla zootechnikus türelmetlnül böki ujjával egyszor hátrafelé, másszor előre a kucsmáját a fején. Keskeny, vidám arcában meg-megvillan szeme. Látszik rajta, hogy belőle is kikívánkozik a szó. Igaz, ő nem dicsekvő természet, de ugyancsak sokat mondhat arról, mit tanultak a szövetkezetesek az állattenyésztésben ... Visszaemlékezik a tavalyelőtti évre, amikor a kevés takarmányból sokat osztottak szét a tagck között. Ha valaki rosszul művelte meg a kukoricaföldjét, a szövetkezettől kapott kárpótlást, hadd legyen neki is annyi, mint annak, aki nem aludt el, amikor kapálni kellett. — Miénk a szövetkezet, hát adjon — érveltek azok, akik inkább akarták ma a verebet, mint holnap a túzokot. Nem nézték azt, hogy a közös állatállomány számára nem marad a kukoricából. Emiatt a szövetkezetnek 600 ezer koronáért kellett takarmányt vásárolni, ami lényegesen megdrágította a hús- és a tejtermelést. S amellett jócskán lekanyarltott a munkaegység értékéből. ' Ma már nincsen ilyen gondjuk, különösen azért, mert megtanultak gondolni a holnapra. Nincs már egy talpalatnyi rét, sem legelő, melyet ne javítottak volna meg. Átlag négy mázsa műtrágyát szórtak szét egy-egy hektárnyi réten, és az eredmény: mintegy 15 vagonnal több széna, mint az előző években. A lucernaföldet komposzttal tárgyázták mag és ez is jó termést hozott. Ha van elegendő takarmány, bőséges a haszon Csendben, szinte észrevétlenül ült a lócán a 63 éves Pasztorek Béla takarmányos és csak akkor vonta magára a figyelmet, amikor komótosan pipára gyújtva megszólalt. — Nem elég beszélni arról, hogy mennyi takarmányunk van. Azt látni kellene — indítványozza. Nem rossz gondolat. Amint később megállapítjuk, valóban megnyugtató érzés látni a kazalrengeteget a széles területen elterülő Istállók és ólak körül. De jó volna ilyesmit szemlélni minden szövetkezetben ... Már az istállókat járjuk. A tisztán tartott széleshátú tehenek, üszök, virgonc borjak tarkítják a megnyugtató képet. Látszik rajtuk a gondos kezek nyoma. — Nagyrészt saját nevelésünk — említi mag a zootechnikus. Az öreg Pasztorek, aki mellettünk baktat, rábólint és megjegyzi: — Emelkedik a tejhozam is. Ezért érdemes megemlíteni. Még 1955-ben egy tehéntől átlag évi 1700 liter tejet értek el, tavaly már 2000 literre emelkedett az átlagos tejtermelés. Az ímelyi szövetkezet — mint mondják — csaknem annyi tejet adott be, mint az ógyallai járás többi szövetkezete együttvéve. önkéntelenül felmerül a kérdés: csak a takarmányalap javulásának köszönhető mindez? Az új nemzedék nevelése új formákat, új módszereket követel az ifjú lelkek formálóitól, a zsenge hajtások kertészeitől — a tanítóktól, a pedagógusoktól. A ma embere másképpen, újszerűen neveli a jövö emberét. A mai pöttömnyi emberpalánták, akikre nagy feladatok várnak nemzedékünk müve — a szocializmus — építésének befejezésében, már az iskolában felkészülnek hivatásukra. Hogyan sikerül az új nemzedék nevelése feladatának teljesítése — szólaltassuk meg az arra leghivatottabbakat, a kitüntetett tanítókat. Felkerestük Péter Imre elvtársat, a bodrogszentesi nemzeti iskola „Példás tanító"-éremmel kitüntetett igazgatóját. Deresedő fejü. ötven év körüli, nyílt tekintetű, de meglepően fiatalos mozgású férfi nyit ajtót. Jó helyen kopogtattunk. Bodrogszentes már 1023 óta Péter elvtárs állandó működési helye. Sok mai szülő járt hajdanában az ő osztályába. Ma, élete derekán fiaikat, lányaikat tanítja a betűvetésre, meg sok más hasznos dologra. Megkérdezzük Péter elvtársat, hogyan végzi felelősségteljes munkáját, milyen sikereket érnek el a szentesi nemzeti iskolában. f Megtudjuk, hogy a szentesi iskola & ma három tanerös, öt osztállyal müKétségkívül elsősorban a jobb ta karmányalap segítette elő a hasznos- • ^kTňtelyeWwnyMcv^^Týermek ság növekedését, de ez egymagában f tanu

L Valamikor 140 volt az iskola még nem lett volna elegendő. Sok I tanulóinak létszáma, nehéz volt kevés függ az állatok gondozásától is. Tény • tanerővel dolgozni, miután nem engeazonban. hogy éppen a takarmSnvbö- $ délyezték a két váltásban való tanítást. ség javította meg a fejőflulyások mun- | _ As iskola jó munkája elsősorban kak?dvét Is. Mind hasznossig szerint f a tanitó> a pedagógus jó munkájától vannak jutalmazva, s ott, aho! ele- ^ qerdő a takarmány, haszon is van. Kérdezzük csak meg a feiögulví sokat A szélesvállú Cifra Mihály fejöaulvás ránk szeqzi nvílt tekintetét. — Hogy mi hasznunk van a jó munkából, könnyen megmondhatom. Házat építettem, És a részesedésből meg a pótjutalomból most új bútort veszek. — Szereti a szövetkezetet? — faggatjuk tovább. — A szövetkezetet nem adnám semmiért — mondja kissé megindultan. — Amikor még hat és fél hektáron egyénileg gazdálkodtunk, négyen dolgoztunk szakadásig és még sem volt látszatja. Most külön-külön keresünk. Csak magam kaptam 27 mázsa gabonát a pénzen kívül. Az elején azt mondtuk, hogy a szövetkezet olyan, mint egy nagy iskola. A fentiekből — ha keveset mondtunk is el — látni lehet, hogy valóban az. Az ímelyi szövetkezetesek évről évre újabb tapasztalatokkal gazdagodnak, s évröi évre megtanulják jobban szeretni a szövetkezetüket. Nem akármilyen Iskola ez. Hisz — amint amlitettük — nemcsak ta- Y nit. de fizet is. Annál jobban fizet, J minél többet tanulnak a tagok a hí- f bakból és a sikerekből. • Érdekes, hogy ettől az iskolától • még olyan emberek is tanulhatnak, • akik nem járnak oda, — tehát még * nincsenek a szövetkezetben. így ta- J nult meg helyesen gondolkonl Rlsavy j Béla, Slávik István és Tóth András • is, akik ez év első napjaiban aláírták • a belépési nyilatkozatot. f Mikiya János, t függ — mondja Péter elvtárs. — ^ Természetesen, ehhez még hozzájárul a tanítók és a szülök jó együttmükö dése. Az iskola tanítói kara havonta tantestületi ülést tart, melyen rendszerint egy-egy tantárgy tanítási módszerét értékelik, megtárgyalják a sikeres tanítás módját, és foglalkoznak a biráló megjegyzésekkel, észrevételekkel. Kölcsönösen látogatják- egymás óráit és észrevételeiket nyilvánosan elmondják, értékelik egymás munkáját s cpitö szellemben bírálnak. — Nagy segítségünk — jegyzi meg Péter igazgató —, hogy iskolánk jó módszertani müvekkel rendelkezik, hasznos segédeszközökkel van felszerelve, Rendszeresen tanulmányozzuk a módszertani segédkönyveket, majd terv szerint megvitatjuk gyűléseinken. A tervet úgy állítjuk össze, hogy a tanítási módszerek megvitatásában a rokontárgyak egymást kövessék, A mai iskola az életre nevel és ezért fontos, hogy a tanulók jó alapismereteket szerezzenek a tanítási és egyéb nyelvekből. Megkérdezzük Péter elvtársat, hogyan törődnek a szlovák nyelv oktatásával, hogy a gyermekek minél jobb nyelvismerettel hagyhassák el az iskolát. — Főleg a gyakorlati beszélgetésekre helyezünk nagy súlyt. A tankönyv anyagát kapcsolatba hozzuk az élettel. Minden tanítást óra egyharmad részét beszélgetéssel töltjük. Ily módon tanítjuk például a főnevek és az igék ragozását is. Nem kívánjuk, hogy a tanuló „bevágjon" bizonyos mennyiségit idegen szót, — mint ezt tőlünk követelték annak idején —, hanem arra törekszünk, hogy a környezetből, a gyakorlatból vett beszélgetések keretében bővítse szókincsét és nyelvtudását. Erről a módszerről a Királyhelmeci Tizenegy éves Középiskola tanítói is elégedetten nyilatkoznak, ugyanis az ötödik osztály elvégzése után itt folytatják tanulmányaikat a szentesi tanulók. Ugyanezt a módszert alkalmazzuk a számtan tanításában is. Péter igazgató elvtárs ügyel arra, hogy tanítói behatóan tanulmányozzák Makarenko műveit, s a belőle merített pedagógiai ismereteket érvényesítsék a gyakorlatban. Nagy segítséget jelent a szülök szövetségének együttműködése. Minden felvetődött problémát megtárgyalnak a tanítók és a szülők rendszeres gyűlésein. Kutatják a tanulók szorgalma elernyedésének vagy esetleg fellendülésének okait, Az észtélt fogyatékosságokat nyomban orvosolják. Fenyítéseket soha nem alkalmaznak, szép szóval és lélektani hatással igyekeznek jó. útra téríteni a rakoncátlankodókat. Egy jó példát említett Péter elvtárs, amikor ily módszerrel sikerült megjavítania egy notorius iskolakeriilöt. Harminchat éve tanítja Péter elv* társ elemi tudásra a kicsiket. Sok tapasztalatot szerzett működése során. Megjárta a frontot is. Meghaladta ugyan az ötvenet, de még ma is fiatalos. Fáradhatatlan energiával munkálkodik a község szellemi és gazdasági fellendítésén. Szerényen beszél munkájáról, csak mellesleg tudjuk meg, hogy már 1948 óta tagja a pártnak. Előad a téli gazdasági iskolában (földrajz- és élettanszakos) s a szövetkezet ügyes-bajos dolgait, levelezésit intézi. Maga is tagja a szövetkezetnek, mely jó gazdasági eredményeket ér el, előlegül hét fcoronát tizet ki egy-egv munkaegységért a természetbenieken kivül. Pé

ter elvtárs, aktívan részt vesz a Csemadok kultúrmunkáiában is. Örömmel és lelkesedéssel végzi pedagógiai és társadalmi munkáját. Kívánjuk, hogy még hosszú evekig nevelhesse sikerrel a magyar dolgozók gyermekeit. Lőrincz László • »>»»»»»m»»>»>» AKI KÉT ÉS FEL ÉV ALAT

T teljesíti az ÖTÉVES TERVET A Magas-Tátra ég felé törő bércei alatt elterülő Chemosvit-üzem építési osztályának vezetőjével, Berzéty elvtárssa' folytattam hosszabb be. szélgetést az üzem problémáiról, megoldást váró kéndéioi-ől, kiváló dolgev zólról, a munkateljesítményekről. — A nagy beszélgetésben majdhogy el nem felejtettem megem'iteni Burán Gusztáv elvtársat, az üzem kiváló esztergályosát — jegyzi meg öszwecserénk közben Berzéty elvtárs. — Kiválósága abban rejlik — folytatja, — hogy rendkívüli munkaórát

3. kezdeményező tehetsége, leleményessége minden akadályt leküzd l«h»tdvé tesz' neki - .t, hogy tervewtt munkáját határidő előtt teljesítse. Már többször kitüntették kiemelkedő teljesítményeiért, Legutóbb a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulójakor a „veaviiriar leoiobb dolgozójának" címét nyerte el. Baran elvtárs megfogadta, hogy a második öíéves tervet két és fél év alatt teljesíti. ígéretét be Is váltja, s napi 200

c,<>-os normateljesítményt ér el. MEGISMERKEDÜNK BARAN ELVTÁRSSAL. Leértünk a esztergapadok közé, de nem pillantottuk meg rögtön Baran e'vtársat, Hogy is láthattuk volna meg, amikor egy csoport fiatal esztergályos-tanonc vette öt körül, akiknek a mesterség csín iát-bin ját magyarázta, tanította őket. Szívesen tanítgatja a fiatalabbakat, tudását tiem rejti véka alá és örül annak, ha tanítványai szép eredményeket érnek el, sőt ha ennek a gyümölcse a havi bérelszámolásban is meglátszik. Maga sem idős, mindössze 31 éves. Tíz évvel ezelőtt került az üzemhez, n ajd szorgalmas műnké'ával tökéletesítette tudását. — Miben rejlik munkaeredményeidnek kulcsa? — kérdezzük Baran elvtársat. — Csupán a munkahely kultúrájában, a munkaidő helyes beosztásab-n, jó kihasználásában rejlik — feleli az esztergályos. Barsr. elvtárs munkája nem egyszerű, nem végez sorozat rnunkát. M'nden egyes tervrajz más és más munkamenetet, megoldást követel. f Azonnal felismeri a tervrajzban meg- á adott technik", adatok megvalósítása- I nak módját. Nem megy a szomszédjához, ^gy Dedig m«steréhez felvilágosításért, egymaga oldja meg u problémákat. Jól ismeri a vegyi úton előállított' textil-cikkskat gyártó gé- Á pek alkatrészeit. A sviti üzeni a z T egész ország Uyen jellegű gyárai szá- J tv mára készít alkatrészeket s részben • tékát gépeket is. A szófiai csehszlovák grafikai Kiullitáson: Veszelin Sztajkov érdemes művész, a Bolgár Művészek Szövetségének titkára megnyitja a kiállítást. ÉPÜL A HÁZ, Szerény, nem igen akar beszélni önmagáról. Mikor megkérdezzük tőle mi a kedvenc szórakozása, felcsillanó szemekkel válaszolja: „Csaladt házamat építem." Minden öröme, vágya t r. ne volt ebben a válaszban, A komáromi Magyar Területi Színház január 10-én bemutatta Holtai Jenő. neves magyar drámaíró és költő A néma levente című verses jáA darabot Lendvay Ferenc, a budapesti -József Attila Színház főrendezője rendezte. Csehszlovák grafikai kiállítás nyílt m«g a Bolgár Képzőművészek Szövetségének szófiai képtáraban. *** .A nagy ful" címmel Kínában film Minden nap munka után siet haza { készül * nemzetköz' szolidaritásról. Szepesszombatra. ahol kis fia és fe- .< lesége várja. Velük épftl häzát, de * bekapcsolódnak a rokonok. * egyné- í hüny ismerős is. Közös erővel csak- f hamar elkészül a házacska. y-r— * A szövegkönyvet Cesare Zavattinj, a híres olasz neoreaiista színész írta. A filmben különféle nemmlségü színészek szarepeinek. A külső felvételek Kínában, a belső felvételek pedig a római műtermekbe* készülnek. Ján Matuška em'ékezete Január 11-én volt 80. évfordulója Ján Matuška, a Štúr-korszak nagy kölLöje, a csehszlovák himnusz szlovák része, a Nad Tatrou sa blj'sk* szövegírója halálának. Az évforduló alkalmából Dolny Kubinbari. a költ4 szülőhelyén emlékestet rendezted, melyen Elena Jureeká, « költő roko* na ismertette MatuSka életművét, Junko Matuška 1821, január 10-4n szülstett Dolný Kubinban. Tanulmányait az 1839—44-es években Bratislavában végezte. Innen 6zármazn«k elsó irodalmi alkotásai. Az 1848—49es forradulom letörése uUn FeJsóArva vidékén bújdosott és mint költő örökre elhallgatott. 1877. január 11én halt meg Dolný Kubinban.