Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)
1957-01-11 / 11. szám, péntek
a Komáromi Steiner Gábor Hajógyár dolgozói a hajóépítési és átadási tervüket? Ä múlt év decemberében, különösen az év utolsó napjaiban a Komáromi Steiner Gábor Hajógyárat felbolygatott méhkashoz hasonlíthattuk. A hajóépítők minden akadályt sikeresen legyőztek, hogy. az utolsó, harmincötödik folyami motoros vontatóhajót vállalásukhoz híven átadhassák a megrendelőnek. A személyszállító hajók 1956. évi építési és átadási tervét a 24-ik, az „Anton Rubinstein" személyszállító hajó átadásával teljesítették. Ez még 1956. november 50-án volt, tehát egy hónappal előbb, rr.int ahogy az állami terv megszabta. Az 1956. évben a 19—24. számú személyszállító hajókat adták át. összesen hat modern, — a látogatók által csodálattal és büszkeséggel emlegetett — „úszó palota" épült fel. Harc a két hajóért Hajóépítőink az elért munkasikereken felbuzdulva még nagyobb lelkesedéssel fogtak munkához — a 54-ik és 55-ik folyami motoros vontatóhajók befejezéséhez. A hajógyár kultúrpropaganda-osztályának ügyeskezű festői nagy falitáblán képletesen ábrázolták a 19—24-ik személyszállító hajók tervteljesítését. A táblán ezt a szöveget olvashattuk: „Tisztelet és dicsőség azoknak, akik hozzájárultak a személyszállító hajók tervének teljesítéséhez!" Nem meszsze tőle egy másik hatalmas táblát láthattunk, mely még a hátralevő két — 54-ik és 55-ik — folyami motoros vontatóhajó befejezési munkálatainak meggyorsítására hívta fel a hajóépítőket. A 35. folyami motoros vontatóhajó befejezési munkáinak határidőre való elvégzésének biztosítására nem hiába tett vállalást Kedro elvtárs a II. üzemrészlegről: jól és eredményesen vezette a munkálatokat. Ugyancsak a II. üzemrészlegen a szerelők szocialista kötelezettségvállalást tettek a 35-ik folyami motoros vontatóhajó idejében való befejezésére és átadására. Az üzem önfeláldozó dolgozói, akik szivükön viselték a terv teljesítését, munkájuk becsületes végzésével tettek bizonyságot, hogy a nagy hajóépítő családban megállják a helyüket. A próbaút * A hajóépítők lelkes munkáját siker koronázta. A 54-ik folyami motoros vontatóhajó minden próbán átment. Már csak a 35-ik hajó maradt hátra. Végre elérkezett a várvavárt nap, amikor Lendvay kapitány megtette az előkészületeket az utolsó ellenőrző próbaútra. Múlt év december 29-én volt ez, a tervteljesités szempontjából döntő jelentőségű nap, amikor pontosan 12 órakor az utolsó átadásra kerülő hajó is elhagyta a kikötőt. A nagy eseményt az üzemi rádió hangszórói adták hírül a hajógyár összes dolgozóinak. A megrendelő elégedett Másnap, december 50-án már minden dolgozó tudta, hogy lelkes munkájuk gyümölcse nem maradt el: a megrendelő átvette a tervben előírt utolsó folyami motoros vontatóhajót. A két utolsó vontatóhajó munkálatainál elért eredmények a hajóépítők lelkes munkája nyomán születtek, de nagy része van az eredmény elérésében a 34-ik vontatóhajó építésvezetőjének, Velčicky elvtársnak és a 35-ik vontatóhajó építésvezetőjének, Botlik elvtársnak is. Minden hajóépítő szívét melegség futotta át arra a hírre, hogy becsülettel teljesítették vállalt kötelezettségüket és az ó-évet adósság nélkül zárhatták — az új esztendőt pedig tiszta számlával kezdhették. A hajóépítők tervének sikeres teljesítése nagyjelentőségű, hiszen dolgozóink ezzel lényegesen gazdagították nemzetgazdaságunkat • és nagy mértékben hozzájárultak a Szovjetunióval kötött gazdasági szerződések betartásához. Szénássy J., Komárom. SZÉP EZ A TEL k I f I I I I | f é l f n í! fí i I I Kivénhedt deszkakerítés. Mögötte L betű alakra épült házacska. Kovács Józsefék otthona. Maga a házigazda tárja ki előttünk a deszka-kaput. Előre enged, mint ahogyan vendégekkel szokás. A kerítésen belül tágas udvar. Igazi falusi udvar. A baromfióiak felől egy tarka eb fut felénk. Kényesen lépeget a hóban. Egy pillanatra megtorpanunk, mert ránk vicsorítja fogát. A gazda int: — Nem harap a Bundás. Mintha a kutya is értene a szóból, máris barátságosabban pislog ránk. Már a farkát is csóválja. Szent a béké ^.. Kicsit szűkre szabott konyhába lépünk. Halványarcú, középkorú néni fogad. Kezét zavartan törülgeti köténye aljába. Az asztal mellett rózsás arcú menyecske ül. Kezében ügyesen jár a kötőtű. Kovács József menye. A konyha egyszerű. Nincs benne semmi fölösleges. Minden ragyog a tisztaságtól. A sarokból egy zománcos tűzhely küldi felénk meleg leheletét. Olym az a tűzhely, mintha most Került volna ki a gyárból. Pedig már tizennyolc éve szolgálja a családot. Letelepszünk. Kovács József középre. Mi körülötte foglalunk helyet. A gazdasszony nem ül le. A szoba ajtajának dűlve figyel. A menyecske kezében sem pihen a kötőtű. Kovács Józsefet, a somorjai szövetkezet szorgalmas sertésgondozóját most veszem először alaposabban szemügyre. Széles arc, fekete bajusz, -határozott mozdulatok. Nehezen indul a beszélgetés. Nem ismeriük egymás gondolatait, szokását. — Szép ez a tél — próbálom elindítani a beszélgetést. — Szép — mondja a gazda. — Jó is! — Jó. A gazdasszony némán figyel ránk. Hirtelen félrefordul, megigazítja fején a kendőt, jelezve, hogy valamit akar mondani. Fiatalosan csendül a szava, amikor megszólal. — Szép ám, meg jó is, ha tele van az éléskamra, meg ha hízó röfög az ólban. Csak így szép, meg jó a tél. A gazda megmozdul a széken. Kétfelé simítja bajuszát, aztán felmordul: — Soh=e panaszkodj. Az asszony csodálkozva néz az urára. — Dehogy is panaszkodom. Miért is panaszkodnék. Csak azt mondtam, hogy a tél a szegény emberre nem jó. — Hát mi szegények vagyunk? — Nem! Most már nem, de voltunk. — Voltunk, hát voltunk. Örülj annak, hogy ma mindened megvan. — Örülök is, csak ha a mára gondolok, eszembe jut a múlt is. Mély sóhaj röppen a kedves, fehér arcú asszony ajkáról. Gondolata már valahol a múltban •kutat. Felszakítja a régi, fájó sebeket. Napszámosemberhez ment férjhez. Egymás után jöttek a gyerekek. Élni kellett, kenyér kellett. Az ura nem tudott annyit keresni, hogy betömje a kenyeret kérószájacskákat. Később bérlettel próbálkoztak. Tizenhárom holdon gazdálkodtak ... így sem volt jobb az élet. Sok volt a bériét. Kevés a haszon. Csak a munka volt rengeteg, testqt-lelket. nyotnsrltQ. ^ — Dolgoztunk mint a 'barmok — lihegi az asszony. — Tíz gyermeket neveltem fel a földdel járó munka mellett. Még sem volt semmink. Nem tudtunk örülni a télnek. — Hadd már. asszony. Rég volt az '— szakítja félbe a gazda. A menyecske kezében megáll a kötőtű. Csodálkozó tekintetét anyósán legelteti. Azt gondolja, hogy az most csupán egy szomorú mesét mond. Hogy is értené, hisz még csak tizennyolc éves. Ő már a mai világ ambere. Honnan is tudná, hogyan élt valamikor a napszámos, a zsellér. Ő mér csak azt tudja, hogy rádió szól a konyhában, tele az éléskamra, telik szép ruhára, selyemkendőre. Kovács József már hat éve gondozza a szövetkezet sertéseit. Hat éve gyarapítja szorgalmával a közöst. Ahogyan ő is mondja, elsők között lépett a közösbe. — Azóta élet a mi életünk, amióta szövetkezet alakult — kezdi újból a háziasszony. Azóta nem félünk a holnaptól. Azóta szép nekünk a tél is. A gazda komolyan, szótlanul ül. Apró szemével kedvesen, simogatóan nézi a feleségét. Nézi sápadt arcát, munkától meghajlott alakját. Szereti, nagyon szereti ezt az asszonyt, aki tíz egészséges gyermeknek adott életet. Nyolc egészséges férfiembert nevelt, akiknek szorgalma még boldogabbá teszi öreg napjaikat. Felolvadt a ridegség, a bizalmatlanság jege. Már úgy beszélgetünk, mintha mi is a családba tartoznánk. A gazda ránk is szól, hogy vessük le a kabátot. Szót fogadunk. A gazdasszony nyúlt a kabátokért. A szobába viszi. Az ajtót nyitva hagyja maga után. Csinos, szépen berendezett szobába kíváncsiskodik be a tekintetünk. — Ebben a szobában nőtt fel a család — mondja a gazda. Oj bútor kéne már. De hát sajnáljuk a régit. Minden darab hozzánk nőtt. Ide a szívünkhöz — üt domború mellére. A háziasszony térül-fordul a konyhában. Tányér, kés zörög a kezében. Aztán kisomfordál a konyhából. — Hát nekünk a szövetkezés hozta meg a jólétet — szövi tovább a beszélgetés vásznát a gazda. Aki dolgozik, annak mindene megvan. Én szeretem a szövetkezetet. Hangja elakad, zavartan forgatja a szemét, mintha keresne valamit. Feláll. Az asztalhoz lép és bekapcsolja a rádiót. Lágy ze- •.( ne ömlik szét a szobában. A gazda ) szeme felcsillan. — Nagyon szeretem a muzsikát. Különösen a cigányzenét. Hej, amikor 'úgy néhanapján... No de közeledik már a zárszámadás. Majd j mulatunk egy jót. Elhúzatom, hogy „Túl a Tiszán van egy csár- ' da..." | Nyílik az" ajtó. A gazdasszony jj fordul be. Egyik kezében porcé- ' * lántányéron szép piros füstölt kolbászt tart. A másikkal egy literes 'üveg nyagát markolja. Szép fehér kenyér is kerül az asztalra. A gazda kínál. Nem szabadkozunk. — Fogyasszák! Van, hál' isten- t,' nek ... Szívejsen adjuk — kínálgat j{> a háziasszony is. — No, csak' fo- vj gyasszák, nem kell érte a szóm- 1 szédba monni. "SJEvés közben a gazda tart bennünket szóval. Elmondja, hogy másodmagával 250 hízót gondoz. Csak ő egyedül annyi húst termelt az idén, hogy a szövetkezet abból teljesíthette a beadási kötelezett- f ségét. W — Sokat dolgozik az én embe- í| rem — szóla! meg a háziasszony. Már újból az ajtófának támasz- « kodik. Gyönyörködve nézi, hogyan fogy az étel. Büszke rá, hogy a * vendégeknek is ízlik. * t — No, de ha dolgozik, van is értelme. Tele a kamránk. Annyi termést kapunk minden évben, hogy egyik évről a másikra is marad. Hej, valamikor ... Ojtól újig csak keservesen tartottunk ki. Már a bort ízlelgetjük. A gazda kétfelé simítja felfelé kunkorodó bajuszát, amikor — huncut mosollyal az arcán megszólal. — Lássák, így él a szövetkezeti tag. A nyáron negyven csirkét nevelt az asszony. Kacsa, meg liba Is volt. — Mennyi is, mondd csak hékám? — fordul az asszony felé. — Húsz kacsa meg tíz liba. — Egyet sem adtunk el. Minek. Mi is meg tudjuk enni. Karácsonyra meg egy disznót vágtunk... No, csak fogyasszák azt a kolbászt. Ej-ej, ne féljenek, hogy elfogy. Hízik a másik. An.ikor búcsút veszünk a családtól, a gazda még az ólak felé invitál. Vagy akarjuk, vagy nem, meg kell nézni a' gazdaságát. Az aprójószágon kívül egy szép hízó, tehén és birka képezi gazdaságát. A Bundás most már ismerősként dörgölodik hozzánk. A gazda a kerítés oszlopára támaszkodva mélyre szívja a friss levegőt. — Micsoda szép ez a tél! Valóban szép. SZARKA ISTVÁN. A másik hangja Erich Engel német rerdezö A másik hangja című detektívfimjének története egy vélt gyilkosság és egy ifjú szerelmespár körül zajlik le. Fred Apel neves zeneszerző rejtélyes halála bonyodalmat okoz egy készülő operett körül. Keresik a harmadik felvonás zenéjét, melyet az elhányt épp a ha'ála napján fejezett be. A bűnügyi szakértők megállapítják, hogy Apelt bronz gyertyatartóval ütötte le a gyilkos. Folyik a nyomozás. Gyanúba keveredik az opereti főszereplője, Elisa, aki aznap este felkereste Apelt, de halva találta. Letartóztatják, de nem tudván igazolni a I vádat, szabadonbocsátiák, s így sikerül megtartani a bemutatót, melyhez a zenét a rokonszenves megjelenésű Michel Dumas fejezte be, aki különben Apel müveit hangszerelte. Az esetet komplikálja egy hangszalag, melyet az elhunyt házvezetőnője rejteget, de ráakadnak. Apel ugyanis hangszalagra vette fei kompozícióit és életének utolsó perceit is megörökítette a magnetofon. Kiderül, hogy heves szóváltása támadt Michellel, Elisa csábítása miatt, akibe Michel sr.erelmes volt. Michel indulatában felkapta a bronz gyertyatartót... Nem, Michel mégsem gyilkos. Ezt is a hangszalag igazolja. A gyertyatartót ugyanis eldobta és Apelt szívroham ölte meg afölötti izgalmában, hogy Michel megfenyegette, ha nem hagy fel Etisával, nyilvánosságra hozza, hogy a zenében kontár Apel az ő műveit bitorolja. A két szerelmes egymásra talál és vége a fűmnek. A film mély lélektani problémákat boncolgat, de nem nehézkes, jelenetei gördülékenyek. Ä filmtörténetbe beleszőtt komikus jelenetek viszont nem rontják le lélektani hatását. A világot jelentő deszkákon Szovjet vígjáték K. Jugyin rendezésében. Tele van banálisan komikus jelenetekkel, de mögöttük komoly mondanivalót látunk. A film vígjáték formájában akarja érzékeltetni a múlt századbeli színészek keserves életútját, nélkülözéseit, meg nem értését abban a társadalomban, mely vagyona és származása, s nem Ezúttal kétlábú macskáról van szó, azaz Máriáról, egy spanyolországi bikáteny észtöt elep intézőjének nyers, szenvedélyes délvidéki emberek környezetében nevelődött lányáról, akit vadócsága miatt Macskának kereszteltek el a fiú':. Ebben a környezetben szövődik a film .mese: az izgága ter- j[ pedig tehetsége szerint értékelte at embert, a művészt, A színész is csak protekcióval érvénvesiilhetett, ezt pedig úgy érte el, ha a nagyurak. nemesek kegyeit kereste, vagy ha nö volt. eladta magát. Ezt akaria mondani a film bájos Szinyicskina történetében, akinek leküzdhetetlen vágya a „világot jelentő deszA Macska mészetü Juan és Mária szerelme, mely végül is a szerelmesét féltő és megmenteni akaró lány trajikus halálával végződik. A filmet minden jelenetében a spanyol vér hevessége, szenvedélyessége jellemzi. A déli népeknél gyakori szerelmi tragédia ez, melykák" után temérdek ko? pogtatás, elutasítás, megszégyenítés és fondorkodás után leieménysségével végül is t kiesül és nem kell vándorolnia tárosról városra, mint a színészi hivatásból kiöregedett apjának kenyér után. Az elejétől végéig kacagtató vígjátékfilm Merkurjev, Jugyina, Karpova és Jansin művészek érdeme. nek művészi feldolgozását méltóan kiegészít tik a vadregényes spanyol tájakról készült felvételek. Blmaradhat dlan a spanyoloknál nagy hagyománnyal bíró aréna-jelenet is. Heves véralkatú, a vad természetet szerető emberek élete tárul a néző elé intim problémáikkal. —N— A. Zápotocký a kultúráról és az értelmiségről Most, midőn világszerte vita folyik az értelmiség társadalmi küldetéséről, az Állami Politikai Könyvkiadóban megjelent A. Zápotocký beszédeinek, cikkeinek és értekezéseinek „A kultúráról és az értelmiségről" című gyűjteményes kiadása. A szerző, akit szoros kapcsolatok fűznek a munkásosztályhoz, rámutat arra, hogyan függ össze a kultúra fejlődése a termelés és általában a gazdaság fejlődésével. Zápotocký elvtárs az értelmiséghez intézett • beszédeiben és cikkeiben megvilágítja a kultúra fejlődésének távlatait a népi demokratikus államban. Megmagyarázza az értelmiség szerepét és részvételét a szocialista építésben, elemezi a műszaki értelmiség és a munkások együttműködésének kérdéseit, foglalkozik ifjú értelmiségünk iskolai nevelésével stb. Új intézkedések az iskolaügy terén Dr. František Kahuda, az iskolai és kulturális ügyek minisztere nyilatkozott az iskolaügyekben eszközlendő módosításokról és egyéb tanügyi kérdésekről. Az általános műveltséget nyújtó iskolák felsőbb osztályaiban bevezetik a politechnikai tantárgyakat: a negyedik osztályban a kézimunkát, a hetedik osztályban a műhelyekben és iskolai földeken végzett gyakorlati munkát, a tizedik osztályban pedig a gépipari és mezőgazdasági gyakorlati munkát. Még az idén megszüntetik a kiválasztott iskolákba teendő felvételi vizsgákat és csökkentik a Vili. osztály évzáró vizsgáinak számát. A főiskolákon nem kerül sor lényeges szervezési változásokra. Konkrét kérdésekről következetesen az akadémiai funkcionáriusok döntenek. A minisztérium csak az országos jellegű alapvető kérdéseket oldja meg. Az iskolák terén végzett beruházási építkezés valamivel alacsonyabb lesz, mint tavaly. 1957-ben 1 38 640 tanulót befogadó 91 új iskola megnyitását tervezik. Nazim Hikraet Bratislavába látogat Nazim Hikmet nemzetközi békedíjas török költő, aki jelenleg Csehszlovákiában gvógykezelteti magát, Bratislavába látogat, ahol január 12én a Hviezdoslav Színházban részt vesz Volt vagy nem volt című szatirikus darabjának bemutatóján. F 77 m sportolóink melbournei 1 11,1 1 szerepléséről A prágai Blaník moziban már megkezdték a Melbournebe repülünk című rövid híradó film vetítését. A film második részét a melbournei olimp-iászról, Első küzdelmek Melbourneben címmel még ezen a héten bemutatják. A közeljövőben a többi városokban is bemutatják a két filmet. KULTURÁLIS HÍREK Megválasztották a Lengyel írók" Szövetségének új vezetőségét. Elnökké Antony Slonimskit, a vezetőség tagjaivá: Julián Przybost, Michail Rí-: suneket, Jerzy Zawejskit, Stanislaw Pentakot, Maria Dombrovskát, Anna Kowalskát, Irena Krzywickát, Jan Brzechwát, Antony Golubevet, Meczyslaw Jastrunt, Stefan Kyselewskit, Alexandr Maliszewskit, Anidrzej Stavart és Juliusz Žulavskit választották. * + * Rada Todorova, a bulgáriai Külföldi Kapcsolatok Bizottságának elnöke és Mityu Plaharov, a bizottság tagja, Prágába érkeztek az idei csehszlovákbolgár kultúi egyezmény megtárgyaláA napokban Prágában szerepelt Jeanine Andrede francia hegedűművésznő, aki a Cseh Filharmónia hangversenyén előadta Dvorák A-moll hegedűés zenekari hangversenyét, valamint Mozart D-dúr „Párizsi" szimfóniáját és Brahms második számú D-dúr szimfóniáját. U J s Ĺ G p1957. január 13. Budapest, január 11.
